StarLife webáruház, RAKTÁRRÓL gyors, online termék rendelésTestápolásHajápolásKozmetikai termékekSzájápolásTáplálék-kiegészítőTermékkatalógus
OrGano Gold - Black Coffee - fekete kávéOrGano Gold - Gourmet Cafe Mocha - desszert kávéOrGano Gold - Gourmet Cafe Supreme - a férfias kávé ginzeng tartalommalOrGano Gold - Gourmet Hot Chocolate - forró csokiOrGano Gold - Gourmet Latte - tejeskávéOrGano Gold - Organic Green Tea - zöld teaOrGano Gold csatlakozásOrGano Gold termékek rendelése
A Neways rövid történeteGolden Gate CapitalHogyan működik? (Neways marketing terv)Neways: további információkNeways 4 pillérEgészséges otthonEgészséges környezetEgészséges lelkiismeretEgészséges pénzügyek
HírekNeways hírekCikkek, leírásokVeszélyes alkotóelemek - hírekVideók, hanganyagokKönyvajánlóTAOA Titok - The SecretTudásbázisHírlevélEnglish content - Angol tartalom
EnergiaitalVitaminok, ásványi anyagok – Táplálék kiegészítőkTermékcsaládok - Károsanyagmentes termékekBiztonságos összetevők listája :: Termékcsalád: Fitt & Vital - Sporolóknak :: Termékcsalád: Súlykontroll - Testsúly csökkenés, fogyás :: Termékcsalád: Alakformálás - Karcsú test, feszes bőr :: Termékcsalád: Bőrápolás - Tisztítás, regenerálás, hidratálás :: Termékcsalád: Testápolás - Tisztálkodó szerek, készítmények :: Termékcsalád: Keratonics - Szalonminőségű hajápoló család :: Termékcsalád: Hydracial - Bőrfiatalító készlet :: Termékcsalád: True Touch - dekorkozmetika:: Termékcsomagok, testápoló csomagok listája :: Termékek típusonkéntKiemelt, ajánlott termékek
Szabaduljon meg adósságaitólInterjú Paul Zane PILZER amerikai gazdaságkutatóvalPénzkereseti lehetőségKapcsolatfelvétel
BemutatkozásKapcsolatfelvétel, telefonA TiFi portál rendszerről
Közösségi oldalakMagyar névnapok listájaNeways termék archívumTudásbázis, fogalomtárIdézetek, mondásokA honlaprólVeszélyes alkotórészekHonlap térkép, tartalmi áttekintés, sitemapAdatvédelmi nyilatkozat, látogatási feltételekImpresszumSzerkesztés alattAjánlott szolgáltatások, partnerek ajánlataiGyerekeknek2012 maja naptár2012 napkitörés, 2012 nap kitörés2012 Nostredamus, 2012 Nosztradamusz2012 szupernova, 2012 supernova2012 világvége, világ vége, 2o12 világvégeApokalipszis, világvége
Orvos válaszolBelépés a fórumra
alkalmi munkaállás kínálinternetes munkainternetes otthoni munkainternetes pénzkereseti lehetőségmunka otthonotthoni munkapénzkereseti lehetőségtávmunka
  Hírlevél  |  Fórum  |  Honlap térkép  |  Kapcsolat  
 
 // www.TISZTAFRISS.hu / Extrák / Idézetek, mondások / Buddha idézetek, mondások, élete, beszédei






Buddha idézetek, mondások, élete, beszédei

Buddha idézetek 1:

"Amit gondolunk, azzá’ leszünk." „Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?”

„Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelőséggel,senki más.”

„Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.”

„Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton,elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.”

„Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemő halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.” „Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetsző napot a sötét,sűrű éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára.”

„Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal.”

„Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.” „Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket,
sürgető érzés tölt el bennünket.”

„Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben.”

„Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:Erre az életre.” „Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolodik,
úgy fogy az élet percről percre.”

„Mindannyian haldoklunk,a halál csak idő kérdése.
Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg,mint mások.”

„Ti a pillanatokkal törödjetek,
az órák majd törödnek magukkal.”

„Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük,
minden a felfogásunktól függ.” „Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed,kevéssé segítenek.
Idővel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek.”

„Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek.”

„Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.”

„Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.” „Amikor úgy érezzük,hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,
a legjobb háttérbe lépni egy kicsit,időt szánni a gondolkodásra,és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni,mi a legfontosabb számunkra.”

„Nincs semmi okos dolog,ami azt sugallná,hogy ne légy boldog.”

„Az olyan érzések,mint az elkeseredettség,a zavartság,a düh,
a neheztelés,a harag,a féltékenység és a félelem,
valójában nem rossz dolgok,hanem:
tiszta pillanatok,amelyek rámutatnak arra,hogy mit fojtunk el.”

„Általában azt gondoljuk,hogy a bátor emberek nem félnek semmitől.
Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel.” „A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól,
amit mi okozunk csupán azzal,hogy rá gondolunk.
A félelem,a düh,a bűntudat,a magány és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók,
Amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.”

„Megtanulni élni nem más,mint megtanulni elengedni.”

„Amikor nagy csalodás ér bennünket,azt hisszük,itt a világ vége.
Holott lehet,hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.”

„Szívünk a törés helyén is megerősödhet.”

„A szenvedés az emberi tapasztalás része.
Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak,
Mi fájdalmat okozunk másoknak,és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.
Ennek felismerése nem más,mint tiszta látásmód.”

„Amikor megtaláljuk helyünket,rádöbbenünk,hogy rendíthetetlenek vagyunk.” „Csak a jelen pillanat a miénk,ez a kivételes és örök pillanat,
mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki,éjjel és nappal.”

„Gondolkodjunk el azon,mi az,ami valóban értékes,
mi ad értelmet az életünknek,és e szerint rangsoroljunk.”

„Mindanyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-,
rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-,
mikor mindenféle kétség,kín és félelem gyötör bennünket,
hogy kinyilvánitsuk az ébredéshez való jogunkat.”

„A lelkünk és csakis a lelkünk az,ami leláncol vagy felszabadít bennünket.”

„A saját magunk iránt érzett könyörület képessé tesz bennünket arra,
hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk,
a gyűlöletet barátsággá és a félelmet minden lény iránti tiszteletté.”

„A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet.” „Az egész univerzumot behálozza az ok-okozat törvénye.Nincs egyetlen dolog,
egyetlen esemény-sem a belső,sem a külső világban-,amelynek ne lenne oka,
és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást.”

„Nem létezik mester,nem létezik vezető,nincs senki,
aki megmodhatná nektek,mit kell tennetek.”

„Az erő nem a fizikai képességekből fakad.
A legyőzhetetlen akarat a forrása.”

„Az élet legfőbb célja,hogy helyesen éljünk,helyesen gondolkodjunk,helyesen cselekedjünk.
A lélek elsorvad,amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk.”

„A tények nem ijesztőek,de ha nem akarsz szembenézni velük,
ha hátat fordítasz nekik,és menekülsz előlük,az már ijesztő.”

„Amikor a víz vízhez ér,az nem találkozás,hanem egyesülés.”

Buddha idézetek 2:

„Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?"„Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelőséggel,senki más."„Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett."„Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton,elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."„Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemő halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát."

Buddha idézetek 3:

„Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetsző napot a sötét,sűrű éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára."„Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal."„Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd."

Buddha idézetek 4:

„Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket,
sürgető érzés tölt el bennünket."„Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben."„Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:Erre az életre."

Buddha idézetek 5:

„Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolodik,
úgy fogy az élet percről percre."„Mindannyian haldoklunk,a halál csak idő kérdése.
Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg,mint mások."„Ti a pillanatokkal törödjetek,
az órák majd törödnek magukkal."„Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük,
minden a felfogásunktól függ."

Buddha idézetek 6:

„Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed,kevéssé segítenek.
Idővel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek."„Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek."„Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak."„Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk."

Buddha idézetek 7:

„Amikor úgy érezzük,hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,
a legjobb háttérbe lépni egy kicsit,időt szánni a gondolkodásra,és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni,mi a legfontosabb számunkra.”

„Nincs semmi okos dolog,ami azt sugallná,hogy ne légy boldog.”

„Az olyan érzések,mint az elkeseredettség,a zavartság,a düh,
a neheztelés,a harag,a féltékenység és a félelem,
valójában nem rossz dolgok,hanem:
tiszta pillanatok,amelyek rámutatnak arra,hogy mit fojtunk el.”

„Általában azt gondoljuk,hogy a bátor emberek nem félnek semmitől.
Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel.”

Buddha idézetek 8:

„A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól,
amit mi okozunk csupán azzal,hogy rá gondolunk.
A félelem,a düh,a bűntudat,a magány és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók,
Amelyek képesek felerősíteni a szenvedést."„Megtanulni élni nem más,mint megtanulni elengedni."„Amikor nagy csalodás ér bennünket,azt hisszük,itt a világ vége.
Holott lehet,hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."„Szívünk a törés helyén is megerősödhet."„A szenvedés az emberi tapasztalás része.
Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak,
Mi fájdalmat okozunk másoknak,és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.
Ennek felismerése nem más,mint tiszta látásmód."„Amikor megtaláljuk helyünket,rádöbbenünk,hogy rendíthetetlenek vagyunk."

Buddha idézetek 9:

„Csak a jelen pillanat a miénk,ez a kivételes és örök pillanat,
mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki,éjjel és nappal."„Gondolkodjunk el azon,mi az,ami valóban értékes,
mi ad értelmet az életünknek,és e szerint rangsoroljunk."„Mindanyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-,
rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-,
mikor mindenféle kétség,kín és félelem gyötör bennünket,
hogy kinyilvánitsuk az ébredéshez való jogunkat."„A lelkünk és csakis a lelkünk az,ami leláncol vagy felszabadít bennünket."„A saját magunk iránt érzett könyörület képessé tesz bennünket arra,
hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk,
a gyűlöletet barátsággá és a félelmet minden lény iránti tiszteletté."„A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet."

Buddha idézetek 10:

„Az egész univerzumot behálozza az ok-okozat törvénye.Nincs egyetlen dolog,
egyetlen esemény-sem a belső,sem a külső világban-,amelynek ne lenne oka,
és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást."„Nem létezik mester,nem létezik vezető,nincs senki,
aki megmodhatná nektek,mit kell tennetek."„Az erő nem a fizikai képességekből fakad.
A legyőzhetetlen akarat a forrása."„Az élet legfőbb célja,hogy helyesen éljünk,helyesen gondolkodjunk,helyesen cselekedjünk.
A lélek elsorvad,amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk."„A tények nem ijesztőek,de ha nem akarsz szembenézni velük,
ha hátat fordítasz nekik,és menekülsz előlük,az már ijesztő."„Amikor a víz vízhez ér,az nem találkozás,hanem egyesülés."

 


“Nem könnyű dolog a sok [filozófiai, vallási] rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs – egyiket sem.” (Buddha) “Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat.” (Buddha)
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha)

 


Buddha idézetek 11:

"A tények nem ijesztőek, de ha nem akarsz szembenézni velük, ha hátat fordítasz nekik, és menekülsz előlük, az már ijesztő."

"Amikor a víz vízhez ér, az nem találkozás, hanem egyesülés."

"Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk: Miért haragudnánk emiatt másokra?"

"Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más."

"Az egész univerzumot behálózza az ok-okozat törvénye. Nincs egyetlen dolog,
egyetlen esemény-sem a belső, sem a külső világban-, amelynek ne lenne oka,
és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást."

"Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük, valaki megérintett."

"Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."

"Az élet egy folyamatosan változó mozgás: a gyermek születése a csecsemő halálát jelenti, aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát. "

"Nincs semmi, ami állandó: a nap és a hold felkel, majd lenyugszik; A tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi. Minden változik, óráról órára."

"Az elmúlás a harmónia egyik alappillére. Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal."

"Állandónak tekinteni azt, ami csak átmeneti, Hiú ábránd."

"Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket."

"Ugyanúgy, ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél, a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben."

"Testünk ez az eszköz, csak rövid ideig áll rendelkezésünkre: Erre az életre."

"Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolódik, úgy fogy az élet percről percre."

"Mindannyian haldoklunk, a halál csak idő kérdése.
Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg, mint mások."

"Ti a pillanatokkal törődjetek, az órák majd törődnek magukkal."

"Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ."

"Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek.
Idővel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek."

"Számos szabad tettünk eredménye vagyunk, s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek."

"Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak."

"Tetteink, szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk."

"Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt: Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni, mi a legfontosabb számunkra."

"Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog."

"Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem:
tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el."

"Általában azt gondoljuk, hogy a bátor emberek nem félnek semmitől.
Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel."

"A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk.
A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók,
Amelyek képesek felerősíteni a szenvedést."

"Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni."

"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége.
Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."

"Szívünk a törés helyén is megerősödhet."

"A szenvedés az emberi tapasztalás része.
Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak,
mi fájdalmat okozunk másoknak ,és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.
Ennek felismerése nem más, mint tiszta látásmód."

"Amikor megtaláljuk helyünket, rádöbbenünk, hogy rendíthetetlenek vagyunk."

"Csak a jelen pillanat a miénk, ez a kivételes és örök pillanat,
mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki, éjjel és nappal."

"Gondolkodjunk el azon, mi az, ami valóban értékes,
mi ad értelmet az életünknek, és e szerint rangsoroljunk."

"Mindannyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-, rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-, mikor mindenféle kétség, kín és félelem gyötör bennünket, hogy kinyilvánítsuk az ébredéshez való jogunkat."

"A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket."

"A saját magunk iránt érzett könyörület képessé tesz bennünket arra, hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk, a gyűlöletet barátsággá és a félelmet minden lény iránti tiszteletté."

"A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet."


"Nem létezik mester, nem létezik vezető, nincs senki, aki megmondhatná nektek, mit kell tennetek."

"Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk.
A lélek elsorvad, amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk."

"Az erő nem a fizikai képességekből fakad. A legyőzhetetlen akarat a forrása."


Buddha idézetek 12:

"Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldurja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbbutóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni." (Buddhista tanmese)

"Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat." (Buddha)

"Könnyebb száz világi vágyat meghódítani, mint egyről lemondani." (Buddha)

 

"Az élet nehéz.
Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike.* Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük - fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít többé.
Az élet nehéz voltának igazságát a legtöbb ember nem látja át teljes mértékben. Többé-kevésbé állandó jelleggel sopánkodnak az emberek, halkan vagy fennhangon panaszolják föl terheiket és gondjaikat, mintha kirínának az élet egyébként könnyű hátteréből, vagy abból az életből, amely ha nem könnyű is, mindenesetre méltányos volna, ha az lenne. Halkan vagy fennhangon hirdetik hitüket, mely szerint nehézségeik egy megkülönböztetett nyavalya, amely csak őket sújtja vagy családjukat, törzsüket, osztályukat, fajtájukat vagy akár fajukat, de senki mást." (M. Scott Peck: A járatlan út)

*Buddha "Négy Igazsága" közül ez az első: "Az élet szenvedés."

"Nem könnyű dolog a sok (filozófiai, vallási és egyéb) rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs - egyiket sem." (Buddha)

"Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat." (Buddha)

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad." (Buddha)


„Tetteink, szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk."

„Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt: Valójában mitől leszünk boldogok? Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni, mi a legfontosabb számunkra."

 

„Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem: tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el."

 

„Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."


„Az egész univerzumot behálózza az ok-okozat törvénye. Nincs egyetlen dolog, egyetlen esemény-sem a belső, sem a külső világban-, amelynek ne lenne oka, és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást."


„Számos szabad tettünk eredménye vagyunk, s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek."

 

„Gondolkodjunk el azon mi az, ami valóban értékes, mi ad értelmet az életünknek, és e szerint rangsoroljunk."

 

„Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."

 

„Nincs semmi, ami állandó: a nap és a hold felkel, majd lenyugszik; A tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi. Minden változik, óráról órára." „Az erő nem a fizikai képességekből fakad. A legyőzhetetlen akarat a forrása."

„Ti a pillanatokkal törődjetek, az órák majd törődnek magukkal."

 

„Testünk, ez az eszköz, csak rövid ideig áll rendelkezésünkre: Erre az életre."

 

„Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak."

 

„Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk: Miért haragudnánk emiatt másokra?"

 

„Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük, valaki megérintett."

 

„Az elmúlás a harmónia egyik alappillére. Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal."

 

„Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket."

 

„Ugyanúgy, ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél, a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben."


„Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolódik, úgy fogy az élet percről percre."


„Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ."

 

„Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket, csak mert azt hiszed,kevéssé segítenek. Idővel a vízcseppek Egy óriási edényt is megtelítenek."


"Amit gondolunk, azzá' leszünk."


„Az élet egy folyamatosan változó mozgás: a gyermek születése a csecsemő halálát jelenti, aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát."


„Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog."


„Általában azt gondoljuk, hogy a bátor emberek nem félnek semmitől. Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel."


„A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést."


„Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni."


„Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet,hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."


„Szívünk a törés helyén is megerősödhet."


„A szenvedés az emberi tapasztalás része. Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak, Mi fájdalmat okozunk másoknak, és a többiek fájdalmat okoznak nekünk. Ennek felismerése nem más, mint tiszta látásmód." „Amikor megtaláljuk helyünket, rádöbbenünk, hogy rendíthetetlenek vagyunk."


„Csak a jelen pillanat a miénk, ez a kivételes és örök pillanat, mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki éjjel és nappal."


„Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más."


„A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket."


„A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet."


„Nem létezik mester, nem létezik vezető, nincs senki, aki megmondhatná nektek, mit kell tennetek."


„Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk. A lélek elsorvad, amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk."


„A tények nem ijesztőek, de ha nem akarsz szembenézni velük, ha hátat fordítasz nekik, és menekülsz előlük, az már ijesztő." „Amikor a víz vízhez ér, az nem találkozás, hanem egyesülés."

 



 

Buddha élete

Sziddhártha a Sákja törzsbõl származik (ezért Sákjamuni az egyik megnevezése  a Sákja Bölcs), akik a Himalája déli lankáin éltek. A család királyi rangnak örvendett. Egy öreg látnok megjósolta, hogy a gyermek vagy világuralkodó, vagy buddha lesz, amely azt jelenti: Felébredt! Apja inkább azt szerette volna, ha örökli tõle a trónt. Többször kért apjától elbocsátási engedélyt, hogy remeteségbe vonuljon. Apja nem tágított, és nagyon örült, amikor fia 16 éves korában megnõsült.
Sziddhártha azonban beleunt a fényûzésbe, ezért 29 évesen hátat fordított családjának, és elindult az Megszabadulás keresésére. Többéves remeteség, aszkézis és vándorlás után leült egy fügefa alá (Bodh-Gaya), és úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a lét szenvedõ mivoltának feloldását, azaz amíg el nem éri a megszabadulást. Mivel remetesége elõtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásig vitte a gyakorlatokat, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem a középutat kell kipróbálnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerõsítette a testét. Majd egy új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek figyelésére alapult. (Satipatthana Sutta, Dîgha Nikaya 22.)
Mígnem április-május (Vesakha) hó teliholdas hajnalán megvilágosodott. Ekkor kezdett el visszaemlékezni elõzõ életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmóddal lehet megtörni, így érheti el a hívõ a Nirvánát, ami egy állapot, nem pedig hely.
49 napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén, amikor kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként Benareszbe ment, ahol korábbi remetetársainak kifejtette, mire jött rá (Dhammacakkappavattana Sutta (Samyutta Nikâya LVI.11): A Tan kerekének megforgatása tanítóbeszéd), majd további 45 éven át tanított. Tanításait mindenkinek elmondta, aki érdeklõdését fejezte ki iránta. Tanításait soha sem tartotta abszolútnak. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Buddha kifejtette, hogy õ személyesen miként jött rá a dolgokra, és hogyan érte el a megszabadulást. Követõket nem toborozott. Mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványául.
A leírások szerint békés, derûs férfi volt. Számos tanítványát gyûjtötte maga köré, akik késõbb létrehozták az elsõ buddhista közösséget, de a buddhizmus csak 100 körül kezdett el igazi vallássá válni.
80 éves korában hunyt el. A legendák szerint mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács (aranymûves) ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint ( Venerable Dr. Mettanando Bhikkhu  Bangkok Post, 17-May-2000 © The Post Publishing Public Co.; http://www.lankalibrary.com/Bud/buddha_death.htm) valószínûleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel és bélfodor infarktus vezetett a halálhoz.
Elhamvasztották majd ereklyéit 8 részre osztották. Ezen ereklyék egy jelentõs része Sri Lankán található. A jobb kulcscsontja (nem látható, mert egy tömör ereklyeépítményben helyezték el  dagoba, stupa belsejébe), bal szemfoga, melyet Kandy városban a Szent Fog Templomában õriznek. A fogat egy elefántcsontból készült tokban tartják  másolata a múzeumban látható, és így csak jókora darab fognak látszik, mert ez a tok és nem maga a fog másolata , majd ezt a tokozott fogat aranyból készült 25-30 cm magas hordozható arany dagoba/stupa-ban tartják bezárva. Nem nyitják fel  az angol gyarmatosítók egyszer felnyitották, meg szerettek volna gyõzõdni az ereklye létérõl. Az ereklyetartót évente egyszer (július hó teliholdjának napján) körbehordozzák a városban.
Az õsi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha (azaz megvilágosodott), a következõ világkorszak buddhája Maitreya lesz, kb. Kr. u. 4500 körül.
Forrás: Wikipédia

További idézetek, mondások Buddhától


Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.
Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.
Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.

Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?
Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:
Erre az életre.
Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenõhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidõzik egy életben.

Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelõséggel,senki más.
Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelõsek.
Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerûségében.

Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemõ halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.
Ne utasíts el könnyelmûen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek.
Idõvel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek.
Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetszõ napot a sötét,sûrû éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára.

Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal.
Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.
Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlõ hatalmas lehetõségeket,
sürgetõ érzés tölt el bennünket.

BUDDHA BESZÉDEI

Vekerdi József fordítása
Tartalom Buddha élete
Buddha születése
Buddha távozása otthonából
Buddha megvilágosodása
Buddha tanító útjának kezdete
Buddha ellenfelei
Buddha halála
Beszédek
A tan kerekének elindítása
A tûzbeszéd
A szerzetesi élet szabályai
Az indulatok megsemmisítése
Félelem és rettegés
Megtisztulás
A szenvedések láncolata (hosszabb beszéd)
A szenvedések láncolata (rövidebb beszéd)
Erdei remeteség
A gondolatok kordában tartása
Példázat a fûrészrõl
Példázat a kígyóról
Csalétek
Példázat a keményfáról
A csordapásztor (hosszabb beszéd)
A csordapásztor (rövidebb beszéd)
Szaccsaka
A létszomj kioltása
Az asszapurai beszéd
Életelvek
Pótalija
Dzsívaka
Kutyautánzó
Abhaja királyfi
Málunkjáputta
Vaccshagotta; példázat a tûzrõl
Mágandija
Szakuludáji
Amit szeretünk
Asszalájana
Észukári



BUDDHA ÉLETE
BUDDHA SZÜLETÉSE
[NIDÁNAKATHÁ II.]
Egy alkalommal Kapilavatthu városban kihirdették a nyári holdtölteünnepséget. Nagy tömeg mulatozott az ünnepségen. Májá királyné a holdtöltét megelõzõ hetedik naptól kezdve megtartóztatta magát a részegítõ italoktól, s virágfüzérekkel és illatos kenetekkel ékesen vett részt a holdtölte-ünnepségen. A hetedik nap reggelén felkelt, illatos vízben megfürdött, bõkezû adakozás során négyszázezer pénzt szétosztott, minden ékszerével felékesítette magát, a legfinomabb ételeket fogyasztotta, elvégezte az ünnepi szertartásokat, majd ünnepi öltözetben hálóházába lépett, lepihent fényes nyoszolyájára, álomra szenderedett, és ezt az álmot álmodta:
Négy mahárádzsa nyoszolyástul felemelte, a Himálajára vitte, a hatvan mérföld széles Manószilá-fennsíkon letették egy hét mérföld magas szálafa tövében, és távolabb léptek. Ekkor megjelentek a mahárádzsák hitvesei, az Anótatta-tóhoz vezették a királynét, megfürösztötték minden emberi vétket lemosó vizében, égi köntösbe öltöztették, illatszerekkel hintették be, égi virágokkal ékesítették, majd a közelben lévõ Ezüst-hegyen, a hegy belsejében, egy aranypalotában égi ágyat vetettek kelet felé fordított fejrésszel, arra fektették a királynét.
Eközben a Bódhiszattva pompás fehér elefánt alakjában a közeli Arany-hegyen legelészett. Onnét leereszkedve, fellépkedett az Ezüst-hegyre, s észak felõl közeledve, ezüstfonadék-színû ormányában fehér lótuszt tartva, elefánttrombitálást hallatva, belépett az aranypalotába, háromszor jobbról megkerülte anyja nyoszolyáját, majd megbökte jobb oldalát, és úgy tûnt, hogy behatol méhébe. Így öltött újra testet a nyári holdtölte ünnepén.
Reggel a királyné felébredt, és elmondta a királynak, hogy mit álmodott. A király magához hívatta hatvannégy legbölcsebb papját, zöld levelekkel és virágokkal behintett földön kényelmes ülõhelyeket készíttetett nékik ünnepélyes szertartással, s mikor a papok helyet foglaltak, arany- és ezüstedényeket töltetett meg vajban-mézben-cukorban fõtt tejberizzsel, arany- és ezüstfedõvel fedve nyújtotta át nekik, viseletlen ruhákkal, barna tehenekkel és egyéb ajándékokkal tisztelte meg õket. Miután mindennémû kívánatos dologgal megtisztelte õket, elmondta az álmot, és megkérdezte:
- Mi fog történni?
A papok így szóltak:
- Ne aggódj, mahárádzsa! Magzat fogant királynéd méhében, és a magzat fiú lesz, nem lány. Fiad fog születni, s ha otthonában marad, világhódító császár lesz belõle. Ha elhagyja otthonát, és remeteségbe távozik, világot megvilágosító Buddha lesz belõle.
.................................................................................................................................................
Májá királyné tíz hónapig hordozta méhében a Bódhiszattvát, mint edényben a szézámolajat. Mikor terhességének végéhez közeledett, szülei házába kívánkozott, és szólt Szuddhódana mahárádzsának:
- Felség, rokonaimhoz szeretnék menni Dévadaha városba.
- Rendben van - egyezett bele a király, és a Kapilavatthuból Dévadaha városba vezetõ utat elegyengette, zászlókkal, lobogókkal és hordókba ültetett platánfákkal felékesítette, a királynét aranyos hintóba ültette, ezer tanácsosát mellé rendelte, és nagy kísérettel útnak indította.
A két város között, mindkét város lakóinak tulajdonában, volt egy Lumbiní-liget nevû, kies szálafaerdõ. Ebben az idõben minden fa virágpompában állt, tövétõl az ágak hegyéig, s az ágak között és a virágok körül ötszínû méhek raja és mindenféle madársereg röpködött, édes daluk zsongott. Az egész Lumbiní-liget olyan volt, mint Indra isten égi kertje, mint nagy hatalmú király vigalomra felkészített mulató csarnoka. Amikor a királyné megpillantotta, kedve támadt sétálni a szálaerdõben. A tanácsosok lesegítették a királynét, és bementek vele a szálaerdõbe. A királyné egy hatalmas szálafa tövéhez lépett, és le akart törni egy gallyat. A szálafa ága lehajlott, mint egy nádszál meghajló vége, úgyhogy a királyné kézzel elérte. Kinyújtotta kezét, és megfogta az ágat. Eközben rájöttek a szülési fájdalmak. A kísérõ sokaság lepelt vont köré, és visszalépett. A szálafa ágába kapaszkodva, álló helyzetben hozta világra a magzatot.
Ekkor négy szentséges világteremtõ Brahmá jelent meg, kezükben aranyhálóval. A Bódhiszattvát felfogták az aranyhálóba, anyja elé helyezték, és így szóltak:
- Örvendezz, királyné, dicsõséges fiad született!

BUDDHA TÁVOZÁSA OTTHONÁBÓL
[NIDÁNAKATHÁ II.]
Egy napon a Bódhiszattvának kedve támadt kikocsikázni a palotája melletti parkba. Hívatta kocsisát, szólt neki:
- Fogj be a kocsiba!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen. Minden ékességgel felékesítette a legszebbik, pompás kocsit, befogott négy, lótuszszirom színû fehér paripát, és jelentkezett a Bódhiszattvánál. A Bódhiszattva felült az istenek hintóihoz hasonló kocsira, és elindult a parkba.
- Elérkezett Sziddhattha királyfi megvilágosodásának ideje, mutassunk neki jelet! - szóltak az istenek. Egy istenfiút átváltoztattak vénségtõl roskatag, csorba fogú, õsz hajú, görnyedt, botorkáló, botra támaszkodó, reszketeg aggastyánná, és elébe küldték. A Bódhiszattva és kocsisa megpillantotta. Ekkor a Bódhiszattva - a Mahápadána-szuttában megõrzött hagyomány szerint - megkérdezte kocsisától:
- Kedvesem, ki ez az ember? A haja sem olyan, mint másnak!
Amikor a választ meghallotta, összeszorult a szíve:
- Óh jaj, átkozott a születés, ha a megszületõnek az öregséget is meg kell ismernie!
Megfordult, és visszatért palotájába. A király megkérdezte:
- Mi történt, hogy fiam ilyen hamar visszafordult?
- Roskatag aggastyánt látott, felség, roskatag aggastyánt látott, és remeteségbe fog vonulni - szóltak.
- Miért akartok megölni? Tüstént rendezzetek fiamnak színjátékokat! Ha szórakozásokban leli kedvét, nem gondol a remeteségre - szólt a király, és megerõsítette az õrséget. Minden irányban fél mérföldenként õrszemeket állított.
Egy napon ismét kiment a parkba a Bódhiszattva. Megpillantott egy beteget, akit az istenek varázsoltak elé. Érdeklõdött, mint elõzõleg. Összeszorult szívvel fordult vissza, és bement a palotába. A király tudakozódott, s ismét az említett módon rendelkezett. Megerõsítette az õrséget, minden háromnegyed mérföldre õrszemeket állított.
Ezután egy napon ismét kiment a parkba a Bódhiszattva. Megpillantott egy halottat, akit az istenek varázsoltak elé. Érdeklõdött, mint elõzõleg. Összeszorult szívvel fordult vissza, és bement a palotába. A király tudakozódott, s ismét az említett módon rendelkezett. Megerõsítette az õrséget, minden mérföldre õrszemeket állított.
Ezután egy napon ismét kiment a parkba a Bódhiszattva. Megpillantott egy remetét, egyszerû ruhában, hagyományos öltözetében, akit az istenek varázsoltak elé. Megkérdezte kocsisától:
- Kedvesem, ki ez az ember?
Bár a kocsis a Buddha fellépése elõtt nem volt tisztában a remeteséggel és a remeteség érdemével, az istenek sugallatára így válaszolt:
- Felség, ez remete - és kifejtette a remeteség érdemét.
A Bódhiszattvában feltámadt az érdeklõdés a remeteség iránt, és azon a napon a parkban maradt.
.................................................................................................................................................
Ebben az idõben történt, hogy Szuddhódana mahárádzsa értesült róla, hogy [menye,] Ráhula anyja, fiat szült.
- Közöljétek az örömhírt fiammal! - adta ki a parancsot.
Amikor a Bódhiszattva meghallotta, így szólt:
- Ráhula született, bilincsem született!
A király megérdeklõdte:
- Mit mondott a fiam?
Fia szavait meghallva, így szólt:
- Nos, akkor mostantól fogva legyen unokám neve Ráhula!
Ebben az idõben történt, hogy egy Kiszágótamí nevû, nemes származású hölgy palotája tetõteraszáról csodálta a várost körbejáró Bódhiszattva szépségét és méltóságát, s gyönyörûségében és lelkesedésében ezt a kinyilatkoztatást tette:
Boldog az apja és anyja, akiknek õ a gyermekük,
és az az asszony is boldog, akinek õ a hitvese.
Ennek hallatán a Bódhiszattva így gondolkozott:
- Ez a nõ azt mondja, hogy e szép külsõ láttára megnyugszik az anya szíve, megnyugszik az apa szíve, megnyugszik a hitves szíve. De vajon minek kell elnyugodnia ahhoz, hogy saját szívem is megnyugodjék?
Ekkor vágyaktól megcsömörlött lelkében ez a gondolat támadt:
- A szenvedélyek tüzének elnyugodtával nyugalom támad, a bûnök tüzének és balgaság tüzének elnyugodtával nyugalom támad, gõg és tévhitek elnyugodtával, minden vágy és kín elnyugodtával nyugalom támad. Ettõl a nõtõl bölcs tanítást tanultam. Hiszen én megnyugvást keresve bolyongok. Most feladom a házban lakást; elmegyek, remeteségbe távozom, hogy megnyugvást találjak. Ennek a nõnek pedig ezzel a fizetséggel fizetek tanításáért.
Ekkor leakasztotta nyakából százezret érõ gyöngyfüzérét, és odaküldte Kiszágótamínak. Annak lelkét boldogság töltötte el:
- Sziddhattha királyfi ajándékot küld nekem, mert szíve felém fordult!
A Bódhiszattva nagy pompával és fénnyel visszatért palotájába, és lehevert fényes nyoszolyájára. Eközben köréje sereglettek tündérleány szépségû, tánchoz és énekhez mesterien értõ, minden ékszerrel felékesített asszonyai. Különféle zeneszerszámokat fogtak kezükbe, és tánccal, énekkel, zenével igyekeztek szórakoztatni. De a Bódhiszattva vágyaktól megcsömörlött lelkének nem szerzett örömet sem tánc, sem semmi más, és rövid idõre elszenderedett.
- Akinek kedvéért táncba és énekbe fogtunk, az álomba merült. Minek fárasszuk magunkat tovább? - szóltak a nõk, földre dobálták a kezükben tartott zeneszerszámokat, és lefeküdtek. Az illatos olajjal töltött mécsesek kihamvadtak. A Bódhiszattva felébredt, felült nyoszolyáján, és ültében végignézett az asszonyokon, amint zeneszerszámaikat szanaszét dobálva aludtak. Egyesek szájából nyál folyt, testüket váladék szennyezte be, egyesek fogukat csikorgatták, egyesek horkoltak, egyesek álmukban beszéltek, egyesek szája tátva volt, egyesekrõl lecsúszott a ruha, és fedetlenül hagyta takarandó testrészeiket. Visszataszító megjelenésük láttán még inkább elment a kedve minden gyönyörûségtõl. Felékesített, díszes palotája, Indra égi lakának hasonmása, olybá tûnt szemében, mintha szanaszét heverõ hullákkal borított dögtemetõ volna, és a lét minden formáját olyannak látta, mintha lángokban álló ház volna.
- Ó jaj, minden undorító! Ó jaj, minden visszataszító! - ejtette ki az igét, és végleg eltökélte, hogy remeteségbe vonul.
- Még ma távoznom kell a nagy eltávozásra - gondolta, felkelt fekhelyérõl, az ajtóhoz lépett, és kiszólt:
- Ki van itt?
Fejét a küszöbre hajtva, ott feküdt kocsisa, Cshanna.
- Én vagyok itt, uram, Cshanna - szólt.
- Még ma távozni akarok a nagy eltávozásra. Nyergelj fel egy lovat!
- Igen, felség - szólt, fogta a lószerszámot, kiment az istállóba, és az illatos olajjal telt mécsesek fényénél megpillantotta a virághímes baldachin alatt, ékes hídláson álló Kanthaka paripát.
- Ma ezt a lovat kell felnyergelnem - gondolta, és Kanthakát nyergelte fel. A ló nyergelés közben észrevette:
- Ez a heveder igen szoros. Más napokon, amikor a parkba mentünk sétalovaglásra, mintha nem is lett volna rajtam heveder. Ma a nagy eltávozásra készül távozni rajtam gazdám!
Örvendezésében hangos nyerítéssel nyerített fel. A hang az egész városon végigharsogott, az istenek azonban elfojtották a hangot, és nem engedték, hogy valaki is meghallja.
A Bódhiszattva, miután Cshannának utasítást adott, ezt gondolta:
- Közben megnézem fiamat.
Leszállt a kerevetrõl, Ráhula anyjának lakosztályába ment, és kinyitotta a hálószoba ajtaját. A hálószobában égett az illatos olajjal telt mécses. Ráhula anyja jázminvirághímes takaróval borított nyoszolyáján aludt, kezét fia fején nyugtatva. A Bódhiszattva a küszöbre lépett, megállt, elnézte õket:
- Ha elmozdítom a királyné kezét, és ölembe veszem fiamat, a királyné felébred, és megnehezíti távozásomat. Majd ha Buddha leszek, visszatérek, és megnézem õket.
Ezzel távozott a palotából.

BUDDHA MEGVILÁGOSODÁSA
[MADDZSHIMA-NIKÁJA 36.]
[Buddha szól:]
- És ekkor, Aggivesszana, még megvilágosodásom elõtt, mielõtt még megvilágosodtam volna, mikor még csak bódhiszattva voltam, ez a gondolatom támadt: "Az otthon rabság, szemétgödör. A remeteség szabad levegõ. Aki a házban marad, nem képes a teljesen megigazult, teljesen megtisztult aszkétaéletnek eleget tenni. Jobb lesz, ha most hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távozom."
És egy idõ múltán, még ifjúkorom virágában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelõ szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam. Remete lettem, s az igaz üdvöt keresve, a páratlan, legmagasabb rendû nyugalom ösvényét kutatva, felkerestem Álára Kálámát. Álára Kálámához érkezve, így szólítottam meg:
- Álára Káláma testvér, ezt a tant és életmódot követve szeretnék aszkétaéletet élni.
Álára Káláma így válaszolt szavaimra:
- Maradj itt, tiszteletreméltó úr! Ez a tan olyan, hogy értelmes ember rövid idõ alatt felfogja, megérti és magáévá teheti.
És én rövid idõ alatt, igen hamar felfogtam ezt a tant. Meggyõzõdtem róla, hogy mindent megtanultam, megismertem és megértettem, amit a száj és beszéd közölhet: a tudás igéit és a régiek igéit, én magam is, a többiek is.
Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: "Álára Káláma nem közölte velünk a teljes tant, ilyen meggondolással: "Én felfogtam és megértettem, és egyedül magamévá tettem." Álára Káláma bizonyára többet is tud errõl a tanról." Álára Káláma elé járultam, és elébe járulva, megkérdeztem:
- Káláma testvér, mennyiben közölted velünk ezt a tant, úgy, ahogyan te magad felfogtad, megértetted és magadévá tetted?
Ekkor Álára Káláma feltárta a semmiség birodalmát. Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: "Nemcsak Álára Káláma tett szert bizonyosságra, én is szert tettem bizonyosságra. Nemcsak Álára Káláma tett szert szilárdságra, én is szert tettem szilárdságra. Nemcsak Álára Káláma tett szert felfogóképességre, én is szert tettem felfogóképességre. Nemcsak Álára Káláma tett szert elmélyedésre, én is szert tettem elmélyedésre. Nemcsak Álára Káláma tett szert bölcsességre, én is szert tettem bölcsességre. Jobb lesz, ha ezt a tant, amelyrõl Álára Káláma így beszél: "Én felfogtam és megértettem, és egyedül magamévá tettem", megpróbálom saját erõmbõl elsajátítani." És rövid idõ alatt, igen hamar felfogtam, megértettem és magamévá tettem ezt a tant.
Ekkor ismét Álára Káláma elé járultam, és elébe járulva, megkérdeztem:
- Káláma testvér, ebben áll ez a tan, ahogyan te felfogtad, megértetted és magadévá tetted?
- Testvér, valóban ebben áll ez a tan, ahogyan én felfogtam, megértettem és magamévá tettem.
- Testvér, ezt a tant most én is ugyanúgy felfogtam, megértettem és magamévá tettem.
- Boldog vagyok, testvér, szerencsés vagyok, testvér, hogy ilyen kiváló személyt tisztelhetek aszkétatársamként. Ahogyan én felfogtam, megértettem, magamévá tettem és hirdetem a tant, úgy fogtad fel, értetted meg és tetted magadévá te is; ahogyan te felfogtad, megértetted és magadévá tetted a tant, úgy fogtam fel, értettem meg, tettem magamévá és hirdetem én is. Ahogyan én ismerem a tant, úgy ismered te is; ahogyan te ismered a tant, úgy ismerem én is. Amilyen én vagyok, olyan vagy te is; amilyen te vagy, olyan vagyok én is. Jöjj, testvér, irányítsuk ketten a tanítványokat!
Így tanítóm, Álára Káláma, engem, tanítványát, magával egyenlõnek ismert el, és nagy tiszteletben részesített. Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: "Ez a tan nem vezet lemondáshoz, vágytalansághoz, csillapodáshoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, nirvánához, csupán a semmiség birodalmába jutáshoz." És elégtelennek találtam ezt a tant, elfordultam ettõl a tantól, és távoztam.
Ekkor az igaz üdvöt keresve, a páratlan, legmagasabb rendû nyugalom ösvényét kutatva, felkerestem Uddaka Rámaputtát. [Megismétlõdik a szöveg; "semmiség birodalma" helyett most "sem tudat, sem öntudatlanság birodalma" szerepel.] És elégtelennek találtam ezt a tant, elfordultam ettõl a tantól, és távoztam.
Ekkor az igaz üdvöt keresve, a páratlan, legmagasabb rendû nyugalom ösvényét kutatva, egyik helyrõl a másikra vándoroltam Magadha tartományban, és Uruvélá település közelébe értem. Ott gyönyörûséges tájra bukkantam, kies erdõségre, tiszta vizû, fürdésre alkalmas, szívderítõ folyóra, körös-körül mezõkre és szántóföldekre. Ekkor ez a gondolatom támadt: "Valóban gyönyörûséges ez a táj: kies erdõség, tiszta vizû, fürdésre alkalmas, szívderítõ folyó, körös-körül mezõk és szántóföldek. Ennyi elég a tisztes családból származó, elmélyedésre vágyó embernek az elmélyedésre." És ott maradtam, mondván: "Ennyi elég az elmélyedésre." [...]
És ekkor ez a gondolatom támadt: "Mi volna, ha fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafognám, elfojtanám, megbénítanám gondolkozásomat?"
És ekkor fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafogtam, elfojtottam, megbénítottam gondolkozásomat. És amikor fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafogtam, elfojtottam, megbénítottam gondolkozásomat, veríték borította el hónom alját. Mint amikor egy erõs ember a gyengébb embert fejénél fogva megragadja, vagy vállánál fogva megragadja, lefogja, fojtogatja, megbénítja, ugyanúgy elborította a veríték hónom alját, amikor fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafogtam, elfojtottam, megbénítottam gondolkozásomat. Akaratom ugyan szilárd és hajlíthatatlan volt, felfogóképességem zavartalan és megingathatatlan, de testem ingatag maradt, nem jutott nyugalomra ettõl a fájdalmas önfegyelmezéstõl. És az így keletkezõ fájdalmas érzés nem tudta megkötni gondolkozásomat. [...]
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Mi volna, ha most lélegzetvétel nélküli révületbe merülnék?"
És visszatartottam a be- és kilélegzést szájamon, orromon, fülemen át. És amikor visszatartottam a be- és kilélegzést szájamon, orromon, fülemen át, õrjítõ fájdalom támadt a fejemben. Mintha egy erõs ember kemény szíjköteggel korbácsolná a fejemet, olyan õrjítõ fájdalom támadt a fejemben, mikor visszatartottam a be- és kilélegzést szájamon, orromon, fülemen át. Akaratom ugyan szilárd és hajlíthatatlan volt, felfogóképességem zavartalan és megingathatatlan, de testem ingatag maradt, nem jutott nyugalomra ettõl a fájdalmas önfegyelmezéstõl. És így a keletkezõ fájdalmas érzés nem tudta megkötni gondolkozásomat. [...]
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Mi volna, ha csak kevés, kevés táplálékot vennék magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet?" És csak kevés, kevés táplálékot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet. És amikor csak kevés, kevés táplálékot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet, testem rendkívül lesoványodott. Karom és lábszáram olyan lett ettõl a szûkös táplálkozástól, mint a nádszál, vagy lián szára. Ülepem olyan lett ettõl a szûkös táplálkozástól, mint a teve patája. Hátgerincem kiugró csigolyáival olyan lett ettõl a szûkös táplálkozástól, mint golyók füzére. Bordáim úgy meredtek ettõl a szûkös táplálkozástól, mint rozzant ház tetõgerendái meredeznek. Szemüregem mélyén a beesett szemgolyók úgy ültek ettõl a szûkös táplálkozástól, mint mély kút fenekén megcsillanó víztükör. Fejbõröm ráncos és aszott lett ettõl a szûkös táplálkozástól, ahogyan a száráról levágott tök megráncosodik és összeaszik a széltõl és a nap hevétõl. És amikor a hasamat megtapintottam, a gerincemet érintettem, és amikor a gerincemet megtapintottam, a hasamat érintettem, olyan közel került egymáshoz a hasam és a gerincem ettõl a szûkös táplálkozástól. És amikor vizeletemet és székletemet akartam üríteni, elõrebuktam ettõl a szûkös táplálkozástól. Hogy testemet erõsítsem, kezemmel dörzsöltem tagjaimat; és miközben kezemmel dörzsöltem tagjaimat, elcsenevészedett szõrzetem kihullott a dörzsöléstõl ettõl a szûkös táplálkozástól.
Amikor az emberek láttak, így szóltak: "Megkékült Gótama remete!" Mások így szóltak: "Nem megkékült Gótama remete, megbarnult Gótama remete!" Ismét mások így szóltak: "Nem megkékült Gótama remete, és nem megbarnult Gótama remete, megsárgult Gótama remete!" Ennyire kikezdte tiszta, világos testszínemet ez a rendkívül szûkös táplálkozás.
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Minden fájdalmas, gyötrõ, keserû érzés közül, amelyet remeték és papok a múltban átéltek, ez a legnagyobb; tovább nem fokozható. És minden fájdalmas, gyötrõ, keserû érzés közül, amelyet remeték és papok a jövõben át fognak élni, ez a legnagyobb; tovább nem fokozható. És minden fájdalmas, gyötrõ, keserû érzés közül, amelyet remeték és papok a jelenben átélnek, ez a legnagyobb; tovább nem fokozható. Mégis e keserves önsanyargatás nem segít hozzá a nemes megismerés és tisztánlátás földöntúli üdvéhez. Bizonyára más út vezet a megvilágosodáshoz."
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Emlékszem, hogy egyszer, miközben atyám, Szakka, mezei munkában szorgoskodott, én egy gránátalmafa hûs árnyékában ültem, és minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodásom szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ révület (dzshána) állapotába jutottam. Bizonyára ez az út vezet a megvilágosodáshoz." [...]
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Ezt a boldogságot nem könnyen lehet elérni ilyen mérhetetlenül legyengült testtel. Jobb lesz, ha ismét elegendõ táplálékot veszek magamhoz, fõtt rizst fogyasztok." Ekkor ismét elegendõ táplálékot vettem magamhoz, fõtt rizst fogyasztottam.
Ebben az idõben öt szerzetes volt, akik követõimül szegõdtek, mondván: "Ha Gótama remete valamilyen felismerésre jut, közölni fogja velünk." De amikor ismét elegendõ táplálékot vettem magamhoz, fõtt rizst fogyasztottam, akkor ez az öt szerzetes elfordult tõlem és otthagyott: "Gótama remete falánk lett, felhagyott az igyekezettel, falánkságba merült."
Amikor ismét elegendõ táplálékot vettem magamhoz, megerõsödtem, és minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodásom szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ révület állapotába jutottam. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Az elmélkedést és gondolkozást feladva, elértem a belsõ nyugalmat, az érzések egybeolvadását, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet; a második révület állapotába jutottam. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Az örömrõl is lemondva, egykedvûen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot éreztem testemben, amelyrõl az igaz emberek ezt mondják: "Az egykedvûen emlékezõ boldogan él." Így a harmadik révület állapotába jutottam. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
A boldogságon és a szenvedésen túllépve, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után elértem a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvû és tiszta emlékezést; a negyedik révület állapotába jutottam. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, korábbi létezéseim visszaemlékezõ felismerésére irányítottam gondolataimat. Visszaemlékeztem sok különbözõ korábbi létezésemre, ilyeténképpen: egy életre, két életre, három életre, négy életre, öt életre, tíz életre, húsz életre, harminc életre, negyven életre, ötven életre, száz életre, ezer életre, százezer életre, majd világkorok keletkezésének idõszakaira, majd világkorok pusztulásának idõszakaira, majd világkorok pusztulása és keletkezése közötti idõszakokra. "Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a családban, ebben a kasztban születtem, ez volt a foglalkozásom, ilyen örömet és bánatot értem, így végeztem életemet, onnan távozva amott születtem újra." Így emlékeztem vissza sok különbözõ korábbi létezésemre, azok formájára és jellegére. Elõször ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka elsõ óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel az élõlények távozásának és újraszületésének felismerésére irányítottam gondolataimat. Emberi korlátokon túlpillantó, megtisztult, égi látásommal láttam távozni és újraszületni az élõlényeket, közönségeseket és kiválókat, szépeket és rútakat, boldogokat és boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelelõen térnek vissza: "Ezek a kedves lények tetteikben a rosszat követik, szavaikban a rosszat követik, gondolataikban a rosszat követik, a helyeset ócsárolják, helytelen nézeteket táplálnak, helytelen nézetek szerint cselekszenek. Testük pusztulása után, haláluk után rossz útra kerülnek, gonosz ösvényre, mélységbe, pokolra buknak. Amazok a kedves lények viszont tetteikben a jót követik, szavaikban a jót követik, gondolataikban a jót követik, nem ócsárolják a helyeset, helyes nézeteket táplálnak, helyes nézetek szerint cselekszenek. Testük pusztulása után, haláluk után jó útra kerülnek, égi világba jutnak." Emberi korlátokon túlpillantó, megtisztult, égi látásommal így láttam távozni és újraszületni az élõlényeket, közönségeseket és kiválókat, szépeket és rútakat, boldogokat és boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelelõen térnek vissza. Másodszorra ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka középsõ óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, az indulatok legyõzésére irányítottam gondolataimat. "Ez a szenvedés" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez a szenvedés oka" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez a szenvedés megszüntetése" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezetõ út" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ezek az indulatok" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez az indulatok oka" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez az indulatok megszüntetése" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez az indulatok megszüntetéséhez vezetõ út" - értettem meg a valóságnak megfelelõen.
Amikor ezt felismertem, amikor ezt megláttam, gondolataim megszabadultak a kívánságok indulatától, megszabadultak a létezés indulatától, megszabadultak a tudatlanság indulatától. Felismertem: "A megváltás a megváltottban van." Megértettem: "Legyõztem a születést, beteljesítettem az aszkétaéletet, elvégeztem munkámat, többé nem kell e világra kerülnöm." Harmadszorra ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka utolsó óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat, Aggivesszana.

BUDDHA TANÍTÓ ÚTJÁNAK KEZDETE
[MAHÁVAGGA I. 1, 5-8.]
Ebben az idõben a magasztos Buddha Uruvélában, a Nérandzsará folyó partján, a bódhifa tövében ült, miután a megvilágosodása bekövetkezett. És a Magasztos keresztbe tett lábbal ült a bódhifa tövében hét napig egyfolytában, a megvilágosodás boldogságában. [...]
Hét nap elmúltával a Magasztos visszatért révületébõl, és a fa tövébõl átment egy adzsapála vadfügefa alá. Odaérve, leült az adzsapála vadfügefa tövében.
Miközben a Magasztos egyedül, magában ült ott, ez a gondolata támadt:
- Ez a tan mély, nehezen felfogható, nehezen érthetõ, nyugalmat adó, magasrendû, ésszel fel nem érhetõ, titkos, csak bölcseknek szóló. Számomra világos lett. Ám az emberek vágyaik rabjai, vágyaikon csüggenek, vágyaikat élvezik. Ezért az emberek, akik vágyaik rabjai, vágyaikon csüggenek, vágyaikat élvezik, nem fogják megérteni az okok és okozatok láncolatának összefüggését, nem fogják megérteni a létcsírák kioltását, az érzelmek elvetését, a létszomj elfojtását, a szenvedély eltávoztatását, a nyugalmat, a nirvánát. Ha tehát hirdetni fogom a tant, és a többi ember nem érti meg tanításomat, csak baj háramlik belõle rám, fölösleges fáradság háramlik belõle rám.
És ekkor ez az addig nem hallott vers ötlött fel a Magasztos elõtt:
Nehezen jöttem én is rá, másnak hiába mondanám.
A gonoszság, a gyûlölség elzárja más elõl a Tant.
Ár ellen úszó, mély, titkos, alig látszó szikrányi fény;
a gonoszság sötétsége nem hagyja megpillantani.
Mikor a Magasztos mindezt végiggondolta, úgy döntött, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant. Ám ekkor Brahmá, a Teremtõ, gondolata erejével meglátta a Magasztos elhatározását, és ezt gondolta:
- Óh jaj, a világra romlás vár, a világra pusztulás vár, ha a Beérkezett, a Szentséges, a Tökéletesen Megvilágosult úgy dönt, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant!
Ekkor Brahmá, a Teremtõ, elhagyta a brahmanvilágot, és megjelent a Magasztos elõtt, annyi idõ alatt, ameddig egy erõs ember kinyújtja behajlított karját, vagy behajlítja kinyújtott karját. És Brahmá, a Teremtõ, felsõ ruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólította meg a Magasztost:
- Uraim, a Magasztosnak hirdetnie kell a Tant! A Megvilágosultnak hirdetnie kell a Tant! Vannak lények, akiknek lelki szemeit alig fedi por, de ha nem hallják a Tant, akkor nem érik el a megváltást. Ezek meg fogják érteni a Tant.
Így beszélt Brahmá, a Teremtõ, majd így folytatta:
Magadha földjén ezelõtt a tiszta Tant
gyarló személyek tanították tévesen.
Halhatatlanság kapuját te tárd ki most!
Hallják világosan a tiszta, szent igét!
Ki hegytetõre, fel a sziklabércre jut,
fentrõl körülnéz az alanti tájakon.
Te mindent-látó, te is így tekints alá
az igazság várfokáról a szenvedõ,
szakadatlanul születõ-kiszenvedõ
lényekre, mert te legyõzted a szenvedést.
Kelj fel, te nagy csata vitézi gyõztese!
Járd a világot, seregek vezére!
Tanítsd a Tant, magasztos Szent!
Lesznek, akik megértenek.
És másodszor is így beszélt Brahmá, a Teremtõ [megismételve]. És harmadszor is így beszélt Brahmá, a Teremtõ [megismételve].
Ekkor Brahmá buzdítása hallatán a Magasztos végigtekintett a világon Buddha-pillantással, az élõlények iránti részvéttõl eltelve. És amikor a Magasztos végigtekintett a világon Buddha-pillantással, látott olyanokat, akiknek szemeit alig fedte por, és látott olyanokat, akiknek szemeit sûrû por fedte. Látott éles elméjû lényeket és tompa elméjû lényeket, jóakaratú lényeket és rosszakaratú lényeket, könnyen taníthatókat és nehezen taníthatókat, akik közül némelyik látta az eljövendõ életek és a bûn veszedelmét. Éppúgy, mint ahogy kék lótuszok vagy fehér lótuszok vagy rózsaszín lótuszok tavában némelyik kék lótusz vagy fehér lótusz vagy rózsaszín lótusz a víz fenekén gyökerezik, a vízben nyúlik fel, de nem emelkedik a víz színe fölé, hanem a víz alatt rejtve növekszik; és némely más kék lótusz vagy fehér lótusz vagy rózsaszín lótusz a víz fenekén gyökerezik, a vízben nyúlik fel és a víz színéig emelkedik; és némely más kék lótusz vagy fehér lótusz vagy rózsaszín lótusz a víz fenekén gyökerezik, a vízben nyúlik fel, és kiemelkedik a vízbõl, és virágával nem érinti a vizet - ugyanúgy látott a Magasztos olyanokat, amikor végigtekintett a világon Buddha-pillantással, akiknek szemeit alig fedte por, és látott olyanokat, akiknek szemeit sûrû por fedte; látott éles elméjû lényeket és tompa elméjû lényeket, jóakaratú lényeket és rosszakaratú lényeket, könnyen taníthatókat és nehezen taníthatókat, akik közül némelyik látta az eljövendõ életek és a bûn veszedelmét. És amikor a Magasztos mindezt látta, így válaszolt Brahmának, a Teremtõnek:
Halhatatlanság kapuja kitárva.
Kinek füle van, fogadja be hittel.
Azért vártam a Tan igéivel, hogy
fölös veszõdség ne legyen szavamból.
Ekkor Brahmá, a Teremtõ, megértette:
- A Magasztos eleget tesz kérésemnek, hirdetni fogja a Tant.
Meghajolt a Magasztos elõtt, jobb kéz felõl megkerülte, és eltûnt.
Ekkor a Magasztos így gondolkozott:
- Kinek hirdessem elõször a Tant? Ki fogja könnyûszerrel megérteni ezt a tanítást?
És a Magasztos ezt gondolta:
- Itt van Álára Káláma, aki okos, bölcs, tudós. Elméje szemeit régóta alig fedi por. Mi volna, ha elõször Álára Kálámának hirdetném a Tant? Õ könnyûszerrel meg fogja érteni ezt a tanítást.
Ekkor egy láthatatlan istenség így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, Álára Káláma hét nappal ezelõtt meghalt.
Ekkor a Magasztos felfogta elméjében: "Álára Káláma hét nappal ezelõtt meghalt." És a Magasztos ezt gondolta:
- Álára Káláma fennkölt lelkû személy volt. Ha hallotta volna tanításomat, könnyûszerrel megértette volna.
Ekkor a Magasztos így gondolkozott:
- Kinek hirdessem elõször a Tant? Ki fogja könnyûszerrel megérteni ezt a tanítást?
És a Magasztos ezt gondolta:
- Itt van Uddaka Rámaputta, aki okos, bölcs, tudós. Elméje szemeit régóta alig fedi por. Mi volna, ha elõször Uddaka Rámaputtának hirdetném a Tant? Õ könnyûszerrel meg fogja érteni ezt a tanítást.
Ekkor egy láthatatlan istenség így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, Uddaka Rámaputta tegnap este meghalt.
Ekkor a Magasztos felfogta elméjében: "Uddaka Rámaputta tegnap este meghalt." És a Magasztos ezt gondolta:
- Uddaka Rámaputta fennkölt lelkû személy volt. Ha hallotta volna tanításomat, könnyûszerrel megértette volna.
Ekkor a Magasztos így gondolkozott:
- Kinek hirdessem elõször a Tant? Ki fogja könnyûszerrel megérteni ezt a tanítást?
És a Magasztos ezt gondolta:
- Az öt szerzetes szolgálatomra volt, gondoskodtak rólam önsanyargatásom idején. Mi volna, ha elõször az öt szerzetesnek hirdetném a Tant?
Ekkor a Magasztos így gondolkozott:
- Vajon hol tartózkodik most az öt szerzetes?
És a Magasztos emberfeletti, isteni, világos látásával meglátta, hogy az öt szerzetes Benáresz mellett, az Iszipatana vadaskertben tartózkodik. És amikor a Magasztos elegendõnek látta az Uruvélában töltött idõt, elindult Benáreszbe. Félúton a bódhifa és Gajá között találkozott egy Upaka nevû meztelen remetével. Amikor megpillantotta a Magasztost, megszólította:
- Testvérem, vonásaid nyugalomról tanúskodnak, arcszíned derült, tiszta. Kinek indítására távoztál a remeteségbe, testvérem? Ki a mestered? Kinek a tanítását követed?
A Magasztos így válaszolt Upaka szavaira:
- Mindent legyõztem, felismertem mindent.
Lepergett rólam a világ hatalma.
Elhagytam mindent, el az élet szomját,
segítõ nélkül, a saját erõmbõl.
Nincs szükségem tanítóra. Hozzám hasonló senki sincs.
Istenek és halandók közt vetélytársat nem ismerek.
Én vagyok a világ szentje. A legfõbb mester én vagyok.
Világosságra ébredtem, lehûltem és kihamvadtam.
Benáreszbe megyek, s útnak indítom a Tan kerekét.
A vak világban döndüljön halhatatlanság dobszava!
- Testvér, ezek szerint azt vallod magadról, hogy te vagy a Szent, a Gyõztes?
- A gyõztes az, aki, mint én, úrrá lett indulatain.
Legyõztem minden bajt és bûnt; így, Upaka, Gyõztes vagyok.
E szavakra így válaszolt Upaka, a meztelen remete:
- Ám legyen, testvér!
Megcsóválta a fejét, és másik úton indult tovább.
A Magasztos egyik helyrõl a másik helyre vándorolva, megérkezett Benáreszbe, az Iszipatana vadaskertbe, ahol az öt szerzetes tartózkodott. Az öt szerzetes messzirõl megpillantotta a közeledõ Magasztost. Amikor megpillantották, megtárgyalták egymással:
- Testvérek, ott jön Gótama remete, aki bõségben él, feladta az önmegtartóztatást, és bõvelkedõ életre tért át. Ne üdvözöljük, és ne álljunk fel ültünkbõl, amikor közelünkbe ér, és ne vegyük át kezébõl alamizsnás szilkéjét és felsõruháját. Csupán egy széket tegyünk ide, és ha akarja, leülhet.
Ám amikor a Magasztos közelebb ért az öt szerzeteshez, az öt szerzetes nem tartotta be megállapodását. Elébe mentek a Magasztosnak, hogy fogadják. Egyikük alamizsnás szilkéjét és felsõruháját vette át, másik ülõhelyet készített neki, harmadik lábmosáshoz hozott vizet, zsámolyt és törülközõt. Ekkor a Magasztos leült az odakészített székre, és miután leült, megmosta lábát. Ekkor a szerzetesek nevén szólították a Magasztost, és Testvérnek nevezték. Ám amikor így szólították meg, a Magasztos ezt mondta az öt szerzetesnek:
- Szerzetesek, ne szólítsátok nevén a Beérkezettet, és ne nevezzétek Testvérnek. Szerzetesek, a Beérkezett maga a tökéletes, szentséges Megvilágosult. Halljátok meg, szerzetesek! Megtaláltam a halhatatlanságot, és megismertetem veletek; hirdetem nektek a Tant. Ha az általam kijelölt útra léptek, hamarosan eljuttok az igazsághoz, magatoktól megismeritek, és szemtõl szembe láthatjátok. Eléritek a szent élet legmagasabb célkitûzését, amelynek kedvéért tisztes családok fiai remeteségbe és otthontalanságba távoznak.
Amikor a Magasztos így beszélt, az öt szerzetes így szólt hozzá:
- Gótama testvér, önsanyargatásoddal, megtartóztatásoddal, fogadalmaiddal nem tudtál szert tenni emberfölötti erõre, vagy tökéletes és szentséges ismeret és látás hatalmára. Most, amikor feladtad az önmegtartóztatást és bõségben élsz, bõvelkedõ életre tértél át, hogyan tudnál szert tenni emberfölötti erõre, vagy tökéletes és szentséges ismeret és látás hatalmára?
Amikor az öt szerzetes így beszélt, a Magasztos így szólt hozzájuk:
- Szerzetesek, a Beérkezett nem él bõségben, nem adta fel az önmegtartóztatást, nem tért át bõvelkedõ életre. A Beérkezett maga a tökéletes, szentséges Megvilágosult. Halljátok meg, szerzetesek! Megtaláltam a halhatatlanságot, és megismertetem veletek; hirdetem nektek a Tant. Ha az általam kijelölt útra léptek, hamarosan eljuttok az igazsághoz, magatoktól megismeritek, és szemtõl szembe láthatjátok. Eléritek a szent élet legmagasabb célkitûzését, amelynek kedvéért tisztes családok fiai remeteségbe és otthontalanságba távoznak.
[A párbeszéd még kétszer megismétlõdik.]
- És én erre a belátásra, erre a felismerésre jutottam: "Gondolataim felszabadulása nem mehet veszendõbe. Ez az utolsó születésem; többször nem fogok újjászületni."
Így beszélt a Magasztos, és az öt szerzetes örömmel és egyetértéssel hallgatta meg a Magasztos beszédét. [...]
És a Magasztos így szólt:
- Jöjjetek, szerzetesek! A Tant világosan kinyilatkoztattam. Járjatok a szentség útján, hogy minden szenvedésnek véget vessetek!
Így történt e tiszteletreméltó személyek tanítvánnyá avatása. Így ebben az idõben hat Tökéletes volt a földön.
Ebben az idõben élt Benáreszben egy Jasza nevû, tisztes családból származó, jó nevelésû ifjú, egy kereskedõ céhmester fia. Három palotája volt, egy téli, egy nyári és egy az esõs évszakra. Az esõs évszakra szolgáló palotából, ahol zeneszerszámokhoz értõ nõk vették körül, négy hónapon keresztül nem mozdult ki. Egyszer azonban Jasza nemesifjú, akinek az öt érzékszerv minden gyönyörûsége rendelkezésére állott, birtokában volt, szórakozására szolgált, a megszokottnál hamarabb tért nyugovóra. Utána környezete is nyugovóra tért. Egész éjszaka égett egy olajmécses.
Ekkor azonban Jasza nemesifjú a megszokottnál hamarabb ébredt fel, és alva találta környezetét. Egyik nõnek hóna alatt volt a lant, annak a nyaka alatt volt a dob, annak a hóna alatt volt a csörgõtányér, annak a haja szétzilálódott, annak a nyála folyt, némelyek álmukban beszéltek. Mintha dögtemetõbe vetõdött volna. A látvány feltárta elõtte a lét nyomorát, és csömör fogta el szívét. És ekkor Jasza nemesifjú ezt a kijelentést tette:
- Óh jaj, minden undorító! Óh jaj, minden visszataszító!
Ekkor Jasza nemesifjú felhúzta aranysaruját, és lakosztálya ajtaja felé indult. Emberfölötti lények kitárták elõtte az ajtót, hogy senki se tartsa vissza Jasza nemesifjút, amikor otthonából az otthontalanságba készül távozni. Ekkor Jasza nemesifjú a városkapu felé indult. Emberfölötti lények kitárták elõtte a kaput, hogy senki se tartsa vissza Jasza nemesifjút, amikor otthonából az otthontalanságba készül távozni.
Ekkor Jasza nemesifjú az Iszipatana vadaskert felé indult. Ez idõ tájt a Magasztos kora hajnalban felkelt, és a szabadban sétált. A Magasztos messzirõl megpillantotta a közeledõ Jasza nemesifjút. Amikor meglátta, félbeszakította sétáját, és leült az odakészített székre. Ekkor Jasza nemesifjú a Magasztos közelében megismételte a mondást:
- Óh jaj, minden undorító! Óh jaj, minden visszataszító!
Ekkor a Magasztos így szólt Jasza nemesifjúhoz:
- Jasza, itt semmi sem undorító, itt semmi sem visszataszító. Jöjj, Jasza, ülj le, oktatni foglak a tanra.
Jasza nemesifjú megörvendett, és megnyugodott: "Itt semmi sem undorító, itt semmi sem visszataszító!" Levetette aranysaruját, és a Magasztos elé járult. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos sorjában beszélt a dolgokról az elõtte ülõ Jasza nemesifjúnak, következõképpen: beszélt az adakozásról, az erkölcsösségrõl, az égrõl, a vágyak terhérõl, ürességérõl, gyötrelmességérõl, a vágytalanság üdvérõl. Amikor a Magasztos látta, hogy Jasza nemesifjú elméje tiszta, befogadóképes, elõítéletmentes, érdeklõdõ, jószándékú, akkor feltárta elõtte azt, ami a Buddhák alapvetõ tanítása: a szenvedést, annak okát, megszüntetését, az ahhoz vezetõ utat. És miként a tiszta, folttalan szövet könnyen magába szívja a festéket, éppolyan tisztán, világosan megnyílt a szeme Jasza nemesifjúnak a Tan befogadására ott ültében: "Mindennek, ami keletkezik, meg is kell szûnnie."
Eközben azonban Jasza nemesifjú anyja felment a palotába, és nem találta Jasza nemesifjút. Indult a családapához, a céhmesterhez, s odaérve, szólt a családapának, a céhmesternek:
- Családapa, nem találom a fiadat, Jaszát!
Ekkor a családapa, a céhmester, lovas küldöncöket indított a négy égtáj felé, õ maga pedig Iszipatana felé indult. Itt a családapa, a céhmester, észrevette az aranysaru nyomát, s amint észrevette, elindult a nyomokon.
A Magasztos messzirõl megpillantotta a közeledõ családapát, a céhmestert. Amikor meglátta, ezt gondolta:
- Jobb lesz, ha most olyan varázslatot mûvelek, hogy a családapa, a céhmester, itt ültében ne lássa a szintén itt ülõ Jasza nemesifjút.
Ekkor a Magasztos ilyen varázslatot mûvelt.
És a családapa, a céhmester, a Magasztos elé járult. Odaérve, megszólította a Magasztost:
- Uram, nem látta-e a Magasztos Jasza nemesifjút?
- Ülj le, családapa! Lehetséges, hogy itt ültödben meglátod a szintén itt ülõ Jasza nemesifjút.
A családapa, a céhmester, megörvendett és megnyugodott:
- Talán itt ültömben meglátom a szintén itt ülõ Jasza nemesifjút!
Köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos sorjában beszélt a dolgokról az elõtte ülõ családapának, a céhmesternek, következõképpen: beszélt az adakozásról, az erkölcsösségrõl, az égrõl, a vágyak terhérõl, ürességérõl, gyötrelmességérõl, a vágytalanság üdvérõl. És a családapa, a céhmester, megismerte a Tant, felfogta a Tant, megértette a Tant, átkelt a kételyeken, bizonytalansága elmúlt, tudása bõvült, semmi másban nem bízott, és így beszélt a Magasztoshoz:
- Pompás, uram! Pompás, uram! Uram, mint hogyha valaki talpára állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról a Magasztos. Uram, én most a Magasztoshoz folyamodom oltalomért, és a Tanhoz, és a szerzetesek gyülekezetéhez. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!
Így õ volt az elsõ világi hívõ, aki a hármas fogadalmat kimondta.
Miközben a Magasztos az atyát a Tanra oktatta, Jasza nemesifjú a meglátott, megismert felemelkedésrõl elmélkedett, és elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Ekkor a Magasztos ezt gondolta:
- Miközben az atyát a Tanra oktattam, Jasza nemesifjú a meglátott, megismert felemelkedésrõl elmélkedett, és elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Lehetetlen, hogy ezek után Jasza nemesifjú visszatérjen a hívságokhoz, és élvezze az életet, mint ezelõtt, amíg otthonában élt. Nos, most inkább feloldom a varázslatot.
Ekkor a Magasztos feloldotta a varázslatot. A családapa, a céhmester, meglátta az ott ülõ Jasza nemesifjút. Amikor meglátta, így szólt Jasza nemesifjúhoz:
- Jasza, édes fiam, anyádat elemészti a szomorúság, bánat. Add vissza anyádnak életét!
Ekkor Jasza nemesifjú a Magasztosra tekintett. A Magasztos így beszélt a családapához, a céhmesterhez:
- Családapa, azt gondolod, hogy Jasza a kívülállók tudásával, a kívülállók látásával fogta fel a Tant, úgy, mint te? Mialatt õ a meglátott, megismert felemelkedésrõl elmélkedett, azalatt elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Lehetséges-e, hogy ezek után Jasza visszatérjen a hívságokhoz, és élvezze az életet, mint ezelõtt, míg otthonában élt?
- Nem lehetséges, uram.
- Valóban, családapa, Jasza nemesifjú elõször a kívülállók tudásával, a kívülállók látásával fogta fel a Tant, úgy, mint te, de mialatt a meglátott, megismert felemelkedésrõl elmélkedett, azalatt elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Lehetetlen, hogy ezek után Jasza nemesifjú visszatérjen a hívságokhoz, és élvezze az életet, mint ezelõtt, amíg otthonában élt.
- Uram, nyereség Jasza nemesifjúnak, nagy szerencse Jasza nemesifjúnak, hogy Jasza nemesifjú elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Fogadja el meghívásomat a Magasztos ma ebédre Jasza nemesifjúval, mint kísérõ szerzetessel!
A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését.
Amikor a családapa céhmester megértette a Magasztos beleegyezését, felállt ültébõl, elköszönt a Magasztostól, jobb kéz felõl megkerülte, és távozott. Röviddel a családapa céhmester távozása után Jasza nemesifjú a Magasztoshoz fordult:
- Szeretném a Magasztostól elnyerni a felavatást és a felvételt a Rendbe.
- Jöjj, szerzetes! - szólt a Magasztos. - A Tant teljességében kifejtettem neked. Élj önmegtartóztató életet, hogy örökre véget vess a szenvedésnek!
Így történt a tiszteletreméltó Jasza felvétele a rendbe.
Így ebben az idõben hét Tökéletes volt a földön.
Délelõtt a Magasztos felöltözött, magához vette felsõruháját és alamizsnás szilkéjét, és a tiszteletreméltó Jaszával, mint kísérõ szerzetessel, elindult a családapa céhmester házába. Odaérve, leült az elõkészített székre. Ekkor a tiszteletreméltó Jasza anyja és volt felesége a Magasztos elé járult. Odaérve, köszöntötték a Magasztost, és leültek elõtte. A Magasztos sorjában beszélt nekik a dolgokról, a következõképpen: beszélt az adakozásról, az erkölcsösségrõl, az égrõl, a vágyak terhérõl, ürességérõl, gyötrelmességérõl, a vágytalanság üdvérõl. És tisztán, világosan megnyílt a szemük a Tan befogadására ott ültükben. És így szóltak a Magasztoshoz:
- [...] Uram, mi most a Magasztoshoz folyamodunk oltalomért, és a Tanhoz, és a szerzetesek gyülekezetéhez. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életünk végéig világi tisztelõiül, akik hozzá folyamodunk oltalomért!
Így õk voltak az elsõ nõi világi hívõk, akik a hármas fogadalmat kimondták.

BUDDHA ELLENFELEI
[CSULLAVAGGA VII. 3.]
Ebben az idõben a Magasztos népes gyülekezet körében ült, és a Tant fejtegette a királynak és kíséretének. Ekkor Dévadatta felállt ülõhelyérõl, és felsõruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, a Magasztos már elgyengült, megöregedett, megvénült, útját végigjárta, életét leélte. Uram, a Magasztos most már ne törõdjék semmivel, élvezze az e világon elért nyugalmat, bízza reám a szerzetesek gyülekezetét, én fogom vezetni a szerzetesek gyülekezetét.
- Elég, Dévadatta! Ne kívánd vezetni a szerzetesek gyülekezetét!
Dévadatta másodszor is így beszélt a Magasztoshoz.
[A párbeszéd kétszer megismétlõdik.]
- Dévadatta, még Száriputtára és Moggallánára sem akarom rábízni a szerzetesek gyülekezetét, nemhogy reád, hitvány, jellemtelen emberre.
Dévadatta megharagudott:
- A Magasztos a király és egész kísérete elõtt jellemtelennek nevezett, és megszégyenített, Száriputtát és Moggallánát pedig felmagasztalta.
Elköszönt a Magasztostól, jobb kéz felõl körüljárta, és elégedetlenül távozott. Ez volt Dévadatta elsõ sértõdése a Magasztossal szemben.
A Magasztos pedig így szólt a szerzetesekhez:
- Szerzetesek, a gyülekezet tegye közzé Rádzsagahában Dévadattáról, hogy Dévadatta erkölcse valaha más volt, és most más lett, és amit tettekben vagy szavakban elkövet, abban sem a Buddha, sem a Tan, sem a gyülekezet nem nyilatkozik meg. [...]
Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg:
- Királyfi, régebben az emberek sokáig éltek, most azonban rövidre van szabva életük ideje. Lehetséges, hogy a te idõd is lejár, miközben csak trónörökös maradsz. Öld meg atyádat, királyfi, és légy te a király! Én pedig megölöm a Magasztost, és én leszek a Buddha.
Adzsátaszattu királyfi ezt gondolta:
- Az érdemes Dévadattának nagy az ereje és hatalma; õ jobban tudja.
Ezzel tõrt övezett combja mellé, és szokatlan napszakban berontott a király szobájába, félve, ijedten, rettegve, felindultan. Amikor a király szobájánál szolgálatot teljesítõ tanácsosok meglátták, feltartóztatták. Megmotozták, és megtalálták a combja mellé övezett tõrt. Megkérdezték:
- Mire készültél, királyfi?
Meg akartam ölni atyámat.
- Ki beszélt rá?
- Az érdemes Dévadatta.
Ekkor némelyik tanácsos ezt javasolta:
- Ki kell végezni a királyfit, Dévadattát, és minden szerzetest.
Mások ezt javasolták:
- A szerzeteseket nem kell kivégezni, mert õk nem vétettek, csak a királyfit és Dévadattát.
Mások viszont ezt javasolták:
- Sem a királyfit, sem Dévadattát, sem a szerzeteseket nem kell kivégezni, hanem jelenteni kell az ügyet a királynak, és a király parancsa szerint kell eljárni.
Ekkor a tanácsosok a királyfival Magadha királyához, Széníja Bimbiszárához mentek, és jelentették a történteket. [...] És Magadha királya, Széníja Bimbiszára, megkérdezte Adzsátaszattu királyfitól:
- Miért akartál megölni, királyfi?
- A királyságot akartam, király.
- Ha a királyságot akarod, királyfi, legyen a tiéd ez a királyság!
Ezzel átruházta a királyságot Adzsátaszattu királyfira.
Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg:
- Mahárádzsa, adj parancsot embereidnek, hogy oltsák ki Gótama remete életét!
Ekkor Adzsátaszattu királyfi kiadta a parancsot embereinek:
- Mondom: amint az érdemes Dévadatta rendelkezik, úgy cselekedjetek!
Ekkor Dévadatta parancsot adott egy férfinak:
- Barátom, indulj! Gótama remete itt és itt tartózkodik. Oltsd ki életét, azután ezen az úton térj vissza!
Ezután két embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik egy ember, oltsátok ki életét, azután ezen az úton térjetek vissza!
Ezután négy embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik két ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza!
Ezután nyolc embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik négy ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza!
Ezután tizenhat embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik nyolc ember, oltsátok ki az életüket, azután térjetek vissza!
Ekkor az elsõ ember kardot és pajzsot fogott, íjat és tegezt vetett vállára, és elindult a Magasztoshoz. Odaérve, a Magasztos közelében félelem fogta el, megijedt, megrettent, felindult. Mozdulatlanná dermedt testtel megállott. A Magasztos megpillantotta a félõ, ijedt, rettegõ, felindult, mozdulatlanná dermedt testtel álló embert, és megpillantva, megszólította:
- Jöjj ide, barátom, ne félj!
Ekkor a férfi letette kardját és pajzsát, ledobta íját és tegezét, és a Magasztos elé járult. Odaérve, fejével a Magasztos lábához borult, és így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, bûnös szándék fogott el balgaságomban, esztelenségemben, tudatlanságomban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultam ide. Uram, fogadja el a Magasztos bûnvallomásomat bûnbánatul, hogy a jövõben tartózkodjam tõle!
- Valóban, barátom, bûnös szándék fogott el balgaságodban, esztelenségedben, tudatlanságodban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultál ide. De mivel, barátom, bûnnek tekinted bûnödet, és illõ megbánást tanúsítasz, elfogadom. [...]
És a Magasztos ezt mondta a férfinak:
- Barátom, ne ezen az úton távozzál; menj amazon az úton! - És így másik úton bocsátotta el. [...]
Ekkor az elsõ ember visszatért Dévadattához. Odaérve, így szólt Dévadattához:
- Uram, nem vagyok képes a Magasztos életét kioltani. Nagy a Magasztos hatalma, nagy az õ szentsége.
- Rendben van, barátom. Ne te oltsd ki Gótama remete életét. Én fogom kioltani Gótama remete életét.
Ez idõ tájt a Magasztos a Keselyû-szikla hegycsúcs alján sétált. Ekkor Dévadatta felmászott a Keselyû-szikla hegycsúcsra, és lezúdított egy hatalmas sziklatömböt:
- Ezzel oltom ki Gótama remete életét!
Két hegycsúcs összehajolt, és felfogta a sziklatömböt. Egy szilánk lepattant róla, és véresre sebezte a Magasztos lábát. Ekkor a Magasztos felnézett, és így szólt Dévadattához:
- Balgatag ember, nagy vétket követtél el, hogy gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezted a Beérkezettet.
Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, ez volt az elsõ olyan tette Dévadattának, amelyért már ebben az életben el kell nyernie büntetését, amiért gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezte a Beérkezettet.
Mikor a szerzetesek értesültek róla, hogy Dévadatta a Magasztos életére tör, nagy zajjal és kiáltozással körjáratba kezdtek a kolostor körül a Magasztos védelmére. A zaj hallatára a Magasztos megkérdezte a tiszteletreméltó Ánandát, hogy mi az. Ánanda válaszára a Magasztos így szólt:
- Hívd össze nevemben a szerzeteseket: "A Mester kéreti a tisztelendõket!"
Erre azok összegyûltek, köszöntötték a Magasztost, és leültek elõtte. Amikor leültek, a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:
- Szerzetesek, nem lehetséges és nem történhetik meg, hogy a Beérkezettek életét erõszakkal kioltsák. A Beérkezettek kellõ idõben, természetes halállal múlnak ki.

