C-vitamin: mítosz és valóság

2007. augusztus 21.

A közelmúltban megjelent egy tanulmány, amely szerint a C-vitamin szokásosan alkalmazott adagja még napi rendszerességgel fogyasztva sem véd hatékonyan a megfázás ellen. A finn kutatók számos korábbi vizsgálat eredményének összesítése után jutottak erre a következtetésre, amelyet egy rangos tudományos folyóirat, a Cochrane Library legutóbbi számában tettek közzé.

Az átlagemberen nem segít

"A C-vitamin nem véd a megfázás ellen." Megdöbbentően hangzik ez a kijelentés? Legtöbbünk számára igen, pedig tudományos közleményekben gyakran lehet találkozni vele. Természetesen csaknem ugyanilyen gyakorisággal jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek a C-vitamin-pótlás előnyei mellett érvelnek. Bár a C-vitamin megfázást megelőző vagy gyógyító hatása hatvan éve tudományos vita tárgyát képezi, széles körben forgalmazzák és alkalmazzák ezzel a céllal. Mi tehát az igazság és egyáltalán ismerjük-e azt?

A finn kutatók öt évtized C-vitaminnal kapcsolatos vizsgálatainak eredményeit elemezték. A megvizsgált harminc, a világ számos országában lefolytatott felmérésben több mint tizenegyezren vettek részt, és napi 0,2 gramm (200 mg) és 2 gramm közötti adagban kapták a vitamint. Az összesített eredmények azt mutatják, hogy körükben szinte éppen ugyanolyan gyakorisággal fordultak elő meghűléses betegségek, mint a vitaminpótlásban nem részesülőknél. A vitamint rendszeresen fogyasztóknál ráadásul a megfázás súlyossága sem tért el jelentősen a másik csoportétól.

A nátha lefolyásának időtartamában viszont egyértelműen kimutatható, bár csekély csökkenést eredményezett a tartós megelőző vitaminszedés. Ez a hatás gyermekek körében kifejezettebb volt, mint felnőtteknél. (Náluk 13%-kal rövidítette meg a betegség időtartamát, ami kb. 1-1,5 nappal korábbi gyógyulást jelent.)

A kutatók azt is vizsgálták, mi a hatása, ha a C-vitamint a megelőző időszakban nem, csak a megfázás első tüneteinek jelentkezésekor kezdik szedni nagy adagban. Ebben az esetben sem tapasztaltak egyértelmű enyhülést sem a tünetek súlyosságában, sem a betegség gyógyulási idejében.

A C-vitamin nátha elleni feltételezett védőhatását a vitamin 1930-as évekbeli felfedezése óta hirdették. A Nobel-díjas Linus Pauling "C-vitamin és a megfázás" című könyvében például 1000 mg-os napi adagot javasolt mindenkinek a nátha biztos kivédésére. Annak ellenére, hogy a C-vitamin valóban szerepet játszhat a felső légúti fertőzések elleni védekezésben, a kutatók leszögezik: a szokásos 0,2-2 grammos adag az átlagnépesség körében nem előzi meg vagy enyhíti olyan mértékben a betegséget, amely a tartós vitaminpótlás gyakorlatát alátámasztaná.

Megkérdeztük a finn kutatókat

Harri Hemilä, a Helsinki Egyetem kutatója, a felmérés vezetője az [origo] kérdésére válaszolva elmondta: az emberek egy jelentős részénél a C-vitamin rendszeres szedése annyira csekély hatással van a meghűlés kockázatára, hogy az nem éri meg a fáradozást és a költségeket. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: további kutatásokra lenne szükség a C-vitamin hatékonyságának vizsgálatára. Hemilä szerint elsősorban arra kellene összpontosítani, vajon milyen hatással van a vitamin a megfázás gyermekkori előfordulására és kezelésére.

Kevés számú vizsgálat eredménye alapján viszont a tüdőgyulladás kezelésében felnőtteknél is felmerül a vitamin előnyös hatása. A kutató kiemelte: eredményeik a nyugati társadalmak egészséges átlagpolgárára vonatkoznak, és a jövőben azokat a társadalmi csoportokat vagy életkörülményeket kellene azonosítani, amelyeknél előnyös lehet a C-vitamin pótlás.

A finn tanulmány és jelen cikkünk csak a megfázásra gyakorolt hatást elemzi, de érdemes megjegyezni, hogy a nagy dózisú C-vitamin-szedést egyebek mellett már kapcsolatba hozták a szív-és érrendeszeri halálozás kockázatának csökkentésével, sőt a rák megelőzésének lehetőségével is.

Nélkülözhetetlen vitamin

Azt természetesen senki (a finn tanulmány sem) vitatja, hogy C-vitaminra szüksége van az emberi szervezetnek.

A C-vitamint Szent-Györgyi Albert a paprikában fedezte fel 1928-ban, és ezért 1937-ben kapott Nobel-díjat. Hamarosan kiderült: ugyanez az anyag található meg a citromban és a narancsban is, ezeket a tengerészek a skorbut kivédésére alkalmazták (innen ered a C-vitamin tudományos neve, az aszkorbinsav is).