BUDDHA HALÁLA
[MAHÁPARINIBBÁNA-SZUTTA, RÉSZLETEK]
...Amikor a Magasztos elegendõnek látta a Nádikában töltött idõt, szólt a tiszteletreméltó Ánandának:
- Induljunk, Ánanda, menjünk Vészálíba!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda. Ekkor a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt Vészálíba. Ott egy ideig Vészálíban tartózkodott a Magasztos, Ambapálí ligetében. [...]
Ambapálí táncosnõ hírét vette:
- A Magasztos Vészálíba érkezett, Vészálíban tartózkodik, az én mangóligetemben!
Ekkor Ambapálí táncosnõ befogatott pompásnál pompásabb kocsikba, maga is felszállt az egyik pompás kocsira, és pompásnál pompásabb kocsikon kihajtatott Vészálíból, mangóligetébe hajtatott. Ameddig kocsiút volt, kocsin ment, majd leszállt a kocsiról, és gyalog ment tovább a Magasztoshoz. Odaérkezve, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatta, buzdította, serkentette, örvendeztette az elõtte ülõ Ambapálí táncosnõt. Ezután Ambapálí táncosnõ, akit a Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatott, buzdított, serkentett, örvendeztetett, így szólt a Magasztoshoz:
- Fogadja el meghívásomat a Magasztos holnap ebédre a szerzetesek gyülekezetével együtt!
A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését. [...]
Miután a Magasztos evett, és befejezte az étkezést, Ambapálí táncosnõ fogott egy alacsony széket, és leült elõtte. Amikor leült, így szólt a Magasztoshoz Ambapálí táncosnõ:
- Uram, ezt a ligetet Buddhának és a szerzetesek közösségének ajándékozom.
A Magasztos elfogadta a ligetet. [...]
Amikor a Magasztos elegendõnek látta az Ambapálí ligetében töltött idõt, szólt a tiszteletreméltó Ánandának:
- Induljunk, Ánanda, menjünk Béluva faluba!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda. Ekkor a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt Béluva faluba. Ott egy ideig Béluvában tartózkodott a Magasztos. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, induljatok Vészálí vidékére, és igyekezzetek barátságos, kellemes, tetszetõs helyet keresni az esõs évszakra. Én itt, Béluva faluban akarom eltölteni az esõs évszakot.
- Igen, urunk - válaszolták engedelmesen a Magasztosnak a szerzetesek, és Vészálí vidékén igyekeztek barátságos, kellemes, tetszetõs helyet keresni az esõs évszakra. A Magasztos Béluva faluban töltötte az esõs évszakot.
Az esõs évszak idején súlyos rosszullét fogta el a Magasztost. Halálos, heves fájdalmai támadtak. A Magasztos mindezt eszméleténél maradva, világos tudattal, panasz nélkül viselte el, és így szólt magában:
- Nem volna helyes, ha az engem kiszolgálók értesítése nélkül, ha a szerzetesek közösségének megtekintése nélkül távoznám a nirvánába. Inkább erõvel eltávoztatom magamtól ezt a betegséget, és az életerõt visszatartva magamban, várakozom.
Ekkor a Magasztos erõvel eltávoztatta magától a betegséget, és az életerõt visszatartva magában, várakozott. Ekkor elmúlt a Magasztos betegsége.
Amikor elmúlt a Magasztos betegsége, és megszûntek fájdalmai, kilépett az épületbõl, és az épület árnyékos oldalán leült az odakészített ülõhelyre. Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda a Magasztos elé járult, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólt a Magasztoshoz a tiszteletreméltó Ánanda:
- Uram, örvendetes, hogy a Magasztos jobban van! Uram, öröm, hogy a Magasztos jobban érzi magát! Uram, a Magasztos rosszullétekor az én testem is mintha részegítõ italtól ittasodott volna meg. Nem láttam az égtájakat, és a tanításokra sem tudtam gondolni. Csupán egyben bizakodtam, uram: "Nem fog a Magasztos a nirvánába távozni, mielõtt a szerzetesek közösségérõl még egyszer rendelkeznék."
- Mit várhat még tõlem a szerzetesek közössége, Ánanda? Feltártam a Tant, Ánanda, és nem tettem különbséget belsõ és külsõ között. A Beérkezett nem szorította markába tanításait, Ánanda. Ha valaki ezt gondolja: "Nekem kell a szerzetesek közösségét vezetnem", vagy "Reám van bízva a szerzetesek közössége", az esetleg rendelkezhetik a szerzetesek közösségérõl. A Beérkezett nem gondolja ezt: "Nekem kell a szerzetesek közösségét vezetnem", vagy "Reám van bízva a szerzetesek közössége". Így tehát, Ánanda, milyen vonatkozásban rendelkezhetnék még a Beérkezett a szerzetesek közösségérõl? Én most már megtört, koros, öreg ember vagyok, életutam végét járom, nyolcvanadik évemet töltöm. Mint ahogyan, Ánanda, a rozoga szekér akadozva vonszolja magát, ugyanolyan akadozva vonszolja magát a Beérkezett teste. [...]
Önmagatokban keressetek tehát világosságot, Ánanda, önmagatokban keressetek menedéket, más menedék nélkül. A Tanban keressetek világosságot, a Tanban keressetek menedéket, más menedék nélkül. [...]
Az a szerzetes, Ánanda, aki akár most, akár távozásom után önmagában keres világosságot, önmagában keres menedéket, más menedék nélkül, és a Tanban keres világosságot, a Tanban keres menedéket, más menedék nélkül, az ilyen tanulni vágyó szerzetes méltó a szerzetesi névre. [...]
Ánanda, az imént odajött hozzám a Gonosz, a kísértõ, és megállt elõttem. Elõttem állva, így beszélt hozzám a Gonosz, a kísértõ:
- Most távozzék a nirvánába a Magasztos, most távozzék a nirvánába a Beérkezett! Eljött az ideje, hogy a kialvásba távozzék a Magasztos. Hiszen egykor ezt a kijelentést tette a Magasztos: "Mindaddig nem távozom a nirvánába, Gonosz, amíg szerzetesek nem szegõdtek tanítványaimul, amíg apácák nem szegõdtek tanítványaimul, amíg irányításom alatt a szerzetesrend meg nem erõsödött, mindenfelé el nem terjedt a népek között, mindenki számára elérhetõen, mindenki számára nyilvánvalóan." Most azonban a szerzetesrend már megerõsödött a Magasztos irányítása alatt, mindenfelé elterjedt a népek között, mindenki számára elérhetõen, mindenki számára nyilvánvalóan. Most távozzék a nirvánába a Magasztos, most távozzék a nirvánába a Beérkezett! Eljött az ideje, hogy a kialvásba távozzék a Magasztos! - Amikor a Gonosz, a kísértõ, így beszélt hozzám, én ezt válaszoltam neki, Ánanda:
- Légy nyugodt, Gonosz: hamarosan elérkezik a Magasztos kialvásának ideje. Három hónap múlva a nirvánába távozik a Magasztos.
Ánanda, az imént Pávában világos tudattal elbocsátotta magától az életerõt a Magasztos.
Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a Magasztoshoz:
- Maradjon életben a Magasztos ebben az egész világkorban, maradjon életben a Beérkezett ebben az egész világkorban, sokaknak üdvére, sokaknak javára, a világ iránti könyörületbõl, istenek és emberek hasznára, üdvére, javára!
- Hagyd el, Ánanda, ne kérleld a Magasztost! Elmúlt az ideje a Magasztos kérlelésének.
Azonban Ánanda másodszor is (... harmadszor is) így szólt a Magasztoshoz:
- Maradjon életben a Magasztos ebben az egész világkorban, maradjon életben a Beérkezett ebben az egész világkorban, sokaknak üdvére, sokaknak javára, a világ iránti könyörületbõl, istenek és emberek hasznára, üdvére, javára!
- Ánanda, nem mondtam-e neked már régen, hogy minden, ami kedves és kellemes, megváltozik, megszûnik és elmúlik? Hogyan is volna lehetséges, Ánanda, hogy az, ami született, keletkezett, összetevõdött és elmúlásnak van alávetve, ne múljék el? Ez nem képzelhetõ el. [...]
Ezután egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magához vette felsõruháját és alamizsnás szilkéjét, és elindult Vészálíba alamizsnáért. Miután végigjárta alamizsnáért Vészálít, leült az elõkészített ülõhelyre, elfogyasztotta az ételt, majd elefántpillantást vetett Vészálíra, és így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:
- Utoljára látta Vészálít a Beérkezett, Ánanda. [...]
Ezután a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt Pávába. Pávába érkezve, Csunda nevû aranymûves mangóligetében állt meg a Magasztos.
Csunda aranymûves hírét vette:
- A Magasztos Pávába érkezett, Pávában tartózkodik, az én mangóligetemben.
Ekkor Csunda aranymûves felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatta, buzdította, serkentette, örvendeztette az elõtte ülõ Csunda aranymûvest. Ezután Csunda aranymûves, akit a Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatott, buzdított, serkentett, örvendeztetett, így szólt a Magasztoshoz:
- Fogadja el meghívásomat a Magasztos holnap ebédre a szerzetesek gyülekezetével együtt!
A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését.
Csunda aranymûves a Magasztos beleegyezése láttán felkelt ülõhelyérõl, elköszönt a Magasztostól, jobb kéz felõl tisztelettel megkerülte, és távozott. Ezután Csunda aranymûves másnap virradattól kezdve válogatott ételeket sütött-fõzött házában, egyebek között nagy mennyiségben vaddisznógombát [vagy: vaddisznó kövérjét]. Majd megüzente az idõt a Magasztosnak:
- Itt az idõ, uram! Elkészült az ebéd.
Ekkor a Magasztos a délelõtti idõben felöltözött, magához vette felsõruháját és alamizsnás szilkéjét, és a szerzetesek gyülekezetével együtt elindult Csunda aranymûves házába. Odaérve, leült a számára készített ülõhelyre. Amikor leült, így szólt Csunda aranymûveshez:
- Csunda, a vaddisznógombát, amit készítettél, nekem tálald fel. A többi sült és fõtt ételt, amit készítettél, a szerzetesek gyülekezetének tálald fel.
- Úgy lesz, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak Csunda aranymûves, és a vaddisznógombát, amit készített, a Magasztosnak tálalta fel, a többi sült és fõtt ételt, amit készített, a szerzetesek gyülekezetének tálalta fel. Ekkor a Magasztos így szólt Csunda aranymûveshez:
- Csunda, ami a vaddisznógombából megmaradt, ásd el gödörbe. Nem látok senkit a világon, sem az isteneket, sem Brahmát, sem az ördögöt, sem remetéket, sem papokat, sem égieket, sem földieket, aki meg tudná emészteni, ha eszik belõle, a Beérkezett kivételével.
- Úgy lesz, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak Csunda aranymûves, és ami a vaddisznógombából megmaradt, elásta gödörbe. Ezután a Magasztos elé járult. Odaérve, leült elõtte. A Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatta, buzdította, serkentette, örvendeztette az elõtte ülõ Csunda aranymûvest. Ezután felkelt ülõhelyérõl, és távozott.
Ekkor Csunda aranymûves ételének elfogyasztása után súlyos rosszullét fogta el a Magasztost. Halálos kimenetelû, véres hasmenése támadt, heves fájdalmak kíséretében. A Magasztos mindezt eszméleténél maradva, világos tudattal, panasz nélkül viselte el. Majd így szólt Ánandához a Magasztos:
- Induljunk, Ánanda, menjünk Kuszínárába!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda.
Így hallottam: mikor a Szent megette Csunda ételét,
elfogta kínzó rosszullét, halálos végû gyötrelem.
Mikor a vaddisznógombát megette,
súlyos betegségbe esett a Mester.
Kiürült testtel a Magasztos így szólt:
- Induljunk Kuszínárá városába! [...]
Ekkor a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt a Hirannyavatí folyó túlpartján fekvõ Kuszínárá vidékére, a Mallák szálaerdejébe. Amikor odaérkeztek, szólt a tiszteletreméltó Ánandának:
- Kedves Ánanda, készíts fekhelyet, fejjel észak felé, két egymás mellett nõtt szálafa között. Fáradt vagyok, Ánanda, le akarok feküdni.
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda, és két egymás mellett nõtt szálafa között fekhelyet készített, fejjel észak felé. A Magasztos lefeküdt jobb oldalára, két lábát egymásra helyezve, mint az oroszlán, teljes öntudatban. A két szálafa teljes virágpompában állt, bár nem volt virágzás ideje. Viráguk behintette, beszórta, beborította a Beérkezett testét, a Beérkezett tiszteletére. [...]
- Ne foglalkozzatok a Beérkezett halotti szertartásával, Ánanda. Inkább saját üdvötökre gondoljatok, saját üdvötökön munkálkodjatok, saját üdvötöket szolgáljátok ernyedetlenül, kitartó buzgalommal. Vannak bölcs nemesek, bölcs papok, bölcs családapák, igaz hívei a Beérkezettnek, azok fogják intézni a Beérkezett halotti szertartását, Ánanda [...]
Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda bement a hajlékba, az ajtófélfára borult, és ott állva zokogott:
- Tovább kell küzdenem, tovább kell törekednem, míg mesteremnek, aki könyörülettel volt irántam, végsõ kialvása közeledik.
A Magasztos azonban megszólította a szerzeteseket:
- Szerzetesek, hol van Ánanda?
- Uram, a tiszteletreméltó Ánanda bement a hajlékba, az ajtófélfára borult, és ott állva zokog: "Tovább kell küzdenem, tovább kell törekednem, míg mesteremnek, aki könyörülettel volt irántam, végsõ kialvása közeledik."
Ekkor a Magasztos az egyik szerzetest szólította:
- Menj, szerzetes, és közöld nevemben Ánandával: "A Mester hívat, Ánanda testvér!"
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a szerzetes, felkereste a tiszteletreméltó Ánandát, és szólt neki:
- A Mester hívat, Ánanda testvér!
- Úgy legyen, testvér - válaszolta a szerzetesnek a tiszteletreméltó Ánanda, a Magasztos elé járult, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos így szólt az elõtte ülõ Ánandához:
- Hagyd el, Ánanda, ne búslakodjál, ne siránkozzál. Nem mondtam-e neked már régen, hogy minden, ami kedves és kellemes, megváltozik, megszûnik, elmúlik? Hogyan is volna lehetséges, Ánanda, hogy az, ami született, keletkezett, összetevõdött és elmúlásnak van alávetve, ne múljék el? Ez nem képzelhetõ el. Sokáig szolgáltad a Beérkezettet, Ánanda, szeretõ tettekkel, határtalan barátsággal és odaadással, szeretõ szavakkal, határtalan barátsággal és odaadással, szeretõ gondolatokkal, határtalan barátsággal és odaadással. Te jót cselekedtél, Ánanda. Folytasd tovább elmélkedésedet, nemsokára megszabadulsz minden indulattól. [...]
Ezután a Magasztos így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:
- Lehetséges, Ánanda, hogy valamelyikõtök ezt gondolja: "Tanítóját veszítette a tanítás, nincs többé mesterünk." Azonban nem szabad így gondolkoznotok, Ánanda. A Tan és a szerzetesi fegyelem, amelyre oktattalak és tanítottalak, az legyen mesteretek eltávoztom után, Ánanda. [...]
Ekkor a Magasztos megszólította a szerzeteseket:
- Lehetséges, szerzetesek, hogy valamelyik szerzetesnek kétségei vannak, vagy eltérõ véleménye van a Buddháról, vagy a Tanról, vagy a gyülekezetrõl, vagy az útról vagy az elindulásról. Kérdezzetek, szerzetesek, hogy utólag meg ne bánjátok: "Jelen volt elõttünk a Mester, és mi nem tudtuk a Magasztostól jelenlétében megkérdezni."
A megszólított szerzetesek azonban hallgattak.
A Magasztos másodszor is (... harmadszor is) megszólította a szerzeteseket:
- Lehetséges, szerzetesek, hogy valamelyik szerzetesnek kétségei vannak, vagy eltérõ véleménye van a Buddháról, vagy a Tanról, vagy a gyülekezetrõl, vagy az útról, vagy az elindulásról. Kérdezzetek, szerzetesek, hogy utólag meg ne bánjátok: "Jelen volt elõttünk a Mester, és mi nem tudtuk a Magasztostól jelenlétében megkérdezni."
A megszólított szerzetesek azonban másodszor is (... harmadszor is) hallgattak. Ekkor a Magasztos így szólt a szerzetesekhez:
- Lehetséges, szerzetesek, hogy a Mester iránti tiszteletbõl nem mertek kérdezni. Akkor kérdezzen a barát a barátja helyett, szerzetesek.
A megszólított szerzetesek azonban hallgattak. Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, csodálatos dolog, uram, bámulatos dolog ez! Meg vagyok gyõzõdve, uram, hogy ebben a közösségben nincs egyetlen szerzetes sem, akinek kétségei volnának, vagy eltérõ véleménye volna a Buddháról, vagy a Tanról, vagy a gyülekezetrõl, vagy az útról, vagy az elindulásról.
- Meggyõzõdésbõl beszéltél, Ánanda. A Beérkezett ellenben tudja, Ánanda, hogy ebben a közösségben nincs egyetlen szerzetes sem, akinek kétségei volnának vagy eltérõ véleménye volna a Buddháról vagy a Tanról vagy a gyülekezetrõl vagy az útról vagy az elindulásról. Mert az itt lévõ ötszáz szerzetes közül a legutolsó szerzetes is belépett a folyamba, nem fog alacsonyabb létben születni, biztos irányban halad, minden gondja a megvilágosodás.
Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, még egyszer figyelmeztetlek: a létezõ dolgok elmúlók; ernyedetlenül törekedjetek!
Ezek voltak a Beérkezett utolsó szavai.
Ekkor a Magasztos az elsõ révületbe emelkedett. Az elsõ révületbõl kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületbõl kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületbõl kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületbõl kiemelkedve a tér végtelenségének állapotába emelkedett. A tér végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett.
Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a tiszteletreméltó Anuruddhához:
- Anuruddha úr, elkövetkezett a Magasztos végsõ kialvása.
- Nem, Ánanda testvér, még nem következett el a Magasztos végsõ kialvása, csak az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett.
Ekkor a Magasztos az érzékelés és észlelés megszüntetésébe olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tér végtelensége állapotába emelkedett. A tér végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületbõl kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületbõl kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületbõl kiemelkedve az elsõ révületbe emelkedett. Az elsõ révületbõl kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületbõl kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületbõl kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületbõl kiemelkedve közvetlenül elkövetkezett a Magasztos végsõ kialvása [nirvánája].
A Magasztos végsõ kialvásakor, a kialvás pillanatában, nagy földrengés támadt, félelmes, rémítõ; és mennydörgés dübörgött.
A Magasztos végsõ kialvásakor, a kialvás pillanatában, Brahmá, a Teremtõ, ezt a verset mondta:
A testi lét ruhájából minden élõ kivetkezik,
úgy, amiként kihunyt végleg a bölcs, a megvilágosult,
páratlan tanító mester, az önmagán uralkodó.
A Magasztos végsõ kialvásakor, a kialvás pillanatában, Indra, az istenek királya, ezt a verset mondta:
Keletkezik s el is múlik, nem örök, ami létezik;
és ha a lét feloldódik, fõ boldogság a megszûnés.
A Magasztos végsõ kialvásakor, a kialvás pillanatában, a tiszteletreméltó Ánanda ezt a verset mondta:
A Mindenséget átjárta a borzadály, a félelem,
mikor a Megvilágosult a nirvánába távozott.
.................................................................................................................................................
Ekkor a kuszínárái Mallák megkérdezték a tiszteletreméltó Ánandától:
- Ánanda úr, mit kell tennünk a Beérkezett holttestével?
- Amit világuralkodó királyok holttestével, azt kell tenni a Beérkezett testével is.
- Ánanda úr, mit szokás tenni a világuralkodó királyok testével?
- A világuralkodó király holttestét vadonatúj lepelbe csavarják, a vadonatúj lepelbe csavart testet tépett gyapotba burkolják, a tépett gyapotba burkolt testet vadonatúj lepelbe csavarják. Ötszázszor így burkolják be kétszeresen a világuralkodó királyok holttestét, ezután olajjal töltött vasládába helyezik, vasfedéllel lefedik, illatos fákból máglyát raknak, és elhamvasztják a világuralkodó király holttestét. Négy út keresztezõdésénél emlékhalmot emelnek a világuralkodó király fölé. Ez a teendõ a világuralkodó király holttestével. Amit a világuralkodó királyok holttestével, azt kell tenni a Beérkezett testével is. Négy út keresztezõdésénél emlékhalmot kell emelni a Beérkezett fölé. És aki koszorút, vagy virágot, vagy szantálport helyez rá, vagy tiszteletet tesz elõtte, vagy áhítatos szívvel fordul felé, hosszú ideig üdvére és örömére fog szolgálni. [...]
.................................................................................................................................................
Amikor a Magasztos teste elhamvadt, zápor zúdult a levegõbõl, és kioltotta a Magasztos máglyáját. A szálafákról is víz csöpögött, és kioltotta a Magasztos máglyáját. A kuszínárái Mallák is illatos vizet hoztak, és kioltották a Magasztos máglyáját. [...]
Ekkor a kuszínárái Mallák kijelentették az egybegyûltek elõtt:
- A Magasztos a mi földünkön hunyt el; a Magasztos maradványaiból senki másnak nem adunk.
E kijelentés után azonban Dóna pap így beszélt az egybegyûltekhez:
Urak, halljátok meg az én tanácsom.
Buddha örökké szeretetre intett.
Nem volna illõ, hogy a Mester teste
fölött kitörjön a vetélkedés most.
Az összesek közt, akik egybegyûltek,
elosztom nyolc részre a csontmaradványt.
Minden égtájon egy sírhalom álljon,
hiszen minden nép tiszteli a Látót.
[...]
Így tehát nyolc emlékhalom van a maradványok fölött, kilencedik a hamvveder fölött, tizedik a máglya hamuja fölött.
Így történt egykoron.
Hódolat annak a Magasztosnak, Szentségesnek, tökéletesen Megvilágosultnak!



BESZÉDEK
A TAN KEREKÉNEK ELINDÍTÁSA
[MAHÁVAGGA I. 6.]
[Buddha szól:]
- Szerzetesek, két véglettõl kell távol tartania magát annak, aki remeteségbe távozik. Milyen két véglettõl? Az egyik az, amely elmerül a gyönyörökben, a gyönyörök élvezetében; ez üres, hitvány, közönséges, nemtelen, értéktelen. A másik az, amely elmerül az önkínzásban; ez fájdalmas, nemtelen, értéktelen. Szerzetesek, a Beérkezett mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra [nirvánára] vezet.
És mi ez a középút, szerzetesek, amelyre a Beérkezett rátalált, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra vezet?
Ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint ez: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkozás, helyes elmélyedés. Ez az a középút, szerzetesek, amelyre a Beérkezett rátalált, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra vezet.
És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.
És ez a szenvedés okának nemes igazsága, szerzetesek: az ok a Szomj [vágy], amely újjászületéshez vezet, élvezet és szenvedély kíséri, örömet talál különbözõ dolgokban. Ez [a szomj] a következõ: gyönyörök szomja, lét szomja, birtok szomja.
És ez a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága, szerzetesek: a szomjnak teljes vágytalanság révén történõ megszüntetése, elvetése, feladása, elhagyása, elutasítása.
És ez a szenvedés megszüntetéséhez vezetõ út nemes igazsága, szerzetesek: ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint ez: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkozás, helyes elmélyedés.

A TÛZBESZÉD
MAHÁVAGGA I. 21.]
Amikor a Magasztos elegendõnek látta az Uruvélában töltött idõt, tovább vándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik elõzõleg mindannyian remeték voltak. Ott Gajá város mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a Magasztos az ezer szerzetes társaságában. Ekkor a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:
- Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban szerzetesek?
Lángban áll a szem, szerzetesek. Lángban állnak a jelenségek, lángban áll a látás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a fül szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallomások. Lángban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás, lángban állnak az illatok, lángban állnak az illatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelés, lángban állnak az ízlelés okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a test, szerzetesek. Lángban állnak a tárgyak, lángban áll az érintés, lángban állnak az érintkezések, lángban állnak az érintkezések okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkozás, lángban állnak a gondolatok, lángban állnak a gondolatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Ha egy okos, nemes tanítvány ezt belátja, akkor elfordul a szemtõl, elfordul a jelenségtõl, elfordul a látástól, elfordul a látványoktól, elfordul a látványok okozta érzésektõl, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.
Elfordul a fültõl is, elfordul a hangoktól, elfordul a hallástól [...].
Elfordul az orrtól is, elfordul a szagoktól, elfordul a szaglástól [...].
Elfordul a nyelvtõl is, elfordul az ízektõl, elfordul az ízleléstõl [...].
Elfordul a testtõl is, elfordul a tárgyaktól, elfordul az érintéstõl [...].
Elfordul az értelemtõl is, elfordul az igazságoktól, elfordul a gondolkozástól, elfordul a gondolatoktól [...].
Ha mindezektõl elfordult, eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul. Ha megszabadult, tudatára ébred: "Megszabadultam", s felismeri, hogy megszûntek a születések, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, nincs többé köze az élethez.

A SZERZETESI ÉLET SZABÁLYAI
(MAHÁVAGGA I. 56, 60.)
A szerzetesnövendékek körében felmerült a kérdés:
- Hány szabályt kell megtartanunk, hányban kell gyakorolnunk magunkat?
A Magasztoshoz fordultak a kérdéssel.
- Szerzetesek, tíz szabályt írok elõ a szerzetesnövendékek számára, ezekben kell gyakorolniuk magukat:
Tartózkodás élet kioltásától.
Tartózkodás annak elvételétõl, amit nem adtak.
Tartózkodás a nemi élettõl.
Tartózkodás a hazugságtól.
Tartózkodás a részegítõ italoktól, amelyek mámort okoznak.
Tartózkodás meg nem engedett idõben evéstõl.
Tartózkodás tánctól, énektõl, zenétõl, színjátékok nézésétõl.
Tartózkodás koszorúk, illatszerek, kenetek használatától, ékszerek viselésétõl.
Tartózkodás magas és széles ágytól.
Tartózkodás arany és ezüst elfogadásától.
.................................................................................................................................................
- Szerzetesek, elõírom, hogy a következõ tíz esetben zárjátok ki a növendéket a szerzetbõl:
Ha életet olt ki. Ha lop. Ha tisztátalan életet él. Ha hazudik. Ha részegítõ italt iszik. Ha a Buddhát szidalmazza. Ha a Tant szidalmazza. Ha a Közösséget szidalmazza. Ha tévtanokat hirdet. Ha apácával viszonya van.

AZ INDULATOK MEGSEMMISÍTÉSE
[MADDZSHUMA-NIKÁJA 2.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, feltárom elõttetek a különféle indulatok megfékezésének módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg jól, elmondom.
- Úgy lesz, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, mondom nektek, az indulatokat az tudja kiirtani, aki ismeri õket, látja õket, nem pedig az, aki nem ismeri õket, nem látja õket. Ám aki ismeri õket, aki látja õket, kiirtásukat megkísérelheti okos elgondolással, vagy oktalan elgondolással. Aki oktalan elgondolással kíséreli meg, abban feltámadnak a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig erõsödnek. Aki viszont okos elgondolással kíséreli meg, abban nem támadnak fel a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megsemmisülnek.
Szerzetesek, vannak indulatok, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket megfékezéssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket megfelelõ használattal lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket tûréssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket kerüléssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket elûzéssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket gyakorlással lehet megsemmisíteni.
Melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni?
Szerzetesek, vannak tanulatlan, közönséges emberek, akik nem gondolnak a nemes dolgokkal, nem hallottak a nemes tanról, járatlanok a nemes tanban; nem gondolnak az igaz emberekkel, nem hallottak az igaz emberek viselkedésérõl, járatlanok az igaz ember viselkedésében. Az ilyenek nem ismerik fel a fontos tanokat, nem ismerik fel a fölösleges tanokat. Mivel nem ismerik fel a fontos tanokat, és nem ismerik fel a fölösleges tanokat, a fölösleges tanokkal foglalkoznak, és a fontos tanokkal nem foglalkoznak.
Melyek azok a fölösleges tanok, szerzetesek, amelyekkel foglalkoznak? Ha egy tannal való foglalkozás következtében feltámad a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már feltámadt örömvágy indulata pedig erõsödik, feltámad a még fel nem támadt létezni vágyás indulata, a már feltámadt létezni vágyás indulata pedig erõsödik, feltámad a még fel nem támadt balgaság indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig erõsödik, az ilyen tan fölösleges, és õk ezzel foglalkoznak.
Melyek azok a fontos tanok, szerzetesek, amelyekkel nem foglalkoznak? Ha egy tannal való foglalkozás következtében nem támad fel a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már feltámadt örömvágy indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a még fel nem támadt létezni vágyás indulata, a már feltámadt létezni vágyás indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a még fel nem támadt balgaság indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig megsemmisül, az ilyen tan fontos, és ezzel nem foglalkoznak.
És mivel a fölösleges tanokkal foglalkoznak, a fontos tanokkal viszont nem foglalkoznak, feltámadnak bennük a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig erõsödnek.
Az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja: "Léteztem én régebbi korokban, vagy nem léteztem régebbi korokban? Mi voltam régebbi korokban? Hogyan léteztem régebbi korokban? Mibõl mivé lettem régebbi korokban? Létezni fogok-e jövendõ korokban, vagy nem fogok létezni jövendõ korokban? Mi leszek jövendõ korokban? Hogyan fogok létezni jövendõ korokban? Mibõl mivé leszek jövendõ korokban?" És a jelenben is kétségei támadnak saját maga felõl: "Létezem-e én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ezek az élõlények honnét jöttek, és hová fognak távozni?"
Miközben az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja, a következõ hat tévhit valamelyike alakul ki benne: "Van énem" - alakul ki benne szilárd meggyõzõdésként a tévhit. Vagy: "Nincs énem" - alakul ki benne szilárd meggyõzõdésként a tévhit. Vagy: "Énemmel ismerem meg önmagamat" - alakul ki benne szilárd meggyõzõdésként a tévhit. Vagy: "Énemmel ismerem meg azt, ami nem én vagyok" - alakul ki benne szilárd meggyõzõdésként a tévhit. Vagy: "Azzal ismerem meg önmagamat, ami nem én vagyok" - alakul ki benne szilárd meggyõzõdésként a tévhit. Vagy pedig ez a tévhit alakul ki benne: "Jelenlegi énem itt és itt el fogja nyerni jó és rossz cselekedeteim jutalmát, és ez az énem állandó, szilárd, örökkévaló, változatlan, mindenkor ugyanaz marad."
Ezt nevezik, szerzetesek, tévhitek útvesztõjének, tévhitek sûrûjének, tévhitek bozótjának, tévhitek szemfényvesztésének, tévhitek zûrzavarának, tévhitek béklyójának. A tévhitek béklyójába bonyolódó, tanulatlan, közönséges ember nem szabadul meg a születéstõl, öregségtõl, haláltól, bánattól, szomorúságtól, fájdalomtól, keserûségtõl, kétségbeeséstõl, nem szabadul meg a szenvedéstõl, mondom nektek.
Ám a tanult, nemes lelkû ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes tant, járatos a nemes tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz emberek tanításában, az ilyen ember felismeri a fontos tanokat, felismeri a fölösleges tanokat. Mivel felismeri a fontos tanokat és felismeri a fölösleges tanokat, a fölösleges tanokkal nem foglalkozik, a fontos tanokkal foglalkozik. [...] És mivel a fölösleges tanokkal nem foglalkozik és a fontos tanokkal foglalkozik, nem támadnak fel benne a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megszûnnek. Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés oka." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetése." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezetõ út." Ha ezt megfontolja, három béklyója leoldódik: egyénisége létezésének tévhite, kétkedés, jótettekbe és szertartásokba vetett hit.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfékezéssel lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen megfékezik és féken tartják látásukat. Mert aki nem fékezi meg és nem tartja féken látását, annak pusztító, perzselõ indulatai támadnak. De aki megfékezi és féken tartja látását, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselõ indulatok.
Meggondoltan, bölcsen megfékezik és féken tartják hallásukat (~ szaglásukat, ~ ízlelésüket, ~ tapintásukat, ~ gondolkozásukat). Mert aki nem fékezi meg és nem tartja féken hallását (~ szaglását, ~ ízlelését, ~ tapintását, ~ gondolkozását), annak pusztító, perzselõ indulatai támadnak. De aki megfékezi és féken tartja hallását (~ szaglását, ~ ízlelését, ~ tapintását, ~ gondolkozását), azon nem uralkodnak a pusztító, perzselõ indulatok. Mert aki nem fékezi meg önmagát, szerzetesek, annak pusztító, perzselõ indulatai támadnak. De aki megfékezi önmagát, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselõ indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfékezéssel lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfelelõ használattal lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen arra használják felsõruhájukat, hogy védjék magukat a hidegtõl, védjék magukat a hõségtõl, védjék magukat legyektõl, szúnyogoktól, forró széltõl, rovarok csípésétõl, hogy eltakarják szemérmüket. Meggondoltan, bölcsen arra használják az alamizsnát, hogy táplálják és fenntartsák testüket, megóvják a pusztulástól, alkalmassá tegyék az aszkétaéletre, nem pedig arra, hogy dõzsöljenek és élvezzenek, dísztárgyaik és ékszereik legyenek. "Ezáltal régebbi érzéseimet megszüntetem, és újabb érzéseim nem születnek; megélhetésem meglesz, gáncs nem ér, nyugodtan élem az életet." Meggondoltan, bölcsen arra használják a hajlékot, hogy védjék magukat a hidegtõl, védjék magukat a hõségtõl, védjék magukat legyektõl, szúnyogoktól, forró széltõl, rovarok csípésétõl, az idõjárás viszontagságaitól, élvezzék a magány nyugalmát. Meggondoltan, bölcsen arra használják a betegek ápolására szolgáló orvosságot, hogy a fellépõ fájdalmakat csillapítsák, a betegséget megszüntessék. Mert aki mindezeket nem megfelelõen használja, szerzetesek, annak pusztító, perzselõ indulatai támadnak. De aki megfelelõen használja, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselõ indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfelelõ használattal lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket tûréssel lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen tûrik a hideget, meleget, éhséget, szomjúságot, legyeket, szúnyogokat, forró szelet, rovarok csípését, szidalmakat, gyalázkodó beszédet. Elviselik a testükben fellépõ, fájdalmas, gyötrõ, kínzó, keserves, bántó, kellemetlen, életet kioltó érzéseket. Mert aki mindezeket nem tûri el, szerzetesek, annak pusztító, perzselõ indulatai támadnak. De aki eltûri, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselõ indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket tûréssel lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket kerüléssel lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen elkerülik a megvadult elefántot, elkerülik a megvadult lovat, elkerülik a megvadult bikát, elkerülik a megvadult kutyát, a kígyót, tönköt, tövisbozótot, szakadékot, vermet, pocsolyát, mocsarat. Ha tapasztalt rendtársaik óvják õket alkalmatlan ülõhelyre üléstõl, járhatatlan úton járástól, hamis barátokkal barátkozástól, akkor meggondoltan, bölcsen kerülik azt az alkalmatlan ülõhelyet, járhatatlan utat, hamis barátokat. Mert aki mindezeket nem kerüli el, szerzetesek, annak pusztító, perzselõ indulatai támadnak. De aki elkerüli, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselõ indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket kerüléssel lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket elûzéssel lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen feladják, elûzik, eltávolítják, megsemmisítik, nem hagyják megerõsödni a bennük feltámadó kívánság gondolatát. Feladják, elûzik, eltávolítják, megsemmisítik, nem hagyják megerõsödni a bennük feltámadó ártás gondolatát (~ gyûlölet gondolatát, ~ bármely feltámadó bûnös, gonosz elgondolást). Mert aki mindezeket nem ûzi el, szerzetesek, annak pusztító, perzselõ indulatai támadnak. De aki elûzi, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselõ indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket elûzéssel lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket gyakorlással lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen gyakorolják magukat az emlékezet képességében, amelyhez magány szükséges, vágytalanság szükséges, lemondás szükséges, s amely az elfordulást érleli. Meggondoltan, bölcsen gyakorolják magukat a helyes és helytelen megkülönböztetésének képességében (~ az akaraterõ képességében, ~ a lelki derû képességében, ~ a közöny képességében), amelyhez magány szükséges, vágytalanság szükséges, lemondás szükséges, s amely az elfordulást érleli. Mert aki mindezeket nem gyakorolja, szerzetesek, annak pusztító, perzselõ indulatai támadnak. De aki gyakorolja, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselõ indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket gyakorlással lehet megsemmisíteni.
Ha tehát egy szerzetes megfontolással megsemmisítette a megfontolással megsemmisítendõ indulatokat, megfékezéssel megsemmisítette a megfékezéssel megsemmisítendõ indulatokat, megfelelõ használattal megsemmisítette a megfelelõ használattal megsemmisítendõ indulatokat, tûréssel megsemmisítette a tûréssel megsemmisítendõ indulatokat, kerüléssel megsemmisítette a kerüléssel megsemmisítendõ indulatokat, elûzéssel megsemmisítette az elûzéssel megsemmisítendõ indulatokat, gyakorlással megsemmisítette a gyakorlással megsemmisítendõ indulatokat, az ilyen szerzetesrõl mondják, hogy minden indulat megfékezésével bástyázta magát körül, elmetszette a létszomjat, letépte a bilincseket, úrrá lett a tévelygéseken, és véget vetett a szenvedésnek.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

FÉLELEM ÉS RETTEGÉS
[MN 4.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Dzsánusszóni pap felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendõ üdvözlõ szavak után leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost Dzsánusszóni pap:
- Gótama, ezek a tisztes családból származó ifjak Gótama úr kedvéért, benne bízva távoztak otthonukból az otthontalanságba. Gótama úr a vezetõjük, Gótama úr a gondviselõjük, Gótama úr a serkentõjük, és ez a csapat Gótama úr nézeteit vallja.
- Úgy van, pap, úgy van, pap. Ezek a tisztes családból származó ifjak az én kedvemért, bennem bízva távoztak otthonukból az otthontalanságba. Én vagyok a vezetõjük, én vagyok a gondviselõjük, én vagyok a serkentõjük, és ez a csapat az én nézeteimet vallja.
- Igen, Gótama, de nem könnyû az erdõ sûrûjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni, szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdõ, ha nem tud elmélyedésbe merülni.
- Úgy van, pap, úgy van, pap. Nem könnyû az erdõ sûrûjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni, szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdõ, ha nem tud elmélyedésbe merülni. Megvilágosodásom elõtt, mielõtt még megvilágosodtam volna, amikor még csak bódhiszattva voltam, én is így gondoltam: "Nem könnyû az erdõ sûrûjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni, szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdõ, ha nem tud elmélyedésbe merülni." Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: "Mindazokat a remetéket és papokat, akik nem tisztultak meg testi tevékenységükben (~ beszédükben, ~ gondolataikban, ~ életmódjukban), mielõtt az erdõ sûrûjében magános életre szánták magukat, mindezeket a tiszteletreméltó remetéket és papokat szorongató félelem és rettegés fogja el, éppen azért, mert még nem tisztultak meg testi tevékenységükben (~ beszédükben, ~ gondolataikban, ~ életmódjukban). Én viszont már nem voltam megtisztulatlan testi tevékenységemben (~ beszédemben, ~ gondolataimban, ~ életmódomban), amikor az erdõ sûrûjében magános életre szántam magamat. Testi tevékenységemben (~ beszédemben, ~ gondolataimban, ~ életmódomban) már megtisztultam, és azok közé az igaz emberek közé tartozom, akik testi tevékenységükben (~ beszédükben, ~ gondolataikban, ~ életmódjukban) megtisztulva szánták magukat magános életre az erdõ sûrûjében." Amikor felismertem, pap, hogy testi tevékenységemben (~ beszédemben, ~ gondolataimban, ~ életmódomban) megtisztultam, még inkább örömet találtam az erdei életben.
Ekkor, pap, ez a gondolatom támadt: "Mindazokat a remetéket és papokat, akik mohó vágyak és vad szenvedélyek rabjai (~ rosszindulatúak és gyûlölködõk, ~ lomhaságban és restségben henyélnek, ~ ingerültek és nyugtalanok, ~ kétkedõk és határozatlanok, ~ önteltek és másokat lenéznek, ~ félénkek és ijedõsek, ~ ajándékra, tiszteletre, hírnévre vágynak, ~ lusták és erélytelenek, ~ zavaros fejûek és figyelmetlenek, ~ összpontosításra képtelenek, és gondolataik elkószálnak, ~ balgák és tudatlanok), miközben az erdõ sûrûjében magános életre szánják magukat, mindezeket a tiszteletreméltó remetéket és papokat szorongató félelem és rettegés fogja el, éppen azért, mert mohó vágyak és vad szenvedélyek rabjai (~ rosszindulatúak és gyûlölködõk stb.). Én viszont nem voltam mohó vágyak és vad szenvedélyek rabja (~ rosszindulatú és gyûlölködõ stb.), amikor az erdõ sûrûjében magános életre szántam magamat. Levetkõztem a mohóságot (~ rosszindulatot stb.), és azok közé az igaz emberek közé tartozom, akik mohóság nélkül (~ jóindulattal eltelve stb.) szánták magukat magános életre az erdõ sûrûjében. Amikor felismertem, pap, hogy levetkõztem a mohóságot (~ rosszindulatot stb.), még inkább örömet találtam az erdei életben.
Ekkor, pap, ez a gondolatom támadt: "Mi volna, ha baljós csillagállású éjszakákon, holdfogytakor, újholdkor és holdnegyedkor, ilyen éjszakákon félelmes, borzongató helyeken erdei sírhalmokat, fák tövében emelt sírhalmokat, parkokban emelt sírhalmokat keresnék fel, és ott tanyáznék? Akkor talán megismerném a félelmet és rettegést." És következõ alkalommal baljós csillagállású éjszakákon, holdfogytakor, újholdkor és holdnegyedkor, ilyen éjszakákon félelmes, borzongató helyeken erdei sírhalmokat, fák tövében emelt sírhalmokat, parkokban emelt sírhalmokat kerestem fel, és ott tanyáztam. És miközben ott tanyáztam, olykor egy õz közeledett felém, olykor egy páva alatt tört le a gally, olykor a szél kavarta fel az avart. Én pedig azt gondoltam, hogy most fogom átélni a félelmet és rettegést.
Ekkor azután ez a gondolatom támadt: "Miért töltsem szüntelenül azzal az idõt, hogy a félelemre várakozom? Nem volna-e jobb, ha amikor és ahogyan rám tör az a félelem és rettegés, akkor és azon módon oszlatnám el azt a félelmet és rettegést?" És elõfordult, hogy miközben járkáltam, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem álltam meg, nem is ültem le, nem is feküdtem le, amíg azt a félelmet és rettegést jártomban el nem oszlattam. És elõfordult, hogy miközben álltam, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem indultam el, nem is ültem le, nem is feküdtem le, amíg azt a félelmet és rettegést álltomban el nem oszlattam. És elõfordult, hogy miközben ültem, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem feküdtem le, nem is álltam fel, nem is indultam el, amíg azt a félelmet és rettegést ültömben el nem oszlattam. És elõfordult, hogy fektemben tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem ültem fel, nem is álltam fel, nem is indultam el, amíg azt a félelmet és rettegést fektemben el nem oszlattam.
Vannak egyes remeték és papok, akik az éjszakát nappalnak tartják, és a nappalt éjszakának tartják. Én azonban azt mondom, hogy az ilyen remeték és papok összezavarják a dolgokat. Én az éjszakát éjszakának tartom, és a nappalt nappalnak tartom.
.................................................................................................................................................
Lehetséges, pap, hogy úgy gondolod: "Gótama remete még most sem szabadult meg a szenvedélyektõl, gyûlölettõl, balgaságtól, ezért van az, hogy az erdõ sûrûjében magános életre szánja magát." Ezt azonban nem szabad feltételezned, pap. Két okból szántam magamat az erdõ sûrûjében magános életre: mert saját jelenlegi létemben nyugalmat találok benne, és mert részvétet érzek az eljövendõ nemzedékek iránt.
- A tiszteletreméltó Gótama részvétet tanúsít az eljövendõ nemzedékek iránt, ahogyan a tökéletesen megvilágosult szenttõl várható! Pompás, Gótama, pompás, Gótama! Gótama, mint hogyha valaki talpára állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz, és a Tanhoz, és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

MEGTISZTULÁS
[MN 8.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a tiszteletreméltó Mahácsunda egyik este áhítatos elmélkedése befejeztével felállt, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost a tiszteletreméltó Mahácsunda:
- Uram, a sok különbözõ nézetbõl, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, a szerzetesnek ugyebár elegendõ, ha a kezdetüket teszi megfontolás tárgyává, és ilyen módon tud elfordulni ezektõl a nézetektõl, ilyen módon tudja elvetni ezeket a nézeteket?
- Csunda, a sok különbözõ nézetrõl, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, amikor ezek a nézetek kialakulnak, és meggyökereznek, és elterjednek, a valóságnak megfelelõen fel kell ismerni és helyesen kell tudni: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én egyéniségem." Ilyen módon lehet elfordulni ezektõl a nézetektõl, ilyen módon lehet elvetni ezeket a nézeteket.
Elõfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ révület állapotába jut, és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást."
Ám ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.
Elõfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes az elmélkedést és gondolkozást feladva, eléri a belsõ nyugalmat, az érzések egybeolvadását, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet, a második révület állapotát, és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást." Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.
Elõfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes az örömrõl lemondva, egykedvûen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot érzi testében, amelyrõl az igaz emberek ezt mondják: "Az egykedvûen emlékezõ boldogan él." Így a harmadik révület állapotába jut, és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást." Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.
Elõfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes a boldogságon és a szenvedésen túllépve, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után eléri a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvû és tiszta emlékezést. Így a negyedik révület állapotába jut, és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást." Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.
Elõfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes túllép az alakok észlelésén, megszünteti a benyomások észlelését, eltörli a dolgok különbözõségének észlelését, és eléri a tér végtelenségének állapotát, (~ a tudat végtelenségének állapotát, ~ a semmiség állapotát, ~ a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotát), és így gondolkozik: "Elértem a megtisztulást." Ám ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a nyugalom elérésének nevezik a nemes rendi fegyelemben.
A megtisztulást így kell megvalósítanotok, Csunda: "Mások erõszakosak, mi viszont nem vagyunk erõszakosak"; így kell megvalósítanotok a megtisztulást. "Mások életet oltanak ki, mi viszont tartózkodunk az élet kioltásától"; így kell megvalósítanotok a megtisztulást. "Mások elveszik azt, amit nem adtak nekik (~ kicsapongók, ~ hazugok, ~ rágalmazók, ~ szitkozódók, ~ fecsegõk, ~ önzõk, ~ álnokok, ~ téves nézeteket vallanak, ~ téves célokat követnek, ~ tévesen szólnak, ~ tévesen cselekesznek, ~ téves megélhetést folytatnak, ~ téves erõfeszítéseket tesznek, ~ tévesen emlékeznek, ~ téves révületbe esnek, ~ téves tudással rendelkeznek, ~ téves megváltást érnek el, ~ fáradtak és restek, ~ fennhéjázók, ~ ingatagok, ~ haragvók, ~ kötözködõk, ~ képmutatók, ~ irigyek, ~ kapzsik, ~ fukarok, ~ álnokok, ~ csalók, ~ durvák, ~ dölyfösek, ~ akaratosak, ~ gonoszokkal barátkoznak, ~ hanyagok, ~ bizalmatlanok ~ szemérmetlenek, ~ lelkiismeretlenek, ~ tanulatlanok, ~ lomhák, ~ feledékenyek, ~ ostobák), ... amit megpillantanak, azt megkívánják, megragadják, nem eresztik el; mi viszont nem kívánjuk meg, nem ragadjuk meg, eleresztjük, amit megpillantunk." Így kell megvalósítanotok a megtisztulást. [...]
Mint ahogyan egy járhatatlan utat egy másik, járható úton meg lehet kerülni, mint ahogyan egy járhatatlan gázlót egy másik, járható gázlón meg lehet kerülni, ugyanígy, Csunda, az erõszakos egyént meg lehet kerülni az erõszaktól tartózkodással, az életet kioltó egyént meg lehet kerülni az élet kímélésével [stb.], az olyan egyént, aki megkívánja, megragadja, nem ereszti el, amit megpillant, meg lehet kerülni azzal, hogy nem kívánjuk meg, nem ragadjuk meg, eleresztjük, amit megpillantunk.
Mint ahogyan minden rossz tulajdonság alacsonyabb létformába juttat, minden jó tulajdonság magasabb létformába juttat, ugyanígy, Csunda, az erõszakos egyént az erõszaktól tartózkodás juttatja magasabb létformába, az életet kioltó egyént az élet kímélése juttatja magasabb létformába [stb.], az olyan egyént, aki megkívánja, megragadja, nem ereszti el, amit megpillant, az juttatja magasabb létformába, ha nem kívánja meg, nem ragadja meg, elereszti, amit megpillant.
Nincs olyan eset, Csunda, hogy aki maga is mocsárba süllyedt, ki tudja húzni a mocsárba süllyedt másik embert. Ám olyan eset elõfordul, Csunda, hogy aki maga nem süllyedt mocsárba, ki tudja húzni a mocsárba süllyedt másik embert. Nincs olyan eset, Csunda, hogy aki maga is féktelen, fegyelmezetlen, nem jutott el a nirvánához, az meg tudja fékezni, fegyelmezni, a nirvánához eljuttatni a másik embert. Ám olyan eset elõfordul, Csunda, hogy aki maga megfékezett, fegyelmezett, eljutott a nirvánához, az meg tudja fékezni, fegyelmezni, a nirvánához eljuttatni a másik embert. Ugyanígy, Csunda, az erõszakos egyént az erõszaktól tartózkodás juttatja el a nirvánához, az életet kioltó egyént az élet kímélése juttatja el a nirvánához [stb.].
Nos, Csunda, ezzel megmutattam a megtisztulás útját, megmutattam a helyes eltökéltség útját, megmutattam a megkerülés útját, megmutattam a magasabb létformába jutás útját, megmutattam a kialvásba (nirvánába) jutás útját. Amit a tanítványai javát akaró, együttérzõ tanítónak kell nyújtania, azt nyújtottam én nektek együttérzésbõl. Itt van elõttetek a fák töve, itt vannak elõttetek a magános hajlékok. Mélyedjetek el, Csunda, ne lankadjatok, hogy ne kelljen késõbb megbánnotok; erre tanítalak benneteket.
Így beszélt a Magasztos. A tiszteletreméltó Mahácsunda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

A SZENVEDÉSEK LÁNCOLATA
Hosszabb beszéd [MN 13.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt egyik reggelen számos szerzetes felöltözött, magukra öltötték felsõruhájukat, fogták alamizsnagyûjtõ szilkéjüket, és elindultak Szávatthiba alamizsnáért. Ekkor azonban a szerzeteseknek ez a gondolatuk támadt:
- Túlságosan korán van még alamizsnagyûjtõ útra indulni Szávatthiba. Jobb lesz, ha inkább a más nézeteket valló remeték szállását keressük fel.
Ekkor a szerzetesek a más nézeteket valló remeték szállását keresték fel.
Odaérve, üdvözletet váltottak azokkal a más nézeteket valló remetékkel, és illendõ üdvözlõ szavak után leültek velük szemben. Amikor leültek velük szemben, a más nézeteket valló remeték így szóltak a szerzetesekhez:
- A tiszteletreméltó Gótama remete az élvezetek helyes felismerését tanítja; mi is az élvezetek helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az alakok helyes felismerését tanítja; mi is az alakok helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az érzetek helyes felismerését tanítja; mi is az érzetek helyes felismerését tanítjuk. Ilyeténképpen mi a különbség, mi az eltérés, mi a változtatás Gótama remete véleménye és a miénk között, tiszteletreméltó urak, akár a tanok tanításában, akár az életszabályok megszabásában?
Ekkor a szerzetesek a más nézeteket valló remeték beszédére sem igenlõ választ nem adtak, sem elutasító választ nem adtak, hanem igenlõ válasz nélkül és elutasító válasz nélkül felálltak ülõhelyükrõl, és eltávoztak:
- A Magasztostól fogjuk megtudakolni, mi a helyzet ebben a kérdésben - határoztak.
Ezután a szerzetesek bejárták Szávatthit alamizsnáért, majd az étel elfogyasztása után visszatértek alamizsnagyûjtõ útjukról, és a Magasztos elé járultak. Elébe járulva, üdvözölték a Magasztost, és leültek elõtte. Elõtte ülve, így szóltak a Magasztoshoz a szerzetesek:
- Urunk, ma reggel felöltöztünk, magunkra öltöttük felsõruhánkat, fogtuk alamizsnagyûjtõ szilkénket, és elindultunk Szávatthiba alamizsnáért. Ekkor azonban ez a gondolatunk támadt: "Túlságosan korán van még alamizsnagyûjtõ útra indulni Szávatthiba. Jobb lesz, ha inkább a más nézeteket valló remeték szállását keressük fel." Ekkor a más nézeteket valló remeték szállását kerestük fel. Odaérve, üdvözletet váltottunk azokkal a más nézeteket valló remetékkel, és illendõ üdvözlõ szavak után leültünk velük szemben. Amikor leültünk velük szemben, a más nézeteket valló remeték így szóltak hozzánk: "A tiszteletreméltó Gótama remete az élvezetek helyes felismerését tanítja; mi is az élvezetek helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az alakok helyes felismerését tanítja; mi is az alakok helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az érzetek helyes felismerését tanítja; mi is az érzetek helyes felismerését tanítjuk. Ilyeténképpen mi a különbség, mi az eltérés, mi a változtatás Gótama remete véleménye és a miénk között, tiszteletreméltó urak, akár a tanok tanításában, akár az életszabályok szabályozásában?" Ekkor mi a más nézeteket valló remeték beszédére sem igenlõ választ nem adtunk, sem elutasító választ nem adtunk, hanem igenlõ válasz nélkül és elutasító válasz nélkül felálltunk ülõhelyünkrõl, és eltávoztunk. "A Magasztostól fogjuk megtudakolni, mi a helyzet ebben a kérdésben" - így határoztunk.
- Szerzetesek, a más nézeteket valló remeték beszédére így kellett volna válaszolnotok: "Tiszteletreméltó urak, miben áll az élvezetek gyönyörûsége, nyomorúsága, és a menekvés tõlük? Miben áll az alakok gyönyörûsége, nyomorúsága, és a menekvés tõlük? Miben áll az érzetek gyönyörûsége, nyomorúsága, és a menekvés tõlük?" Ha ezt kérdeztétek volna, szerzetesek, akkor a más nézeteket valló remeték nem tudtak volna válaszolni, és zavarba jöttek volna. Miért? Azért, mert ez túlhaladja ismereteiket. Szerzetesek, nem látok senkit a halhatatlanok és halandók között, az egész teremtett világban, sem remetét, sem papot, sem istent, sem embert, aki e kérdésekre kielégítõ felelettel tudna szolgálni, csupán a Beérkezett, vagy a Beérkezett tanítványai, vagy aki tõlük hallotta.
Miben áll az élvezetek gyönyörûsége, szerzetesek? Ötféle élvezet létezik, szerzetesek. Mi ez az öt? A szemmel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, csábos, elragadó alakok. A füllel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, csábos, elragadó hangok. Az orral érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, csábos, elragadó szagok. A nyelvvel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, csábos, elragadó ízek. A testtel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, csábos, elragadó tapintások. Ez az ötféle élvezet létezik, szerzetesek. Az élvezetek gyönyörûsége abban a boldogságban és örömben áll, amely ennek az ötféle élvezetnek a nyomán támad.
És miben áll az élvezetek nyomorúsága, szerzetesek? Ha egy tisztes családból származó ember valamilyen foglalkozással tartja fenn magát, mint írnok, tiszttartó, számvevõ, földmûves, kereskedõ, állattenyésztõ, katona, királyi tisztviselõ, vagy bármi más foglalkozás folytatója, akkor ki van téve a hidegnek, ki van téve a hõségnek; legyek és darazsak csípése, kígyók és férgek csípése gyötri, szél és perzselõ napsütés kínozza, éhség és szomjúság epeszti. Ez az élvezetek nyomorúsága, a szenvedésnek ebben a létben megvalósuló láncolata, amelynek oka az élvezet, gyökere az élvezet, fenntartója az élvezet, és újabb élvezetek gerjesztõje lesz.
És ha ez a tisztes családból származó ember így fáradozik, iparkodik, töri magát, és mégsem tudja megszerezni a kívánt javakat, akkor elkeseredik, emészti magát, bánkódik, mellét veri, kétségbeesik: "Hiábavaló volt a fáradozásom, eredménytelen maradt az iparkodásom!" Ez az élvezetek nyomorúsága, a szenvedésnek ebben a létben megvalósuló láncolata, amelynek oka az élvezet, gyökere az élvezet, fenntartója az élvezet, és újabb élvezetek gerjesztõje lesz.
És ha ez a tisztes családból származó ember így fáradozik, iparkodik, töri magát, és megszerzi a kívánt javakat, akkor ezeknek a javaknak a megõrzése és felhasználása szenvedést és keserûséget okoz neki: "Nehogy javaimat a királyok elragadják, tolvajok ellopják, tûz eleméssze, víz elsodorja, gonosz rokonok elorozzák!" És hiába õrzi és védi javait, a királyok elragadják, tolvajok ellopják, tûz elemészti, víz elsodorja, gonosz rokonok elorozzák. Ekkor elkeseredik, emészti magát, bánkódik, mellét veri, kétségbeesik: "Amim volt, most nincs!" Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.].
Továbbá, szerzetesek, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében viszálykodnak királyok királyokkal, viszálykodnak harcosok harcosokkal, viszálykodnak papok papokkal, viszálykodnak családapák családapákkal, viszálykodik anya a fiával, viszálykodik fiú az anyjával, viszálykodik apa a fiával, viszálykodik fiú az apjával, viszálykodik testvér a testvérrel, viszálykodik fivér a nõvérrel, viszálykodik nõvér a fivérrel, viszálykodik barát a barátjával. És így viszályba, vitába, tusára kelve, ököllel támadnak egymásra, kövekkel támadnak egymásra, bottal támadnak egymásra, fegyverrel támadnak egymásra. [...] És kardot és pajzsot ragadnak, íjjal és tegezzel övezik fel magukat, csatába rohannak, nyilak és gerelyek repülnek, kardok villognak. És nyíllal döfik át egymást, gerellyel döfik át egymást, és égõ anyaggal öntik le és hajítófegyverrel dobják meg egymást, és karddal széthasítják egymás fejét. És végül halált vagy halálos fájdalmakat szenvednek. Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.].
Továbbá, szerzetesek, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében szegnek szerzõdést, fosztogatnak, rabolnak, vetnek cselt, környékezik meg más feleségét. Az ilyen embert azután a királyok elfogatják, és különbözõ büntetésekkel sújtják: korbáccsal verik, bottal verik, vesszõvel verik, levágatják a kezüket, levágatják a lábukat, levágatják kezüket és lábukat, levágatják a fülüket, levágatják az orrukat, levágatják fülüket és orrukat, [...] forró olajjal öntik le, kutyákkal tépetik szét, elevenen karóba húzatják, karddal lefejeztetik. És ezek így végül halált vagy halálos fájdalmakat szenvednek. Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.].
Továbbá, szerzetesek, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében vétkeznek testtel, vétkeznek beszéddel, vétkeznek gondolattal. És mivel vétkeztek testtel, vétkeztek beszéddel, vétkeztek gondolattal, testük pusztulása után, haláluk után mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságba, pokolba kerülnek. Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.].
És miben áll a menekvés az élvezetektõl, szerzetesek? Az élvezetek kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekrõl és szenvedélyekrõl lemondani, ebben áll a menekvés az élvezetektõl, szerzetesek.
Szerzetesek, nincs rá példa, hogy egy remete vagy pap, ha nem ismerte fel helyesen az élvezetek gyönyörûségét mint gyönyörûséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tõlük mint menekvést, enélkül akár saját maga tisztába kerülhetne az élvezetekkel, akár másokat hozzásegíthetne ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az élvezetekkel. Arra viszont van példa, hogy ha egy remete vagy pap helyesen felismerte az élvezetek gyönyörûségét mint gyönyörûséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tõlük mint menekvést, akkor akár saját maga tisztába kerülhet az élvezetekkel, akár másokat hozzásegíthet ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az élvezetekkel.
Miben áll az alak gyönyörûsége, szerzetesek? Például egy nemesúr leánya, vagy egy pap leánya, vagy egy polgár leánya, tizenöt vagy tizenhat éves korú, nem túl magas és nem túl alacsony termetû, nem túl sovány és nem túl kövér, nem túl sötét bõrû és nem túl sápadt, ugyebár, szerzetesek, ebben a korában szépsége és bája teljében van?
- Úgy van, urunk.
- Szerzetesek, az alak gyönyörûsége abban a boldogságban és örömben áll, amely ennek a szépségnek és bájnak a nyomán támad.
És miben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek? Ha ugyanezt a nõvért idõ múltával, nyolcvanéves, vagy kilencvenéves, vagy százéves korában látnátok, összeaszottan, kétrét görnyedve, roskatagon, botra támaszkodva, reszketegen botorkálva, sorvadtan, fonnyadtan, fogatlanul, megõszülve, kihullott hajjal, remegõ fejjel, ráncosan, bõrén foltokkal - nemde, azt gondolnátok, szerzetesek: "Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltûnt, és nyomorúság lépett helyére?"
- Úgy van, urunk.
- Ebben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek.
Továbbá, szerzetesek, ha ugyanezt a nõvért nagybetegen, kínlódva, szenvedve, saját vizeletében és ürülékében fetrengve látnátok, amint mások emelik, mások látják el - nemde, azt gondolnátok, szerzetesek: "Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltûnt, és nyomorúság lépett helyére?"
- Úgy van, urunk.
- Ebben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek.
Továbbá, szerzetesek, ha ugyanezt a nõvért holtan látnátok a földön, mint egynapos, vagy kétnapos, vagy háromnapos hullát, felpüffedve, megkékülve, oszlásnak indulva, [...] vagy amint varjak tépdesik, vagy hollók tépdesik, vagy keselyûk tépdesik, vagy kutyák szaggatják, vagy sakálok szaggatják, vagy mindenféle férgek rágják, [...] vagy amint csontvázán hús, vér és inak tapadnak, vagy vérfoltos csontvázáról lefoszlott a hús és inak fedik, vagy hústalan és vértelen csontvázát inak tartják össze, vagy az inak is lefoszlottak csontvázáról, és a csontváz szanaszét hullott, itt egy kézfej csontja, ott egy lábfej csontja, amott egy lábszárcsont, ott egy combcsont, ott a medencecsont, ott a gerinc, ott a koponya - nemde, azt gondolnátok, szerzetesek: "Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltûnt, és nyomorúság lépett helyére?"
- Úgy van, urunk.
- Ebben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek.
És miben áll a menekvés az alaktól, szerzetesek? Az alak kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekrõl és szenvedélyekrõl lemondani, ebben áll a menekvés az alaktól, szerzetesek.
Szerzetesek, nincs rá példa, hogy egy remete vagy pap, ha nem ismerte fel helyesen az alak gyönyörûségét... [stb.].
Miben áll az érzetek gyönyörûsége, szerzetesek? Például egy szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ révület (~ második révület, ~ harmadik révület, ~ negyedik révület) állapotába jut, és abban marad. Miközben ez a szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ (~ második, ~ harmadik, ~ negyedik) révület állapotába jut, és abban marad, aközben nincs olyan gondolata, amellyel önmagát bántaná, nincs olyan gondolata, amellyel másokat bántana, nincs olyan gondolata, amellyel mindkettõt bántaná. Eközben tehát a nem bántás érzetét érzi. A nem bántás érzetét nevezem az érzetek gyönyörûségének, szerzetesek.
És miben áll az érzetek nyomorúsága, szerzetesek? Az érzetek elmúlók, fájdalommal teljesek, tünékenyek; ebben áll az érzetek nyomorúsága, szerzetesek. És miben áll a menekvés az érzetektõl, szerzetesek? Az érzetek kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekrõl és szenvedélyekrõl lemondani, ebben áll a menekvés az érzetektõl, szerzetesek.
Szerzetesek, nincs rá példa, hogy egy remete vagy pap, ha nem ismerte fel helyesen az érzetek gyönyörûségét mint gyönyörûséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tõlük mint menekvést, enélkül akár saját maga tisztába kerülhetne az érzetekkel, akár másokat hozzásegíthetne ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az érzetekkel. Arra viszont van példa, hogy ha egy remete vagy pap helyesen felismerte az érzetek gyönyörûségét mint gyönyörûséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tõlük mint menekvést, akkor akár saját maga tisztába kerülhet az érzetekkel, akár másokat hozzásegíthet ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az érzetekkel.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

A SZENVEDÉSEK LÁNCOLATA
Rövidebb beszéd [MN 14.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szakka-földön, Kapilavatthuban, a Fügefa-ligetben tartózkodott. Itt a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma:
- Uram, régóta elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti: "A mohóság az elme gyötrelme, a gyûlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme." Ám noha elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti: "A mohóság az elme gyötrelme, a gyûlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme", mégis olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyûlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet. Emiatt ezen töprengek, uram: vajon mi az, amitõl még nem szabadult meg a lelkem, hogy olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyûlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet?
- Éppen ez az, Mahánáma, amitõl még nem szabadult meg a lelked, hogy tudniillik olykor mohóság keríti hatalmába elmédet, gyûlölet keríti hatalmába elmédet, tévedés keríti hatalmába elmédet. Mert ha ettõl megszabadult volna a lelked, Mahánáma, nem laknál többé házadban, nem gyönyörködnél az élvezetekben. De mivel ettõl még nem szabadult meg a lelked, azért laksz házadban, és gyönyörködsz az élvezetekben.
Ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot: "Az élvezetek rövid gyönyörûséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság", ám az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül nem talál örömet és boldogságot, vagy valami jobbat ezeknél, akkor még mindig nem mondott végleg búcsút az élvezeteknek. De ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot: "Az élvezetek rövid gyönyörûséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság", és az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül más örömet és boldogságot talál, vagy valami jobbat ezeknél, akkor végleg búcsút mondott az élvezeteknek, Mahánáma."
.................................................................................................................................................
Egy alkalommal, Mahánáma, Rádzsagahában tartózkodtam, a Keselyûcsúcs-hegyen. Ez idõ tájt az Iszigili-hegy lejtõjén, a Feketekõ-sziklánál, nagyszámú dzsaina szerzetes folytatott önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtak az ülésrõl, szüntelenül álltak, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrõ fájdalmat szenvedtek. Egyik este, miután befejeztem elmélkedésemet, felálltam, és felkerestem azokat a dzsaina szerzeteseket az Iszigili-hegy lejtõjén, a Feketekõ-sziklánál. Odaérve, így szólítottam meg a szerzeteseket:
- Dzsaina szerzetes testvérek, miért folytattok önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtok az ülésrõl, szüntelenül álltok, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrõ fájdalmat szenvedtek?
A dzsaina szerzetesek így válaszoltak szavaimra:
- Testvér, Náthaputta szerzetes mindent tud, mindent ismer, maradéktalan tudás és ismeret birtokosának vallja magát: "Akár járok, akár állok, akár alszom, akár ébren vagyok, állandóan teljes tudás és ismeret birtokában vagyok." Márpedig õ mondta: "Szerzetesek, ti elõzõleg bûnös cselekedeteket követtetek el, azokat ezzel a gyötrelmes önsanyargatással kell levezekelnetek. Minthogy a jelenben megzabolázzátok testeteket, megzabolázzátok beszédeteket, megzabolázzátok gondolataitokat, a jövõre vonatkozólag nem halmoztok fel bûnös cselekedeteket. Így tehát ha a régebbi cselekedeteket vezekléssel megsemmisítitek, új cselekedeteket pedig nem halmoztok fel, a jövõben nem érvényesül hatás. Ha a jövõben nem érvényesül hatás, a cselekedetek következménye is megsemmisül. Ha a cselekedetek következménye megsemmisül, a szenvedés is megsemmisül. Ha a szenvedés megsemmisül, az érzetek is megsemmisülnek. Ha az érzetek megsemmisülnek, minden szenvedés véget fog érni." Ezzel mi egyetértünk, jónak látjuk, kielégít bennünket.
E beszéd hallatára így válaszoltam azoknak a dzsaina szerzeteseknek:
- Dzsaina szerzetes testvérek, tudjátok-e: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek?
- Nem tudjuk, testvér.
- Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: elkövettetek-e korábban bûnös cselekedeteket, vagy nem követtetek el?
- Nem tudjuk, testvér.
- Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ilyen és ilyen bûnös cselekedetet követtetek el?
- Nem tudjuk, testvér.
- Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ennyi és ennyi szenvedésnek végére értetek, ennyi és ennyi szenvedésnek még végére kell érnetek, s ha ennyi és ennyi szenvedés véget ér, minden szenvedés véget fog érni?
- Nem tudjuk, testvér.
- Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: hogyan lehet a jelen életben a káros dolgoktól megszabadulni, és az üdvös dolgokat elérni?
- Nem tudjuk, testvér.
- Tehát, dzsaina szerzetes testvérek, ti nem tudjátok: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek? [stb.] Ha pedig ez így van, akkor a dzsaina szerzetesek bizonyára azok közül az egykori kegyetlen, véres kezû gonosztevõk közül kerülnek ki, akik ismét emberek között születtek újjá?
- Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadha királya nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadha királya boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.
- A tiszteletreméltó dzsaina szerzetesek elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltak, amikor ezt mondták: "Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadha királya, nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadha királya, boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama." Elõször ellenkérdést kellett volna hozzám intézni: A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadha királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?
- Igaz, Gótama testvér; elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltunk, amikor ezt mondtuk: "Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot [stb.]." Így állván a dolog, most csakugyan megkérdezzük a tiszteletreméltó Gótamától: "A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadha királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?"
- Nos, dzsaina szerzetes testvérek, visszakérdezlek benneteket, s válaszoljatok legjobb belátásotok szerint. Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadha királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hét napot és éjszakát?
- Semmiképpen sem, testvér.
- Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadha királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hat napot és éjszakát, vagy öt napot és éjszakát, vagy négy napot és éjszakát, vagy három napot és éjszakát, vagy két napot és éjszakát, vagy akár egyetlen napot és éjszakát?
- Semmiképpen sem, testvér.
- Én viszont, dzsaina szerzetes testvérek, képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul egy teljes napot és éjszakát. Képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul két napot és éjszakát, három napot és éjszakát, négy napot és éjszakát, öt napot és éjszakát, hat napot és éjszakát, hét napot és éjszakát. Nos, mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: így állván a dolog, ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadha királya, vagy én?
- Így állván a dolog, a tiszteletreméltó Gótama boldogabban él Széníja Bimbiszáránál, Magadha királyánál.
Így beszélt a Magasztos. A Szakka-nemzetségbeli Mahánáma örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

ERDEI REMETESÉG
[MN 17.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, feltárom elõttetek az erdei remeteségben tartózkodás módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg jól; elmondom.
- Úgy lesz, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, elõfordul, hogy egy szerzetes erdei remeteségbe vonul el, és mialatt abban az erdei remeteségben tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása nem fegyelmezõdik, féktelen indulatai nem fékezõdnek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem éri el, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szûkösen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra: "Én ebbe az erdei remeteségbe vonultam el, és itt tartózkodom. És mialatt ebben az erdei remeteségben tartózkodom, csapongó figyelmem nem összpontosult, fegyelmezetlen gondolkozásom nem fegyelmezõdött, féktelen indulataim nem fékezõdtek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem értem el, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szûkösen részesülök." Szerzetesek, az ilyen szerzetes akár éjjel, akár nappal távozzék az erdei remeteségbõl, ne maradjon ott.
Az is elõfordul szerzetesek, hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt abban az erdei remeteségben tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása nem fegyelmezõdik, féktelen indulatai nem fékezõdnek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem éri el, azonban amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban bõségesen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra: "[...] Én nem köntös kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem alamizsna kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem fekhely kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem orvosság kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba." Szerzetesek, az ilyen szerzetes e számvetés után távozzék az erdei remeteségbõl, ne maradjon ott.
Viszont elõfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt ott tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása fegyelmezõdik, féktelen indulatai megfékezõdnek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat eléri, de amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szûkösen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra: "Én ebbe az erdei remeteségbe vonultam el, és itt tartózkodom. És mialatt ebben az erdei remeteségben tartózkodom, csapongó figyelmem összpontosult, fegyelmezetlen gondolkozásom fegyelmezõdött, féktelen indulataim megfékezõdtek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat elértem, de amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szûkösen részesülök. Én azonban nem köntös kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem alamizsna kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem fekhely kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem orvosság kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba." Szerzetesek, az ilyen szerzetes e számvetés után maradjon ott az erdei remeteségben, ne távozzék.
Az is elõfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt ott tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása fegyelmezõdik, féktelen indulatai megfékezõdnek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat eléri, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban bõségesen részesül. [...] Az ilyen szerzetes élete fogytáig maradjon ott az erdei remeteségben, ne távozzék.
Az is elõfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes egy falu (~ egy település, egy város, ~ egy tartomány, ~ egy személy) közelébe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt annak a falunak (~ településnek, ~ városnak, ~ tartománynak, ~ személynek) a közelében tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul [stb.]. Szerzetesek, az ilyen szerzetes akár éjjel, akár nappal távozzék a falu [stb.] mellõl, ne maradjon ott. Viszont elõfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik falu (~ település, stb.) közelébe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt annak a falunak (~ településnek stb.) a közelében tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul [stb.]. Szerzetesek, az ilyen szerzetes élete fogytáig maradjon ott annak a falunak [stb.] a közelében, ne távozzék.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

A GONDOLATOK KORDÁBAN TARTÁSA
[MN 20.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordul:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, ha egy szerzetes magasabb rendû gondolkozásra törekszik, ötféle képzetet kell idõrõl idõre átgondolnia. Mi ez az öt?
Elõfordul, hogy miközben egy szerzetes valamely képzetet megjelenít magának, valamely képzetre gondol, aközben bûnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztõk, gyûlöletet gerjesztõk, tévelygést gerjesztõk. Ilyenkor a szerzetes azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondoljon. Hogyha azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondol, akkor azok a bûnös, gonosz, mohóságot gerjesztõ, gyûlöletet gerjesztõ, tévelygést gerjesztõ képzetek eltûnnek, elenyésznek. Ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul, elmélyed. Mint ahogyan az ügyes kõmûvesmester vagy kõmûvessegéd egy vékonyabb ékkel a durvább éket kiüti, kilöki, eltávolítja, ugyanúgy, szerzetesek, miközben egy szerzetes valamely képzetet megjelenít magának, valamely képzetre gondol, és aközben bûnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztõk, gyûlöletet gerjesztõk, tévelygést gerjesztõk, ilyenkor a szerzetes azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondoljon, s hogyha azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondol, akkor azok a bûnös, gonosz, mohóságot gerjesztõ, gyûlöletet gerjesztõ, tévelygést gerjesztõ képzetek eltûnnek, elenyésznek, és ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul, elmélyed.
És ha ennek a szerzetesnek, noha azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondolt, mégis bûnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztõk, gyûlöletet gerjesztõk, tévelygést gerjesztõk, akkor az a szerzetes vegye fontolóra azoknak a gondolatoknak a hitványságát: "Óh, hiszen ezek a gondolatok gonoszak, szennyesek, ezek a gondolatok szenvedést teremnek!" Hogyha fontolóra veszi azoknak a gondolatoknak a hitványságát, akkor azok a bûnös, gonosz, mohóságot gerjesztõ, gyûlöletet gerjesztõ, tévelygést gerjesztõ gondolatok eltûnnek, elenyésznek. Mint hogyha egy asszonynak, vagy szépen öltözött, daliás, ifjú férfinak a nyakába döglött kígyót, vagy döglött kutyát, vagy emberi hullát akasztanának, akkor õ elszörnyedne, felháborodnék, undorodnék - ugyanúgy, szerzetesek, [...] a szerzetes vegye fontolóra ezeknek a gondolatoknak a hitványságát, [...] és akkor azok a bûnös, gonosz, mohóságot gerjesztõ, gyûlöletet gerjesztõ, tévelygést gerjesztõ gondolatok eltûnnek, elenyésznek, és ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul, elmélyed.
És ha ennek a szerzetesnek, noha fontolóra vette azoknak a gondolatoknak a hitványságát, mégis bûnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztõk, gyûlöletet gerjesztõk, tévelygést gerjesztõk, akkor az a szerzetes ne vegye figyelembe ezeket a gondolatokat, ne törõdjék velük. Ha nem veszi figyelembe ezeket a gondolatokat, nem törõdik velük, akkor ezek a bûnös, gonosz, mohóságot gerjesztõ, gyûlöletet gerjesztõ, tévelygést gerjesztõ gondolatok eltûnnek, elenyésznek. Mint ahogyan a jószemû ember, ha nem akarja látni a szeme elé kerülõ alakot, akkor behunyja a szemét, vagy másfelé fordítja tekintetét - ugyanúgy, szerzetesek, [...] a szerzetes ne vegye figyelembe ezeket a gondolatokat, ne törõdjék velük.
És ha ennek a szerzetesnek, noha nem vette figyelembe ezeket a gondolatokat, nem törõdött velük, mégis bûnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztõk, gyûlöletet gerjesztõk, tévelygést gerjesztõk, akkor az a szerzetes gondolja végig azt a gondolatsort, amely azoknak a gondolatoknak a megszületéséhez vezetett. [...] Mint hogyha egy ember gyorsan menne, és eszébe jutna: "Miért menjek gyorsan? Mehetek lassan is", és lassan menne. Ekkor eszébe jutna: "Miért menjek lassan? Meg is állhatok", és megállna. Ekkor eszébe jutna: "Miért álljak? Le is ülhetek", és leülne. Ekkor eszébe jutna: "Miért üljek? Le is fekhetek", és lefeküdne. Így ez az ember fokozatosan feladja a hevesebb mozdulatokat, és fokozatosan nyugodtabbakra tér át. Ugyanígy, szerzetesek, [...] a szerzetes gondolja végig azt a gondolatsort, amely azoknak a gondolatoknak a megszületéséhez vezetett. [...]
És ha ennek a szerzetesnek, noha végiggondolta azt a gondolatsort, amely azoknak a gondolatoknak a megszületéséhez vezetett, mégis bûnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztõk, gyûlöletet gerjesztõk, tévelygést gerjesztõk, akkor az a szerzetes szorítsa össze a fogát, feszítse nyelvét szájpadlásához, gondolkozása erejével fékezze meg, bénítsa meg, gyûrje le elméjét. Ha összeszorítja fogát, nyelvét szájpadlásához feszíti, és gondolkozása erejével megfékezi, megbénítja, legyûri elméjét, akkor ezek a bûnös, gonosz, mohóságot gerjesztõ, gyûlöletet gerjesztõ, tévelygést gerjesztõ gondolatok eltûnnek, elenyésznek. Mint ahogy az erõs ember a gyengébb embert fejénél megragadva vagy vállánál megragadva megfékezi, megbénítja, legyûri - ugyanúgy, szerzetesek, [...] a szerzetes szorítsa össze a fogát, feszítse nyelvét szájpadlásához, gondolkozása erejével fékezze meg, bénítsa meg, gyûrje le elméjét, [...] és akkor azok a bûnös, gonosz, mohóságot gerjesztõ, gyûlöletet gerjesztõ, tévelygést gerjesztõ gondolatok eltûnnek, elenyésznek, és ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul, elmélyed. [...]
Szerzetesek, az ilyen szerzetesrõl mondják, hogy uralkodik a gondolatok menetének útján. Amilyen gondolatra akar, olyan gondolatra gondol; amilyen gondolatra nem akar, olyan gondolatra nem gondol. Elmetszette a létszomjat, letépte a bilincseket, úrrá lett a tévelygéseken, és véget vetett a szenvedésnek.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

PÉLDÁZAT A FÛRÉSZRÕL
[MN 21.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ekkortájt a tiszteletreméltó Mólijaphagguna túlságosan sok idõt töltött meghitt együttlétben az apácákkal. Olyan meghitt együttlétben töltötte az idõt az apácákkal a tiszteletreméltó Mólijaphagguna, hogy ha valamelyik szerzetes elmarasztaló szót ejtett az apácákról a tiszteletreméltó Mólijaphagguna jelenlétében, akkor a tiszteletreméltó Mólijaphagguna megharagudott, kikelt magából, és civakodásba kezdett. Ha pedig valamelyik szerzetes elmarasztaló szót ejtett a tiszteletreméltó Mólijaphaggunáról az apácák jelenlétében, akkor az apácák megharagudtak, kikeltek magukból, és civakodásba kezdtek. Ilyen meghitt együttlétben töltötte az idõt az apácákkal a tiszteletreméltó Mólijaphagguna.
Ekkor az egyik szerzetes felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólt a Magasztoshoz az a szerzetes:
- Uram, a tiszteletreméltó Mólijaphagguna túlságosan sok idõt tölt meghitt együttlétben az apácákkal... [Megismételve.]
Ekkor a Magasztos odaszólított egy másik szerzetest:
- Eredj, szerzetes, hívd ide nevemben Mólijaphagguna szerzetest: "A Mester hívat, Phagguna testvér!"
- Igen, uram - válaszolta a szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Mólijaphaggunát. Odaérve, így szólt a tiszteletreméltó Mólijaphaggunához:
- A Mester hívat, Phagguna testvér!
- Rendben van, testvér - mondott igent a szerzetesnek a tiszteletreméltó Mólijaphagguna, és a Magasztos elé járult. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos így szólította meg az elõtte ülõ Mólijaphaggunát:
- Igaz-e, Phagguna, hogy te túlságosan sok idõt töltesz meghitt együttlétben az apácákkal?... [Megismételve.]
- Úgy van, uram.
- Ugyebár, Phagguna, te mint tisztes család sarja, hitbuzgalomból távoztál otthonodból az otthontalanságba?
- Úgy van, uram.
- Akkor pedig, Phagguna, nem méltó hozzád, aki mint tisztes család sarja, hitbuzgalomból távoztál otthonodból az otthontalanságba, hogy most túlságosan sok idõt töltesz meghitt együttlétben az apácákkal. Így tehát, Phagguna, ha jelenlétedben valaki elmarasztaló szót ejt az apácákról, akkor is távoztass el magadtól minden köznapi indulatot, minden köznapi gondolatot, Phagguna. Ilyenkor ezt kell erõsítgetned magadban: "Elmém nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogok kiejteni, kitartok a jóindulatban és együttérzésben, nem táplálok gyûlöletet szívemben." Ezt kell erõsítgetned magadban, Phagguna. Ugyanígy, Phagguna, ha jelenlétedben valaki kézzel megütné az apácákat, kõvel megdobná az apácákat, bottal megütné az apácákat, fegyverrel megütné az apácákat, akkor is el kell távoztatnod magadtól minden köznapi indulatot, minden köznapi gondolatot, Phagguna. Ilyenkor ezt kell erõsítgetned magadban: "Elmém nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogok kiejteni, kitartok a jóindulatban és együttérzésben, nem táplálok gyûlöletet szívemben." [...]
Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, valaha megelégedéssel töltötte el elmémet a szerzetesek viselkedése. Akkoriban elég volt, ha e szavakkal fordultam a szerzetesekhez: "Szerzetesek, én magánosan étkezem. Mivel magánosan étkezem, egészségesnek, frissnek, könnyûnek, erõsnek, nyugodtnak érzem magamat. Ezért ti is magánosan étkezzetek. Ha magánosan étkeztek, szerzetesek, ti is egészségesnek, frissnek, könnyûnek, erõsnek, nyugodtnak fogjátok érezni magatokat." Szerzetesek, akkoriban nem volt szükség rá, hogy szabályokat szabjak a szerzeteseknek; elég volt, ha felhívtam a figyelmüket.
Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha sima talajon, négy út találkozásánál pompás kocsi állna befogott lovakkal, oldalára akasztott ösztökével, és felszállna rá egy lovakhoz értõ, gyakorlott kocsihajtó, bal kezébe fogná a gyeplõt, jobb kezébe fogná az ösztökét, és oda hajtana, ahová akarna. Ugyanígy, szerzetesek, nem volt szükség rá, hogy szabályokat szabjak a szerzeteseknek; elég volt, ha felhívtam a figyelmüket. Tehát, szerzetesek, távoztassátok el a rosszat, buzgólkodjatok a jóban, akkor ti is gyarapodni, erõsödni, növekedni fogtok ebben a rendi fegyelemben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy falu vagy város közelében volna egy nagy szálafaerdõ, amelyet benõtt a bozót, és arra vetõdne egy jó szándékú, jóindulatú, jóakaratú ember, és a görbe, burjánzó vadhajtásokat lemetszené, eltávolítaná, és az erdõt tisztára tisztogatná, viszont az egyenes, szépen nõtt szálahajtásokat gondosan gondozná, akkor ez a szálafaerdõ gyarapodásnak, erõsödésnek, növekedésnek indulna. Ugyanígy, szerzetesek, távoztassátok el a rosszat, buzgólkodjatok a jóban, akkor ti is gyarapodni, erõsödni, növekedni fogtok ebben a rendi fegyelemben.
Szerzetesek, élt valaha itt Szávatthiban egy Védéhiká nevû háziasszony. Védéhiká háziasszony jó hírnek örvendett: "Védéhiká háziasszony békés, Védéhiká háziasszony szelíd, Védéhiká háziasszony nyugodt." Védéhiká háziasszonynak volt egy Kálí nevû, szorgalmas, dolgos, ügyes kezû szolgálója. Egyszer Kálí szolgálónak ez a gondolata támadt: "Úrnõm jó hírnek örvend: "Védéhiká háziasszony békés, Védéhiká háziasszony szelíd, Védéhiká háziasszony nyugodt." Vajon úrnõm csupán eltitkolja belsõ haragját, vagy egyáltalán nem ismer haragot? Vagy pedig én végzem olyan jól dolgomat, hogy úrnõm kénytelen eltitkolni belsõ haragját, noha haragos? Mi volna, ha próbára tenném úrnõmet?"
Ekkor Kálí szolgáló csak fényes nappal kelt fel. Ekkor Védéhiká háziasszony rászólt Kálí szolgálóra:
- Hé, te Kálí!
- Mi az, úrnõm?
- Mi az oka, hogy csak fényes nappal keltél fel?
- Semmi különös, úrnõm.
- Mi az, hogy semmi különös, hitvány szolgáló? Fényes nappal kelsz fel?
Így szólt haragosan az úrnõ, és indulatában összeráncolta a szemöldökét. Ekkor Kálí szolgáló így gondolkozott:
- Úrnõm csupán eltitkolja belsõ haragját, noha haragos. Én végzem olyan jól dolgomat, hogy úrnõm kénytelen eltitkolni belsõ haragját, noha haragos. Mi volna, ha még jobban próbára tenném úrnõmet?
Ekkor Kálí szolgáló még késõbben kelt fel. Ekkor Védéhiká háziasszony rászólt Káli szolgálóra:
- Hé, te Kálí!
- Mi az, úrnõm?
- Mi az oka, hogy csak fényes nappal keltél fel?
- Semmi különös, úrnõm.
- Mi az, hogy semmi különös, hitvány szolgáló? Fényes nappal kelsz fel?
Így szólt haragosan az úrnõ, és indulatában haragos szavakat szalasztott ki a száján. Ekkor Kálí szolgáló így gondolkozott:
- Úrnõm csupán eltitkolja belsõ haragját, noha haragos. Én végzem olyan jól dolgomat, hogy úrnõm kénytelen eltitkolni belsõ haragját, noha haragos. Mi volna, ha még jobban próbára tenném úrnõmet?
Ekkor Kálí szolgáló még késõbben kelt fel. Ekkor Védéhiká háziasszony rászólt Kálí szolgálóra:
- Hé, te Kálí!
- Mi az, úrnõm?
- Mi az oka, hogy csak fényes nappal keltél fel?
- Semmi különös, úrnõm.
- Mi az, hogy semmi különös, hitvány szolgáló? Fényes nappal kelsz fel?
Így szólt haragosan az úrnõ, és indulatában felkapta az ajtóreteszt, fejbe vágta vele, beszakította a fejét. Ekkor Kálí szolgáló beszakadt fejjel, ömlõ vérrel fellármázta a szomszédságot:
- Nézzétek, mit tett a békés asszony, nézzétek, mit tett a szelíd asszony, nézzétek, mit tett a nyugodt asszony! Megharagudott egyetlen szolgálójára, mert nappal keltem fel, felkapta az ajtóreteszt, fejbe vágott vele, beszakította a fejemet!
Ettõl fogva Védéhiká háziasszony rossz hírbe került: "Indulatos Védéhiká háziasszony, durva Védéhiká háziasszony, veszekedõs Védéhiká háziasszony."
Ugyanígy, szerzetesek, némelyik szerzetes csak addig béketûrõ, csak addig marad szelíd, csak addig õrzi nyugalmát, amíg bántó szóval nem illetik. Ám amikor a szerzetest bántó szóval illetik, akkor bizonyítsa be béketûrését, akkor bizonyítsa be szelídségét, akkor bizonyítsa be nyugalmát. Nem azt a szerzetest nevezem szelíd szavúnak, aki csak akkor szelíd szavú, csak akkor szelíd viselkedésû, ha megkapja a szükséges ruházatot, táplálékot, fekhelyet, betegség esetén orvosságot. Miért mondom ezt? Mert az ilyen szerzetes nem marad szelíd szavú, nem marad szelíd viselkedésû, ha nem kapja meg a szükséges ruházatot, táplálékot, fekhelyet, betegség esetén orvosságot. Amelyik szerzetes a Tant tiszteli, a Tant becsüli, a Tant követi, és ezért szelíd szavú, ezért szelíd viselkedésû, azt nevezem valóban szelíd szavúnak. Ezért ezt véssétek elmétekbe, szerzetesek: "A Tant tisztelve, a Tant becsülve, a Tant követve leszünk szelíd szavúak, szelíd viselkedésûek."
.................................................................................................................................................
Szerzetesek, még hogyha rablók és útonállók kétélû fûrésszel fûrészelnék is le egyik tagotokat a másik után; amelyikõtök ettõl haragra gerjedne lelkében, az nem követi az én tanításomat. Még ebben az esetben is ezt kell erõsítgetnetek magatokban: "Elménk nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogunk kiejteni, jóindulatúak és együttérzõk maradunk, nem táplálunk gyûlöletet szívünkben. Ezt a személyt barátságos érzülettel fogjuk áthatni, s tõle kiindulva az egész világot barátságos érzülettel, végtelen, határtalan, mérhetetlen barátság és szelídség érzületével fogjuk áthatni." Ezt kell erõsítgetnetek magatokban, szerzetesek.
Ezt a fûrész hasonlatával megvilágított intelmet tartsátok állandóan emlékezetben, szerzetesek. Ismertek-e olyan beszédet, akár finomat, akár durvát, amelyet ne bírnátok elviselni?
- Nem ismerünk, urunk.
- Akkor tehát, szerzetesek, tartsátok állandóan emlékezetben ezt a fûrész hasonlatával megvilágított intelmet; ez hosszú idõre javatokra, üdvötökre fog szolgálni.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

PÉLDÁZAT A KÍGYÓRÓL
[MN 22.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ez idõ tájt egy Arittha nevû szerzetes, aki elõzõleg keselyûvadász volt, ilyen téves nézeteket táplált:
- Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezõk, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem szükségszerûen okozzák az elkövetõ akadályoztatását.
Számos szerzetes meghallotta, hogy Arittha szerzetes, aki elõzõleg keselyûvadász volt, ilyen téves nézeteket táplál: "Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezõk, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem szükségszerûen okozzák az elkövetõ akadályoztatását."
Ekkor azok a szerzetesek felkeresték Arittha szerzetest, az egykori keselyûvadászt. Odaérve, így szóltak Arittha szerzeteshez, az egykori keselyûvadászhoz:
- Igaz-e, Arittha testvér, hogy ilyen téves nézeteket táplálsz: "Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezõk, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem szükségszerûen okozzák az elkövetõ akadályoztatását"?
- Úgy van, testvérek, valóban így értelmezem a Tant...[Megismételve.]
Ekkor azok a szerzetesek le akarták beszélni téves nézeteirõl Arittha szerzetest, az egykori keselyûvadászt, és vitába szálltak vele, érveltek, magyaráztak:
- Ne beszélj így, Arittha testvér, ne magyarázd félre a Magasztos tanítását, mert nem helyes a Magasztos tanítását félremagyarázni, a Magasztos pedig nem állít ilyesmit. Arittha testvér, a Magasztos különbözõ vonatkozásokban szólt az akadályozó tényezõkrõl, amelyek szükségszerûen az elkövetõ akadályoztatását okozzák. A Magasztos azt mondta, hogy az élvezetek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel járnak, mindig túlteng bennük a nyomorúság. Puszta csontvázhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, húscafatokhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, szalmalánghoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, parázzsal telt gödörhöz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, álomképekhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos, kölcsönkapott javakhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, fák gyümölcséhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos, vágóhídhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, lándzsahegyhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos, kígyófejhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos, amelyek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel járnak, túlteng bennük a nyomorúság.
Ám hiába szálltak vitába a szerzetesek Arittha szerzetessel, az egykori keselyûvadásszal, hiába érveltek, magyaráztak, õ makacsul kitartott téves nézetei mellett, ragaszkodott hozzájuk: "Testvérek, én így értelmezem a Tant..." [Megismételve.]
Amikor a szerzeteseknek nem sikerült lebeszélniük téves nézeteirõl Arittha szerzetest, az egykori keselyûvadászt, felkeresték a Magasztost. Odaérve, üdvözölték a Magasztost, és leültek elõtte. Elõtte ülve, így szóltak a Magasztoshoz a szerzetesek:
- Urunk, Arittha szerzetes, az egykori keselyûvadász, ilyen téves nézeteket táplál: ... [Megismételve a jelenet.] Urunk, amikor nem sikerült lebeszélnünk téves nézeteirõl Arittha szerzetest, úgy gondoltuk, hogy jelentjük az ügyet a Magasztosnak.
Ekkor a Magasztos az egyik szerzetest szólította:
- Eredj, szerzetes, hívd ide nevemben Arittha szerzetest, az egykori keselyûvadászt: "A Mester hívat, Arittha testvér!"
- Igen, uram - válaszolta a szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Arittha szerzetest. Odaérve, így szólt Arittha szerzeteshez:
- A Mester hívat, Arittha testvér!
- Rendben van, testvér - mondott igent a szerzetesnek Arittha szerzetes, és felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos így szólította meg az elõtte ülõ Arittha szerzetest:
- Igaz-e, Arittha, hogy ilyen téves nézeteket táplálsz: "Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezõk, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem eredményezik szükségszerûen az elkövetõ akadályoztatását"?
- Igen, uram, valóban így értelmezem a Tant... [Megismételve.]
- Balgatag ember, honnét veszed, hogy én ilyen tanítást hirdetek? Nem szóltam-e különbözõ vonatkozásokban az akadályozó tényezõkrõl, amelyek szükségszerûen az elkövetõ akadályoztatását eredményezik? Azt mondtam, hogy az élvezetek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel járnak, mindig túlteng bennük a nyomorúság. Te viszont, balgatag ember, értetlenségedben félremagyarázod az én tanításomat, pusztulásba kergeted önmagadat, és sok kárt okozol. Nyomorúságod, szenvedésed fog származni belõle hosszú idõre, balgatag ember!
Ekkor a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Mit gondoltok, szerzetesek: nem okozott-e forrongást a rendi fegyelemben ez az Arittha szerzetes, az egykori keselyûvadász?
- Hogyan történhetnék ilyesmi, urunk? Semmiképpen sem, urunk!
E szavak hallatára Arittha szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, zavartan ült. Amikor a Magasztos látta, hogy Arittha szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, zavartan ül, így szólt Arittha szerzeteshez:
- Balgatag ember, le fogsz leplezõdni egyéni téves nézeteiddel. Most rögtön megkérdezem a szerzetesek véleményét.
Ekkor a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, ti is úgy értelmezitek a Tant, amelyet hirdetek, mint ez az Arittha szerzetes, aki értetlenségében félremagyarázza az én tanításomat, pusztulásba kergeti önmagát, és sok kárt okoz?
- Semmiképpen sem, urunk! Hiszen a Magasztos különbözõ vonatkozásokban szólt az akadályozó tényezõkrõl, amelyek szükségszerûen az elkövetõ akadályoztatását eredményezik. A Magasztos azt mondta, hogy az élvezetek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel járnak... [Megismételve.]
- Helyes, szerzetesek; helyesen értelmezitek a Tant, amelyet hirdetek. Különbözõ vonatkozásokban szóltam az akadályozó tényezõkrõl... [Megismételve.] Szerzetesek, elképzelhetetlen, hogy ez az Arittha szerzetes az élvezeteken túlmenõleg, az élvezetek észlelésén és elképzelésén túlmenõleg élvezetei beteljesülését élvezhesse.
Szerzetesek, vannak balgatag emberek, akik szó szerint megtanulják a Tant, azonban noha szó szerint megtanulták a Tant, a tanítások értelmét nem fogják fel. Minthogy a tanítások értelmét nem fogták fel, azok nem szolgálnak szellemi gyarapodásukra. Csupán ellentmondás kedvéért és vitatkozás kedvéért tanulják meg a Tant, de a lényeget, aminek kedvéért a Tant tanulni érdemes, a Tan lényegét nem értik. Az ilyen embereknek a helytelenül felfogott tanításokból nyomorúságuk és szenvedésük származik hosszú idõre. És miért? Azért, mert helytelenül fogták fel a tanításokat, szerzetesek. Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy kígyót keresõ, kígyófogásra induló kígyóvadász meglátna egy nagy kígyót, és a törzsénél vagy a farkánál fogva ragadná meg, s ekkor a kígyó rátekerõzne, és a kezébe vagy a karjába vagy más testrészébe marna, és õ belehalna a harapásba, vagy halálos kínokat szenvedne. És miért? Azért, mert helytelenül fogta meg a kígyót, szerzetesek [...].
Viszont vannak tisztes családból származó emberek, akik szó szerint megtanulják a Tant, és miután szó szerint megtanulták a Tant, a tanítások értelmét is felfogják. Minthogy a tanítások értelmét felfogták, azok szellemi gyarapodásukra szolgálnak. Õk nem ellentmondás kedvéért és vitatkozás kedvéért tanulják meg a Tant, és a lényeget, aminek kedvéért a Tant tanulni érdemes, a Tan lényegét megértik. Az ilyen embereknek a helyesen felfogott tanításokból üdvük és boldogságuk származik hosszú idõre. És miért? Azért, mert helyesen fogták fel a tanításokat, szerzetesek. Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy kígyót keresõ, kígyófogásra induló kígyóvadász meglátna egy nagy kígyót, és egy villás végû bottal erõsen leszorítaná, majd a villás végû bottal erõsen leszorítva, erõsen megfogná a nyakánál. És ha a kígyó tekervényeivel rátekerõzne az ember kezére vagy karjára vagy más testrészére, õ ebbe nem halna bele, és nem szenvedne halálos kínokat. És miért? Azért, mert helyesen fogta meg a kígyót, szerzetesek. [...]
Ezért, szerzetesek, ha valamelyik beszédem értelmét felfogtátok, jegyezzétek meg jól. Ha viszont valamelyik beszédem értelmét nem fogtátok fel, engem kell újra megkérdeznetek, vagy valamelyik jól tájékozott szerzetest.
A tutaj hasonlatával világítom meg a Tant, szerzetesek, amely átkelésre szolgál, nem megõrzésre való. Hallgassátok meg, véssétek jól emlékezetbe, elmondom.
- Igen, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, úgy van ez, mint amikor egy ember hosszú útra kel, és széles, megáradt vizet talál maga elõtt. Az innensõ part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkelhetne, vagy híd, amelyen átjuthatna a túlpartra. Ekkor az az ember így gondolkozik: "Ez itt széles, megáradt víz. Az innensõ part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkeljek, vagy híd, amelyen átjussak a túlpartra. Legjobb lesz, ha most nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyûjtök, tutajjá kötöm össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutok a túlsó partra." Így ez az ember nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyûjtene, tutajjá kötné össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutna a túlsó partra. A vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, így gondolkoznék: "Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt a fejemre téve, vagy a hátamra véve indulok tovább utamra." Mit gondoltok, szerzetesek: ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Hát hogyan járna el helyesen a tutajjal ez az ember, szerzetesek? Ha a vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, így gondolkoznék: "Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt kihúzom a szárazra, vagy pedig a vízre bocsátom, és tovább megyek utamra." Ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal.
Ugyanígy, szerzetesek, a tutajhoz hasonlóan tanítottalak benneteket a Tanra, amely átkelésre szolgál, nem megõrzésre való. Hogyha megértettétek a tutaj hasonlatát, a helyes tételeken is túl kell lépnetek, nemhogy a téveseken.
Idevonatkozólag hat téves nézet létezik, szerzetesek. Mi ez a hat? A tanulatlan, közönséges emberek, akik nem ismerik a nemes dolgokat, nem hallottak a nemes Tanról, járatlanok a nemes Tanban, nem ismerik az igaz embereket, nem hallottak az igaz emberek tanításáról, járatlanok az igaz emberek tanításában, ezek ezt gondolják a testrõl: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem". Ezt gondolják az érzetekrõl: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem". Ezt gondolják a tudatról: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem". Ezt gondolják az adottságokról: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem". Ezt gondolják arról, amit látnak, hallanak, gondolnak, megismernek, elérnek, kívánnak, elméjükben fontolgatnak: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem". Ezt gondolják arról a téves nézetrõl, amely szerint a világ azonos az Énnel, s halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem."
Viszont a tanult, nemes lelkû ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes Tant, járatos a nemes Tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz emberek tanításában, az ezt gondolja a testrõl: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja az érzetekrõl: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja a tudatról: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja az adottságokról: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja arról, amit lát, hall, gondol, megismer, elér, kíván, elméjében fontolgat: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja arról a téves nézetrõl, amely szerint a világ azonos az Énnel, s halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Aki így gondolkozik, az nem bánkódik nem létezõ dolgok miatt.
E szavak hallatára az egyik szerzetes így szólt a Magasztoshoz: - Uram, lehetséges-e bánkódás nem létezõ külsõ dolgok miatt?
- Lehetséges, szerzetes - válaszolta a Magasztos. - Elõfordul, hogy például így gondolkozik valaki: "Megvolt nekem, de most már nincs meg; bárcsak megvolna, de nem fogom megkapni!" Az ilyen ember szomorkodik, gyötrõdik, jajveszékel, mellét veri, magán kívül van. Így lehetséges az, hogy valaki bánkódik nem létezõ külsõ dolgok miatt.
- Hát az lehetséges-e, uram, hogy valaki ne bánkódjék nem létezõ külsõ dolgok miatt?
- Lehetséges, szerzetes - válaszolta a Magasztos. - Elõfordul, hogy például valaki nem gondolkozik így: "Megvolt nekem, de most már nincs meg; bárcsak megvolna, de nem fogom megkapni." Az ilyen ember nem szomorkodik, nem gyötrõdik, nem jajveszékel, nem veri a mellét, nincs magán kívül. Így lehetséges az, hogy valaki nem bánkódik nem létezõ külsõ dolgok miatt.
- Uram, lehetséges-e bánkódás nem létezõ belsõ dolgok miatt?
- Lehetséges, szerzetes - válaszolta a Magasztos. - Elõfordul, hogy például ilyen nézeteket vall valaki: "A világ azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok." Ez az ember meghallja, hogy a Beérkezett vagy a Beérkezett valamelyik tanítványa a minden tévtant, elfogultságot és elõítéletet eloszlató, minden elõzetes adottságot megsemmisítõ, minden ragaszkodást feloldó, a létszomjat kioltó, lemondáshoz, vágytalansághoz, kialváshoz (nirvánához) vezetõ Tant hirdeti. Ekkor ez a gondolata támad: "Óh, elpusztulok, óh, megsemmisülök, óh, nem fogok létezni!" Az ilyen ember szomorkodik, gyötrõdik, jajveszékel, mellét veri, kétségbe esik. Így lehetséges az, hogy valaki bánkódik nem létezõ belsõ dolgok miatt.
- Hát az lehetséges-e, uram, hogy valaki ne bánkódjék nem létezõ belsõ dolgok miatt?
- Lehetséges, szerzetes - válaszolta a Magasztos. - Elõfordul, hogy például valaki nem vall ilyen nézeteket: "A világ azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok."...[stb.] Az ilyen ember nem szomorkodik, nem gyötrõdik, nem jajveszékel, nem veri mellét, nem esik kétségbe. Így lehetséges az, hogy valaki nem bánkódik nem létezõ belsõ dolgok miatt. - Szerzetesek, esetleg szeretnétek olyan birtokot birtokba venni, amelynek birtoklása állandó, örök, változatlan, nem mulandó, mindörökre megmarad. Nos, szerzetesek, ismertek-e olyan birtokot, amelynek birtoklása állandó, örök, változatlan, nem mulandó, mindörökre megmarad?
- Nem, urunk.
- Helyes, szerzetesek; én sem ismerek olyan birtokot, amelynek birtoklása állandó, örök, változatlan, nem mulandó, mindörökre megmarad. - Szerzetesek, esetleg szeretnétek olyan egyéniségelméletet követni, amelynek követõjét nem éri bánat, szomorúság, szenvedés, keserûség, gyötrelem. Nos, szerzetesek, ismertek-e ilyen egyéniségelméletet? [...]
- Nem, urunk.
- Helyes, szerzetesek; én sem ismerek ilyen egyéniségelméletet. [...] - Szerzetesek, esetleg szeretnétek olyan vallási nézeteket vallani, amelyeknek vallóját nem éri bánat, szomorúság, szenvedés, keserûség, gyötrelem. Nos, szerzetesek, ismertek-e ilyen vallási nézeteket? [...]
- Nem, urunk.
- Helyes, szerzetesek; én sem ismerek ilyen vallási nézeteket. [...] - Szerzetesek, ha léteznék Én, akkor ugyebár Enyém is léteznék?
- Úgy van, urunk.
- És ha Enyém léteznék, akkor ugyebár az egyén Énje is léteznék, szerzetesek?
- Úgy van, urunk.
- De mivel, szerzetesek, valójában és ténylegesen nem észlelhetõ Én és Enyém, ez a tévtan: "A világ azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok", nemdebár, kizárólag és teljesen együgyûség?
- Mi más lehetne, urunk, mint kizárólag és teljesen együgyûség?
.................................................................................................................................................
- Szerzetesek, ezekért a beszédeimért, ezekért a tanításaimért, egyes remeték és papok igaztalanul, tévesen, valótlanul, alaptalanul ezzel vádolnak: "Gótama remete nihilista, a létezõ lények pusztulását, megsemmisülését, nemlétét hirdeti." Szerzetesek, ezek a tiszteletreméltó remeték és papok igaztalanul, tévesen, valótlanul, alaptalanul azzal vádolnak, ami nem vagyok és amit nem állítok, amikor azt mondják, hogy Gótama remete nihilista, a létezõ lények pusztulását, megsemmisülését, nemlétét hirdeti. Ezelõtt is, most is, csak a szenvedést és a szenvedés megszüntetését hirdetem, szerzetesek.
Szerzetesek, ha egyesek a Beérkezettet szidják, támadják, gyûlölik, a Beérkezett nem bántódik meg, nem kedvetlenedik el, nem gerjed haragra. Szerzetesek, ha egyesek a Beérkezettet dicsérik, magasztalják, becsülik, tisztelik, a Beérkezett nem örül, nem támad jó kedve, nem érez elégedettséget. Amikor egyesek a Beérkezettet dicsérik, magasztalják, becsülik, tisztelik, akkor a Beérkezett ezt gondolja: "Mivel mindezt hamarébb felismertem, azért ér most ez az elismerés." Ugyanígy, szerzetesek, ha egyesek titeket szidnak, támadnak, gyûlölnek, akkor ti se bántódjatok meg, ne kedvetlenedjetek el, ne gerjedjetek haragra. Ugyanígy, szerzetesek, ha egyesek titeket dicsérnek, magasztalnak, becsülnek, tisztelnek, akkor ti se örüljetek, ne támadjon jó kedvetek, ne érezzetek elégedettséget. Ugyanígy, szerzetesek, amikor egyesek titeket dicsérnek, magasztalnak, becsülnek, tisztelnek, akkor ti is gondoljátok ezt: "Mivel mindezt hamarébb felismertük, azért ér most ez az elismerés." [...]
- Mi a véleményetek, szerzetesek: ha itt a Dzsétavana-ligetben az emberek elhordanák vagy felégetnék vagy elhasználnák az itt lévõ füvet, fát, ágakat, leveleket, ezt gondolnátok-e: "Bennünket hordanak el, égetnek fel, használnak el az emberek"?
- Semmiképpen sem, urunk, hiszen ez nem a mi Énünk, nem is a miénk!
- Ugyanígy, szerzetesek, mondjatok le arról, ami nem a tiétek. Ha lemondotok róla, üdvötök és boldogságotok származik belõle hosszú idõre. Mi az, ami nem a tiétek? A test, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belõle hosszú idõre. Az érzetek (~ a tudat, ~ az adottságok, ~ a megismerés) nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belõle hosszú idõre.
Íme, szerzetesek, elõadtam, megmagyaráztam, kifejtettem, megvilágítottam, feltártam a Tant. Miután így elõadtam, megmagyaráztam, kifejtettem, megvilágítottam, feltártam a Tant, mindazok a szerzetesek, akik a szentséget elérték, az indulatokat legyõzték, célba jutottak, cselekvésüket bevégezték, terhüket letették, az üdvöt elnyerték, a létezés kényszerétõl megszabadultak és a megváltás birtokosaivá lettek, azok többé nem térnek vissza a lét forgatagába. [...]
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

CSALÉTEK
[MN 25.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, a vadfogó nem ezzel a szándékkal szórja a csalétket az erdei vadaknak: "Fogyasszák el az erdei vadak ezt az eledelt, amelyet elébük szórtam, és legyenek tõle egészségesek, jól tápláltak, éljenek sokáig, hosszú ideig!" A vadfogó ezzel a szándékkal szórja a csalétket az erdei vadaknak: "Az erdei vadak rá fogják vetni magukat erre a csalétekre, amelyet elébük szórtam, és elcsábulva falni fogják a jó falatokat. Ha rávetik magukat, és elcsábulva falják a jó falatokat, megfeledkeznek az éberségrõl. Ha megfeledkeznek az éberségrõl, figyelmetlenekké válnak. Ha figyelmetlenekké válnak, kedvem szerint zsákmányul ejthetem õket a csalétek mellett."
Ekkor, szerzetesek, az elsõ falka rávetette magát a csalétekre, amelyet a vadfogó elébük szórt, és elcsábulva falták a jó falatokat. Amikor rávetették magukat, és elcsábulva falták a jó falatokat, megfeledkeztek az éberségrõl. Megfeledkezve az éberségrõl, figyelmetlenekké váltak. Amikor figyelmetlenekké váltak, a vadfogó kedve szerint zsákmányul ejtette õket a csalétek mellett. Így az elsõ falka a vadfogó hatalmába esett.
Ekkor a második falka így gondolkozott: "Amikor az elsõ falka rávetette magát a csalétekre, amelyet a vadfogó elébük szórt... [stb.], a vadfogó kedve szerint zsákmányul ejtette õket a csalétek mellett. Jobb lesz, ha mi most gondosan elkerüljük a csalétket, és a veszedelmes ételt elkerülve, az erdõ mélyére rejtõzünk, és ott maradunk." Ezek gondosan elkerülték a csalétket, és a veszedelmes ételt elkerülve, az erdõ mélyére rejtõztek, és ott maradtak. Azonban a nyár utolsó hónapjában, amikor fû és víz kiszáradt, testük rendkívül lesoványodott. Testük rendkívüli lesoványodása folytán ellenálló erejük kimerült. Ellenálló erejük kimerülte folytán visszatértek a csalétekhez, amelyet a vadfogó elébük szórt. Rávetették magukat, és elcsábulva falták a jó falatokat... [stb.]. Így a második falka is a vadfogó hatalmába esett.
Ekkor a harmadik falka így gondolkozott: "Amikor az elsõ falka rávetette magát a csalétekre, [...] a vadfogó hatalmába esett. Amikor a második falka rávetette magát a csalétekre, [...] a vadfogó hatalmába esett. Jobb lesz, ha mi most letanyázunk a csalétek közelében, amelyet a vadfogó elébünk szórt. Ott letanyázunk, de nem vetjük rá magunkat a csalétekre, amelyet a vadfogó elébünk szórt. Ha nem vetjük rá magunkat, nem csábulunk el, miközben a jó falatokat faljuk. Ha nem csábulunk el, miközben a jó falatokat faljuk, nem feledkezünk meg az éberségrõl. Ha nem feledkezünk meg az éberségrõl, nem válunk figyelmetlenekké. Ha nem válunk figyelmetlenekké, nem ejt bennünket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett." Ezek letanyáztak a csalétek közelében, amelyet a vadfogó elébük szórt. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre, [...] nem ejtette õket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.
Ekkor a vadfogónak és a vadfogó segédeinek ez az ötletük támadt: "Ez a harmadik falka ravasz és óvatos. Talán varázstudománnyal rendelkezik ez az ördöngös harmadik falka, mert a kiszórt csalétekbõl fogyasztanak, de nem kapjuk rajta õket, amikor jönnek vagy mennek. Jobb lesz, ha most mindenfelõl körülkerítjük nagy hálókkal az elébük szórt csalétket, akkor talán megtaláljuk ennek a harmadik falkának a tanyáját, ahol rejtõzködnek." Ekkor az elébük szórt csalétket mindenfelõl körülkerítették nagy hálókkal. Ezután a vadfogó és segédei rátaláltak a harmadik falkának a tanyájára, ahol rejtõzködtek. Így a harmadik falka is a vadfogó hatalmába esett.
Ekkor a negyedik falka így gondolkozott: "Amikor az elsõ falka rávetette magát a csalétekre, [...] a vadfogó hatalmába esett. [...] Amikor a második falka rávetette magát a csalétekre, [...] a vadfogó hatalmába esett. [...] Amikor a harmadik falka letanyázott a csalétek közelében, [...] nem ejtette õket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett, [...] mégis a vadfogó és segédei rátaláltak a harmadik falkának a tanyájára, ahol rejtõzködtek. Így a harmadik falka is a vadfogó hatalmába esett. Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a vadfogó és a vadfogó segédei." [...] És olyan helyen tanyáztak le, ahol nem tudta elérni õket a vadfogó és segédei. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre, [...] és nem ejtette õket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.
Ekkor a vadfogónak és a vadfogó segédeinek ez az ötletük támadt: "Ez a negyedik falka ravasz és óvatos. Talán varázstudománnyal rendelkezik ez az ördöngös negyedik falka, mert a kiszórt csalétekbõl fogyasztanak, de nem kapjuk rajta õket, amikor jönnek vagy mennek. Jobb lesz, ha most mindenfelõl körülkerítjük nagy hálókkal az elébük szórt csalétket, akkor talán megtaláljuk ennek a negyedik falkának a tanyáját, ahol rejtõzködnek." Ekkor az elébük szórt csalétket mindenfelõl körülkerítették nagy hálókkal. Azonban a vadfogó és segédei nem találtak rá a negyedik falka tanyájára, ahol rejtõzködtek.
Ekkor a vadfogónak és segédeinek ez az ötletük támadt: "Ha elriasztjuk ezt a negyedik falkát, a felriadt falka a többieket is el fogja riasztani, és az összes erdei állat el fogja kerülni a kiszórt csalétket. Jobb lesz, ha lemondunk errõl a negyedik falkáról." Ezzel a vadfogó és segédei lemondtak a negyedik falkáról. Így a negyedik falka nem esett a vadfogó hatalmába.
Ezt a hasonlatot, szerzetesek, az igazság feltárása kedvéért mondtam, és jelentése a következõ. A csalétek az öt érzékszerv érzéki örömeit jelképezi. A vadfogó a Kísértõt, a Gonoszt jelképezi. A vadfogó segédei a Kísértõ segédeit jelképezik. Az erdei vadak a remetéket és papokat jelképezik.
A remeték és papok elsõ csoportja ráveti magát a világi gyönyörûségekre, amelyeket a Kísértõ csalétekül elébük szór, és elcsábulva falják a jó falatokat. Ha rávetik magukat, és elcsábulva falják a jó falatokat, megfeledkeznek az éberségrõl. Ha megfeledkeznek az éberségrõl, figyelmetlenekké válnak. Ha figyelmetlenekké válnak, a Kísértõ kedve szerint zsákmányul ejti õket a csalétekül szolgáló világi gyönyörûségek mellett. Így a remeték és papok elsõ csoportja a Kísértõ hatalmába esik. Az erdei vadak elsõ falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre az elsõ csoportjára céloztam.
A remeték és papok második csoportja így gondolkozik: "Amikor a remeték és papok elsõ csoportja rávetette magát a világi gyönyörûségekre, amelyeket a Kísértõ csalétekül elébük szórt, [...] a Kísértõ hatalmába estek. Jobb lesz, ha mi most gondosan elkerüljük a csalétekül szolgáló világi gyönyörûségeket, és a veszedelmes tápláléktól elfordulva, elvonulunk az erdõ mélyére." Ezek gondosan elkerülik a csalétekül szolgáló világi gyönyörûségeket, és a veszedelmes tápláléktól elfordulva, elvonulnak az erdõ mélyére. Ott vadnövényekkel táplálkoznak, kölessel, rizzsel, gabonaszemekkel, szittyóval, növények szárával és nedvével, szézámmaggal, fûvel, tehéntrágyával, gyökerekkel, bogyókkal, hullott gyümölccsel táplálkoznak. Azonban a nyár utolsó hónapjában, amikor fû és víz kiszárad, testük rendkívül lesoványodik. Testük rendkívüli lesoványodása folytán ellenálló erejük kimerül. Ellenálló erejük kimerülte folytán gondolataik fölötti uralmuk is megszûnik. Gondolataik fölötti uralmuk megszûnte folytán visszatérnek a csalétekhez, amelyet a Kísértõ elébük szórt: a világi gyönyörûségekhez. [...] Így a remeték és papok második csoportja is a Kísértõ hatalmába esik. Az erdei vadak második falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a második csoportjára céloztam.
A remeték és papok harmadik csoportja így gondolkozik: "Amikor a remeték és papok elsõ csoportja... [stb.] Jobb lesz, ha mi most letanyázunk a csalétek mellett, amelyet a Kísértõ elébünk szórt: a világi gyönyörûségek mellett. Ott letanyázunk, de nem vetjük rá magunkat a Kísértõ csalétkére: a világi gyönyörûségekre." [...] Ezek azonban fölösleges töprengésbe kezdenek: "Vajon örökkévaló a világ?" "Vajon nem örökkévaló a világ?" "Véges-e a világ?" "Végtelen-e a világ?" "Azonos-e a lélek a testtel?" "Különbözik-e a lélek a testtõl?" "Létezik-e a Beérkezett a halál után?" "Nem létezik a Beérkezett a halál után?" "Létezik is, nem is a Beérkezett a halál után?" "Az sem mondható, hogy létezik, és az sem mondható, hogy nem létezik a Beérkezett a halál után?" Így a remeték és papok harmadik csoportja is a Kísértõ hatalmába esik. Az erdei vadak harmadik falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a harmadik csoportjára céloztam.
A remeték és papok negyedik csoportja így gondolkozik: "Amikor a remeték és papok elsõ csoportja... [stb.] Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a Kísértõ és a Kísértõ segédei." [...] Így a remeték és papok negyedik csoportja nem esik a Kísértõ hatalmába. Az erdei vadak negyedik falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a negyedik csoportjára céloztam.
Mi ez a hely, ahol nem tudja elérni õket a Kísértõ és a Kísértõ segédei, szerzetesek? Ha a szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ révület állapotába jut. Az ilyen szerzetesrõl ezt mondják: "Megvakította a Kísértõt, kioltotta a Kísértõ szeme világát, láthatatlanná vált a Kísértõ számára."
Utána pedig az elmélkedést és gondolkozást feladva, a szerzetes eléri a belsõ nyugalmat, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet: a második révület állapotába jut (~ harmadik révület állapotába, ~ negyedik révület állapotába, ~ a tér végtelenségének állapotába, ~ a tudat végtelenségének állapotába, ~ a semmiség állapotába, ~ a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába, ~ az érzékelés és észlelés megszüntetésébe jut). Az ilyen szerzetesrõl ezt mondják: "Megvakította a Kísértõt, kioltotta a Kísértõ szemevilágát, láthatatlanná vált a Kísértõ számára."
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

PÉLDÁZAT A KEMÉNYFÁRÓL
[MN 29.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagahában, a Keselyûcsúcs-hegyen tartózkodott, nem sokkal Dévadatta kilépése után. Ekkor a Magasztos így intette a szerzeteseket, Dévadattára utalva:
- Elõfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik. "Elborít a születés, öregség, halál, bánat, keserûség, szenvedés, fájdalom, kín; elmerültem a szenvedésben, elsüllyedtem a szenvedésben. Bárcsak végét tudnám vetni ennek az egész szenvedésözönnek!" Ezzel a gondolattal remeteségbe vonul, és mint ilyen, alamizsnát, megbecsülést és tiszteletet élvez. Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet elégedetté és magabiztossá teszi. Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet alapján saját magát nagyra tartja, a többieket lenézi: "Engem ellátnak és tisztelnek, a többieket nem ismerik, nem becsülik." Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében megreked a szenvedésben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát szeretne találni, keményfa keresésére indul, és meglát egy keményfa törzsû, terebélyes fát, és felmászik a törzsön, felmászik a fa vékonyabb részén, felmászik a kérgen, felmászik az ágakon, és letör egy leveles hajtást, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. Egy jó szemû ember meglátja, s magában így szól: "Ez az ember nyilván nem ismeri a keményfát, nem ismeri a vékony fát, nem ismeri a kérget, nem ismeri az ágat, nem ismeri a leveles hajtást. Így történhetett, hogy amikor keményfára volt szüksége, keményfát szeretett volna találni, keményfa keresésére indult, és meglátott egy keményfa törzsû, terebélyes fát, akkor felmászott a törzsön, felmászott a fa vékonyabb részén, felmászott a kérgen, felmászott az ágakon, és letört egy leveles hajtást, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozott. Csakhogy azt, amihez keményfára lett volna szüksége, nem tudja elkészíteni belõle." Ugyanígy van, szerzetesek, ha egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik,... [stb.] Az ilyen szerzetesrõl azt mondják, hogy a megtartóztató életnek csak leveles hajtását törte le, és megelégedett vele. Az is elõfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, [...] az alamizsna, megbecsülés és tisztelet nem teszi elégedetté és önhitté, [...] és gondos igyekezete az erény tökéletességére juttatja. Erénye tökéletessége elégedetté és önhitté teszi, s erénye tökéletessége alapján saját magát nagyra tartja, a többieket lenézi. "Én erényes és igaz vagyok, a többi szerzetes rossz erkölcsû és gonosz." Erénye tökéletessége figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében megreked a szenvedésben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, [...] letör egy ágat, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. [...] Az ilyen szerzetesrõl azt mondják, hogy a megtartóztató életnek csak az ágát törte le, és megelégedett vele.
Az is elõfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, [...] erénye tökéletessége elégedetté teszi, de nem teszi önhitté, erénye tökéletessége alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket, erénye tökéletessége nem teszi figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá, és gondos igyekezete az elmélyedés tökéletességére juttatja. Elmélyedése tökéletessége elégedetté és egyben önhitté teszi, [...] figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében megreked a szenvedésben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, [...] letör egy darab kérget, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. [...] Az ilyen szerzetesrõl azt mondják, hogy a megtartóztató életnek csak a kérgét törte le, és megelégedett vele.
Az is elõfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, [...] elmélyedése tökéletessége elégedetté teszi, de nem teszi önhitté, elmélyedésének tökéletessége alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket, elmélyedésének tökéletessége nem teszi figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá, és gondos igyekezete a tudás megismeréséhez juttatja. A tudás megismerése elégedetté és egyben önhitté teszi, figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében megreked a szenvedésben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, [...] letör egy darab vékonyabb fát, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. [...] Az ilyen szerzetesrõl azt mondják, hogy a megtartóztató életnek csak a vékonyát törte le, és megelégedett vele.
Az is elõfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, [...] a tudás megismerése elégedetté teszi, de nem teszi önhitté, a tudás megismerése alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket, a tudás megismerése nem teszi figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá, és gondos igyekezete idõleges megváltáshoz juttatja. Elõfordul azonban, hogy ez a szerzetes újra elveszíti az idõleges megváltást.
Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát szeretne találni, keményfa keresésére indul, és meglát egy keményfa törzsû, terebélyes fát, és kivágja a törzs keményét, és azzal távozik, tudva, hogy keményfa. Egy jó szemû ember meglátja, s magában így szól: "Ez az ember nyilván ismeri a törzset, ismeri a fa vékonyabb részét, ismeri a kérget, ismeri az ágat, ismeri a leveles hajtást. Így történhetett, hogy amikor keményfára volt szüksége, keményfát szeretett volna találni, keményfa keresésére indult, és meglátott egy keményfa törzsû, terebélyes fát, akkor kivágta a törzs keményét, és azzal távozott, tudva, hogy keményfa. És azt, amihez keményfára volt szüksége, el is tudja készíteni belõle."
És az is elõfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik. "Elborít a születés, öregség, halál, bánat, keserûség, szenvedés, fájdalom, kín; elmerültem a szenvedésben, elsüllyedtem a szenvedésben. Bárcsak végét tudnám vetni ennek az egész szenvedésözönnek!" Ezzel a gondolattal remeteségbe vonul, és mint ilyen, alamizsnát, megbecsülést és tiszteletet élvez. Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet nem teszi elégedetté és önhitté; az alamizsna, megbecsülés és tisztelet alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; az alamizsna, megbecsülés és tisztelet nem teszi figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá, és gondos igyekezete az erény tökéletességére juttatja. Erénye tökéletessége elégedetté teszi, de nem teszi önhitté; erénye tökéletessége alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; erénye tökéletessége nem teszi figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá, és gondos igyekezete az elmélyedés tökéletességére juttatja. Az elmélyedés tökéletessége elégedetté teszi, de nem teszi önhitté; elmélyedésének tökéletessége alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; elmélyedésének tökéletessége nem teszi figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá, és gondos igyekezete a tudás megismeréséhez juttatja. A tudás megismerése elégedetté teszi, de nem teszi önhitté; a tudás megismerése alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; a tudás megismerése nem teszi figyelmetlenné, könnyelmûvé és hanyaggá, és gondos igyekezete idõtlen megváltáshoz juttatja. Az pedig, szerzetesek, lehetetlen és nem történhetik meg, hogy ez a szerzetes újra elveszítse az idõtlen megváltást.
Így tehát, szerzetesek, a megtartóztató élet haszna nem az alamizsna, megbecsülés és tisztelet, nem az erény tökéletessége, nem az elmélyedés tökéletessége, nem a tudás megismerése. Az elme végleges megváltása a megtartóztató élet célja, a megtartóztató élet lényege, a megtartóztató élet értelme.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

A CSORDAPÁSZTOR
Hosszabb beszéd [MN 33.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Tizenegy olyan tulajdonság van, szerzetesek, amelyek alkalmatlanná teszik a csordapásztort a marhacsorda õrzésére és felhizlalására. Mi ez a tizenegy? Ha a csordapásztor nem ismeri a tehenek testalkatát, nem ismeri jellegzetességeiket, nem tudja eltávolítani a férgeket, nem tud sebet bekötözni, nem ért a füstöléshez, nem ismeri a gázlót, nem ismeri az itatót, nem ismeri az ösvényt, nem ért a legeltetéshez, túlságosan kifeji a tejet, és nem tartja kellõ becsben a bikákat, a csorda apaállatait és vezetõit. Ez az a tizenegy tulajdonság, szerzetesek, amelyek alkalmatlanná teszik a csordapásztort a marhacsorda õrzésére és felhizlalására.
Ugyanígy tizenegy olyan jellemvonás van, szerzetesek, amelyek alkalmatlanná teszik a szerzetest a gyarapodásra, elõmenetelre, elõrehaladásra a rendi fegyelemben. Mi ez a tizenegy? Ha a szerzetes nem ismeri a testet, nem ismeri a jellegzetességeket, nem tudja eltávolítani a férgeket, nem tud sebet bekötözni, nem ért a füstöléshez, nem ismeri a gázlót, nem ismeri az itatót, nem ismeri az ösvényt, nem ért a legeltetéshez, túlságosan kifeji a tejet, és nem tartja kellõ becsben az idõs szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetõi.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri a testet? Elõfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri fel helyesen, hogy bármiféle test, minden test a négy anyagi elembõl és a négy elem testi vonatkozásából áll. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri a testet.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri a jellegzetességeket? Elõfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri fel helyesen, hogy a balgát tettei jellemzik, a bölcset tettei jellemzik. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri a jellegzetességeket.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem tudja eltávolítani a férgeket? Elõfordul, hogy egy szerzetes a gondolataiban felbukkanó kívánságokat magáévá teszi, nem utasítja el, nem veti el, nem ûzi el, nem semmisíti meg. A gondolataiban felbukkanó rosszindulatot (~ gyûlölséget, ~ gonosz, bûnös indulatokat) magáévá teszi, nem utasítja el, nem veti el, nem ûzi el, nem semmisíti meg. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem tudja eltávolítani a férgeket.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem tud sebet bekötözni? Elõfordul, hogy egy szerzetes szemével alakot lát, és ekkor a jelenségekhez kötõdik, a külsõdlegességekhez kötõdik, ennek következtében az ellenõrizetlenül hagyott látószervet bántó, leverõ, gonosz, bûnös indulatok támadják meg, õ nem védekezik ellenük, nem õrzi látószervét, nem védi látószervét. Elõfordul, hogy fülével hangot hall (~ orrával illatot érez, ~ nyelvével ízt érez, ~ testével tapintást érzékel, ~ gondolkozásával fogalmat fog fel), és ekkor a jelenségekhez kötõdik, a külsõdlegességekhez kötõdik, ennek következtében az ellenõrizetlenül hagyott hallószervet (~ szaglószervet, ~ ízlelõszervet, ~ tapintószervet, ~ gondolkozószervet) bántó, leverõ, gonosz, bûnös indulatok támadják meg, õ nem védekezik ellenük, nem õrzi hallószervét, nem védi hallószervét (~ szaglószervét, ~ ízlelõszervét, ~ tapintószervét, ~ gondolkozószervét). Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem tud sebet bekötözni.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ért a füstöléshez? Elõfordul, hogy egy szerzetes nem tudja úgy elmagyarázni másoknak a Tant, ahogy õ hallotta, ahogy õ értette. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ért a füstöléshez.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri a gázlót? Elõfordul, hogy egy szerzetes nem keresi fel idõrõl idõre a tanításokban járatos, nagy tudományú, a Tant õrzõ, a rendi fegyelmet õrzõ, a szabályokat õrzõ szerzeteseket, és nem kérdez tõlük, nem érdeklõdik tõlük: "Tiszteletreméltó uram, ez hogyan van? Ennek mi a jelentése?" Így azok a bölcs mesterek nem tárhatják fel, ami rejtve van elõtte, nem világíthatják meg, ami homályos számára, nem oszlathatják el kételyeit a kétes tantételekben. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri a gázlót.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri az itatót? Elõfordul, hogy egy szerzetes nem fogja fel a Beérkezett tanítása alapján a Tannak és a rendi fegyelemnek a lényegét, nem fogja fel a Tant, nem fogja fel a Tanban rejlõ boldogságot. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri az itatót.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri az ösvényt? Elõfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri helyesen a nemes nyolcágú ösvényt. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri az ösvényt.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ért a legeltetéshez? Elõfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri helyesen a négy gondolkozásgyakorlatot. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ért a legeltetéshez.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes túlságosan kifeji a tejet? Elõfordul, hogy egy szerzetest a világi hívõk túlzott mértékben ellátnak ruhával, élelemmel, fekvõhellyel, betegség esetén orvosszerekkel, és a szerzetes nem tud mértéket tartani az elfogadásban. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes túlságosan kifeji a tejet.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem tartja kellõ becsben az idõs szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetõi? Elõfordul, hogy egy szerzetes az idõs szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetõi, nem szolgálja nyíltan és titkon barátságos testi szolgálatokkal, nem szolgálja nyíltan és titkon barátságos beszéddel, nem szolgálja nyíltan és titkon barátságos gondolatokkal. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem tartja kellõ becsben az idõs szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetõi.
Ez az a tizenegy jellemvonás, szerzetesek, amely alkalmatlanná teszi a szerzetest a gyarapodásra, elõmenetelre, elõrehaladásra a rendi fegyelemben.
Tizenegy olyan tulajdonság van, szerzetesek, amelyek alkalmassá teszik a csordapásztort a marhacsorda õrzésére és felhizlalására. Mi ez a tizenegy? Ha a csordapásztor ismeri a tehenek testalkatát, ismeri jellegzetességeiket...[stb.]
Ugyanígy tizenegy olyan jellemvonás van, szerzetesek, amelyek alkalmassá teszik a szerzetest a gyarapodásra, elõmenetelre, elõrehaladásra a rendi fegyelemben. Mi ez a tizenegy? Ha a szerzetes ismeri a testet, ismeri a jellegzetességeket... [stb.]
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

A CSORDAPÁSZTOR
Rövidebb beszéd [MN 34.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Vaddzsí-földön, Ukkácsélá mellett, a Gangá folyó partján tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, történt egyszer, hogy Magadha-földön egy balgatag pásztor az esõs évszak utolsó hónapjában, õszi idõben, gázló nélküli helyen akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára, Szuvidéha-földre, anélkül hogy a folyó innensõ partját szemügyre vette volna, anélkül hogy a folyó túlsó partját szemügyre vette volna. Ekkor a tehenek a Gangá folyó közepén örvény sodrásába kerültek, veszedelembe kerültek, odavesztek. Ez lett a következménye annak, hogy a Magadha-földi balgatag pásztor az esõs évszak utolsó hónapjában, õszi idõben, gázló nélküli helyen akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára, Szuvidéha-földre, anélkül hogy a folyó innensõ partját szemügyre vette volna, anélkül hogy a folyó túlsó partját szemügyre vette volna.
Ugyanez a helyzet azokkal a remetékkel és papokkal, akik nem ismerik ezt a világot és nem ismerik a túlvilágot, nem tudják, mi van alávetve a Kísértõ hatalmának, és mi esik a Kísértõ hatalmán kívül, nem tudják, mi van alávetve a halál hatalmának, és mi esik a halál hatalmán kívül. Akik úgy vélik, hogy rájuk kell hallgatni és bennük kell bízni, azoknak nyomorúságuk, szenvedésük származik belõle hosszú idõre.
És történt egyszer, szerzetesek, hogy Magadha-földön egy okos pásztor az esõs évszak utolsó hónapjában, õszi idõben, gázlón akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára, Szuvidéha-földre, de elõbb szemügyre vette a folyó innensõ partját, szemügyre vette a folyó túlsó partját. Elõször a bikákat, a csorda apaállatait és vezetõit hajtotta át. Azok átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ezután az erõs, tapasztalt ökröket hajtotta át. Azok is átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ezután a teheneket és üszõket hajtotta át. Azok is átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ezután a gyenge borjakat hajtotta át. Azok is átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Utolsónak maradt egy fiatal, újszülött borjú. Az is ment anyja bõgése után, és az is átszelte a Gangá sodrát, és épségben átjutott a túlpartra. Ez lett a következménye annak, hogy a Magadha-földi okos pásztor az esõs évszak utolsó hónapjában, õszi idõben, gázlón akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára, Szuvidéha-földre, de elõbb szemügyre vette a folyó innensõ partját, szemügyre vette a folyó túlsó partját.
Ugyanez a helyzet azokkal a remetékkel és papokkal, akik ismerik ezt a világot és ismerik a túlvilágot, tudják, mi van alávetve a Kísértõ hatalmának, és mi esik a Kísértõ hatalmán kívül, tudják, mi van alávetve a halál hatalmának, és mi esik a halál hatalmán kívül. Akik úgy vélik, hogy rájuk kell hallgatni és bennük kell bízni, azoknak üdvük, boldogságuk származik belõle hosszú idõre.
Szerzetesek, ahogyan a bikák, a csorda apaállatai és vezetõi átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a szentséget elérõ indulataikat megfékezõ, célba jutó, cselekvésüket befejezõ, terhüket letevõ, az üdvöt elérõ, a lét bilincseibõl kiszabaduló, tökéletes bölcsességben megváltott szerzetesek is átszelték a Kísértõ sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ahogyan az erõs, tapasztalt ökrök átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a világhoz kapcsoló öt kötõdést eltépõ, magasabb létben születendõ, onnan kialvásba (nirvánába) jutó, e világra többé vissza nem térõ szerzetesek is át fogják szelni a Kísértõ sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra. Ahogyan a tehenek és üszõk átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a három kötõdést eltépõ, mohóságot, gyûlöletet és balgaságot eltávoztató, egyszer visszatérõ szerzetesek csak egyszer fognak még visszatérni a világra, és ezzel véget vetnek a szenvedésnek, át fogják szelni a Kísértõ sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra. Ahogyan a gyenge borjak átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a három kötõdést eltépõ, a sodrásba beálló, visszaeséstõl nem fenyegetett szerzetesek, akiknek megvilágosodása bizonyos, szintén át fogják szelni a Kísértõ sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra. Ahogyan a fiatal, újszülött borjú anyja bõgése után menve átszelte a Gangá sodrát és épségben átjutott a túlpartra, ugyanúgy a Tant követõ, hittel követõ szerzetesek is át fogják szelni a Kísértõ sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra.
Szerzetesek én ismerem ezt a világot, és ismerem a túlvilágot. Tudom, mi van alávetve a Kísértõ hatalmának, és mi esik a Kísértõ hatalmán kívül. Tudom, mi van alávetve a halál hatalmának, és mi esik a halál hatalmán kívül. Akik úgy vélik, hogy rám kell hallgatni és bennem kell bízni, azoknak üdvük, boldogságuk származik belõle hosszú idõre.
Így beszélt a Magasztos. Szavaihoz még hozzáfûzte a boldogságos Mester:
E világ s túlvilág titkát felfedte, aki ismeri,
s hogy hová ér el s hová nem a Kísértõ és a halál.
A Megvilágosult látja, miben áll az egész világ,
s kitárta a halál-mentes nirvána biztos kapuját.
Átszelve a Gonosz sodra, szétporladt, több hatalma nincs.
Örvendjetek, elértétek a nyugalmat, szerzetesek!

SZACCSAKA
[MN 35.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Vészálíban, a nagy erdõben, a Tornyos Csarnokban tartózkodott. Ugyanebben az idõben Vészálíban idõzött egy Szaccsaka nevû, szenvedélyesen vitatkozó, okosan beszélõ, fiatal dzsaina szerzetes is, akire sok ember nagy tisztelettel tekintett. Õ Vészálí-szerte ezt híresztelte magáról:
- Nem ismerek olyan remetét vagy papot, nagyszámú tanítvány tanítóját és hívei vezetõjét, bárha szentként és tökéletesen megvilágosultként tisztelnék is, aki ne reszketne, remegne, inogna elõttem, akinek hónalját ne borítaná el a veríték, ha velem vitába száll. Még ha egy élettelen áldozati cölöppel szállanék is vitába, az is reszketne, remegne, inogna elõttem, ha vitába szállanék vele, nemhogy bármely emberi lény!
Történt, hogy egyik reggelen a tiszteletreméltó Asszadzsi felöltözött, magára öltötte felsõruháját, fogta alamizsnagyûjtõ szilkéjét, és elindult Vészálíba alamizsnáért. A dzsaina Szaccsaka éppen Vészálíban járt-kelt, sétálgatott, és messzirõl megpillantotta a közeledõ tiszteletreméltó Asszadzsit. Amikor megpillantotta, odament a tiszteletreméltó Asszadzsihoz. Odaérve, üdvözletet váltott a tiszteletreméltó Asszadzsival, és illendõ üdvözlõ szavak után megállt elõtte. Elõtte állva, így szólította meg a tiszteletreméltó Asszadzsit a dzsaina Szaccsaka:
- Asszadzsi, mire oktatja tanítványait Gótama remete, és Gótama remete tanításának melyik részével foglalkoznak legtöbbet tanítványai?
- Aggivesszana, a Magasztos erre oktatja tanítványait, és a Magasztos tanításának ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet tanítványai: "Szerzetesek, a test mulandó, az érzetek mulandók, a tudat mulandó, az adottságok mulandók, a megismerés mulandó. Szerzetesek, a test nem azonos az Énnel, az érzetek nem azonosak az Énnel, a tudat nem azonos az Énnel, az adottságok nem azonosak az Énnel, a megismerés nem azonos az Énnel. Minden adottság mulandó, semmiféle jelenség sem azonos az Énnel." A Magasztos erre oktatja tanítványait, Aggivesszana, és a Magasztos tanításának ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet tanítványai.
- Helytelen dolgot hallottam tõled, Asszadzsi, amikor Gótama remetének efféle tanításáról hallottam. Szeretnék valamikor, valahol azzal a nagyérdemû Gótamával találkozni, szeretnék egyszer vitatkozni vele, szeretném ezekrõl a téves nézeteirõl lebeszélni.
Ekkortájt ötszáz liccshavi nemes gyülekezett össze a tanácsházban, valamilyen ügy megbeszélésére. Ekkor a dzsaina Szaccsaka felkereste a liccshavikat. Odaérve, így szólította meg a liccshavikat:
- Jöjjenek velem a liccshavi urak, jöjjenek velem a liccshavi urak! Ma vitára kerül sor köztem és Gótama remete között. Ha Gótama remete ugyanúgy szembeszáll velem, ahogy ismert tanítványa, Asszadzsi szerzetes szembeszállt velem, érveimmel úgy meghurcolom, megcibálom, ide-oda rángatom Gótama remetét, ahogy egy erõs férfi egy gyapjas bundájú kost a gyapjánál fogva húzgál, cibál, ide-oda rángat. Érveimmel úgy meghurcolom, megcibálom, ide-oda rángatom Gótama remetét, ahogy egy erõs pálinkafõzõ-segéd a nagy pálinkaszûrõt mély tóba merítve a fülénél fogva húzgálja, cibálja, ide-oda rángatja. Érveimmel úgy lerázom, szétrázom, üresre rázom Gótama remetét, ahogy egy erõs pálinkafõzõ a szitát a fülénél fogva lerázza, kirázza, üresre rázza. Úgy fogok játszani Gótama remetével, ahogy egy hatvanéves elefánt a lótuszos tóban a vizet fröcskölve játszik. Jöjjenek velem a liccshavi urak, jöjjenek velem a liccshavi urak! Ma vitára kerül sor köztem és Gótama remete között.
Ekkor némelyik liccshavi így beszélt:
- Vajon Gótama remete fogja megcáfolni a dzsaina Szaccsaka érveit, vagy esetleg a dzsaina Szaccsaka fogja megcáfolni Gótama remete érveit?
Más liccshavik így beszéltek:
- Vajon ez az öntelt dzsaina Szaccsaka meg tudja a Magasztos érveit cáfolni, vagy inkább a Magasztos tudja a dzsaina Szaccsaka érveit megcáfolni?
Ekkor a dzsaina Szaccsaka ötszáz liccshavi kíséretében elindult a nagy erdõbe, a Tornyos Csarnokba.
Ekkortájt nagyszámú szerzetes sétált a szabadban. A dzsaina Szaccsaka odament a szerzetesekhez, s odaérve, megszólította õket:
- Mondjátok, hol tartózkodik jelenleg a nagyérdemû Gótama? Szeretnék találkozni a nagyérdemû Gótamával.
- Aggivesszana, a Magasztos visszavonult a nagy erdõbe, és egy fa tövében ülve tölti a napot.
Ekkor a dzsaina Szaccsaka a nagyszámú liccshavi kíséretében a nagy erdõbe indult, és megkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendõ üdvözlõ szavak után leült elõtte. A vele lévõ liccshavik közül egyesek köszöntötték a Magasztost, és leültek elõtte, egyesek üdvözletet váltottak a Magasztossal, és illendõ üdvözlõ szavak után leültek elõtte, egyesek összetett kézzel meghajoltak a Magasztos felé, és leültek elõtte, egyesek közölték a Magasztossal nevüket és nemzetségüket, és leültek elõtte, egyesek szótlanul leültek elõtte.
Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost a dzsaina Szaccsaka:
- Szeretnék kérdést intézni Gótama úrhoz, ha Gótama úr hajlandó volna kérdésemre felelettel szolgálni.
- Kérdezz, Aggivesszana, amit akarsz.
- Mire oktatja tanítványait Gótama úr, és Gótama úr tanításának melyik részével foglalkoznak legtöbbet tanítványai?
- Aggivesszana, erre oktatom tanítványaimat, és tanításomnak ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet tanítványaim: "Szerzetesek, a test mulandó, az érzetek mulandók, a tudat mulandó, az adottságok mulandók, a megismerés mulandó. Szerzetesek, a test nem azonos az Énnel, az érzetek nem azonosak az Énnel, a tudat nem azonos az Énnel, az adottságok nem azonosak az Énnel, a megismerés nem azonos az Énnel. Minden adottság mulandó, semmiféle jelenség sem azonos az Énnel." Erre oktatom tanítványaimat, Aggiveszszana, és tanításomnak ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet tanítványaim.
- Gótama úr, hasonlat jut eszembe.
- Mondd, ami eszedbe jutott, Aggivesszana - szólt a Magasztos.
- Gótama úr, mint ahogyan valamennyi növény és valamennyi állat, amely sarjad, növekszik és szaporodik, a földre támaszkodva, a föld segítségével sarjad, növekszik és szaporodik; s mint ahogyan mindenki, aki erõt igénylõ tevékenységet fejt ki, a földre támaszkodva, a föld segítségével fejti ki erõt igénylõ tevékenységét, ugyanúgy, Gótama úr, az ember testbõl áll, és a test segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember érzetekbõl áll, és az érzetek segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember tudatból áll, és a tudat segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember adottságokból áll, és az adottságok segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember megismerésbõl áll, és a megismerés segítségével fejt ki jót vagy rosszat.
- Tehát, Aggivesszana, te ezt állítod: a test az én Énem, az érzetek az én Énem, a tudat az én Énem, az adottságok az én Énem, a megismerés az én Énem.
- Úgy van, Gótama, én ezt állítom: a test az én Énem, az érzetek az én Énem, a tudat az én Énem, az adottságok az én Énem, a megismerés az én Énem, és ez a népes gyülekezet ugyanezt állítja.
- Mit érdekel téged ez a népes gyülekezet, Aggivesszana? Saját véleményedet fejtsd ki, Aggivesszana!
- Nos, Gótama, én ezt állítom: a test az én Énem... [stb.]
- Akkor rákérdezek, Aggivesszana; válaszolj rá belátásod szerint. Mit gondolsz: hatalmában áll-e egy felkent fejû, vitéz királynak, mint például a kószalai Paszénadi királynak, vagy például Magadha királyának, Adzsátaszattunak, Védéhí fiának, saját birodalmában a kivégzésre ítéltet kivégeztetni, az elfogatásra ítéltet elfogatni, a számûzetésre ítéltet számûzetni?
- Igen, Gótama, egy felkent fejû, vitéz királynak, mint például a kószalai Paszénadi királynak, vagy például Magadha királyának, Adzsátaszattunak, Védéhí fiának hatalmában áll a saját birodalmában a kivégzésre ítéltet kivégeztetni, az elfogatásra ítéltet elfogatni, a számûzetésre ítéltet számûzetni. Hiszen még az ilyen elöljárói testületeknek is, mint például a vaddzsiknak és malláknak, hatalmukban áll a saját birodalmukban a kivégzésre ítéltet kivégeztetni, az elfogatásra ítéltet elfogatni, a számûzetésre ítéltet számûzetni, nemhogy az olyan felkent fejû, vitéz királyoknak, mint például a kószalai Paszénadi királynak, vagy például Magadha királyának, Adzsátaszattunak, Védéhí fiának. Álljon is hatalmukban, Gótama; ennek így kell lennie.
- Nos, mit gondolsz, Aggivesszana? Amikor ezt állítod: "A test az én Énem", van-e hatalmad a tested fölött: "Ilyen és ilyen legyen a testem, ne legyen ilyen és ilyen a testem"?
E szavak hallatára a dzsaina Szaccsaka elhallgatott. A Magasztos másodszor is feltette a kérdést a dzsaina Szaccsakának:
- Mit gondolsz, Aggivesszana? Amikor ezt állítod: "A test az én Énem", van-e hatalmad a tested fölött: "Ilyen és ilyen legyen a testem, ne legyen ilyen és ilyen a testem"?
A dzsaina Szaccsaka másodszor is hallgatott. Ekkor a Magasztos így szólt a dzsaina Szaccsakához:
- Válaszolj, Aggivesszana, most nincs ideje a hallgatásnak! Ha valaki a Tannal kapcsolatos kérdésre harmadszor sem válaszol a Beérkezettnek, annak a feje azonnal hétfelé reped!
Ekkor a dzsaina Szaccsaka feje fölött, a levegõben megjelent egy szellem, kezében izzó, szikrázó, villogó villámkardot tartva: "Ha ez a dzsaina Szaccsaka harmadszorra sem válaszol a Magasztosnak a Tannal kapcsolatos kérdésre, azonnal hétfelé hasítom a fejét!"
Ezt a villámkardot tartó szellemet csak a Magasztos és a dzsaina Szaccsaka látta. Ekkor a dzsaina Szaccsaka megrémült, haja ég felé állt, és ijedtében a Magasztoshoz fordult mentségért, a Magasztoshoz fordult segedelemért, a Magasztoshoz fordult oltalomért, és így szólt:
- Kérdezzen, Gótama úr, válaszolni fogok.
- Tehát mit gondolsz, Aggivesszana? Amikor ezt állítod: "A test az én Énem", van-e hatalmad a tested fölött: "Ilyen és ilyen legyen a testem, ne legyen ilyen és ilyen a testem"?
- Nem, ez nem áll fenn, Gótama.
- Vedd fontolóra a dolgot, és megfontoltan válaszolj, mert az utóbbi nem egyeztethetõ össze az elõbbivel, az elõbbi az utóbbival. - Továbbá mit gondolsz, Aggivesszana? Amikor ezt állítod: "Az érzetek (~ a tudat, ~ az adottságok, ~ a megismerés) az én Énem", van-e hatalmad az érzetek (~ a tudat, ~ az adottságok, ~ a megismerés) fölött: "Ilyenek és ilyenek legyenek érzeteim (~ tudatom, ~ adottságaim, ~ megismerésem), ne legyenek ilyenek és ilyenek érzeteim (~ tudatom, ~ adottságaim, ~ megismerésem)"?
- Nem, ez nem áll fenn, Gótama.
- Vedd fontolóra a dolgot, és megfontoltan válaszolj, mert az utóbbi nem egyeztethetõ össze az elõbbivel, az elõbbi az utóbbival. - Továbbá mit gondolsz, Aggivesszana? A test (~ érzetek, ~ tudat, ~ adottságok, ~ megismerés) örök vagy mulandó?
- Mulandó, Gótama.
- S ami mulandó, az szenvedés vagy boldogság?
- Szenvedés, Gótama.
- Ami viszont mulandó, szenvedõ, változó, arról indokolt-e ezt állítani "Ez az enyém, én ez vagyok, ez az én Énem?"
- Nem, ez nem áll fenn, Gótama.
- Mit gondolsz, Aggivesszana? Aki a szenvedéshez ragaszkodik, a szenvedésben merül el, a szenvedéshez tapad, és a szenvedésrõl ezt állítja: "Ez az enyém, én ez vagyok, ez az én Énem", az vajon képes-e a szenvedést helyesen felismerni, és magát a szenvedéstõl elhatárolni?
- Hogyan volna ilyesmi lehetséges? Nem, ez nem áll fenn, Gótama.
- Úgy vagy te, Aggivesszana, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát szeretne találni, keményfa keresésére indul, és fogna egy éles szekercét, kimenne az erdõbe, ott meglátna egy egyenes, fiatal, szálas növésû, magas pálmafatörzset, és tõbõl kidöntené. Miután kidöntötte, levágná a koronáját. Miután levágta a koronáját, lehántaná a külsõ rétegét. De miután a külsõ rétegét lehántotta, puhafát sem találna [az üreges törzsben], nemhogy keményfát. Ugyanígy vagy te, Aggivesszana: amikor vitába szálltál velem, a beszélgetés során, az érvelés során, a faggatás során üresnek, tartalmatlannak, semmitmondónak bizonyultál. [...]
E szavak hallatára a dzsaina Szaccsaka elnémult, zavarba jött, és magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ült. A némán, zavartan, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ülõ dzsaina Szaccsaka láttán az egyik liccshavi, Dummukha nevû, így szólt a Magasztoshoz:
- Hasonlat jut az eszembe, Magasztos.
- Mondd a hasonlatot, Dummukha - szólt a Magasztos.
- Olyan ez, uram, mint hogyha egy falu vagy város határában volna egy tó, amelyben egy rák él. Egyszer sok fiú és lány indulna el a faluból vagy városból, és kimennének a tóhoz. Odaérve, fürdõznének a tóban, kihúznák a rákot a vízbõl, és a partra tennék. Valahányszor a rák kinyújtaná egyik lábát vagy ollóját, a fiúk és a lányok mindannyiszor fadarabokkal vagy kövekkel rávernének, összetörnék, összezúznák. Végül a ráknak minden tagját szétvernék, összetörnék, összezúznák, és nem tudna többé visszamászni a tóba, elõzõ lakhelyére. Éppígy a dzsaina Szaccsaka minden akadékoskodását, kötözködését, ellenvetését szétverte, összetörte, összezúzta a Magasztos, és a dzsaina Szaccsaka nem képes többé a Magasztos elé állni, hogy vitába szálljon vele.
E beszéd hallatán a dzsaina Szaccsaka így szólt a liccshavi Dummukhához:
- Eredj, Dummukha, eredj, Dummukha, nem veled tanácskozom, Gótama úrral tanácskozom. Gótama, feledve legyen minden elmélkedés, amelyet én és a többi közönséges remete és pap fejtegettünk; üres fecsegésnek ítélem. Hogyan követik Gótama úr tanítását tanítványai, akik megszívlelik intelmeit, eltávoztatják kételyeiket, megszabadulnak bizonytalanságuktól, önmagukban van bizodalmuk, nem várnak mástól segedelmet, kitartanak mesterük tanítása mellett?
- Aggivesszana, az én tanítványaim a valóságnak megfelelõen, tökéletes bölcsességgel így tekintenek minden testre (~ érzetre, ~ tudatra, ~ adottságokra, ~ megismerésre), múltbelire, jövõbelire, jelenlegire, belsõre vagy külsõre, nagyra vagy kicsire, hitványra vagy nemesre, távolira vagy közelire, egyszóval bármely testre: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Így követik tanításaimat tanítványaim, akik megszívlelik intelmeimet, eltávoztatják kételyeiket, megszabadulnak bizonytalanságuktól, önmagukban van bizodalmuk, nem várnak mástól segedelmet, kitartanak mesterük tanítása mellett.
- És hogyan éri el a szentséget egy szerzetes, aki levetkõzte az indulatokat, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, terhét letette, elnyerte az üdvöt, széttépte a lét kötelékét, és végérvényesen megszabadult?
- Aggivesszana, ha egy szerzetes a valóságnak megfelelõen, tökéletes bölcsességgel így tekint minden testre (~ érzetre, ~ tudatra, ~ adottságokra, ~ megismerésre), múltbelire, jövõbelire, jelenlegire, belsõre vagy külsõre, nagyra vagy kicsire, hitványra vagy nemesre, távolira vagy közelire, egyszóval bármely testre: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem", akkor tökéletesen megszabadul. Így éri el a szentséget a szerzetes, aki levetkõzte az indulatokat, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, terhét letette, elnyerte az üdvöt, széttépte a lét kötelékét, és végérvényesen megszabadult. Az így megszabadult gondolkozású szerzetes három felülmúlhatatlan tökélyre tesz szert: a felismerés tökélyére, az út tökélyére, a megváltás tökélyére. Az így megváltozott szerzetes tiszteli, becsüli, nagyra tartja, hódolattal övezi a Beérkezettet: "A Magasztos megvilágosult (buddha), a megvilágosodás tanítására tanít. A Magasztos uralkodik önmagán, az önuralom tanítására tanít. A Magasztos elérte a nyugalmat, a nyugalom tanítására tanít. A Magasztos célba jutott, a célbajutás tanítására tanít. A Magasztos elérte a nirvánát, a nirvánába jutás tanítására tanít."
E beszéd hallatára a dzsaina Szaccsaka így szólt a Magasztoshoz:
- Vakmerõ voltam, Gótama, meggondolatlan voltam, amikor azt hittem, hogy vitában szembeszállhatok Gótama úrral. Megvadult elefánttal szembeszálló ember épségben maradhat, de a Gótama úrral szembeszálló ember nem maradhat épségben. Lobogó tûzzel szembeszálló ember épségben maradhat, de a Gótama úrral szembeszálló ember nem maradhat épségben. Halálos mérgû mérgeskígyóval szembeszálló ember épségben maradhat, de a Gótama úrral szembeszálló ember nem maradhat épségben. Vakmerõ voltam, meggondolatlan voltam, amikor azt hittem, hogy vitában szembeszállhatok Gótama úrral. Fogadja el meghívásomat Gótama úr holnap ebédre a szerzetesek gyülekezetével együtt!
A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését.
A dzsaina Szaccsaka a Magasztos beleegyezését elnyerve, a liccshavikhoz fordult:
- Hallgassanak meg a liccshavi urak! Holnapra meghívtam ebédre Gótama remetét a szerzetesek gyülekezetével együtt. Lássatok el azzal, amit illendõnek gondoltok!
A liccshavik az éjszaka elmúltával ötszáz tál fõtt ételt küldtek a dzsaina Szaccsakának. Ekkor a dzsaina Szaccsaka feltálalta kertjében a válogatott fõtt és sült ételeket, és jelezte az idõt a Magasztosnak: "Itt az idõ, Gótama; az ebéd tálalva van." Ekkor a Magasztos a délelõtti idõben felöltözött, magára öltötte felsõruháját, fogta alamizsnagyûjtõ szilkéjét, és elindult a dzsaina Szaccsaka kertjébe. Odaérve, a szerzetesek gyülekezetével együtt leült a számukra készített ülõhelyekre. Ekkor a dzsaina Szaccsaka a szerzetesek gyülekezetét, élükön Buddhával, válogatott fõtt és sült ételekkel vendégelte meg és szolgálta ki saját kezûleg. Amikor a Magasztos befejezte az étkezést, és félretette az ivóedényt, a dzsaina Szaccsaka fogott egy alacsony széket, és leült a Magasztos elé. Elõtte ülve, így szólt a Magasztoshoz a dzsaina Szaccsaka:
- Az erényes cselekedet és érdem, ami ebben az adományban van, szolgáljon az adományozók üdvére, Gótama!
- Aggivesszana, ami az adományban irántad való tiszteletbõl származott, nem mentesen a szenvedélytõl, bûntõl, tévedéstõl, az az adományozókra fog szállni. Ami az adományban irántam való tiszteletbõl származott, mentesen a szenvedélytõl, bûntõl, tévedéstõl, az tereád fog szállni.

A LÉTSZOMJ KIOLTÁSA
[MN 38.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ez idõ tájt egy Száti nevû szerzetes, egy halász fia, ilyen téves nézeteket táplált:
- Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem változnak.
[...] Amikor a többi szerzetesnek nem sikerült lebeszélni téves nézeteirõl Száti szerzetest, a halász fiát, felkeresték a Magasztost. [...]
Ekkor a Magasztos az egyik szerzetest szólította:
- Eredj, szerzetes, hívd ide nevemben Száti szerzetest, a halász fiát: "A Mester hívat, Száti testvér!"
- Igen, uram - válaszolta a szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Száti szerzetest. Odaérve, így szólt Száti szerzeteshez:
- A Mester hívat, Száti testvér!
- Rendben van, testvér - felelte a szerzetesnek Száti szerzetes, és felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos így szólította meg az elõtte ülõ Száti szerzetest:
- Igaz-e, Száti, hogy ilyen téves nézeteket táplálsz. "Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem változnak"?
- Igen, uram, valóban úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem változnak.
- Milyen megismerésre gondolsz, Száti?
- Arra, amely megnyilatkozik és érzékel [?], és különbözõ helyekre kerülve, újra meg újra megtapasztalja jó és rossz tettei jutalmát.
- Balgatag ember, honnét veszed, hogy én ilyen tanítást hirdetek? Nem fejtettem-e ki különbözõ vonatkozásokban, balgatag ember, hogy a megismerés adott ok következményeként keletkezik, adott ok nélkül nem jön létre megismerés? Te viszont, balgatag ember, értetlenségedben félremagyarázod az én tanításomat, pusztulásba kergeted önmagadat, és sok kárt okozol. Nyomorúságod, szenvedésed fog származni belõle hosszú idõre, balgatag ember!
Ekkor a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Mit gondoltok, szerzetesek: nem okozott-e forrongást a rendi fegyelemben ez a Száti szerzetes, a halász fia?
- Hogyan történhetnék ilyesmi, urunk? Semmiképpen sem, urunk!
E szavak hallatára Száti szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, zavartan ült. [...]
Ekkor a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, amilyen adott ok alapján keletkezik megismerés, arról nevezik el. Ha látás alapján és alak vonatkozásában keletkezik megismerés, látási megismerésnek nevezik. Ha hallás alapján és hang vonatkozásában keletkezik megismerés, hallási megismerésnek nevezik. Ha szaglás alapján és szag vonatkozásában keletkezik megismerés, szaglási megismerésnek nevezik. Ha nyelv alapján és íz vonatkozásában keletkezik megismerés, ízlelési megismerésnek nevezik. Ha test alapján és tapintás vonatkozásában keletkezik megismerés, testi megismerésnek nevezik. Ha gondolkozás alapján és állítások vonatkozásában keletkezik megismerés, gondolkozási megismerésnek nevezik. Ugyanúgy, szerzetesek, mint ahogy a tüzet arról az adott tényezõrõl nevezik el, amelynek alapján ég. Ha fa alapján ég a tûz, fatûznek nevezik. Ha rõzse alapján ég a tûz, rõzsetûznek nevezik. Ha széna alapján ég a tûz, szénatûznek nevezik. Ha trágya alapján ég a tûz, trágyatûznek nevezik. Ha polyva alapján ég a tûz, polyvatûznek nevezik. Ha hulladék alapján ég a tûz, hulladéktûznek nevezik. Ugyanígy, szerzetesek, aminek alapján keletkezik megismerés, arról nevezik el. [Megismételve.]
Adva van egy élõlény (vagy: Ez az élõlény létrejött); világos, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Tehát táplálékból tartja fenn magát; világos, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Tehát a táplálék megszûnése esetén az élõlénynek is meg kell szûnnie; világos, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Ez esetleg nem élõlény (vagy: Ez az élõlény esetleg nem jött létre); ugyebár az ilyen bizonytalanságból kétség származik, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Így esetleg nem táplálékból tartja fenn magát; ugyebár az ilyen bizonytalanságból kétség származik, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Így a táplálék megszûnésével az élõlénynek esetleg nem kell megszûnnie; ugyebár az ilyen bizonytalanságból kétség származik, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelõen, világosan felismeri, hogy ez élõlény (vagy: hogy ez az élõlény létrejött), annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelõen, világosan felismeri, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát, annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelõen, világosan felismeri, hogy tehát a táplálék megszûnése esetén az élõlénynek is meg kell szûnnie, annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Szerzetesek, ugyebár nincs kétségetek afelõl, hogy ez élõlény (vagy: hogy ez az élõlény létrejött)?
- Nincs, urunk.
- Szerzetesek, ugyebár nincs kétségetek afelõl, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát?
- Nincs, urunk.
- Szerzetesek, ugyebár nincs kétségetek afelõl, hogy tehát a táplálék megszûnése esetén az élõlénynek is meg kell szûnnie?
- Nincs, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelõen, világosan felismeri, hogy ez élõlény (vagy: hogy ez az élõlény létrejött), az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelõen, világosan felismeri, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát, az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelõen, világosan felismeri, hogy tehát a táplálék megszûnése esetén az élõlénynek is meg kell szûnnie, az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Nos, szerzetesek, ha ezt a világos, letisztult nézetet elfogadjátok, magatokévá teszitek, elismeritek, követitek, akkor a kinyilatkoztatott Tant tutajhoz hasonlónak tekintitek-e, amely csak átkelésre való, nem megõrzésre?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt a világos, letisztult nézetet nem fogadjátok el, nem teszitek magatokévá, nem ismeritek el, nem követitek, akkor a kinyilatkoztatott Tant tutajhoz hasonlónak tekintitek-e, amely csak átkelésre való, nem megõrzésre?
- Igen, urunk.
- Szerzetesek, négyféle táplálék szolgál a megszületett élõlények életben tartására és a megszületendõk létresegítésére. Mi ez a négy? Durva vagy finom anyagi táplálék, másodszor az érintkezés, harmadszor a gondolkodás, negyedszer a megismerés. Mibõl fakad, mibõl támad, mibõl születik, mibõl keletkezik ez a négy táplálék? Ez a négy táplálék a létszomjból fakad, a létszomjból támad, a létszomjból születik, a létszomjból keletkezik. Mibõl fakad, mibõl támad, mibõl születik, mibõl keletkezik a létszomj? A létszomj az érzetekbõl fakad [...]. Mibõl fakadnak [...] az érzetek? Az érzetek az érintkezésbõl fakadnak [...]. Mibõl fakad [...] az érintkezés? Az érintkezés a hat érzékelési területbõl fakad [...]. Mibõl fakad [...] a hat érzékelési terület? A hat érzékelési terület a névbõl és alakból fakad [...]. Mibõl fakad [...] a név és alak? A név és alak a megismerésbõl fakad [...]. Mibõl fakad [...] a megismerés? A megismerés az adottságokból fakad [...]. Mibõl fakadnak [...] az adottságok? Az adottságok a tudatlanságból fakadnak [...]. Tehát, szerzetesek, a tudatlanság következményei az adottságok, az adottságok következménye a megismerés, a megismerés következménye a név és alak, a név és alak következménye a hat érzékelési terület, a hat érzékelési terület következménye az érintkezés, az érintkezés következményei az érzetek, az érzetek következménye a létszomj, a létszomj következménye a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás következménye a létezés, a létezés következménye a születés, a születés következménye az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jön létre ez az egész egyetemes szenvedés.
Azt mondtam, hogy az öregség és halál a születés következménye. Nos, szerzetesek, valóban a születés következménye az öregség és halál, vagy nem? Mi a véleményetek errõl?
- Urunk, az öregség és halál a születés következménye, ez a véleményünk. Az öregség és halál a születés következménye.
- Azt mondtam, hogy a születés a létezés következménye. Nos, szerzetesek, valóban a létezés következménye a születés? Mi a véleményetek errõl?
- Urunk, a születés a létezés következménye, ez a véleményünk. A születés a létezés következménye. [Stb.].
- Jól van, szerzetesek. Tehát, szerzetesek, ti is így mondjátok, én is így mondom: ha ez van, akkor emez is van, ennek a keletkezése magával vonja emennek a keletkezését, azaz a tudatlanság következményei az adottságok [...stb.].
Viszont a tudatlanságnak teljes vágytalanság révén történõ megszüntetésével megszûnnek az adottságok, az adottságok megszûntével megszûnik a megismerés, a megismerés megszûntével megszûnik a név és alak, a név és alak megszûntével megszûnik a hat érzékelési terület, a hat érzékelési terület megszûntével megszûnik az érintkezés, az érintkezés megszûntével megszûnnek az érzetek, az érzetek megszûntével megszûnik a létszomj, a létszomj megszûntével megszûnik a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás megszûntével megszûnik a létezés, a létezés megszûntével megszûnik a születés, a születés megszûntével megszûnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szûnik meg ez az egész egyetemes szenvedés.
Azt mondtam, hogy a születés megszûntével megszûnik az öregség és halál. Nos, szerzetesek, valóban a születés megszûntével szûnik meg az öregség és halál? Mi a véleményetek errõl?
- Urunk, a születés megszûntével megszûnik az öregség és halál, ez a véleményünk. A születés megszûntével megszûnik az öregség és halál.
- Azt mondtam, hogy a létezés megszûntével megszûnik a születés. Nos, szerzetesek, valóban a létezés megszûntével szûnik meg a születés? Mi a véleményetek errõl?
- Urunk, a létezés megszûntével megszûnik a születés, ez a véleményünk. A létezés megszûntével megszûnik a születés. [Stb.]
- Jól van, szerzetesek. Tehát, szerzetesek, ti is így mondjátok, én is így mondom: ha ez nincs, akkor emez sincs, ennek a megszûnte magával vonja emennek a megszûntét, azaz a tudatlanság megszüntetésével megszûnnek az adottságok [...stb.].
Ezek után, szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, visszafordultok-e a múlthoz: "Léteztünk-e mi már régebben, vagy nem léteztünk régebben? Mik voltunk régebben, hogyan léteztünk régebben, mibõl mivé lettünk régebben?"
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, elõre fordultok-e a jövõhöz: "Fogunk-e mi majd létezni a jövendõben, vagy nem fogunk létezni a jövendõben? Mik leszünk a jövendõben, hogyan fogunk létezni a jövendõben, mibõl mivé leszünk a jövendõben?"
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, töprengtek-e magatok felõl a jelenben: "Létezem-e én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ez a mostani lényem honnét jött, hová fog menni?"
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, fogtok-e így beszélni: "Egy remete mondta ezt nekünk, remeték mondták, mi azonban nem mondjuk ezt"?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, fogtok-e másik mestert keresni magatoknak?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, vissza fogtok-e térni a közönséges remeték és papok különbözõ fogadalmaihoz, hókuszpókuszaihoz, szertartásaihoz, remélve tõlük valamit?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Nemdebár, szerzetesek, csak amit magatok megismertetek, magatok beláttatok, magatok felfogtatok, csakis azt valljátok?
- Úgy van, urunk.
- Jól van, szerzetesek. Beavattalak benneteket ebbe a világos, idõtlen tanba, amely mindenki elõtt nyitva áll, mindenkit szólít, s amelyet a bölcsek maguktól felfognak.