A C-vitamin az emberi szervezet számos működéséhez elengedhetetlenül szükséges. Fontos anyagcsere-folyamatok kulcsszereplője, emellett részt vesz a hajszálerek és a csontok felépítésének folyamatában. Védi a fogakat és a fogínyt, hozzájárul a vas felszívódásához és egyes hormonok termeléséhez. Szerepe van továbbá a fertőzések elleni védekezésben és a sebgyógyulásban is.

Hiányában vérzések, fogínygyulladás, csont- és izomfájdalom, vérszegénység és fertőzések léphetnek fel. A felsorolt tünetekkel jelentkező valódi hiányállapot (a fent említett skorbut) ma már nagyon ritkán fordul elő. A gyümölcsök, zöldségek fogyasztása során elegendő mennyiségben kerül a szervezetbe. Hibás táplálkozás, rossz életkörülmények között azonban részleges hiánya kialakulhat.

Túladagolás nem alakulhat ki

A C-vitamin az ún. vízoldékony vitaminok körébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy amikor a szervezet telítődik vele, egy bizonyos bevitel fölötti mennyiség már a vizelettel kiürül. Emiatt túladagolás nem alakulhat ki, ám mivel a vesén keresztül távozik a szervezetből, nagy adagjainak tartós alkalmazása elvileg elősegítheti a vesekő képződését. (A finn felmérésben legfeljebb öt évig, maximum 2 grammos adagban alkalmazva semmilyen komolyabb káros mellékhatásról nem számoltak be, hasmenés ritkán előfordult.)

Táplálékkal nem lehet "túl sok" C-vitamint vinni a szervezetbe. (Sok C-vitamint tartalmaznak a citrusfélék, a málna, a kiwi, a zöldpaprika, a paradicsom, a burgonya, a káposzta, a brokkoli, a fejessaláta). Feltételezhetően a természetes forma jobban is hasznosul az emberi testben, mint a gyári készítmény. Arról nem is beszélve, hogy a zöldségek, gyümölcsök számos más hasznos anyagot tartalmaznak.

Mikor, kinek, mennyit?

Egy felnőtt férfi átlagos napi igényét régebben 60, manapság inkább 90 mg körül állapítják meg, nőknek 75 mg a javasolt mennyiség. Gyermekeknek napi 35-45 mg-ra van szükségük. Az Egyesült Államokban a lakosság átlagos napi C-vitamin bevitele a táplálékkal eléri a 100 mg-ot, az európai országokban is ehhez hasonlóak az adatok. (Kivételnek számít Nagy-Britannia, ahol jelentősen kevesebb a C-vitamin-bevitel.) Bár eltérnek a tudományos vélemények arról, vannak-e olyan állapotok, amikor nagyobb mennyiségben igényli a szervezet a C-vitamint, a bevett gyakorlat szerint mégis emelt dózist javasolnak a terhesség és szoptatás időszakára, a dohányosoknak, a fokozott fizikai megerőltetés és a lázas fertőző betegségek idejére. 120 mg ilyenkor is biztonsággal fedezi a szükségleteket.

A finn tanulmány szerint a C-vitamin (az átlagpopulációval szemben) azoknak a körében csökkentette jelentősen a nátha előfordulását, akik rövid időre extrém hideg környezetnek vagy különlegesen nagy fizikai megterhelésnek vannak kitéve. Így például a maratoni futóknál, sízőknél és sarkvidékhez közeli területeken kiképzést kapó katonáknál felére csökkent a meghűlések száma a vitamin napi szedése mellett. Ez arra utalhat, hogy azok, akik a szokásos napi fizikai aktivitásuknál rövid időre jelentősen nagyobb megterhelésnek vannak kitéve, ebben az időszakban profitálhatnak a C-vitamin szedéséből. A vizsgálatok során 0,5 és 1 gramm közötti C-vitamint alkalmaztak mesterséges formában.

Terápiás céllal - például fertőzések esetén, fogínyvérzéseknél, tavaszi fáradtságban stb. - igen változatos adagokban próbálják alkalmazni a vitamint. A patikákban a 60 mg-os minidózistól az 1 grammig többféle változat megtalálható. Kísérleti körülmények között egészen 8 grammos napi adagig emelték a szintjét, egyértelműen bizonyítható hatással azonban ez sem rendelkezett. A szedése során tapasztalt változások feltételezhetően a kismértékű, felfedezetlen vitaminhiány tüneteinek enyhítésével vagy megszüntetésével magyarázhatók, hiszen különböző fertőzéseknél például már bizonyítást nyert, hogy enyhén csökken a szervezetben a C-vitamin szintje.

Próbálkozások folynak a C-vitamin jelentős antioxidáns hatásának kiaknázására egyes daganatos megbetegedések, valamint szürkehályog és időskori makuladegeneráció megelőzésére vagy kezelésére extrém nagy dózisok alkalmazásával. Ezek a vizsgálatok azonban még kezdeti stádiumban vannak.

Dr. Heksch Katalin

Forrás: origo.hu