AZ ASSZAPURAI BESZÉD
[MN 40.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Anga-földön tartózkodott. Anga-földön van egy Asszapura nevû város. Ennek közelében a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, uram - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- "Remeték, remeték" - így neveznek benneteket az emberek. És ha tõletek kérdezik: "Kik vagytok?", ti is ezt valljátok magatokról: "Remeték vagyunk." S ha így neveznek benneteket, és ti is ezt valljátok magatokról, akkor ehhez kell tartanotok magatokat: "A remeteség egyenes útján fogunk járni, így lesz jogos a név, amellyel neveznek, és az, amit magunkról vallunk. És akik ruha, élelem, fekhely, betegség esetén orvosság adományában részesítenek, azok szolgálatai dús gyümölcsöt fognak teremni, és dicséretükre válnak. Bennünket pedig remeteségbe távozásunk eredményhez és célhoz juttat, nem marad meddõ."
Szerzetesek, mikor nem jár a szerzetes a remeteség egyenes útján? Ha egy szerzetes irigy és nem szabadul meg az irigységtõl, rosszindulatú és nem szabadul meg a rosszindulattól, haragos és nem szabadul meg a haragtól, gyûlölködõ és nem szabadul meg a gyûlölettõl, kétszínû és nem szabadul meg a kétszínûségtõl, gonosz és nem szabadul meg a gonoszságtól, ármánykodó és nem szabadul meg az ármánykodástól, önzõ és nem szabadul meg az önzéstõl, álnok és nem szabadul meg az álnokságtól, csalárd és nem szabadul meg a csalárdságtól, bûnös vágyai vannak és nem szabadul meg a bûnös vágyaktól, tévtanokban hisz és nem szabadul meg a tévtanoktól, akkor nem jár a remeteség egyenes útján, mivel nem szabadult meg a remeteséget beszennyezõ, a remeteséget meggyalázó, a remeteséget bemocskoló, tévútra vezetõ, alantas tulajdonságoktól, mondom nektek, szerzetesek. Mint hogyha egy élesre fent, kétélû tõrt, gyilkos fegyvert becsavarnának csuhába, eltakarnák vele, ehhez hasonlítom én az ilyen szerzetes remeteségét.
Szerzetesek, én nem nevezem remetének a csuha viselõjét pusztán azért, mert csuhát hord. Szerzetesek, én nem nevezem remetének a ruhátlanul járót pusztán azért, mert meztelenül jár, [...] a sárosan járót pusztán azért, mert sárosan jár, a vízben állót pusztán azért, mert vízben áll, a fák tövében ülõt pusztán azért, mert fák tövében ül, a szabad ég alatt tanyázót pusztán azért, mert szabad ég alatt tanyázik, a mozdulatlanul állót pusztán azért, mert mozdulatlanul áll, a böjtölõt pusztán azért, mert böjtöl, az imaszöveget ismételgetõt pusztán azért, mert imaszöveget ismétel, a haját varkocsba fonót pusztán azért, mert haját varkocsba fonja.
Ha pusztán a csuha viselése megszabadítaná az irigyet az irigységtõl, a rosszindulatút a rosszindulattól [stb.], akkor az újszülöttet a barátok és rokonok csuhába öltöztetnék, csuha viselésére biztatnák: "Jöjj, szerencse fia, ölts csuhát! Pusztán a csuha viselése megszabadít az irigységtõl, ha irigy vagy, a rosszindulattól, ha rosszindulatú vagy [stb.]". De mivel, szerzetesek, csuhát viselõk között is látok nem egy irigyet, rosszindulatút [stb.], ezért nem nevezem remetének a csuha viselõjét pusztán azért, mert csuhát hord. [...]
Szerzetesek, mikor jár a szerzetes a remeteség egyenes útján? Ha egy szerzetes irigy volt és megszabadul az irigységtõl, rosszindulatú volt és megszabadul a rosszindulattól, haragos volt és megszabadul a haragtól, gyûlölködõ volt és megszabadul a gyûlölettõl, kétszínû volt és megszabadul a kétszínûségtõl, gonosz volt és megszabadul a gonoszságtól, ármánykodó volt és megszabadul az ármánykodástól, önzõ volt és megszabadul az önzéstõl, álnok volt és megszabadul az álnokságtól, csalárd volt és megszabadul a csalárdságtól, bûnös vágyai voltak és megszabadul a bûnös vágyaktól, tévtanokban hitt és megszabadul a tévtanoktól, akkor a remeteség egyenes útján jár, mivel megszabadult a remeteséget beszennyezõ, a remeteséget meggyalázó, a remeteséget bemocskoló, tévútra vezetõ, alantas tulajdonságoktól, mondom nektek, szerzetesek. Tisztának látja magát, szabadnak látja magát mindezektõl a bûnös, gonosz tulajdonságoktól. Ha tisztának látja magát, szabadnak látja magát mindezektõl a bûnös, gonosz tulajdonságoktól, elégedett lesz, elégedettsége örömet szül, az örvendõ lelkûnek teste megnyugszik; ha teste megnyugodott, boldogságot érez, a boldogságban elméje összpontosul. Barátságos érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másikat, majd a harmadikat, majd a negyediket, felfelé, lefelé, oldalt, minden irányban, az egész világot nagy, eláradó, mérhetetlen, jóindulatú, jó szándékú, barátságos érzülettel hatja át. Részvevõ érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másikat [...stb.]. Örvendõ érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másikat [...stb.]. Minden iránt közömbös érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másikat [...stb.]. Mint hogyha volna valahol egy tiszta vizû, édes vizû, hûs vizû, átlátszó vizû, üde, kies partú lótuszos tó, és odaérkezne keletrõl egy hõségtõl kiszikkadt, hõségtõl eltikkadt, fáradt, elepedt, szomjas ember, s a lótuszos tóra rátalálva, szomját csillapítaná, hevét lehûtené; és odaérkeznék nyugatról (~ délrõl, ~ északról, ~ bárhonnét) egy hõségtõl kiszikkadt, hõségtõl eltikkadt, fáradt, elepedt, szomjas ember, s a lótuszos tóra rátalálva, szomját csillapítaná, hevét lehûtené - ugyanígy, szerzetesek, ha egy nemesi rendbõl származó ember (~ papi rendbõl származó ember, ~ közrendbõl származó ember, ~ szolgák rendjébõl származó ember, ~ bármilyen rendbõl származó ember) otthonából az otthontalanságba távozik, és a Tant és a rendi fegyelmet követve, amelyet a Beérkezett hirdet, magáévá teszi a barátságot, részvétet, örömet, közönyt, akkor eléri a belsõ nyugalmat, s a belsõ nyugalom eredményeképpen rálép a remeteség egyenes útjára, mondom nektek, szerzetesek.
És ha egy nemesi rendbõl (~ papi rendbõl, ~ közrendbõl, ~ szolgák rendjébõl, ~ bármilyen rendbõl) származó ember otthonából az otthontalanságba távozva, megsemmisíti az indulatokat, és már ebben az életben megismeri, megvalósítja, eléri gondolatainak és elméjének indulatoktól mentes megváltását, az indulatok megsemmisítése révén igazi remete lesz.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

ÉLETELVEK
[MN 45.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, négyféle életelv létezik. Mi ez a négy?
Van olyan életelv, amely a jelenben boldogít, a jövõben szenvedést okoz. Van olyan életelv, amely a jelenben is szenvedéssel jár, a jövõben is szenvedést okoz. Van olyan életelv, amely a jelenben szenvedéssel jár, a jövõben boldogságot okoz. Van olyan életelv, amely a jelenben is boldogít, a jövõben is boldogságot okoz.
Melyik az az életelv, amely a jelenben boldogít, a jövõben szenvedést okoz. Vannak olyan remeték és papok, akik ezt hirdetik, ezt vallják: "Az élvezet nem bûn." Elmerülnek az élvezetekben, felkötött hajú apácák társaságában szórakoznak, és így beszélnek: "Ugyan miért mondják azok a tiszteletreméltó remeték és papok, hogy át kell látni az élvezeteken, miért hirdetik a lemondást az élvezetekrõl, jövendõbeli veszedelmet sejtve az élvezetekben? Hiszen öröm ezt a fiatal, hajlékony, pihés apácát megölelni!" Így beszélnek, és elmerülnek az élvezetekben. Ha elmerültek az élvezetekben, testük pusztulása után, haláluk után mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságba, pokolba kerülnek. Ott fájdalmas, keserves, kínos gyötrelmeket szenvednek. Ekkor így szólnak: "Azok a tiszteletreméltó remeték és papok ezért mondják hát, hogy át kell látni az élvezeteken, ezért hirdetik a lemondást az élvezetekrõl, ezt a jövendõbeli veszedelmet sejtik az élvezetekben! Íme, mi most az élvezetek miatt, az élvezetek következtében fájdalmas, keserves, kínzó gyötrelmeket szenvedünk."
Olyan ez, szerzetesek, mint hogyha a nyár utolsó hónapjában egy élõsdi folyondár megérlelné termését, és magja egy szálafa tövébe hullana. Ekkor a szálafán lakozó szellem aggodalmában, ijedtében rémületbe esik. Azonban a szálafán lakozó szellem barátai és ismerõsei, rokonai és hozzátartozói, a liget istenei, az erdei istenségek, a fák istenei, a bokrok, cserjék, füvek istenei összegyûlnek, köréje gyûlnek, és így nyugtatgatják:
- Ne félj, kedvesem! Ne félj, kedvesem! Lehetséges, hogy ezt a folyondármagot egy páva bekapja, vagy egy õz megeszi, vagy erdõtûz elégeti, vagy favágók felszedik, vagy hangyák elviszik, vagy lehet, hogy nem csírázik ki.
Ám a folyondár magját nem kapta be páva, nem ette meg õz, nem égette el erdõtûz, nem szedték fel favágók, nem vitték el hangyák, és kicsírázott. Az esõs évszak záporaitól kihajtott, a hajtás megerõsödött, fiatal, hajlékony, pihés, lenge folyondár lett belõle, és felkapaszkodott a szálafára. Ekkor a szálafán lakozó szellem így gondolkozott:
- Miért is nyugtatgattak összegyûlve, körém gyûlve kedves barátaim és ismerõseim, rokonaim és hozzátartozóim, a liget istenei, az erdei istenségek, a fák istenei, a bokrok, cserjék, füvek istenei, jövendõbeli veszedelmet sejtve a folyondármagban: "Ne félj, kedvesem! Ne félj, kedvesem! Lehetséges, hogy ezt a folyondármagot egy páva bekapja, vagy egy õz megeszi, vagy erdõtûz elégeti, vagy favágók felszedik, vagy hangyák elviszik, vagy lehet, hogy nem csírázik ki"? Hiszen öröm ezt a fiatal, hajlékony, pihés, lenge folyondárt megölelni!
Az azonban körülfonja a szálafát, körülfonja, és fent elterebélyesedik rajta, elterebélyesedik rajta, és sûrûn behálózza, sûrûn behálózza, és a szálafa hatalmas törzsét kiszikkasztja. Ekkor a szálafán lakozó szellem észbe kap:
- Hát ezért nyugtatgattak összegyûlve, körém gyûlve kedves barátaim és ismerõseim, rokonaim és hozzátartozóim, a liget istenei, az erdei istenségek, a fák istenei, a bokrok, cserjék, füvek istenei, jövendõbeli veszedelmet sejtve a folyondármagban! [...Stb.] Íme, én most a folyondármag miatt fájdalmas, keserves, kínzó gyötrelmeket szenvedek!
Ugyanígy vannak azok a remeték és papok, akik ezt hirdetik, ezt vallják: "Az élvezet nem bûn", és elmerülnek az élvezetekben, felkötött hajú apácák társaságában szórakoznak [...stb.]. Errõl az életelvrõl mondják, szerzetesek, hogy a jelenben boldogít, a jövõben szenvedést okoz.
Melyik az az életelv, amely a jelenben is szenvedéssel jár, a jövõben is szenvedést okoz? Vannak meztelenül járó remeték, akik rendszertelen életet élnek, kezüket nyelvükkel tisztogatják, nem fogadnak el meghívást, marasztalást, adományt, felajánlást, megvendégelést. Nem fogadnak el semmit kettesben étkezõktõl, terhes asszonytól, szoptatós anyától, férfitól jövõ nõtõl, vagy onnét, ahol kutya van a közelben, ahol legyek röpdösnek. Nem esznek halat, húst, nem isznak bort, pálinkát. Egyetlen házba térnek be alamizsnáért, és egy marokkal fogadnak el; két házba térnek be alamizsnáért, és két marokkal fogadnak el; [...] hét házba térnek be alamizsnáért, és hét marokkal fogadnak el. Egyetlen hívõ adományaiból élnek, két hívõ adományaiból élnek [...] hét hívõ adományaiból élnek. Napjában egyszer esznek, másodnaponként esznek, [...] hetednaponként esznek, félhavi böjtölésig menõ, szigorú önmegtartóztatást folytatnak. Vadnövényekkel táplálkoznak, kölessel, rizzsel, gabonaszemekkel, szittyóval, növények szárával és nedvével táplálkoznak, szézámmaggal, fûvel, tehéntrágyával, gyökerekkel, bogyókkal, hullott gyümölccsel táplálkoznak. Kendervászon ruhába öltöznek, darócruhába öltöznek, hullákról lehúzott leplekbe öltöznek, szemétdombról felszedett rongyokba öltöznek, faháncs ruhába öltöznek, antilopbõrbe öltöznek, sásfonattal övezik magukat, hánccsal övezik magukat, fakéreggel övezik magukat, emberhajból szõtt köntöst viselnek, lószõrbõl szõtt köntöst viselnek, bagolyszárnyat öltenek magukra. Kitépik hajukat és szakállukat a haj- és szakállkitépés szertartása szerint. Mozdulatlanul állnak, lemondanak az ülésrõl, sarkukon guggolnak a sarkon guggolás szertartása szerint. Töviságyon feküsznek, tüskéken készítenek fekhelyet maguknak, minden este harmadszor is szertartásosan megmerítkeznek vízben. Így különbözõ módokon tesznek eleget a test gyötrése és sanyargatása szertartásának. Testük pusztulása után, haláluk után mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságba, pokolba kerülnek. Errõl az életelvrõl mondják, szerzetesek, hogy a jelenben is szenvedéssel jár, a jövõben is szenvedést okoz.
Melyik az az életelv, amely a jelenben szenvedéssel jár, a jövõben boldogságot okoz? Vannak olyanok, akik természetüktõl fogva vad szenvedélyek rabjai, és szenvedélyük állandó szenvedést és bánatot okoz nekik. Természetüktõl fogva vad gyûlölet rabjai, és gyûlöletük állandó szenvedést és bánatot okoz nekik. Természetüktõl fogva vad tévelygések rabjai, és tévelygésük állandó szenvedést és bánatot okoz nekik. Õk azonban, bár kínlódva és szenvedve, bár könnyes arccal és jajgatva, de erényes, tiszta, önmegtartóztató életmódot folytatnak. Testük pusztulása után, haláluk után jó útra, égi világba kerülnek. Errõl az életelvrõl mondják, szerzetesek, hogy a jelenben szenvedéssel jár, a jövõben boldogságot okoz.
Melyik az az életelv, amely a jelenben is boldogít, a jövõben is boldogságot okoz? Vannak olyanok, akik természetüktõl fogva mentesek a vad szenvedélyektõl, és nem okoz nekik állandó szenvedést és bánatot a szenvedély. Természetüktõl fogva mentesek a vad gyûlölettõl, és nem okoz nekik állandó szenvedést és bánatot a gyûlölet. Természetüktõl fogva mentesek a vad tévelygésektõl, és nem okoz nekik állandó szenvedést és bánatot a tévelygés. Minden vágytól távol, minden bajtól távol, e távolmaradásuk szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ révület állapotába jutnak. Majd az elmélkedést és gondolkozást feladva, elérik a belsõ nyugalmat, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet: a második révület állapotába jutnak. Majd az örömrõl is lemondva, egykedvûen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot érzik testükben, amelyrõl az igaz emberek ezt mondják: "Az egykedvûen emlékezõ boldogan él": a harmadik révület állapotába jutnak. Majd a boldogságon túljutva és a szenvedésen túljutva, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után elérik a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvû és tiszta emlékezést: a negyedik révület állapotába jutnak. Testük pusztulása után, haláluk után jó útra, égi világba kerülnek. Errõl az életelvrõl mondják, szerzetesek, hogy a jelenben is boldogít, a jövõben is boldogságot okoz.
Íme, szerzetesek, ez a négy életelv létezik.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

PÓTALIJA
[MN 54.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Anguttarápa-földön tartózkodott. Anguttarápa-földön van egy Ápana nevû város. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsõruháját, fogta alamizsnagyûjtõ szilkéjét, és elindult Ápanába alamizsnáért. Bejárta Ápanát alamizsnáért, majd alamizsnagyûjtõ útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és egy közeli erdõségbe indult a nap hátralévõ részét eltölteni. Az erdõ mélyén leült egy fa tövébe.
Egy Pótalija nevû házigazda, házias öltözékben, lábán saruval, kezében napernyõvel, sétára indult, és sétája során ugyanahhoz az erdõséghez érkezett. Az erdõ mélyén a Magasztos tartózkodóhelye felé haladt. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendõ üdvözlõ szavak után megállt elõtte. A Magasztos így szólt az elõtte álló Pótalija házigazdához:
- Házigazda, találsz itt ülõalkalmatosságokat; ha akarod, ülj le!
Pótalija házigazda zokon vette a megszólítást: "Gótama remete házigazdának minõsített!" és ingerülten hallgatott.
A Magasztos másodszor is így szólt Pótalija házigazdához:
- Házigazda, találsz itt ülõalkalmatosságokat; ha akarod, ülj le! Pótalija házigazda másodszor is zokon vette a megszólítást: "Gótama remete házigazdának minõsített!", és ingerülten hallgatott.
A Magasztos harmadszor is így szólt Pótalija házigazdához:
- Házigazda, találsz itt ülõalkalmatosságokat; ha akarod, ülj le! Pótalija házigazda ismét zokon vette a megszólítást: "Gótama remete házigazdának minõsített!", és ingerülten válaszolt a Magasztosnak:
- Gótama, méltánytalan tõled, illetlenség tõled, hogy egyszerûen házigazdának minõsítesz!
- De hiszen külsõd, megjelenésed, viselkedésed házigazdának bizonyít!
- Igen, de minden foglalatossággal felhagytam, minden tevékenységemet megszüntettem, Gótama!
- Milyen formában hagytál fel minden foglalatossággal, milyen formában szüntetted meg minden tevékenységedet, házigazda?
- Úgy, Gótama, hogy ami vagyonom és jószágom, ezüstöm és aranyam volt, mindent örökül hagytam fiaimra, nem szólok bele, nem szólok hozzá, élelmen és öltözéken kívül semmit sem igénylek magamnak. Ilyen formában hagytam fel minden foglalatossággal, ilyen formában szüntettem meg minden tevékenységemet, Gótama.
- Házigazda, te másként értelmezed a tevékenység megszüntetését, mint ahogy a tevékenység megszüntetése a nemes szerzetesrendben megvalósul.
- Uram, milyen formában valósul meg a tevékenység megszüntetése a nemes szerzetesrendben? Uram, tanítson meg rá a Magasztos, hogyan valósul meg a tevékenység megszüntetése a nemes szerzetesrendben!
- Nos, házigazda, hallgasd meg, fontold meg jól; elmondom.
- Úgy lesz, uram - válaszolta Pótalija házigazda tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Házigazda, nyolc szabály szolgál a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének megvalósítására. Mi ez a nyolc? Élet kioltásától tartózkodni, így feladni az élet kioltását. Csupán kapott dolgokat elvenni, így feladni a nem kapott dolgok elvevését. Igaz beszédet szólni, így feladni a hazug beszédet. Jóakaratú beszédet szólni, így feladni a rosszakaratú beszédet. Mohóságtól és kapzsiságtól tartózkodni, így feladni a mohóságot és kapzsiságot. Szitkozódástól és civakodástól tartózkodni, így feladni a szitkozódást és civakodást. Haragtól és mérgelõdéstõl tartózkodni, így feladni a haragot és mérgelõdést. Gõgtõl tartózkodni, így feladni a gõgösséget. Röviden összefoglalva, nem részletezve, ez a nyolc szabály szolgál a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének megvalósítására, házigazda.
- Uram, könyörületbõl fejtse ki részletesen a Magasztos ezt a röviden összefoglalt, nem részletezett nyolc szabályt, amelyek a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének megvalósítására szolgálnak!
- Nos, házigazda, hallgasd meg, fontold meg jól; elmondom.
- Úgy lesz, uram - válaszolta Pótalija házigazda tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Azt mondtam, hogy élet kioltásától tartózkodni kell, így kell feladni az élet kioltását. Milyen értelemben mondtam ezt? A nemes tanítvány így gondolkozik: "Én éppen azoknak a kötöttségeknek a feloldására, megszüntetésére törekszem, amely kötöttségek kedvéért életet oltanék. Ha életet oltanék, önmagam is elítélném magamat az élet kioltásáért, és ha mások rájönnének, akik tudnának róla, megvetnének az élet kioltásáért. Testem pusztulása után, halálom után rossz út várna rám az élet kioltásáért. Mert éppen az élet kioltása jelenti a köteléket, ez jelenti az akadályt utamon. És az élet kioltásából származó gyötrelmes, pusztító indulatok nem támadnak fel abban, aki távol tartja magát az élet kioltásától." Amikor azt mondtam, hogy élet kioltásától tartózkodni kell, így kell feladni az élet kioltását, ebben az értelemben mondtam. [...]
(A felsorolás hétszer megismétlõdik.)
- Házigazda, ez az a nyolc szabály, röviden összefoglalva és részletesen kifejtve, amelyek a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének megvalósítására szolgálnak. Ám ez még nem minden, aminek segítségével a tevékenység teljes megszüntetése teljes egészében megvalósul.
- Uram, minek segítségével valósul meg teljes egészében a nemes szerzetesrendben a tevékenység teljes megszüntetése? Uram, tanítson meg rá a Magasztos, hogyan valósul meg teljes egészében a nemes szerzetesrendben a tevékenység teljes megszüntetése!
- Ha egy kiéhezett, elerõtlenedett kutya megállna egy mészárszék elõtt, és egy ügyes kezû mészáros vagy mészároslegény odavetne neki egy lefosztott, lecsupaszított, hústalan, vérfoltos, puszta csontot - mit gondolsz, házigazda: el tudná ûzni éhségét és erõtlenségét az a kutya, bármeddig rágódna azon a lefosztott, lecsupaszított, hústalan, vérfoltos, puszta csonton?
- Semmiképpen, uram, hiszen az a puszta csont le van fosztva, le van csupaszítva, hústalan, vérfoltos; hiába veszõdne, hiába kínlódna vele akármeddig az a kutya.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos puszta csonthoz hasonlította az érzéki örömöket, amelyek sok fájdalmat, sok gyötrelmet okoznak, és túlteng bennük a nyomorúság." Így látja ezt a valóságnak megfelelõen, helyes értelemmel, és túllépve a sokféleségbõl fakadó, sokféleségen nyugvó közömbösségen, az egységbõl fakadó, egységen nyugvó közömbösséget táplálja magában [?], amelyben minden anyagi dologhoz ragaszkodás maradéktalanul megsemmisül.
Ha egy keselyû, vagy ölyv, vagy holló felkap egy darab húst, és felrepül vele, és a többi keselyû, vagy ölyv, vagy holló mind-mind utána repül, cibálja, el akarja venni tõle - mit gondolsz, házigazda: ha az a keselyû, vagy ölyv, vagy holló nem dobja el rögtön a húscafatot, nem fog-e halált vagy halálos gyötrelmeket szenvedni miatta?
- De igen, uram.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos húscafathoz hasonlította az érzéki örömöket..." [stb.].
Ha egy ember lángoló fûcsomóval a kezében széllel szembe halad - mit gondolsz, házigazda: ha az az ember nem dobja el rögtön a lángoló fûcsomót, a lángoló fûcsomó nem fogja-e vagy a kezét megégetni, vagy a karját megégetni, vagy más testrészét megégetni, és õ nem fog-e halált vagy halálos gyötrelmeket szenvedni miatta?
- De igen, uram.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos lángoló fûcsomóhoz hasonlította az érzéki örömöket..." [stb.].
Ha egy embermagasságnál mélyebb gödör volna, láng nélkül, füst nélkül izzó parázzsal tele, s arra haladna egy ember, aki élni akar, nem akar meghalni, örülni akar, nem akar kínlódni, és két erõs ember két karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör felé vonszolná - mit gondolsz, házigazda: nem kapálózna-e minden erejébõl az az ember?
- De igen, uram, mert az az ember tisztában van vele: "Ha beleesem ebbe a parázzsal telt gödörbe, halált vagy halálos gyötrelmeket fogok szenvedni."
- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos parázzsal telt gödörhöz hasonlította az érzéki örömöket..." [stb.].
Ha egy ember álmában kies kertet lát, kies erdõt lát, kies tájat lát, kies lótuszos tavat lát, és ébredés után nem lát semmit - ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos álomképhez hasonlította az érzéki örömöket..." [stb.].
Ha egy ember kölcsönkért tárgyakkal, értékes drágaköves gyûrûkkel megrakna egy szekeret, és ezeket a kölcsönkért tárgyakat magával vive, elmenne velük a vásárra, az emberek így szólnának, ha látnák: "Haj, ez az ember csakugyan gazdag! A gazdagok így élvezhetik gazdagságukat!" Ám ha a tulajdonosok észrevennék, azonnal visszavennék tõle a sajátjukat. Mit gondolsz, házigazda: nem változnék-e meg ekkor a vélemény arról az emberrõl?
- De igen, uram, hiszen a tulajdonosok visszavették tõle a sajátjukat.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos kölcsönkért tárgyakhoz hasonlította az érzéki örömöket..." [stb.].
Ha egy falu vagy város közelében sûrû erdõ volna, benne egy fa, megrakva érett gyümölccsel, és egyetlen lehullott gyümölcs sem heverne a fa alatt, és arra járna egy ember, akinek gyümölcsre van szüksége, gyümölcsöt szeretne találni, gyümölcs keresésére indult, és az erdõben járva, meglátná a fát, megrakva érett gyümölccsel, és ekkor így gondolkoznék: "Ez a fa rakva van érett gyümölccsel, és egyetlen lehullott gyümölcs sem hever a fa alatt. Tudok fára mászni; legjobb lesz, ha most felmászom a fára, eszem, amennyi belém fér, és a ruhám ölét is teleszedem." Ezzel felmászna a fára, enne, amennyi belé fér, és a ruhája ölét is teleszedné. De közben oda vetõdnék egy másik ember, akinek szintén gyümölcsre van szüksége, gyümölcsöt szeretne találni, és éles fejszével a vállán gyümölcs keresésére indult, és az erdõben járva, meglátná a fát, megrakva érett gyümölccsel, és ekkor így gondolkoznék: "Ez a fa rakva van érett gyümölccsel, és egyetlen lehullott gyümölcs sem hever a fa alatt. Nem tudok fára mászni; legjobb lesz, ha most gyökerestül kivágom ezt a fát, eszem, amennyi belém fér, és a ruhám ölét is teleszedem." Ezzel nekilátna, hogy gyökerestül kivágja a fát. Mit gondolsz, házigazda: ha az elsõ ember, aki felmászott a fára, rögtön le nem mászik róla, nem fogja-e kezét törni, vagy lábát törni, vagy más testrészét eltörni, amikor a fa kidõl, és nem fog-e halált vagy halálos gyötrelmeket szenvedni miatta?
- De igen, uram.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos fán termõ gyümölcshöz hasonlította az érzéki örömöket..." [stb.]
Ha a nemes szerzetes elérte a mindenre közönnyel gondolásnak ezt a felülmúlhatatlan tökéletességét, az indulatok megsemmisülnek benne, és az indulatoktól megszabadulva, már ebben az életben megismeri, eléri, megvalósítja gondolkozása felszabadulását, értelme felszabadulását.
Így valósul meg teljes egészében a nemes szerzetesrendben a tevékenység teljes megszüntetése, házigazda. Mi a véleményed, házigazda? Úgy látod, hogy benned is ugyanúgy valósult meg a tevékenység megszüntetése, mint ahogyan a nemes szerzetesrendben valósul meg teljes egészében a tevékenység teljes megszüntetése?
- Hol vagyok én uram attól, ahogyan a nemes szerzetesrendben valósul meg teljes egészében a tevékenység teljes megszüntetése? Távol állok, uram, attól, ahogyan a nemes szerzetesrendben valósul meg teljes egészében a tevékenység teljes megszüntetése. Uram, ezelõtt a más tételeket tanító, jelentéktelen remetéket jelentõseknek hittem, s jelentéktelen voltuk ellenére jelentõs alamizsnával tápláltam õket, jelentéktelen voltuk ellenére jelentõséget tulajdonítottam nekik. A jelentõs szerzeteseket viszont jelentékteleneknek hittem, s jelentõs voltuk ellenére jelentéktelen alamizsnával tápláltam õket, jelentõs voltuk ellenére nem tulajdonítottam nekik jelentõséget. Mostantól fogva viszont a más tételeket tanító, jelentéktelen remetéket jelentékteleneknek fogom tartani, jelentéktelen voltuknak megfelelõen jelentéktelen alamizsnával fogom táplálni õket, jelentéktelen voltuknak megfelelõen nem fogok jelentõséget tulajdonítani nekik. A jelentõs szerzeteseket viszont jelentõseknek fogom tartani, jelentõs voltuknak megfelelõen jelentõs alamizsnával fogom táplálni õket, jelentõs voltuknak megfelelõen jelentõséget fogok tulajdonítani nekik.
Pompás, uram! Pompás, uram! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról a Magasztos. Uram, én most a Magasztoshoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

DZSÍVAKA
[MN 55.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagahában, Dzsívaka gyermekorvos mangóligetében tartózkodott. Itt Dzsívaka felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost Dzsívaka gyermekorvos:
- Uram, azt hallottam, hogy Gótama remete kedvéért életet oltanak ki, és Gótama remete tudatosan elfogyasztja a kedvéért készített húst. Valóban a Magasztos tanítását idézik, akik azt állítják, hogy Gótama remete kedvéért életet oltanak ki, és Gótama remete tudatosan elfogyasztja a kedvéért készített húst? Nem igaztalanul rágalmazzák-e ezek a Magasztost? A Tannak megfelelõen magyarázzák-e a Tant, s nem valami eretnek nézet ütötte-e fel a fejét?
- Dzsívaka, akik ezt mondják: "Gótama remete kedvéért életet oltanak ki, és Gótama remete tudatosan elfogyasztja a kedvéért készített húst", azok nem az én tanításomat idézik, és igaztalanul, valótlansággal rágalmaznak. Én azt tanítom, hogy három esetben nem szabad elfogyasztani a húst: ha látták, hallották, sejtik. Ebben a három esetben nem szabad elfogyasztani a húst, így tanítom. És azt tanítom, hogy három esetben szabad elfogyasztani a húst: ha nem látták, nem hallották, nem sejtik. Ebben a három esetben szabad elfogyasztani a húst, így tanítom.
Elõfordul, Dzsívaka, hogy egy szerzetes valamely falu vagy város közelében tartózkodik. Barátságos érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másik égtájat, majd a harmadikat, majd a negyediket, felfelé, lefelé, oldalt, minden irányban az egész világot nagy, eláradó, mérhetetlen, jóindulatú, jószándékú, barátságos érzülettel hatja át. Felkeresi egy házigazda vagy házigazda fia, és meghívja másnapra ebédre. Ha a szerzetes jónak látja, elfogadja a meghívást. Az éjszaka elmúltával, másnap reggel felöltözik, magára ölti felsõruháját, fogja alamizsnás szilkéjét, elindul a házigazda vagy házigazda fia hajlékába. Odaérve, leül az elõkészített ülõhelyre. A házigazda vagy házigazda fia válogatott ételekkel vendégeli meg alamizsnaként. A szerzetes nem gondolkozik így: "Helyes, hogy ez a házigazda vagy házigazda fia válogatott ételekkel vendégel meg alamizsnaként." Ezt sem gondolja a szerzetes: "Bárcsak ez a házigazda vagy házigazda fia máskor is megvendégelne ugyanilyen válogatott ételekkel alamizsnaként!" Mohóság nélkül, balga falánkság nélkül fogyasztja el az alamizsnaként kapott ételt, a lét nyomorúságára gondolva, és a megváltást tartva eszében. Mi a véleményed, Dzsívaka: a szerzetes ebben az esetben saját megkárosítására törekszik, vagy mások megkárosítására törekszik, vagy mindkettõ megkárosítására törekszik?
- Semmiképpen sem, uram.
- Tehát, Dzsívaka, a szerzetes ebben az esetben kifogástalan táplálékkal táplálkozik?
- Úgy van, uram. Hallottam egy mondást: "Brahmá lényébõl árad a barátság." Ezt most a Magasztosról saját szememmel láttam, mert a Magasztos lényébõl árad a barátság.
- Dzsívaka, a szenvedélyt, a gyûlöletet, a balgaságot, amibõl az ártó szándék születik, ezt a szenvedélyt, ezt a gyûlöletet, ezt a balgaságot a Beérkezett levetkõzte, gyökerét elmetszette, fatörzsként kidöntötte, megsemmisítette, soha többé nem hajthat ki. Ha erre céloztál szavaiddal, egyetértek veled.
- Igen, uram, éppen erre céloztam szavaimmal. [...]
- Dzsívaka, aki a Beérkezett kedvéért vagy a Beérkezett tanítványai kedvéért életet olt ki, ötszörös súlyos vétket követ el. Elõször azzal követ el súlyos vétket, hogy szól: "Menjetek, hozzátok ide azt az állatot!" Másodszor azzal követ el súlyos vétket, hogy a remegve, kapálózva vonszolt állat fájdalomtól, kíntól szenved. Harmadszor azzal követ el súlyos vétket, hogy szól: "Menjetek, öljétek meg ezt az állatot!" Negyedszer azzal követ el súlyos vétket, hogy az életét vesztõ állat fájdalomtól, kíntól szenved. Ötödször azzal követ el súlyos vétket, hogy a Beérkezettet vagy a Beérkezett tanítványait nem illõ módon fogadja. Ezt az öt súlyos vétket követi el az, aki a Beérkezett kedvéért vagy a Beérkezett tanítványai kedvéért életet olt ki, Dzsívaka.
E szavak hallatára Dzsívaka gyermekorvos így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, csodálatos! Uram, bámulatos! Uram, a szerzetesek valóban feddhetetlen táplálékkal táplálkoznak. [...] Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

KUTYAUTÁNZÓ
[MN 57.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Kólija-földön tartózkodott. Kólija-földön van egy Haliddavaszana nevû város. Itt a tehénutánzó kólija Punna és a kutyautánzó Szénija meztelen szerzetes felkereste a Magasztost. Odaérve, a tehénutánzó Punna köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. A kutyautánzó Szénija meztelen szerzetes viszont üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendõ üdvözlõszavak után kutya módjára összegubbaszkodott, és leheveredett elõtte. Elõtte ülve, a tehénutánzó kólija Punna így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, ez a Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes nehéz fogadalmat teljesít, földre dobott ételmaradékkal táplálkozik. Kutyautánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá, hova kerül?
- Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz!
Ám a tehénutánzó kólija Punna másodszor is (~ harmadszor is) így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, ez a Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, nehéz fogadalmat teljesít, földre dobott ételmaradékkal táplálkozik. Kutyautánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá, hová kerül?
- Látom, Punna, hiába mondom: "Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz!" Nos, felvilágosítalak. Elõfordul, Punna, hogy valaki kutyafogadalmat teljesít folyamatosan és tökéletesen, kutyaerkölcsöket vesz fel folyamatosan és tökéletesen, kutya módjára gondolkozik folyamatosan és tökéletesen, kutya módjára viselkedik folyamatosan és tökéletesen. Teste pusztulása után, halála után kutyák között születik újjá. Ha pedig így gondolkozik: "Ennek az erényemnek, ennek a fogadalmamnak, ennek az önsanyargatásomnak, ennek az önmegtartóztatásomnak jutalmául isten leszek vagy egy isten kísérõje leszek", akkor helytelenül gondolkozik. Helytelen gondolkozása miatt két út közül az egyiket jövendölöm neki: vagy pokolba, vagy állat méhébe kerül. Így tehát, Punna, ha sikerül teljesítenie kutyafogadalmát, kutyák közé kerül, ha nem sikerül, pokolra jut.
E szavak hallatára Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, felzokogott, és könnyekre fakadt. Ekkor a Magasztos így szólt a tehénutánzó kólija Punnához:
- Látod, Punna, hiába mondtam: "Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz!"
- Uram, nem azért sírok [szólt Szénija], mert a Magasztos ezt mondta rólam, hanem mert ezt a kutyautánzó fogadalmat régóta folytatom, régóta végzem. Uram, ez a tehénutánzó kólija Punna tehénutánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá, hová kerül?
- Állj meg, Szénija, hagyd ezt, ne kérdezz!
Ám Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, másodszor is (~ harmadszor is) így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, ez a tehénutánzó kólija Punna tehénutánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá, hová kerül?
- Látom, Szénija, hiába mondom: "Állj meg, Szénija, hagyd ezt, ne kérdezz!" Nos, felvilágosítalak. Elõfordul, Szénija, hogy valaki tehénfogadalmat teljesít folyamatosan és tökéletesen, tehénerkölcsöket vesz fel folyamatosan és tökéletesen, tehén módjára gondolkozik folyamatosan és tökéletesen, tehén módjára viselkedik folyamatosan és tökéletesen. Teste pusztulása után, halála után tehenek között születik újjá [stb.]. Ha sikerül teljesítenie tehénfogadalmát, tehenek közé kerül, ha nem sikerül, pokolra jut.
E szavak hallatára a tehénutánzó kólija Punna felzokogott, és könnyekre fakadt. Ekkor a Magasztos így szólt Szénijához, a kutyautánzó meztelen szerzeteshez:
- Látod, Szénija, hiába mondtam: "Állj meg, Szénija, hagyd ezt, ne kérdezz!"
- Uram, nem azért sírok [szólt Punna], mert a Magasztos ezt mondta rólam, hanem mert ezt a tehénutánzó fogadalmat régóta folytatom, régóta végzem. Most bizalommal fordulok a Magasztoshoz: a Magasztos ki tudja fejteni a Tant úgy, hogy felhagyjak ezzel a tehénfogadalommal, és Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, felhagyjon ezzel a kutyafogadalommal.
- Nos, Punna, hallgasd meg, fontold meg jól; elmondom.
- Úgy lesz, uram - ígérte a Magasztosnak a tehénutánzó kólija Punna.
- Punna, négyféle cselekvést ismertem fel, éltem át és tanítok. Mi ez a négy? Van fekete cselekvés, fekete következménnyel. Van fehér cselekvés, fehér következménnyel. Van fekete-fehér cselekvés, fekete-fehér következménnyel. Van sem fekete, sem fehér cselekvés, fekete és fehér következmény nélkül, a tettek megsemmisítését eredményezõ cselekvés.
Milyen a fekete következménnyel járó, fekete cselekvés? Elõfordul, hogy valaki rossz testi adottságokat halmoz fel magának a jövõre vonatkozólag, rossz beszédbeli adottságokat halmoz fel magának a jövõre vonatkozólag, rossz gondolkozási adottságokat halmoz fel magának a jövõre vonatkozólag. Miután rossz testi adottságokat halmozott fel magának, rossz beszédbeli adottságokat halmozott fel magának, rossz gondolkozási adottságokat halmozott fel magának, rossz világban születik új létre. Miután rossz világban született új létre, ott rossz benyomások érik. A rossz benyomások érintése rossz érzést kelt benne, rendkívül fájdalmasat, mintha pokolbeli lények között volna. Tehát minden lény újjászületése elõzõ léte alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelõen születik újjá, és újjászületése után annak megfelelõ benyomások érik. Ezért mondom, Punna: az élõlények saját tetteik örökösei. - Ezt nevezik fekete következménnyel járó, fekete cselekvésnek.
Milyen a fehér következménnyel járó, fehér cselekvés? Elõfordul, hogy valaki jó testi adottságokat halmoz fel magának a jövõre vonatkozólag, jó beszédbeli adottságokat halmoz fel magának a jövõre vonatkozólag, jó gondolkozási adottságokat halmoz fel magának a jövõre vonatkozólag. Miután jó testi adottságokat halmozott fel magának, jó beszédbeli adottságokat halmozott fel magának, jó gondolkozási adottságokat halmozott fel magának, jó világban születik új létre. Miután jó világban született új létre, ott jó benyomások érik. A jó benyomások érintése jó érzést kelt benne, rendkívül kellemeset, mintha fényistenek között volna. Tehát minden lény újjászületése elõzõ léte alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelõen születik újjá, és újjászületése után annak megfelelõ benyomások érik. Ezért mondom, Punna: az élõlények saját tetteik örökösei. - Ezt nevezik fehér következménnyel járó, fehér cselekvésnek.
Milyen a fekete-fehér következménnyel járó, fekete-fehér cselekvés? Elõfordul, hogy valaki rossz testi adottságokat is, jó testi adottságokat is felhalmoz magának a jövõre vonatkozólag, rossz beszédbeli adottságokat is, jó beszédbeli adottságokat is felhalmoz magának a jövõre vonatkozólag, rossz gondolkozási adottságokat is, jó gondolkozási adottságokat is felhalmoz magának a jövõre vonatkozólag. Miután rossz testi adottságokat is, jó testi adottságokat is felhalmozott magának, rossz beszédbeli adottságokat is, jó beszédbeli adottságokat is felhalmozott magának, rossz gondolkozási adottságokat is, jó gondolkozási adottságokat is felhalmozott magának, olyan világban születik új létre, amely rossz is, jó is. Miután olyan világban született új létre, amely rossz is, jó is, ott rossz benyomások is, jó benyomások is érik. A rossz és jó benyomások érintése rossz érzést is, jó érzést is kelt benne, vegyesen fájdalmasat és kellemeset, mintha emberek és hol istenek, hol pokolbeli lények között volna. Tehát minden lény újjászületése elõzõ léte alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelõen születik újjá, és újjászületése után annak megfelelõ benyomások érik. Ezért mondom, Punna: az élõlények saját tetteik örökösei. - Ezt nevezik fekete-fehér következménnyel járó, fekete-fehér cselekvésnek.
Milyen a fekete és fehér következmény nélküli, sem fekete, sem fehér cselekvés, a tettek megsemmisítését eredményezõ cselekvés? Eltökéltség a fekete következménnyel járó, fekete cselekvésrõl való lemondásra, eltökéltség a fehér következménnyel járó, fehér cselekvésrõl való lemondásra, eltökéltség a fekete-fehér következménnyel járó, fekete-fehér cselekvésrõl való lemondásra - ezt nevezik fekete és fehér következmény nélküli, sem fekete, sem fehér cselekvésnek, a tettek megsemmisítését eredményezõ cselekvésnek. Ezt a négyféle cselekvést ismertem fel, éltem át, és tanítom, Punna.
E szavak utána a tehénutánzó kólija Punna így szólt a Magasztoshoz:
- Pompás, uram! Pompás, uram! [...] Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!
Szénija viszont, a kutyautánzó meztelen szerzetes, így szólt a Magasztoshoz:
- Pompás, uram! Pompás, uram! [...] Szeretnék a Magasztostól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni.
- Szénija, ha valaki elõzõleg más tantételeket vallott, és most ebbe a szerzetesrendbe kéri felvételét, kéri felavatását, elõször négy hónapot kell közöttünk töltenie. Négy hónap elteltével szilárd gondolkozású szerzetesek felveszik és felavatják szerzetesnek. Ám ez olykor másképpen is történhet.
- Uram, ha annak, aki elõzõleg más tantételeket vallott, és most ebbe a szerzetesrendbe kéri felvételét, kéri felavatását, elõször négy hónapot kell eltöltenie, és négy hónap elteltével szilárd gondolkozású szerzetesek felveszik és felavatják szerzetesnek, akkor én elõször négy évet fogok itt eltölteni; négy év elteltével vegyenek fel és avassanak fel szerzetesnek a szilárd gondolkozású szerzetesek!
Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, a Magasztos színe elõtt nyerte el a felvételt, a Magasztos színe elõtt nyerte el a felavatást. Ezután a tiszteletreméltó Szénija, nem sokkal felavatása után, elvonultan, magányban, buzgón, ernyedetlenül, eltökélten élve életét, hamarosan magától felismerte, átélte, elérte már ebben az életben az önmegtartóztatás legfõbb célját, amelynek kedvéért tisztes családok sarjai otthonukból az otthontalanságba távoznak. Megértette: legyõzte a születést, megvalósította a megtartóztatást, befejezte cselekvését, többé nem kell e világra születnie. Így a tiszteletreméltó Szénija is a szentek sorába került.

ABHAJA KIRÁLYFI
[MN 58.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagahában, a Bambusz-erdõben, a Mókus-parkban tartózkodott. Ez idõ tájt Abhaja királyfi felkereste a dzsaina Nátaputtát. Odaérve, üdvözölte Nátaputtát, majd leült elõtte. A dzsaina Nátaputta így szólította meg az elõtte ülõ Abhaja királyfit:
- Eredj, királyfi, vond kérdõre Gótama remetét! Akkor jó híred fog elterjedni: "Abhaja királyfi kérdõre vonta Gótama remetét, pedig Gótama remete olyan nagy erejû, olyan hatalmas!"
- Uram, hogy vonhatnám kérdõre Gótama remetét, hiszen olyan nagy erejû, olyan hatalmas?
- Eredj, királyfi, keresd fel Gótama remetét, s odaérve, így szólítsd meg: "Elõfordulhat-e, uram, hogy a Beérkezett olyat mondjon, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt?" Ha Gótama remete így válaszol kérdésedre: "Királyfi, elõfordulhat, hogy a Beérkezett olyat mond, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt", akkor így folytathatod: "Ebben az esetben mi a különbség közötted, uram, és a közönséges emberek között, hiszen közönséges emberek is mondanak olyat, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt?" Ha viszont Gótama remete így válaszol kérdésedre: "Királyfi, nem fordulhat elõ, hogy a Beérkezett olyat mondjon, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt", akkor így folytathatod: "Ebben az esetben miért mondtad Dévadattáról, uram: "Kárhozott Dévadatta, egy világkorig pokolra kerül Dévadatta, menthetetlen Dévadatta"? Ezek a szavaid megharagították Dévadattát, elkeserítették Dévadattát." Ha ezt a kettõs élû kérdést teszed fel Gótama remetének, sem felfelé, sem lefelé nem tud kibújni. Mint amikor egy embernek vasbilincset vetnek a nyakába, sem felfelé, sem lefelé nem tud kibújni belõle, ugyanúgy Gótama remete sem tud sem felfelé, sem lefelé kibújni, ha ezt a kettõs élû kérdést teszed fel neki.
- Úgy lesz, uram - ígérte meg Abhaja királyfi a dzsaina Nátaputtának, és felállva ültébõl, jobb kéz felõl megkerülte a dzsaina Nátaputtát, elköszönt tõle, és elindult a Magasztoshoz. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült elõtte. Miközben elõtte ült, felpillantott a napra, és ez a gondolata támadt:
- Ma már nincs idõ a Magasztos kérdõre vonására. Majd holnap saját házamban fogom kérdõre vonni a Magasztost - és így szólt a Magasztoshoz:
- Fogadja el meghívásomat a Magasztos holnap ebédre negyedmagával!
A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését.
A Magasztos beleegyezését elnyerve, Abhaja királyfi felállt ültébõl, jobb kéz felõl megkerülte a Magasztost, elköszönt tõle, és távozott. Az éjszaka elmúltával a Magasztos reggel felöltözött, magára öltötte felsõruháját, fogta alamizsnás szilkéjét, és elindult Abhaja királyfi házába. Odaérve, leült az elõkészített ülõhelyre. Abhaja királyfi saját kezûleg szolgálta ki és látta el a Magasztost válogatott sült és fõtt ételekkel. Amikor a Magasztos befejezte étkezését, Abhaja királyfi fogott egy alacsonyabb széket, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost Abhaja királyfi:
- Elõfordulhat-e, uram, hogy a Beérkezett olyat mondjon, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt?
- Semmi körülmények között sem, királyfi.
- Akkor a dzsainák veszítettek, uram.
- Miért mondod, királyfi, hogy akkor a dzsainák veszítettek?
- Uram, felkerestem a dzsaina Nátaputtát. Odaérve, üdvözöltem Nátaputtát, és leültem elõtte. Miközben elõtte ültem, a dzsaina Nátaputta így szólított meg: "Eredj, királyfi, vond kérdõre Gótama remetét! Akkor jó híred fog elterjedni: "Abhaja királyfi kérdõre vonta Gótama remetét, pedig Gótama remete olyan nagy erejû, olyan hatalmas!"" [Megismételve.]
Eközben Abhaja királyfi egy zsenge kisgyermeket, ártatlan csecsemõt tartott az ölében. Ekkor a Magasztos így szólt Abhaja királyfihoz:
- Mi a véleményed, királyfi? Ha ez a kisgyermek a te hanyagságod folytán vagy a dajka hanyagsága folytán egy szilánkot vagy kavicsot venne a szájába, mit tennél vele?
- Elvenném tõle, uram. Ha nem sikerülne megelõzõleg elvennem tõle, bal kezemmel leszorítanám a fejét, és jobb kezem begörbített ujjával még akkor is kivenném a szájából, ha megvérezném vele. Mindezt azért tenném, mert sajnálnám a gyereket.
- Ugyanígy, királyfi: ha a Beérkezett tudja egy kijelentésrõl, hogy az valótlan, hamis és káros, és másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor azt nem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésrõl, hogy az valóságos, igaz, de káros, és másoknak kellemetlen, másokat bánt, azt sem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésrõl, hogy az valóságos, igaz és hasznos, de másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor a Beérkezett tudja, hogy mikor idõszerû annak a kijelentésnek a megtétele. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésrõl, hogy az valótlan, hamis és káros, de másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor azt nem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésrõl, hogy az valóságos, igaz, de káros, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, azt sem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésrõl, hogy az valóságos, igaz és hasznos, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor a Beérkezett tudja, hogy mikor idõszerû annak a kijelentésnek a megtétele. Mindezt azért teszi a Beérkezett, mert sajnálja az élõlényeket.
- Uram, amikor nagy tudású nemesek vagy nagy tudású papok vagy nagy tudású házigazdák vagy nagy tudású remeték felkeresik a Beérkezettet, kigondolnak egy kérdést, és felteszik a Beérkezettnek, olyankor a Magasztos már elõre átgondolja-e: "Akik majd felkeresnek és ezt vagy ezt kérdezik tõlem, azoknak majd ezt válaszolom a kérdésre", vagy pedig abban a pillanatban jut a Beérkezettnek eszébe a válasz?
- Viszontkérdést teszek fel, királyfi; felelj rá belátásod szerint. Mit gondolsz, királyfi: jól ismered a kocsi minden részét?
- Igen, uram, jól ismerem a kocsi minden részét.
- Akkor mit gondolsz, királyfi? Ha felkeresnének, és megkérdeznék tõled: "Milyen része ez a kocsinak?", ilyenkor már elõre átgondolnád-e: "Akik majd felkeresnek, és ezt vagy ezt kérdezik tõlem, azoknak majd ezt válaszolom a kérdésre", vagy pedig abban a pillanatban jutna eszedbe a válasz?
- Uram, én gyakorlott kocsihajtó vagyok, és jól ismerem a kocsi minden részét, tisztában vagyok a kocsi minden egyes részével. Abban a pillanatban eszembe fog jutni a válasz.
- Nos, királyfi, ugyanígy, amikor nagy tudású nemesek vagy nagy tudású papok, vagy nagy tudású házigazdák, vagy nagy tudású remeték felkeresik a Beérkezettet, kigondolnak egy kérdést, és felteszik a Beérkezettnek, olyankor abban a pillanatban eszébe jut a Beérkezettnek a válasz azért, mert a Beérkezett jól ismeri a Tan minden részletét, és mivel a Tan minden részletét jól ismeri, abban a pillanatban eszébe jut a válasz.
E szavak hallatára Abhaja királyfi így szólt a Magasztoshoz:
- Pompás, uram! Pompás, uram! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat [...stb.]. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

MÁLUNKJÁPUTTA
[MN 63.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ekkor a tiszteletreméltó Málunkjáputtának magános elmélkedése során ilyen kétségei támadtak:
- Vannak olyan tanítások, amelyeket a Magasztos nem fejtett ki, elkerült, mellõzött, mint ezeket: "A világ örökkévaló", vagy "A világ nem örökkévaló", vagy "A világ véges", vagy "A világ végtelen", vagy "A lélek azonos a testtel", vagy "Más a lélek és más a test", vagy "A Beérkezett létezni fog a halál után", vagy "A Beérkezett nem fog létezni a halál után", vagy "A Beérkezett létezni is fog, nem is a halál után", vagy "A Beérkezett sem létezni, sem nem létezni nem fog a halál után". Mindezt nem fejtette ki nekem a Magasztos, és én nem tartom helyesnek, nem tartom jónak, hogy mindezt nem fejtette ki nekem a Magasztos. Felkeresem a Magasztost, és kérdést intézek hozzá ebben az ügyben. Ha a Magasztos kifejti, hogy a világ örökkévaló, vagy a világ nem örökkévaló, hogy a világ véges, vagy a világ végtelen, hogy a lélek azonos a testtel, vagy más a lélek és más a test, hogy a Beérkezett létezni fog a halál után, vagy a Beérkezett nem fog létezni a halál után, hogy a Beérkezett létezni is fog, nem is a halál után, vagy a Beérkezett sem létezni, sem nem létezni nem fog a halál után, akkor a Magasztosnál maradok szerzetesként. Ha a Magasztos nem fejti ki, hogy a világ örökkévaló, vagy a világ nem örökkévaló [...stb.], akkor szakítok tanításai követésével, és visszatérek a világi életbe.
Amikor beesteledett, és a tiszteletreméltó Málunkjáputta befejezte elmélkedését, felállt ültébõl, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólt a Magasztoshoz a tiszteletreméltó Málunkjáputta:
- Uram, magános elmélkedésem során ilyen kétségeim támadtak: Vannak olyan tanítások, amelyeket a Magasztos nem fejtett ki, elkerült, mellõzött, mint ezeket: "A világ örökkévaló" [...stb.]. Ha a Magasztos kifejti, hogy a világ örökkévaló [...stb.], akkor a Magasztosnál maradok szerzetesként. Ha a Magasztos nem fejti ki, hogy a világ örökkévaló [...stb.], akkor szakítok tanításai követésével, és visszatérek a világi életbe. Ha a Magasztos tudja, hogy a világ örökkévaló, fejtse ki nekem a Magasztos, hogy a világ örökkévaló. Ha a Magasztos tudja, hogy a világ nem örökkévaló, fejtse ki nekem a Magasztos, hogy a világ nem örökkévaló. Ha viszont a Magasztos nem tudja, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló, akkor úgy illik, hogy aki nem tudja és nem látja, mondja meg õszintén: "Nem tudom, nem látom". [...stb.]
- Málunkjáputta! Mondtam-e neked valaha is: "Jöjj, Málunkjáputta, maradj nálam szerzetesként, és én kifejtem neked, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló, hogy a világ végtelen vagy véges, hogy a lélek azonos a testtel, vagy más a lélek és más a test, hogy a Beérkezett létezni fog a halál után, vagy nem fog létezni, hogy a Beérkezett létezni is fog, nem is a halál után, hogy a Beérkezett sem létezni, sem nem létezni nem fog a halál után"?
- Semmiképpen sem, uram.
- Vagy te mondtad-e nekem valaha is: "Uram, a Magasztosnál maradok szerzetesként, de a Magasztos fejtse ki nekem, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [...stb.]"?
- Semmiképpen sem, uram.
- Szóval, Málunkjáputta, én sem mondtam neked: "Jöjj, Málunkjáputta, maradj nálam szerzetesként, és én kifejtem neked, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [...]", te sem mondtad nekem: "Uram, a Magasztosnál maradok szerzetesként, de a Magasztos fejtse ki nekem, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [...]". Ha pedig ez így van, ki vagy te, önhitt ember, és ki ellen emelsz panaszt? Hiszen, Málunkjáputta, ha valaki így beszélne: "Addig nem maradok a Magasztosnál szerzetesként, amíg a Magasztos ki nem fejti nekem, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [...]", annak a Magasztos nem gyõzné mindezt kifejteni, mielõtt az illetõ élete lejárna.
Olyan ez, Málunkjáputta, mint hogyha valakit méreggel vastagon bekent nyílvesszõ sebezne meg, s barátai és ismerõsei, rokonai és hozzátartozói sebekhez értõ orvost hívatnának, õ azonban így kezdene beszélni: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglõtt: nemes volt-e, pap volt-e, közrendû volt-e, szolga volt-e?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglõtt: mi a neve, milyen nemzetségbõl származik?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglõtt: magas, alacsony, vagy középtermetû?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglõtt: fekete, barna, vagy világos bõrû?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglõtt: melyik faluban, városban vagy településen lakik?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, milyen volt az az íj, amelybõl meglõttek: egyenes vagy görbe?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, mibõl volt az az íjhúr, amelyrõl meglõttek: liánból, kákából, ínból, kenderbõl, háncsból készült-e?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, mibõl volt az a nyílvesszõ, amellyel meglõttek: nádból, vagy vesszõbõl?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, milyen volt a nyílvesszõ, amellyel meglõttek: keselyûtollal, kócsagtollal, ölyvtollal, pávatollal, kakastollal volt-e feltollazva?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, milyen állat inával volt körültekerve a nyílvesszõ vége, amellyel meglõttek: ökör, vagy bivaly, vagy õz, vagy majomínnal?" Továbbá így beszélne: "Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, milyen volt a nyílhegy, amellyel meglõttek: hegyes, vagy éles, vagy horgas, vagy kampós, vagy borjúfog alakú, vagy levél alakú?" Az illetõ nem gyõzné mindezt megtudakolni, mielõtt élete lejárna. Ugyanígy, Málunkjáputta, aki így beszélne: "Addig nem maradok a Magasztosnál szerzetesként, amíg a Magasztos ki nem fejti nekem, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [...]", annak a Magasztos nem gyõzne mindent kifejteni, mielõtt az illetõ élete lejárna.
"Ha fennáll az a tétel, hogy a világ örökkévaló, akkor van értelme az önmegtartóztatásnak" - ez így nem mondható, Málunkjáputta. "Ha fennáll az a tétel, hogy a világ nem örökkévaló, akkor van értelme az önmegtartóztatásnak" - ez sem mondható így, Málunkjáputta. Akár az a tétel áll fenn, hogy a világ örökkévaló, akár az a tétel áll fenn, hogy a világ nem örökkévaló, egy bizonyos: van születés, van öregség, van halál, van szomorúság, fájdalom, szenvedés, bánat, gyötrelem, és én csak azt hirdetem, hogy mindezeknek már ebben az életben végét lehet vetni.
"Ha fennáll az a tétel, hogy a világ véges (~ hogy a lélek azonos a testtel, ~ a Beérkezett létezni fog a halál után, ~ a Beérkezett létezni is fog, nem is a halál után), akkor van értelme az önmegtartóztatásnak" - ez így nem mondható, Málunkjáputta. "Ha fennáll az a tétel, hogy a világ végtelen (~ hogy más a lélek és más a test, ~ a Beérkezett nem fog létezni a halál után, ~ a Beérkezett sem létezni, sem nem létezni nem fog a halál után), akkor van értelme az önmegtartóztatásnak" - ez sem mondható így, Málunkjáputta. Akár az a tétel áll fenn, hogy a világ véges, akár az a tétel áll fenn, hogy a világ végtelen [...stb.], egy bizonyos: van születés, van öregség, van halál, van szomorúság, fájdalom, szenvedés, bánat, gyötrelem, és én csak azt hirdetem, hogy mindezeknek már ebben az életben végét lehet vetni.
Ezért, Málunkjáputta, ha valamirõl nem beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy nem fejtettem ki; ha valamirõl beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy kifejtettem. És mirõl nem beszéltem, Málunkjáputta? Nem mondtam azt, hogy a világ örökkévaló. Nem mondtam azt, hogy a világ nem örökkévaló. Nem mondtam azt, hogy a világ véges. Nem mondtam azt, hogy a világ végtelen [...stb.]. Miért nem beszéltem mindezekrõl, Málunkjáputta? Azért, mert mindebbõl nem származik haszon, nem tartozik az önmegtartóztatás lényegéhez, nem vezet lemondáshoz, vágytalansághoz, önuralomhoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, kialváshoz (nirvánához); ezért nem beszéltem minderrõl, Málunkjáputta.
És mirõl beszéltem, Málunkjáputta? Megmondtam: ez a szenvedés oka. Megmondtam: ez a szenvedés megszüntetése. Megmondtam: ez a szenvedés megszüntetéséhez vezetõ út. Miért beszéltem mindezekrõl, Málunkjáputta? Mert mindebbõl haszon származik, mert elõsegíti az önmegtartóztatást, mert lemondáshoz, vágytalansághoz, önuralomhoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, kialváshoz vezet; ezért beszéltem minderrõl, Málunkjáputta.
Ezért, Málunkjáputta, ha valamirõl nem beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy nem fejtettem ki; ha valamirõl beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy kifejtettem.
Így beszélt a Magasztos. A tiszteletreméltó Málunkjáputta örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

VACCSHAGOTTA; PÉLDÁZAT A TÛZRÕL
[MN 72.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Vaccshagotta remete felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendõ üdvözlõ szavak után leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost Vaccshagotta remete:
- Azt az elméletet vallja-e, Gótama úr, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?
- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.
- Tehát azt az elméletet vallja Gótama úr, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?
- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.
[Stb., 1. a 63. szuttát.]
- Vaccsha, az az elmélet, amely szerint a világ örökkévaló (~ nem örökkévaló stb.), pusztán tévhitek sûrûsége, tévhitek bozótja, tévhitek szemfényvesztése, tévhitek zûrzavara, tévhitek béklyója, és szenvedéssel, bajjal, kínnal, gyötrelemmel jár, nem vezet lemondáshoz, vágytalansághoz, önuralomhoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, kialváshoz. Ezt a veszélyt látom benne, és ezért távol tartom magamat mindezektõl az elméletektõl.
- Van-e egyáltalán valamilyen elmélete Gótama úrnak?
- Vaccsha, a Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a Beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szûnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szûnnek meg az érzetek: mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szûnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogy szûnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan jön létre a megismerés, hogyan szûnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden feltevést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, legyõzött, elhagyott, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult.
- Az ilyen felszabadult elméjû szerzetes hol születik újjá, Gótama?
- Nem lehet azt mondani, hogy újjászületik, Vaccsha.
- Tehát nem születik újjá?
- Nem lehet azt mondani, hogy nem születik újjá.
- Tehát újjászületik is, nem is?
- Nem lehet azt mondani, hogy újjászületik is, nem is.
- Tehát sem újjászületik, sem nem születik újjá?
- Nem lehet azt mondani, hogy sem újjászületik, sem nem születik újjá.
- Gótama, amikor azt kérdeztem, hogy az ilyen felszabadult elméjû szerzetes hol születik újjá, azt válaszoltad, hogy nem lehet azt mondani, hogy újjászületik, Vaccsha. Amikor azt kérdeztem, hogy ezek szerint nem születik újjá, azt válaszoltad, hogy nem lehet azt mondani, hogy nem születik újjá. Amikor azt kérdeztem, hogy ezek szerint újjászületik is, nem is, azt válaszoltad, hogy nem lehet azt mondani, hogy újjászületik is, nem is. Amikor azt kérdeztem, hogy ezek szerint sem újjászületik, sem nem születik újjá, azt válaszoltad, hogy nem lehet azt mondani, hogy sem újjászületik, sem nem születik újjá. Ezek után tudatlanságba kerültem, ezek után bizonytalanságba kerültem, Gótama, és azt a bizalmat, amely elõzõ beszélgetésünk nyomán kialakult bennem Gótama úr iránt, ilyen körülmények között elveszítettem.
- Vaccsha, elég ebbõl a tudatlanságból, elég ebbõl a bizonytalanságból! Vaccsha, ez a Tan mély értelmû, nehezen fogható fel, nehezen sajátítható el, túlhaladja az értelmet, fenséges, bölcs, csak tudósoknak való. Te nem értheted meg, mert más nézeteket vallasz, más felfogást követsz, mást hiszel, más szabályoknak veted alá magadat, más tanítóid vannak. Nos, viszontkérdést teszek fel, Vaccsha; felelj rá belátásod szerint. Mi a véleményed, Vaccsha: ha tûz égne elõtted, tudnád-e: "Itt elõttem tûz ég"?
- Ha tûz égne elõttem, Gótama, tudnám: "Itt elõttem tûz ég."
- És ha megkérdeznék tõled: mitõl ég ez a tûz, amelyik itt ég elõtted, mit válaszolnál a kérdésre?
- Ha megkérdeznék tõlem: mitõl ég ez a tûz, amelyik itt ég elõttem, ezt válaszolnám a kérdésre: "Ez a tûz, amelyik itt ég elõttem, attól ég, hogy fûvel és fával táplálják."
- És ha kialudna elõtted a tûz, tudnád-e: "Kialudt elõttem a tûz"?
- Ha kialudna elõttem a tûz, tudnám: "Kialudt elõttem a tûz."
- És ha megkérdeznék tõled: ez a tûz, amelyik kialudt elõtted, melyik égtáj felé távozott, keletre, nyugatra, északra vagy délre, mit válaszolnál a kérdésre?
- Nem lehet rá válaszolni, Gótama. Hiszen a tûz, amely attól égett, hogy fûvel és fával táplálták, annak felemésztése után, ha nem raktak rá újabbakat, táplálék nélkül maradt, és éppen ezért mondjuk róla, hogy kialudt.
- Ugyanígy, Vaccsha, a testet, amellyel a meghatározó a Beérkezettet meghatározhatná, a Beérkezett levetkõzte, gyökerét elmetszette, mint kidöntött fatörzset; megsemmisítette, soha többé létre nem támadhat. A Beérkezett megszabadult a testi vonatkozásoktól; mély, felmérhetetlen, megismerhetetlen, mint a nagy óceán. Nem lehet azt mondani róla, hogy újjászületik; nem lehet azt mondani róla, hogy nem születik újjá; nem lehet azt mondani róla, hogy újjászületik is, nem is; nem lehet azt mondani róla, hogy sem újjászületik, sem nem születik újjá. Az érzeteket (~ értelmet, ~ adottságokat, ~ megismerést), amelyekkel a meghatározó a Beérkezettet meghatározhatná, a Beérkezett levetkõzte, gyökerüket elmetszette, mint kidöntött fatörzset; megsemmisítette õket, soha többé létre nem támadhatnak. A Beérkezett megszabadult az érzetek (~ értelem, ~ adottságok, ~ megismerés) vonatkozásaitól; mély, felmérhetetlen, megismerhetetlen, mint a nagy óceán. Nem lehet azt mondani róla, hogy újjászületik; nem lehet azt mondani róla, hogy nem születik újjá [...stb.].
E szavak hallatára Vaccshagotta remete így szólt a Magasztoshoz:
- Gótama, mintha egy falu vagy város határában állna egy nagy szálafa, és a mulandóság törvénye szerint lefoszlana róla lomb és gally, lefoszlana róla kéreg és háncs, és idõ múltán lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán állna a törzs, ugyanúgy lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán áll elõttem Gótama úr magyarázata. Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! [...] Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

MÁGANDIJA
[MN 75.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevû városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tûzhely mellé leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsõruháját, fogta alamizsnagyûjtõ szilkéjét, és elindult Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd alamizsnagyûjtõ útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy közeli erdõségbe, a nap hátralévõ részét eltölteni. Az erdõ mélyén leült egy fa tövébe, hogy ott töltse a napot.
Eközben Mágandija vándor remete idõtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetõdött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tûzhely mellé leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól:
- Kinek van ez a gyékény a tûzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül szolgál.
- Mágandija, a Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi: "Itt van a Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és emberek tanítója, a magasztos Buddha." Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide terítve.
- Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom.
- Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes bölcsességét, üdvös tanítását.
- Bháradvádzsa, ha szemtõl szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: "Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba."
- Ha nincs kifogása ellene Mágandija úrnak, beszámolok errõl Gótama remetének.
- Felõlem nyugodtan elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr.
A Magasztos emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlõ szavakat váltott vele, és leült elõtte. A Magasztos így szólította meg az elõtte ülõ Bháradvádzsa papot:
- Bháradvádzsa, ennek a gyékénynek kapcsán beszélgettél valamirõl Mágandija vándor remetével?
E szavakra Bháradvádzsa pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak:
- Éppen errõl akartam beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót.
Mielõtt a Magasztos és Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete, idõtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetõdött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlõ szavakat váltott vele, és leült elõtte.
A Magasztos így szólította meg az elõtte ülõ Mágandija vándor remetét:
- Mágandija, a szem az alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a szemet megfékezte, megbilincselte, legyõzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?
- Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.
- Mágandija, a fül a hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a fület megfékezte, megbilincselte, legyõzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?
- Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.
- Mágandija, az orr az illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi; a Beérkezett az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyõzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?
- Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.
- Mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhetõ kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött, késõbb azonban a valóságnak megfelelõen felismerte az alakok keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tõlük, és ezután az alakok vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belsõ nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?
- Egyáltalán semmit, Gótama.
- És mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhetõ hangokban (~ orral érzékelhetõ illatokban, ~ nyelvvel érzékelhetõ ízekben, ~ testtel érzékelhetõ tapintásokban, ~ ésszel érzékelhetõ gondolatokban) gyönyörködött, késõbb azonban a valóságnak megfelelõen felismerte a hangok [stb.] keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tõlük, és ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belsõ nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?
- Egyáltalán semmit, Gótama.
- Márpedig, Mágandija, eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a szemmel érzékelhetõ kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy õszi, egy téli, egy nyári. A négy õszi hónapot az õszi palotában töltöttem, énekesnõk társaságában, és ki sem léptem a palotából. Késõbb azonban a valóságnak megfelelõen felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tõlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belsõ nyugalmat elértem. Látom a többi élõlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti õket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte õket, nem találok ezekben gyönyörûséget. Miért? Mert én azt a boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon túlemelkedve, az égi gyönyörûségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendût nem irigylem, nem találok benne gyönyörûséget.
Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhetõ kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz, Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában, az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni az emberi gyönyörûségekhez?
- Semmiképpen sem, Gótama, hiszen az égi gyönyörûségek fölülmúlják, túlhaladják a földi gyönyörûségeket.
- Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem [...]. Késõbb azonban a valóságnak megfelelõen felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tõlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, [...] nem találok benne gyönyörûséget.
Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerõsei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Õ a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az elsõ ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történõ kezelést?
- Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra.
- Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, [...] késõbb azonban az örömök vágya kialudt bennem, [...] nem találok benne gyönyörûséget.
Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, [...] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Ekkor két erõs férfi kétfelõl karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden erõvel kitépni magát kezeik közül?
- De igen, Gótama, mert annak a tûznek az érintése igen fájdalmas, perzselõ, égetõ.
- Mit gondolsz, Mágandija: annak a tûznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselõ, égetõ, vagy már elõzõleg is igen fájdalmas, perzselõ, égetõ volt annak a tûznek az érintése?
- Annak a tûznek az érintése most is igen fájdalmas, perzselõ, égetõ, és elõzõleg is igen fájdalmas, perzselõ, égetõ volt annak a tûznek az érintése, Gótama. Ám annak a leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták, körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélõképességét, és az volt a téveszméje, hogy a kínzó tûz jólesik.
- Ugyanígy, Mágandija, az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselõk, égetõk voltak, a jövõben is igen fájdalmasak, perzselõk, égetõk lesznek, a jelenben is igen fájdalmasak, perzselõk, égetõk az érzéki örömök. Mégis az élõk az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti õket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elveszítik ítélõképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek.
Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, [...] annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bûzhödnek sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszketõ sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élõk, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti õket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek az élõk, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti õket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik.
Mi a véleményed, Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy fõminisztert, vagy hallottál-e olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna, szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belsõ nyugalmat elérte volna, vagy valaha elérné?
- Semmiképpen sem, Gótama.
- Valóban, Mágandija; én sem láttam olyan királyt vagy fõminisztert, én sem hallottam olyanról [...]. Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog csillapulni, akik a belsõ nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok mindannyian a valóságnak megfelelõen felismerték az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tõlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a belsõ nyugalmat elérték vagy el fogják érni.
Ekkor a Magasztos ezt a kinyilatkoztatást tette:
Az egészség a legfõbb kincs, a kialvás a fõ öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.
E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz:
- Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása:
Az egészség a legfõbb kincs, a kialvás a fõ öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idõk zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették:
Az egészség a legfõbb kincs, a kialvás a fõ öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása.
- Mágandija, amikor hallottad, hogy régi idõk zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették:
Az egészség a legfõbb kincs, a kialvás a fõ öröm, milyen egészségrõl, milyen kialvásról volt szó?
E szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével.
- Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat, elcsitult minden bajom.
- Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer hallaná, amikor egy látó ember így beszél: "Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha." Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: "Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha." Átvenné, felöltené, örömében elégedetten jelentené ki: "Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha." Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében elégedetten jelentené ki: "Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha", vagy csak azért, mert hisz a látónak?
- Természetes, Gótama, hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: "Mindenkinek jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha", mert nem tudja, nem látja, milyen, és hisz a látónak.
- Ugyanígy, Mágandija, a más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség, nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják:
Az egészség a legfõbb kincs, a kialvás a fõ öröm.
A tökéletesen megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset:
Az egészség a legfõbb kincs, a kialvás a fõ öröm,
nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.
Ez a mondás azóta szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija, betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik, és te mégis így beszélsz errõl a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte, kínok gyötörte, bajok gyötörte testrõl: "Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás." Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás.
- Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.
- Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, [...] és barátai és ismerõsei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki, õ próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belõle az orvosra, fölösleges fáradság háramlana belõle az orvosra?
- Kétségtelenül, Gótama.
- Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana belõle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belõle rám.
- Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.
- Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, [...] és egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, [...] de barátai és ismerõsei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenõcsöt, orrtisztító olajat adna neki. Õ próbát tenne a gyógyszerrel, és látása megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna, elmenne a kedve attól az olajos, kormos, ócska köntöstõl, és azt a másik embert ellenségének tekintené, rosszakarójának tekintené, sõt legszívesebben elpusztítaná: "Ej, ez az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos, ócska köntössel, mondván: "Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha!" Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez ragaszkodás" öt elemétõl, és így gondolkoznál: "Ej, ez az emberi elme hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés."
- Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó szemmel keljek fel ültõ helyemrõl!
- Akkor csatlakozzál igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod hallani tõlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod: mindez betegség, fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethetõ. A ragaszkodás megszûntével megszûnik a létezés, a létezés megszûntével megszûnik a születés, a születés megszûntével megszûnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szûnik meg számomra ez az egész egyetemes szenvedés.
E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz:
- Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. [...]
Így a tiszteletreméltó Mágandija is a szentek sorába került.

SZAKULUDÁJI
[MN 77.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagaha mellett, a Bambusz-ligetben, a Mókus-parkban tartózkodott. Ez idõ tájt számos nagy hírû, nagynevû vándor remete gyûlt össze a Páva-parkban, a Remete-kertben, többek között Anugára, Varadhara, Szakuludáji, és egyéb nagy hírû, nagynevû vándor remeték. A Magasztos pedig egyik reggelen felöltözött, magára öltötte felsõruháját, fogta alamizsnagyûjtõ szilkéjét, és elindult Rádzsagahába alamizsnáért. Közben azonban a Magasztosnak ez a gondolata támadt:
- Túlságosan korán van még Rádzsagahába indulni alamizsnáért. Inkább felkeresem Szakuludájit, a vándor remetét a Páva-parkban, a Remete-kertben.
Ezzel a Magasztos elindult a Páva-park felé, a Remete-kertbe.
Ezalatt Szakuludáji vándor remete nagyszámú, zajongó remete körében ült, akik nagy zsivaj, hangos zsivaj közepette mindenféle alacsonyrendû dologról fecsegtek, például királyokról, rablókról, miniszterekrõl, hadvezérekrõl, veszedelmekrõl, háborúkról, ételekrõl, italokról, ruhákról, fekhelyekrõl, virágfüzérekrõl, illatszerekrõl, rokonságról, szekerekrõl, falvakról, telepekrõl, városokról, országokról, nõkrõl, úti történetekrõl, kút melletti pletykákról, kísértetekrõl, mindenféle szórakoztató esetrõl, tengeri kalandokról, hol volt, hol nem volt mesékrõl. Szakuludáji, a vándor remete, messzirõl észrevette a közeledõ Magasztost, s mikor észrevette, csitítani kezdte a körülötte ülõket:
- Kedves uraim, maradjanak csendben, ne zajongjanak! Errefelé tart Gótama remete, és a tiszteletreméltó Gótama remete a csendet szereti, a csendet javallja. Talán a csendben ülõ gyülekezet láttán kedve támad idejönni hozzánk.
Erre a vándor remeték elhallgattak. Ekkor a Magasztos Szakuludáji remete felé vette lépteit. Szakuludáji remete megszólította a Magasztost:
- Lépjen körünkbe a Magasztos! Köszöntjük a Magasztost! Régóta nem járt erre a Magasztos szokásos körútja során. Foglaljon helyet a Magasztos; uraságodnak készítettük elõ ezt az ülõhelyet.
A Magasztos leült a felajánlott ülõhelyre, Szakuludáji remete pedig fogott egy alacsonyabb ülõalkalmatosságot, és leült elõtte. A Magasztos így szólította meg az elõtte ülõ Szakuludáji remetét:
- Milyen kérdés megbeszélésére gyûltetek jelenleg össze, Szakuludáji? Mirõl beszélgettetek, amikor félbeszakítottátok?
- Uram, hagyjuk azt a kérdést, amelynek megbeszélésére jelenleg összegyûltünk! Azt a kérdést késõbb is bármikor könnyûszerrel meghallhatja a Magasztos. Viszont egyszer régebben, más alkalommal, különbözõ felekezetekhez tartozó remeték és papok verõdtek össze, gyûltek össze a gyûlésteremben, és a következõ kérdésrõl indult beszélgetés:
- Valóban nyeresége Anga és Magadha országnak, valóban szerencséje Anga és Magadha országnak, hogy ismert nevû, nagy hírû, gázlómutató, sok ember figyelmét magukra vonó remeték és szerzetesek, akiknek sok hívük, sok követõjük, sok tanítványuk van, itt gyûltek össze Rádzsagahában, hogy itt töltsék az esõs évszakot. Itt van például Púrana Kasszapa, ismert nevû, nagy hírû, gázlómutató, sok ember figyelmét magára vonó remete, akinek sok híve, sok követõje, sok tanítványa van, és õ is Rádzsagahában tölti az esõs évszakot. Itt van például Makkhali Gószála, [...] Adzsita Készakambali, [...] Pakudha Kaccsájana, [...] Szandzsaja Bélatthiputta, [...] Nigantha Nátaputta, [...] és Gótama remete. Ezek közül az ismert nevû, nagy hírû, gázlómutató, sok ember figyelmét magukra vonó remeték és papok közül, akiknek sok hívük, sok követõjük, sok tanítványuk van, melyiket tisztelik legjobban tanítványai, melyiket becsülik, értékelik legtöbbre, melyiket tartják legnagyobbra, és hogyan tartanak ki mellettük tiszteletük, megbecsülésük jeléül?
Ekkor egyesek így beszéltek:
- Itt van ez a Púrana Kasszapa, ismert nevû, nagy hírû, gázlómutató, sok ember figyelmét magára vonó remete, akinek sok híve, sok követõje, sok tanítványa van, tanítványai mégsem tisztelik, becsülik, értékelik, tartják nagyra, és nem tartanak ki Púrana Kasszapa mellett tiszteletük, megbecsülésük jeléül. Egy alkalommal Púrana Kasszapa több száz fõbõl álló hallgatóság elõtt fejtette ki tanításait. Ekkor Púrana Kasszapa egyik tanítványa közbekiáltott:
- Ne Púrana Kasszapához forduljanak kegyetek ezzel a kérdéssel! Õ nem ért hozzá; mi értünk hozzá. Forduljanak hozzánk kegyetek ezzel a kérdéssel, mi elmagyarázzuk kegyeteknek.
Púrana Kasszapa ég felé tárt karral jajveszékelt, de nem bírt velük:
- Csillapodjanak kegyetek, ne szóljanak közbe kegyetek! Nem kegyeteket kérdezték, engem kérdeztek; én magyarázom el nekik.
Ám Púrana Kasszapa sok tanítványa elvetette tanítását, és elpártolt tõle:
- Nem te ismered igazán a tant és a rendi fegyelmet, én ismerem igazán a tant és a rendi fegyelmet. Hogyan ismerhetnéd igazán a tant és a rendi fegyelmet? Rossz úton indultál, én indultam helyes úton. Én célba jutottam, te nem jutottál célba. Amit elõbb kell mondani, azt utóbb mondtad, amit utóbb kell mondani, azt elõbb mondtad. Elméleteid összeomlottak, tanításaidat elvetjük, zsákutcába jutottál. Add fel tanaidat, vagy védd meg õket, ha tudod!
Így tehát Púrana Kasszapát nem tisztelik, nem becsülik, nem értékelik, nem tartják nagyra tanítványai, és nem tartanak ki Púrana Kasszapa mellett tiszteletük, megbecsülésük jeléül. És gúny tárgya lett tanításaiért Púrana Kasszapa.
Mások így beszéltek:
- Itt van ez a Makkhali Gószála, [...].Adzsita Készakambali, [...] Pakudha Kaccsájana, [...] Szandzsaja Bélatthiputta, [...] Nigantha Nátaputta. [Mindannyiszor megismételve a jelenet.] És gúny tárgya lett tanításaiért Makkhali Gószála [... stb.].
Mások így beszéltek:
- Itt van ez a Gótama remete, ismert nevû, nagyhírû, gázlómutató, sok ember figyelmét magára vonó személy, akinek sok híve, sok követõje, sok tanítványa van, és õt tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják tanítványai, és kitartanak mellette tiszteletük, megbecsülésük jeléül. Egy alkalommal Gótama remete több száz fõbõl álló hallgatóság elõtt fejtette ki tanításait. Ekkor Gótama remete egyik tanítványa elköhintette magát. Erre egy másik tanítvány meglökte a térdével:
- Maradjon csendben, tiszteletreméltó testvérem, ne zajongjon, tiszteletreméltó testvérem! Magasztos mesterünk fejti ki a Tant!
Amikor Gótama remete több száz fõbõl álló hallgatóság elõtt fejti ki tanításait, Gótama remete tanítványai soraiból tüsszentés vagy köhintés sem hallatszik. Az egész gyülekezet várakozva figyel rá: "Meghalljuk a Tant, amelyet a Magasztos ad elõ." Mint amikor egy ember a piactéren színmézet sajtol cseppenként, és az egész tömeg várakozva figyel rá, éppígy, amikor Gótama remete több száz fõbõl álló hallgatóság elõtt fejti ki tanításait, Gótama remete tanítványai soraiból tüsszentés vagy köhintés sem hallatszik. Az egész gyülekezet várakozva figyel rá: "Meghalljuk a Tant, amelyet a Magasztos ad elõ." Gótama remetének azok a tanítványai is, akik csatlakoztak követõihez, de késõbb feladták a szerzetesi életet, és visszatértek a világi életbe, továbbra is dicsérik a Mestert, dicsérik a Tant, dicsérik a gyülekezetet, és csak önmagukat vádolják, nem vádolnak másokat: "Hitványak vagyunk, erélytelenek vagyunk, mert a Tan és a rendi fegyelem megismerése után remeteségbe vonultunk ugyan, de nem bírtunk életünk végéig kitartani a tiszta, erényes megtartóztatásban." Továbbra is megmaradnak világi hívõnek vagy tisztelõnek, és megtartják az öt parancsolatot.
Így tehát Gótama remetét tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják tanítványai, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak Gótama remete mellett.
- Hát te, Udáji, hány olyan tulajdonságot találsz bennem, amelyekért tanítványaim tisztelnek, becsülnek, értékelnek, nagyra tartanak, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellettem?
- Uram, öt tulajdonságot találok a Magasztosban, amelyekért a Magasztost tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják tanítványai, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellette. Mi ez az öt? A Magasztos szûkösen táplálkozik, és dicséri a szûkös táplálkozást. Ez az elsõ tulajdonsága a Magasztosnak, amelyért, úgy találom, tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják a Magasztost tanítványai, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellette, hogy tehát a Magasztos szûkösen táplálkozik, és dicséri a szûkös táplálkozást.
Továbbá a Magasztos megelégszik akármilyen ruházattal, [...] megelégszik akármilyen alamizsnával, [...] megelégszik akármilyen fekhellyel és ülõhellyel, [...] elvonultan él, és dicséri az elvonult életet. [...]
- Udáji, ha tanítványaim azért tisztelnének, becsülnének, értékelnének, tartanának nagyra, és azért tartanának ki mellettem tiszteletük és megbecsülésük jeléül, mert úgy tartanák, hogy Gótama remete szûkösen táplálkozik -, nos, Udáji, vannak olyan tanítványaim is, akik csak egy csésze táplálékot, vagy fél csésze táplálékot, vagy egy béluvadióhéjnyi táplálékot, vagy fél béluvadióhéjnyi táplálékot fogyasztanak. Én viszont olykor egy teli alamizsnás szilkével is elfogyasztok, sõt többet is elfogyasztok. Ha tehát csupán azért tisztelnének, becsülnének, értékelnének, tartanának nagyra tanítványaim, és azért tartanának ki mellettem tiszteletük és megbecsülésük jeléül, mert Gótama remete szûkösen táplálkozik, és dicséri a szûkös táplálkozást, akkor azok a tanítványaim, akik csak egy csésze táplálékot, vagy fél csésze táplálékot, vagy egy béluvadióhéjnyi táplálékot, vagy fél béluvadióhéjnyi táplálékot fogyasztanak, pusztán ezért nem tisztelnének, becsülnének, értékelnének, tartanának nagyra, és nem tartanának ki mellettem tiszteletük, megbecsülésük jeléül.
[...] Vannak olyan tanítványaim is, akik rongyokba öltöznek, durva leplekbe öltöznek. Halottégetõ helyeket, szemétdombokat, árusok hulladékait túrják fel, onnan készítenek maguknak felsõruhát. Én viszont olykor házigazdák módjára öltözködöm erõs, jól megvarrt, gyapjas köntösbe. [...]
[...] Vannak olyan tanítványaim is, akik házról házra járnak élelmet koldulni, kidobott maradéknak is örülnek, s ha belépnek egy házba, és ott ülõhellyel kínálják õket, nem ülnek le. Én viszont olykor meghívást is elfogadok, és fûszerekkel ízesített, mártásokkal körített, finomra hántolt rizst fogyasztok. [...]
[...] Vannak olyan tanítványaim is, akik fák tövében tanyáznak, vagy szabad ég alatt tanyáznak, és nyolc hónapig nincs tetõ a fejük felett. Én viszont olykor vakolt és festett falú, szélvédett, zárható ajtajú, ablaktáblákkal ellátott csarnokokban tartózkodom. [...]
[...] Vannak olyan tanítványaim is, akik a rengetegben egyedül élnek, magánosan ülnek és feküsznek, az õserdõ mélyén, magányba vonulva tanyáznak. Csak minden fél hónapban jelennek meg a gyülekezetben, amikor a szerzeteseket a rendi fegyelem szabályaira intik. Én viszont olykor szerzetesek és apácák, világi hívõ férfiak és nõk, királyok és udvari tanácsosok, más tanok hirdetõi és azok tanítványai körében töltöm az idõt. [...]
Így tehát, Udáji, tanítványaim nem ezért az öt tulajdonságomért tisztelnek. [...]. Más öt tulajdonság az, amelyekért tanítványaim tisztelnek. [...]. Mi ez az öt?
Elõször is, Udáji, magasabb rendû erkölcsömért tisztelnek tanítványaim: "Gótama remete erkölcsös, a tökéletes erkölcsök teljességével rendelkezik." Ez az elsõ olyan tulajdonságom, amelyért tanítványaim tisztelnek, becsülnek. [...].
Továbbá tökéletes tisztánlátásomért tisztelnek tanítványaim: "Gótama remete akkor mondja, hogy tudja, ha valóban tudja; Gótama remete akkor mondja, hogy látja, ha valóban látja. Gótama remete érti a tant, amelyet tanít, nem értetlenül tanítja. Gótama remete megindokolja a tant, amelyet tanít, nem hagyja indokolás nélkül." [...]
Továbbá magasabb rendû tudásomért tisztelnek tanítványaim: "Gótama remete nagy tudású, a tökéletes tudás teljességével rendelkezik. Sohasem fordul elõ, hogy ne látná elõre a leendõ véleményt, vagy ne tudná tanítása értelmében megcáfolni az elhangzó ellenvéleményt." [...]
Továbbá szenvedés sújtotta, szenvedés gyötörte tanítványaim a szenvedés miatt keresnek fel, és a szenvedésrõl szóló nemes igazságot kérdezik tõlem. Kérdésükre kifejtem a szenvedésrõl szóló nemes igazságot, és kérdésük megválaszolásával megvilágosítom elméjüket. A szenvedés okáról, a szenvedés megszüntetésérõl, és a szenvedés megszüntetéséhez vezetõ útról szóló nemes igazságot kérdezik tõlem. Kérdésükre kifejtem a szenvedés megszüntetéséhez vezetõ útról szóló nemes igazságot, és kérdésük megválaszolásával megvilágosítom elméjüket. [...]
.................................................................................................................................................
Továbbá megmutattam tanítványaimnak azt az utat, amelyen elindulva, az indulatok megsemmisítése révén tanítványaim saját erejükbõl már ebben az életben felismerhetik, megvalósíthatják, elérhetik gondolkozásuk indulatmentes felszabadulását, értelmük indulatmentes felszabadulását.
Ez az az öt tulajdonság, Udáji, amelyekért tanítványaim tisztelnek, becsülnek, értékelnek, nagyra tartanak, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellettem.
Így beszélt a Magasztos. Szakuludáji, a vándor remete, örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

AMIT SZERETÜNK
[MN 87.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ez idõ tájt egy családapa egyetlen, szeretett, kedves gyermeke meghalt. Halála után az apa nem gondolt munkájával, nem gondolt evéssel. Folyton a halottégetõ helyre járt, és jajgatott: "Hol vagy, egyetlen gyermekem? Hol vagy, egyetlen gyermekem?"
Egyszer ez a családapa felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos így szólította meg az elõtte ülõ családapát:
- Családapa, nem vagy ura gondolataidnak; gondolataid máshol járnak.
- Uram, hogyne járnának máshol gondolataim? Egyetlen, szeretett, kedves gyermekem meghalt. Halála óta nem gondolok munkámmal, nem gondolok evéssel. Folyton a halottégetõ helyre járok, és jajgatok: "Hol vagy, egyetlen gyermekem? Hol vagy, egyetlen gyermekem?"
- Így van ez, családapa. Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.
- Uram, ki értene egyet azzal, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük? Hiszen amit szeretünk, az örömet és gyönyörûséget okoz azáltal, hogy szeretjük, uram.
Ezzel a családapa felállt ültébõl, és a Magasztos szavait helytelenítve, kelletlenül fogadva, eltávozott.
Ugyanebben az idõben egy sereg kockajátékos a Magasztostól nem messze kockázott. A családapa odament a kockajátékosokhoz, és odaérve, így szólt hozzájuk:
- Uraim, az imént felkerestem Gótama remetét. Odaérve, köszöntöttem Gótama remetét, és leültem elõtte. Amikor elõtte ültem, Gótama remete így szólított meg: "Családapa, nem vagy ura gondolataidnak; gondolataid máshol járnak." E szavak hallatára így válaszoltam Gótama remetének: "Uram, hogyne járnának máshol gondolataim? Egyetlen, szeretett, kedves gyermekem meghalt. Halála óta nem gondolok munkámmal, nem gondolok evéssel. Folyton a halottégetõ helyre járok, és jajgatok: "Hol vagy, egyetlen gyermekem? Hol vagy, egyetlen gyermekem?" Erre õ: "Így van ez, családapa. Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - "Uram, ki értene egyet azzal, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük? Hiszen amit szeretünk, az örömet és gyönyörûséget okoz azáltal, hogy szeretjük, uram." Ezzel felálltam ültömbõl, és Gótama remete szavait helytelenítve, kelletlenül fogadva, eltávoztam.
- Úgy van, családapa; úgy van, családapa. Amit szeretünk, az örömet és gyönyörûséget okoz azáltal, hogy szeretjük.
- Egy véleményen vannak velem a kockajátékosok - gondolta a családapa, és távozott.
Ennek a beszélgetésnek híre ment, és végül a királyi palotába is eljutott. Kószala királya, Paszénadi, Malliká királynéhoz fordult:
- Malliká, a te Gótama remetéd ezt mondta: "Amit szeretünk az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük."
- Mahárádzsa, ha a Magasztos ezt mondta, akkor úgy is van!
- Mindig így megy ez! Bármit mond Gótama remete, ez a Malliká mindig igazat ad neki: "Mahárádzsa, ha a Magasztos ezt mondta, akkor úgy is van!" Mint ahogy bármit mond a tanító, a tanítvány mindig igazat ad neki: "Úgy van, mester, úgy van, mester!", ugyanúgy te is, Malliká, bármit mond Gótama remete, mindig igazat adsz neki: "Mahárádzsa, ha a Magasztos ezt mondta, akkor úgy is van! Eredj, Malliká, tûnj el!
Ekkor Malliká királyné odaszólította Nálidzsangha papot:
- Eredj, pap, keresd fel a Magasztost! Odaérve, hajolj fejeddel lábához, s nevemben kérdezd meg, hogyan szolgál egészsége, jólléte, kényelme, ereje, nyugalma: "Uram, Malliká királyné a Magasztos lábához hajtja fejét, és kérdezteti, hogyan szolgál egészsége, jólléte, kényelme, ereje, nyugalma." És érdeklõdd meg: "Uram, valóban mondta-e a Magasztos ezeket a szavakat: "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük"?" A Magasztos válaszát jól jegyezd meg, és közöld velem. A Beérkezettek nem mondanak valótlant.
- Igen, úrnõm - válaszolta engedelmesen Nálidzsangha pap Malliká királynénak, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözletet váltott vele, és illendõ üdvözlõ szavak után leült elõtte. Elõtte ülve, így szólt a Magasztoshoz Nálidzsangha pap:
- Gótama úr, Malliká királyné Gótama úr lábához hajtja fejét, és kérdezteti, hogyan szolgál egészsége, jólléte, kényelme, ereje, nyugalma. És érdeklõdik: "Uram, valóban mondta-e a Magasztos ezeket a szavakat: "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük"?"
- Úgy van, pap, úgy van, pap. [Megismételve.] A következõ esettel is szemléltethetjük, mit jelent az, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.
Egyszer itt Szávatthiban egy asszonynak meghalt az anyja. Halála után az asszony magán kívül, eszelõsen rohant utcáról utcára, keresztútról keresztútra, és kérdezgette. "Nem láttátok anyámat? Nem láttátok anyámat?" Ezzel az esettel is szemléltethetjük, pap, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.
Egyszer itt Szávatthiban egy másik asszonynak meghalt az apja (~ bátyja, ~ húga, ~ fia, ~ lánya, ~ férje; egy embernek meghalt az anyja, ~ apja, ~ bátyja, ~ húga, ~ fia, ~ lánya, ~ felesége). Halála után az asszony (~ az ember) magánkívül, eszelõsen rohant utcáról utcára, keresztútról keresztútra, és kérdezgette: "Nem láttátok az apámat? Nem láttátok az apámat?" (~ bátyámat, ~ húgomat, ~ fiamat, ~ lányomat, ~ férjemet, ~ feleségemet?)
Egyszer itt Szávatthiban egy asszony felkereste rokonait. Rokonai erõszakkal elválasztották férjétõl, és máshoz akarták feleségül adni. Õ azonban nem akart ahhoz menni. Az asszony elmondta férjének: "Uram, rokonaim erõszakkal elválasztottak tõled, és máshoz akarnak feleségül adni. Én azonban nem akarok ahhoz menni." Ekkor a férfi kettéhasította feleségét, és magát is megölte: "Halálunk után együtt leszünk." Ezzel az esettel is szemléltethetjük, pap, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.
Nálidzsangha pap örömmel és megelégedetten fogadta a Magasztos szavait, felkelt ülõhelyérõl, és visszatért Malliká királynéhoz. Odaérve, mindenrõl beszámolt Malliká királynénak, ami a Magasztossal folytatott beszélgetésben elhangzott. Ekkor Malliká királyné felkereste Paszénadit, Kószala királyát. Odaérve, így szólt Paszénadihoz, Kószala királyához:
- Mi a véleményed, mahárádzsa? Szereted Vadzsírí királylányt?
- Igen, Malliká, szeretem Vadzsírí királylányt.
- Mi a véleményed, mahárádzsa? Ha Vadzsírí királylányt valami csapás, szerencsétlenség érné, ez szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okozna neked?
- Malliká, ha Vadzsírí királylányt valami csapás, szerencsétlenség érné, az én életemnek is vége lenne. Hogyne okozna szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet?!
- Mahárádzsa, a bölcs, a látó, a szent, a tökéletesen megvilágosult Magasztos erre célzott, amikor ezt mondta: "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Mi a véleményed, mahárádzsa? Szereted Vászabhá háremhölgyet (~ Vidúdabha fõvezért, ~ engem, ~ Kászí városát és Kószala országot)?
- Igen, Malliká, szeretem Vászabhá háremhölgyet (~ Vidúdabha fõvezért, ~ téged, ~ Kászí városát és Kószala országot).
- Mi a véleményed, mahárádzsa? Ha Vászabhá háremhölgyet (~ Vidúdabha fõvezért, ~ engem, ~ Kászí városát és Kószala országot) valami csapás, szerencsétlenség érné, ez szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okozna neked?
- Malliká, ha Vászabhá háremhölgyet (~ Vidúdabha fõvezért, ~ téged, ~ Kászí városát és Kószala országot) valami csapás, szerencsétlenség érné, az én életemnek is vége lenne. Hogyne okozna szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet?!
- Mahárádzsa, a bölcs, a látó, a szent, a tökéletesen megvilágosult Magasztos erre célzott, amikor ezt mondta: "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük."
- Csodálatos, Malliká, bámulatos, Malliká, hogy a Magasztos bölcsessége milyen messzire hatol, milyen messzire lát! Jöjj, Malliká, tegyünk tiszteletet elõtte!
Ezzel Paszénadi, Kószala királya, felkelt ülõhelyérõl, köntösét fél vállán átvetette, és arca elõtt összetett kézzel meghajolt arrafelé, ahol a Magasztos tartózkodott, és háromszor mondta dicséretét:
- Hódolat annak a Magasztosnak, szentségesnek, tökéletesen megvilágosultnak!
Hódolat annak a Magasztosnak, szentségesnek, tökéletesen megvilágosultnak!
Hódolat annak a Magasztosnak, szentségesnek, tökéletesen megvilágosultnak!

ASSZALÁJANA
[MN 93.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ebben az idõben ötszáz pap gyülekezett össze Szávatthiban különbözõ tartományokból, valamilyen ügy elintézésére. A papok körében felmerült ez a gondolat:
- Ez a Gótama remete azt hirdeti, hogy mind a négy rend egyformán tiszta. Ki tudna vitába bocsátkozni Gótama remetével errõl a kérdésrõl?
Ez idõ tájt Szávatthiban idõzött egy Asszalájana nevû fiatal pap, kopaszra nyírt fejû, tizenhat éves ifjú, aki végigtanulta a három Védát a szófejtésekkel, szertartásmagyarázatokkal, kiejtési szabályokkal, nyelvtannal és legendákkal együtt, és a vitákban járatos bölcselkedõk minden tulajdonságával rendelkezett. Ekkor a papoknak ez az elgondolásuk támadt:
- Szávatthiban idõzik ez az Asszalájana nevû fiatal pap, kopaszra nyírt fejû, tizenhat éves ifjú, aki végigtanulta a három Védát a szófejtésekkel, szertartásmagyarázatokkal, kiejtési szabályokkal, nyelvtannal és legendákkal együtt, és a vitákban járatos bölcselkedõk minden tulajdonságával rendelkezik. Õ alkalmas arra, hogy vitába bocsátkozzék Gótama remetével errõl a kérdésrõl.
Ekkor a papok felkeresték Asszalájanát, a fiatal papot, s odaérve, így szóltak hozzá:
- Asszalájana, ez a Gótama remete azt hirdeti, hogy mind a négy rend egyformán tiszta. Menjen Asszalájana úr, bocsátkozzék vitába Gótama remetével errõl a kérdésrõl!
E szavak hallatára Asszalájana, a fiatal pap, így válaszolt azoknak a papoknak:
- Gótama remete igaz szavú, és igaz szavú emberrel nem lehet vitába szállni. Nem tudok vitába bocsátkozni Gótama remetével errõl a kérdésrõl.
A papok azonban másodszor is (~ harmadszor is) így szóltak Asszalájanához, a fiatal paphoz:
- Asszalájana, ez a Gótama remete azt hirdeti, hogy mind a négy rend egyformán tiszta. Menjen, Asszalájana úr, bocsátkozzék vitába Gótama remetével errõl a kérdésrõl! Utóvégre Asszalájana úr is folytatott remeteéletet. Ne szenvedjen harc nélkül vereséget Asszalájana úr!
E szavak hallatára Asszalájana, a fiatal pap, így válaszolt azoknak a papoknak:
- Látom, kegyetek nem engednek. Pedig Gótama remete igaz szavú, és igaz szavú emberrel nem lehet vitába szállni. Nem tudok vitába bocsátkozni Gótama remetével errõl a kérdésrõl. Ám kegyetek nevében felkeresem.
Ekkor Asszalájana, a fiatal pap, nagyszámú pap kíséretében felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendõ üdvözlõ szavak után leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost Asszalájana, a fiatal pap:
- Gótama, a papok így beszélnek: "A papság a legnemesebb rend, minden más rend hitvány. A papság fehér rend, minden más rend fekete. A papság tiszta, a többiek nem. A papok Brahmá édes gyermekei, Brahmá szájából születtek, Brahmá sarjai, Brahmá alkotásai, Brahmá örökösei." Gótama úr mit szól ehhez?
- Asszalájana, ismeretes, hogy a papoknak van feleségük, aki gyermeket fogan, kihordja, megszüli, szoptatja. Miért, hogy a papok, noha anyaméhbõl származnak, mégis így beszélnek: "A papság a legnemesebb rend, minden más rend hitvány. A papság fehér rend, minden más rend fekete. A papság tiszta, a többiek nem. A papok Brahmá édes gyermekei, Brahmá szájából születtek, Brahmá sarjai, Brahmá alkotásai, Brahmá örökösei"?
- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]."
- Mi a véleményed, Asszalájana: hallottál-e arról, hogy a görögöknél és perzsáknál és más szomszédos országokban csak két rend van, az urak és a szolgák rendje, és aki úrnak született, szolga is lehet belõle, és aki szolgának született, úr is lehet belõle?
- Igen, hallottam róla, hogy a görögöknél és perzsáknál és más szomszédos országokban csak két rend van, az urak és a szolgák rendje, és aki úrnak született, szolga is lehet belõle, és aki szolgának született, úr is lehet belõle.
- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]"?
- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]."
- Mi a véleményed, Asszalájana: ha egy nemes gyilkol, lop, kicsapongó életet él, hazug, rágalmazó, goromba, fecsegõ, irigy, rosszindulatú, tévhiteket vall, akkor teste pusztulása után, halála után mélyre bukik, rossz útra, nyomorúságra, pokolba kerül, de a pap nem? És ugyanúgy a közrendû, (~ és ugyanúgy a szolga,) ha gyilkol, lop, kicsapongó életet él, hazug, rágalmazó, goromba, fecsegõ, irigy, rosszindulatú, tévhiteket vall, akkor teste pusztulása után, halála után mélyre bukik, rossz útra, nyomorúságra, pokolba kerül, de a pap nem?
- Semmiképpen sem, Gótama. A nemes is (~ és ugyanúgy) a pap is, a közrendû is, a szolga is, mind a négy rend tagjai mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságra, pokolba kerülnek testük pusztulása után, haláluk után, ha gyilkolnak, lopnak, kicsapongó életet élnek, hazugok, rágalmazók, gorombák, fecsegõk, irigyek, rosszindulatúak, tévhiteket vallanak.
- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]"?
- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]."
- Mi a véleményed, Asszalájana: ha egy pap tartózkodik a gyilkosságtól, tartózkodik a lopástól, tartózkodik a kicsapongástól, tartózkodik a hazugságtól, tartózkodik a rágalmazástól, tartózkodik a gorombaságtól, tartózkodik a fecsegéstõl, nem irigy, jóindulatú, helyes hitet vall, akkor teste pusztulása után, halála után jó útra, mennybe kerül, de a nemes nem, a közrendû nem, a szolga nem?
- Semmiképpen sem, Gótama. A nemes is (~) a pap is, a közrendû is, a szolga is, mind a négy rend tagjai jó útra, mennybe kerülnek testük pusztulása után, haláluk után, ha tartózkodnak a gyilkosságtól, tartózkodnak a lopástól, tartózkodnak a kicsapongástól, tartózkodnak a hazugságtól, tartózkodnak a rágalmazástól, tartózkodnak a gorombaságtól, tartózkodnak a fecsegéstõl, nem irigyek, jóindulatúak, helyes hitet vallanak.
- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]"?
- Hiába mondja ezt, Gótama úr, a papok mégis így tartják: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]."
- Mi a véleményed, Asszalájana: ezen a vidéken csak a papok képesek szelíd, békés, barátságos érzületet táplálni, a nemesek nem, a közrendûek nem, a szolgák nem?
- Semmiképpen sem, Gótama. Ezen a vidéken a nemesek is (~) a papok is, a közrendûek is, a szolgák is, mind a négy rend tagjai képesek szelíd, békés, barátságos érzületet táplálni.
- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]"?
- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: "A papság a legnemesebb rend [... stb.]."
- Mi a véleményed, Asszalájana: csak a papok tehetik meg, hogy szappant és szivacsot fogjanak, és lemenjenek a folyóra, hogy lemossák magukról a port és szennyet, a nemesek nem, a közrendûek nem, a szolgák nem?
- Semmiképpen sem, Gótama. A nemesek is (~) a papok is, a közrendûek is, a szolgák is, mind a négy rend tagjai megtehetik, hogy szappant és szivacsot fogjanak, és lemenjenek a folyóra, hogy lemossák magukról a port és szennyet.
- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek: "A papság a legnemesebb rend [... stb.]"?
- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: "A papság a legnemesebb rend [... stb.]."
- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy egy felkent fejû, nemes származású király maga elé rendel száz embert különbözõ kasztokból: "Jöjjetek, barátaim, akik nemes családból, papi családból, fõtiszti családból származtok! Fogjatok dörzsölõpálcát szálafából, pálmafából, szantálfából, csiholjatok vele szikrát, gyújtsatok vele tüzet! Jöjjetek ti is, barátaim, akik páriacsaládból, vadászcsaládból, kosárfonó-családból, bognárcsaládból, szemételtakarító-családból származtok! Fogjatok dörzsölõpálcát kutyaitatóból, vagy disznóvályúból, vagy mosóteknõbõl, vagy ricinuscserjébõl, csiholjatok vele szikrát, gyújtsatok vele tüzet!" Mit gondolsz, Asszalájana: az a szikra, amelyet a nemes családból, papi családból, fõtiszti családból származók szálafából, pálmafából, szantálfából hasított dörzsölõpálcával csiholnak, az a tûz, amelyet azzal gyújtanak, eléggé izzó, fényes, lángoló lesz ahhoz, hogy tüzet lehessen rakni vele, viszont az a szikra, amelyet a páriacsaládból, vadászcsaládból, kosárfonó-családból, bognárcsaládból, szemételtakarító-családból származók kutyaitatóból, disznóvályúból, mosóteknõbõl, ricinuscserjébõl hasított dörzsölõpálcával csiholnak, az a tûz, amelyet azzal gyújtanak, nem lesz eléggé izzó, fényes, lángoló ahhoz, hogy tüzet lehessen rakni vele?
- Dehogynem, Gótama. [...] Mindegyik tûz egyformán eléggé izzó, fényes, lángoló lesz ahhoz, hogy tüzet lehessen rakni vele.
- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]"?
- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]."
- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy egy nemes fia egy pap lányával hál, és együtthálásukból fiú születik. A nemes fiától és pap lányától származó gyermek anyjához is hasonlít, apjához is hasonlít, és anyja után is, apja után is nemesnek is minõsíthetõ és papnak is minõsíthetõ?
- A nemes fiától és pap lányától származó gyermek anyjához is hasonlít, apjához is hasonlít, és anyja után is nemesnek is minõsíthetõ és papnak is minõsíthetõ, Gótama.
- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy egy pap fia egy nemes lányával hál, és együtthálásukból fiú születik. A pap fiától és nemes lányától származó gyermek anyjához is hasonlít, apjához is hasonlít, és anyja után is, apja után is nemesnek is minõsíthetõ és papnak is minõsíthetõ?
- A pap fiától és nemes lányától származó gyermek anyjához is hasonlít, apjához is hasonlít, és anyja után is, apja után is nemesnek is minõsíthetõ és papnak is minõsíthetõ, Gótama.
- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy egy kancát egy szamárcsõdörrel párosítanak. A párosodásból csikó születik. A kancától és szamárcsõdörtõl származó csikó az anyaállathoz is hasonlít, az apaállathoz is hasonlít, és az anyaállat után is, az apaállat után is lónak is minõsíthetõ és szamárnak is minõsíthetõ?
- A keresztezõdés következtében öszvér lesz a csikó, Gótama. Ebben az esetben eltérést látok a szülõktõl, az elõbbieknél viszont semmiféle eltérést sem látok a szülõktõl.
- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy van két édestestvér papfiú. Az egyik tanult és jól nevelt, a másik tanulatlan és neveletlen. Melyiket fogják a papok elsõnek megvendégelni ünnepségeken, rizs felajánlásakor, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor?
- Amelyik fiú tanult és jól nevelt, azt fogják a papok elsõnek megvendégelni ünnepségeken, rizs felajánlásakor, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor. Milyen haszon származnék abból, amit tanulatlan és neveletlen embernek adnának?
- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy van két édestestvér papfiú. Az egyik tanult, jól nevelt, de rossz erkölcsû, gonosz; a másik tanulatlan, neveletlen, de jó erkölcsû, becsületes. Melyiket fogják a papok elsõnek megvendégelni ünnepségeken, rizs felajánlásakor, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor?
- Amelyik fiú tanulatlan és neveletlen, de jó erkölcsû, becsületes, azt fogják a papok elsõnek megvendégelni ünnepségeken, rizs felajánlásakor, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor.
- Asszalájana, elõször eljutottál a születésig, a születéstõl eljutottál a tanultságig, a tanultságtól visszajutottál a négy rend egyforma tisztaságának tételéhez, amelyet én hirdetek.
E szavak hallatára Asszalájana, a fiatal pap, elnémult, zavarba jött, és magába roskadva, lesütött szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ült. Amikor a Magasztos látta, hogy Asszalájana, a fiatal pap, némán, zavartan, magába roskadva, lesütött szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ül, így szólt hozzá:
- Asszalájana, egykor a régmúltban a hét papi látnok erdei remeteségben, lombkunyhókban idõzött, és ilyen téves nézeteik támadtak: "A papság a legnemesebb rend, minden más rend hitvány. A papság fehér rend, minden más rend fekete. A papság tiszta, a többiek nem. A papok Brahmá édes gyermekei, Brahmá szájából születtek, Brahmá sarjai, Brahmá alkotásai, Brahmá örökösei." Meghallotta ezt Aszita Dévala látnok. [...] Haját és szakállát lesimította, bíborszínû köntöst vetett vállára, sarut öltött, aranyjogart fogott kezébe, és megjelent a hét papi látnok remetetanyáján. Körbesétált a remetetanyán, és így szólította meg a hét papi látnokot:
- Ej, mit keresnek itt kegyetek, papi látnokok? Mit keresnek itt kegyetek, papi látnokok?
A hét papi látnok így gondolkozott:
- Ki lehet ez, aki körbejár a hét papi látnok remetetanyáján, mint a nyomtató ökör, és így beszél: "Ej, mit keresnek itt kegyetek, papi látnokok? Mit keresnek itt kegyetek, papi látnokok?" Ej, átkozzuk meg!
Ekkor a hét papi látnok megátkozta Aszita Dévalát:
- Hamvadj hamuvá, te hitvány!
De minél erõsebben átkozta a hét papi látnok Aszita Dévalát, annál szebb, daliásabb, méltóságteljesebb lett. Ekkor a hét papi látnok erre a meggyõzõdésre jutott:
- Önsanyargatásunk hiábavaló volt, önmegtartóztatásunk eredménytelen maradt. Mert ha régebben megátkoztunk valakit: "Hamvadj hamuvá, te hitvány!" azonnal hamuvá hamvadt. Ezt viszont minél erõsebben átkozzuk, annál szebb, daliásabb, méltóságteljesebb lesz.
- Nem volt hiábavaló kegyetek önsanyargatása, nem maradt eredménytelen önmegtartóztatásuk. Csupán hagyjanak fel kegyetek azzal a gyûlölettel, amelyet velem szemben táplálnak.
- Felhagyunk azzal a gyûlölettel, amelyet uraságoddal szemben táplálunk. De kicsoda uraságod?
- Hallottak kegyetek Aszita Dévala látnokról?
- Igen.
- Nos, én vagyok az.
Ekkor a hét papi látnok Aszita Dévala látnok elé járult, hogy köszöntsék. Aszita Dévala látnok így szólt a hét papi látnokhoz:
- Úgy hallottam, hogy a hét papi látnok erdei remeteségben, lombkunyhókban idõzik, és ilyen téves nézeteik támadtak: "A papság a legnemesebb rend [...stb.]."
- Úgy van.
- Tudják-e kegyetek, hogy vajon nagyanyjuk pappal közösült-e, vagy nem pappal?
- Nem tudjuk.
- Tudják-e kegyetek, hogy vajon nagyanyjuk anyja vagy hetedik nagyanyjuk pappal közösült-e, vagy nem pappal?
- Nem tudjuk.
- Tudják-e kegyetek, hogy vajon nagyapjuk pap leányával közösült-e, vagy nem pap leányával?
- Nem tudjuk.
- Tudják-e kegyetek, hogy vajon nagyapjuk apja vagy hetedik nagyapjuk pap leányával közösült-e, vagy nem pap leányával?
- Nem tudjuk.
- Tudják-e kegyetek, hogyan fogamzik a magzat?
- Igen, azt tudjuk, hogyan fogamzik a magzat. Egyesül az anya és az apa, és az anya fogamzási idõszakban van, és a megszületésre váró lélek is jelen van. E három tényezõ találkozása eredményeként fogamzik a magzat.
- Tudják-e kegyetek, hogy az a lélek nemes-e, pap-e, közrendû-e, vagy szolga-e?
- Nem, azt nem tudjuk, hogy az a lélek nemes-e, pap-e, közrendû-e, vagy szolga-e.
- Ha ez így áll, akkor tudják-e kegyetek, hogy kicsodák?
- Ha ez így áll, akkor mi sem tudjuk, hogy kik vagyunk.
Lám, Asszalájana, az a hét papi látnok nem tudta megvédeni álláspontját a származás kérdésében, amikor Aszita Dévala látnok vallatóra fogta, faggatta, sarokba szorította õket. Hát akkor hogyan tudnád megvédeni álláspontodat a származás kérdésében, amikor vallatóra foglak, faggatlak, sarokba szorítalak, te, aki mestereddel együtt arra sem volnál méltó, hogy az áldozati kanalat odanyújtsd nekik?
E szavak hallatára Asszalájana, a fiatal pap, így szólt a Magasztoshoz:
- Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

ÉSZUKÁRÍ
[MN 96.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Észukárí pap felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendõ üdvözlõszavak után leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost Észukárí pap:
- Gótama, a papok négyféle szolgálatról tanítanak: a papok szolgálatáról tanítanak, a nemesek szolgálatáról tanítanak, a közrendûek szolgálatáról tanítanak, a szolgák szolgálatáról tanítanak.
A papok szolgálatáról ezt tanítják a papok, Gótama: a pap szolgálhat papnak, a nemes szolgálhat papnak, a közrendû szolgálhat papnak, a szolga szolgálhat papnak. Ezt tanítják a papok a papok szolgálatáról, Gótama.
A nemesek szolgálatáról ezt tanítják a papok: a nemes szolgálhat nemesnek, a közrendû szolgálhat nemesnek, a szolga szolgálhat nemesnek. Ezt tanítják a papok a nemesek szolgálatáról, Gótama.
A közrendûek szolgálatáról ezt tanítják a papok: a közrendû szolgálhat közrendûnek, a szolga szolgálhat közrendûnek. Ezt tanítják a papok a közrendûek szolgálatáról, Gótama.
A szolgák szolgálatáról ezt tanítják a papok: a szolga szolgálhat szolgának, mert ki más szolgálhatna a szolgának? Ezt tanítják a papok a szolgák szolgálatáról, Gótama.
Errõl a négyféle szolgálatról tanítanak a papok, Gótama. Mit szól ehhez Gótama úr?
- Mondd, pap: az egész világ elfogadja a papok tanítását errõl a négyféle szolgálatról?
- Semmiképpen sem, Gótama.
- Olyan ez, pap, mint hogyha volna egy szegény, nyomorgó, magát eltartani képtelen ember, és akarata ellenére ráerõszakolnának egy falatot: "Nesze, te ember, itt van ez a hús, edd meg, és fizesd meg az árát!" Ugyanúgy a papok a többi remete és pap beleegyezése nélkül tanítják ezt a négyféle szolgálatot.
Pap, én nem mondom, hogy mindenkinek szolgálni kell. Azt sem mondom, pap, hogy senkinek sem kell szolgálni. Akinek a szolgálatában az ember a szolgálattól rosszabb lesz, nem jobb, annak nem kell szolgálni, ezt mondom. Akinek a szolgálatában viszont jobb lesz az ember a szolgálattól, nem rosszabb, annak szolgálni kell, ezt mondom.
Pap, ha egy nemestõl megkérdeznék: "Akinek a szolgálatában rosszabb lennél a szolgálattól, nem jobb, vagy akinek a szolgálatában jobb lennél a szolgálattól, nem rosszabb, a kettõ közül melyiknek volnál hajlandó szolgálni?" akkor a józan gondolkozású nemes így válaszolna: "Akinek a szolgálatában rosszabb leszek a szolgálattól, nem jobb, azt nem vagyok hajlandó szolgálni. Akinek a szolgálatában viszont jobb leszek a szolgálattól, nem rosszabb, azt hajlandó vagyok szolgálni." És ha egy paptól (~ közrendûtõl, ~ szolgától) megkérdeznék: "Akinek a szolgálatában rosszabb lennél a szolgálattól, nem jobb, vagy akinek a szolgálatában jobb lennél a szolgálattól, nem rosszabb, a kettõ közül melyiknek volnál hajlandó szolgálni?" akkor a józan gondolkozású pap (~ közrendû, ~ szolga) így válaszolna: "Akinek a szolgálatában rosszabb leszek a szolgálattól, nem jobb, azt nem vagyok hajlandó szolgálni. Akinek a szolgálatában viszont jobb leszek a szolgálattól, nem rosszabb, azt hajlandó vagyok szolgálni."
Pap, én nem mondom, hogy az elõkelõ származás jobb. Azt sem mondom, pap, hogy az elõkelõ származás rosszabb. Pap, én nem mondom, hogy a magasabb kasztba tartozás jobb. Azt sem mondom, pap, hogy a magasabb kasztba tartozás rosszabb. Pap, én nem mondom, hogy a nagy vagyon jobb. Azt sem mondom, pap, hogy a nagy vagyon rosszabb. Mert az elõkelõ származásúak között is akadnak gyilkosok, tolvajok, kicsapongók, hazugok; rágalmazók, gorombák, fecsegõk, irigyek, rosszindulatúak, tévhitek követõi. Ezért nem mondom, hogy az elõkelõ származás jobb. És az elõkelõ származásúak között akadnak olyanok is, akik tartózkodnak a gyilkosságtól, tartózkodnak a lopástól, tartózkodnak a kicsapongástól, tartózkodnak a hazugságtól, tartózkodnak a rágalmazástól, tartózkodnak a gorombaságtól, tartózkodnak a fecsegéstõl, nem irigyek, jóindulatúak, helyes hitet vallanak. Ezért nem mondom, hogy az elõkelõ származás rosszabb.
A magasabb kasztba tartozók között is (~ a nagy vagyonúak között is) akadnak gyilkosok, tolvajok, kicsapongók, hazugok, rágalmazók, gorombák, fecsegõk, irigyek, rosszindulatúak, tévhitek követõi. Ezért nem mondom, hogy a magasabb kasztba tartozás (~ a nagy vagyon) jobb. És a magasabb kasztba tartozók között is (~ a nagy vagyonúak között is) akadnak olyanok, akik tartózkodnak a gyilkosságtól, tartózkodnak a lopástól, tartózkodnak a kicsapongástól, tartózkodnak a hazugságtól, tartózkodnak a rágalmazástól, tartózkodnak a gorombaságtól, tartózkodnak a fecsegéstõl, nem irigyek, jóindulatúak, helyes hitet vallanak. Ezért nem mondom, hogy a magasabb kasztba tartozás (~ a nagy vagyon) rosszabb.
Pap, én nem mondom, hogy mindenkinek szolgálni kell. Azt sem mondom, pap, hogy senkinek sem kell szolgálni. Akinek a szolgálatában a hit gyarapodik, az erény gyarapodik, a tudás gyarapodik, az adakozókedv gyarapodik, az értelem gyarapodik a szolgálattól, azt kell szolgálni, ezt mondom.
E beszéd hallatára Észukárí pap így szólt a Magasztoshoz:
- Gótama, a papok négyféle tulajdonról tanítanak: a papok tulajdonáról tanítanak, a nemesek tulajdonáról tanítanak, a közrendûek tulajdonáról tanítanak, a szolgák tulajdonáról tanítanak.
A papok tulajdonáról azt tanítják a papok, Gótama, hogy az alamizsnára alapozott létfenntartásban testesül meg, és amelyik pap elutasítja az alamizsnára alapozott létfenntartást mint tulajdonát, az kötelességszegõ, mint az õrzõ, aki eltulajdonítja a rábízottat. Ezt tanítják a papok a papok tulajdonáról, Gótama.
A nemesek tulajdonáról azt tanítják a papok, hogy az íjban és tegezben testesül meg, és amelyik nemes elutasítja az íjat és tegezt mint tulajdonát, az kötelességszegõ, mint az õrzõ, aki eltulajdonítja a rábízottat. Ezt tanítják a papok a nemesek tulajdonáról, Gótama.
A közrendûek tulajdonáról azt tanítják a papok, hogy a földmûvelésben és jószágtartásban testesül meg, és amelyik közrendû elutasítja a földmûvelést és jószágtartást mint tulajdonát, az kötelességszegõ, mint az õrzõ, aki eltulajdonítja a rábízottat. Ezt tanítják a papok a közrendûek tulajdonáról, Gótama.
A szolgák tulajdonáról azt tanítják a papok, hogy a sarlóban és teherhordó rúdban testesül meg, és amelyik szolga elutasítja a sarlót és teherhordó rudat mint tulajdonát, az kötelességszegõ, mint az õrzõ, aki eltulajdonítja a rábízottat. Ezt tanítják a papok a szolgák tulajdonáról, Gótama.
Errõl a négyféle tulajdonról tanítanak a papok, Gótama. Mit szól ehhez Gótama úr?
- Mondd, pap: az egész világ elfogadja a papok tanítását ezekrõl a tulajdonokról?
- Semmiképpen sem, Gótama.
- Olyan ez, pap, mint hogyha volna egy szegény, nyomorgó, magát eltartani képtelen ember, és akarata ellenére ráerõszakolnának egy falatot: "Nesze, te ember, itt van ez a hús, edd meg, és fizesd meg az árát!" Ugyanígy a papok a többi remete és pap beleegyezése nélkül tanítják ezt a négyféle tulajdont. Én viszont, pap, az ember tulajdonáról azt tanítom, hogy a nemes, magasrendû Tanban testesül meg.
Amíg valaki atyai és anyai õseinek nemzetségét tartja számon, amilyen családban ölt testet személyisége, arról nevezik el. Ha nemesi családban ölt testet személyisége, nemesnek nevezik. Ha papi családban ölt testet személyisége, papnak nevezik. Ha közrendû családban ölt testet személyisége, közrendûnek nevezik. Ha szolga családban ölt testet személyisége, szolgának nevezik. Ugyanúgy van ez, pap, ahogy a tüzet is arról nevezik el, amitõl ég. Ha fától ég a tûz, fatûznek nevezik. Ha rõzsétõl ég a tûz, rõzsetûznek nevezik. Ha szénától ég a tûz, szénatûznek nevezik. Ha trágyától ég a tûz, trágyatûznek nevezik. Ehhez hasonlóan, amíg valaki atyai és anyai õseinek nemzetségét tartja számon, amilyen családban ölt testet személyisége, arról nevezik el. [Megismételve.]
Ám ha egy nemesi családból származó ember otthonából az otthontalanságba távozik, és a Beérkezett hirdette Tant és rendi fegyelmet követve, tartózkodik a gyilkosságtól, tartózkodik a lopástól, tartózkodik a kicsapongástól, tartózkodik a hazugságtól, tartózkodik a rágalmazástól, tartózkodik a gorombaságtól, tartózkodik a fecsegéstõl, nem irigy, jóindulatú, helyes hitet vall, akkor az ilyen ember megvalósította az igazságot, a Tant, a jámborságot. És ha egy papi családból (~ közrendû családból, ~ szolga családból) származó ember otthonából az otthontalanságba távozik, és a Beérkezett hirdette Tant és rendi fegyelmet követve, tartózkodik a gyilkosságtól, tartózkodik a lopástól, tartózkodik a kicsapongástól, tartózkodik a gorombaságtól, tartózkodik a fecsegéstõl, nem irigy, jóindulatú, helyes hitet vall, akkor az ilyen ember megvalósította az igazságot, a Tant, a jámborságot.
.................................................................................................................................................
E szavak hallatára Észukárí pap így szólt a Magasztoshoz:
- Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

Abe Masao - Zen, buddhizmus és nyugati gondolkodás


‘A Zen és a nyugati gondolkodás' azon intellektuális területekhez tartozik, amelyeket a mai világban mindenképpen tanulmányozni és tisztázni kell. Mindamellett egy roppant nehéz témáról van szó. E téma, lévén szerteágazó, oly messze vezet és lényege oly nehezen megragadható, hogy túlhaladja e sorok íróinak lehetőségeit. Így a továbbiakban csak nagy vonalakban fogom felvázolni, remélve, hogy a jövőben átvizsgálhatom még, amint hozzáértő kritikusaim véleményét kiérdemeltem.úgy a jelenben, mint a múltban, úgy Nyugaton, mint Keleten, az ember nem érte be avval, hogy csupán a közvetlenül adottban, csupán az érzékelhető jelenségekben, csupán a jelenvaló világban éljen. Az ember még a lehulló sziromlevélben is az örök szépséget látja. A csillagos égre feltekintve egyetemes törvényt érzékel. Az önmagában és másokban lévő gonoszt észlelve az ember eszményi formáját kutatja. A halállal szembesülve, mely véget vet az életnek, egy soha el nem múló világra vágyik. Mindezen érzések mélyen gyökereznek az emberben. Az emberi szív lankadatlanul keresi a láthatatlan világot a látható mögött, a törvényszerűséget a jelenségek mélyén, az események mögötti jelentést vagy az eszményeket a közvetlen történéseken túl. Ez a szüntelen keresés az ember alapvető követelményéből ered, mely arra kényszeríti, hogy olyasmi után kutasson, ami a jelenvaló világot transzcendálja, mégpedig éppen azért, mert e jelenvaló világban él; valami egyetemes után éppen azért, mivel egyedi jelenségekkel van dolga; valami változatlan és örök után éppen azért, mivel szüntelenül a születés és halál váltakozását tapasztalja. A filozófusok azt állították, hogy az ember egy metafizikai állat, és azt mondhatjuk, hogy e meghatározás alapvető és közös a Kelet és Nyugat, múlt és jelen számára. Ám éppen mivel az ember egy metafizikai állat, olyan perspektívát is meg tud nyitni, mely tagadja az olyan eszmények létezését, amelyek jelen realitását felülmúlják, valamint az örökkévaló meglétét a dolgok mögött. Sőt, az ember olyan álláspontot is képviselhet, miszerint az egyedi jelenségek e jelenvaló világa az egyedüli és egyetlen létező világ.Következésképpen, a jelenvaló dolgok és az eszmények, az egyedi és egyetemes, az időbeli és örök, az immanencia és transzcendencia eme szembenállása és feszültsége végigvonul az emberi létezésen, egyszersmind problematikussá téve azt. Ezt a szembenállást és feszültséget itt a dzsi [az egyedi] és a ri [az egyetemes] fogalmával jelölöm. A dzsi és a ri szembenállása és feszültsége szüntelenül áthatja az emberi létezést, és éppen ezért az emberiség nem tehet mást, mintsem hogy tudomásul veszi ezt mint problémát - ez az ember sorsa és lényege.A dzsi és a ri használata a buddhizmusból ered, amelyben a dzsi a jelenvalót, jelenségszerűt, sajátosat, időbelit és elkülönültet jelöli, míg a ri az eszményi, a numenszerű,1 az egyetemes, az örök és el nem különült megjelölését szolgálja. [...] A buddhista és a nyugati gondolkodás nagymértékben különbözik abban, hogy mit ért konkrétan az eszményi és az egyetemes alatt. Ugyanakkor a nyugati gondolkodásban is több filozófiai álláspont létezik e tekintetben. [...] Vannak olyan álláspontok, amelyek azáltal igyekeznek megragadni és megérteni a dzsi és a ri közti szembenállás és feszültség totalitását, hogy az előbbit (dzsi) tekintik alapvetőnek. Ezek a különféle empirikus álláspontok, melyek egyaránt megtalálhatók Keleten és Nyugaton. Velük ellentétben más álláspontok megkísérlik ugyanezt a totalitást oly módon megragadni és megérteni, hogy az utóbbit (ri) tekintik alapvetőnek. Ezek a különféle idealista álláspontok, amelyek szintén közösek Keleten és Nyugaton.Azonban sem az empirizmus, sem az idealizmus nem nyújt alapvető megoldást az ember problémájára mindaddig, amíg az említett szembenállás és feszültség egyik pólusát mint alapvető elvet ragadják meg, miáltal megmaradnak eme feszültségnél ahelyett, hogy felülmúlnák azt. Hiszen annak az álláspontnak, mely valódi megoldást nyújthat e szemben­állás és feszültség megoldására, át kell törnie e szembenálláson és feszültségen. Metafizikai álláspontnak kell lennie a szó igazi értelmében. [...]Arisztotelész filozófiájában , amit a görög gondolkodás legmagasabb csúcsának tekinthetünk, és főleg a Metaphysicában, a Lét mint olyan, vagyis mint abszolút Sein, ami az élőlények egzisztenciájának alapja, mint alapvető elv szerepel. Az Arisztotelész utáni nyugati metafizika története a Lét eme fogalmának kiterjesztésén alapul. Kant volt az, aki e metafizikai pozíciókat mint dogmatikus álláspontokat támadta, amikor feltette a kérdést: 'Hogyan lehetséges a metafizika mint tudomány (Wissenschaft)', és aki saját kritikai módszerét használt arra, hogy kijelölje a metafizika helyét egy teljességgel új alapon. Az új alapvetés a tiszta gyakorlati ész transzcendentális törvénye volt, vagyis az abszolút 'Kell' (Sollen). Kanttal a Nyugat filozófiai gondolkodása egy meghatározott fordulóponthoz ért. A független 'Lét' metafizikája a szubjektív 'Kell' metafizikájává lett.Azt is mondhatjuk, hogy a nyugati filozófiai gondolkodás folyamata Kant óta bolyongva és tapogatózva halad előre abban a kísérletben, hogy az arisztotelészi 'Lét' és a kanti 'Kell' (Sollen) közti feszültséget vagy polaritást áthidalja oly módon, hogy vagy az egyik vagy a másik pólus felé húz, vagy oly módon, hogy a kettő összhangját gondolja el, vagy pedig megpróbálja transzcendálni azokat valamilyen formában. Eme filozófiai törekvések között elsősorban a Nietzsche és Heidegger nevével fémjelzett az, amely komolyan foglalkozik a "nemlét" vagy a 'Semmi' kérdésével, amelyek nem kategorizálhatók úgy, mint 'Lét' (Sein) vagy 'Kell' (Sollen).Mindamellett a 'Semmi' mint elsődleges metafizikai elv felfogása, mely Arisztotelésznél a 'Lét'-tel, Kantnál a 'Kell'-lel áll szemben (melyeknek abszolút jellegük volt, lévén transzcen­dálták a relativitást és a metafizika lehetőségének alapelvét képezték), csak több mint kétezer év után vált uralkodóvá a nyugati filozófia történetében. Másfelől azonban Keleten az indiai Nágárdzsuna már a második évszázadban világosan megfogalmazta a Semmi gondolatát ebben az értelemben, miközben alapvető filozófiai elvvé tette azt.2 Nágárdzsuna 'Üresség'-fogalma (śūnjatā), mely a hindu mahájána buddhizmus csúcspontját jelenti, nem pusztán filozófiai elv, hanem inkább egy mély vallási tapasztalat kifejeződése volt. A Buddháig visszamenő vallásos önmegvalósítás hagyományában gyökerező Nágárdzsuna filozófiai fogalmakkal fejtette ki a az abszolút 'Semmi' álláspontját, mely egyszerre haladja túl a lét és nemlét fogalmát. Nágárdzsuna gondolata később a mahájána buddhizmus alapvető kiindulási pontjává lett.A 'Lét' (Sein), a 'Kell' (Sollen) és a 'Semmi' (Nichts), vagy, japánul, az U, a Ri és a Mu fogalmai, ahogy ezeket Arisztotelész, Kant és Nágárdzsuna bevezette, mind abszolút vagy nem-relatív jelleggel bírnak, és mindannyian, elvben, transzcendálták a dzsi és ri fent említett szembenállását. A dzsi és ri szembenállása csak akkor múlható felül, ha az u, a ri és a mu elveit abszolutizáljuk. Ha abszolutizáljuk a Ri-t, az 'egyetemest', mely a maga relatív értelmében a fent említett szembenállás egyik pólusa, természetszerűleg Ri-vé avagy 'Egyetemessé' válik (kanti 'Kell') a maga abszolút értelmében. Másfelől maga a dzsi, avagy a 'részleges' mint a szembenállás másik pólusa, a relatív lét és relatív nem-lét szintézise vagy keveréke. Ezért, ha az abszolútumot a dzsi-ből származtatjuk, akkor a dzsi az U-ra (Létre) vagy Mu-ra (Semmire) redukálódik azok abszolút értelmében: dzsi riA relatív és empirikus szint: a részleges az egyetemes
U Mu RiAz abszolút ésmetafizikai szint: Lét Semmi Az Egyetemes (Kell)
Sein Nichts Sollen
Azt is mondhatjuk, hogy Arisztotelész, Kant és Nágárdzsuna, noha időben és térben távol álltak egymástól, mindannyian a maguk módján eljutottak egyfajta abszolút felismerésig. úgy gondolom, hogy a A 'Lét' (Sein), a 'Kell' (Sollen) és a 'Semmi' (Nichts) fogalmait, mindegyiket abszolút értelmében véve, az emberi gondolkodás három alapvető kategóriájának kell neveznünk, melyek egyszersmind magának az emberi létnek a kategóriái. Hiszen három olyan lehetséges kategóriának tekinthetjük őket, amelyek elvben túlhaladták a dzsi és ri szembenállását, mely végighúzódik az emberi léten és mindörökké problematikussá teszi az emberi életet. A három fogalmat ugyanakkor az emberi lét esszenciális problematikájára adott három lehetséges válaszként is értelmezhetjük. Minthogy mindhárom kategória transzcendentális és abszolút jellegű, és nem redukálható sem egymásra, sem valami másra, éppen ezért csak e három kategóriát tekinthetjük valóban alapvetőnek.
USein(Arisztotelész) Mu RiNichts Sollen(Nágárdzsuna) (Kant)
Az ember intellektuális történetében ezt a három alapvető kategóriát Arisztotelész, Kant, illetve Nágárdzsuna fogalmazta meg. [...]
Mint tudjuk, Platón, aki megelőzte Arisztotelészt, Ideákat (idea) tételezett az érzékelés tárgyai és a dolgok mögött, melyek keletkeznek, elpusztulnak és változnak. Az Ideák transzcendálják az érzékelést, nem keletkeznek, nem pusztulnak el, nem változnak. Japán fogalmakkal a jelenségek mint dzsi mögött Platón tételezte az ideákat mit ri-t. Mi több, Platón a jelenségeket (dzsi) az Ideák (ri) másolataiként gondolta el, mely ideák a jelenségek eredendő prototípusai. Platón számára az Ideák (ri) nem csupán elméleti és ontológiai jelleggel bírtak mint a természeti lét princípiumai. Az Ideáknak egyszersmind kifejezetten etikai és gyakorlati jellegűk is volt [...]. A jelenségek és Ideák közötti kapcsolat platóni értelmezését, melyben az Ideák nem fejezik ki világosan a természet törvénye és az ember törvénye, az elmélet és gyakorlat, az értelem és akarat közötti különbséget, noha kifejezetten etikai és gyakorlati színezetük volt, Arisztotelész az anyag és a forma kapcsolatának tételezésével helyettesítette, mely inkább elméleti és ontológiai jellegű, mintsem etikai és gyakorlati. [...]Arisztotelész nyomán a formát inkább 'lét'-nek vagy u-nak, semmint 'egyetemes'-nek vagy ri-nek kell nevezni. Csak az egyetemes ri ilyetén tagadásával, mely transzcendálta az individuális dzsi-t, lehetett A Létet (ouszia)3 - amit Arisztotelészt a metafizika alapjának tekintett - olyan 'Lét'-ként felismerni, ami a dzsi-t (részlegest) egyáltalán dzsi-vé teszi. Mindamellett az a 'Lét' mint forma mozgásban volt és sohasem nyugalomban. Isten mint a legfelsőbb Lét, úgyszintén az elsőrendű mozgató volt, a tiszta elsődleges forma (proton eidosz), ami nyomát sem viselte az anyag árnyékának. A végső Lét maga volt a tiszta aktivitás.A nyugati metafizika sokszínű története Arisztotelész után az arisztotelészi 'Lét'-fogalom különféle variációinak története. Azonban Kant kritikai filozófiája pontot tett a 'Lét' témái variációinak a végére, és egy új metafizika prelúdiumaként koncipiálódott, mely egészen új hangot ütött meg. Az új hang nem a Sein, hanem Sollen volt, vagyis a transzcendentális Ri, avagy a tiszta gyakorlati ész törvényének 'Egyetemes Elve'. [...]
Nágárdzsunának az Ürességről vallott nézetét a filozófiai gondolkodás nem meríti ki. Nágárdzsuna egyszerre utasította el kora szubsztancialistáit és az Abhidharma buddhizmus4 által tanított analitikus és "nihilisztikus" nézetet. Igazolta a valódi Mahájána Ürességnek már a Prádnyapáramitá-szútrában megfogalmazott álláspontját, mely megszünteti a lét és nemlét oppozícióját. E tan eredete abban a vallási és gyakorlati szándékban rejlik, mely minden érző lény megváltását tűzi ki célul. Ez magyarázza az Abhidharma buddhisták ellen irányuló kritikáját, akik a kesin mecsi ("a test hamuvá változása és a tudat megsemmisítése") negatív állapotát a megszabadulás, azaz a nirvána eszményi állapotának tekintették. Nágárdzsuna megmutatta az igaz megszabadulás útját. Számára az igaz megszabadulás nem a múló jelenségekhez való kötődést mint igazi létet jelentette, sem a "nihilisztikus" szemléletet, amely mindent illuzórikusnak tekint. Sokkal inkább a Középső Ösvény az, amely felülmúlja ezt a két végletet. Ha fogalmazhatok így, Nágárdzsuna, azáltal, hogy a Prádnyapáramitá-szútra misztikus intuícióját logikus-öntudatos tartalommá változtatta, tulajdon történelmi kontextusában megújította Buddha tanát a minden érző lény megváltásáról. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy Nágárdzsuna egy teljeséggel filozófiai és mélyen metafizikai álláspontot fogalmazott meg. [...]
A Zennek a nyugati gondolkodáshoz való viszonyát vizsgálva megállapítható, hogy természetesen a Zen sem meríthető ki a filozófiai gondolkodás által. Még ha vallásnak hívjuk is, nem olyan értelemben vallás, mint Nágárdzsuna madhajamakája5, vagy a Tien-t'ai6 vagy Hua-jen7-iskolák stb. vallása. Miközben a buddhizmus e formáit a Zen "doktrinálisnak" nevezi, önmagát a "doktrínától vagy írástól különálló független átadás" elvével alapozza meg. Ennek hangsúlyozása azt fejezi ki, hogy a Zen különbözik a buddhizmus minden olyan fajtájától, amely a doktrinális tanításon belül áll. A Zen sem nem függ bármelyik szútrától (írástól), sem nem köti gúzsba bármiféle hit vagy tantétel. Közvetlenül utal az ember elméjére. A Zen úgy tartja, hogy az "ember elméje" maga az alapvető forrás, amelyből minden szútra származik és egyszersmind az igazság megalapozása, mely minden tant azzá tesz, ami.Az a tudat, miszerint az "ember tudata", mely eredetileg magában Buddhában ébred fel önmagának mint autentikus igazságnak benső megerősítéseként - a szútrák forrása és a tan megalapozása, olyan kitétel, melyet nem csupán a Zen, hanem még a buddhizmus különböző fajtái is elismerik, amelyek a tanításon belül állnak, amennyiben buddhisták. Azonban a tanításon belül levő buddhizmus oly módon igyekszik a Buddha által megvalósított Tudatot elérni, hogy a szútrákra hagyatkozik, vagyis olyan tanok révén, melyekről úgy véli, hogy maga Buddha értelmezte azokat. Mi több, ily módon igyekszik elérni az eredetileg Buddha által megvalósított Tudatot. Vele ellentétben a Zen a Buddha által megvalósított Tudatot anélkül igyekszik elérni, hogy írásokat és tanításokat használna, és kitart amellett, hogy csak ily módon lehetséges az igazi értelemben vett Tudatot elérni. (Az a kérdés, hogy vajon azok a szútrák és tanítások, amelyeket a buddhista iskolák szerint közvetlenül Buddhától származnak-e, itt nem lényeges. A lényeges pont az - függetlenül a szútrák eredetétől -, hogy vajon az ilyen iskolák a tanítást általában mint autoritatív igazságot alkalmazzák-e avagy sem.)A "tanítás" alkalmazása egyszersmind a "szavak" alkalmazása is, amelyben a "Tudat" kifejezésre jut. Egy ilyen gyakorlat azt a premisszát előfeltételezi, miszerint a "Tudat" elérése vagy a "Tudat" közvetítése végett a "Tudatot" "szavakba" kell átültetni. Még ha a "Tudatot" úgy is fogjuk fel, mint amely képtelen a tudattól tudatig való közvetítésen kívül közvetíteni, elvileg még ekkor sem szükségszerű egy közvetlen kapcsolat tudat és tudat között, hanem csupán egy szavak általi, vagyis a tanítás révén történő közvetítés. Miután Buddha elérte a megvilágosodást, többféle tanítást fejtett ki, azonban, mint híres kijelentése sugallja: "Negyvenkilenc évig egyetlen szót sem prédikáltam", a prédikáció a buddhizmusban mindig is nem prédikáció. A buddhizmusban a "szó" - függetlenül attól, hogy milyen alapvető értelemben - lényegénél fogva önmaga tagadását hordozza. A tanításon belül elhelyezkedő buddhizmus természetesen nem feledkezett meg erről. Inkább a prédikációtól, s éppen ezért a tanítástól függött, miközben tudatában volt annak, hogy a prédikáció mindenkor nem prédikáció. A buddhizmus minden más eltérően azonban azt mondhatjuk, hogy a Zen, miközben annak tapasztalatán alapul, miszerint a prédikáció mindenkor nem prédikáció, maga a nem prédikáció mellett foglal állást, és ennek megfelelően úgyszólván "kívül áll az íráson".A Zen álláspontja ugyanakkor továbbmegy. Még akkor is, ha a tanításon belüli buddhizmus a prédikáción, s ennek megfelelően a tanításon alapult, miközben tudatában volt annak, hogy a prédikáció mindenkor nem prédikáció akkor, mégis, amikor önmagát úgy tekintette, mint a "Tudatra" való törekvést a tanítástól függően és azt alkalmazva, ama tudat Gautama Buddha Tudatát, vagyis a Gautama Buddhában megvalósított Tudatot jelentette. Természetesen mindaddig, amíg az Buddha Tudata, annak számára, aki azt elérte, Buddha Tudata azonnal a sajátja volt, vagyis Én-Tudata volt. Ezáltal azonban az az alapvető előfeltevés gyökerezett meg, miszerint az Én-Tudat megvalósítása Gautama Buddha Tudatának meditációja révén teljesült. Az, miszerint Gautama Buddha Tudata szükségszerű mint közvetítő, megmutatja az "írások alkalmazásának" fogalmi lényegét.Ezzel ellentétben az, miszerint a Zen a "nem prédikáció" álláspontját foglalja el, és ennek megfelelően "kívül áll az írásokon", miközben tudatában van, hogy a prédikáció mindenkor nem prédikáció, nem jelenti az Én-Tudat megvalósítását Gautama Buddha Tudatának közvetítése által. A Zen álláspont inkább a megszabadulást jelenti, akár magától Buddhától is. A Zen éppen ezért Buddha tanításán és "szavain" kívül áll. A Zen pozíciója az, hogy az egyén "Én-Tudata" közvetlenül kell, hogy elérje magának az "Én-Tudatnak" az önmegvalósítását. Amikor az egyén saját Én-Tudata közvetlenül ébred Én-Tudatára mint ilyenre, az egyén ráeszmél arra, miszerint Én-Tudata teljességgel azonos Gautama Buddha Tudatával. Ebben rejlik annak oka, miszerint egy "független közvetítés az írásokon kívül" ezt jelenti: "közvet­lenül mutatni az ember Tudatára", egyszersmind "felébredni önnön (eredeti) Természetére, eközben aktualizálva a Buddhaságot." Ez ugyanakkor az oka annak, hogy a Zenben a "Tudatot" inkább "az ember Tudatának", mintsem "Buddha Tudatának" nevezik.Az Én-Tudat eme közvetlen önmegvalósítása maga az Én-Tudat által nem más, mint az "Üresség" megvalósítása. Amikor az Én-Tudat közvetlenül saját "Én-Tudatára" eszmél, akkor egyszersmind a világra is mint magára a világra ébred rá, miáltal a világon mindenre mint önmagára, azaz mint valódi (vagy formátlan) formára, nem pedig mint valami objektiváltra eszmél rá. Ez az oka annak, hogy a valódi "Ürességet" mint "csodálatos Létet" és "valódi ilyenséget" tekintik, vagy úgy is, mint "a jelenségek és jelenségek akadálytalan kölcsönös egymásba-hatolását". Ekképpen nyilvánvaló, hogy a Zen a Prádnyapáramitá-szútra hagyományához és a valódi Üresség Nágárdzsuna-féle nézetéhez, úgyszintén a Hua-jen azon tanításához kapcsolódik, amely "a jelenségek és jelenségek akadálytalan kölcsönös egymásba-hatolásának birodalmára" vonatkozik. Mindamellett, a Zen nem foglalkozik a "valódi Üresség csodálatos Létének" vagy "a jelenségek és jelenségek akadálytalan kölcsönös egymásba-hatolásának" fogalmaival. Inkább egyenesen okozza azok megvalósítását éppen eme fogalmak megszüntetésével. A Zen valójában gyakran úgy fejezik ki magát, mint: "felemelni a szemöldököt és hunyorítani a szemet", "rőzsét és vizet hordani", "a magányos sziklacsúcson ülni", vagy "dolgozni azon, hogy megments másokat a keresztúton".
A fordítás V. Szabó László munkája.
A fordítás alapjául szolgáló eredeti mű:Abe Masao: Zen and Western ThoughtLondon/Basingstoke, Macmillan, 1985., 83-89, 100-101., 105-107.o.Jegyzetek1 A görög eredetű numen szó isteni erőre utal.2 Magyarul lásd Fehér Judit: Nágárdzsuna. A mahájána buddhizmus mestere. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1997.3 Arisztotelész ouszia fogalmának többféle fordítása is létezik: szubsztancia, lényeg, igazi létező, úgyszintén egyedi szubsztancia vagy individuum. (a ford. megj.)4 Az Abhidharma buddhizmus a hínajána ("kis szekér") buddhizmus irányzata, amely a szanszkrit abhidharma szóból (a metafizika kosara, valójában a tripitakának nevezett kanonikus iratgyűjtemény része a fegyelem és a tanbeszédek kosara mellett).5 (szanszkrit) a "középső"-ről, a középútról szóló tan.6 A kínai Tientai hegy nevéből, amelyen 580-ban buddhista kolostor épült.7 Egy bizonyos Hui-jüan által az V. században alapított kínai szekta.


Buddha: Tanítás a boldogságról

- Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom - mondta Buddha a tanítványainak.

Hallgatói megkérdezték:

- Miért ostoba az efféle gondolkodás?

- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!


Asvaghósa - BUDDHA ÉLETE - (Buddhacsarita)

(Vekerdi József fordítása)

Tartalom

I. A Magasztos születése
II. A háremben töltött idő
III. A megrendülés kezdete
IV. Az asszonyok csábításának meghiúsulása
V. Remeteségbe távozás
VI. Cshanda hazaküldése
VII. Megérkezés a remete-erdőbe
VIII. A hárem siralma
IX. A királyfi felkeresése
X. Bimbiszára látogatása
XI. A gyönyörök kárhoztatása
XII. Aráda tana
XIII. Mára legyőzése
XIV. A megvilágosulás magasztalása

Jegyzetek
Utószó

 

I. ének
A MAGASZTOS SZÜLETÉSE

1.
Az Alkotónál is erősebb üdv-adó,
a fényt adó Nap parazsánál fényesebb,
a hűsitő Hold sugaránál enyhitőbb
Szentet köszöntöm, akihez nincs fogható.

2.
Egy égbenyúló palotákkal ékes
város terült el a hegyek tövében,
melyek mint felhőgomoly, úgy övezték.
Kapila bölcsnek a nevét viselte.1

3.
Fehér fényében az örök hó fedte
Kailásza-hegycsúcs2 ragyogása izzott,
és felhők nyáját odacsábitotta,
de egy sem bánta meg e tévedését.

4.
Sok drágakő úgy ragyogott halommal,
hogy nem hatolt be a homály s szegénység.
Mindig mosolygott a Szerencse arca,
hogy boldog város lehet a lakása.

5.
Sok oltár, ablak, kapuív sorával,
fényes kövekkel ragyogott sok utca,
s mivel nem támadt a világon másuk,
egymással versengtek a palotái.

6.
Nők lótusz-arca üde holdkorongját
a Nap csodálta, nyugovóra térve,
s izzón bukott le a nagy óceánba,
hogy féltékenysége hevét lehűtse.

7.
A Sákja-háznak3 ragyogása láttán
feledte Indrát4 valamennyi nemzet.
Sok tarka zászló nevüket lobogta,
s homályba süllyedt az egek királya.

8.
Az éji lótuszt kacagásra bírta
ezüst tetői telihold-korongja,
és elrabolta vizirózsa rőtjét
napfényben égő, aranyos falakkal.

9.
A földet őrző fejedelmek élén
Suddhódana, nemes uralkodójuk,
sugárba vonta e királyi várost,
mint lótusz kelyhét a reá sütő Nap.

10.
Fejük fölött állt, de barátjuk is volt.
Bár bőkezű volt, soha büszke nem volt.
Alattvalóit becsülő nagyúr volt.
Hatalma nagy volt, de szelíd szivű volt.

11.
Ha karja sújtott, elefántok buktak
előtte térdre a csaták hevében,
s a homlokukról legurult sok ékkő
virágesőként boritotta lábát.

12.
Az ellenséget keze messze űzte,
akár a Forrósugarú az éjet,
s erénye mint a ragyogó szövétnek
vezette népét követendő útra.

13.
A gyönyörűség, vagyon és igazság
alatta egymást segitette célhoz:
tökélyre tört mind, s ez a versengésük
nemes tüzével hevitette őket.

14.
A Sákja-rádzsa bizalommal számolt
számlálhatatlan, hű tanácsosával.
Fénylett közöttük, mint az éji égen
a csillagok közt a szelíd tüzű Hold.

15.
A háremhölgyek ragyogó hadában
a fényes rádzsa ragyogásba vonta
fényével, mint a Nap az ég homályát,
fő hitvesét, a csoda-fényü Máját.

16.
A népet mint jó anya, úgy szerette;
bölcsek beszédét a szivére vette;
urának házát gyöngyként díszitette;
mindenki istennőnek tekintette.

17.
Az asszony sorsa keserűség, bánat,
de boldogságot, örömet hozott rá.
Derűre válik a vak éj borúja,
ha Hold vidítja ragyogó sugárral.

18.
"Nem fog fel engem ez a tompa népség
érzékfeletti alakomban" - így szólt
a Törvény, s váltva finomabb valóját,
hogy szem láthassa, földi testbe készült.

19.
Igy hát alászállt a Tusita-égből5
a legszentebbik, fénylő Bódhiszattva,6
és a királyné méhébe hatolt be,
mint kígyó-szellem7 üregébe búvik.

20.
Egy hófehér, hatagyarú elefánt alakját,
Himálaja jege gyanánt ragyogón sugárzót,
öltötte fel, s hogy a világ nyomorát lerontsa,
Suddhódana neje ölébe így hatolt be.

21.
A nyolc Világőr8 odagyűlt az égből
őrséget állni a Világ Uránál.
A Hold sugárzik valamennyi tájra -
Kailásza-csúcsra a legékesebben.

22.
Májá, mikor szíve alatt viselte,
mint villámot rejt a gomolygó felhő,
bő kézzel osztott adomány-esővel
oltotta hűsre a szegénység lángját.

23.
Egyszer a várandós úrnő a Lumbiní-ligetbe9 ment
urának engedelmével, s a hárem is követte őt.

24.
Egy virágfürttől meghajló faágban megfogózkodott,
s e percben méhét megnyitva, Bódhiszattva világra jött.

25.
Jó jegyben állt éppen a Pusja-csillag,10
s a tiszta lelkű, gyönyörű királynét
szülési fájás baja nem gyötörte,
mikor megszülte a Világ Reményét. (9.)

26.
Csodásan úgy jött ki az oldalán át,
mint fellegekből kitörő, kelő Nap,
s homályt elűző sugarak tüzével
aranyba vonta az egész világot.

27.
Felfogta őt, nehogy a földre leessen a teste,
óvatosan a nagy Ezerszemü Indra isten,
s két vízsugár permetezett a fejére az égből,
és illatos szirom-özön mandára-virágból.11

28.
A rá vigyázó, nemes égieknek
öröm volt látni csoda-fényü testét.
Sugárhálóba boritotta őket,
mint esti felhőt az emelkedő Hold.

29.
Mint egykor Aurva12 született a combból,
Prithu a kézből, Mándhátri a fejből,
vagy mint Kaksívat született a vállból,
éppúgy csodás volt az ő születése. (10.)

30.
Kiszállt a méhből hihetetlen úton,
ragyogva, égő tüzü égi lángként,
s nem mint tudatlan csecsemő jelent meg:
világkoroknak a tudását bírta. (11.)

31.
Áradt belőle az erő, dicsőség;
világitott, mint a kelő Sugárzó,
szemkápráztatón idelent a földön,
mint Csillagnyájak Ura fenn az égen. (12.)

32.
Nap fénye elfojtja a mécs világát -
testének fénye a Napot legyőzte.
Mint színarany tömb, ha tüzön hevítik,
sziporkát szórt szét valamennyi tájra. (13.)

33.
Most talpra állott, és meg nem inogva
hét lépést lépett, dobbantva szilárdan,
a föld szinén hét lótusz-jelet ütve,
mint az égbolton a hetevény csillag. (14.)

34.
"Világ üdvére a tudást hozom most.
Ez az utolsó születésem immár."
Így pillantott szét az oroszlán-léptű
a négy égtájra a jövő szavával. (15.)

35.
Két vízsugár hullt le az égből ekkor
Annak fejére, akinél nagyobb nincs,
lágy holdsugárként felüdítni testét;
mindkettő egyszerre hideg s meleg volt. (16.)

36.
Lazúrkő lábú, aranyos támlájú,
selymes királyi nyoszolyán pihent le.
Sok jaksa-szellem13 körülállta ágyát,
arany lótusszal hódolva előtte. (17.)

37.
A menny lakói fejüket lehajtva
fehér napernyőt14 emeltek a légben
Májá szülötte királyi fejénél,
áldó igéket suttogva javára. (18.)

38.
Az égi kígyók, kik a régi Buddhák
őrzői voltak, tanitásra vágyva,
most őt legyezték igaz áhitattal,
virágszirommal telehintve ágyát. (19.)

39.
A tiszta tájon lakozó sok isten
tisztult szivében az öröm kigyúlt, hogy
a szenvedésbe lemerült világra
megérkezett most a Beérkezett szent.

40.
Bár cövekelte a Hegyek Királya,15
rengett a Föld, szél-ingatta hajóként,
s felhőtlen égből zuhogott a zápor,
szantálfa-, lótusz-, vizirózsa-hűssel. (21.)

41.
A légben lengett puha, lanyha szellő,
sok égi kelme lebegett le szárnyán.
A Fényt-adó is ragyogóbban tűzött,
s a levegőben lobogott sok lángnyelv. (22.)

42.
A kastély-kert északkeleti szárnyán
kristályvizű kút fakadt ki magától,
s az ámuló hárem a kút vizében
mint szent fürdőkben mosta le a vétkét. (23.)

43.
A Tan tudását tanulni törekvő
szellemhadaktól az a táj erőt nyert.
Virág-szemét tárta kiváncsi sok fa,
virág-illattal hódolva előtte. /?/ (24.)

44.
Kipattant bimbók üde illat-árját
a szél széthordta valamennyi tájra,
és méhek zsongó dala üdvözölte,
levegőn élő kígyók hada itta.

45.
A nők fülében ringott arany ékszer,
kezükben lant, dob, csengő zeneszerszám,
ajkukról ének édes szava zendült,
így ünnepelte az egész világ őt.

46.
"Nem látta tisztán a királyi törvényt
bölcs nemzetségfő Bhrigu, s Angirasz sem;16
később kitárták nyomaikba lépő
fiaik: Sukra, s Brihaszpati véle. (41.)

47.
Száraszvatának szava mondta újból
a Védát, mit már ősei feledtek,
s rendezte Vjásza a szent szöveget, bár
Vaszistha nem volt rá képes előtte. (42.)

48.
A régi bölcset, Csjavanát lehagyva,
Válmíki fűzte a regét dalokba.
Beteg-gyógyítás tanait nem Atri,
hanem fia volt, aki jól megírta. (43.)

49.
Amit nem ért el sohasem Kusika,
a bráhman-rangot fia megszerezte.
Határt szabott ki a nagy óceánnak
Szagara, és nem az Iksváku-ősök. (44.)

50.
Nem ismerték régebbiek a jógát,
bölcs tanítója Dzsanaka király lett.
A Súra-sarjak neve-híre nagy volt,
nagyatyjukat nem koszorúzta hírnév. (45.)

51.
Lám, így a döntő nem a kor, idő, hely:
hol ez, hol az lett a világon első.
Sok nagy király s bölcs csoda-hírü műve
fiak, s nem atyjuk erejét dicséri." (46.)

52.
Így ünnepelte a királyt a sok pap,
biztatva jóval, a remény szavával.
Üdvös beszédük a király szivéből
elűzte gondját, örömét növelte. (47.)

53.
A boldogító ige hallatára
ajándékokkal tisztelte meg őket:
"Amint mondtátok, legyen úr a földön,
majd élte végén erdőbe vonuljon."17 (48.)

54.
Látta jelekből, s látnoki tudással,
a bölcs Aszita, hogy megszületett Az,
aki véget vet minden születésnek,
s szent Tanra szomjan ment a palotába. (49.)

55.
A zord vezeklés erejével izzó,
brahman-tudók18 közt tudományban első
bölcset a főpap sietett fogadni,
és fejedelme lakába kisérte.

56.
A hárem zsongott, vígan ünnepelte,
hogy megszületett a királyi gyermek.
A bölcs belépett. Kora és tudása,
s vezeklésének tüze ékitette. (51.)

57.
Hellyel kínálta, s üditő itallal,
lábmosni vízzel a király a bölcset,
mint Antidéva valaha Vaszisthát,19
megtéve mindent, mit az illem kíván. (52.)

58.
"Boldoggá tettél, s öröm udvaromnak,
hogy megtisztelte e lakot szentséged.
Várom parancsod. Mi a kívánságod?
Tanítványodként utasíthatsz engem." (53.)

59.
Így kérte szóra a király a szentet,
mély tisztelettel, igaz érzülettel.
Ő tágra tárult, csoda-látó szemmel,
zengő szavakkal tudomásul hozta: (54.)

60.
"Méltó tehozzád, fejedelmi lélek,
vendégszerető, igaz úton járó,
hogy kor, tudás, rang, becsület parancsa
ilyen baráti fogadásra késztet. (55.)

61.
Igen, sok régi, nagy uralkodó is
kincsben szegény volt, de erényben gazdag.
A Törvényt védte, nem az ön-hatalmát,
lemondva bölcsen az üres javakról. (56.)

62.
Ám halld meg most okát jövetelemnek.
Örvendj, örömhírt hozok, ez hoz erre.
Hallottam égi hangot a magasból:
fiad lesz világ világosodása. (57.)

63.
A hangot hallva, jógába merültem,
s jelekből láttam, hogy a hír igaz volt.
Jöttem, hogy lássam Sákják lobogóját,
mint Indra-zászlót a nagy ünnepségen." (58.)

64.
A férfi-Indra megörült e szónak,
és szinte kábultan a nagy örömtől,
a dajkával a csecsemőt kihozta,
s mutatta: lássa remeték vezére. (59.)

65.
Csodálva nézte a nemes királyfit,
testén szerencse megannyi jelével:
talpán kerék, ujja közében hártya,
hosszú szemöldök, elefánt-erős törzs. (60.)

66.
A kisdedet látva a dajka karján
- mint Tűz szülöttét az Umá ölében -,20
könnycseppek gördültek le a pillájáról,
sóhajtva ég felé emelte arcát. (61.)

67.
Aszita könnyek-boritotta arca
megrémítette az atyát, fiáért.
Kezét kulcsolva, a fejét lehajtva
kérdezte, könnytől akadó szavakkal: (62.)

68.
"Szentség! Ha testén csoda-jelt találtál,
s éppígy csodás volt a világra jötte,
s üdvöt, szerencsét szavad is jövendőlt,
mért fátyolozzák szemedet most könnyek? (63.)

69.
Mondd, hosszu élet lesz e gyermek sorsa,
vagy bánatomra született a földre,
s e korty vizet, mit nehezen szereztem,
rögtön megissza a halál előlem? (64.)

70.
Mondd, szertefoszlik eme fő reményem?
Családom díszére lesújt a balsors?
Nyugodt lélekkel hagyom itt a földet?
Szemem lehúnyni se tudom miatta. (65.)

71.
Családom sarja kivirulni nem fog?
Ki fog száradni, mielőtt teremne?
Uram, szólj gyorsan! Elemészt a kétség.
Tudod, szülői szeretet milyen nagy." (66.)

72.
Balsors-ijesztett ura aggodalmát
eloszlatta a remeték királya:
"Király, nyugodjék meg a lelked! Úgy lesz,
amint ígértem; igazat beszéltem. (67.)

73.
Nem attól tartok, hogy a sorsa más lesz:
a saját sorsom szomorít el engem.
Időm lejárt, és épp most született meg,
ki majd véget vet minden születésnek. (68.)

74.
Lemond a trónról, a világi díszről,
szilárd erővel igaz útra tér át,
a vak világban a tudás napjával
tudatlanságnak a homályán áttör. (69.)

75.
Hulláma vénség, tajtéka betegség,
vihara halál a nagy óceánnak:
a szenvedésnek, de ő a világot
kimenti ebből a tudás hajóján. (70.)

76.
Erény medrében, a tudás vizével,
elmélyülés és türelem sodrával
árad Tanának üditő folyója,
a szomjas élők kínját csillapítja. (71.)

77.
Vágy erdejében, bánat kötelében,
a születések vad forgatagában
vergődőknek, mint eltévedt vándornak,
megmutatja a szabadulás útját. (72.)

78.
Vágy-gerjesztette szenvedély tüzétől
perzselt világnak tana hűs esője
enyhet fog adni, ahogy az aszályban
sínylődő földet a zápor üdíti. (73.)

79.
A kívánságok reteszével elzárt
tudatlanság nagy kapuját bezúzza
az Igaz Tan súlyos ökölcsapása,
a rab világnak az utat kitárja. (74.)

80.
A tévelygések kötelébe hurkolt,
segítő nélkül gyötrődő világot
kiszabadítja ön-okozta bajból
a Törvény Ura, ha tudatra ébred. (75.)

81.
Így hát ne aggódj a fiad miatt te.
A sajnálatot azok érdemelnék,
kiket süketté tesz a balgaság, dölyf,
s nem hallgatják meg a Tökéletes Tant. (76.)

82.
Az Igaz Tan kinyilatkoztatását
én már nem érem meg, ezért hiába
értem a csúcsra az elmélyülésben;
vesztes vagyok, bár magas égbe jussak." (77.)

83.
Igy szólt a nagy bölcs, s szava hallatára
elmúlt a rádzsa s neje aggodalma.
"Ez lesz fiamból" - s fia sorsa tette
saját magát is megelégedetté. (78.)

84.
Mégis gyötörte a szivét a gond, hogy
szentség útján fog fia majd haladni.
Tisztelte ő is az igaz tanítást,
de fájt, hogy el fog fia válni tőle. (79.)

85.
Aszita remete így tudatta véle,
hogy a fia útja hogyan vezet magányba,
s magasan a levegőbe szállt, ahogy jött,
a szemek elől tovatűnt csodás alakban. (80)

86.
(Amikor a csecsemőt az anyja bátyja,
a remete, szent Naradatta szemre vette,
a fejedelem elé sietve, inti,
Aszita szavát a szivére venni kéri.21) /?/ (81.)

87.
A fejedelem a gyermekére büszke,
s a birodalom valamennyi gondja-búját
feledi, egyedül arra gondol ekkor,
hogy a születési ritust megünnepelje.22 (82.)

88.
Amikor a tizedik nap érkezett el,
a papok a rádzsa szavára bemutatták
- ahogyan a hagyományok azt kiszabják -
tüzükön az áldozatot, varázsimákkal. (83.)

89.
Ezer hibátlan, tele tőgyü, borjas,
arany lemezzel beborított szarvú,
kövér tehén lett a papok jutalma
fiára áldást rebegő imákért. (84.)

90.
Dús áldozattal felüdítve lelkét,
szerencsés csillagzatu napra kelve,
szerencse percében a rádzsa indult
a háreméből palotába vissza. (85.)

91.
Ékkővel ékes, elefántcsont-díszes
gyaloghintóba a királyné felszállt,
ölében tartva a királyi sarjat,
áldásért esdve a nagy istenekhez. (86.)

92.
Nejét engedte a király előre,
kíséretében az idős papokkal.
Újjongó nép sorfala közt követte,
mint mennylakók közt az egek királya (87.)

93.
A Sákja-rádzsa hazatért lakába,
mint Szkanda-nemző Siva23 tündökölve.
A boldogságtól ragyogott az arca,
s két kézzel szórta az ajándék-záport. (88.)

94.
Kapilavasztu örömárban úszott,
királyi sarjjal gyarapodva híre,
akár Kuvéra24 tündérpalotája
a Kincs Urának fia megjelentén. (89.)


Így szól a Buddha élete című költeményben az első ének:
A Magasztos születése.


JEGYZETEK

I. ének

1. Kapilavasztu: a Sákja-nemzetség székvárosa. Nevét a hagyomány szerint a legendás Kapila filozófustól kapta. A város Buddha halála előtt három évvel háborúban elpusztult.

2. Kailásza: A Himálajában elképzelt, istenek lakta, legmagasabb hegycsúcs.

3. Sákja-nemzetség: A Himálajától délre fekvő területen, a mai Nepál határvidékén élő, kisebb törzs, amelynek feje - a későbbi legenda szerint királya - Suddhódana, Buddha atyja volt. Innét származik Buddha egyik elnevezése: Sákja-muni "a Sákják bölcse".

4. Indra: az istenek királya. Ünnepén - az esős évszak végén - az ünnepség fő tárgya egy gazdagon ékesített rúd volt, "Indra zászlaja".

5. Tusita-ég: a buddhista mitológiában az ég egyik legmagasabb szférája, félisteni szellemlények tartózkodó helye.

6. Bódhiszattva: "Bölcsesség-lény", "Megvilágosuló lény", olyan személy, aki következő születésében megvilágosul, Buddhává lesz; így maga Buddha is Bódhiszattvának minősül megvilágosulása előtti állapotában.

7. Kígyó-szellem: nága, félisteni, jóakaratú lény.

8. Világőrök: a nyolc világtájat őrző, legfőbb istenek: Indra, a Nap, a Hold, a Vizek Istene, stb.

9. Lumbiní liget: a mai Nepál déli részén, az egykori Kapilavasztu közelében fekvő park.

10. Pusja-csillag: a 28 holdház egyike, szerencsét hoz.

11. mandára-virág: az égi kert egyik fája, korall-fa.

12. Aurva, stb.: célzás csodás születések névmagyarázó mítoszaira: aurva "comb-", stb.

13. jaksa-szellem: a Kincsek Istenét, Kuvérát szolgáló szellem.

14. fehér napernyő: az uralkodó felségjele.

15. Hegyek királya: Himálaja.

16. Bhrigu, stb.: célzás különböző (részben elhomályosult) mítoszokra. Jelentősebb alakok: Bhrigu és Angirasz: Brahmá fiai. Sukra a démonok, Brihaszpati az istenek főpapja.

47. versszak: Száraszvata hatvanezer tanítványának fejtette ki a feledésbe merült Védákat. Vjásza sok ezer évig élő nagy szent, a Védák állítólagos rendezője és a Mahábhárata eposz fiktív szerzője. Vaszistha nagyhatalmú isteni látnok, a Rámájana eposzban Dasaratha király házi papja.

48. versszak: Atréja állítólagos tanait foglalja össze a orvostudomány kézikönyve, a fennmaradt Csaraka-szanhitá.

49. versszak: Kusika unokája Visvámitra király, aki sok ezer évi önsanyargatással elérte, hogy a papi bölcs címet ajándékozza neki Brahmá. Az Iksváku-nemzetségből származó Szagara hatvanezer fiának hamvait megtisztítani szállt alá az égből a Gangá (Gangesz) folyam, és töltötte meg vizével az óceán (szanszkritul szágara) medrét.

50. versszak: A legenda Buddhát is az Iksváku-nemzetségből származtatta. Dzsanaka az upanisadokban szereplő, bölcselkedő hajlamú király (talán történeti személy), jógaereje a pokolra is leszállt. Súra unokája Krisna.

17. erdőbe vonuljon: remeteségbe vonuljon. Előre vetíti a IX. énekben leírt vitát.

18. brahman-tudó: Véda-ismerő, illetve a Világlélekről (brahman, átman) szóló, misztikus tanokat ismerő.

19. Antidéva, helyesebben Rantidéva, palotájában húszezer embert vendégelt meg naponta Vaszistha iránti vendégszeretete révén a mennybe jutott.

20. Tűz szülötte: talán Szkanda hadisten, bár később nem a Tüzet (Agni), hanem Sivát nevezik atyjának (lásd a 93. versszakban). Umá vagy Kálí: Siva neje, a Himálaja leánya.

21. Homályos versszak, valószínűleg betoldás.

22. A versszak 2-3. sora más értelmezés szerint: A birodalom valamennyi börtönéből | a rabokat elereszti, s arra gondol,

23. Szkanda-nemző Siva: itt Siva szerepel Szkanda atyjaként (v. ö. a 66. versszakkal). Sivát, aki önmegtartóztató vezeklésben (önsanyargatásban) élt, az istenek megkérték hadvezér nemzésére a démonok elleni harcukban. A Szerelemisten nyílástól vágyra gerjedt Siva magvát a Gangá fogadta magába, így született Szkanda.

24. Kuvéra: a Kencsek Istene, a Vagyon Ura. Lakhelye a Kailásza, szolgái a jaksa-szellemek és a tündérlányok.

89-94. versszak: A 89-94. versszak ritmusa az eredetiben a megelőző versszakokkal azonos puspitágrá; a fordításban a nehezen kezelhető forma helyett a szokványos upadzsáti mértéket alkalmaztuk (lásd az Utószóban).

 

II. ének
A HÁREMBEN TÖLTÖTT IDŐ

1.
Megszületett, ki születést s halál old.
E naptól fogva nőtt atyja hatalma
kinccsel, lovakkal, elefánt-sereggel,
mint nagy folyó a patakok vizével.

2.
Özönlött hozzá az arany s a gyémánt,
kincs, drágakő, gyöngy, sebes áradatként.
Nőtt napról napra palotája kincse,
hogy meghaladta valamennyi vágyát.

3.
Vad elefántok a Himálajából,
amelyeket még a világot tartó
ős-elefánt1 sem bírna tán betörni,
az ő szavára szelidülten álltak.

4.
Lovak dobogtak a sok istállóban,
arany szerszámmal, lobogó sörénnyel,
nemes fajtájuk telivér-jegyével,
vásárlás, zsákmány vagy ajándék révén.

5.
Kövér, jól táplált, tele tőgyü, borjas,
szép fényes szőrű, szelid, ékes, jámbor,
bőven tejelő tehenek legeltek
birodalmának buja-dús mezőin.

6.
Ellenségei hada semleges lett;
ki semleges volt, a barátjává lett;
barátja szirtként mellette kiállott;
a meghasonló feledésbe süllyedt.

7.
Időben hullott az eső az égből,
a jégverés nem verte a vetést el,
szellő-terelte, üde felhőnyájak
villám-övétől ragyogott az égbolt.

8.
Szántás se kellett, hogy a föld teremjen.
Beérett minden évszakban a termés.
A zöldelő, dús veteményes kertben
nedv s íz duzzasztott gyökeret, gumókat.

9.
S ha háború vad tüze gyúlt ki olykor,
és lélekoltó csata dúlt a tájon,
az űzött terhes anya nem vetélt el,
épségben szülte meg a magzatát mind.

10.
Restelli máskor a szegény, hogy kérjen
a gazdagtól, bár vagyonában dúskál;
most még az sem, ki maga sem volt gazdag,
nem fordult háttal az esedezőhöz.

11.
Sem hitszegő, sem rokonát elűző,
sem cselszövő, sem hazudó, se gyilkos
nem akadt ekkor birodalma-szerte,
mint ősidőkben, Jajáti2 korában.

12.
Templom, kolostor tömegével épült,
parkot ültettek, tavat, kutat ástak
fogadalomból az igaz lelkűek,
hogy földre hozzák le a menny világát.

13.
Eltűnt az éhség, a veszély, betegség,
mennyben érezte magát az egész nép.
A férj nejét, és az urát az asszony
híven szerette, soha meg nem csalta.

14.
A szerelemben nem a kéjt hajszolták;
nem űzött birtokvágyra a mohóság;
álszent se volt, ki adományt csikarjon;
oltáron állat vére sohasem hullt.

15.
A tolvajlásnak neve is feledve.
Földjét ellenség hada nem tiporta.
Bőség, biztonság boldog kora jött el.
Béke honolt, mint remete-tanyákon.

16.
A királyfi megszületése óta
- mint a Nap fia, Manu3 életében -
uralkodott az öröm és igazság,
kihalt a bűn és vele a gonoszság.

17.
S mert ettől fogva siker koronázta
a mahárádzsa valamennyi dolgát,
Sziddhártha, 'Célját sikerrel elérő'
nevet ruházott a fiúra atyja.

18.
Ám anyja, Májá, látván, hogy a gyermek
tökéletes, mint a nagy égi bölcsek,
nem bírta túlélni boldogságot,
s további életre az égbe tért meg.

19.
A gyermek-isten szépségü királyfit
anyjának húga igaz szeretettel
gondjába vette, ápolta, nevelte
mint anyja, mintha édes fia volna.

20.
Mint az égbolton felemelkedő Nap,
mint szélviharban erőre kapó tűz,
mint éjszakában az egyre növő Hold,
úgy gyarapodott erőben a gyermek.

21.
Ezután drága szantálfa-kenőcsöt,
varázsfüvekkel telefont sok gyöngysort,
gazellák-vonta arany kocsikákat
hoztak neki a baráti lakokból.

22.
Korához illő, kicsi ékszerekkel,
játékszerekkel, kis arany lovakkal,
felöltöztetett apró tehenekkel,
elefántokkal megajándékozták.

23.
Így halmozták el a szeretet jeléül
mindennel, minek kisgyermek örülhet,
habár gyermeki csak a kor volt benne,
nem ész, kitartás, becsület, tekintély.

24.
Felcseperedve, gyermekkora végén,
mit rangja kívánt, tanulnia kellett.
Mihez sok évi tanulás kell másnak,
elég volt ahhoz neki egynehány nap.

25.
Eszében tartotta királyi atyja
bölcs Aszitának a jövendölését,
hogy fia majd mennyei üdvre vágyik,
s próbálta földi célokra terelni.

26.
Jegyest választott neki jó családból,
szépség, szemérem megtestesitőjét,
mint földre szállott, tündéri Szerencsét:
Jasódharát, ki - mint neve - 'Jó hírű'.

27.
A föld urának menye a királyfit
boldoggá tette: oly örömben éltek,
mint fent az égben az Ezerszemű Úr4
él hitvesével, gyönyörű Sacsíval.

28.
"Ne lásson semmit, ami felkavarja
lelke nyugalmát" - döntötte el atyja,
és palotája közepén jelölt ki
lakást fiának, a tömegtől távol.

29.
Mint őszi felhők hada, úgy fehérlett,
mint földre szállt égi kocsik, sugárzott,
szép nők dalától, zeneszótól zengett
dús csarnokokkal ékes palotája.

30.
Szép nők ujjától aranyos szegélyű
dobok pendültek halk, édes ütemben,
s a szent Kailásza-hegyi tündérlányok
táncát idézte lágy hajladozásuk.

31.
Suttogva ejtett szerelem szavával,
enyelgő-tréfás-pajkos kacagással,
félig-lehúnyt szem pajzán mosolyával
gyönyörködtette gyönyörű sok hölgye.

32.
Magas lakából nem ereszkedett le,
mert visszafogták ügyes szeretői,
ahogy nem száll le a földi talajra,
kit égbe vitt fel sok erény jutalma.

33.
Királyi atyja, hogy utódjaként majd
áldás kisérje - uralomra jutva -,
a bűnt kerülte, az erényt becsülte.
magát fékezte, nyugalom vezette.

34.
És nem merült el gyönyörökbe balgán,
jövő létét sem terhelte hibákkal.
Érzékei vad lovát zabolázta,
erényben túltett valamennyi népén.

35.
Nem mást-pusztító tudományra vágyott:
azt vágyta tudni, ami másnak üdvös.
Alattvalóit ahogy óvta-védte,
úgy másnak is csak a javát akarta.

36.
Fiára áldást esedezve, buzgón
tisztelte sok bőkezü áldozattal
a lángoló tűz fejedelmét, Agnit.
Ékkő s tehén volt a papok jutalma.

37.
Tisztára mosta testét meg a lelkét
szent fürdő-vízzel, s szent gondolatokkal.
Követte Védák5 szigorú szabályát,
s ön-lelke szabta nyugalom parancsát.

38.
Szelíden szólott, de sosem hiába.
Szava igaz volt, de sosem volt bántó.
Hamis beszédet, s igazat, de durvát,
még gondolatban se viselt el lelke.

39.
Könnyű s nehéz közt, ha a döntés rá várt,
kedv vagy ellenszenv sohasem vezette,
csupán azt nézte, mi a jó, az üdvös;
ezt többre tartotta az áldozásnál.

40.
Ki hozzá fordult, segedelmet várva,
ajándék-vízzel oltotta ki szomját.
Ki megtámadta, megalázta dölyfét
nemes lelkének csatabárd-csapása.

41.
Fékezve Egyet, a Hetet követte;
Hetet mellőzve, az Ötöt tartotta;
a Hármat bírva, intette a Hármat;
a Kettőt tudva, elhagyta a Kettőt.6 /?/

42.
Ha vittek hozzá a halálra méltó
gonosztevőt, nem ölette meg azt sem:
szelíd beszéde lett a kötelékük,
kegyelmessége fékezte meg őket.

43.
A bölcsek-szabta tanokat követte;
régi viszályok parazsát feledte;
erény-illatú hírnevet kereste;
beszennyező vágyakat elvetette.

44.
Igényt nem tartott a fölös adóra;
kezét nem tette rá más vagyonára;
nem emlegette fel az őt ért bántást;
harag tüzét nem táplálta szivében.

45.
Igy élt a rádzsa, s a királyi példát
polgárai és szolgái követték,
ahogy jógába merülő bölcseknek
csitult elméjét követi a testük.

46.
Idő múltán Suddhódana menyének,
erényes, szép keblü Jasódharának,
fia született, Ráhula, csodás-szép,
mint Ráhu démont ügyelő Nap és Hold.7

47.
A nemzetségét gyarapítni vágyó,
fiú-sarjakra vágyó mahárádzsa,
amint örvendett a fiának egykor,
éppúgy örült most unokája jöttén.

48.
"Azt kívánom, hogy fiam úgy szeresse
fiát, mint én őt, fiamat szerettem."
Így ujjongott, és eleget tett minden
szertartásnak, mint ki az égbe készül.

49.
Régvolt időknek nagy uralkodói,
királyi bölcsek nyomdokát követte,
aszkétaként ült a királyi trónon,
s úgy áldozott, hogy ki ne oltson éltet.

50.
Királyi dicsben egyaránt tündöklött
uralma révén s önuralma révén.
Tudása, tettei, családja híre
fénylett, akár az ezersugarú Nap.

51.
Véda-imákkal a Teremtőt kérte:
siker kísérje fia minden dolgát,
s vállalt ezért sok szigorú vezeklést,
mint a Teremtés Ura ősidőkben.8

52.
A törvénykönyv volt a kezében, nem kard;
időtöltése az önuralom volt;
parancsolóként magának parancsolt;
alattvalóit atyaként vezette.

53.
Fia kedvéért őrizte hatalmát,
fiát családért, a családot hírért,
a hírt az égért, az eget lelkéért,
s azért a lelkét, hogy a Törvényt védje.

54.
Igy tett eleget az Örök Törvénynek,
mint hagyomány és igazak tanítják.
"Talán fiam, meglátva fia arcát,
nem fog erdőbe vonulni" - remélte.

55.
A földet-őrzők9 a fiukat őrzik,
hogy megőrizze az is a hatalmat.
Ám ő, bár híven követte a Törvényt,
Törvénytől óvta, kéjekbe vetette.

56.
Ha a fia született, a többi szent Bódhiszattva
remete-tanya honába távozott otthonából.
Az örömöket ezért ő is csupán addig élte,
amig az ideje eljött megvilágosodásnak.


Így szól a Buddha élete című költeményben a második ének:
A háremben töltött idő.


JEGYZETEK

II. ének

1. ős-elefánt: a Földet a világtengerben úszó teknősbéka hátán álló nyolc elefánt tartja.

2. Jajáti: az ősi szent királyok egyike; uralmáért a mennybe jutott. Lásd a IV/78. vers jegyzetét.

3. Manu: a Nap (Vivaszván) fia, az özönvíz után uralkodó első király, az emberiség ősatyja (az "indiai Noé"). Nevéhez fűzik a legrégibb indiai (főként vallási) törvénykönyvet.

4. Ezerszemű Úr: Indra.

5. Védák: a hindú vallás szent könyvei, különböző istenekhez intézett himnuszok (Kr. e. II. évezred végéről). Átvitt értelemben a papi vallási szabályokat, főként az áldozatbemutatási szertartásokat jelentik. Buddha elvetette a Védák isteni tekintélyét (és általában az áldozatbemutatást).

6. Homályos versszak. Értelmezéséhez találgatásokra vagyunk utalva. Az egy: önmaga? Az öt: a buddhista öt parancsolat? A három: a hármas életcél (gyönyör-vagyon-törvény)? Vagy a három társadalmi rend (papság-nemesség-közrend)? A kettő másodszorra: ragaszkodás és ellenszenv?

7. Ráhu démon: amikor az istenek a halhatatlanság italát köpülték az óceánból, Ráhu démon beleivott, de a Nap és a Hold rajtakapta, és Visnu hajítókorongjával levágta a fejét. Azóta a halhatatlan démon-fej üldözi és időnként felfalja a Napot és Holdat; ez okozza a nap- és holdfogyatkozást (illetve a Hold rendszeres fogyását). Amikor Buddhának jelentették fia születését, ezt a homályos értelmű kijelentést tette: "Fiam született, Ráhula született".

8. Teremtés Ura: a mítosz egyik változata szerint a Teremtés Ura Brahmá, az Alkotó (itt Ka néven említve), másik változat szerint önálló lény, Pradzsápati, aki önsanyargatással teremtette meg a világot.

9. földet-őrzők: királyok.

 

III. ének
A MEGRENDÜLÉS KEZDETE

1.
Hallotta egyszer, amikor beszélték:
az árnyas erdők füve bársonyos-dús,
a hűs tó tükrén vizirózsa nyílik,
virágzó fákon madarak dalolnak.

2.
Igy áradoztak a szivet-derítő,
várost-kerítő ligetekről női,
és kedve támadt a kirándulásra,
mint istállóból elefánt kivágyik.

3.
Megtudta atyja, mi a kívánsága
szabadba vágyó, szeretett fiának,
s intézkedett, hogy fiatalságához
s rangjához illő legyen arra járta.

4.
Kiadta rögtön szigorú tilalmát:
az úton koldus, nyomorék ne járjon,
hogy gyöngéd szívű fia meg ne lásson
semmit, mi bántja, ami megzavarja.

5.
Eltávolított alamizsna-kérőt,
öreget, csonkát, beteget az útról.
Gondoskodott, hogy szeretett fiát csak
szépség fogadja, valamerre sétál.

6.
Így rendbe tették a palota útját,
s a herceg, díszes kísérete élén,
leszállt terméből, a királyhoz járult,
hogy elköszönjön, s a kegyet köszönje.

7.
Ő hosszan nézte, szeme könnybe lábadt,
majd megcsókolta fejét szeretettel,
és útra engedte "Eredj!" szavával,
bár nem engedte távozni szivével.

8.
Villámsugárként ragyogó küllőjű,
csillogó arany veretekkel ékes,
aranyos hámú négy paripa vonta
dísz-kocsijára felszállt a királyfi.

9.
A tarka, lengő lobogókkal ékes,
virágszőnyeggel beborított úton
kíséretével a királyfi indult,
mint csillagok közt a hűs sugarú Hold.

10.
Kétoldalt hosszú sorban sorakoztak,
kíváncsian várva, a városnépek,
és tágra nyílt, kék szemük úgy sugárzott,
mintha kék lótusz szegné be az útját.

11.
Egyik dícsérte daliás alakját,
másik csodálta nemes arcvonását,
s szelídségét látva, fohászt rebegtek,
hogy hosszú élet legyen osztályrésze.

12.
Vadászok, törpék főúri lakokból,
szolgálólányok a szerény házakból
mind ott tolongtak, a földre borultak,
mint körmenetben a lehajló zászlók.

13.
A nők, meghallva a nagy újdonságot,
hogy a királyfi kivonul lakából,
futottak, kérték uruk engedelmét,
hogy elhaladtát a tetőkről nézzék.

14.
Álmukból kelve, a nagy sietésben
övük lecsúszott, beleakadt lábuk,
s kiváncsiságukban észre se vették,
hogy földre hullott sok szép arany ékszer.

15.
Sietségükben egymást taszigálták,
s csuklójukon a perecek csengése
visszhangzott márvány folyosókon, lépcsőn,
riadt madárrajt rebbentve zajával.

16.
Nem egy szép asszonyt szaporán szaladni
hajszolt a vágya, hogy a látványt lássa,
de duzzadó tompora-keble súlya
léptét lehúzta, gátolta futását.

17.
Más karcsu, szép nő, noha könnyü lába
ragadta volna, fékezte siedtét
szemérmesen, mert szégyellte mutatni
testén a titkon viselendő ékszert.

18.
Összeverődő, dús fülbevalókkal,
csilingelő láb- és karperecekkel
tolongó hölgyek sűrű tömegétől
szinte bezárult a sok ablaknyílás.

19.
Az ablakokból kitekintgető nők
fül-ékkel ékes vizirózsa-arca
virágözönt öntött a palotákra,
mintha lótusszal kivirultak volna.

20.
Az ablaktáblák sora tágra tárva;
kíváncsi hölgyek paloták tetőin;
mint páva tolla ragyogott a város,
mint tündérlányok laka légi honban.

21.
Szűk ablakokban szorosan simultak
egymáshoz arcok dús fülbevalói,
pompázatosan, mint a koszorúba
kötött virágzó vizirózsák szirma.

22.
Nők pillantása le az útra nézett,
mint aki fentről le a földre vágyik;
a férfi-népség szeme feltekintett,
mint aki lentről fel az égbe vágyik.

23.
A nők, csodálva a nemes királyfi
méltóságteljes, daliás alakját,
"Beh boldog asszony neje!" - így susogtak,
de tiszta szívvel, szeretettel, áldón.

24.
"Ez a felséges, erős karu ifjú,
a testet öltött Virágnyilas Isten1,
lemond a trónról, hogy a Törvényt járja" -
gondolta mindenki magasztalólag.

25.
Először látta az utat a herceg,
tele ünneplő, dísz-köntösü néppel,
s az újdonságtól új örömet érzett,
mint aki újabb születését éli.

26.
Az ujjongó, égi örömben úszó
várost figyelték az egek lakói,
s alkottak egy roskatag aggot: menjen
felébreszteni a nemes királyfit.

27.
Csodálva nézte az aggot az ifjú.
Látta: alakja nem olyan, mint másnak.
Nem tudta róla a szemét levenni.
Megkérdezte a kocsihajtójától:

28.
"Ki ez az ember, aki szembe jön, mondd?
Haja fehér, botba fogózva lépdel,
szeme beesett, reszket és legörnyedt.
Így született, vagy valami baj érte?"

29.
A kérdésre a jámbor kocsihajtó
felfedte azt, amit az atyja titkolt.
Feledte, hogy nem szabad erről szólni,
mert megkötötték az eszét a mennyek.

30.
"Szépség ölője, erő letörője,
bánat szülője, öröm elvevője,
tudás törlője, test tönkretevője:
a vénség az, amitől így legörnyedt.

31.
Szoptatta őt is csecsemőként anyja,
csúszkált a földön kicsi gyermekkorban,
majd ő is izmos fiatallá serdült,
de végül mégis az öregség várt rá."

32.
Megdöbbentette a királyfi lelkét
a válasz, s ismét kocsisát faggatta:
"Talán majd rám is ugyanily csapás sújt?"
Igenlő szóval felelt a kocsis rá:

33.
"Felségedre is ugyanez a sors vár.
Legyőzhetetlen az idő hatalma.
Mindenki tudja, hogy a vénség megtör,
kívánja mégis, hogy e kort megérje."

34.
A végtelen sok születés során át
tökéletessé nemesült Nagy Lélek
megrettent az öregség hallatára,
mint bika, hogyha mellé csap a mennykő.

35.
Az aggastyánra szegezett szemekkel
sóhajtott hosszan, a fejét megrázta,
majd az ujjongó sokaságra nézett,
végül megszólalt elkeseredetten:

36.
"Óh, hát elpusztít a világon minden
erőt, tudást és szépséget a vénség!
S bár ezt jól látják a saját szemükkel,
nem indulnak fel lelkükben az élők?

37.
Ha így van, fordítsd a lovakat vissza,
kocsisom, térj meg palotámba tüstént!
A kéjkertekben mi öröm vidítna,
ha vénség kínja a szivembe fészkelt?"

38.
Ura fiának a parancsát véve,
megfordította a kocsit a hajtó.
Ott a királyfi gondokba merülten,
mint üres házba lépett a kapun be.

39.
És otthonában se talált nyugalmat.
"Vénség, vénség!" - ez forgott a fejében.
Ujólag atyja beleegyezését
kérte, s kihajtatott a palotából.

40.
Az istenek most nyavalyáktól gyötrött
testű beteget alkottak az útra.
Pillantása a betegre vetődött,
s kéréssel fordult újra kocsisához:

41.
"E püffedt hasú, vacogó, ziláló,
megereszkedett tagú, vézna, sápadt,
"Anyám!" - jajszóval a kezét kinyújtó,
segítéség-esdő nyomorult miféle?"

42.
"Ha felborul a testben az egyensúly
az elemek közt, iszonyú csapás az,
neve: betegség, s ez, erőre kapva,
erőset is lever" - a kocsis így szólt.

43.
Kocsihajtója magyarázatára
részvéttel nézett a szerencsétlenre:
"Csak egyedül ő szenved e csapástól,
avagy mindenkit fenyeget betegség?"

44.
Megmagyarázta a kocsis: "Királyfi,
mindenki ki van téve e veszélynek.
De bár leselkedik ezer betegség,
beteg világunk örömökre vágyik."

45.
Hogy ezt felfogta, a szivére bú szállt,
megremegett, mint hullámon a holdfény,
a kétségbeesve, alig ejtett szóval,
inkább magának beszélve rebegte:

46.
"Hiába látja a világ e sok vészt,
betegség kínját, ezután is bízik.
Hát eddig ér csak a tudás hatalma,
hogy tud nevetni, ha betegség les rá?

47.
Kocsis, fordulj meg! A kiút elég volt!
Kocsink térjen meg a király lakába!
Értem: mindenkit fenyeget betegség,
s ez kedvem szegte, szivem elszorítja."

48.
Útját szakítva, örömét szakasztva,
gondokkal küzdve, hazatért lakába.
Másodszor is így hazatérni látva,
atyja megtudni sietett, mi történt.

49.
Okát meghallva hazatérésének,
sejtette: meg kell már válnia tőle.
Megdorgálta az út felügyelőjét,
bár büntetésre a harag se bírta.

50.
Megint megpróbálta gyönyörűségekkel,
mulatságokkal a fiát lekötni.
"Érzéki csábok sokakat lebírnak,
s tán nem hagy el majd" - remélte szivében.

51.
De mindhiába: dallal, zeneszóval
nem csábitotta a fiát a hárem.
Ezt látva, újból kikocsizni küldte:
"Talán segít majd a változatosság."

52.
Csak arra gondolt, hogy kedvre derítse,
s nem gondolt rá, hogy az öröm veszélyt rejt.
Kíséretéül vele menni küldte
a legszebb, táncos, csoda-hangu nőket.

53.
Felékesítette a város útját,
és végig gonddal ellenőriztette,
s úgy rendelkezett, hogy más kocsihajtó
és másik kocsi induljon az útra.

54.
Haladt az úton a királyfi, ám egy
halottat alkottak az istenek most.
A halottvivő menetet csupán a
királyfi és a kocsihajtó látta.

55.
A királyfi a kocsisát kérdezte:
"Négyen cipelnek valakit. Ki ez, mondd?
Díszes ruhában hever, és nem mozdul,
síránkozó nép vonul a nyomában."

56.
A fényes mennyek ragyogó lakói
irányították a kocsis beszédét,
s akaratukból a kocsis kimondta
az igazságot, noha ez tilos volt:

57.
"Lélegzet nélkül, tudat, érzés nélkül
örökre alszik merev fadarabként.
Elhagyta végleg, aki eddig óvta,
támadta, védte, a barát s ellenség."

58.
Hallotta, mit mond a lovak hajtója,
s megdöbbent szívvel faggatta tovább is:
"Csak ezt az embert sújtotta ilyen sors,
vagy ez a vég vár, ami él, mindenre?"

59.
A gyeplőtartó ugyanúgy folytatta:
"Így végzi minden, aki él a földön,
legyen nemes bár, közepes, vagy hitvány.
Örök törvénye a halál a létnek."

60.
A föld urának fia, bár erős volt,
megértve, hogy van halál, összeroskadt.
Vállával dőlt a kocsirúd végére,
és felkiáltott a panasz szavával:

61.
"Ha minden élőt ez a biztos sors vár,
örülni hogy tud a világ a létnek?
Az ember szíve s esze kőből van tán,
hogy gondatlanul haladt tova útján?

62.
Fordítsd kocsinkat palotánkba vissza!
Nincs kéjligetben mulatozni kedvem.
Aki tisztában van a pusztulással,
az józan ésszel hogyan is vigadhat?"

63.
Habár a népek ura sarja így beszélt,
nem indult vissza a kocsis, haladt tovább.
és úgy, amint azt a király meghagyta volt,
a Padmakhanda lugasába tért vele.

64.
Virágban állt a bokor, a cserje, minden ág,
repesve szállt a sok ezer énekes madár,
tavak vizét vizililiom takarta el,
mint ég ivét övezi a tarka égi öv.

65.
Elvitte őt akarata ellenére is,
talán a nők serege örömre bírja majd;
akár a szent remete erénye megtörik,
ha mennybe fel csalogat az égi női tánc.


Így szól a Buddha élete című költeményben a harmadik ének:
A megrendülés kezdete.


JEGYZETEK

III. ének.

1. Virágnyilas Isten: Káma, a szerelem istene.

 

IV. ének
AZ ASSZONYOK CSÁBÍTÁSÁNAK MEGHIÚSULÁSA

1.
Mikor a város melletti kéjligetbe megérkezett
a királyfi, vígan várták a nők, mint vőlegényüket.

2.
Örömtől tágra nyílt szemmel sereglettek eléje mind,
s tisztelettel köszöntötte lótuszbimbóként zárt kezük.

3.
Szerelem-nyűgözött szívvel, rajongva vonták gyűrübe,
és rezdületlen rászegzett szemük alakját itta be.

4.
Gondolták: testbe öltözött a Szerelemisten maga,
s mint veleszületett ékszer, szépsége ékesíti fel.

5.
A nektár-sugarú Hold szállt bizonyára a földre le -
vélték mások, szelídségét s derűjét látva, mily csodás.

6.
Tátott szájjal csodálkoztak - magukba nyelni vágyva tán -,
s kábultan néztek egymásra, sóhaj emelte keblüket.

7.
Csak bámulták, de nem szóltak, és ránevetni egy se mert,
fenségétől s nyugalmától lenyűgözve állták körül.

8.
Udájin, a mahárádzsa főpapjának okos fia,
nézte, hogy tétlenül állnak, elragadtatás rabjaként,

9.
s rájuk szólt: "Ügyesek vagytok, gyönyörűség művészei,
szépek, a csábítás minden fortélyában járatosak,

10.
ékességére válnátok az égiek honának is,
táncotok gyönyörködtetné magát a Kincsek Istenét,

11.
ti szenvedélyre bírnátok zord remeték hideg szivét,
s a tündéreket otthagynák kedvetekért az istenek,

12.
ügyességetek csábjának, bájaitok csodáinak
asszonyok is rajongói lennének, nemhogy férfiak,

13.
művészek, bűvészek vagytok mesterségetekben, ti nők,
s nem értem, hogy viselkedtek most mind ilyen ügyetlenül.

14.
Szemlesütő szégyenkezés az ifjú arát illeti
az első ölelést várva, vagy pásztorlányt, nem titeket.

15.
Bár e férfi vitézsége, méltósága, hatalma nagy,
de meg kell vele mérkőzni: a nők hatalma még nagyobb.

16.
Hiszen egykor egy nagy szentet, akit még az ég is becsült,
Kásí szépe, egy örömlány, megtaposott, megrúgdosott.

17.
Bálamukhjá megnyargalta jámbor Manthálagautamát,
a szerzetest, és kedvéért máglyára hullákat cipelt.

18.
Az önsanyargatás hősét, az élemedett Gautamát
egy hitvány, alacsony kasztú asszonyszemély igézte meg.

19.
Risjasringát,1 a nőket még nem látott remetefiút
Sántá ravasz fogásokkal szedte rá, szédítette meg.

20.
Visvámitra,2 a szent látnok, az önmérséklet bajnoka,
tíz évig az őserdőben Ghritácsí tündér rabja lett.

21.
Kiforgattak magukból sok régi szent bölcset már a nők,
a virágzó korú ifjút könnyebben megigézitek.

22.
Ne tétovázzatok! Meg kell tenni, ami rajtatok áll,
hogy a királyi háztól a Szerencse ne forduljon el.

23.
Egyenlő rangút egykönnyen elcsábít bármely nőszemély -
igazi nő azt is, aki alatta vagy fölötte áll."

24.
Udájin buzdításától feltüzelve, az asszonyok
saját magukon túltettek, hogy meghódítsák urukat.

25.
Ijedten hozzáláttak, hogy enyelgő pillantásokkal,
mosollyal, ringó léptekkel kellessék kellemeiket.

26.
A királyfi szelídsége és a király akarata,
s a bor s a szerelem gyorsan elűzte félénkségüket.

27.
Körülrajongták urukat, s ő úgy járta a ligetet,
mint nőstényelefántok közt a hím a hegyek erdeit.

28.
A szép parkban a szép nők közt a királyfi úgy tündökölt,
ahogy a tündérlányok közt a Nap fénylik az ég ivén.

29.
Duzzadó keble halmával érintette meg némelyik;
mámortól fűtve, testével a testéhez hozzásimult.

30.
Másik színlelte: megbotlott, s köréje fonva karjai
hajlós, karcsú folyondárját, erővel rátámaszkodott.

31.
Más bortól illatos szája rőt ívével hozzáhajolt,
s fülébe sejtelmes hangos súgta: "Hallgasd meg titkomat!"

32.
A másik illatos kézzel szorította meg két kezét,
s parancsoló hangon kérte: "Óh jőjj, imádkozz itt velem!"3

33.
Más ittasságot tettetve lecsúsztatta a fátyolát,
s szájában nyelve megcsillant, mint villám fénylik éjszaka.

34.
Csilingelő, aranydíszes övvel sétáltak fel s alá
mások, mutatva áttetsző leplek alatt a combjukat.

35.
Virágzó mangó ágába kapaszkodtak meg némelyek,
keblüket látni engedve, mint két aranybarna edényt.

36.
Másik lótusz-szemű szépség lótusz-tóból lótuszt hozott,
s lótusz-tündér gyanánt lépett lótusz-arcú királyfihoz.

37.
Édes dalt énekelt másik, hajlongva hozzá táncosan,
s "Magad csapod be" - sejttették kacéran pillantásai.

38.
Más nő szemöldök-ívét mint az íjat feszítette meg,
játékosan utánozva a férfias mozdulatot.

39.
Fülbevalóit ringatta a másik buja keblü nő,
és kacagva szólítgatta: "Fogjon meg felséged, ha tud!"

40.
Mások virágfüzérekkel kötözték meg a távozót,
szemrehányó szelíd szókat vetettek rá, mint zabolát.

41.
Egy mangó-hajtást lengetett egy másik nő mámorosan,
és kötözködve kérdezte: "Vajjon kié ez a virág?"

42.
A másik peckesen lépdelt, kihúzva magát férfimód,
s rászólt: "A nők legyőztek! Menj, te meg a földet győzd le most!"

43.
Másik félig lehúnyt szemmel egy kék lótuszt szagolgatott,
s mámor-fojtotta, halk hangon suttogta a királyfinak:

44.
"Uram, nézd itt e mangó-fa méz-illatú virágait!
Mint aranyos kalitkában búg ága közt a kókila.

45.
E tűzvörös asókát nézd, mely felkavar vágyó szivet;
mintha tűz lángja perzselné, zsongja körül a méheraj.

46.
Nézd, tilaka-fa törzsére e mangó-ág hogyan simul:
szantálpor-sárga testű nő fehér köntösü férfira.

47.
Rőt lakk-színű virág-terhe lehajtja a kuruvakát,
mintha a nők vörös körme előtt elszégyellné magát.

48.
Beburkolózik lombjába e fiatal asóka-fa,
karcsú karunk szépségével úgysem bírna versengeni.

49.
Nézd, úgy övezik e tavat a fehér szinduvára-fák,
mintha pihenő nő dobná maga mellé a fátyolát.

50.
A vízen úszó nőstényét követi csakraváka-hím,
mintha szolgája volna; lásd, a nők hatalma végtelen.

51.
Hallgasd a nászra vágyódó hím kakuk búgó énekét,
míg párja hangja visszahangzik, mint hogyha igent mondana.

52.
Magát bölcsnek hivő férfi ne gondokba merüljön el;
a tavasz-szülte vágyaknak engedjen, mint madár-sereg."

53.
Így próbálta a szerelem-tüzelte ifju nők hada
hízelkedő enyelgéssel a királyfit kísérteni.

54.
De a királyfi lelkéről lepergett minden csábítás.
"Meg kell halni" - csupán erre gondolt, s el sem mosolyodott.

55.
Miközben szótlan elnézte a nők mesterkedéseit,
rezzenetlen, szilárd szívvel, keserűen gondolkozott:

56.
"Az asszonyok nem fogják fel, hogy múlandó az ifjuság;
a vénség jön, s a szépséget elpusztítja nyomtalanul.

57.
Nem gondolnak rá: sújthatja betegség bármelyiküket,
s viháncolnak, miközben a világ kórokkal küzködik.

58.
Nem jut eszükbe, hogy végül a halál mindent elragad,
és játszanak, nevetgélnek önfeledten, gondatlanul.

59.
Aki rágondol, hogy sorsunk vénség, betegség és halál,
élhet, alhat vagy örvendhet egy percig is nyugodtan az?

60.
Aki maga egészséges, és nem téríti észre, hogy
a másik vén, beteg, meghalt - az rövidlátó, ostoba.

61.
Ha az egyik fa elveszti a lombját és gyümölcseit,
s kidől, kivágják - éppígy a többi nem törődik vele."

62.
Udájin látta: gond gyötri, nem tud örülni semminek,
s barátság s életbölcsesség szavával rezzentette fel:

63.
"Barátként állni melletted küldött veled a föld ura,
s baráti vonzalom késztet, hogy kérő szóval intselek.

64.
Óvni káros cselekvéstől, üdvös tettre buzdítani,
a bajban nem pártolni el - a barát hármas tiszte ez.

65.
Ha barátságot ígértem, és most elnézném szótlanul,
hogy elfordulsz teendődtől - milyen barátság volna ez?

66.
Barátodként szólok hozzád: te szép, erős vagy, ifju vagy,
a nőktől így elfordulni nem illik hozzád semmiképp.

67.
A női csábnak engedni illendő színlelésből is,
mert így örömben lesz részünk, s ezt szégyen elmulasztani.

68.
A nők szívét figyelmesség s hízelgés megbilincseli,
kedveskedés szerelmet szül; rátartiak az asszonyok.

69.
Nos, bárha szíved elfordul, fényes arcú királyfiú,
szépséged azt parancsolja, hogy nyájasnak mutasd magad.

70.
Nyájasság nőknek orvosság; nyájasság legszebb ékszerük;
a szépség nyájasság nélkül: erdő, hol nincs a fán virág.

71.
Legalább puszta nyájasság gyönyörködtesse lelkedet;
öledbe hullt minden gyönyör - miért fordulnál tőlük el?

72.
A szerelem a legfőbb üdv - így vallotta ezt Indra is,
s a szent Gautama hitvesét, Ahalját4 csábította el.

73.
Agasztja is magáévá tette egykor a Hold nejét,
és így járt Lópámudrával, így tartja ezt a hagyomány.

74.
Utathja feleségétől, Mamatától Brihaszpati,5
az önsanyargató nagy szent, Bharadvádzsát nemzette így.

75.
Brihaszpati nejétől meg - miközben éppen áldozott -
a Hold nemzett nemes sarjat, isteni tudású fiat.6

76.
Egykor a Jamuná partján a vízből született leányt
vad szenvedélyre gerjedve meghágta volt Parásara.7

77.
A bölcs Vaszistha megkívánt egy alacsony kasztbéli nőt,
Aksamálát, s e nő szülte Kapindzsaládát, gyermekét.

78.
Bár ifjúsága rég elszállt, Jajáti,8 a királyi bölcs,
az égi kertben Visvácsí tündérlánnyal szeretkezett.

79.
Pándu9 tudta: ha nőt érint, halált hoz rá az ölelés,
és mégis Mádrí szépsége legyőzte, s közösült vele.

80.
Karáladzsanaka egykor egy pap lányát ragadta el,
és ezért kasztját vesztette, de szerelmét nem adta fel.

81.
Látod, a régi, nagy bölcsek még alantas szerelmet is
gyakorta élveztek, nemhogy az illendő örömöket.

82.
Te fiatal vagy és szép vagy, erős vagy, mégis megveted
a gyönyörűséget, melynek joggal hódol egész világ."

83.
A régi hagyományokból vett példákra hivatkozó,
bölcs szavakra viharfelhők komor, mély hangján válaszolt:

84.
"Reád vall ez a buzdítás, baráti szeretet jele,
de hidd el, rosszul ítélsz meg. Hallgass meg, elmondom, miért.

85.
A gyönyört el nem ítélem. Tudom, a világ ennek él.
De látom, minden múlandó, s ezért örülni nem tudok.

86.
Öregség, betegség, halál - ez a három ne volna csak,
az örömöket élvezni tudnám én is, mint bárki más.

87.
Ha a nőkben az ifjúság, szépség örökké tartana,
a bölcshöz akkor sem volna méltó, kéjben merülni el.

88.
És mivel az öregség majd elemészti szépségüket,
saját magát is megcsalja, aki bennük gyönyörködik.

89.
Nem több az állatnál, aki halál, kór, vénség rabjaként
halál, betegség és vénség foglyainak örülni tud.

90.
S bár mondtad, hogy nagy lelkek is voltak szerelem rabjai,
ez ne tévesszen meg, hiszen a pusztulás várt rájuk is.

91.
Mit ér a nagyság ott, ahol a pusztulás uralkodik?
Az élvezeteken csüggés, hívság hajhászása mit ér?

92.
S hogy színlelésből engedjünk a nőknek, mint tanácsolod?
Én a nyájasság kedvéért sem ismerem a színlelést.

93.
Az engedékenységet sem tűröm meg őszintétlenül;
hogyha nem lelked indít rá, az ölelés is átkozott.

94.
Aki a színlelésnek hisz, s ragaszkodik gyanútlanul -
e szenvedélyre gyúlt szívet megcsalni visszataszitó.

95.
S ha kölcsönösen megcsalják egymás a szenvedélyesek,
jobban teszi, ha rá sem néz férfi nőre, nő férfira.

96.
Igy engem, búban vergődőt, vénség s a halál áldozatát,
nemtelen szenvedélyekre nem illendő csábítanod.

97.
Erős a lelked, s a szived nagyon kemény,
hogy ingatag kéj özönén szilárdan áll,
s örülni tudsz, hol a veszély leselkedik,
s az élők népe a halál felé halad.

98.
Engem betegség, az öregség és halál
félelme rettent, leigáz a csüggedés,
nyugalmam eltűnt, örömet nem ismerek.
Egész mindenség a szememben lángban áll.

99.
Vasból van annak szive-lelke, úgy hiszem,
ki végveszélyt lát, s ezalatt örülni tud,
s bár tudja jól, hogy kikerülhetetlenül
halál vár rá is, keserűen nem zokog."

100.
Igy fűzte egybe a királyfi érthetőn
vágyat, szerelmet elitélő, bölcs szavát,
míg a Lenyugvás Hegye túlsó oldalán
lassan legördült a Világító Korong.

101.
A nők látták, hogy koszorújuk, ékszerük,
kedveskedésük, megigéző énekük
mind hasztalan volt, s hazatértek csüggeteg.
Lehűlt szivükben a szerelmi szenvedély.

102.
A kéjligetből a csodás asszonysereg
estére kelve szomorúan távozott,
s lakába tért meg az uralkodó fia.
"Minden múlandó" - ez emészti szüntelen.

103.
Mikor hírét vette az atya, hogy a gond gyötri a fiát,
aludni nem bírt, úgy, ahogy az elefánt, hogyha sebesül.
Mi változtatná meg fia akaratát? Törte a fejét,
de nem látott semmit, ha neki örömet semmi se szerez.

Így szól a Buddha élete című költeményben a negyedik ének:
Az asszonyok csábításának meghiúsulása.


JEGYZETEK

IV. ének.

1. Risjasringa: Egyszer aszály idején jóslat jött, hogy akkor szűnik meg a szárazság, ha az erdőből elhozzák az ártatlanságban élő remete-fiút, Risjasringát. Egy örömleány remetének öltözve csábította el a gyanútlan ifjút. - Az előző versszakokban említett legendák ismeretlenek.

2. Visvámitra király sok ezer évig tartó önsanyargatást vállalt, hogy a bráhman rangot elnyerje (lásd fentebb). Egyszer egy tündérlány csábítása zavarta meg önmegtartóztatásában.

3. Kétértelmű sor. Jelentheti ezt is: "hajolj hozzám!"

4. Ahaljá: Indra elcsábította a remete nejét. A remete megátkozta Indrát, akinek férfitagja a földre esett, az asszonyt pedig láthatatlanná átkozta. Indrába az istenek egy kos heréjét ültették.

5. Utathja feleségét, a már terhes Mamatát Brihaszpati megerőszakolta, így két fia született.

6. Brihaszpati neje, Tárá szerelembe esett a Holddal, és félisteni fiút szült tőle.

7. Parásara: nagy szent, aki a hal-tündértől született Szatjavatí szerelmét elnyerte és Vjászát nemzette vele.

8. Jajáti: Jajáti király nem akart megvénülni, ezért egyik fia átvette tőle az öregséget. Ő tovább élvezte a szerelmet, míg végül megcsömörlött, remeteségbe vonult, az égbe emelkedett.

9. Pándu: Pándu királyt átok sújtotta: ha nőt ölel, meghal. Ezért az istenek nemzették helyette öt fiát, a Pándavákat, a Mahábhárata eposz főszereplőit. Egyszer azonban nem bírt uralkodni vágyán, és nejével erőszakkal közösülve, meghalt.

 

V. ének
REMETESÉGBE TÁVOZÁS

1.
A királyfi, hiába hívta oly kéj,
ami mástól az eszét is elrabolná,
nem örült, s a nyugalma messze szállott.
Az oroszlánt öli így a mérgezett nyíl.

2.
Im azonban idővel kedve támadt
a vadon fái között keresni békét.
A király megörült. Kiséretéül
vele ment sok nemes ifju víg csoportja.

3.
Aranyos zabolát s csengőt kötöttek
paripájára, a fürge Kanthakára.
A fején lobogott a jakfark-csótány,
s ura fénylett a nyeregben, mint a csillag.

4.
Mialatt a vadon felé ügettek,
buja szántókon, a sűrű erdő szélén
vezetett az utuk. Megmunkált földben
feketéllett a barázda, mint a hullám.

5.
Az ekék-hasogatta, zsenge fűvel,
a giliszták, kicsi férgek tetemével
boritott talajon halál meredt rá,
keserűn, mint kit övéi veszte sújt le.

6.
Kicserezte a szél s a nap, s belepte
por a szántóknak az izzadt bőrt a testén.
A nehéz járom az ökröket gyötörte.
A nemes lelkü királyfi szánta őket.

7.
Odaérve közel, leszállt lováról,
keserű gondba merülve, lassan lépdelt,
születés meg enyészet járt eszében.
"Nyomorúság az egész világ!" - kiáltott.

8.
Szive semmire, csak magányra vágyott.
Vele tartók csapatát is visszaküldte.
Egyedül tova ment a csendes erdőn,
míg elért egy üde lombu dzsambu-fához.1

9.
Fa tövében a hullt levél s a pázsit
puha zöldjére leült a sima földön,
s míg a lét s az enyészet járt eszében,
nyugalom szállt a szivébe, és szilárdság.

10.
Mikor elnyugodott a csapongó elme
az örömtől meg a gondtól szabadulva,
a belátás nyugodalma elvezette
a legelső elmélyülés békéjére.2

11.
Igy elérve a bölcs felismeréssel
az üdv-adó elme-összpontosítást,
ezután az egész világ folyását
is elértette valós elmélyüléssel.

12.
"Nyomorult világ! A balga ember,
noha vénség, a halál s kór gyötri őt is,
közönyös marad, arra nem figyel fel,
hogy a másik megöregszik, szenved, elhal.

13.
Ez a sors ugyanúgy vonatkozik rám,
s ha a mások nyomorát közönnyel nézném,
megalázna rideg viselkedésem,
ki a Törvényt, az igazságot beláttam."

14.
Mikor így a halál, a kór, a vénség
nyomorúsága örök baját belátta,
kialudt a szivében erő, egészség,
fiatalság öröme, s az élet vágya.

15.
Örömet, szomorúságot nem érzett;
sem a kétely, se levertség nem gyötörte;
gyönyöröknek a vágya lefoszlott róla;
harag és rosszakarat sem élt szivében.

16.
Igy a bölcs, szenvtelen elme tisztasága
a nemes lelkü királyfi lelkén úr lett.
De e percben, szerzetesi öltözetben
- csakis ő látta - szemébe tűnt egy ember.

17.
A királyfi kiváncsian kérdezte:
"Te ki vagy, mondd?" Az a férfi ezt felelte:
"Születés s a halál megundorított,
szabadulni remetének elvonultam.

18.
A világban a pusztulás a törvény,
keresem hát a romolhatatlan üdvöt.
A rokon s idegen nekem közömbös.
Gyönyörök vágya, a vágy igája nem bánt.

19.
Fa tövében, a néptelen vadonban,
hegyi barlangban odúban van lakásom.
Üresen, szenvtelenül, reményt levetve,
csak az üdv célja vezet, mint kósza koldust."

20.
Befejezte szavát a furcsa lény, és
a királyfi szeme láttán égbe szállt fel.
Egyik égi lakó jött ily alakban,
hogy eszébe belevéssen újabb eszmét.

21.
Mikor égbe repült fel az madárként,
a nemes férfi elámult, s boldog is volt.
Az igaz tanítást szivére vette,
s a lemondást az eszében eltökélte.

22.
Ezután hazatérni készülődött.
Paripájára felült, hogy útra keljen.
A barátait újra összehívta.
Megelégelte a vágyott liget árnyát.

23.
A kor és a halál nyügét lerázni,
a vadonban remetének menni készült,
s hazatért, de olyan kedvetlenül, mint
a vadonból elefánt a szűk karámba.

24.
"Az az asszony igen boldog, szerencsés,
kinek ily szép, daliás a férje, mint te!"
Egyik asszony e szókkal üdvözölte
a közelgőt, kisietve elé az útra.

25.
De a nirvrita 'boldog' szót meghallva,
neki nirvána jutott eszébe róla,
s a derűs fogadást fogadva, ettől
nyugalom, béke derűje szállt szivére.

26.
Palotájába belépett. Arca holdfény,
elefánté s a bikáé karja, lépte,
aranyos hegy a termete, hangja dörgés,
oroszláné az ereje - vágya béke.

27.
Ami el nem enyészik, arra vágyott,
s sietett atyja elé a trónterembe.
A tanácsot-adók körében úgy ült,
ahogy Indra vihar-istenek hadában.

28.
Leborult, a kezét is összetette,
könyörögve: "Uram, adjad engedelmed
örök üdvre a vadonba elvonulnom,
hisz a válás, tudod, elkerülhetetlen."

29.
E beszédre a rádzsa úgy megingott,
ahogy erdőn elefánt-rázta, sudár fa.
Fia zárt keze lótuszát ragadva
zokogott, könny özönétől fulladozva:

30.
"Ilyen ötletedet vesd el magadtól!
Remetének kora volna elvonulnod.
Fiatalnak a lelke ingatag még,
s veszedelmes, ha magányba tűnik ifjan.

31.
Fiatalt csak a test, a vágya vonzza,
idegen tőle lemondás önfegyelme,
a vadon rideg élete eltaszítja,
remeték szent közönyét nem érzi még át.

32.
Az idő nekem int a távozásra,
az uralmat fiatal kezedbe téve.
A királyi erély legyen erényed!
Ha atyáddal szakitasz, te törvényt törsz meg.

33.
Egyelőre tegyél le szándékodról.
Kötelesség a családod ápolása.
Aki élte az életet ifju korban,
ha elaggott, remetének elvonulhat."

34.
A királyi tanácsra a bölcs királyfi
szeliden mondta, akár a halk madárdal:
"Legyen úgy. A vadonba nem megyek még,
ha kezeskedni erőd van négy dologról:

35.
A halál sose oltsa életem ki.
Ne gyötörje soha testemet betegség.
Fiatal koromat ne sújtsa aggság.
A szerencsémet a balsors elkerülje."

36.
Fia négy lehetetlen óhajára
a mahárádzsa csodálva válaszolta:
"Mi jutott az eszedbe? Tégy le róla!
Nevetést szül az elérhetetlen óhaj."

37.
Felel erre, akár a hegy, szilárdan:
"Ha e négy vágy lehetetlen, úgy bocsáss el!
Aki futna, ha lángban áll a hajlék,
menekültét akadályozod te annak?

38.
Ha tudod, hogy a földtől válni kényszer,
az igazság keresésétől ne válj el.
A halál válni parancsol végül úgyis,
kielégülni se hagy, se célhoz érni."

39.
A királyfi beszéde hallatára
- ki a megváltást kereste puszta célként -
leszögezte a rádzsa: "Nem mehetsz el!
Gyönyörök s őrök övezzék, hogy ne menjen!"

40.
A tanácsosok is figyelmeztették
a fiúi szeretetre, tiszteletre,
a szülői könnyek is útját szegték.
Szomorúan hazatért saját lakába.

41.
Csodaszép szeretők epedve várták
aranyos fülbevaló-csilingeléssel,
szelid őzgida-pillogó szemekkel,
kebelükből fakadó meleg sóhajjal.

42.
Ragyogott deli termete, mint arany hegy,
szive mélyére hatolt a hölgyseregnek.
Szava, arca, viselkedése mindnek
lebilincselte fülét, szemét, a lelkét.

43.
Mikor alkonyodott, a hálóházba,
palotája tetejére lépkedett fel,
ragyogóan, akár a homályt elűző
Nap a Méru-hegy3 ormán virradatkor.

44.
Nemes áloe-illatú teremben
az arany mécs lobogását visszafénylő,
csupa gyémánt berakással ékesített,
aranyos trónusa várta. Ő leült rá.

45.
Körülállta a hárem, a sok csodás hölgy
zeneszerszámmal, urát elandalítni.
A Himálaja hold-fehér csúcsán így
övezik Kincsek Urát a tündérlányok.

46.
De hiába zenéltek égi hangon,
örömét a zeneszóban sem találta.
Örök üdvnek a vágya csábitotta,
s a lemondásról a szíve nem mondott le.

47.
E szilárd akaratra felfigyeltek
a vigyázó Akanistha égi lények,
s az egész háremet álomba igézték.
Elaludtak, kifacsart-tekert tagokkal.

48.
Az egyik leborult a puszta földre,
keze volt arca alatt csupán a vánkos,
az arany levelekkel ékes hárfát
ölelő karja unottan félrelökte.

49.
A kezére akadt a lant egyiknek,
kebeléről a ruhája félrecsúszott,
s hab-övezte folyó gyanánt hevert ott,
amelyen méhraj-ölelte lótusz úszik.

50.
Szeretője helyett egy nő két karcsú,
fiatal-vizirózsa-inda karral
a dobot szeretettel átölelte,
aranyos karperecekkel a két csuklóján.

51.
Ragyogó aranyos csatokkal ékes,
lebegő, puha sárga selyem ruhában
szana-szerte hevert sok nő a földön,
elefánttól letiport virágos ágként.

52.
Könyökölve egy ablak párkányára,
feszes íjként karikába meghajolva
- fityegő nyaklánca akár az íjhúr -
kapuív szobra gyanánt aludt a másik.

53.
Egyik ült, előre bukó fejével,
a fülében libegő fülbevalóval,
ahogyan lehajtja fejét a lótusz,
ha a vadkacsa ringatózik rajta.

54.
Sokan ülve aludtak el egymás mellett.
Nekitámaszkodik egyik a másikának,
a nyakára fonja bilincsként karját,
kebelének a súlya reá taszítja.

55.
Szorosan megölelte a lantot egy nő,
szeretettel, akár szelíd barátnőt,
zizegő húrjára hajtva fínom arcát,
aranyos fülbevalókkal meg-megütve.

56.
Citerája zsinórja meglazulva
lecsúszott a nyakából egy ifju nőnek,
s eleresztette, akár combja közéből
öleléstől kimerült férfit a nője.

57.
A lehúnyt pilla sötét fátyla befedte
gyönyörű nagy szemek ékes ragyogását,
ahogy alkonykor a Napnak búcsut intve
tavi lótusznak a kelyhe összezárul.

58.
Kibomolt, kusza, szétzilált hajával,
szanaszéjjel guruló, gyöngyös nyakékkel,
derekán leszakadt övvel feküdt egy,
ahogy az, kit elefánt tiport a földre.

59.
Sokan - oly szelidek, szendék egyébkor -
magukon kívül, az illemet feledve,
kezüket-lábukat elvetve hevertek,
fogukat csikorítva ásitoztak.

60.
Koszorújukat, ékszerüket leszórva,
a ruhát földre lecsúszni-esni hagyva,
merevülten, üres, nyitott szemekkel
sokan elterültek, akár a holtak.

61.
Egyikük szája kitátva, nyála csorgott,
takarandót kitakarva ott vonaglott
tehetetlenül, épp akár a részeg,
szava sem volt, lihegett, nyögött, sóhajtott.

62.
Ahogy ott szanaszét hevert a sok nő,
kiki úgy, ahogy a dolgát félbehagyta,
viharok-dúlta vizű tavat idéztek,
zivatar-tépte, lehervadt lótuszokkal.

63.
Ragyogó palotája bájos arcú,
gyönyörű hölgyeit ily visszataszítón,
nyomorultul a földön fekve látva,
keserűen kifakadt a bölcs királyfi:

64.
"Ilyen undoritó a női szépség,
tele szennyel, hamis, aljas indulattal,
amit elfed az ékszer, ékes öltöny,
a buja kéjvágy heve fűti mind a férfit.

65.
Ha a férfiak észre térve, látnák,
hogy az álom kimutatja torz valójuk,
nem igézné meg a nők varázsa őket,
de a szépségük eszüktől fosztja őket."

66.
A valóra reádöbbenve, döntött:
palotáját tovahagyja még az éjjel.
Megörültek az istenek, ezt megértve,
s valamennyi kaput-ajtót tágra tártak.

67.
Odahagyta a fenti mulatság-termet,
heverő hölgyeitől megundorodva.
Sietett le a kastély udvarára,
hogy a szándékot azonnal tettre váltsa.

68.
Szaporán noszogatta ébredésre
az ügyes kezü Cshandakát, lovászát:
"Paripámat, a Kanthakát, nyergeld fel!
Az idő sürget a halhatatlanságra.

69.
A szivemben ma elégedettség támadt.
Ma megért bennem az elhatározásom.
A magányban a magam támasza lettem.
Jeladás ez, hogy a cél ma már felém int.

70.
A szemérmet, az illemet feledve,
az egész hárem előttem ott fetrengett,
s a kapuk csoda módra tágra nyíltak!
Megyek, eltávozom immár gyógyulásra."

71.
Noha tudta lovásza uruk tilalmát,
eleget tett a királyfi óhajának.
Magasabb hatalom lett úr a lelkén,
s sietett a lovát elővezetni.

72.
Aranyos zabolát fejére rakva,
puha, könnyű takarót hátára vetve,
a nemes, gyors paripát felszerszámozta,
hogy urának a nagy útra készen álljon.

73.
Valamennyi tagja hibátlan, ép volt,
a patája kemény, a farka hosszú,
hasa, háta erős, a szőre fényes,
szügye és homloka széles, orra tágas.

74.
Megölelte nyakát az erős karú hős,
simogatta puha lótusz-tenyerével,
csititotta szelíd, becéző szóval,
ahogy az szól, aki nagy csatára készül:

75.
"Gonosz elleneit legyőzte sokszor
a mahárádzsa, csatában rajtad ülve.
Lovak ékszere, rajtad indulok most
a halál ellen a végső ütközetre.

76.
Ha vagyont, ha gyönyört akarsz szerezni,
segitőd könnyen akad, s csatában éppúgy.
De nem áll senki se melléd, hogyha baj van,
s ha igazság keresése szólít útra.

77.
De ha van, aki társadul szegődik
a bajokban s az igazság-keresésben,
ugyanúgy jutalomban részesül majd
veled együtt - ahogyan szivem sugallja.

78.
Nos ezért, paripám, segítsd a gazdád
az igazság-keresésre indulóban,
hogy elérjem egész világ javára
a nemes célt, s te javadra is, jutalmul."

79.
Mikor a lova fülébe súgta kérőn
a remeteségbe elinduló királyfi
a köteles ügyet, úgy nyeregbe pattant,
ahogy a Nap ősszel a fellegek fölé száll.

80.
Lova, hogy az éji csendet meg ne törje,
ki nem eresztett kicsi horkanást, nyerítést,
s hogy a pata dobogása zajt ne csapjon,
noha sietett, ügyelőn emelte lábát.

81.
Odagyülekező szellemek csapatja
tavirózsa-szirmokat szórt elé az útra,
s a paripa robogó lábát emelték
vizililiom-puha, ékszeres kezükkel.

82.
Kapureteszek az óriás kapukról
- amik elefánt rohamának ellenállnak -
az utakon, ahol elhaladt, lehulltak,
s a kapu magától zajtalan kitárult.

83.
Az atyai szeretetre nem tekintve,
kicsi fia sorsa ügyét is elfeledve,
a hatalom öröméről is lemondva,
maga mögött hagyta a városát örökre.

84.
Amikor a kapun átkelt, visszanézett,
s csatakiáltása oroszlán-hangon hangzott:
"Amig a halálon s léten túl nem értem,
Kapilavasztuba a lábam újra nem lép."

85.
Eme fogadalom-íge hallatára
a Vagyon Urának a népe dalra gyújtott,
s az egek urai áldva mind kívánták,
semmi se zavarja meg elhatározását.

86.
Akarata sikerét segítni vágyva,
fölibe repültek a tűzi szellemek mind,
s a deres utat előtte fénybe vonták,
mint amikor áttör a holdsugár a felhőn.

87.
Sebesen, a nemes indulattól hajtva,
tovaügetett a lován, akár nagy Indra,
s mire az eget a pirkadat csíkozta,
messzire jutott el, a gondban elmerülve.


Így szól a Buddha élete című költeményben az ötödik ének:
Remeteségbe távozás.

 

JEGYZETEK

V. ének.

1. dzsambu-fa: a gránátalmával rokon, jellegzetes indiai fa. Erről kapta költői nevét India: Dzsambu-dvípa "dzsambu-sziget".

2. A 10. versszak második felének pontos fordítása: "Elérte az elmélyülés első, nyugodt fokát, amelyen még jelen van a fogalomalkotás és belátás, de külső befolyások már nem érintik". Elmélyülés szóval adtuk vissza a dhjána terminust, amely révületnek is fordítható. Hasonlóan jár el Johnston, aki trance-nak fordítja. Az európai fordítások kontempláció, meditáció szóval szokták visszaadni, ami félrevezető, mert a dhjána nem elmélkedést, elgondolkodást, hanem először egyetlen gondolatra való összpontosítást (minden más gondolat kizárásával), a következő fokozatokban gondolkozás nélküli lelkiállapotot jelent.

3. Méru-hegy: a Himálajában elképzelt, istenek-lakta hegycsúcs.

 

VI. ének
CSHANDA HAZAKÜLDÉSE

1.
Végül, midőn felragyogott a fényt adó Világ Szeme,
a szent Bhárgava remete hajléka tűnt szeme elé.

2.
Gazella szunnyadott békén, alvó madár pihent a fán,
és béke szállt a szívébe: úgy érezte, céljához ért.

3.
Leszállt a lova hátáról, hogy mutassa tiszteletét
a vezeklés iránt, s azt, hogy ő is erre az útra lép.

4.
"Túlpartra átvittél" - szóval megsímogatta a lovát,
s lovászát szeme fényében fürösztve, boldogan beszélt:

5.
"E szélsebes lónak végig nyomában voltál, kedvesem;
megmutattad ügyességed, s irántam szeretetedet.

6.
Bár én más cél felé tartok, mégis megőrzött hű szived;
nincs nagyobb annál, mint aki urához úgy ragaszkodik.

7.
Van ügyes, szeretet nélkül; s van szerető ügyetlen is;
szeretet s ügyesség együtt, mint benned, csak ritkán akad.

8.
Páratlanul nemes tetted boldoggá tette lelkemet:
nem számíthatsz viszonzásra, csupán a szeretet vezet.

9.
Akitől jutalmat várhat, attól senki se fordul el,
de ön-népük is elhagyja a szükségbe kerülteket.

10.
Atyát tisztelnek, mert eltart; fiút táplálnak, mert utód;
nincs önzetlenség ok nélkül; valamit vár, ki átkarol.

11.
Ám minek szaporítsak szót? Te most nagy jót tettél velem.
Vágyott erdőmbe elhoztál. Térj vissza, vidd a lovamat."

12.
Így beszélt, majd ajándékul lecsatolta ékszereit,
és megszomorodott szívű lovászának nyújtotta át.

13.
Majd szólt, fej-éke legfénylőbb, sziporkázó drágakövét
kezében tartva, úgy, mint a Méru-hegy tartja a Napot:

14.
"Cshanda, borulj alázattal fejedelmi atyám elé,
s e drágakövet átnyújtva, szavammal enyhítsd bánatát:

15.
Nem ég üdve, és nem harag, hanem az a szándék hozott
az erdőbe, hogy legyőzzem az öregséget és halált.

16.
Távozásom ne búsítson; az együttlét úgysem örök;
akármilyen soká tartott, az idő véget vet neki.

17.
Mivel biztos az elválás, megváltás útját keresem,
hogy ne sújtson több megválás attól, aki kedves nekem.

18.
Távozásom ne búsítson. A kínt megölni távozom.
Az sajnálandó, akit a bút-adó szenvedély kötöz.

19.
Régen is így határoztak nemem lelkű elődeink.
Miért bánkódsz, ha most én is öröklött útra indulok?

20.
Az elhúnytak vagyonának örököse mindig akad,
de olyan, ki igazságát örökölje, alig-alig.

21.
Ha úgy véled, korán van még, rosszkor van még, hogy távozom -
igazságra sosincs rosszkor; hisz ingatag az életünk.

22.
Ezért döntöttem: üdvömet keresni már ma indulok.
Ki bízhatna az életben, ha leskelődik a halál?

23.
Mindezzel beszélj lelkére a föld urának, kedvesem,
s kíséreld meg elérni, hogy ne gondoljon többé reám.

24.
És igyekezz hitvány színben feltüntetni atyám előtt;
elfordulunk a hitványtól, hitvány miatt nem búsulunk."

25.
Kétségbeesve hallgatta Cshanda ura üzenetét,
s könnytől fulladozó hangon, összetett kézzel válaszolt:

26.
"Tiéidet porig sújtó elgondolásodtól, uram,
az elmém mélybe süllyed, mint a mocsárba az elefánt.

27.
Kinek szeméből nem sajtol könnyet ily elhatározás,
még ha vasból van is szíve? Szerető szívet összezúz.

28.
Hol van egymástól palotád lágy párnák fedte fekhelye,
s a zord vezeklő-erdőnek vad gazzal benőtt talaja?

29.
Mikor utasításodra felszerszámoztam e lovat,
a Végzet kényszerített rá, nem önszántamból jártam el.

30.
Ám saját akaratomból, most, hogy tudom szándékodat,
Kapilavasztu gyászára hogy vigyem vissza lovadat?

31.
Nem taszíthatod el hozzád gyöngéd szívvel ragaszkodó,
szerető, agg atyádat, mit hitét az istentagadó.

32.
És második anyádat, ki fáradsággal, gonddal nevelt,
mint jótettet a hálátlan, képes vagy elfelejteni?

33.
Erényes, hitveséhez hű, nemes családból származó,
fiatal nődet elhagynád, mint gyáva cenk a trónusát?

34.
És Jasódhará gyermekét, tündöklő kicsi fiadat,
úgy löknéd el magadtól, mint tékozló fényes vagyonát?

35.
Ám hogyha úgy döntöttél, hogy trónod, családod elhagyod,
ne hagyj el legalább engem! Oltalmadért könyörgök én.

36.
Bánattól lángoló szívvel távozni képtelen vagyok,
erdőben hagyva téged, mint Rámát Szumitra egykoron.1

37.
Mit szól majd a mahárádzsa, ha nélküled térek haza?
És háremednek mit mondjak illendő üdvözlet gyanánt?

38.
Mondtad: a nép ura előtt hitványnak jellemezzelek -
ám te hibátlan vagy, mint a nagy szentek; hogy hazudjam ezt?

39.
Még ha szégyentelen szívvel, megbénuló nyelvemmel így
beszélnék: volna-e, aki elhinne ily híresztelést?

40.
Aki a Holdat forrónak mondja, talán hitelt talál,
de aki téged vétkesnek mondana, nem talált hitelt.

41.
Mindenkor irgalmas voltál, megértő, könyörületes -
ne taszítsd most el hívedet! Könyörülj rajtam! Érj haza!"

42.
Így beszélt Cshanda, bánattól porig sújtva, de mesterét
beszéde meg nem ingatta, és eltökélten válaszolt:

43.
"Hagyj fel, Cshanda, a bánattal, hogy most éntőlem válni kell.
Mindenkinek saját sorsát kell élnie, külön-külön.

44.
Ha maradnék enyéim közt megváltás-keresés helyett,
hiába kötne szeretet, a halál elválasztana.

45.
Reménnyel hordott méhében, és megszült kínnal az anyám -
mindez mit ért? Ő hol van most? És hol vagyok most tőle én?

46.
Gyülekezik közös fáján, majd szétszáll a madársereg -
az emberi együttlétet éppígy a válás szórja szét.

47.
A felhők összetorlódnak, majd újra szertefoszlanak -
az élők is találkoznak, majd ki-ki sorra távozik.

48.
Ha mindenki előbb-utóbb cserben hagyja a másikat,
együttlétünk csupán álom; nincs semmi, ami a miénk.

49.
Hogyha a fa is elveszti önnön-szülte lomb-öltönyét,
akkor idegen másiktól a másiknak is válni kell.

50.
Lám, mindez így van, kedvesem; most hát ne bánkódjál; eredj!
De ha szereteted késztet: most menj, majd később visszajössz.

51.
Kapilavasztu népéhez megnyugtatásul így beszélj:
Most a szeretet hallgasson! Halljátok meg üzenetét!

52.
Vagy véget vet öregségnek s halálnak, akkor visszatér,
vagy nem ér célt, s remény nélkül, tehetetlenül pusztul el."

53.
Kanthaka, a nemes jószág, értette gazdája szavát,
és lábát nyalta nyelvével, és könnyet hullatott reá.

54.
Kerék s horog jót jósoló jelével ékes tenyere
megsímogatta a lovat, s mint barátját nyugtatta meg:

55.
"Jó lovam voltál, Kanthaka. Most már ne hullasd könnyedet.
Fáradozásod, úgy vélem, gyümölcsbe érik nemsoká."

56.
Átvette a kardját lovásza kezéből.
Az ékkövekkel kirakott fogantyús
pengét kihúzta az arany hüvelyből,
mint mérges kígyó siklik ki lyukából

57.
A lótusz-kéken ragyogó acéllal
fénylő fej-ékét s a haját leszelte,
s mint könnyü fátyolt, levegőbe szórta,
hogy szerteszálljon: tavi hattyufalka.

58.
A mennylakók tiszteletük jeléül
utána kaptak, s levegőben úszó,
levágott fürtje valamennyi szálát,
mint szent ereklyét, az egekbe vitték.

59.
Ékétől - mint férfi csalárd nejétől -
elválva, száműzve haját fejéről,
az volt a gondja: hogyan öltse erdők
magányán élő remeték ruháját?

60.
Felfogta gondját egyik égi isten,
s vadász alakban lesuhant a földre,
sárga ruhában közeledve hozzá.
Megszólította a királyi herceg:

61.
"Nem illik össze ez a kettő rajtad:
a gyilkos íj, s sárga remete-köntös.2
Cseréljünk öltönyt, ha nincs ellenedre:
enyémet öltsd fel, nekem add tiédet."

62.
"Uram - felelte a vadász - én ezzel
közelbe csalom a vadat, s elejtem.
De ha szükséged van az öltönyömre,
vedd, s add helyette a fehér ruhádat."

63.
Örömmel fogta a vadonhoz illó
öltönyt, s átadta a saját ruháját.
Fehér ruhában a vadász e percben
isten lett újra, s az egekbe szállt fel.

64.
A bölcs királyfi, s lova gondozója
csodálva nézte csoda távozását,
s erdőben élő remeték ruháját
felöltve, hódolt ama mennylakónak.

65.
Majd elbocsájtva zokogó lovászát,
ment, felkeresni remeték tanyáját,
mint díszruhát hordva a sárga köntöst,
felhő-palásttal beborított hegyként.

66.
Midőn, királyi hatalomról mondva le,
hitvány ruhában a vadonban messze tűnt,
lovásza égre felemelte két kezét,
s a földre roskadt, zokogott keservesen.

67.
Majd könnyes arcát felemelte és felállt,
és két karjával megölelte Kanthakát,
s fel- felsóhajtva, keserűn, reménytelen
ment városába - csak a teste, lelke nem.

68.
Hol eltöprengett, hol a sírás fogta el,
hol meg- megbotlott, elesett, felállt megint.
Önkívületben, szomorúság rabjaként
ment támolyogva az uton, mint részegek.


Így szól a Buddha élete című költeményben a hatodik ének:
Cshanda hazaküldése.


JEGYZETEK

VI. ének.

1. mint Rámát Szumitra: utalás a Rámájanára. A száműzetésbe induló Ráma az őserdőhöz érkezve visszaküldte atyjához kocsihajtóját, Szumantrát. A jelent láthatólag a Rámájana utánzása. (ld. az Utószóban).

2. sárga remete-köntös: a buddhista szerzetesek felső ruhája narancssárga lepel.

 

VII. ének
MEGÉRKEZÉSE A REMETE-ERDŐBE

1.
Könnyfátyolozta szemü Cshanda elment,
s ő is tovább ment, a világtól elvált,
s célját elérve, hamarost elérte
erdőkben élő remeték tanyáját.

2.
Mint őz, szelíden, de oroszlán-lépttel
lépett be őzek s remeték honába,
s habár lemondott a királyi fényről,
királyi fénnyel ragyogott magától.

3.
Erdő lakói, igát igazítva,
nejükkel együtt csodálva megálltak,
és mintha Indra tűnt volna szemükbe,
lehajtott fejjel a királyfit nézték.

4.
A bráhmanok, ki tüzelőt kerestek,
s hordtak faágat, füvet áldozathoz,
őt látni mentek, az imát feledték,
nem tért meg egy sem remete-lakába.

5.
A páva-had, mit mikor a magasban
esőfelhőt lát, ujjongva rikoltott.
Füvet feledtek legelésző őzek,
felé fordultak rebbenő szemükkel.

6.
Iksváku-háznak csoda-fényü mécsét,
mint felkelő Nap sugárkoszorúját,
bámulva nézték a szelíd tehénkék,
s bár fejve voltak, tejet adtak újra.

7.
"Nyolc Vaszu-isten1 közül egy alászállt?
vagy égi Ikrek2 közül ő az egyik?"
Igy tört ki sok bölcs remetének ajkán
királyfi láttán a csodálkozó szó.

8.
Mint Menny Urának idelenti mása,
mint támasztéka az egész világnak,
mint Nap, mely égről le a földre tévedt,
fényárba vonta a vadon homályát.

9.
Illőn fogadták a telep lakói,
baráti szóval a körükbe hívták.
Ó tisztelettel viszonozta bölcsek,
törvényben-járók tisztelet-adását.

10.
Majd körbejárta, szabadulni vágyón,
egekbe vágyó remeték tanyáját,
s vezeklők3 népét figyelte: miképpen
gyötörte testét az egyik s a másik.

11.
Szemügyre vette önsanyargatásuk
ezernyi módját a remeteségben,
s egyik vezeklőt, aki elkísérte,
megszólította, tudakolva tőle:

12.
"Először látok remete-tanyát ma,
s nem ismerem még e szokást, e törvényt.
Kegyedtől kérek magyarázatot rá,
mely cél vezérli remeték e tettét?"

13.
A nagy tudású, szigorú vezeklő
Sákják bikájának elősorolta,
ki hogy folytatja a kemény vezeklést,
s vezeklésével milyen érdemet nyer:

14.
"Vadon nőtt termék, falevél, gyümölcsök,
gyökér, gumó, és az ital csupán víz -
ezen kell élni remeték tanyáján,
és gyötri testét ki-ki maga módján.

15.
Sokan tallóznak, madarak módjára.
Őzként legelnek, füvön élnek mások.
Más - mint a kígyók - levegőt eszik csak,
hangyaboly-formán gubbasztva a földön.

16.
Kövekkel őröl eledelt a másik.
Más csak fogával harap itt-ott ezt-azt.
Sokan másoknak főzik csak az ételt,
s amit más meghagy, maguk azt fogyasztják.

17.
Befont hajára vizet önt a másik,
s naponta kétszer áldozik a tűznek.
Van, aki vízbe merül, ott él halként,
teknősök, rákok harapását tűrve.

18.
Ilyen vezeklés - ha kitartón végzik -
vagy égbe juttat, vagy a földre újból.
A szenvedés visz el a boldogsághoz,
a szenvedésből fakad az igazság."

19.
A szent vezeklő magyarázatával
a bölcs királyfi nem elégedett meg.
Bár távol állt még a felismeréstől,
elgondolkozott, s ezt mondta magában:

20.
"Gyötrelmes ennek valamennyi módja,
mégsem ad égnél a vezeklés többet,
és változékony a világon minden.
Semmibe foszlik remeték reménye.

21.
Akik lemondtak családról, örömről
az ég kedvéért, s magukat kínozzák,
mikor testükből tovaszáll az élet,
csak újabb, sűrűbb vadonba kerülnek.

22.
Aki újabb lét gyönyörére vágyik
vezeklés révén maga gyötrésével,
az kínnal új kínt szerez önmagának,
nem fogja fel, hogy nyomor az egész lét.

23.
Aki él, az mind retteg a haláltól,
s közben azért küzd, hogy újra szülessék,
pedig halál vár születés után rá.
Igy éppen abba zuhan, amitől fél.

24.
Egyik gyötrődik evilági kéjért,
a másik szenved, hogy az égbe jusson.
Üdvvel kecsegtet a hiú reménység,
de mind csalódik, kit a vágya hajszol.

25.
Én nem vetem meg magát a törekvést,
mely hitvány helyett magasabbra vágyik,
de az vezesse tettében a bölcset,
hogy tettre többé ne legyen szükségünk.

26.
Ha test gyötrése a helyes cselekvés,
akkor az öröm bizonyára téves.
Így aki égi örömért gyötrődik,
helyessel tévest szeretne elérni.

27.
Minthogy a testet az elme vezérli
a cselekvésben vagy a tétlenségben,
az észt kell korlátozni, nem a testet;
a test ész nélkül fahasábnál nem több.

28.
Ha erény titka mértékletes étel,
erényes minden legelésző állat,
s minden nyomorgó, aki éhezik, mert
elfordult tőle a szerencse arca.

29.
Ha szenvedésbe lemerülni érdem,
akkor örömbe lemerülni szintúgy.
Ám ha örömbe lemerülni vétek,
a szenvedésbe merülés is vétkes.

30.
Aki bő vízzel öntözi a testét,
mondván: "Szent fürdő ez, a bűnt letörli",
az csak a szívét nyugtatja meg ezzel,
mert semmi víz sem mossa le a vétket.

31.
Ha szent fürdőben keresel vezeklést:
a jámbor kézzel merített víz szent víz.
Én szent fürdőnek az erényt nevezném;
a víz magában sose több - csupán víz."

32.
Ezt fontolgatta komoly érveléssel,
miközben a Nap nyugovóra hajlott,
pihenőt szabva a vezeklő népnek.
Sok oltár füstje lebegett az erdőn.

33.
Tűz-áldozatnak lobogott a lángja.
Fürdés után a remetéknek ajkán
imák szárnyaltak fel az égbe, mintha
maga a Vallás szállt volna a földre.

34.
Néhány éjszakát körükben időzött,
hogy ismerkedjék a vezeklésekkel,
s midőn úgy látta, valamennyit érti,
távozni készült remeték honából.

35.
Nyomon követték a telep lakói,
kiket magasztos fénye lebilincselt,
mint barbár hordák megszállta vidékről
távozó Törvényt követik a bölcsek.

36.
Útszéli lombos fa alatt megállva,
bevárta őket, a faháncs-ruhájú,
csimbókos fürtű4 népet felidézve
lelkében: hogy s mint vezekelt mindegyik.

37.
A fához érve, a sereg vezeklő
köré sereglett; a sereg megállott.
Az egyik tisztes korú, érdemes bölcs
tiszteletteljes szava szólt szelíden:

38.
"Jöttöddel teljes lett remete-erdőnk,
üres lesz, ha te távozol belőle.
Kérünk, ne hagyd el e baráti népet,
mint élni vágyó testét sem a lélek.

39.
Szentek, királyi, papi, égi bölcsek
Himálajában, a közelben élnek,
s e szent közelség varázserejével
megsokszorozza a vezeklésünket.

40.
Szent fürdők vannak nem messzire innét,
mint égi lépcsők, a mennybe vezetnek.
A lelkükön-úr, tisztult szivű bölcsek,
nagy égi szentek kedvelik e helyet.

41.
Ott túlnan vannak az északi tájak,
megtisztulás legnemesebb mezői.
Tudod, úgy tartják: aki dél felé5 tart,
lépésnyit sem jut közelebb a célhoz.

42.
Láttál talán itt valakit közöttünk,
ki balga, szennyes, hanyagolja tisztét,
s miatta kívánsz távozni körünkből?
Mondd meg, csak kedved legyen itt maradni!

43.
Téged kívánunk vezeklő társunkul,
ki Indrának vagy érdemben a mása.
A veled létel az egek papjának,
Brihaszpatinak is üdvére válna."

44.
Így kérlelte a remeték vezére
bölcsek vezérét remeték körében.
Eltépni vágyva születések láncát,
elébük tárta szive indítékát:

45.
"A tiszta lelkű, igaz úton járó
bölcsek mint testvérüket, úgy fogadtak.
Baráti érzésük örömmel tölt el,
s tovább segít a magasabb ösvényre.

46.
E szerető, bölcs, szívembe ivódó
szavak fürdője felüdíti lelkem,
s megkétszerezi az örömet, mellyel
Törvényben-járás talajára léptem.

47.
Oltalmat nyertem, együttérzést nyertem,
tetteket láttam e nemes seregben,
s megválnom úgy fáj tőletek e percben,
mint odahagynom a családomat fájt.

48.
Ám égbe vágytok ti az áhitattal,
én minden léttől szabadulni vágyom.
Ez visz tovább a remete-tanyáról.
Mert más az új lét s az örök megszűnés.6

49.
Nem ellenérzés, vagy akármi sértés
hajt hajléktalan vándorútra kelnem,
hiszen mindnyájan oly igazak vagytok,
mint ős világkorban a régi szentek."

50.
A bölcs királyfi ragyogón kifejtett,
meggondolandó, komoly érvelését
minden vezeklő a szivére vette,
s méginkább nőtt a becsülés iránta.

51.
De volt egy köztük, ki sovány testével,
vöröslő szemmel a hamut heverte,
ruhája háncs volt, keze volt korsója,
s ez ily tanáccsal látta el az ifjút:

52.
"Bölcs vagy. Derék tett ez az eltökéltség,
hogy lét nyügétől szabadulni vágyol.
Ki mérlegelve eget és megváltást,
megváltás mellett dönt - az az erősebb.

53.
Önkínzásukkal vagy áldozatokkal
a szenvedély rabjai égbe vágynak.
Ellenfelét, a szenvedélyt legyőzve
tör megváltásra az igazság híve.

54.
Ha szándékodnál igazán kitartasz,
menj Vindhjakóstha vadonába innét.
Ott él Aráda, kinek szeme - mondják -
bepillantást nyert tökéletes Üdvbe.

55.
Ő majd feltárja a valóság útját,
s ha jónak látod, tedd majd magadévá.
De én úgy sejtem, hogy az ő tudásán
majd messze túllép a te bölcsességed.

56.
Jól látom, hogyha arcodra tekintek,
tökéletes valamennyi vonása:
a szemed, orrod, fogad és az ajkad.
Tudás tengerét mind magadba szívod.

57.
A dolgok mélyére ható tudásod,
elmédnek lángja, ragyogó erényed
oly mesterévé tesz egész világnak,
mint a teremtés óta sohasem volt."

58.
"Öröm ez az üzenet" - felelt neki,
s a remete-népre tekintve, távozott.
A remete-telep üdvözölte őt,
de ki-ki tovább vezekelni visszatért.


Így szól a Buddha élete című költeményben a hetedik ének:
Megérkezés a remete-erdőbe.


JEGYZETEK

VII. ének.

1. nyolc Vaszu-isten; a nyolc legfőbb isten, élükön Indrával, majd Agnival, a Tűz istenével.

2. égi ikrek: Asvinok, szépséges ikerpár az istenek orvosai.

3. vezeklők: a vezeklő szó nem adja pontosan vissza az inkább aszkétának fordítható fogalmat. Nem valami vétekért vezekeltek, hanem vallási érdemek - mennybe jutás, természetfölötti hatalom elérése - érdekében végeztek önsanyargatást, ahogy a 18. versszak kifejti.

4. csimbókos fürtű: a remeték varkocsba fonták a hajukat.

5. dél felé: a déli égtáj a halottak birodalma.

6. más az új lét: vagy: Más a cselekvés s a tettről lemondás.

 

VIII. ének
A HÁREM SIRALMA

1.
Midőn, lemondva a világról, messze tűnt
az őserdőben a királyfi egymaga,
bánat-gyötörte kocsisa is útrakelt
a bánat útján, letörölve könnyeit.

2.
Urát kísérve sebesen futó lován,
egy éj elég volt, hogy az utat megtegyék.
Urát veszítve ugyanaz a visszaút
nyolc hosszu napját keserűen nyelte el.

3.
Egyébkor oly gyors paripája, Kanthaka,
lecsüggedt fejjel, szomorúan baktatott,
s hiába fénylett sok aranyló ékszere,
gazdája nélkül ragyogása megfakult.

4.
Majd visszafordítva a hely felé fejét,
fájdalmasan felnyeritett megint s megint.
S hiába kínozta az éhség, szomjuság,
a fűhöz nem nyúlt, vizet útján nem kívánt.

5.
Kapilavasztu kapujához érkezett
lassan lovász és lova, mely kopár s üres
volt, mert elhagyta magasabb célért ura;
mintha az égről letűnne a Fény Ura.

6.
Hiába csillant a tavak vizén a fény,
hiába ringott a virág az ág hegyén,
minden komor volt, vadon erdő árnyaként,
mert a szivekből a vidámság messze szállt.

7.
Vontatva lépett be a városba, melyet
a szomorúság pora néma gyászba vont,
mintha taszítná a levert, kisírt szemű
polgárok kérdőre vonó tekintete.

8.
Mikor megtudták, hogy a ló s lovásza is
a Sákja-rádzsa fia nélkül tért haza,
könnyzápor áztatta a port, mint egykoron
száműzött Ráma fogatát fogadta gyász.

9.
Nyomon követte haragos, síró tömeg
az egymagában hazatérő Cshandakát:
"Hová maradt a birodalmat őriző,
nemes királyfi? Te vagy-é a gyilkosa?"

10.
Ó csillapította a hű polgárokat:
"Nem én hagytam el fejedelmünk gyermekét.
Királyi díszét s engem, zokogó hívét
remeteségbe távozóban elvetett."

11.
Így értesülvén az esetről népei,
szívüket újabb keserűség fogta el.
Le sem törölve szemük áradó vizét,
szóltak: "Bizonnyal bűneink gyümölcse ez!"

12.
Döntöttek: "Menjünk mi is őutána mind!
Urunkkal együtt a vadon legyen tanyánk.
Királyfit vesztve elapadt az életünk,
mint testé, melyből az élet-erő kiszállt.

13.
Királyfink nélkül ez a város vad vadon,
de ékes város a vadon, hol ő lakik.
Fényét vesztette ez a város nélküle,
mint menny, hogy Vritra-gyilkos Indra1 lezuhant."

14.
A nők ujjongtak: "A királyfi visszatért!"
és tágra tárták a nagy ablakok sorát.
De látva, hogy nem ül a ló hátán lovas,
zokogva zárták be megint az ablakot.

15.
Eközben atyja, kit a bánat összetört,
az istenek szobra előtt imádkozott,
áldozott, bőjtölt és tett fogadalmakat,
hogy visszahozza a fiát az ég kegye.

16.
Palotájába a lovász megérkezett,
gonddal vezetve maga mellett a lovat.
Arcát belepték szeme hulló könnyei,
mintha csatában ura hullott volna el.

17.
Az istálló kapujában a ló megállt,
körültekintett, szeme könnyel volt tele,
s mintha zokogna, felnyerített Kanthaka,
így adva tudtul a tömegnek bánatát.

18.
Ám az istálló közepén a többi ló,
s a termek mélyén a sok énekes madár
megtévedt, s hitte: a királyfi érkezett,
s mind visszhangozták lova hangját boldogan.

19.
A föld urának palotája háremét
szintén becsapta ez az ujjongó zsivaj:
"Halljátok? Nyerít paripája, Kanthaka!
Ez azt jelenti, hogy urunk megérkezett."

20.
A búba süppedt, szomorú asszony-sereg
szeme felvillant, hogy urát pillantja meg,
s reménykedően kiszaladtak a kapun,
mint fellegekből kicikázó villanás.

21.
Kapkodva kapta fel a köntösét egyik,
másik gyűrötten húzta szennyes fátyolát,
kenőcs nem kente el a könnyeik nyomát -
éj végén fényük veszitő, holt csillagok.

22.
Vörös lakkfesték se szinezte lábukat,
nem csengett rajtuk bokacsat és karperec,
dús csípejükre se feszült aranyos öv,
a mellükön sem sziporkáztak gyöngysorok.

23.
Lélekszakadva odaértek, s látva ott
magános gyászban a lovát és Cshandakát,
színét veszítve zokogásban tört ki mind -
tehéncsorda, ha a bika elkóborolt.

24.
A rádzsa első felesége, Gautamí,
búsan, mint borját veszitő bivalytehén,
felsírt, s kitárt karral a földön elzuhant,
mint rezgő lombú, aranyos pálmafa-törzs.

25.
Elvette sok nő erejét a rémület,
beléjük fojtotta a szót a bánatuk,
sírás, panasz sem hagyta el az ajkukat,
dermedten álltak, mereven, mint kőszobor.

26.
Sok nő szeméből patakokként áradó
könnyzáport csalt ki a csalódás bánata,
a szantálport mosva le keblükről, miként
a sziklát mossa hegyi gyors patak vize.

27.
A háremhölgyek ragyogó arc-lótuszán
lepergő könnyek sok gyöngyszeme csillogott,
mint őszi felhők gyülekeztén a tavon
a záporcseppek vizirózsa szirmain.

28.
Ökölbe zárva kezük ékes ujjait,
mint lótusz-bimbót, perecet sem öltve fel,
csapdosták két karral a nők a mellüket,
mint szélviharban a fa törzsét a lián.

29.
Úgy ringott-rengett az ütéseik nyomán
sok szép kebel halma, akár folyó vizén
inog-hullámzik a kerek lótuszlevél,
ha rátelepszik szélben a vadkacsa-pár.

30.
Ahogy kínozta a kezük a mellüket,
viszont-kínozta a kemény mell karjukat.
Eltompította szivüket a fájdalom,
s egymást fájdította ütéssel kéz s a mell.

31.
Feljajdult kétségbeesett Jasódhará,
elcsukló hangját zokogás fojtotta el,
a keblét rázta keserűség sóhaja,
színét veszítette a bánattól szeme:

32.
"Míg én aludtam magatehetetlenül,
magamra hagyva hova tűnt a férjem el?
Hármasban indultak el, ám csak Cshandaka
s a ló tért vissza; a szivem kettéhasad!

33.
Ha elkövetted e gonosz, gyalázatos,
hitvány gaztettet, a sírást mért mímeled?
Örülj, ne színlelj! Megelégedett lehetsz.
Nem illik össze ez a tetted és a könny.

34.
Hű, engedelmes, szerető, nemes szivű
barátjaként vett maga mellé mestered,
ki vissza többé miközénk nem tér soha.
Boldog lehetsz most, hogy elérted célodat.

35.
Balga barátnál, aki semmire se jó,
az ellenség is, ha van esze, többet ér.
Barátnak vallod magadat, te ostoba,
s te zúdítottál e családra nagy csapást.

36.
Jobb sorsra méltók e szegény, bús asszonyok
- a könny-özöntől a szemük vörösre gyúlt -,
e támaszukat elveszítő özvegyek,
bár férjük él, és oly erős, akár a föld.

37.
Paloták hosszú sora is zokog velük,
galambbúgással panaszolva gyászukat.
Mint karjukat emelik égre csúcsukat,
mert őrző nélkül üresen maradt faluk.

38.
Bizonnyal úgy van, hogy a romlásomra tört
uramnak kedvenc paripája, Kanthaka,
mert elrabolta, míg aludtam, kincsemet,
mint drágaságot a sötétben tolvajok.

39.
Nemhogy korbácstól, a reá hulló nyilak
vad záporától sem ijedt meg még soha -
most félt ütéstől, hogy elindult szótlanul,
s magával vitte örömöm s a szívemet?

40.
Nyerít most szörnyen ez a hitvány cselszövő,
hogy zeng hangjától a királyi palota,
de mikor éjjel uramat ragadta el,
akkor megnémult e lovaknak-szégyene.

41.
Ha felserkent a nyerítése éjszaka,
ha patazajra, dobogásra ébredek,
ha csikorítja a fogát, így csapva zajt,
most nem gyötörne ez a szörnyü fájdalom."

42.
Így panaszolta a királyné bánatát.
Lehajtott fejjel meghallgatta Cshandaka.
Kezét kulcsolta, szemeit könny lepte el,
s elcsukló hangon, szomorúan válaszolt:

43.
"Nem érdemelte e szidalmat Kanthaka,
és kérlek, úrnőm, ne neheztelj énreám.
A történtekért mi hibásak nem vagyunk:
sors rendelése, hogy urunk eltávozott.

44.
Uralkodónknak a tilalmát tudtam én,
de megfosztottak az erőmtől istenek,
s elővezettem a királyfinak lovát,
és mentem útján vele ernyedetlenül.

45.
A nemes állat alig érintette meg
patájával a földet, csendben lépkedett,
s mintha lezárta volna száját sorsparancs,
fel sem nyerített, némán, hangtalan haladt.

46.
Midőn elhagyta a királyfi városát,
magától tárult ki a súlyos várkapu,
s az éj sötétjét ragyogás hatotta át -
mindez mutatja, hogy a Végzet teljesült.

47.
Midőn királyunk palotáját s városát
vigyázták éber ügyelőknek ezrei,
s elszenderült mind, egyikük sem ébredett -
mindez mutatja, hogy a Végzet teljesült.

48.
Midőn az erdő remetéihez való
ruhát adott át neki titkos églakó,
és elhajított diadémja mennybe szállt -
mindez mutatja, hogy a Végzet teljesült.

49.
Látod, királyném, nem is én, nem is lovunk
a vétkes abban, hogy urunk eltávozott.
Ő nem minékünk - az egeknek engedett,
az istenektől kijelölt úton haladt."

50.
E bámulatos tünemények hallatán
csodálat fogta el a hárem hölgyeit.
Lecsillapult lelket-emésztő bánatuk,
bár szívük égett, hogy örökre távozott.

51.
De nem nyugtatták e szavak meg Gautamít,
s mint fiókáit veszítő sas víjjogott.
Nem bírta gyászát a szivébe rejteni,
míg égő könnyek elözönlötték szemét:

52.
"Hullámos fürtű, puha, selymes, dús haja
hosszú csigái, melyeket gyöngy-diadém
illetne meg, föld ura méltó díszeként,
most szerteszórva feketéllnek föld szinén.

53.
Hosszú, erős kar, bika-pillantású szem,
oroszlán-lépés, daliás mell, arany arc,
mennydörgő felhők szavaként zengő beszéd -
most mindez erdő vadonán enyészik el.

54.
Most elvesztette ez a kincses méhű föld
nemes gazdáját, amilyet mást nem talál.
Ő távozott, s ily igaz erkölcsű királyt
tiszta szivű nép s a szerencse szül csupán.

55.
Két lábát, mely kék liliomnál is puhább,
áttetsző hártya feszül ujjai közén,
a talpán küllő vonalú szerencse-jel,
az erdőszél durva göröngye feltöri.

56.
Vitézi testét, amely eddig kéjlakok
szantálfa- és áloe-füsttől illatos,
hűs csarnokában, puha vánkoson pihent,
hőség, hideg szél, zivatar szikkasztja ki.

57.
Szépség, tanultság, fiatalság és erő
volt büszkesége, s a királyi származás,
mindig adott és soha kérni nem szokott,
eztán mint koldust, alamizsna tartja el.

58.
Éjente tiszta, arany ágy volt fekhelye,
hajnalban édes zeneszó keltette fel.
A puszta földön fog aludni ezután,
s egy rongydarab lesz nyoszolyája, semmi más."

59.
Panasz-szavával egyetértő hölgyei
egymás nyakába borulva zokogtak, és
szemükből úgy hulltak a bánat csöppjei,
mint a virágpor, ha folyondárt ráz a szél.

60.
Jasódhará ekkor a földön elzuhant,
és mint a hímjét veszitő nőstény madár
szívtépő hangon zokogott, sikoltozott;
a sírás meg- megszakitotta a szavát:

61.
"Ha özvegy-sorsba taszítja hites nejét,
s elhagyva engem, megy szolgálni a hitet,
mit ér a hite a hűtelen férfinak,
ki hites társát eltaszítva vezekel?

62.
Nem tudja-é, hogy fejedelmi ősei,
Mahászudarsa, meg a többi szent király
magával vitte vezekelni hitvesét?
Törvényben járni hogy akarhat nélkülem?

63.
Nem fogja-é fel, hogy a férjet és nejét
együtt szentelte meg a Véda-áldozat,
s ott túl is együtt nyerik el jutalmukat?
Ő a Törvényből elirígyli részemet?

64.
Noha jól tudja ez az ég-szerelmese,
hogy perbe szállok a szerelméért vele,
nyugodt lélekkel szakított mégis velem,
hogy tündérlányok kegyeit élvezze majd.

65.
Szeretném tudni, hogy azok az égi nők
mitől oly szépek, gyönyörűek, csábosak,
hogy értük vállal szigorú sanyargatást,
lemondva rólam s a királyi fényről is?

66.
Nem vágyom égi gyönyörűségekre én,
mit bármi áron is elérne annyi más.
Egyetlen vágy él a szivemben: kedvesem
se idelent, se odaát ne hagyjon el.

67.
Ha én méltatlan vagyok is hosszú szemű,
mosolygó arcára reátekinteni,
nem érdemelte ez a csöpp kis Ráhula,
hogy apja térdén sose ülhessen szegény.

68.
Milyen lelketlen ez a lelkes remete,
milyen kegyetlen e kegyes királyi sarj,
ki eltaszítja gyügyögő kis gyermekét,
ki ellensége szívét meglágyítaná.

69.
De az én szívem is ilyen gonosz, kemény,
talán kőből van, vagy acélpánt övezi,
hogy nem reped meg, ha uram magánosan,
gyönyört és pompát odahagyva távozik."

70.
Igy sírt, sikoltott a királyné, kit gyötört
ura elvesztése miatt a fájdalom.
S habár uralkodni tudott mindig magán,
most szégyen, illem, türelem feledve volt.

71.
Földön vonaglott nyomorult Jasódhará,
áradt belőle keserűség és panasz.
Együttérzően vele sírtak hölgyei,
könnyük pergett, mint az eső a lótuszon.

72.
Most véget ért az ima és az áldozat,
s a templomot elhagyta az uralkodó.
Szivén ütötte a siránkozás zaja,
s megtántorult, mint elefánt, ha menny dörög.

73.
Hogy Kanthakát látta csak ott, meg Cshandakát,
s hallotta, döntött fia végérvényesen,
földön terült el a hatalmas föld ura,
mint ünnep végén selyem Indra-lobogók.

74.
Feltámogatták szerető rokonai
a gyásztól eszét veszitő uralkodót.
Könny-fátyolozta szeme nézte Kanthakát,
s újból leroskadt. Keserűen így beszélt:

75.
"Segítőm voltál sok erős, nehéz csatán,
s megrontóm lettél ime végül, Kanthaka.
Elvitted tőlem, aki legdrágább nekem,
s magára hagytad a vadonban jó urad.

76.
Most vagy vigyél el oda hozzá engem is,
vagy fuss, ahogy bírsz, s ide hozzad vissza őt!
Mert fiam nélkül hamar elhagy életem,
mint gyógyszer nélkül a halálos beteget.

77.
Elvetni volt kész Szandzsaja az életét,
amikor fiát a halál ragadta el.
Én nemes lelkű fiam eltávoztakor
gyáván ragaszkodjam az élethez tovább?

78.
Manu, Vivaszván fia, régi nagy király,
az emberi nem ősatyja, bölcs alkotó,
mikor nem látta szeretett, kedves fiát,
hiába volt bölcs s nagy, a lelke elborult.

79.
Irígylem és Dasarathát,2 az Ég Ura
barátját s társát, fejedelmek gyöngyszemét:
fia távoztán nem tengette életét
hiú panasz közt: a halálba távozott.

80.
Mondd, kedvesem, hol van az a remeteség,
hová te vitted el egyetlen gyermekem?
Nekem már holtak birodalma lesz tanyám,
fiam kezéből iszom áldozat vizét."3

81.
Noha a fejedelem szilárd, erős volt,
fia tovatűnte miatt magán kívűl volt.
Akarata vele ment; siránkozott, mint
Dasaratha Ráma fölötti fájdalomban.

82.
De hogy a szomoruság ne sújtsa földre,
az ura javát akaró családi papja,
s vele a legöregebb tanácsadója
ugyanolyan bánatosan, de nyugtatón szólt:

83.
"Uram, a türelem ékesít, a könny nem.
Ne legyen a bánat, a gyengeség a díszed.
Hiszen a remeteségbe sok király ment,
feledve hatalmat, akár lehullt virágot.

84.
Ez az akarata sorsparancs szülötte;
Aszita, a látnok is így jövendölé meg:
'Sem a magas egeket, se földi pompát
nem akar elérni, a vágya másra vonzza.'

85.
De ha te is akarod, megyünk mi ketten
a te fiadért, tusakodni készen érte
maga akarata és a sorsa ellen,
ha valami érvre eláll a szándokától."

86.
A fejedelem a szóra hallgatott is:
"Sebesen eredjetek érte! - küldte őket -,
hisz a szivemet a bánat érte gyötri,
ahogy a madár a kicsiny fiókát félti."

87.
"Igenis, uram," - a házi pap felelte,
vele a tanácsos is, és azonnal indult.
A fejedelem is újra áldozattal
igyekezik ezt az ügyet sikerre vinni.


Így szól a Buddha élete című költeményben a nyolcadik ének:
A hárem siralma.


JEGYZETEK

VIII. ének.

1. Vritra-gyilkos Indra: Indra hatalmát féltve álnokul meggyilkolta a nagyerejű, jámbor pap-démont, Vritrát, és bráhman-gyilkosságért átmenetileg elveszítette égi uralmát.

2. Dasaratha: a Rámájana eposzban Indra segítője a démonok elleni harcban. Második felesége kívánságára száműzni kényszerült szeretett fiát, Rámát, és belehalt bánatába.

3. áldozat vizét: az elhúnytakért az elsőszülött fiú víz-áldozatot öntött.

 

IX. ének
A KIRÁLYFI FELKERESÉSE

1.
A rádzsa könnye a papot s minisztert,
akár a fürge paripát az ostor,
hajtotta, és a szeretet vezette,
s mentek az erőt mielőbb elérni.

2.
Kíséretükkel kimerülten értek
az erdőszéli remete-tanyára.
Ott visszahagyták a királyi pompát,
s beléptek bölcs Bhárgava hajlokába.

3.
Köszöntették őt tisztelettudóan,
s illendő módon fogadta a bráhman.
Hellyel kínálta, maga is leülve,
s ők így tudatták idejöttük célját:

4.
"Csekélységünk a nemes és neves, nagy
Iksváku-nembéli uralkodónak
hitvány szolgája, a papi tudásban
egyikünk, másik a tanácsadásban.

5.
Az Indra-fényű, igaz életű úr
Dzsajanta-fényű1 fia itt tanyázik,
legyőzni vágyva a halált s az aggkort.
Miatta történt ideérkezésünk."

6.
"Valóban itt járt az erős karú hős
- felelt a bráhman -, de mikor belátta:
tanunk nem óv meg újabb születéstől,
Aráda bölcsnél keresett megváltást."

7.
Így értesültek eme változásról,
majd elköszöntek ezután a paptól,
s törődöttséggel se törődve, fürgén
tovább siettek urukat keresni.

8.
Rá is találtak, fa tövében ülve,
ahogy mahárádzsa a trónusán ül.
Nem ékszer - arca ragyogása fénylett;
Nap, melyet felhőkoszorúk öveznek.

9.
Leszállt a főpap, s vele a tanácsnok
a kocsiról, és odaléptek hozzá,
mint rég Vaszistha s vele Vámadéva
Rámát kereste fel, a számüzöttet.2

10.
Köszöntötték, főt hajtva, ahogy illik,
akár Brihaszpati és Sukra Indrát.
Fogadta is, főt hajtva, ahogy illik,
akár Brihaszpatit és Sukrát Indra.

11.
Engedelmével leültek a földre
a Sákják fényes lobogója mellé,
s ő kettejük közt csodaszépen fénylett,
mint két csillag közt a fehér tüzű Hold.

12.
A méltósággal fa tövében ülő
királyfihoz a pap e szókkal szólott
- mint Páridzsáta-fa3 alatt az égben
okította Brihaszpati Dzsajantát -:

13.
"Halld meg, királyfi, mit üzent tenéked
atyád, miközben a te távozásod
nyílvesszejétől a szivén találva
zuhant a földre, szeme könnyben úszott:

14.
'Tudom szándékod, ahogy eltökélted:
a Törvény4 útját akarod követni,
de bánat lángja iszonyúan éget,
mert távozásod nem idő szerint volt.

15.
Törvénynek híve, légy híve atyádnak;
törvényt követve, ne kövess el ily bűnt;
mert úgy eláraszt szomorúság árja,
mint partvidékét a megáradó víz.

16.
Mint szél a felhőt, a hegyet a villám,
perjét a tűzláng, a vizet a hő Nap
hajszolja, sújtja, felgyújtja, kiszívja,
úgy űz, üt, éget, szikkaszt ez a bánat.

17.
Élvezz először királyi hatalmat;
megvár az erdő, ha a kort elérted.
A tiéidhez ne legyél kegyetlen;
a legfőbb törvény: könyörületesség.

18.
Nemcsak erdőben lakozik a Törvény:
bölcsek városban is megigazultak.
Felismerés dönt, azután kitartás;
erdőbe gyakran menekül a gyáva.

19.
A megváltáshoz sokan eljutottak
királyi trónon, koronás fejükkel,
nyakukban gyönggyel, arany perecekkel,
virágfüzérrel, hatalommal élve.

20.
Dhruva két öccse: Bali, Vadzsrabáhu,
Vaibhrádzsa, Ásádha meg Antidéva,
Pákadruma, Szénadzsit, és Dzsanaka,
Vidéha-ország nagy uralkodója,

21.
e bölcs királyok a családban élve
követtek Törvényt s jutottak az üdvhöz.
Egyszerre élvezd te is ezt a kettőt:
alattvalóid s ön-lelked uralmát.

22.
Szeretném egykor a fehér napernyő
alatt királlyá avatás vizétől
megszentelt tested magamhoz ölelni,
s aztán boldogan erdőbe vonulni.'

23.
Ím ezt üzente nagy urunk tenéked
könnyektől meg-megszakadó szavakkal.
Kedvére tenned kegyelet parancsa:
szeretetéért szeretet fizessen!

24.
Kínok vizével teli bánat-árba
merült, s fuldoklik a király miattad.
Mentsd ki belőle! Segedelme más nincs,
mint mély örvénybe zuhanó tehénnek.

25.
Hiszen hallottad: Gangá fi, Bhísma,5
és Ráma, és a Csatabárdos Ráma6
elvállalt mindent, amit atyja kívánt.
Így tedd te is meg, amire atyád kért.

26.
Akár tehén, ha vadul elragadták
borját, bánkódik érted a királyné,
ki anyád helyett az anyád volt. Él még,
ne űzd a holtak zord déli honába.

27.
Habár te még élsz, feleséged özvegy,
mint párja nélkül a magános hattyú,
mint hímje nélkül elefánt az erdőn.
Keresd fel, oldozd fel a gyász nyügétől!

28.
Egyetlen sarjad, kicsi Ráhulácskád,
mivel szolgált rá kora árvaságra?
Ne hagyd, hogy rátörjön az elhagyottság,
mint Ráhu démon teliholdra rátör.

29.
Csodálni újra a te fényes arcod
vágyik királyi palotád s a város,
amelyet távolléted tüze perzsel,
a lángja bánat, és sóhaj a füstje."

30.
Végighallgatta főpapja tanácsát
a Bódhiszattva, a tökéletes lény.
Elgondolkozott, hogyan is feleljen,
majd tisztelettel eme választ adta:

31.
"Átérzem én is a miattam érzett
szülői gondját királyi atyámnak,
lemondok mégis a családomról, mert
vénség, betegség s a halál iszonytat.

32.
Ki ne szeretné az övéit látni,
ha nem létzenék ez a végső búcsú?
De újra s újra ez a vég a sorsunk,
ezért megválok szerető atyámtól.

33.
Hogy én okoztam a mahárádzsának
a bánatát: bánt, hogy ezért bánkódik.
Az együttlétel, valamint az álom,
felrémlik, s mindjárt követi a válás.

34.
Ezernyi módon alakul az élet;
gondold meg ezt, és azután belátod:
tudatlanságból fakad csak a bánat,
nem okozója a fiú vagy atyja.

35.
Ahogy két vándor összefut az úton,
találkoznak, majd elválnak az élők.
Szomorkodnia szabad-e a bölcsnek,
ha kényszer válni a szeretteinktől?

36.
Övéit hagyva, megy a másvilágra;
majd - tőlük távol - ide tér meg ismét;
innét - nem tudni, hova - újra elmegy;
csüggjünk-e azon, aki úgyis elhagy?

37.
Ha minden lénynek születése perce
már csírájában a halált is rejti,
mért mondatja a szeretet atyámmal,
hogy még korán van a világtól válnom?

38.
Korán vagy későn a hiú gyönyör jön,
de nagy tetteknek idejük kiszabva.
Minden időn úr a földön a Végzet,
minden idő jó a nemes célokra.

39.
Dícséretes tett, s az atyához méltó,
hogy rám ruházná fejedelmi trónját,
de elfogadnom hiba volna, mint ha
tilalmas ételt a mohó beteg fal.

40.
Mihez kezdjen bölcs a királyi diccsel,
amely elkábítja a józan elmét,
gőg és dölyf fészke, csupa gond és aggály,
s mások kárára tiporja a Törvényt?

41.
Lángolni látom az aranyló kastélyt,
ínyemnek méreg a sok ízes étel,
lótusz-tavakban krokodilt gyanítok;
kéj s vész lakára, így nézek a trónra.

42.
Királyságban nincs sem öröm, se Törvény.
Ezért, mikor jött sok bajjal a vénség,
megcsömörlöttek a régi királyok,
s a trónt elhagyva, erdőbe vonultak.

43.
Jobb az erdőben pusztán füvön élni,
s mint rejtett kincsnek, békének örülni,
mintsem fürödni a királyi fényben,
hol átok leskel, mint fűben a kígyó.

44.
Dícséretes, ha erdőbe vonulnak
az üdv kedvéért trónról a királyok,
de nem szép, hogyha fogadalmuk szegve
remeteségből hazatérnek ismét.

45.
Ha tisztes házban született, bölcs férfi
üdvöt keresve erdőbe vonult el,
akár az égbe kívánna-e jutni,
levetve szégyent és remete-köntöst?

46.
Az elvetett kéjt butaság, ijedség,
mohóság azzal vétesse fel újra,
kivel mohóság, butaság, ijedség
a hányadékát megetetné újra.

47.
Ki égő házból valahogy kijutva
újból belépne a parázsba, tűzbe,
az térne vissza a családi létbe,
ha - mint bilincsből - szabadult belőle.

48.
Hamis sok régi rege, hogy királyok
megváltást nyertek palotában élve.
Uralkodásnak kemény szigorától
oly messze van megváltás nyugodalma!

49.
Nyugalom aláássa a hatalmat;
hatalom messze űzi a nyugalmat.
Nyugalom s szigor soha nem fér össze,
mint víz hidegje és tűznek a hője.

50.
Nemes királynak kettős lehet útja:
trónról lemondva, nyugalomra jutni,
vagy megpróbálni önuralma révén
megváltást érni - de az így tűnékeny. /?/

51.
Ám más találjon nyugalmat a trónon -
én döntöttem, hogy maradok az erdőn.
Széttörtem a ház s a család bilincsét,
nem kell a rabság, ha megszabadultam."

52.
Igy szólt az ország ura bölcs fiának
magához méltó, okos érvelése.
Világ-lemondó szava hallatára
vitába szállott vele a tanácsúr:

53.
"Nemes szándékod - ahogy indokoltad -
illő ugyan, de nem időhöz illő.
Búba taszítottad idős atyádat,
s igazság-vágyodban igaztalan vagy.

54.
Nem gondoltad meg ügyedet, nem tartasz
egyensúlyt törvény-, vagyon-, és gyönyörben,7
s míg ismeretlen célok fele törtetsz,
kezedben tartott gyümölcsöt elejtesz.

55.
Egyesek vallják: újjászületés van;
mások biztosra veszik azt, hogy nincsen.
Ha ily kétséges, hogy mi az igazság,
biztos szerencsét sohase szalassza el.

56.
Ha újabb lét vár a halál után ránk,
új létben újabb örömök fogadnak.
Viszont ha több lét azután már nem lesz,
törekvés nélkül is megszabadulunk.

57.
Van túlvilág, így hiszi némelyik ,de
nem lehet - mondja - szabadulni tőle.
Mint hő a tűznek, a folyás a víznek,
a Természetnek eleme a létel.

58.
Magától támad, nem akaratunkból
a jó meg a rossz, a lét meg a nemlét,
tanítják mások, s ha ez így van, akkor
hiábavaló akármi törekvés.

59.
Ha érzékeink maguktól működnek,
s okoznak jó vagy kellemetlen érzést,
s velük együtt jár, természeti törvény
szenvedés s vénség - mit ér a törekvés?

60.
A ráöntött víz a tüzet kioltja,
és kiszárítja a vizet a hőség,
s ha a külön elemek egyesülnek,
egységük szüli a testek világát.

61.
Ha kéz, láb, has, hát s a fej egybeforrnak,
és csatlakozik hozzájuk a lélek,
így keletkezik a méhben a magzat
magától, spontán - a tudók így tudják.

62.
Ki műveli azt, hogy a tüske szúrós,
sok fajra oszlik a madár meg állat?
Magától van, természetében rejlik,
nem akaratból - hiába törekszel.

63.
Más vallja: az Úr műve a teremtés.
Ha így van: mit ér emberi törekvés?
Aki okozza a világ fennálltát,
megszűnését is ugyanő okozza.

64.
Sokan tanítják, hogy a lélek műve
a születés is, meg a pusztulás is,
a születés nem függ akaratunktól,
ám a megváltás törekvés gyümölcse.

65.
Ősöddel szemben ivadék nemzése,
bölcseknek Véda-tudás, isteneknek
az áldozat rója le tartozásod,
s ha ezt kiváltod, magadat megváltod.

66.
Aki e hármas kötelesség útján
keres megváltást, eléri bizonnyal.
Ha nem választ mást, csupán a lemondást,
sok gyötrelmet vállal a megváltásért.

67.
Nos, ha megváltás szívednek a vágya,
tégy eleget e kötelességeknek.
Így, kedvesem, a célodat eléred,
s a bút a rádzsa szívéből elűzöd.

68.
Ha az aggaszt, hogy a remeteségből
visszatérésed visszavet a létben:
aggályod vesd el! Hiszen sokan egykor
lakukba tértek meg az őserdőből.

69.
Kíséretével remete-tanyáról
székvárosába tért meg Ambarísa,
és Ráma, látva, hogy a föld uralmát
hitványak bírják, hazatért királynak.8

70.
Sálvák királya, Druma, s fia véle
erdőből újra visszatért a trónra,9
és - bráhman rangban - Vaszistha kezéből
uralmát visszavette Antidéva.

71.
Törvény fényében ragyogó királyok
remeteségből hazatértek ismét.
Te sem hibázol, ha erdő mélyéről
hazaszólít a törvény s kötelesség."

72.
Uralkodójuk szemefénye bölcs szavát,
segítő, szíves, szerető tanácsait
végighallgatta, de nyugodtan így felelt
a szándokánál maradó királyfiú:

73.
"Halál után hogy van-e lét, vagy semmi sincs,
e kételyt nem más szava dönti el nekem.
Magam kívánok a valóra jönni rá,
s ebben vezeklés s nyugalom segít csupán.

74.
Nem hallgatok meg kusza véleményeket,
mert ellentmondásosak és homályosak.
Bölcs ember mással ne vezettesse magát,
mint ha sötétben vakokat más vak vezet.

75.
Bár nem látom még egyelőre a valót,
ha jó s rossz kétes, a jó mellett maradok.
Ha tiszta lelkű hiába fáradozik,
jobb, mint ha hitvány a valósat élvezi.

76.
Te mondtad, hogy a hagyomány bizonytalan,
és megbízhatók szavainak adsz hitelt.
Megbízható szerintem, aki bűntelen,
mert a bűntelen hamisan sosem beszél.

77.
A példák - Ráma, meg a többiek -, kiket
hazatérésemre a múltból felhozol,
ha a Törvényről döntünk, nem irányadók:
nem példakép, ki fogadalmát megszegi.

78.
Hogyha a földre lezuhanna is a Nap,
ha meginogna a szilárd Himálaja,
amíg nem látom a valót, élvek felé,
mint gyenge jellem, hazatérni nem fogok.

79.
Készebb vagyok lobogó tűzbe lépni be,
mint célt nem érve palotámba térni meg."
Így mondta büszkén fogadalma nagy szavát,
s rendíthetetlen nyugalommal távozott.

80.
A bölcs tanácsos meg a főpap könnyezett
rendíthetetlen akarata hallatán.
Követte hosszan szomorú tekintetük,
majd városukba tértek tehetetlenül.

81.
Vágytak rá, de uruk alattvalói lévén,
indultak hazafele, majd megint megálltak.
Fénylett, mint a Nap a szemet vakítva fénylik.
Nem látták, de szemük elől veszítni is fájt.

82.
Néhány hű, igaz ügyü hívük ott maradt még:
bárhol jár nemes uruk, titkon őt kövessék!
Indultak, de a szeretett fiát veszítő
rádzsának szemei elé kerülni féltek.


Így szól a Buddha élete című költeményben a kilencedik ének:
A királyfi felkeresése.


JEGYZETEK

IX. ének

1. Dzsajanta: Indra fia.

2. Vaszistha, Vámadéva: Dasaratha házi papja és tanácsosa, bár a Rámájana a jelenetet nem említi.

3. Páridzsáta: égi csodafa.

4. Törvény: a továbbiakban központi helyre kerülő Törvény (dharma, páli alakban dhamma) fogalma több jelentésű. Elsődleges jelentésén kívül jelenti a vallási előírásokat, magát a vallást, a hagyományokat, a hitet, az igazságot, a megigazulást, s a későbbiekben Buddha tanítását, a Tant.

5. Bhísma: a Mahábháratában a Gangá folyó isteni származású fia, aki atyja, Sántanu kedvéért nőtlenséget fogadott.

6. Csatabárdos Ráma (Parasuráma) atyja parancsára megölte hűtlennek vélt anyját.

7. törvény, vagyon, gyönyör: a klasszikus hindú (nem buddhista) hármas életcél (trivarga): ifjúkorban a szerelem, gyönyörűségek, élvezetek (káma), férfikorban a vagyon (artha), családalapítás, öregkorban a törvény (dharma, lásd a 14. versszakhoz fűzött jegyzetet), azaz a vallásos elmélkedés, remeteségbe vonulás. A következő, X. ének 28-39. versszakában tér vissza részletesen a hármas életcélra. - A továbbiakban a különböző filozófiai iskolák nézeteit fejtegeti a tanácsos (lásd Körtvélyesi tanulmányában, 38-42. oldal).

8. Ráma: valószínűleg nem a Rámájana főszereplőjéről van szó (a történetnek ilyen változata nem ismeretes), hanem Parasurámáról (lásd a 25. vers jegyzetét), aki a zsarnok harcosok (ksatriják) rendjét kiirtotta, vagy esetleg Balarámáról, Krisna testvéréről.

9. Druma helyett Djumatszéna értendő, aki egy idegen támadás miatt elveszítette királyságát és az erdőbe vonult fiával, Szatjavánnal, akinek felesége, Szávitri, a Halál istenétől visszakapta férje életét és apósa trónját.

 

X. ének
BIMBISZÁRA LÁTOGATÁSA

1.
A nép urának fia elbúcsúzott
a főpaptól és a tanács urától,
átkelt a Gangá tarajos hullámán,
és Rádzsagriha1 fele vette léptét.

2.
Hegyláncok védték, szent helyek övezték,
öt halmon épült utcák befutották
az ékes várost, amelybe belépett,
mint ég ormára a Magától Lévő.2

3.
Sugárzott róla az erő s méltóság,
szépsége szebb volt a halandókénál.
Ámulva nézte az egész nép, mintha
a nagy vezeklőt, Siva istent látnák.

4.
Ki máshová ment, őt látni megállott;
ki álldogált, az nyomában elindult;
ki lassan lépdelt, futásnak eredt, és
őt megpillantva, aki ült, felugrott.

5.
Egy összetette tenyerét, köszöntvén,
más tisztelettel főt hajtott előtte,
volt, aki nyájas szóval fordult hozzá,
de egy sem akadt, ki nem üdvözölte.

6.
Rongyosnak tűnt mellette, ki díszruhás volt.
Elnémultak a fecsegők az úton.
Rossz gondolat nem született a szívben,
mert az Igazság állt testben előttük.

7.
Az országúton siető tömegben
kinek mi gondja-ügye volt, feledte.
Mint nagy királynak, hódoltak előtte.
Nem győzték nézni, ámulni, csodálni.

8.
Fejét, az arcát, a kezét, a lábát,
szemöldök-ívét, a szemét, a léptét,
akármely tagját elnézte a néző,
látó szemét lenyűgözte a látvány.

9.
Sűrű szemöldje, hosszú szeme láttán,
koldus gúnyában, királyi erőben,
tenyerén kerék szerencse-jelével,
a város védszelleme összerezzent.

10.
Most Bimbiszára,3 magadhák királya,
kastélya tornáca előtt csodálta
az ott hömpölygő ember-sokadalmat,
s okát kérdezte. Egyikőjük így szólt:

11.
"Kiről jóslat szólt, hogy eléri majd a
legfőbb tudást, vagy a világ uralmát,
a Sákja-rádzsa fia jár a nép közt,
és ámulják, hogy remetének állott."

12.
A nagy hír súlyát felfogta a bölcs úr,
s a hírhozónak kiadta parancsát:
"Kövesd nyomon, és tudd meg, hova készül!"
"Úgy lesz" - szólt az, s kísérte figyelemmel.

13.
Kimért léptekkel, egy hangot sem ejtve,
egy járom távra meredve a földre,
haladt, koldusként alamizsnát várva,
testét s elméjét kordába szorítva.

14.
Átvette szótlan, amit éppen adtak,
majd egy magános hegyi vízesésnél
elfogyasztotta, de mohóság nélkül,
majd ment tovább, fel a Pándava-hegyre.

15.
Pávák rikoltó szava szólt a sűrű,
hűs lódhra-erdők ligetén, csalitján,
s a férfi-napfény rőt-sárga ruhája
mint a kelő Nap ragyogása izzott.

16.
Így látta őt ott a királyi küldönc,
s híven jelentést tett róla urának.
Nagy tisztelettel hallgatta a rádzsa,
s kíséret élén köszönteni indult.

17.
elérte gyorsan a Pándava ormát
Pándava-hősök4 koronázott mása,
oroszlán-léptű, nagy férfi-oroszlán,
rendíthetetlen, mint maga a hegycsúcs.

18.
Szilárdabban, mint a hegy, ült az ormon
keresztbe tett lábbal a Bódhiszattva,
érzékeit fékezve, tündökölve,
mint hold, ha felhők tetején kivillan.

19.
Szépsége, fensége, csodás nyugalma
magát a Törvényt formázta alakba.
Alázattal ment közelebb a rádzsa,
mint Ősatyához a nagy Indra járul.

20.
Az illő kérdést a király feltette:
épségnek örven-e a teste-lelke?
Illőn felelte, hogy háborítatlan
egészsége és a lelke nyugalma.

21.
Ekkor egy tiszta, elefántfül-szürke
sziklán a népek ura helyet foglalt
engedelmével, s hogy kipuhatolja
lelkének titkát, így kezdte beszédét:

22.
"Barátság fűzi a családod hozzám,
örökletes, és sokszorta kipróbált.
Hadd szóljak hozzád szerető szavakkal,
mert aggály tölti el a lelkem érted.

23.
A Naptól sarjadt nemes, ős családod.
Sugárzik rólad daliás ifjúság.
Miért támadt most ez a balga vágyad:
királyság helyett alamizsnán élni?

24.
Testedre szantál vörös pora illik,
nem méltó hozzá ez a sárga köntös.
A nép oltalma kezednek a tiszte,
nem illendő, hogy adományért nyújtsd ki.

25.
De ha fiúi szeretet tart vissza,
várni, hogy atyád birodalma rád száll,
akkor se tarts ki eme szándék mellett:
vedd át országom fele részét tüstént!

26.
Így semmiképp sem sérted meg atyádat,
s idő elhozza a királyi pompát.
Tedd hát nekem meg eme szívességet;
jók java jobb lesz, ha a jók segítik.

27.
S ha nemzetséged neve-híre folytán
csekélynek érzed, velem osztozkodni:
leszek segítőd, ha csatára szállsz ki,
s nyílzáporod sújt idegen hadakra.

28.
Nos, két megoldás van előtted; válassz!
Az élet célja törvény, vagyon és kéj,5
s aki elfordul eme hármasságtól,
nyomorult sorsra fog újra születni.

29.
Előbb a kéj főbb vagyon- és törvénynél,
majd kéjt és törvényt a vagyon legyőzi,
végül vagyont s kéjt feledtet a törvény,
s mindhárom elhagy, ha a célt elérted.

30.
E hármas célnak eleget kell tenned;
erőd, szépséged így termi gyümölcsét.
Ki mindháromnak bejárta az útját,
teljesítette a férfi-kötelmet.

31.
E két izmos kar feszítse az íjat!
Ne foszd meg őket e feladatuktól!
Meghódíthatják az egész földet, sőt
- miként Mándhátri6 - a Három Világot.

32.
Én minden szómat szeretetből ejtem,
nem nagyravágyás vagy a hízelgés készt.
Látván, hogy koldus-ruha fedi tested,
a részvét elfog, s kicsordul a könnyem.

33.
Élj most gyönyörben, ne élj alamizsnán.
A Törvényt járd majd törvényes időben.
Siess, amíg nem közelít a vénség,
hogy eleméssze viruló szépséged.

34.
Törvény gyümölcsét az öreg szakítja,
gyönyört élvezni már nem tud az agg kor.
Mondják: gyönyörnek örülnek az ifjak,
vagyonnak felnőtt, Törvénynek a vének.

35.
Az élet rendje, hogy a fiatalság
közömbösen néz Törvényre, vagyonra.
Gyönyört szerezni ha nehéz, ha könnyű,
ha módja van rá, igyekszik elérni.

36.
Az ember hajlott kora megfontoltabb,
szilárd, tartózkodik a változástól,
kis fáradságra, nyugalomra vágyik,
rákényszeríti a szégyen, a szükség.

37.
Így a csapongó, közelre tekintő,
kéjekre vágyó, hamar tovatűnő
ifjúság múltán, mint rengeteg erdőn
túljutó vándor, pihenőre tér meg.

38.
Várd meg, míg elszáll fölötted a kéjenc
vágy céltáblája: fiatalság napja.
Nem bírod úgysem fékezni, ha sóvár
érzékek csábja ragadja magával.

39.
Törvényt követni van módod egyéb is:
áldozz! Áldozat a családi törvény.
Valaha dús áldozatok hágcsóján
hágott fel Indra is a menny ormára.

40.
Sok, ékkövekkel, diadémmal ékitett,
arany pereccel boritott karú, vitéz
uralkodó áldozatokkal érte el
a célt - vezekléssel az önsanyargatók."

41.
Igy szólott a Magadha-föld uralkodója,
bölcsen, mint maga a magas nagy ég királya.
Nem hajlott szavaira mégsem a királyfi,
Kailásza hegye se olyan szilárd, akár ő.


Így szól a Buddha élete című költeményben a tizedik ének:
Bimbiszára látogatása.


JEGYZETEK

X. ének

1. Rádzsagriha: Magadha-ország fővárosa, ahol Buddha többször megfordult.

2. Magától Létező: Brahmá, a Teremtő.

3. Bimbiszára: a kor legjelentősebb indiai birodalmának, a Gangesztől délre fekvő Magadha országnak királya, bölcs és türelmes uralkodó, Buddha pártfogója. Fia, Adzsátasatru, meggyilkolta.

4. Pándavák: a Mahábhárata főhősei (lásd a IV/79. vers jegyzetét).

5. törvény, vagyon és kéj: lásd a IX/54. vers jegyzetét.

6. Mándhátri: hatalmas király, egyetlen éjszaka meghódította a földet, halála után Indra fele birodalmát elnyerte. A hatalmát féltő Indra felbujtására nagyravágyásában viadalra hívott ki egy győzhetetlen démont, az varázsfegyverével porrá égette.

31. versszak: Három Világ: ég, föld, alvilág, azaz a Mindenség.

 

XI. ének
A GYÖNYÖRÖK KÁRHOZTATÁSA

1.
Nem győzte őt meg baráti szavával
Magadha-ország magasztos királya.
Nem tántorult el a kitűzött céltól,
s szilárdan így szólt a nemes királyfi:

2.
"Oroszlán-zászlós hősök ivadéka!
Tudom, nincs semmi csodálatos abban,
hogy jóbarátod java vágya indít
igaz lelkedből baráti tanácsra.

3.
Hitvány emberben a barátság hitvány;
elillan, mint gyávától a dicsőség.
Az őseiktől örökölt barátság
újabb tettekkel gyarapszik a jók közt.

4.
De ha nyomorba jut a jóbarátja,
s kitart mellette ugyanúgy a bajban,
szerintem ez az igazi barátság;
jólétben élőt ki ne kérne társul?

5.
Ki meggazdagszik, s vagyonát barátok
segítségére, s Törvényre is adja,
annak a kincse elérte a célját,
és nem bánkódik utána, ha elfogy.

6.
Baráti érzés, nemes indulat fűt,
hogy ily tanáccsal közelítesz hozzám.
Hasonló érzés kötelez most engem,
hogy kérdésedre ugyanígy feleljek.

7.
Megfélemlített a halál s öregség;
szabadulásra ilyen úton vágyom.
Könny-mosta arcú, szerető családról,
s bánat-fakasztó örömről lemondtam.

8.
Nem rémít úgy meg sem a kobra-kígyó,
sem fellegekből lecsapódó villám,
vad szélviharban sem a tomboló tűz,
mint az érzéki gyönyörök veszélye.

9.
Csalóka, léha, tovatűnő vágyak1
a boldogságot s vagyont elorozzák.
Reményüktől is elbódul az elme,
hát még, ha végképp betöltik a lelket!

10.
Kit vágy vezérel, sose lel nyugalmat
sem fent az égben, sem a földi létben.
A gyönyörökkel sose tudsz betelni,
mint száraz fűvel szélben lobogó tűz.

11.
Nagyobb csapás nincs a földön a vágynál,
ezen csügg mégis a balgatag ember.
Aki ezt tudja, s a csapástól retteg,
nem fogja önként a csapást keresni.

12.
Ki óceánig uralja a földet,
a túlpartját is el akarja nyerni.
Sosem lakik jó a világ a vággyal,
mint óceán a folyamok vizével.

13.
Habár arany hullt számára az égből,
uralkodott négy tengerig a földön,
s elnyerte végül Indra fele trónját,
Mándhátrinak minden öröm kevés volt.

14.
Amikor elbújt Vritra elől Indra,
s Nahusa2 lett úr helyette a mennyben,
s a hét nagy szentet kocsijába fogta,
ezzel se telt be - s lebukott az égből.

15.
Purúravasz az egeket bejárta,
nejéül nyerte Urvasít, a tündért,
de kapzsin szentek aranyát kívánta,
s ez lett a veszte: a mohó gyönyör-vágy.3

16.
Ki bízhat itt a hatalom- s vagyonban,
mely állhatatlan az egen s a földön:
Baliról Indrára, majd Nahusára,
s Indrára vissza Nahusától szállt át.4

17.
Háncs-köntösű, gyökereken, gyümölcsön élő,
kígyó-hosszú hajfonatú, lemondó
remetéket talpa alá igázott
az ellenség, melynek a neve: vágyak.

18.
Ugrájudhát is, a hatalmas harcost,
megölte Bhísma emiatt a harcban.
A puszta gondolata is halálos,
s bajt, vészt hoz arra, aki ennek él csak.

19.
Émelygős íze van az élvezetnek,
s aki élvezte, kielégületlen.
A jókra szégyen, és bűnre vezérel.
Mért ízleljük meg a vágy nevü mérget?

20.
Szántás-vetés és egyebek gondjába,
haszon vágyába merülők sok kínját
és a vágy nélkül élők nyugodalmát
látva, a vágyat kerülik a bölcsek.

21.
Csapás a vágyak beteljesülése,
mert dölyfössé tesz a siker bizonnyal.
Tilosra gerjed, hanyagolja dolgát,
s rásújt a romlás emiatt a végén.

22.
Sok bajjal szerzett, féltékenyen őrzött
gyönyörűségek csalfán tovatűnnek;
akár a kölcsön, nem örökre tartók.
botor, ki ebben örömét találja.

23.
Aki hajszolja, eleped a szomjtól,
s megszenved érte, ha görcsösen őrzi.
Mint szalma lángja, ellobban a légbe.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

24.
Ki önmagának nem ura, a kéjvágy
szívébe mar, és hajszolja szünetlen.
Mint mérges kígyó harapása gyilkol.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

25.
Hiába rágja az éh eb a csontot,
sosem lakik jól; ugyanígy a vágyak
reves csontváza sem oltja az éhet.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

26.
Király és tolvaj, tűzvész meg özönvíz
osztozik velünk féltett vagyonunkban.
Mint eldobott húscafat, annyit ér csak.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

27.
Romlást idéz fel a fejére ezzel
baráttól úgy, mint gonosz ellenétől.
Szentélynek néz ki ez a gyilkos csapda.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

28.
Sziklára, vízbe, bozótba, folyóba
zuhan, ha ugrik, leszakítni vágyva
az ág hegyén csalogató gyümölcsöt.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

29.
Sok fáradsággal, nehezen megszerzik,
s egy szempillantás alatt elveszítik,
mint édes álmot a felébredéskor.
Ilyen a gyönyör, nem öröm a bölcsnek.

30.
Nem nyer nyugalmat, menedéket tőle,
habár imádja, gyarapítja, óvja;
akár parázzsal telt gödörbe lépne.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

31.
Szigony, dorong, kard, amitől csatában
kipusztultak a Kuruk és a Vrisnik,5
az Andhakák, Dandakák, Maithilák is -
ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

32.
Két démon-testvér, Szunda s Upaszunda6
ezért támadta s gyilkolta meg egymást.
rokont, barátot egymásnak uszít ez.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

33.
Akit a vágy, a gyönyör elvakított,
tűznek, vadaknak dobja oda testét.
Pusztító, átkos, bősz rosszakaró ez.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

34.
Kit elvakított a gyönyör, baj éri:
halál vagy rabság lesz utóbb a bére.
Kinek gyönyör az egyedüli célja,
nem méltó életre sem az a hitvány.

35.
Dallal csábítja a vadász az őzet,
a tűzbe szöknek a fényre a sáskák,
a hal a húsért bekapja a horgot,
így kín lesz mindig gyümölcse a kéjnek.

36.
Sokan gondolják: a gyönyör boldogság.
Ám kéj sosem tesz igazán boldoggá.
Csak arra jó a ruha, kincs, az ékszer,
hogy ellenszer legyen a szenvedésre.

37.
Vizet kívánunk, hogy a szomjat oltsa;
ételt azért, hogy éhünket elűzze;
széltől, esőtől, a melegtől ház véd;
csupaszságunkat a ruha takarja.

38.
Álmosság ellen az ágy a segítség;
út fáradalmán kocsival segítünk;
megkönnyíti a szék az álldogálást;
fürdünk a szenny és a betegség ellen.

39.
Így mindaz, ami élvezetnek számít,
a szenvedések ellenszere, nem több.
'Gyönyört élvezek' - beszélhet-e így bölcs,
ha ellenszer csak, mit örömnek mondunk?

40.
Akit forró láz gyötör, öröm annak,
ha borogatás enyhíti a kínját,
de ismét csupán a fájdalom ellen
használt ellenszer, ami boldogítja.

41.
Olyan gyönyör nincs, mely örökre tartson,
így boldogságnak aligha nevezném.
Az élet egyszer örömmel üdít fel,
utána tüstént bánatba taszít le.

42.
Meleg ruhák és az áloe füstje
öröm hidegben, de gyötör melegben.
A holdsugár és a finom szantálpor
hőségben hűsít, borzongat a fagyban.

43.
Ellentét váltja egymást szakadatlan:
a veszteség és nyereség, és minden.
Nincs emberfia, ki örökre boldog,
és nincs a földön, ki örökre szenved.

44.
Ha így hullámzik az öröm s a bánat,
egyforma nékem a király s a szolga.
A rádzsa sem fog mosolyogni folyton,
s nem állandóan gyötrődik a szolga.

45.
Sok kötelesség hárul a királyra,
a nép javáért sok a gondja-búja.
Szilárd oszlopként kell állnia folyton,
hogy elviselje a hatalma terhét.

46.
Ha kétes, gyenge hatalomban bízik,
bizodalmára rámegy birodalma.
Ha nincs senkije, akiben megbízhat,
a rettegéstől nincsen nyugodalma.

47.
Ha meghódítja az egész világot,
székhelye mégis csak egyetlen város,
s a városban csak egy vár a lakása;
más érdekében fárad csak a rádzsa.

48.
Az ő ruhája ugyanúgy csak egy pár,
éhségét éppúgy űzi el az étel,
egy ágyon fekszik, egy székre pihen le;
a sok hívság csak hiu pompa gőgje.

49.
Lehet, mást ez tesz megelégedetté;
nekem nem kell trón megelégedéshez.
Ki megelégszik, amije van, azzal,
a sok hiúság lepereg lelkéről.

50.
Ki boldogító nyugalomnak útján
elindult, nem csalja a csalfa vágy azt.
Barátságunkat felidézve, kérlek,
mondd: teljesíti a vágy, amit ígér?

51.
Nem sértődöttség űzött a vadonba,
nem ellenség tépte le diadémom,
nem vágyom szent érdemeket szerezni,
nem ez gátolja szavadat fogadnom.

52.
Aki halálos harapásu kígyót
eldobva, újra a kezébe fogná,
vagy lángoló, rőt parazsat szorítna,
az válhat ismét gyönyörök rabjává.

53.
Aki ép szemmel a vakot irígyli,
szabadon foglyot, a nyomorgót dúsan,
ép elméjével az eszét vesztettet,
az áhítná meg a gyönyör bilincsét.

54.
Nem szánandó az alamizsna hőse,
akit nem rettent a halál s öregség.
Nyugodtan éli le a földi létet,
s utána új lét nyomorát lerázta.

55.
Sajnálni azt kell, ki vagyonban dúskál,
de egyre többre ösztönzi a szomja.
Nyugalmat nem lel evilági létben,
s utána újabb nyomorúság vár rá.

56.
Méltó volt hozzád, ahogyan beszéltél,
nemzetségedre, jellemedre rávall.
Nekem szándékom megtartanom illik,
nemzetségem, jellemem ezt igényli.

57.
Én megcsömörlöttem a lét ízétől,
és megfutottam, nyugalomra vágyom.
Királyság még fenn a harmadik égben
sem kell nekem, nemhogy az emberek közt.

58.
A hármas célt - mondod - az ember járja be
sorban; szerinted a dolognak rendje ez.
Ám énszerintem a haszon haszontalan,
és céltalan - hisz rövid életű - a cél.

59.
Ahol nincs többé születés, kiszenvedés,
aggság, betegség, szomorúság, rettegés,
új s új cselekvésre se kényszerít a sors,
a végleges cél az a végső állapot.

60.
Tanácsolod: várjak idős korig, mivel
ifjúi években a szándék változik.
De ez se biztos; sohasem döntő a kor.
Sok agg megingott, fiatal sok volt szilárd.

61.
Nem néz a korra a világon-úr halál,
csak végzi művét, s fiatalt-vént elragad.
Nem tudja senki, mikor éri vége el;
a bölcs nyugalmát ne halassza agg korig.

62.
Az íja vénség, a betegségek nyilak,
ezzel teríti le a zord halál-vadász
a sors-vadonban legelésző lényeket;
hiába vágyunk a korunkat nyújtani.

63.
Ezért az ifjú, az öreg, s a gyermek is
ne késlekedjék, cselekedjék úgy, ahogy
törvényben élő, könyörületes szivű
bölcs műveli - vagy a cselekvésről lemond.

64.
Mondtad: gyümölcsöt ad a szorgos áldozás
nemes szokása, ez a Törvényt tölti be.
Jó; fejet hajtok a szokás előtt, de én
más kínja árán javamat nem keresem.

65.
Gyümölcs kedvéért tehetetlen áldozat
legyilkolását nem tűri az irgalom,
habár gyümölcse örökétig tartana,
nemhogy mulandó haszonért, mely elrepül.

66.
S ha nem vezetne a Törvényre más erény
- lemondás, mérséklet, a leli nyugalom -,
hiszem, akkor sem helyes út az áldozat,
melyben gyümölcsöt csak a gyilkolás terem.

67.
S ha földi léte idején kecsegteti
az élet-irtás haszonnal az áldozót,
nem tart igényt rá még így sem a szánalom,
nemhogy homályos ezutáni lét során.

68.
Nem csábít engem a gyümölcs reménye sem,
nem is sóvárgok újabb születésre sem.
Mint a folyondár, mit a szélvész tép-cibál,
úgy ing, szakad szét a remény gyümölcse is.

69.
Most ide jöttem, de utam tovább vezet,
hogy a megváltás tanitását hirdető
Arádát halljam. Fejedelmem, üdv neked!
Bocsásd meg őszinte, kemény beszédemet.

70.
Mint égben Indra, a Nap ott az ég ivén,
őrködj a földön, birodalmaid javán,
őrködjél minden igaz ember érdekén,
a Törvényen, uralkodói tiszteden!

71.
Ahogy madár száll, ha az erdő lángban áll,
a víz felé, mert menedéket ott talál,
keresd s találd meg menedékedet te is
házadra - lelkedre törő csapás elől!"7 /?/

72.
Megértőn hallgatta a szót a bölcs király,
s szólt összetett kézzel: "Eléred célodat!
Ha teljesült majd a kitűzött óhajod,
ajándékozz meg a tudással engem is!"

73.
Ígéretet tett a királynak: "Úgy legyen!"
S indult a Vaisvantara-ásrama8 felé.
Követte szemmel a király a távozót,
majd ő is indult, városába távozott.


Így szól a Buddha élete című költeményben a tizenegyedik ének:
A gyönyörök kárhoztatása.


JEGYZETEK

XI. ének

1. vágyak (kámáh): a káma szó több értelemben használatos. Első jelentése "szerelem", továbbá "gyönyör, kéj, szenvedély, vágy, kívánság" (főként többes számban). Költeményünkben részben a buddhai trisná (páli tanhá) "szomj", azaz "létszomj" szinonimájaként szerepel.

2. Nahusa: Indra Vritra megölése után bűntudatában egy lótusz szárába rejtőzött. Ekkor az istenek Nahusát tették helyette királyukká. Ő el akarta csábítani Indra nejét, majd a hét égi látnokot (akik a Göncölszekér hét csillagával azonosak) fogta gőgjében kocsijába, sőt egyikőjüknek, Agasztjának, fejét megrúgta. Agasztja megátkozta, és Nahusa lezuhant az égből, kígyóvá változott. Indra visszanyerte trónját.

3. Purúravasz király elnyerte egy tündér kezét. Purúravasz rendszeresen látogatta magát Indrát is. Azonban egyszer eltulajdonította néhány bráhman vagyonát, akik ezért megátkozták, s királysága lehanyatlott.

4. Bali egykor a démonok oldalán magának szerezte meg az istenek birodalmát, de Visnu törpe alakban három lépésnyi teret kért tőle, és átlépte a Három Világot; az eget visszaadta Indrának.

5. Kuruk: vagy Kauravák, a Mahábhárata nagy testvérháborújában a trónbitorló dinasztia tagjai, akiket utolsó szálig lemészároltak. Vrisnik: a Mahábháratában Krisna népe, akik részegségükben összevesztek, és buzogánnyal agyonverték egymást.

6. Szunda, Upaszunda: két nagyerejű démon-testvér, akikkel nem bírtak az istenek. Ekkor Brahmá egy gyönyörű nőt alkotott, ők vágyra lobbantak, féltékenységükben agyonütötték egymást.

7. A 71. versszak rejtélyes nyelvi játékok miatt érthetetlen. Fordításunkban a több jelentésű dvidzsa "kétszer született" szó "madár" jelentésével kísérleteztünk. Szó szerinti fordítás: "A hideg ellensége zászlajából keletkezése alkalmával amiként a kétszer született teste megmentéséért a hideg ellensége ellenfele pusztulása ellenfele megölőjében, ugyanúgy ennek alkalmába menj lelked megmentéséért." Johnston fordítása: Just as when rain is produced from the clouds which originate from the smoke, the sign of fire, which is the enemy of cold, then the twice-born fire is freed from its external appearance, so do you liberate your mind on the occasion of the slaughter of the enemies of the destruction of tamas, which is the opponent of the sun, the foe of cold.

8. ásrama: remete-tanya.

 

XII. ének
ARÁDA TANA

1.
Az Isváku-család holdja bölcs Arádát1 kereste fel,
szépsége ragyogásával tisztelve meg az ásramát.

2.
"Üdv jöttödön!" - kiáltotta már távolról a remete,
meglátva a felé tartót, ki mihamar elébe ért.

3.
Érdeklődtek, amint illik, egymás egészsége felől,
azután szép tisztáson két fatönkön foglaltak helyet.

4.
Mikor leült a rádzsa-fi, így kezdte beszédét a bölcs,
a tisztelettől tágra nyílt szemét merőn szegezve rá:

5.
"Tudom, hogyan távoztál el az otthonodból, kedvesem,
eltépve szeretet láncát, mint kötelét vad elefánt.

6.
Dícsérendő világos főd, és nemes akaraterőd,
hogy hatalmadat eldobtad, mint mérget termő, vad növényt.

7.
Nem csoda, ha az erdőbe vonulnak agg uralkodók,
utódaikra hagyva rá a trónt, mint hervadt koszorút.

8.
De nagy csoda, hogy ily ifjan közénk jöttél el, mielőtt
hatalmad élvezted volna, melynek gyönyöre várt reád.

9.
A Végső Tan tanítását felfogni te képes leszel.
Ismert meg! Átvezet gyorsan a szenvedések tengerén.

10.
Bár idő kell, kiismerni a tanítványt, érdemes-e
tanítani, kitartásod ennek előre záloga."

11.
A bölcs Aráda üdvözlő szavainak a nép ura
végtelenül megörvendett, és a mesternek így felelt:

12.
"Szenvedélyek legyőzője! Hogy ilyen kegyesen fogadsz,
céltól távol is úgy érzem, hogy már elértem célomat.

13.
Mint látni vágyó napfénynek, vezetőnek útra kelő,
mint vízre szálló csónaknak, örvendek látásodnak én.

14.
Most arra kérlek, hogy tárd fel - hahogy kimondanod szabad,
halál, betegség és vénség nyűgét leráznom hogy lehet."

15.
Arádát szóra késztették az ifjú fennkölt szavai,
és tömören kifejtette tanításának lényegét:

16.
"Hallgasd meg, legjobb hallgatóm, tanaim végső tételét,
a lét keletkezését és örök körforgását tovább.

17.
A Természet s a Változó,2 születés, vénség és halál,
amit Valóságnak mondunk, az így értendő, értsd meg ezt.

18.
A Természeten ezt értsed: az öt anyagi elemet,
az én-tudatot, értelmet, és a meg-nem-nyilvánulót.

19.
Az érzetek, érzékszervek, valamint a kéz és a láb,
hang, nemző és ürítő szerv, s gondolkozás - a Változó.

20.
Mindez így együtt a Mező;3 és azt, ami ezt ismeri,
a Mező-ismerő névvel illetik a lélek-tudók.

21.
Kapila és tanítványa ismerte fel ezt egykoron,
ezért Teremtmények Ura néven őrzi a hagyomány.4 /?/

22.
Ami születik és meghal, elsorvad, megbetegedik,
az itt a Megnyilvánuló; másik - meg-nem-nyilvánuló.

23.
Tudatlanság, tett és létszomj az újjászületés oka;
ki megreked e háromban, az igazsághoz nem jut el.

24.
Bizalmatlanság, én-tudat, keverés, zavar, tévedés,
helytelen út, ragaszkodás, lesüllyedés okozza ezt.

25.
A bizalmatlanság mindig a megfordítottját teszi:
nem úgy cselekszik, ahogy kell, nem azt gondolja, ami van.

26.
"Én mondom ezt, ezt én tudom, most én állok, most én megyek"
- így képzeli, így állítja önmagáról az én-tudat.

27.
Ami a kevert dolgokban nem látja a keveredést,
s mint göröngyöt, egynek véli, annak a neve keverés.

28.
"Gondolkozásom, értelmem, cselekvésem mind én vagyok,
ezek együttese vagyok" - így képzeli el a zavar.

29.
Különbséget a természet megnyilvánulásai közt,
megvilágosult s balga közt nem vesz észre a tévedés.

30.
Varázsigék, víz hintése és áldozati énekek -
ez helytelen úton járás, így látja a valódi bölcs.

31.
A balga szóval, tettet és eszével, érzéseivel
csügg érzékbenyomásain - ennek neve ragaszkodás.

32.
Ki így érti a szenvedést: 'Ez engem ért!' 'Ez az enyém!',
azt a következő létben lehúzza a lesüllyedés.

33.
A tudatlanság öt részből áll az igaz-tudók szerint:
sötétség, balgaság, nagyobb balgaság, s kétféle homály.

34.
A sötétség a renyheség; balgaság: születés, halál;
még nagyobb balgaság ennél: a vágyak, az élvezetek.

35.
Ezt azért nevezik nagyobb balgaságnak az ismerők,
mivel ez félrevezeti a fennköltebb lényeket is.

36.
Homály névvel a haragot illeti a helyes tudás,
és vak homálynak nevezik a csüggedt kétségbeesést.

37.
Ez az ötös tudatlanság a balgához hozzátapad,
így csöppen újabb és újabb születésbe a lét során.

38.
"Látó, halló, gondolkozó, tevő s teendő és vagyok"
- így képzeli magáról, és új szenvedésre születik.

39.
Születés-folyónak ezek az okok a forrásai;
hogyha az okok megszűnnek, következményük sincs tovább.

40.
Különböztessen meg négyet a helyesen gondolkozó:
megvilágosultat s balgát, megnyilvánulót és nem azt.

41.
Ha e négyet világosan látja a Mező-ismerő,
szabadul a lét sodrából, s el-nem-múló világba jut.

42.
Ezért élnek a Legfelső Brahmant5 kutató, bölcs papok
közöttünk önmérsékletben, s fogadják a többi papot."

43.
A remete tanítását meghallgatta a rádzsa-fi,
aztán tovább érdeklődött a mód s a végső cél felől:

44.
"Hogyan, hol, s meddig kell élni ezt a szentséges életet?
És e Törvényben-járásnak a végső gyümölcse mi lesz?"

45.
Tanításuk megélése mikéntjét így fejtette ki
Aráda most más oldalról,6 világosan és tömören:

46.
"Először házát elhagyva, koldus-gúnyába öltözik,
és örökös lemondásban éli tovább az életet.

47.
Elégedetten bármivel, amit innét-onnét kapott,
magányban él, egykedvűen, szent tanokon elmélkedik.

48.
Rájön: fő vész a szenvedély, a szenvtelenség boldogít,
s érzékeit megfékezve, lelki nyugalmát keresi.

49.
Megszabadul minden vágytól s minden gondtól hamarosan,
s elmélkedő elmélyülés7 első fokára érkezik.

50.
Miközben az elmélyülés boldogságán elmélkedik,
az ismeretlen érzéstől könnyen megmámorosodik.

51.
Megcsalja balga lelkét a harag- s vágymentes nyugalom,
és ezzel megelégedve, csak a Brahman-égbe jut el.

52.
A másik meglátja, hogy az elmélkedés is megzavar,
s a nem-elmélkedés boldog elmélyülését éri el.

53.
De nem lát messzebb, és ebben az örömben már megreked;
a Fények Honába jut el, a Fény Istenei közé.

54.
Ám az, aki leválasztja magáról ezt az örömet,
a harmadik, öröm-mentes elmélyülést élvezheti.

55.
De aki távolabb nem tör, s e boldogságban elmerül,
csak Csupa-szépség Istenek boldogságában részesül.

56.
Akit ez nem elégít ki, s túllép rajta, jutalma lesz
boldogság s szenvedés nélkül a negyedik elmélyülés.

57.
Egyesek azt hiszik, hogy ez a megváltás, s megállnak itt,
mert itt nincs öröm és bánat, és az elme nem működik.

58.
Ennek jutalmát a tudók "dús gyümölcs" néven ismerik,
mert Dús-gyümölcsű Istenek magas honába juttat el.

59.
Ám a test nyomorát látva, a bölcs e révületből8 is
tovább halad, s eléri a test-megsemmisítő tudást.

60.
Feladja az elmélyülést, s ennél is különb célra tör,
és minden formáról9 lemond, úgy, mint a vágyakról a bölcs.

61.
Testének minden nyílását hatalmába veszi előbb,
majd a sűrű anyagban is a testetlen űrt éli át.10

62.
Űr-végtelenségű énjét összehúzza némely tudós,
s a végtelenségből nézve, még magasabb célhoz jut el. /?/

63.
Önmagát semmisíti meg más,11 Legfőbb Lelket ismerő,
s mivel ezt vallja: "Nincs semmi", Semmit-vallóként ismerik.

64.
Majd, mint hajtás a sásfűből, mint kalitkából a madár,
kiszáll a lélek a testből; ere mondják: megszabadult.

65.
Ez ama Legfelső Brahman, tulajdonságok nélküli
örök. A valóság-tudók megváltásnak ezt nevezik.

66.
Nos, elmondtam a megváltást, s a hozzá vezető utat.
Ha értetted s elfogadod, indulj ezen az ösvényen.

67.
Dzsaigísavja és Dzsanaka, s az aggastyán Parásara12
és sok más bölcs a megváltást ezen az úton érte el."

68.
E szókat ő megfontolta, azonban nem fogadta el,
és eddigi érveiben megerősödve, így beszélt:

69.
"Meghallgattam mélyen szántó és hasznos tanításodat,
de a lelket nem oltja ki, és így nem lehet végleges.

70.
Bár felszabadul a Lélek a Természet s a Változó
hatalmától, új születés csíráját hordja, mint a mag.

71.
Mert noha a megtisztult Én13 eléri a szabadulást,
még megmarad az indíték,14 hogy újból elveszítse azt.

72.
Föld, víz, megfelelő évszak híján nem sarjad ki a mag,
de kisarjad, ha fennállnak az indokló feltételek.

73.
A tett, tudatlanság és vágy lerázása megszabadít,
de amíg létezik az Én, végleg lerázni nem lehet.

74.
Ha eme hármat elhagyjuk, a magasabb célt érjük el,
de ahol Én van, ott megvan rejtetten ez a három is.

75.
Megváltásnak azért vélik, mert rejtve vannak a bajok,
az elme megszűnt működni, s az életkor hosszúra nyúlt.

76.
Ami pedig az én-tudat megszűntetését illeti:
míg Én létezik, addig nem szűnhetik meg az én-tudat.

77.
Míg az anyagtól15 nem mentes, jellegektől16 sem mentesül,
és amíg jellegekkel bír, nem váltódik meg az egyén.

78.
Mert jelleggel bírótól a jelleg el nem választható,
ahogy a láng és hő nélkül nem képzelhető el a tűz.

79.
A test előtt nincs testesült /?/,17 jellegek előtt jelleges,
ezért a már megszabadult lélek újból megköttetik.

80.
Tudattal bír a testetlen lélek, avagy tudattalan:
ha igen, tudni is akar, és mindaddig nem szabadul.

81.
Ha tudattalan, akkor az ilyennek képzelt Én mit ér?
Tudattalanság Én nélkül is van: mint fal, vagy fahasáb.

82.
Minthogy még jellegekkel bír a fokozatos elhagyás,
a végső célt csak a teljes elhagyással érhetjük el."

83.
Igy Aráda tanítása őt nem elégítette ki;
úgy találta, hogy ez még nem tökéletes, és ment tovább.

84.
Hogy többet halljon, Udraka18 ásramáját kereste fel,
de mert ő is Énről beszélt, nézetét nem fogadta el.

85.
A tudatos-tudattalant19 tévesnek látta Udraka,
s a Semmin túl keresett sem tudatost, sem tudattalant.

86.
Mivelhogy ingatag támasz e kettő, s ha tovább megyünk,
nincs tudatos-tudattalan, ezt elérni haladt tovább. /?/

87.
S mivel az elme itt megáll, s innét tovább nem mozdul el,
nem működve, itt többé nincs tudatos és tudattalan.

88.
De mert a létbe onnét is visszahoz újabb születés,
a Bódhiszattva még többre vágyott, otthagyta Udrakát.

89.
Az ásramából távozva, üdvöt keresve ment tovább,
s Gaja, a nagy királyi bölcs ásramáját kereste fel.

90.
Közelben, a Nairandzsaná folyó partján ütött tanyát
magány nagy fogadalmában és tántoríthatatlanul.

91.20
..................................................................................

92.
Meglátta s felkereste öt, megváltást vágyó szerzetes,
mint az érdemeket szerzőt keresi fel erő s vagyon.

93.
Az öt tanítvány meghajolt, köszöntve tisztelettudón,
mint a csapongó érzékek meghajolnak az ész előtt.

94.
"Halál és születés láncát ezzel szakítom el talán" -
gondolta, s szigorú bőjttel kezdett nagy önsanyargatást.

95.
Alig kibírható éhség sok válfaját vállalta fel,
s célra vágyva, hat éven át egyre gyötörte önmagát.

96.
Étkezés idején egy-egy szézámmagot vagy rizsszemet
fogyasztott el, hogy túljusson a parttalan lét tengerén.

97.
Miközben teste elsorvadt az önsanyargatás miatt,
ezáltal belső ereje egyre jobban gyarapodott.

98.
Dús fénye még soványan is a szem gyönyörűsége volt,
ahogy az őszi újhold-fény az éji lótusznak gyönyör.

99.
Kiszikkadt húsa és vére, testéből csak bőr s csont maradt,
de méltósága nem csorbult, áradt, akár az óceán.

100.
Látva, hogy hasztalan gyötri testét vad kínokkal a bölcs,
a Buddhaságra vágyódva, léttől félve töprenkedett:

101.
"Ilyen úton megnyugváshoz és megváltáshoz nem jutok;
az volt helyes, melyet egykor a dzsambu-fánál éltem át.

102.
De erre elgyengült testtel nem leszek képes" - vélte, és
döntött: először testét kell újból felerősíteni.

103.
"Aki éh-szomj gyötörten már gondolatának sem ura,
gondolattal elérendő gyümölcsöt hogy szakítana?

104.
A nyugalomhoz az kell, hogy az érzékek csituljanak;
ha azok kielégültek, a gondolat zavartalan.

105.
Zavartalan gondolkozás a révülethez elsegít;
révületben az elme a jóga-elmélyülésbe jut.

106.
Elmélyülés teremti meg az indítékokat, melyek
a legvégső, halhatatlan nyugalomba juttatnak el.

107.
Tehát táplálkozás nélkül a végcél el nem érhető"
- döntött, és elhatározta, hogy fenntartja az életét.

108.
Megfürdött, s a folyópartról nehezen felkapaszkodott.
A fák segítő kéz gyanánt nyújtották águkat felé.

109.
Ekkor arra vezérelték az istenek Nandabalát,
a pásztor-főnök leányát, szívét örömre gyújtva fel.

110.
Testén sötétkék köntös volt, karján fehér kagylófüzér,
mint a fehérlő tajtékok a sötét Jamuná folyón.

111.
Örömtől tágra nyílt szeme, szívét a hit töltötte el,
alázattal főt hajtott, és kérte, fogadjon el tejet.

112.
Elfogyasztotta, s így a lány születése gyümölcsbe ért.
Kielégült hat érzéke, s tudás útjára léphetett.

113.
Testében megerősödve, dicsőségében csillogón,
mint óceán, hatalmas volt, és tündökölt, akár a Hold.

114.
"Világba visszatért" - vélte, s távozott az öt szerzetes,
mint a megtisztult lélektől az öt elem eltávozik.

115.
Egy vadfügefa árnyában a gyep-borított földre ült,
a megváltásra elszántan, csak elszántsága ment vele.

116.
Döntő léptétől remegett-döndült a föld,
felrezzentette a nemes kígyókirályt,
Kálát, ki látva, hogy a perc elérkezett,
ujjongva hirdette a Nagy Felébredést:

117.
"Imé, morajlik a talaj lábad nyomán,
imé, sugárzik ragyogásod, mint a Nap.
Bizonnyal eljött az idő, hogy óhajod
beteljesüljön, leszakítsd gyümölcsödet.

118.
Imé, az égen röpülő madársereg
tisztelgő kört ír le fejed fölött, vitéz.
Imé, a légben lebegő szellő susog:
a Buddhaságot ma bizonnyal éred el."

119.
Így szólt a kígyók elefánt-erős ura.
Ő közben kért egy aratótól egy nyaláb
füvet, s a lombos fa tövében földre ült,
a megváltásra törekedve biztosan.

120.
Tekervényében ahogy a kígyó pihen,
keresztbe téve összefonta lábait:
"Míg el nem érem a kitűzött célomat,
ültömből innét a földről nem mozdulok!"

121.
A mennylakók öröme a mennyben égig ért,
madársereg szava a vadonban elcsitult,
az ág hegyén levelet a szél sem ingatott,
Magasztos úr amikor a szent ülésbe ült.


Így szól a Buddha élete című költeményben a tizenkettedik ének:
Aráda tana.


JEGYZET

XII. ének

1. Aráda: a páli nyelvű szövegekben Álára Káláma néven szerepel. Maga Buddha számol be róla ismételt ízben, bár nem részletezve Álára Káláma tanait. Lásd: Buddha beszédei, 13. old.

2. Természet s a Változó: a továbbiakban Aráda a szánkhja filozófiai iskola tételeit fejti ki. A Természet (prakriti) a változatlan ősanyagot jelenti. A Változó (vikára) fogalma körülbelül a testi és szellemi funkciókat, élettevékenységeket jelöli. A meg-nem-nyilvánuló (avjakta; más fordításban "láthatatlan") a szánkhjában az örök, változatlan Természet vagy Ősanyag jelzője, a megnyilvánuló (vagy "látható", vjakta) az élőlények világáé. (V.ö.: Körtvélyesi, 47-49. old. A Magasztos Szózata, 184-185. old.)

3. Mező: (ksétra) a szánkhjában a külső világ, illetve a test. Mező-ismerő (ksétra-dnya): a lélek. (V.ö.: A Magasztos Szózata, 225. old.)

4. A versszak szövege romlott, értelmezése bizonytalan. - Kapila a szánkhja alapítója.

5. Legfelső Brahman: az upanisadok panteista misztikájában a világmindenséggel azonos Világlélek, amellyel az egyén is azonos, csupán a "tudatlanság", "káprázat" (avidjá, májá) képzeli önállónak magát. Ettől némileg eltér a szánkhja értelmezése, amely szerint csak a teljesen megszabadult lélek olvad be a Brahmanba. - A Brahman nem azonos Brahmával, a Teremtővel.

6. más oldalról: az eddigiekben a materialista szánkhja-iskola tanait fejtette ki Aráda, a következőkben a spiritualista-misztikus jóga-iskola meditációs, révületbe juttató gyakorlatát.

7. elmélyülés (dhjána): négy alacsonyabb (még tudattal bíró) és négy magasabb (öntudatlan) fokozatát különbözteti meg. V. ö. az V. ének 10. versszakához fűzött jegyzettel. V. ö. még: Buddha beszédei: 58-59. old. Asvaghósa láthatólag a Buddha-cáfolta tételeket idézi.

8. e révületből: az előzőkben az elmélyülés négy fokozatára a dhjána szót használta a szöveg, most a negyedik fokozatra a szamádhi szóval utal vissza, ami egyértelműleg öntudatlan révületet jelent. Ebből is látható, hogy a jóga-misztika meditációs fogalmai meglehetősen elmosódottak.

9. forma (rúpa) vagy alak: az egyéniséget, egyediséget, testi önállóságot jelenti.

10. A 61-62. versszak: A szöveg értelmezése bizonytalan. Körtvélyesi (50. old.): "Ebben a testben, amelyben űrök vannak, először azokat képzeli el, aztán a durva anyagban is az áksára fordítja figyelmét. Más bölcs pedig az ákásába tért átmant összeszedve, ugyanazt végtelennek tapasztalva, ér el különbet." Az ákása szó a teret, a világűrt jelenti olykor éternek fordítják, (az éter szó csillagok közötti űr jelentésében). - Átman: lásd a 71. versszak jegyzetét.

11. önmagát semmisíti meg: vagy: "magát magába fordítja vissza".

12. Dzsaigísavja, Dzsanaka, Parásara: legendás szánkhja-mesterek.

13. Én: átman, szó szerint "önmaga", "az én", de a lelket is jelenti. Asvaghósa "lélek" jelentésben többnyire a "mező-ismerő" kifejezést használja, de műve elsősorban költemény lévén, nem törekszik terminológiai következetességre.

14. indíték, indokló feltételek: pratjajáh "vonatkozás, kapcsolatok". Nyelvi célzás a buddhai ontológia alaptételére, a pratítja-szamutpáda (páli paticcsa-szamuppáda) "valaminek következményeként történő keletkezés" formulára. (lásd a XIV. ének 37. versszakának jegyzetét).

15. anyagtól: az eredeti szöveg szerint számoktól, azaz valószínűleg az anyagi világ fentebb számszerűleg felsorolt alkotóelemeitől.

16. Jellegek: minden dolgot (és élőlényt) három jelleg, tulajdonság, sajátság (guna, szó szerint "fonál") hat át, illetve alkot: tamasz "sötétség", radzsasz "szenvedély", szattva "jóság, igazság". Hol egyik, hol a másik kerül túlsúlyba.

17. testesült (déhi): a szó első jelentése "testtel bíró"; itt valószínűleg "lélek" jelentésben áll. A második sorban szereplő saríri szintén "testtel bíró" jelentésű; itt egyértelmüleg a lelket jelenti. Valószínűleg Asvaghósa rendkívül kedvelt szójátékaival állunk szemben.

18. Udraka: a páli szövegekben Uddaka Rámaputta néven említi Buddha, bár tanításait nem részletezi.

19. tudatost s tudattalant (szandnyászandnyitva): a tudat és öntudatlanság birodalmát. A kifejezés (kevésbé valószínűen) jelentheti ezt is: "a névvel bíró és névtelen kettőst", azaz egyéniséggel bírót és egyéniség nélkülit. V.ö. Körtvélyesi, 54-55. old.

20. A versszak szövege bizonytalan.

 

XIII. ének
MÁRA LEGYŐZÉSE

1.
Igen, de míg mind a világ javára
királyi bölcsek ivadéka ott ült,
és ünnepelte az egész teremtés,
megrettent Mára,1 az igaz tan átka.

2.
Virágnyilas Szerelem-isten néven
imádják őt sokan a nagy világban
balgán, de mások a valót jól tudják:
fő ellensége ez a megváltásnak.

3.
Három fia: Gőg, Öröm és Botorság,
s három leánya: a Gyönyör, a Vágy s Kéj,
döbbenve kérte: mi okozta búját?
Ő így közölte velük aggodalmát:

4.
"Magára öltve a kitartás vértjét,
és megfeszítve az igazság íját,
birodalmamból ki akar szorítni
e bölcs - ezért sújt le a rémület rám.

5.
Ha most legyőz és énrajtam erőt vesz,
megváltás útját a világba tárja,
uralmam elfogy, megürül hatalmam,
akár trónjáról lebukó királynak.

6.
Mielőtt szeme látásra kinyílna,
mielőtt még kisiklana kezemből,
reátörök, hogy szétzúzzam e tervét,
mint áradó víz lesodorja gátját."

7.
Markába fogta a virágos íjat,
az észbontó öt nyilat is ragadta
a józan elme ős megzavarója,
s indult a fához. Vele ment hat sarja.

8.
Balkézbe fogva íjának a végét,
egyik nyílvesszőt pergetve a jobbal,
így szólította meg a fánál ülőt,
lét tengerén át túlpartra igyekvőt:

9.
"Fel, talpra, harcos! Rettegsz a haláltól?
Törődj tiszteddel, ne a megváltással!
Nyiladdal hódítsd meg a fél világot,
így jutsz Indrához az égi világba.

10.
Ezen az úton haladni dicsőség,
ezen haladtak a régi királyok.
Királyi bölcsek sorába születtél,
szégyen, ha koldus leszel ősi nemből.

11.
Ám ha nem mozdulsz, makacsul kitartasz,
vigyázz, erős légy fogadalmaidban,
mert látod itt ezt a nyilat kezemben?
Meglőttem ezzel a Napot is egykor.

12.
Ettől sebezve az eszét vesztette
Purúravasz is, a Hold unokája.
Sántanu2 nem volt ura önmagának,
hát akkor más, a mai gyenge korban?

13.
Hát talpra tüstént, térj rögtön eszedhez,
mert már fullánkját mereszti e nagy nyíl,
melyet nem lövök ki a párban járó,
szerelemes csakraváka-madarakra."

14.
De mindhiába: nem ügyelt e szókra,
ültéből nem kelt fel a Sákják bölcse.
Ekkor kilőtte a nyilat rá Mára,
és ráuszította fiát-leányát.

15.
Ő nem törődött a kilőtt vesszővel,
nem ingott meg a szilárd nyugalomban.
Megdöbbent Mára e kitartás láttán,
majd halkan így szólt, gondokba merülve:

16.
"Elbódította ez a nyíl Sivát is,
s a Hegy Lányáért3 szerelemre lobbant.
Ő észre sem vette a nyíl ütését.
Nincs tán eszénél? Vagy a nyíl nem ez volt?

17.
Virágnyilat nem vesztegetek én rá,
lányomat, Kéjt sem küldöm oda hozzá.
Törjön rá szörnyek iszonyú csordája,
üvöltve, ütve, fenyegetve bőszen!"

18.
Egy gondolattal felidézte népét,
hogy porba zúzza Sákják csoda-bölcsét.
Nyüzsgött-sereglett szolga-hada tüstént,
kezükben dárda, buzogány, dorong, kard.

19.
Vadkan, hal, öszvér, teve, ló pofájú,
oroszlán, tigris, elefánt fejű rém,
háromfejűek, suta félszeműek,
lógó hasúak, csupa-var hasúak,

20.
kecskén lovaglók, pöfeteg lábúak,
szigony-körműek, kard- s dárda-fogúak,
fatörzs-karúak, kicsavart törzsűek,
fél-orcájúak, hasitott szájúak,

21.
rézszínü, sárga, csupa-vér bőrűek,
dorong-kezűek, füst-szürke hajúak,
rongyokba bújtak, elefánt-fülűek,
lenyúzott bőrt vagy semmit viselőek,

22.
fél arcuk sápadt, fele testük zöldes,
rőtek meg szürkék, feketék meg sárgák,
kígyó-karúak, övükön kolomppal,
repedt csengőkkel csunya zajt csapóak,

23.
markolva nyársat, magasak, mint pálmák,
kicsik, mint törpék, vicsorogva rútul,
birka-fejükhöz madarak testével,
macska-fejükhöz torz emberi törzzsel,

24.
borzas hajúak, kopaszok, csimbókkal,
kötél-ruhában, csupa rongycafatban,
vigyorgó arccal, szemüket meresztve,
erőt apasztón, a szivet zsibbasztón,

25.
vad ugrásokkal haladva előre,
átbukfencezve az előttük állón,
tolongva-lökve, levegőbe szökve,
csapatostul fák tetején nyüzsögve,

26.
vad táncot lejtve, szigonyuk csóválva,
süvöltve, súlyos buzogányt emelve,
diadalmasan bika-hangon bőgve,
tűzlánggal égő, lobogó hajukkal.

27.
E rusnya szörnyek hada körbevette
a bódhi-fát4 és az alatta ülőt,
s megálltak, várva a gazda parancsát,
hogy rontsanak rá, elemésztve-rontva.

28.
Az éj leszálltán, mikor elközelgett
Mára s a nagy bölcs nagy összecsapása,
a föld megrendült, beborult a mennybolt,
lángok lobogtak, a világ morajlott,

29.
a szélvész búgott, a vihar süvöltött,
csillag nem égett, feketült a holdfény,
sűrű sötétség takarta a földet,
kavargott-forrott valamennyi tenger,

30.
a sziklabércek repedezni kezdtek,
a kígyó-szellemek a támadásra
méltatlankodva Márára szegezték
pillantásukat s dühösen sziszegtek.

31.
Csupán a tisztult, szent isteni bölcsek
nézték közönnyel, szánakozva Mára
próbálkozását, mert lelkük a legfőbb
Törvényben élve, haragot sem ismert.

32.
A fánál Mára gyülevész hadának
gyilkos szándékú gyülekezte láttán,
a megváltásnak közeledtét várva,
minden igaz lény "Üdv, üdv!" szava zengett.

33.
A nagy bölcs nézte az igazság-bontó,
feléje rontó sereget nyugodtan,
és meg se rezzent, nem félemedett meg,
akár oroszlán a tehéncsordában.

34.
Ekkor kiadta a parancsot Mára
a szörny-seregnek, hogy ijesszenek rá,
és fegyverével ki-ki rája támadt,
hogy megzavarja szilárd nyugalomban.

35.
Cikázó nyelvvel, hegyes agyarakkal,
égő szemmel, mint a Sárga Korongú,
kitátott szájjal, meredő nyárs-füllel
álltak elébe, rémítni remélve.

36.
Hiába álltak szörnyű alakokban,
fenyegetően, rémítve előtte,
nem vette őket komolyan, csak nézte,
mint vidám, pajkos gyerekek játékát.

37.
Egy, vérbe forgó, iszonyú szemekkel,
buzogányát rá magasra emelte,
ám megmerevült buzogánya, karja,
mint egykor Indra kezében a villám.5

38.
Mások fatörzset, köveket ragadtak,
ámde nem bírták a bölcsre hajítni.
Fástul, kövestül a földre lebuktak,
mint Vindhja-sziklák,6 ha lesújt a mennykő.

39.
Mások felszökve levegőbe, onnét
dobtak rá fákat, követ és szekercét,
de ottmaradt mind, levegőben függve,
mint esti felhőkön a megtörő fény.

40.
Más szalma-csóvát vetett a fejére,
hegycsúcsnyit, lánggal lobogóan izzót,
ám az megállt fent, mihelyst kivetette,
s szentsége révén ezerfele porlott.

41.
Más, mint az Égősugarú az égről,
parázs-esőt szórt fejére magasról,
mint Méru bérce a világ végnapján
szétporló sziklák izzó arany-ércét,

42.
de a tűz-zápor sziporka-esője,
mikor lehullt a bódhi-fa tövére,
lótusz-szirommá vált rőten a földön
szelídsége végtelen erejétől.

43.
Hiába támadt fenyegetve sok vész,
özönnyi fegyver, test- s lélek-emésztő,
nem mozdult ültében a Sákja-szentség,
szándéka mellett kitartva barátként.

44.
Kígyókat fújt rá másiknak a szája,
mint korhadt fának kígyótanya-odva,
de megbűvölten, közelébe érve
sziszegni, marni, mozdulni se tudtak.

45.
Viharfelhővé vált némelyik ördög,
villám, mennydörgés szörnyű robajával,
és kőzáport szórt a fára magasból -
s virágesőként pergett le a földre.

46.
Nyilat feszített íjára a másik,
de ott lobbant el, mielőtt kilőtte,
mint lobbanékony, vad férfi haragja,
amely lelkében meddően emészti.

47.
Öt nyílvesszőt lőtt egyik ki a bölcsre,
de mind megállott, nem érte el egy sem,
ahogy megbénul az öt érzék abban,
aki nem vágyik születésre, kéjre.

48.
Másik dühödten vetette magát rá,
hogy agyoncsapja buzogány-ütéssel,
de összeroskadt, mielőtt elérte,
mint kit lehúznak a földre a vétkek.

49.
Egy rút boszorkány, koponyát szorító,
varázzsal készült bódítni a bölcset,
de csak kóválygott körülötte folyton,
mint tanuláskor a lusta figyelme.

50.
Másik merően szegezte szemét rá,
hogy megperzselje szemének a lángja,
- s előtte állva, nem látta bölcset,
ahogy nem látja javát a mohó vágy.

51.
Nehéz kősziklát emelt fel a másik,
- hiába fáradt, lerogyott alatta,
mint üdvre vágyó, aki nem tudással,
csak önkínzással akar érni célhoz.

52.
Sok más oroszlán- s hiéna-alakban
csapott üvöltést, bömbölve-vonyítva,
hogy minden élő reszketve figyelt fel,
gondolva, mennyet hasít meg a villám.

53.
Az erdőkben az elefántok, őzek
mind szétfutottak vagy földre lapultak,
s az éjszakában ijedt csipogással,
mint nappal, rebbent fel a sok madárraj.

54.
E fülrepesztő, iszonyú zsivajban,
melytől megdermedt valamennyi élő,
ő meg se rezzent, nem ijedt meg, nem félt.
Garuda54 sem fél, ha a varjú károg.

55.
Minél kevésbé zavarta a bölcset
a félelmes had kusza támadása,
annál vadabbul tört ellene Mára.
A szégyen és düh hajszolta a hitványt.

56.
Amíg a Törvény gonosz ellensége
ily vad haraggal támadta a szentet,
egy láthatatlan, csoda fényt árasztó
szellem keményen szólt a levegőből:

57.
"Ne fáraszd, Mára, magadat hiába!
Gyűlölködésed hagyd abba, nyugodj meg!
Ő ostromodtól meginogni nem fog,
mint Méru bérce a vihar dühétől.

58.
Hamarébb hagyja el a tűz az izzást,
a víz az ömlést, a föld a nyugalmat,
mint szándékát ő, akinek erőit
világkoroknak szent érdeme adta.

59.
Szándék, kitartás, s valamennyi élő
iránti részvét oly erős e hősben,
hogy nem kel fel, míg a valót nem látja;
akkor kel a Nap, ha az éjt elűzte.

60.
Ha fát dörzsölnek, kigyullad a tűzláng;
ha földet ásnak, vízhez jut az ember;
kitartással ő is eléri célját;
nincs lehetetlen, igaz úton járva.

61.
A szenvedélyek nyomorúságától
beteg világot könyörülve szánja
ez a nagy orvos, s a tudás gyógyírját
keresve fárad; akadályt ne lásson!

62.
Sok útvesztőben tévelyeg az élet,
s ő fáradsággal keres igaz ösvényt.
Bűn megzavarni útbaigazítót!
Kalauz kell eltévedt karavánnak.

63.
A vak sötétben elbuknak az élők,
s ő tudás mécsét gyújtja a világnak.
Kioltani nem szabad ezt a lángot,
akár az éjben elfújni a mécsest.

64.
A világ születések tengerébe
merült el, s nem bír túlpartra kijutni.
Ő eljött, hogy az árból kisegítse.
Ne bántsa, aki becsületet ismer!

65.
Levele tűrés, gyökere kitartás,
virága jóság, értelem az ága,
gyümölcse Törvény a tudás fájának -
mikor kisarjadt, ki ne vágja senki!

66.
Hamis látszatok erős kötelébe
hurkolt világot szabadítni készül,
kemény bilincsek letörésén fárad.
Vesztére törnöd ilyen ügyben vétek.

67.
Beteljesülni ma jött el a napja
mindannak, mit tett a felébredésért.
Ezért ül itt most szilárdan e fánál,
mint ős időknek nagy bölcsei régen.

68.
A kincses földnek köldöke e szent hely,
minden malasztja ide gyűlt most egybe.
A széles földön méltóbb hona nincsen
elmélyülésnek, méltóbb helye üdvnek.

69.
Nyugodj meg, Mára, magad ne emésszed.
Erőd, hatalmad ne silányítsd dölyffé.
Ne bizakodj el, a szerencse tűnő.
Ingó talajra sose vesd a lábad!"

70.
Midőn a szellem befejezte szózatát,
s rendíthetetlen nyugalommal ült a bölcs,
a vesztes Mára megalázva távozott,
világ-butító nyilait cipelve el.

71.
Veszítve kedvét s a csatát, a hadsereg
a földre dobta köveit, fatörzseit,
s futott dühödten a világba százfelé,
mint üldözőktől menekülnek vert hadak.

72.
Menekül a gonosz ördög, vesztesen, vert hadával.
A diadal ama szenté, győztesen vak homályon.
Kiderül a borus égbolt, Hold kacag, mint a szép nő.
Szirom-özön a magasból illatos permetet szór.


Így szól a Buddha élete című költeményben a tizenharmadik ének:
Mára legyőzése.


JEGYZETEK

XIII. ének

1. Mára: a Kísértő, a Gonosz (Máró pápimá), a buddhizmus ördöge.

2. Sántanu: király, Bhísma atyja (v. ö. IX. 25),

3. Hegy Lánya: Kálí vagy Umá, a Himálaja leánya, aki szigorú önsanyargatásával és Káma szerelemisten nyíllövésének segítségével szerelemre lobbantotta Sivát, a zord aszkétát. Haragjában Siva egy pillantásával porrá égette Kámát.

4. bódhi-fa: a Megvilágosulás fája, amely alatt Buddha megvilágosodott.

5. Indra kezében a villám: a villámával lesújtani készülő Indra karját olykor egy-egy nagyhatalmú remete átka megbénította.

6. Vindhja: közép-indiai hegység.

7. Garuda: a madarak isteni királya, Visnu hátaslova.

 

XIV. ének
A MEGVILÁGOSULÁS MAGASZTALÁSA

1.
Kitartással s nyugalmával legyőzte Mára seregét,
s elmélyülésbe mélyedt, hogy a Legfőbbet ismerje meg.

2.
Úrrá lett az elmélyülés minden fokán, s az éjszaka
első szakában átélte előző születéseit:

3.
"Itt s itt ez voltam, majd onnét ide s ide mentem tovább."
Így sok ezernyi létére sorra visszaemlékezett.

4.
Felrémlett mindegyik létben a születés és a halál,
és könyörülettel szánta az összes élőlényeket:

5.
"Kering segedelem nélkül, mint a kerék, ez a világ,
övéit egyre elveszti, és ezt ismétli szüntelen." /?/

6.
Amikor ezt így átlátta, ily bizonyosságra jutott:
"Az útilapu száránál értéktelenebb ez a lét!"

7.
Majd mikor elkövetkezett az éj második szakasza,
végtelen égi látást nyert igaz-látók legjobbika.

8.
Feltárult e csodálatos, tisztult égi látás előtt
- mint folttalan tükör síkján - az egész világegyetem.

9.
Látta, hogy az élőlények - a gonoszok úgy, mint a jók -
létrejönnek és elmúlnak, és szánalma növekedett:

10.
"E gonosz életűekre keserves sors vár azután,
e tiszta életűek majd a mennybe jutnak azután.

11.
Rettentő, iszonyokkal telt pokolra buknak amazok,
és megszámlálhatatlan kínt kell hosszan elszenvedniük.

12.
Tűzszinű, olvasztott vasat kell egyeseknek nyelniük,
mások megtüzesített vas karó hegyén üvöltenek.

13.
Vas üstben mint az étel fő sok más, fejével lefelé,
sokat izzó parázshalmon pörkölnek irgalmatlanul.

14.
Sokat tépnek-marcangolnak vasfogú, szörnyeteg kutyák,
sokaknak testét vas-csőrű, mohó varjú-had csípdesi.

15.
Menekülnének perzselő forróságtól, tűztől sokan,
sötét erdőbe futnak, s ott a fákon kard a falevél.

16.
Sokágú fává válik más, és fejszék vágják ágait,
de a kíntól se halhat meg. Életben tartják tettei.

17.
Öröm, élvezet kedvéért, futva a fájdalom elől
tettek ezt-azt, s gyümölcse most kivédhetetlen fájdalom.

18.
E nyomorultak gaztettet követtek el gyönyörökért,
s most e gyönyörök emléke szemernyi gyönyört sem okoz.

19.
Nevetve tették sok szennyes tettüket szennyes lelküek,
és idejük leteltével gyümölcsét sírva élvezik.

20.
Hogyha a bűnösök látnák, mi lesz érte a büntetés,
bizony forró vért hánynának, mint kinek testét kór öli.

21.
Nyughatatlanul kapkodó mohóságát sok törtető
új életében állatként öltve testet szenvedi meg.

22.
Hús, bőr, szőr vagy fog kedvéért ölik őket vadászaton,
vagy kártevőként irtják ki a saját családtagjaik.

23.
Étlen-szomjan, kifáradva és magatehetetlenül
szenvedi ló- s ökör-testük az ostorok csapásait.

24.
Mint erős elefántoknak, hitványakat kell vinniük,
fejüket ösztöke döfi, sarokkal rúgják testüket.

25.
S mind eme szörnyű kínok közt az a legszörnyűségesebb,
hogy mind gyűlölik egymást is, s egyik gyötri a másikat.

26.
A vízben vízi kínozza, a levegőben légiek,
a földön földön állóval tépik egymást kölcsönösen.

27.
Amazoknak a szívében a rút irígység vert tanyát,
s örök sötétség lett részük a másvilágon bűnükért.

28.
Tűfoknyira szorult szájjal, és puffadt hassal, mint a hegy,
éhség és szomjúság kínja gyötör más nyomorultakat.

29.
Bármilyen szennyes ételre rávetnék magukat mohón,
de nem jutnak odáig, mert megbénítják volt tetteik.

30.
Ha tudnák azt, hogy önzésük majd ilyen gyümölcsöt terem,
akár a húst is átadnák testükről, mint egykor Sibi.1

31.
Pokol helyett az anyaméh nevű szennyes tó vár sokat,
ismét születnek emberként, hogy majd tovább szenvedjenek.

32.
.................................................................................................

33.
Igaz élet jutalmául az égbe jutnak egyesek,
mások a föld színén lesznek nagy hatalmú uralkodók. (35)

34.
Másokból kígyó-szellem lesz, kincset őriznek föld alatt.
A lét tengerében ki-ki tettei szerint így bolyong."

35.
Ezt látva, az éj harmadik szakában így gondolkozott: (49)
"Óh jaj! Mindenki, aki él, a szenvedések vándora, (50)

36.
a kínok özönével telt létből kiútat nem talál,
nem méri fel, hogy a világ születik s sorvad szüntelen,

37.
meghal és máshová kerül, s utána újra létre kel. (50)
Mi az, aminek megléte vénséget és halált okoz?"2 (52)

38.
Ha születés van - így látta -, vénség s halál szükségszerű.
Tovább töprengett, hogy mi az újabb születés kútfeje?

39.
Kapcsolódás a létező világhoz a létezés oka (58)
Ám ez a kapcsolódásunk miből fakad? - gondolkozott. (60)

40.
A létszomj, élet-ösztön az indítéka, ismerte fel. (60)
De a létszomj miből támad? - kutatta az okát tovább. (62)

41.
A létszomj megteremtői az érzetek, az észlelés. (62)
Hát annak mi az oka, hogy megjelennek az érzetek? (64)

42.
A tárgyakkal érintkeznek az érzékszervek, ez az ok. (64)
S mire vezethető vissza tovább ez az érintkezés? (66)

43.
Hat érzékszervünk működik, így támad az érintkezés. (66)
S az érzékek működése hol zajlik le? talaja mi? (68)

44.
Talaja a név és alak, azaz a test, egyéniség. (68)
S mi annak a feltétele, hogy létrejőjjön név s alak? (70)

45.
A megismerés, tudat az, amiből név s alak fakad. (71)
S tovább menve, honnét támad a tudat, a megismerés? (72)

46.
Előző születésünkből hozott adottságok szülik.
S e kényszerű adottságok minek következményei?

47.
A nem-tudásból folynak mind - látta meg a végső okot
a nagy eszű Bódhiszattva, a bölcsek legbölcsebbike.

48.
Mikor mindezt átgondolta, a megoldásra eljutott:
"Hogyha a nem-tudás szülte adottság működésbe lép,

49.
az adottság miatt támad a tudat, mely most működik.
A tudat a név és alak létrejöttét teremti meg, (74)

50.
s ha név és alak létezik, hat érzékszerv is jár vele. (77)
Érzékszervek a tárgyakkal érintkeznek, s lesz észlelés.

51.
Az észlelés eredménye, hogy a létszomj is létrejön. (78)
A létszomj kapcsolódást szül, ebből támad a létezés.

52.
A létezés születésben valósul meg, s jön kor s a kór, (79)
s a világot vénség és kór után a halál falja fel.

53.
A halál fájdalom-tüze nagy szenvedések gyökere.
Im, ilyen módon jön létre ez az egész nagy szenvedés."

54.
Felismerte a Nagy Lélek mindezt, és megvilágosult.
Majd mindezt összefoglalta, és így gondolkozott tovább:

55.
"A halált az öregség s kór legyőzése megszünteti; (80)
a születés megszűnése vénséget s kórt megszünteti.

56.
Ha megszűnik a létezés, születés sincsen már tovább;
a kapcsolódás megszünte a létezést megszünteti.

57.
A kapcsolódás megszüntét létszomj megszünte éri el, (81)
s a létszomjat az észlelés elfojtása szünteti meg.

58.
Észlelés akkor nem lesz, ha nem történik érintkezés;
hat érzékszerv elfojtása semmíti meg az észlelést.

59.
Érzékszervek nem működnek, ha nincs jelen név és alak; (82)
a nevet s alakot tudat elfojtása töröli el.

60.
Nem jelenik meg a tudat, ha adottságok nincsenek, (83)
és nincsenek adottságok, ha eltűnik a nem-tudás.

61.
Tehát a nem-tudás minden szenvedésnek a gyökere,
s aki a megváltásra tör, szüntesse meg a nem-tudást.

62.
A nem-tudás megszüntével aki csak él és létezik,
az összes szenvedésektől megszabadul véglegesen."

63.
Bódhiszattva felismerte világ rendjét világosan,
majd áttekintve még egyszer, megfogalmazta tételét:3

64.
"Ez a szenvedés, az oka a szenvedésnek pedig ez,
ez a szenvedés megszünte, amihez ez az út vezet."

65.
Igy a Magasztos, ott ülve fű-trónusán a fa tövén,
gondolata hatalmával magától megvilágosult.[...]


Így szól a Buddha élete című költeményben a tizennegyedik ének:
A megvilágosulás magasztalása.

 

JEGYZETEK

XIV. ének

1. Sibi: az istenek próbára tették Sibi király önfeláldozását. Indra galambot üldöző ölyv képében repült felé, Sibi saját húsát ajánlotta fel váltságdíjul a galambért.

32. versszak: A versszak szövege bizonytalan.

2. A 37-63. versszak: a buddhista filozófia legfontosabb ontológiai tételének, a következmények láncolatának, azaz az oksági törvénynek a kifejtése (pratítja-szamutpáda "valaminek következményeként történő keletkezés"), amely már Buddha beszédeiben ugyanígy szerepel (lásd Buddha beszédei, 115. és 188-191. old.). Az egyes fogalmak szanszkrit megfelelői: kapcsolódás: upádána; létezés: bhava; létszomj: trisná; érzetek: védaná; érintkezés: szparsa; hat érzékszerv: sad-ájatana; név és alak: náma-rúpa; megismerés: vidzsnyána; adottságok: szanszkára; nem-tudás: avidjá.

3. Buddha legelső, benáreszi beszéde, "A Tan kerekének elindítása" (dharma-csakra-pravartana-szútra) szögezi le tanainak alaptételét, a következő versszakban felsorolt "négy nemes igazság"-ot (árja-szatjam, páli arija-szaccsam; lásd Buddha beszédei, 45. old.).

*

JEGYZETEK

XV. - XXVIII. ének

A szanszkrit eredetiben elveszett XV-XXVIII. ének tartalmi kivonata a tibeti és kínai fordítás alapján a következő (Johnston angol fordítását követve):

XV. Megvilágosulása után Buddha elhatározza, hogy a szenvedésben és tudatlanságban vergődő világ javára útnak indul, hirdetni az igaz Tant. Először Benáreszbe megy, s útközben találkozik az öt szerzetessel, akik annakidején csalódottan távoztak tőle. Nekik fejti ki először tanítását, részletezve az előző énekben említett "négy nemes igazság"-ot. Ők lesznek az első tanítványok.

XVI. Ezután további hívők válnak tanítványaivá, szám szerint ötvenöten, és Buddha szétküldi ezt a hatvan szerzetest az emberek közé, a Tant hirdetni. Ő maga is útrakel, megtéríti a tűzimádó Kásjapát - aki rágyújtja a hajlékot, de a tűztől és a kunyhóban lévő mérges kígyótól nem esik bántódása -, majd Magadha ország királyát, Bimbiszárát keresi fel, ígéretéhez híven. A király egész népével Buddha követőjévé válik, és Rádzsagrihában egy parkot ajándékoz neki tartózkodó helyül. Minden ilyen alkalommal Buddha hosszasan kifejti tanításait a szenvedésről, a vágyak káros voltáról, stb.; ezek a fejtegetések teszik ki a szöveg túlnyomó részét.

XVII. Itt hallgatják meg és csatlakoznak hozzá későbbi legkiválóbb tanítványai: Asvadzsit, Sáriputra és Maudgaljájana (a nevek páli nyelvű alakja: Asszadzsi, Száriputta, Moggallána).

XVIII. Anáthapindika, a gazdag kereskedő, Kósala ország fővárosa, Srávasztí (páli Szávatthi) mellett nagy összegért megvásárol egy parkot Buddha és tanítványai részére tartózkodó helyül, Dzsétavanát, ahová a hagyomány Buddha számos beszédének elhangzását rögzíti.

XIX. Buddha ezer tanítvány élén szülővárosát és atyját keresi fel. Mielőtt - szokásos módon - neki is kifejtené tanait, szeme láttára felrepül az égbe, megérinti a Napot, majd behatol a földbe, megsokszorozza saját alakját, testéből egyik oldalon záport, másikon tüzet önt. Atyja is tisztelőjévé válik. Csak a város asszonyai siratják továbbra is távozását.

XX. Dzsétavanában felkeresi Praszénadzsit (páli Paszénadzsi) király, és beszéde nyomán hívévé válik. Majd Buddha az égbe emelkedik, ott édesanyját is megtéríti.

XXI. Buddha világhódító térítő útra indul. Az ének - pusztán

a nevek mechanikus felsorolásával, kivételesen tanainak kifejtése nélkül - felsorolja az országokat és városokat, amelyeket megtérít. Egy alkalommal szakadár tanítványa, Dévadatta, vad elefántot bocsát rá, de a belőle áradó egyetemes jóindulat megszelídíti a vadat.

XXII. Tanítványai élén a levegőben, láthatatlanul, átkel a Gangá folyón, és Vaisálí (páli Vészálí) városban Ambapálí, az előkelő és dúsgazdag hetéra hívja meg ebédre mindnyájukat, és nekik ajándékozza parkját.

XXIII. A tartomány nemesei, a liccshavik is meginvitálják, de ő az első meghívónak, egy kurtizánnak a hívását fogadja el, a harckedvelő liccshavikat pedig békességre inti. Vaisálíban megjelenik előtte Mára, s ösztönzi, hogy távozzék a nirvánába, mert küldetését már befejezte. "Három hónap múlva távozom" - feleli.

XXIV. Ezt kétségbeesve hallja legkedvesebb tanítványa (unokaöccse), Ánanda, de ő nyugtatja: mindennek, ami létrejött, meg is kell szűnnie. Ugyanezt kifejti a megszomorodott liccshaviknak is.

XXV. Meghagyja tanítványainak: távozása után a Tan legyen mesterük. Majd a malla-törzs székvárosa, Kusinagara (páli Kuszinára) közelében két fa között lepihen a földön, halálra készülve.

XXVI. Halálos ágyán még felkeresi egy remete, utolsó megtérője. Tanítványait utoljára inti a helyes életre, majd az éjszaka végső óráiban a révület különböző fokozatain áthaladva, a nirvánába távozik.

XXVII. Istenek és tanítványok mondanak fölötte gyászbeszédet, majd a mallák siratják el és helyezik máglyára. A tűz nem képes elhamvasztani csontjait, azokat arany hamvvederbe gyűjtik a mallák.

XXVIII. Halála hírére hét szomszédos fejedelem haddal támad a mallákra, részt követelve az ereklyékből. Dróna (páli Dóna) főpap lecsillapítja őket, és nyolc részre osztja szét a csontokat. Mindegyik fölé emlékhalmot (sztúpát) emelnek, kilencediket a hamvveder, tizediket a máglya hamuja fölé. Majd ötszáz legtiszteletreméltóbb szerzetes összeül, és Ánanda elmondása alapján összefoglalják Buddha tanításait. Idő múltán Asóka király lesz a Tan elterjesztője egész Indiában.

"E költemény minden ember üdve és boldogsága céljára íródott a Bölcs tanításainak szellemében, a Bölcsek Bikája iránti tiszteletből, nem tanultság vagy költői ügyesség fitogtatása kedvéért."

 

UTÓSZÓ


A Buddha élete (Buddha-csarita) című, szanszkrit nyelvű eposz szerzőjéről, Asvaghósáról, semmit sem tudunk. Mindössze az ismeretes, hogy az észak-indiai Szákéta (más néven Ajódhjá) városból származott. Működésének ideje is bizonytalan. Valószínűleg a Kr. u. I. században élt. A Buddha-csaritán kívül fennmaradt még egy eposza, Szaundara-nanda, Buddha féltestvérének, Nandának megtéréséről, valamint néhány töredék Sáriputra-prakarana című színművéből, Buddha két kedvenc tanítványának, Sáriputrának és Maudgaljájanának megtéréséről.

Művei alapján feltételezhető, hogy hindú vallású, művelt papi (bráhman) családból származott, és később lett a buddhizmus követője. Műveiben ugyanis rendkívül sok utalás van a hindú mítoszokra, legendákra, amelyeket más forrásokból, elsősorban a Mahábhárata és Rámájana című, szanszkrit nyelvű, hindú eposzokból ismerünk. Korának filozófiai elgondolásait és esztétikai elméleteit is kiválóan ismerte. A költői stílusra vonatkozó előírásokat (hasonlatokat, szójátékokat, stb.) mesterien alkalmazta, és a változatos, bonyolult versképleteket hibátlanul kezelte.

Buddha-életrajza híven követi a hagyományos, páli nyelvű (Buddha beszédeinek nyelve) legenda-gyűjteményeket, elsősorban a Nidána-kathá és a Mahá-vagga legenda-összeállítást, a Szutta-nipáta versgyűjtemény egyes darabjait, valamint a Buddha halálát pontosan leíró Mahá-parinibbána-szuttát. Tartalmilag semmi újat sem tesz hozzá az ismert, hagyományos anyaghoz, csupán azzal igyekszik közelebb hozni a Mester alakját és tanításait a hívek (elsősorban a szanszkrit nyelven olvasó, művelt rétegek) szívéhez, hogy a költői szó erejével ismerteti a Beérkezett (Tathágata) megvilágosodásának történetét, emberközelbe hozza a Magasztost. Kultúrtörténeti szempontból mindenekelőtt azért lényeges a mű, mert láthatjuk belőle, hogyan élt az időszámításunk kezdete körüli időkben a köztudatban Buddha tanítása.

Jó fél évezreddel Buddha halála után két fő ágazatra szakadt a buddhista vallás: a régebbi, hína-jána, és a későbbi, főként északon, Tibetben, Kínában és Mongóliában elterjedt, mahá-jána tagozatra. Úgy látszik, Asvaghósa működése még ez elé a kettéválás elé esett, illetőleg ő a hína-jána ágazat követője volt. Ez abból látható, hogy művének XII. fejezetébe hosszas filozófiai fejtegetéseket iktat be (amelyek a hagyományos legenda-anyagban nem szerepelnek, tehát láthatólag Asvaghósa egyéni felfogását képviselik) Buddha tantételeinek igazolása kedvéért, és ezekben a fejtegetésekben még nincs nyoma a mahájána-iskola elméleteinek. (Vitatott, hogy a buddhista filozófiai iskolák közül melyik ágazat nézeteit képviselik ezek a szövegrészek; valószínűleg nem filozófiai elméletként, hanem egy hívő lelkű költő költői megnyilatkozásaiként kell olvasnunk ezeket a részeket is.)

Végeredményben nem filozófiatörténetileg, hanem költészettörténetileg kell értékelnünk Asvaghósa művét, és ebből a szempontból páratlanul jelentős a szanszkrit irodalom fejlődése szempontjából. A mű a szanszkrit líriko-epikus költészet (az úgynevezett kávja-költészet) legrégibb, és talán legsikerültebb, ránkmaradt darabja. A szanszkrit kávja a görög epyllionokhoz hasonlítható, kevés cselekménnyel és túltengő lírai kidolgozással bíró, elbeszélő (de lírai hangvételű), nagyobb terjedelmű költeményt jelent, amely az Asvaghósa utáni évezredben a szanszkrit irodalom legkedveltebb műfajává vált. Az Asvaghósa utáni költők kezén a műfaj egyre inkább a cselekmény nélküli, hosszas leírásokkal és lírai ömlengésekkel felduzzasztott "keleti dagályosság" képviselőjévé vált (legnagyobb képviselője, a II. század táján működő Kálidásza sem teljesen mentes ettől a hibától), aminek élvezhetetlenségét különösen fokozta az, hogy a szanszkrit nyelvet, mesterségbeli tudásuk fitogtatása kedvéért, rendkívül bonyolultan használták. Olykor maga a költő látta el nyelvi-stilisztikai kommentárral költeményét, hogy az olvasó megérthesse.

Asvaghósa nem esik ilyen túlzásba. Nyelvezete világos, érthető. Kerüli a későbbi idők hihetetlenül hosszú (akár több sorra terjedő) szóösszetételeit, szándékolt kétértelműségeit, öncélú stilisztikai bravúrjait. Bár már távol áll az előző korok tényleges eposzi esemény-fűzésétől és elbeszélő stílusától (amelyet a két nagy eposz, a Mahábhárata és a Rámájana képvisel), még mindig jól ismeri az eposzinak nevezhető hangvételt.

Mindamellett megjegyezendő, hogy főleg a kidolgozásra, nem a cselekményre fordít gondot. Cselekményt egyébként sem tudott volna eposzi terjedelemben biztosítani: Buddha igénytelen, eseménytelen életéről még a legendák sem tudnak sok eseményt elmondani. Azonban mondhatjuk úgy is, hogy Asvaghósa éppen emiatt igen "modern": kiválóan rajzolja meg a királyfi lelki fejlődését, egyéniségének alakulását. Hozzá kell tennünk, hogy ebben a vonatkozásban is a Beérkezettről szóló, régi hagyományt követi: a legrégebbi (páli nyelvű) legenda-szövegek, némi mitológiai díszítéstől eltekintve, ugyanilyen emberközelben mutatják be a Magasztos személyiségét.

Stílusa - mint említettük - a későbbi kávja-költőkhöz képest mértéktartó, de már nála is előtérbe kerül a stiláris, díszítő elemek bőséges felhasználása, ami a megelőző kor két nagy eposzára még nem volt jellemző. Rendkívül kedveli a szójátékokat, szinonimákat, nyelvi fordulatokat, ami fordításban nehezen visszaadható. Fordításunk kísérleteivel illusztrálva:

Nemes szándékod - ahogy indokoltad -
illő ugyan, de nem időhöz illő.
Búba taszítottad idős atyádat,
s igazság-vágyodban igaztalan vagy.

Vagy:

Jók java jobb lesz, ha a jók segítik.

Ennek a nyelvi játéknak csúcsteljesítménye (de nem kifejezetten jó értelemben) a XII. ének 16. versszaka, ahol (teljesen fölöslegesen) Aráda filozófus a taglalt fogalmak szavaival szólítja meg minden versszakban a királyfit. Szó szerinti fordításban:

"Hallgasd meg, hallgatóim legjobbika, tanaim végső következtetését... Értsd meg, mit mondunk Valóságnak, te, a Valóságban szilárdan álló", stb.

A fordításban nem annyira a szanszkrit szöveg stílusfordulatainak (pl. a fent említett nyelvi játékoknak) a visszaadására törekedtünk, mint inkább az eredeti mű gondolatainak pontos és főként világos tolmácsolására. Sajnos, a szöveg számos helyen (olykor éppen a nyelvi játékok miatt) nehezen érthető, bizonytalan, vagy romlott; ezért a fordítók sok esetben találgatásokra vannak utalva. A legbizonytalanabb helyeket kérdőjellel jelöltük.

Asvaghósa művében félreismerhetetlen nagy elődjének, Válmíkinak, a Rámájana szerzőjének hatása, amit az is indokolttá tesz, hogy a Rámájana cselekménye Asvaghósa szülőföldjén, Szákéta-Ajódhjá városában játszódik. Válmíkira név szerint is hivatkozik, és rendszeresen merít hasonlatokat a Rámájana cselekményéből, párhuzamot vonva Ráma királyfi őserdei száműzetése és Gautama Sziddhártha önkéntes erdei remeteségbe vonulása között. Pl. a távozó Sziddhártha gyászolása világosan a száműzött Ráma siratásának jelenetét utánozza, Kapilavasztu leírása párhuzamba állítható a Rámájanából Ajódhjá rajzával, a Bódhiszattvára támadó ördög-sereg Rávana boszorkányainak felsorakoztatásával, stb. Ugyanez állapítható meg stilisztikai szempontból. A tájleírások kedvelése mellett a verstani megoldások is a Rámájanát követik. A Rámájanában találkozunk először azzal a gyakorlattal, hogy minden ének végén ritmusváltozás van: néhány eltérő ritmusú versszak zárja az egyes énekeket.

Asvaghósa művének csak első fele maradt ránk eredetiben. A 28 énekből álló eposznak csupán első 14 énekét őrizte meg az egyetlen, 1300 körül Nepálban másolt kézirat. Ennek is első levele (1-8. versszak) és utolsó levelei (a XIV. ének 32. versszakától kezdődőleg) hiányoznak. Ezt a csonka kéziratot 1830-ban lemásolta egy Amritánanda nevű, nepáli buddhista költő, aki a hiányzó bevezetést és a XIV. ének 31. versszaka utáni részt további három énekkel pótolta. Szerencsére a még meglévő teljes, 28 éneknyi szöveget az 5. század elején kínaira fordította egy Dharmaraksa nevű szerzetes, majd a 7-8. század táján tibetire is lefordították, így tartalmilag a hiányzó részeket is ismerjük. A tibeti fordítás igen pontos, a kínai szabadabb; mindkettő verses formájú (természetesen nem az eredeti szanszkrit formában).

Amritánanda szövegét angol fordítás kíséretében kiadta E.B. Cowel (The Buddha-karita of Asvaghosha, Oxford 1893-1894), majd a később előkerült, 1300 körüli kéziratot E.H. Johnston (Aśvaghoşa's Buddhacarita or Acts of the Buddha, Calcutta 1936, 2. ed. Delhi 1984), szintén angol fordítással, és a XV-XXVIII. éneket is tibetiből angolra fordítva. Johnston gondosan összevetette a szanszkrit szöveget a tibeti és kínai fordítással, és az ő kiadása tekintendő a mű kritikai kiadásának. Fordításunkban ezt vettük alapul, figyelembe véve Cowell eltérő olvasatait és értelmezéseit. A versszakok számozásában azonban az első énekben, ahol Amritánanda költői lendületű kiegészítését is fordítjuk, Cowell számozását követjük, a szöveg jobbszélén feltüntetve Johnston számozását. Hasonlóképpen a XIV. ének 31. versszaka utáni, Amritánanda-féle szöveg mellett jobboldalt megadjuk azoknak a versszakoknak a sorszámát, amelyek a tibeti fordításban megfelelnek Amritánanda kiegészítő szanszkrit sorainak. Ebben az énekben Amritánanda kiegészítése meglehetősen hasonlít az elveszett eredetihez, ami vagy azzal magyarázható, hogy Amritánanda ugyanazokat a forrásokat dolgozta fel, mint valaha Asvaghósa, vagy pedig valahonnét nagyjából ismerte az elveszett néhány utolsó levelet. A XV-XVII. ének Amritánanda-féle kiegészítése már teljesen eltér az eltűnt eredetitől.

A költemény második felével kapcsolatban sajátos filológiai probléma merül fel. A XV. énektől kezdődőleg (a tibeti és kínai fordítás alapján ítélve) törés tapasztalható a mű hangvételében. Az első 14 ének költői emelkedettségét meglehetősen lapos elmefuttatások és száraz adatfelsorolások váltják fel. Ráadásul Buddha az első részben emberként szerepel (az istenek felléptetése csak költői díszítés), míg a második részben csodatévő varázslóként tűnik elénk, a levegőbe emelkedik, stb. Csak az utolsó énekekben, Buddha halálának leírásában szárnyal ismét magasra a költemény, annak következtében, hogy pontosan követi a Mahá-parinibbána-szutta "A végső kialvásról szóló tanítás" szövegét, amely a páli irodalom egyik legmagasabbrendű alkotása. Lehetséges, hogy e hangváltás pusztán a forrásul szolgáló legendagyűjtemények merev követésének köszönhető, de felvetődhetik az a feltevés, hogy a második rész nem Asvaghósától, hanem valamely kevésbé tehetséges követőjétől származik, és az egykori kézirat másolója szándékosan mellőzte a második részt. A kérdést még nem vetette fel a kutatás. Mindenesetre az 5. századi kínai és a 7-8. századi tibeti fordító már ezt a határozottan mahájána jellegű, 28 énekes változatot ismerte.

Fordításunkban megőriztük az eredeti versformákat, azonban kényszerűségből lazán kezeltük, hogy a versforma pontossága ne menjen az érthetőség és tartalmi hűség rovására. Jegyzetben ismertetjük az előforduló versformákat, az előfordulási helyek feltüntetésével. A szöveg túlnyomó része az úgynevezett upadzsáti versmértéket használja (rímtelen, négysoros, időmértékes strófa). Másik gyakori versforma a slóka, a szanszkrit epikus költészet klasszikus versmértéke, amelyet fordításokban általában kétsoros versszakban írunk.

A mű részletes filológiai, vallástörténeti, nyelvi és irodalmi magyarázatát Johnston említett fordításának 98 oldal terjedelmű bevezetése tartalmazza. Magyar nyelven Körtvélyesi Tibor egyetemi diplomamunkája elemzi behatóan a mű filozófiai vonatkozásait: Filozófiai vonatkozások Asvaghósa Buddhacsarita című művében.

A kézirat megtalálható a budapesti Egyetemi Könyvtárban és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Indoeurópai Tanszékén, valamint a Tan Kapuja Buddhista Főiskola könyvtárában. Körtvélyesi tanulmányának külön értéke, hogy a Buddhacsarita tárgyalásán túlmenőleg, az eposzt a kor filozófiai áramlataiba ágyazza be, ismerteti a Buddha fellépése idején létező indiai filozófiai rendszereket, így jól látható, hogyan kapcsolódik a korai buddhista filozófia (konkrétan Asvaghósa) az egykorú indiai gondolatvilágba. Szintén Körtvélyesi Tibornak tartozom köszönettel fordításom gondos átnézéséért és a jegyzetanyag jelentős kiegészítéséért.

A jegyzetekben két további műre utalunk a magyar nyelvű fordításos irodalomból:

Buddha beszédei, ford. Vekerdi József, Bp. 1989.

A Magasztos Szózata, Bhagavad-gítá, ford. Lakatos István, Bp. 1987.


***

 

 


LÁZÁR ERVIN - BUDDHA SZOMORÚ

 

TARTALOM
ÖT, HAT, HÉT
LÓ A HÁZBAN
EGY ÚR, ZÖLD KÖCSÖGKALAPBAN
A MASOKO KÖZTÁRSASÁG
HÉT SZERETŐM
PÁVÁRBEVESZÉVÉD
TÁRSASJÁTÉK
A RETEMETESZ
STREGOVÁC
CSAPDA
MESE EGY SZEMBEJÖVŐRŐL
A VÁROS MEGMENTÉSE
TŰZ
A TAXI
ÁLLATTÖRTÉNETEIM
ELKÉSETT FÜTTYÖGETÉS
RÉSZEGEK
SIMF, A FÜST
SZERELMES TÖRTÉNET
A BOLOND KÚTÁSÓ
GYŰJTÖGETŐ
UTAZÁS
ÖT SZENTIMENTÁLIS TÖRTÉNET
1. TULIPÁN
2. HÁROM PIROS RÓZSA AZ IFJÚ GRÓF MELLÉN
3. A SZABATONI LOVAS
4. HILDÁCSKA KACAG
5. KÓCEMBER KÓCSZERELME
A NAGY MADÁR
JÁTÉK ÁLARCBAN
AZ ANYAJEGY
ROZMARING

 

ÖT, HAT, HÉT

A szerelőcsarnok zaja vicsorogva csörtetett ki az ablakon, le akarta teperni a világot, letépni a fák leveleit, falakat bezúzni, dobhártyákat repegetni. Hogy aztán meddig jutott? Nem tudom. A felhőkig biztos nem, az erdő közepéig biztos nem, a magvak és madártojások szívéig biztos nem. Talán már a szomszéd utca végén ijedt kuvaszként húzta be a farkát, megszelídült, lépett még kettőt, s elenyészett. Mihozzánk az emeleti irodába mindenesetre még elhatolt, de már közeli halálának tudatában, éppen hogy csak surrogott-zurrogott.

Nem zavart hát bennünket, ahogy ott ültünk a komoly asztal körül, komoly férfiak, komoly feketében, fejünkben fogaskerék-áttételek, transzmissziók, súrlódási együtthatók, sinusok, forgatónyomatékok, szögeltolódások, vegyértékek és atomsúlyok.

És ekkor nyikkant a kilincs. "Nem megmondtam, hogy senki..." - mondta az igazgató, de torkán akadt a szó, s nekünk is, technikusoknak, mérnököknek, művezetőknek, főgépészeknek, masinisztáknak, diszpécsereknek elakadt a lélegzetünk. Az ajtóban egy pipacsvörös inges, vérvörös frakkos, paradicsomvörös nadrágos, fehér szakállú öregember állt feketerigó-fekete csizmában, feketerigó-fekete kalapban.

A fehérszakállút sem az igazgató hangja, sem a felzengő csend nem torpantotta meg, tekintetével senki mást nem érintve hozzám lépett.

- Várja önt - mondta, feketerigószín csizmája földbe gyökerezve, feketerigó-fekete kalapja fönt, magasan, akár egy szarkafészek.

- Kicsoda, kicsoda vár engem, nem látja, hogy dolgom van? - kiabáltam, mert rám zuhant a bohócos vörös és az ördögfekete félelme meg a rendetlenség miatti nyugtalanság, a pár tucat szempár sugara - úgy éreztem - még megóvhat, pedig már vádolt, pedig már ellenséges volt, pedig már eleresztett.

- A virág - mondta a vörös-fekete -, a virágja.

Nevetések bugyborékoltak, kettős értelmű szusszanások, még hogy virág, az arcom frakkvörösre, nadrágvörösre, ingvörösre váltott.

- Miféle virág, nem ismerek semmiféle virágot - sziszegtem, de agyamban már a vegyértékek táncra kérték a fogaskerék-áttételeket, a forgatónyomatékok bokáztak, a súrlódási együtthatók, mint egy zeneszerszámot, vállukhoz illesztették a transzmissziókat.

Ó, fejek feketében.

Az öregember, mintha észre sem vette volna zavart felháborodásomat, így szólt:

- Az erdőben várja önt, a tisztás közepén.

Ezzel ki is hátrált a szobából, az ajtóban a kitörni készülő hahota megállította, feketerigó-fekete szemét végigröptette a társaságon, mintha deret lehelt volna a jókedvükre, ültek zúzmarakomolyságban, amíg ki nem lépett.

Csak akkor csattant, buffant, szökellt, zúgott a haha és a hihi és ujjak rám, és tekintetek és fogsorok hidakkal és hidak nélkül, á-szájak, ó-szájak, szilvaszájak, hernyószájak.

Csendesen fölálltam - szép bál a fejemben -, nem haragudtam sem a nevetőkre, sem a furcsa öregre; harag, hogy is jutott volna ilyen eszembe, amikor már majdnem biztos voltam benne, hogy egy erdei tisztáson vár engem egy virág. Az üzemudvarra érve, már nem kételkedhettem virágom létezésében, hiszen a zaj nem mert megérinteni, elsuhant a fejem fölött, a hátam közepének tartva kettévált, tisztes távolban megkerülte vállamat, a talpam alá sem merészkedett.

Engemet tényleg vár egy virág!

Lám, a városszéli kutyák ugatása sem jut el hozzám, csak a tátogó pofákat látom, az acsargó fogakat, a hang pár méterre tőlem, mint a kő, a földre hullik.

Futásnak eredtem.

Az erdőben az üvegburacsend halk pukkanással lefoszlott rólam, a madárhangok, levélneszek bőrömhöz értek.

A tisztáson ott várt egy fehér virág. Vacogott.

- Fázom - suttogta -, segíts!

Melléje kuporodtam, két tenyeremmel óvón körülfogtam.

- Fázom - mondta újra.

- Rád lehelhetek - motyogtam, mert hiszen hogyan is melegíthettem volna föl?

- Napot, napot akarok - mondta.

- De hát fönn a nap az égen. Rád süt - feleltem neki.

- Megfagyok - suttogta szánandóan.

- Nem tudok segíteni - mondtam elkeseredve, de félbeszakított.

- Igenis, tudsz! Ma hétfő van, ez itt fölöttünk a hétfői nap. Add nekem a keddit! Add nekem a keddi napot!

Azt akartam mondani, hogy nincs nekem ahhoz hatalmam, de a füveken s a fákon láthattam, hogy nem mondhatok ilyet, a füvek és a fák felém hajoltak, hátuk megfeszülő íve biztatás, bizonyosság.

- Jó - mondtam a virágnak -, neked adom a keddi napot.

Alig mondtam ki, keleten vérvörös fejjel megjelent a keddi nap, hunyorgott, tétovázott, aztán, mint egy elszabadult léggömb emelkedni kezdett a híg levegőben.

Virágom szirmai szemlátomást nőttek, színük kankalinos sárgára váltott.

- Látod, jó langyos, látod - motyogta, egy szemvillanásra elmosolyodott, s a két nap pompázó fényében még mindig vacogva azt mondta:

- A szerdait is!

És én boldogan tártam a kezem az ég felé, hadd jöjjön, s a vöröslő, mérges buborék már úszott is a zenit felé.

Három nap ragyogott az égen, háromszoros fény vibrált a fák között, a meleg meghintáztatta a földet, hátára vett bennünket, mint egy sűrű vizű, jóindulatú tenger, lebegtünk, lengtünk, emelkedtünk, virágom szirma megtelt, húsosodott, tenger-zölddé vált mosolya a csontjaimig szivárgott, átjárta a fákat és a füveket is, a bokrok ágai fölfénylettek.

- Napot, napot, még napot - kiáltotta boldogan, hangos, tiszta nevetésre fakadt, s intésemre, mint egy szárnyas csodaparipa, felfelé szökellt a csütörtöki nap is, a fény és a meleg jólesően körülfont bennünket, szorított, a fénnyel átitatott föld sugarasan ontotta magából a meleget, a fák öntudatlan boldogságban ingatták törzsüket, a fény hajszálgyökerükig hatolt.

Virágom tulipán nagyságúra nőtt, drágakövek kék villódzásával pompázott, fénylett, akár odafönn a négy nap.

Maguktól törtek fel belőlem a szavak:

- A pénteki is legyen a tiéd, gyerünk, pénteki nap!

S már jött is, aranylóan, méltóságteljesen, a fény a földhöz nyomott bennünket, a meleg szorított, mázsás súlyként települt ránk, hallatszott a fák akadozó, kéjes lélegzése. Virágom tompavörös lett az öt nap ragyogásában, buja és kacér, verejtékcsíkozta arcom előtt imbolygott, vörösében felsziporkázott a gőg, öt nap az égen, öt olvasztott arany golyó.

- A szombatit is! - kiáltotta a virág, és én magam sem tudva, mit teszek, utánaszajkóztam:

- A szombatit is!

A szombati nap lihegve kelt fel, nehezen emelkedett a forró fényözönben, szemünk már alig bírta a késpenge vakítást, a forróság a földhöz lapított, a fák dereka recsegett az észveszejtő meleg szorításában, már csak lihegtünk, arcomat a földhöz szorítottam, bíborszín ömlött el körülöttem, tudtam, virágom bíborszínre váltott, már magasabb volt nálam, karvastagságú zöld szárában látni lehetett a nedvek áramlását, artikulátlan hangon felrikoltott, s én, földhöz lapított, félig agyonnyomott, tudtam, mit akar, megemeltem a kezem, éppen csak látszott a mozdulat vagy inkább moccanás, de már el is indult társai után a vasárnapi nap. A fényesség most már hangot adott, zúgott és fortyogott, a levegő folyós lett, sűrű, mint a higany, azt vártam, felszív a forróság, magába olvaszt, a szememre szorítottam a tenyeremet, már talán nem is élek - gondoltam -, már talán az egész világ homogén, sűrű láva, ott úszom én is benne, sejtjeim lassan távolodnak egymástól, finoman megérintik a növények, halak, madarak szétszéledt sejtjeit, aztán atomokra bomolva úsznak, keringenek egymás körül, virágom atomjaival, kövek, földek, gyárkémények, gyerekjátékok atomjaival együtt, ó, hét nap az égen!

- Fogadjunk, most fekete vagy - nyögtem a virágomnak, de akkor egyszerre hűvös lehelet simított végig a hátamon, éreztem, hűs párák hullanak rám, fölemeltem a fejem, egy pillanatra vörös fény vakított el, aztán semmi, éppen csak láttam a hét kődarabként lezuhanó nap vöröslő szegélyét, sötétség fogott körül. Fekete, fekete, virágfekete.

A hűvösség átjárta a bőröm, lassan, kegyetlenül szivárgott a zsigereim felé.

- Hol vagy - kiáltottam -, hol vagy? - de válasz nem érkezett, virágom nem felelt.

Lassan, óvatosan tapogatni kezdtem magam körül a földet, kerestem a virágot, de csak fű, kavics, kavics, fű. Egyre gyorsabban kúsztam, már azzal se törődtem, ha a mégis utamba kerülő virágot legázolom, legalább összetört szárát, gyűrött szirmait megérinthessem, tudjam, hogy van, érezzem a virágomat.

De nem találtam. S akkor villant eszembe, úristen, hat napig sötét lesz, hat napig egyetlen nap se kel föl, rohanni kezdtem, azt hittem, hazafelé, de indák csavarodtak a lábam köré, ágak csaptak az arcomba, fatörzseknek ütköztem. El-elvágódva bolyongtam az erdőben, elcsigázottan, az álom csak néhány percre zuhant rám, a kitartó sötétségben nem tudtam, kedd van-e vagy péntek, reggel-e, éjszaka-e, motyogtam, kiabáltam, talán sírtam is. Sötét, sötét, sötét. Már-már azt hittem, meghalok, reményvesztetten, átfagyottan hevertem a halotthideg földön, bagolyárnyak húztak el fölöttem, megdermedt bőrömet hüllők pikkelyei érintették.

Ó, hétnapú ég, lávaforróság, fekete, fekete virág!

Aztán, amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább, az ég alja derengeni kezdett, a szürkeségből sötéten váltak ki a fatörzsek. Hajnalodott.

Futva indultam a város felé, amikor a gyár lármáját meghallottam, félelem és boldogság fogott el.

- Ne haragudjatok - mondtam társaimnak -, ne haragudjatok a hat nap sötétségért.

Csodálkozva néztek rám, szemöldöküket magasra húzták.

- Miféle hat nap sötétségről beszélsz? - kérdezték.

Hátamat a falnak szorítottam. Észre se vették, hogy hét nap sütött az égen, észre se vették a hat nap sötétséget!

Hátamat a falnak szorítottam.

 

LÓ A HÁZBAN

Több tanú is akadt. Egy kékszilva-árus, egy háztömbfelügyelő, egy prédafelvásárló, egy pinceászokoló és egy rakodómunkás. Mind látták a lovat. A régi szeméttelep felől jött, szügyig gazban. Ők ketten (a férfi - mint egy fenyő, mellette a kiskölyök - mint egy jancsiszög) az Óhegy utca betonján álltak, és rikoltani kezdtek örömükben. A ló erre ügetésre váltott. A pinceászokoló azt mondja, ő is rikoltozott örömében. Mármint a ló. Az úttesten összeölelkeztek. A fenyő-férfi, a jancsiszög-gyerek és a ló. A kékszilva-árus szerint a ló is megölelte a férfit meg a gyereket.

A főhivatali nyomozóbiztost ez nem érdekelte. Mellékkörülmény - mondta. A ló színe se érdekelte, már csak azért se, mert valamennyi tanú mást állított. A kékszilva-árus azt mondta: almásderes, a háztömbfelügyelő, hogy pej, a prédafelvásárló szerint sárga, a pinceászokoló feketének látta. A rakodómunkás esküdött rá, hogy kék.

- Kék ló nincs - mondta a főhivatali nyomozóbiztos.

Az már azonban bizonyos, hogy ezek - fenyő-apa, a jancsiszög-gyerek és a ló - barátságosan elindultak hazafelé. Ezt egyöntetűen állítják a tanúk. A lovon nem volt kötőfék, és a gyerek meg a férfi között ballagott. Beszélgettek. Legalábbis a rakodómunkás azt állítja.

Odaértek a bérház elé, felvonultak a lépcsőn. Elöl a gyerek, utána a ló, aztán a férfi. Végigdübörögtek a második emeleti függőfolyosón, és bemasíroztak a lakásba.

- És zörömbölnek, kurjongatnak, nyerítenek és dübörögnek - mondta szigorúan a főhivatali nyomozóbiztos.

A tanúk bólintottak.

A nyomozóbiztos déltájban csengetett a lakás ajtaján.

- Maguk lovat tartanak a házban!

A jancsiszög-gyerek - combtőig ért az apjának - és a fenyő-férfi egymásra néztek. Szemüket jóféle ráncok futották körül. A kiskölyök arcára két lyuk mélyült.

- Itt? Ló? - színészkedtek kórusban, és majd kicsattantak a boldogságtól.

A főhivatali nyomozóbiztos szép, kerek mozdulattal félretolta őket, és az előszobába lépett. Beleszimatolt a levegőbe.

- Lószag! - mondta diadalmasan. - Hol tartják?

Tényleg, jó lószag volt az előszobában.

A fenyő-apa tiltakozott.

- De hát tilos! Hogy képzeli a nyomozóbiztos úr, hogy lovat tartunk egy bérház második emeletén?

- Egy almásderes! - kiáltott a nyomozóbiztos.

- Áá! - mondták emezek. A fenyő-férfi a biztos feje fölött aázott, a jancsiszög-gyerek a térde körül.

- Pej!

- Óó! - így a kórus.

- Sárga.

- Áá!

- Fekete!

- Óó! - a hang lentről és fentről.

A biztos szeme összeszűkült, összehúzta magát a lószagban.

- Kék? - kérdezte ijedten.

Szemük körül megint jóféle ráncok.

- Kék? Nincs is kék ló - mondta a fenyő.

- Kéklő kékló - mondta a gyerek.

Repültek. A biztos feje fölött ezer fényévnyire.

Az meg végigvágtázott a lakáson. A konyhán, a kamrán, a kis szobán, a fürdőszobán, a nagyszobán. Nem talált lovat.

- Lószag van! - üvöltött, és újra kezdte a vágtát.

A konyhában egy kék sörény húzódott a falba. Mire odakapott, már nem volt ott semmi. A szobában egy kék lószem ragyogott fel, a kamrában egy kék pata, a fürdőszobában egy kék csánk, az előszobában egy kék tompor. Feltündökölt és eltűnt. Mintha kék nyerítést is hallott volna.

Nem találta a lovat.

- Hiába keresi, láthatja, gyufásdobozba nem dughattuk - mondta a fenyő-apa.

- Pedig a sótartóban is ott van - vihorászott a jancsiszög-gyerek.

A főbiztos újra rohangászni kezdett. Egyszerre akart minden helyiségbe benyitni. Nem talált semmit.

- Hivatalosan megállapítom - mondta mordan -, hogy nincs ló a házban.

Futott le a lépcsőn. Az utcán is futott, nem mert hátranézni. Tudta, hogy egy második emeleti ablakban három fejet látna. Egy jancsiszög-gyerek fejét, egy fenyő-férfi fejét és egy kék ló fejét.

Te úristen, ló a házban!

 

EGY ÚR, ZÖLD KÖCSÖGKALAPBAN

Lahertiolainen Dzsongobalszurjan az esőben jutott eszembe. Apró szemű eső volt - magányosoknak való. Ehhez még hozzátartozik az Óhegy utca is. Meg az éjszaka. Jobban mondva az Óhegy utcai éjszaka. Az Óhegy utcában ugyanis egészen mások az éjszakák, mint bárhol a világon.

Ezen az éjszakán nagyon sok követ hordoztam belül. Magam köveit, mások köveit. És eső, eső, eső. Máskor hazafelé menet köszönni szoktak nekem a fák és a villanyoszlopok. A lámpák is. Most a fák esernyő alatt, a villanyoszlopok gumiköpenyben, a lámpák nem is égtek.

Tudtam, ha hazaérek, az se lesz különb. A kulcs ellenségesen csikordul, az ajtó zökkenve nyílik. A szobámban egy üres ágy, egy fejjel lefelé fordított kép fogad, és egy vigyorgó fölirat:

KŐTNEM, KÓTLOZŰT, GÉSRŐDNER

Le kéne ülni az útszegélyre - mondtam magamban -, és föl se kelni többet.

És ebben a pillanatban eszembe jutott Lahertiolainen Dzsongobalszurjan.

Dzsongobalszurjan úr most jön át a régi szeméttelepen, gondoltam. Kerülgeti a gizgazok szárait. Fütyörészik. Elegáns, fekete zsakettban van és zöld köcsögkalapban. Most ért ki a gaztengerből. A szórt fényben kibetűzi a szeméttelep mellé tűzött rozsdásodó tábla föliratát:

SZEMÉT LERAKODÁSA TILOS!

Kacarászik. Min mulat ez? Mi humoros van ebben, hogy szemét lerakodása tilos?! Nem mondom, azért én is nevetgélni kezdek. Ez a Lahertiolainen Dzsongobalszurjan! "Na, ne álldogálj ott - gondolom -, ha ott álldogálsz. Gyere!" Jön is. Gondolom, jön. Már ott lehet a lengyel templom mellett, a Mária-szobornál. Talán a zöld köcsögkalapot is megemelinti. Vagy a kerítés tövében surran, vagy kint talpal az úttest közepén. Nem lehet tudni. Mindenesetre jön. Lehet, hogy most szembe találja magát egy éjszakai járókelővel. Nem zavartatja magát - hiszen úgysem veszi észre semmiféle járókelő. Lahertiolainen Dzsongobalszurjan ugyanis köcsögkalappal együtt is csak hét centiméter magas. Anélkül öt. Jön hát vidoran. Örül az esőnek is. Esőgyöngyök csillognak a zöld köcsögkalapon. Dzsongobalszurjan úr most szivarra gyújt. Megtapogatja a zsebeit. Ragyog. Megvan minden. A nadrágja bal zsebében egy akkora tarka zsebkendő, mint a Takla-Makán sivatag, a jobban egy toronyóra, a farzsebében egy galagonyabokor, az órazsebében kulcsok, szögek és vándormadarak. A zakója bal zsebében a Nepáli Királyság a fővárossal, Katmanduval és összes hegyével, a jobban egy réges-régi, fából készült cérnaguriga. A belső zsebében egy szuperhopp és nyolc valami, amiről maga sem tudja, micsoda.

A nyakában gemkapocsláncon, mint egy medalion, lóg Madagaszkár szigete. Tananarivo a mellcsontja fölött.

Most már el kellett hagynia a Márga utcát - gondoltam -, lassan ideér, és merőn bámulom az aszfaltot. Esőcseppek kis robbanásai. Fél óra múlva még nem ért oda. Talán tévedtem, talán még csak most jön a szeméttelep gizgazai között. Újabb fél óra elteltével se jött, de ez még nem szegte kedvem. Hogy szegte volna, amikor tudtam: Lahertiolainen Dzsongobalszurjan már elindult hozzám.

Hazamentem, lefeküdtem, de nem tudtam elaludni. Te úristen - jutott eszembe -, lehet, hogy már itt toporog az ajtó előtt! Kirontottam, de nem volt ott senki. A csengő! - villant eszembe. Itt állhatna szegény ítéletnapig. Hiszen nem éri el a csengőt. Fogókat, kalapácsokat, drótokat szereztem. Hajnalfelé megvolt a nagy mű: a csengőgomb az ajtófélfán, öt centire a földtől. Most már jöhetsz, Lahertiolainen Dzsongobalszurjan. Hanyatt vágtam magam az ágyon. Azóta itt fekszem, és várok. Biztos vagyok benne, hogy egyszer csak megszólal a csengő. Lahertiolainen Dzsongobalszurjan bejön, zöld köcsögkalapjáról lerázza a vizet, helyet foglal a hamutartóm szélén, és azt mondja: Megjöttem, öregfiú!

A zakója jobb zsebe kicsit kidudorodik. Nem csoda, benne van a fél Himalája.

 

A MASOKO KÖZTÁRSASÁG

Az államalapításra készülő népgyűlés elhatározta, hogy az ünnepélyes aktus idejére lezárja az államhatárokat. Megkereste hát albérleti szobája kulcsát, és bezárta az ajtót. Az ablakot is becsukta.

A fekete pofájú, hideget lehelő vaskályha mellé állt - innen tekinthette át legjobban a terepet -, és kikiáltotta a Masoko Köztársaságot. Nagyon szerényen, hejehuja nélkül kiáltotta ki, még a kiáltást is szeme parányi tágulásával helyettesítette. De ez mit sem változtatott a tényen: A Masoko Köztársaság kikiáltatott.

Szemügyre vette az államhatárokat.

A Masoko Köztársaságot északról egy zöld-sárga hernyóféleségekkel bepingált fal határolta, bal felső részén salétrom marta hámló folttal, kelet felől egy ugyanilyen fal, közepén barna keretű, piszkos ablak, dél felől is fal, kályhalyukkal és ajtóval, a nyugati határt jórészt eltakarta az ágytámla: egy szekrény és Krisztus az Olajfák hegyén. Krisztus kék lepelbe burkolózott, kékek voltak a sziklák és a fenyők is, Krisztus saruja is kék volt.

Más országokkal ellentétben a Masoko Köztársaságnak alul és felül is voltak határai - nevezetesen egy rongyszőnyeggel borított hajópadló és egy koszos, hámló mennyezet. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, magától értetődő, hogy a fent említett függőleges határokon belül a Masoko Köztársaság a Föld centrumáig, illetve az égig ér.

A népgyűlés második napirendi pontként megválasztotta a tisztségviselőket. A népes csoport - a köztársasági elnök, a főzsonglőr, a főbíró, a füstügyi attasé, a főröhögnök, a belügyminiszter, a főcipőreköpő, a bánatügyi miniszter, a marháskodások főelőadója, a csámcsogási biztos, a külügyminiszter, a vacogási ügyekkel megbízott főfáznok és valamennyinek a helyettese, alhelyettese és legalább helyettese - ott szorongott a kályha mellett. És ott szorongott az az egyén is, akit azért választottak, hogy napozzon és fütyörésszen.

Később kiderült, hogy a Masoko Köztársaság elfelejtett pénzügyminisztert kinevezni. Az államkassza tüzetes átvizsgálása szentesítette ezt a feledékenységet. A minisztertanács viszont kooptált egy földművelésügyi minisztert, mert a Köztársaság ablakában egy kaktusz virított.

Püspököt, rendőrkapitányt, adószedőt és vezérigazgatót nem neveztek ki.

Ezek után a kormány megtekintette a Masoko Köztársaságot.

A középen elterülő Rongy-fennsíkról indult el tekintete, és végigpásztázott a kétajtós és négylábú hegységek sorozatán, az ágy baleári dombvidékén, az éppen apállyal küszködő Plélavrador tengeren, és megállapodott a Masoko Köztársaság egyetlen természeti tüneményén, az északi határon ragyogó Salétromfényen.

Elégedetten megdörzsölte a kezét, egy csomagolópapírra szép, satírozott betűkkel ráírta:

MASOKO KÖZTÁRSASÁG
BELÉPÉS CSAK ÚTLEVÉLLEL

és kitűzte az ajtajára. Az Északi Salétromfény alá piros ceruzával ezt firkantotta:

KUDARC MÚZEUM

Alája tűzött egy koszlott vasúti jegyet, egy telefirkált papírszalvétát, egy hervadt ibolyacsokrot, egy fél pár autóskesztyűt, egy oklevélfélét, egy katonagombot, egy lány fényképét fejjel lefelé, két gumibabát, egy kitépett folyóiratlapot és egy rozsdás pengét.

A másik szabad falrészre ugyanazzal a piros ceruzával ezt írta:

SIKER KIÁLLÍTÁS

Ez alá a felirat alá csak egy kitépett irkalap került, rajta a Masoko Köztársaság térképe. A térképen részletesen feltüntette az ország minden hegyét, fennsíkját, növényzetét, múzeumát, salétromfényét és kiállítását. A Rongy-fennsík közepére saját magát is berajzolta.

Végigvágta magát a baleári dombvidéken, megtelt termékeny csönddel. A Köztársaság hegyei, dombjai és fennsíkjai fölött felzengett a masoko himnusz. A himnusz kék színből, csöndből és az Északi Salétromfény sugaraiból ötvöződött.

Az első határsértő délután ötkor dörömbölt az ajtón.

- Azonnal engedjen be... a vasalóm... maga idióta! Még hogy makoso...

A háziasszonya.

- Nem makoso, masoko - ordította vissza -, és ne tartsa a vasalóját a Köztársaságban!

A hölgy hörögve szitkozódott. Ő meg riasztotta a masoko határőrséget.

- Csak útlevéllel jöhet be! - kiabált. - Van útlevele?

A háziasszony elrohant, újra csendbe burkolózott a Köztársaság, de most már nem zengett föl a masoko himnusz.

Hiába is zengett volna, mert néhány perc múlva döngő lábdobogás és kacifántos szitkok közepette visszatértek a háziak; a nő megerősítette csapatát két henteskülsejű marconával. Az ajtó recsegve betörött, behatoltak a Masoko Köztársaságba.

- Pakoljon! - üvöltötte a nő, a két marconák meg lesöpörték a falról a kudarc múzeumot és a siker kiállítást.

Csak a könyvei nem fértek a bőröndjébe, azokat a gáderba dobálta utána a hadnép.

A Masoko Köztársaság államhatárai visszavedlettek koszlott falakká, az Északi Salétromfény kihunyt, behúzták a csúcsaikat a hegyek, Krisztus is ripacs-kék lett.

Ott állt bokáig könyvben, szemben a háziasszonnyal és a két marconákkal.

- A nagynénikéjével szórakozzon! - kiabálták neki.

Ő meg elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy a Masoko Köztársaságnak azért nem kell megszűnnie. Már ki is adta magában az átalakulásról szóló dekrétumot. Az államhatár a bőre lett, az orra a Tömpe hegység, a jobb szeme a Szeretetkút, a bal szeme a Barátságforrás.

- Mit vigyorogsz?! - háborodott fel az egyik marcona, és visszakézzel odavágott a Tömpe hegység és a Barátságforrás közé.

Még kapott egypárat. A Masoko Köztársaság legurult a lépcsőn.

A város felé bicegett, kezét húzta az ócska papundekli bőrönd. A Tömpe hegységből szivárgott a vér, a Barátságforrást lilásvörös daganat borította.

A Masoko Köztársaság megbukott - gondolta. - Hová legyen Masoko Köztársaság nélkül?

Villamosok húztak el mellette - sárga sárkányok, autóbuszok -, kék sárkányok, emberek - szivárványszínűek. Minden találkozásnál összehúzta magát. Azt hitte, kiszolgáltatott. Elhagyta a külváros lompos házait, rámeredtek egy új lakótelep kegyetlen kockái, s akkor megérezte, hogy legbelülről mosoly szivárog szét benne. A mosoly hullámokban terjedt, megbizsergette belső részeit, tapogatózva elérte bőre hámrétegét. Felfénylett a bőre. Vérző orra ragyogott, s szemén a lila daganat is. A házak élei letompultak, a villamosok sárga foltja megvidámodott. Letette a papundekli bőröndöt, kiáltani szeretett volna. Most tudta meg, hogy a Masoko Köztárság nem halt meg. Ott van benne, legbelül. Északi, déli, keleti és nyugati határai egybeesnek ugyan, mégis jól megfér benne a kudarc múzeum, a siker kiállítás, északi fénye is van és kék Krisztusa is.

A Masoko Köztársaság most már semmiféle határsértőnek nem elérhető.

 

HÉT SZERETŐM

Éppen hét szeretőm van.

Csontos vállú, kicsit lófejű, házsártos az első. Bármit csinálok, nem jó neki, dolgozni zavar, és fenyegetőzik, hogy majd meglátom, nem lesz belőlem semmi.

A második picike, kerek, sok gyereket akar, és ha csak teheti, mosolyog. Nagyon szépen énekel - és szeret meg tud is énekelni.

Lengeteg, soványka a harmadik. De csupa bűbáj. Szépen szeretne élni. Még sohasem hazudott. Engem is arra biztat, hogy sohase hazudjak. S azt mondja, nem kunszt úgy nem hazudni, ha nem mond az ember semmit.

A negyedik igazi szépség. Vagyis hogy inkább ráillik, hogy bomba jó nő. Ringó csípővel jár, mórikálja magát. Szeret inni, enni, táncolni. Rángat bárba, mulatóba. A kocsmát se veti meg. De sohasem részeg. Gyöngyöző nagyokat kacag a szenesemberek között. Tele van szeretettel. A szenesemberek vele mosolyognak.

Az ötödik szótlan, fekete, szorgos. Rendbe rak mindent körülöttem, bízik benne, hogy mire újra jön, nem leszek piszkos, nem lesz loboncos a hajam, és a cipőm is tükrösen ragyog. Hisz tántoríthatatlanul. Szomorú, összeérő szemöldökű, attikai özvegy.

Ledér a hatodik. Csak utazna, heverne, táncikálna. Moziból ki, moziba be. De azért szereti a madarakat is. Ha virágzanak a fák, órák hosszat ücsörög a kertben. Biztat, hogy szívjam tele magam fénnyel. Hogy röpködjek, éppen csak lábujjheggyel érintve a földet.

A hetedik mindig feketében jár. Sohasem láttam mosolyogni. Mindig befelé figyel, a lelkemmel foglalkozik. Óv és tanít. Arra biztat, hogy szeressem őket - mind a hét szeretőmet.

De én megcsalom mind a hetet.

Nem dolgozom az elsőnek, nem mosolygok a másodikkal, hazudok a harmadiknak, a negyedikkel részegre iszom magam, az ötödik sose talál rendben, a hatodik nem tudja megszerettetni velem a virágokat, a hetedik meg hiába mondja, hogy szeressem őket.

A csontos vállút úgy hívják, Hétfő, a mosolygóst Keddnek, a lengeteg a Szerda, a buja a Csütörtök, az attikai a Péntek, a ledér a Szombat. A sosem mosolygó, az a Vasárnap.

Hej, ha egyszer ők csalnak meg engem!

 

PÁVÁRBEVESZÉVÉD

- Turgudsz irgigy bergeszérgélnirgi?

- Nergem.

- Hávát ivígy?

- Ivígy seve.

- Avakovor nevem tuvuduvunk beveszévélgevetnivi.

- Bivizovony.

 

TÁRSASJÁTÉK

A férfi krétaszín arccal görbed a heverő szélén, kezét a gyomrára szorítja. Nyöszörög. Szeme alá sötét árkot mélyít a fájdalom, ajkát összepréseli.

Fáj a gyomra.

Az előszobából berregés hallatszik. Utasszállító repülőgép, traktor vagy tűzoltóautó - gondolja a férfi. De aztán rájön, hogy tűzoltóautó nem lehet, mert akkor szirénázna. A kilincs vadul megnyikkan, csattog.

Az az egyén, akarom mondani, géperejű jármű, aki rángatja, nyilván alig éri fel. Végre kitárul az ajtó, s egy megejtően kopasz gyerek berreg be a kilincs alatt.

- Szervusz, kipi-kopinger - nyögi a férfi -, minek ennyi gáz?

- Követ szállítok - mondja a kopasz (ezek szerint dömper), egyben abba is hagyja a berregést, s úgy tetszik, a dömperséget is. Közelebb lép, mutatóujjával a férfi gyomrára bök.

- Megint itt van?

Gyűrött arccal bólint.

- Mit csinál?

- Terpeszkedik.

- Rá is gyújtott?

- Rá.

Mindketten elképzelik a Fájdalmat, ahogy pöffeszkedik odabe. Nagy, lancmók pasas a Fájdalom, fekete, szétálló sörényű, és két hegyes szemfog lóg ki a szájából. Elégedetten fújja a füstöt.

- És Tropkó úr? - kérdezi a gyerek - már beküldted?

Tropkó urat, akinek egyébként Troparin a becsületes neve, nemigen szereti beküldeni a férfi. Azt szeretné, ha a fájdalom magától eltakarodna.

- Még nem - mondja -, de most már itt az ideje.

Egy üvegcséből kiráz egy szemet, lenyeli.

- Bent van? - kérdezi suttogva a gyerek.

- Bent.

- Mit csinál?

- Még csak nézelődik.

- A Fájdalom észrevette már?

- Észre.

- Mérgelődik?

- De még mennyire - mondja a férfi, és a tenyerét jó erősen a gyomrára szorítja.

A nyalka, rokonszenves Tropkó úr bent áll hát a helyszínen, a böhöm Fájdalom gyanakodva föltápászkodik.

- Már kergeti? - kérdezi a gyerek.

- Nem - nyögi a férfi -, még csak beszélgetnek.

- Azt kérdezi a Fájdalom, hogy mit akar már megint a Tropkó úr, igaz? - így a gyerek.

- Azt.

- És Tropkó úr mit válaszol?

- Hogy lesz szíves, Fájdalom úr, elkotródni.

- Kotródik?

- Nem, azt mondja, nem jókedvéből jár ide, hanem az én érdekemben.

- A te érdekedben?

- Igen, mert itt egy fekély - mutatja, hol -, és ez egyre csak nőni fog, ha zsírosat eszem, és vedelek.

- Mit ha vedelsz?

- Pálinkát.

- És Tropkó úr?

- Nem vitatkozik, felgyűrte az inge ujját.

A gyerek szeme felcsillan.

- Leken neki egyet?

- Remélem - nyög a férfi.

- Jobb kézzel is, meg bal kézzel is?

- Jaj!

- Mi az?

- Verekszenek.

- Gyerünk, Tropkó úr, húzz be neki! - lelkesedik a gyerek.

A férfi arcán simulnak a ráncok. Hanyatt fekszik.

- Már fogja a nyakát?

- Fogja.

- Tropkó úr jó erős, igaz?

- Ühüm.

- Még nem kergette ki egészen?

- Egészen még nem, de mindjárt kint lesz.

- Állj az ablakhoz - súgja a gyerek.

- Minek?

- Hogyha kijön a Fájdalom, essen le az emeletről. Majd jól összetöri magát.

A férfi az ablakhoz áll, arcába kezd visszatérni a szín.

- Most - mondja -, most kint van.

- Hess, hess, ronda Fájdalom - kiabál a gyerek, és kezével az ablak felé legyez -, sose gyere vissza!

Puff - a Fájdalom nagyot nyekken a járdán.

 

A RETEMETESZ

Erikán már az ajtóban látszott, hogy szomorú.

- Mi baj? - kérdezte megrettenve Simf.

A kislány előbb megkerülte az asztalt, fölkapaszkodott a szemben levő székre, állát az asztal peremére támasztotta, a tekintetével szép szomorúsághurkokat gubancolt a férfi köré.

- Sírnak - mondta.

Simf előtt egy pillanatig sem volt kétséges, hogy kicsodák. Nyilvánvalóan a felülnézetből ábrázolt, szépen kipikkelyezett, bandzsa krokodil, a bombaforma hal, az úthengerrel szétlapított farkas, a csánk nélküli, szögletes ló és persze ő: a retemetesz. Sírnak.

Bizonyára valamit elhibáztam - gondolta Simf -, megfeledkeztem valami lényegesről. - Most már az ő szeméből is áradt a szomorúság, rézsút lefelé, éppen a kislány tágra nyitott, szép virágszemébe. Jó szomorúság volt, lilásvörös, fénylett tőle az asztal.

Mit is ronthatott el?

Amikor a kislány először belibegett...

Tavaszforma idő volt, csak Simf szívében volt ősz, legalábbis ő azt gondolta, ősz van benne, egészen Erika megérkeztéig. Egy szétbontott cigarettásdoboz belsejére rajzolgatott, azaz inkább csak firkált, mert hiszen oda se figyelt, csak húzta, kanyargatta a vonalakat, satírozgatott. Ekkor állt meg mellette a kislány. Figyelmesen nézte a rajzot - Simf még észre sem vette, de már érezte, hogy ez az ősz a szívében, ez csak mese, dehogyis van ősz a szívében. Erika rábökött a rajzra.

- Mi ez?

Simf tétován ránézett, elnevette magát, honnan kerül ide ez a tökmagvirág, virágtökmag, virágvirág gyerek?

- Ez egy retemetesz - mondta.

Erika szája kerekre nyílt.

- Ó - sóhajtotta -, gyönyörű! Hadd üljek az öledbe!

Simf ölébe telepedett (még hogy ősz, nevetséges!), és a papírra mutatott.

- Add nekem.

- A tied - mondta Simf -, neked rajzoltam. - És már hitte is, hogy tényleg Erikának rajzolta és hogy a kusza egyenesek és kacskaringók valóban egy retemeteszt ábrázolnak. Sőt, ez maga a retemetesz.

- A szeme nagyon szép - mondta Erika.

Ó, de még mennyire, és már látta is Simf a szemét, no nézd, van egy vidám szeme, egy szomorú szeme, egy szeme, amit csak alvásra használ, ezt a másikat meg, ni, kacsintásra, és nézd csak, itt a mosolygó szája, a fütyörésző szája, a lebiggyesztésre alkalmatos szája, s a rengeteg keze, hetvenkét lába, hisz csodalény ez a retemetesz. Örültek Erikával a retemetesznek. A retemetesz is örült nekik.

- A szívében tavasz van - mondta magabiztosan Simf.

- Rajzold bele - kérte őt Erika, és Simf belerajzolta a retemetesz szívébe a tavaszt.

Hát így kezdődött, ez volt az első találkozásuk. A retemetesz beköltözött Erika fiókjába, és bizonyára alig-alig volt oka rá, hogy a lebiggyesztős száját meg a szomorú szemét használja. Legalábbis Simf úgy gondolta.

- És most megint rajzolj nekem - kérte egyszer a kislány.

- Micsodát?

- Amit akarsz.

Simf vakarta a feje búbját, hiszen egyáltalán nem tudott rajzolni.

- Na jó - mondta, mert eszébe jutott, hogy valamikor gyermekkorában rajzolt egy krokodilt felülnézetből -, egy krokodilt rajzolok neked.

- Krokodilt? - kérdezte neheztelően Erika.

- Ez egy nagyon kedves krokodil lesz - mentegetőzött Simf, és munkához látott.

Valóban egy nagyon kedves krokodil született a papíron.

- Bandzsa - mondta boldogan Erika.

- No igen - emelte távolabbra magától a rajzot Simf, és oldalra döntött fejjel kacsintott rá.

Mindketten büszkék voltak a rajzra. Azaz mindhárman, mert a krokodil is büszke volt magamagára, s arra kérte Simfet, a bal első mancsába rajzoljon egy virágcsokrot, mert időnként szeretné fölköszönteni magát. Ilyenkor - mondta - majd átteszi a csokrot a jobb mancsába, és talán meg is hajol önmaga előtt, bár még e művelet végrehajtásáról nincsenek pontos elképzelései.

Kapott hát egy virágcsokrot.

- Tulipántkát is rajzolj bele - mondta Erika, és Simf belerajzolt hármat is.

Később Erika egy halat kért.

- Delfint, cápát vagy pontyot? - nagyképűsködött Simf, mert azt gondolta, halat rajzolni pofonegyszerű.

- Halat! - mondta Erika.

Simf háta feszülő ív a papír fölött, Erikáé is, pedig ő csak nézi, hogyan születik a hal. Hal?

- Ez egy bomba - mondja Erika.

- Nono - tiltakozik Simf -, ide nézz!

A bomba csúcsára szemet rajzol, szájat, kopoltyút.

- Jaj, pislog! - tapsol Erika.

Valóban, a bombaforma hal pislog, kacsingat, biztatja Simfet. Ő meg, mint egy fenomén, uszonyokat rajzol a halnak, hátuszonyt, hasuszonyt, oldaluszonyt, pótuszonyt, pikkelyeket, és megkérdezi a haltól:

- Kezet akarsz?

A hal rázza a fejét.

- Akkor mivel fogsz kezet? - kérdezi Erika.

- Az uszonyommal - mondja mély hangon a hal, és nyújtja az uszonyát.

A bombaforma hal is beköltözött Erika fiókjába a retemetesz meg a kancsal krokodil mellé, s nemsokára odaköltözött az úthengerrel szétlapított farkas is.

Igen, a farkas. Hát őkelme nem a legszebbre sikerült. A fogsora az gyönyörű volt. Mint a fűrész. De a teste, a teste bizony egy kicsit ellapult.

- Erre ráment az úthenger - mondta Erika.

- Jaj! - szisszent föl a farkas.

Gyorsan bekötözték, injekciót kapott meg aszpirint. Meg is gyógyult azon nyomban. Csattogtatta a fogát, és azt mondta:

- Én vagyok a világ legszebb, legegészségesebb farkasa.

És hát persze hogy ő volt.

- Te olyan gyönyörűen rajzolsz! - mondta Simfnek elérzékenyülve Erika.

Utolsónak a csánk nélküli, szögletes ló költözött be a kislány fiókjába.

- Milyen állatot a legnehezebb rajzolni? - kérdezte Simfet Erika.

- Lovat.

- Akkor rajzolj nekem egy lovat.

Hi-hú, fészkelődött Simf, még hogy lovat, de mit tehetett, nekilátott. A fülén kezdte. A fül szép is lett, de ami az egész lovat illeti, meglehetősen szögletesre sikerült.

- Ej-haj - mondta Simf -, nincs csánkja.

- Ennek? - méltatlankodott Erika. - Öt csánkja is van. Gyönyörű öt csánkja. És nézd, milyen szépen fut!

A ló hátracsapta a fejét, és körülszáguldotta a papírt. Csak úgy porzott a lába nyoma.

Aztán Simf nagyon sokáig nem találkozott Erikával. Utazni kezdett, végigszáguldozta a világot. Jött és ment, ment és jött, futott és szaladt, járt és kelt. Egy helyet keresett, ahol majd tüzet rak, melengeti a kezét, és azt kiáltja: boldog vagyok! Rakott is tüzet, melengette is a kezét, de kiáltani csak azt tudta: jaj de boldogtalan vagyok! Jaj de keveset tudott Simf arról, mit kell tennie az embernek, hogy egyszer csak szétkiálthassa a boldogvagyokot. Így hát utazott. Kelő napjait mindig más hegyek dajkálták, nyugvó napjait mindig más hegyek temették. Jött és ment, ment és jött, futott és szaladt, járt és kelt.

S ahogy így bolyongott, kujtorgott, csavargott, lerajzolt magának mindent, amit látott. Hegyeket, házakat, templomokat, madarakat, kengurukat és sörényes hangyászokat. Eleinte nem nagyon ismert volna rá senki, hogy mit ábrázolnak a rajzok, de aztán Simf megtanult rajzolni. Pompás krokodilokat rajzolt és pompás halakat meg pompás farkasokat és igen-igen pompás lovakat.

Pompás, pompás, pompás - mondogatta Simf, és egyszerre csak úgy érezte, hogy nem jelent ez a szó semmit. Semmit, semmit, semmit.

S ekkor keveredett vissza a régi asztalhoz, a régi szobába, ott találta a régi ceruzákat, a régi papírokat, és benyitott hozzá Erika. Azzal, hogy "sírnak".

És, mondom, Simf rögtön tudta, kikről van szó.

- Mert egy társ kell nekik - mondta Erika. - A krokodilnak egy krokodil, a halnak egy hal, a farkasnak...

- Értem! - rikkantott közbe Simf (pedig dehogy értette), és megragadta a ceruzát.

Erika gyanakodva nézett a krokodilra.

- Ez nem bandzsa - mondta.

Simf fölpillantott.

- Nem - mondta, és érezte, hogy a mellkasát nyomja belülről valami.

- Tulipántkája sincs.

- Nem kérte - suttogta Simf.

- Egy szót se szólt. Talán nem is tud beszélni.

A nyomás odabent.

És a halnak nem volt se pótuszonya, se mély, se magas hangja, árván karcsúskodott és izmoskodott a farkas, s a ló, a ló meg, nézd, csánkokkal, kényes hajlatokkal ékes, befont sörénnyel lobogó.

- Szépek - mondta Erika szomorúan.

Simfnek csak úgy döngött a szíve. Legalább egy szólalt volna meg, legalább egyetlenegy! De a pompás rajzok meg se pisszentek.

- Retemeteszt is - kérte Erika.

És Simf izzadt és reszketett, vonalazott és satírozott. De semmi, semmi, semmi. Ez nem retemetesz.

- De hiszen te rajzoltad! Nem emlékszel rá?

- Dehogynem - mondta Simf, dömm-dömm, a szíve -, de most már nem tudok, láthatod, nem tudok retemeteszt rajzolni.

Erika szelíden kivette a kezéből a ceruzát, kacskaringókat húzott, egyeneseket, görbéket, és ni csak, egyszerre ott volt a másik retemetesz, a vidám szemével, a szomorú szemével, az alvásra használatos szemével, a kacsintós szemével, a mosolygó szájával, a fütyörésző szájával, a lebiggyesztésre alkalmatos szájával, a rengeteg kezével s a hetvenkét lábával.

- Oda nézz - kiáltott Erika -, retemetesz!

Dömm-dömm, dobogott Simf szíve, dömm-dömm, dörömbölt szomorúan.

Most már tudta, hol kellett volna tüzet raknia.

 

STREGOVÁC

Ezer éve nem látott barátokat a legnagyobb marhaság meglátogatni - gondolta Simf. De vitte a lába. Kipp-kopp, mint egy okos szerkezet, a lába rátalált a vadidegen városkában a vadidegen utcára. Kipp-kopp. A lábra hallgatni kell, néha a lábra kell hagyatkozni - gondolta Simf. Kipp-kopp.

A rozoga kertkapu tárva-nyitva, hopp, talán be se szokták csukni. A félrebillent, megfeketedett léckapu fölöslegesnek tetszett. Igen, a szemérme miatt - gondolta Simf -, ilyen állati szemérmes embert azóta se láttam.

Ahogy görnyedten ül a menza asztalánál. Egy burok van körülötte. Vaskossága anyagtalanul kiterjed, ott feszül az arca előtt, a szeme előtt, vaskossága óvja a térdét, mellét, hozzáférhető szíve hozzáférhetetlen.

Simf agyán átvillan, hogy vaskaput képzelt ide. Feketét. Ha nyitva van, akkor se lépjen be csengetés nélkül az ember.

A léckapu, mint egy kifáradt harcos. Nagy elszánás újkorában se lehetett benne.

Murva csikorgott a talpa alatt. Sok virág jobbról és balról. Összevissza dőlt szárak és hetyke gazok. Valaki valamibe belekezdett. Aztán magára hagyta a virágait. Amott szőlőlugas. Kemény, már-már kegyetlen arcél. Rend, gléda, permettől pöttyös levelek. A szőlő nem akart szót váltani a virágokkal. Mintha a virágok nem is léteznének. A szőlő azért olyan, mert ott vannak a virágok.

Zörgés, durranás, bőgés, tramtata.

- Fel a kezekkel, idegen harcos!

Simf megadóan feltartja a kezét.

Amazok ketten, ott előtte a murván, tollasan, kardosan, puskásan.

A nagyobbik: kő, jó vaskos, vaskossága jólesően nyomja Simf mellét, a kicsi, mint a fény, szárnyra kapni készülő könnyűség. A nagy mogorva arccal szegezi neki a kardot, a kicsi mosolyog, micsoda kék szem, gondolja Simf, a keze fönt.

- Ki vagy?

- Második Rákóczi Ferenc - mondja.

A nagyobbik homlokán ráncok.

- A fejedelem?

- Az. Erre vezettek száműzetésem útjai - teszi hozzá nyakatekerten.

- Leengedheted a kezed - mondja a nagyobbik, és a kicsihez fordul. - A fejedelem.

- Éljen! - kiált a kicsi, és kitárt karokkal szédibabázik.

- És ti kik vagytok?

- Indiánok.

- Kuruc vagy labanc indiánok?

- Kurucok! - kiált a nagyobbik, a kicsi meg bevágtat a virágágyásba, csapkod a fakarddal, és ordít:

- Kurucok, kurucok, kurucok!

Második Rákóczi Ferenc diadalüvöltések közepette vonul a házba.

- Megőszültél - mondja.

A férfi bólint, régi vaskossága nem hagyta el. Szemérme sem.

Meg kéne ölelni - gondolja Simf -, de csak a kezét szorongatja. Vaskossága már kőből való. Csigabiga. Simf mosolyog, a vaskosság meg ragyog.

- Ó, olyan sokat beszélt magáról - mondja a nő, Simf megbűvölten áll fel, körüllengi a szalmasárga haj, az égkék szem fénye.

- Micsoda szép feleséged van! - mondja akaratlan, és már tudja is, hogy hibázott, a nő lebegőn elfordul, hogy melle szép íve felvillanjon a vendég előtt, a férfi vaskossága megszűnik ragyogni, a szék reccsen alatta, a háromszoros súly nyomja a széket.

- Üldöznek? - kérdezi a nagyobbik gyerek.

Simf rázza a fejét.

- Nem. Győzelmes csatára készülök. A szárnysegédemet várom.

- Tegyél föl egy kávét - mondja a nő. - Ja, és bort. Iszik? Remélem, iszik.

Simf bólint, a vaskos férfi lassú, levegőtördelő mozdulatokkal feláll, hallatszik a konyhából a poharak csörömpölése.

- Ó, maga jár-kel a világban! - mondja a nő elragadtatással. - Arról a nagy útjáról olvastunk. Az csodálatos lehetett.

- Igen, járok-kelek - mondja mogorván Simf, a nő megérinti a vállát. Mint a láng, a keze. Égett, vörös folt Simf vállán. A konyhában rikoltozik a kávédaráló.

- Jöjjön, megmutatom a lakást.

Simf kelletlenül föláll.

- Mikor jön a szárnysegéded?

- Bármikor itt lehet.

- Menjetek játszani! Egy-kettő, ki az udvarra!

- Stregovácnak hívják - mondja Simf -, egy nagy aranylánc függ a nyakában. Nemsokára meghalljátok a lódobogást.

- Lovon jön?

- Persze. Majd meglátjátok, Stregovác lova a legszebb a világon.

- Na, egy-kettő!

A fiúk kitódulnak az ajtón.

A nő arcát megszínezi a vér, tekintete sárgarigóruhába öltözött karvaly. Hess!

- Tudja, mi ki sem mozdulunk innen, a lugasában babrál, meg az a rettentő kémia... Maga is annyira szereti a kémiát?

- Nem - mondja Simf őszintén, és szívből sajnálja, hogy nem szereti annyira a kémiát.

- Mit kellett rimánkodnom, hogy ezt végre megcsináltassa! Nézze.

Egy újdonatúj ajtót nyit ki, látszik, most törték a falba. Üvegezett, félkész szobába vezeti Simfet, malterfoltok odabent, a fal még vakolatlan.

- Nem akarta, azt mondta, hogy négy szoba elég. - Simfre mosolyog. - Kicsit maradi.

- Ilyen volt mindig - mondja Simf. - A legrendesebb volt, akit valaha is ismertem.

- Igen - mondja boldogan a nő, mintha egy elmarasztaló ítéletet írna alá -, igen, nagyon rendes - és úgy fordul Simf felé, hogy a melle súrolja a karját.

A férfi burája már áttörhetetlennek tetszik, száz kilométerre ül tőlük. Simf melléje húzza a székét, régi rossz cipőik jutnak eszébe meg a közösen hordott télikabát.

- A télikabátra emlékszel?

Talán emlékszik. A gyerekek berontanak.

- Még nem jön. Kint voltunk az utca végén. Mikor jön?

- Már alig kell várni - mondja Simf.

- Kicsoda? - kérdezi a nő, s közben a karja hófehér.

- A szárnysegédje. Táltos paripán.

- Ó, de vicces ember maga! - nevet a nő.

- Nem vagyok vicces. - Simf a földet nézi maga előtt. - Stregovácot várom. Azért jöttem, mert itt kell találkoznunk. Én Második Rákóczi Ferenc vagyok.

A nő most már harsányan nevet. Egy hang se igaz a nevetéséből.

- Látja, ez is hiányzik az életünkből. A játék. Csak a robot, a robot. Élni kellene már kicsit, élni!

A férfi hirtelen kiemelkedik gubbasztó pózából.

- Aranysarkantyúja lesz Stregovácnak - mondja -, és éles szögekkel kivert ezüstbuzogánya.

- Hurrá! - kiáltják a fiúk.

- Most már ne bolondítsák őket - mondja a nő -, úgyis olyan fantáziálósak. A múltkor is...

- Átugrat a kerítésen - szakítja félbe a vaskos férfi, már újra ragyog -, körülvágtázza a házat. Előre, győzelemre, Stregovác!

- Előre! - üvöltenek a fiúk, lobogtatják fakardjukat.

- És színházban se voltunk már hónapok óta - mondja a nő -, látja, megmozgathatná egy kicsit a barátját.

- Minden győztes csata után tárogatót hallgatunk. Mert győzünk, igaz, fejedelem?

- Győzünk - bólint Simf.

- Egészen megvadulnak, ne csinálják ezt velük.

- Nem csináljuk, értse meg, hogy Stregovácot várom - mondja a kelleténél hangosabban Simf, és a düh piros lencsékkel pöttyözi tele a pofacsontja környékét, szemét az angyalarcú nőre emeli, tekintete akaratlan végigfut ívelt, hosszú nyakán, duzzadó mellén s a két varázslatos comb közé ékelt háromszögön, dühe kitágítja nyaka ereit, arcán a vörös lencsék összeolvadnak. Hű, de kívánja ezt az asszonyt!

- Stregovác jönni fog! - üvölti, és szeretné átkarolni barátja vaskos vállát, hogy érintésétől erő és igazság szállja meg, de már nincs szükség érintésre sem, a vaskos férfi kiegyenesedett, fénylik és kiabál.

- Stregovác jönni fog!

- Stregovác, Stregovác! - üvöltik a fiúk.

- Őrültek, őrültek vagytok - riad meg a nő -, tiszta őrültek! - És ekkor paták csattogása, vörös sörény villan fel az ablakban, ott vágtázik a ház körül egy kuruc vitéz.

- Stregovác! - kiáltják a fiúk.

- A virágaim, a virágaim - ordít eszelősen a nő -, letapossa a virágaimat!

Kirohannak a kertbe, Stregovác a gazba fulladt virágok között feszít vörös paripáján, baljában csillog ezüstbuzogánya.

- Fejedelem, indulhatunk.

- Ezek kurucok - mutat maga mellé Simf, Stregovác bólint, a két fiú, a férfi meg Simf felpattannak Stregovác lovára, a ló szökellve indul.

- A virágaim, jaj, a virágaim! - sikolt a nő, de Stregovác lovának patája nem is érinti a virágokat. Száguld a két gyerekkel, a férfival, Stregováccal és Simffel. Egyre kisebbedik.

 

CSAPDA

Belépett egy kiskölyök, nevetségesen pici farmernadrágban, fehér, rövid ujjú trikója elején egy háromárbocos kalózhajó pompázott, kékkel volt ugyan kivarrva, de nem lehetett más, csak kalózhajó. A kocsmában levők tekintete elsurrant a srác feje fölött, szakadatlan folyt tovább az elszórt rikkantásokkal, röhejekkel elegy zsongás. Pedig a fehér trikós kölyök vonzotta a szemet, a füst megritkult körülötte, szégyenlősen a mennyezet felé sompolygott, meg be a kocsma sötét zugaiba. A füst észrevette a gyereket.

Körülnézett. Arcán a hadvezérek harciassága és a titkos küldetésben járók óvatoskodó ravaszsága. Valamit forralt. Az asztalok fehér kővel lerakott utat hagytak a söntéspultig. Egyetlen fekete kő árválkodott közöttük, közelebb a bejárathoz, az út tengelyétől kicsit jobbra. Nagyon szerény, nem hivalkodó fekete kő. Ki törődött a létezésével? Ki vette addig észre? Nyilván senki.

A gyerek azonban alaposan megnézte, előredőlt, olyan fél guggolásfélébe ereszkedett (ennek nagy mesterei a gyerekek), a kezét a térdére támasztotta.

Szemvillanásig tartott az egész, mert a kölyök észrevett valakit a bejárat felől közeledni, és villámgyorsan az egyik oszlop mögé ugrott. A férfi láthatta a kalózhajóval ékes gyereket, nemcsak a mozdulatot, ahogy az oszlop mögé ugrott, de a kukucskáló fejet is. De úgy látszik, tudta a szabályokat. Mert kitartóan az ellenkező irányba nézett, erőlködött, hogy szemmeresztgetése tökéletesnek tűnjék, s amikor riadtságot mímelve újra meg újra végigpásztázta a kocsmát, az oszlop mögül diadalmas vigyorral kandikáló fejet levegőnek tekintette.

Alacsony, harminc körüli, hízásra hajlamos, de még korántsem kövér, mosolyra kész arcú férfi volt.

- Hol ez az Al Capone? - tanácstalankodott az ajtóban, mintegy magának téve föl a kérdést, de ahhoz megfelelő hangerővel, hogy maga a diadalmas Al Capone is tudomást szerezzen rejtőzködése tökéletességéről.

A kérdés után kettőt lépett.

Mind ez ideig csak kettejük magánügye volt a kisded intermezzo, a kocsma rájuk sem hederített. De a második lépésnél minden merőben megváltozott. A kölyök ugyanis előreugrott rejtekéből, és lenyűgöző diadallal elrikkantotta magát:

- Benne vagy! Föl a kezekkel!

A férfi szerencsétlen arccal lendítette magasba a kezét, s nem lehetett tudni, ábrázata bizonytalansága fogságba esésének vagy annak az egyszerű ténynek tudható-e be, hogy nem tudta, miben van benne. Föltartott kézzel végignézett magán, rendellenességek után kutatott, először a bal, aztán a jobb lábán siklott végig a tekintete, s akkor már fészket vert benne a gyanú. Jobb lába ugyanis a fekete kövön állt.

- A csapda! - kiáltotta Al Capone, miközben arcára egy csapdával vadászó indián törzs összesített ravaszsága sűrűsödött.

A férfi sziszegett, fájdalmasan mozgatta a jobb lábát. Fel is emelte volna, de a csapda szemmel láthatóan nem engedte.

A kocsma már figyelt. A kissé bizonytalan tekintetek gyújtópontjában állt a felemelt karú férfi és a harcias Al Capone. A hátrább ülőknek kissé fel kellett emelkedniük, hogy Al Caponét is láthassák. A férfi fájdalmas ábrázata láttán Al Capone arcára némi szánalom költözött. Lehajolt, megtapogatta a csapdát, és guggoltából felnézett a felemelt karú áldozatra.

- Fáj? - kérdezte.

- Nagyon - mondta az áldozat. - Ripityára zúzta a bokámat. Elengedhetnél.

- Fizetsz hadisarcot?

- Egy málna hadisarcot kapsz.

- Helyes - mondta Al Capone, még mindig guggolva -, leengedheted a kezed.

Szakszerű mozdulatokkal kiszabadította a csapdába szorult lábat. A férfi sántikálva odébbállt. A gyerek még mindig a csapdát fogta.

- Vigyem - kérdezte -, vagy húzzam fel újra?

- Nem bánom - mondta a férfi -, legalább más is megtudja, mi a magyarok istene.

Nem volt idejük leülni, mert egy malaclopós úr jelent meg a bejáratnál.

- Figyeld! - suttogta Al Capone.

A férfi figyelt, és figyelt az egész kocsma. A malaclopós észrevette a rá irányuló tekinteteket, zavarodottan megállt, végigsimított borostás agárarcán. Netán azt hihette volna, régies malaclopója váltotta ki ezt a közfigyelmet, ha nem törzsvendégként érkezik, aki napjában többször is megfordul itt a legkisebb feltűnés nélkül. Segélykérően nézett a söntéspultnak támaszkodó pincérre, aki olyasforma ember volt, mint ő, szikár, borostás arcú, csak kissé idősebb. A pincér jóságosan, biztatóan ránevetett, de a malaclopós figyelmét nem kerülte el a mosolyában bujkáló ravasz cinkosság. Azért megindult befelé, s második lépésénél felrivallt a kocsma:

- Benne van!

A malaclopós megmerevedett, most már végleg nem tudta mire vélni, mi történik.

- Csapdában vagy - mondta az apró, fellüktető csendszigetben Al Capone, és a malaclopós jobb lábára mutatott. Az lenézett a lába alá, meglátta a fekete követ.

- Milyen csapda?

- A gyerek... tudja, hogy van - mondta mentegetőzve a férfi Al Capone asztalától.

Az agárképen ekkor egymillió ránc gyűrődött, szép, ívelt, harmonikus rovátkák. A vadidegen is láthatta: mosolyog.

- Ojjé - mondta -, kiszabadítanál?

Al Capone szolgálatkészen felugrott, kibogozta a csapdába szorult lábat, s most a malaclopóstól kérdezte meg:

- Visszategyem?

- Világos - mondta ő -, tedd csak vissza.

Sokáig nem jött senki, csak a pincér járt fel s alá a rendelésekkel, de a veszélyes helyet valamennyiszer nagy ívben elkerülte. Aztán mégis elérte a végzet, mert egy figyelmetlen hátralépésnél (a szomszédos asztalt rendezgette) belecsúszott a sarka a csapdába. A kocsma megint felrivallt. A malaclopós arcán, ha lehet, most még több ránc gyűrődött, s a tűzkeresztségen átesettek jogán odakiáltott a kisfiúnak:

- Ne engedd ki, csak ha fizet egy fél pálinkát!

A gyerek a málnája fölül az apjára nézett.

- Mit bámulsz, tiéd a csapda!

- Most lépjen le, aki nem akar fizetni! Csapdában van a pincér! - rikkantott valaki.

- Hű, engedj el gyorsan - mondta már szinte nem is tettetett rémülettel a pincér -, meglógnak a pénzemmel!

- Fizetsz neki egy fél pálinkát? - kérdezte hivatalos hangon Al Capone.

- Fizetek - mondta sietve a pincér, mire Al Capone kiszabadította.

A pincér, jobb lábát szemmel láthatóan húzva, odasántikált a pulthoz, és azt mondta a csaposnak:

- Egy felet az úrnak.

Az ezerráncú boldogan a fiú felé emelte a poharat, és azt mondta:

- Egészségedre, Hüvelyk Matyi.

De már jött is a következő áldozat, egy daliás úr, látszott, most lépett ki az autójából, nemcsak abból, hogy lóbálta a slusszkulcsot. Lélegzetvisszafojtva figyelték, s mikor a slusszkulcsos könnyedén átlépett a csapdán, csalódottan felmorajlott a nép.

Aztán egy vállig érő hajú huligán jött. Beletrafált. A hangorkántól megmerevedett, kicsit meg is ijedt. De aztán nagyon könnyedén rájött, hogy csapdában van, majdnem olyan könnyedén, mint a malaclopós. Aztán egy szenesember, egy katona, egy réz óraláncos meg egy füles sipkás léptek a csapdába. A katonát Al Capone kénytelen volt elsősegélyben részesíteni, mert valószínű, eltörte a bokáját a csapda. Az injekció azonban használt, a katona viszonylag peckes léptekkel jutott el a pultig. Aztán egy kövér, dupla tokás, kopasz úr jött, ő volt az első, aki bal lábbal lépett bele. Amikor a tömeg felvisított az örömtől, ő is megállt. "Csapdában van" - mondták neki, de a kövér úr lebiggyesztette a száját, azt mondta: "Marhák", és továbbment.

A pincér arcán méla undor vibrált, amikor az asztalához ment, és oda se nézett, amikor megkérdezte: "Mi tetszik?" A dupla tokájú úr kétségtelenül rontott a mulatságon, de mikor újabb gyanútlanok estek áldozatul, látszott az arcán, szégyelli magát, bánja már, hogy nem hagyta magát megfogatni a csapdával.

Aztán fölállt a férfi meg a gyerek. Al Capone az ajtóban megfordult, és a csapdára nézett.

- Itt hagyjuk? - kérdezte az apját.

- Miért, arany?

- Az - suttogta titokzatosan a gyerek -, meg ezüst.

- Akkor hozd.

Al Capone visszament, fölmarkolta a csapdát. Mikor az apjához ért, jobb kezéből a baljába tette, hogy megfoghassa az apja kezét.

Így mentek el kézen fogva. Al Capone kissé görnyedten lépkedett.

- Ni csak - mondta valaki -, úgy megy az a gyerek, mintha cipelne valamit.

- Hát persze hogy cipel. Nem látja, egy csapda van nála? - mondta szomorúan a malaclopós.

 

MESE EGY SZEMBEJÖVŐRŐL

Ennek az embernek, aki szembejött, irtózatosan nagy feje volt.

Mint egy ház, mint egy gáztartály, mint egy uborkaszállító vagon.

Dörr-bömm-dörr, hegygerincekre taposott meg városokra.

Azazhogy nem is volt akkora feje.

Csak, mint egy krumplifőző denfer, mint egy szapuló, mint egy abáló üst.

Bimm-bumm-bimm, folyókra lépett, hidakra, ligetekre.

Tulajdonképpen alig volt nagyobb a feje a normálisnál.

Mint egy jól megtermett úritök, egy rózsaszín luftballon, egy felfújt marhahólyag.

Csirr-csörr-csirr, házakra lépett, virágoskertekre, játszóterekre.

Mondhatnánk azt is, normális nagyságú feje volt.

Mint neked, nekem vagy neki.

Tipp-topp-tipp, pásztorkutyákra lépett, csűrökre, búzaföldekre.

Nem is volt normális nagyságú feje. Kisebb volt.

Mint egy konzervdoboz, mint uborka, mint egy nagyobbfajta alma.

Csisz-csosz-csisz, kismalacokon, pipacsokon, ingecskéken csoszogott.

Persze, egészen kicsi feje volt.

Mint egy gombostűfej, mint egy mákszem, mint egy ruhatetű.

Sity-suty-sity, szép formákon, virágillaton, álmokon lépkedett.

Ennek az embernek, aki szembejött, egyáltalán nem is volt feje.

 

A VÁROS MEGMENTÉSE

Egy sűrű szemöldökű fickó jött oda hozzám. Azt mondja: "Apám, nagyon fontos ügyről van szó."

De ez a sűrűszemöldökű nem volt olyan, mint aki fontos dolgokról beszélhet. Azt mondtam neki: "Menj a francba!"

Ettől kivirult, olyan lett, mint az égő csipkebokor - csakhogy rosszul, feketén égő csipkebokor. Már láttam, hogy ő majdnem az ördög, oda kell rá figyelni.

Mondtam: "Figyelem önt, uram."

Tele szájjal röhögött. Érezte, hogy ez az "uram" nem szívből jövő. Nem is volt szívből jövő.

- Holnap összedől a város - mondta. Alig volt kaján. - És kiválaszthatsz öt embert. Öt ember nem hal meg. Csak nevezd meg őket.

- Öt? - kérdeztem.

- Persze - mondta konokul.

- Laci - vágtam ki vitézül.

Bólintott, a hüvelykujját feltartotta.

- Babó Titti - kiáltottam.

A mutatóujját is feltartotta.

- A külvárosok is? - kérdeztem rémülten.

- Naná - mondta, és sűrűbb volt a szemöldöke, mint bármikor.

- Akkor Pisti és Ágota.

- Négy - rivallta kárörömmel.

- És az a kövér nő, aki szemben lakik velünk, a húgom, Nagybabó, egy taxisofőr a Kiskunságból, a mongolszemű közértes kislány, Skóbala, Skóbala mamája és papája, a lengyel pap, Borszéki Miki, Bogatir Ábrahám, Illés, Bertha, Rita, Verocska, a kilencvenötös buszjárat összes vezetői, Handel Editke, Édi, Aradi, a feketefejű, Kökörcsin Laji, Okos mama, Bözsike, a knégelman, egy csomó futballista, Kerecsen Pistike, Giccsék, Köbcsi, Borz Ödön, a három Etelka, Janikovszky, Kovács János, Juli, Gyömbérgyökér György, Haraszti egy, Haraszti kettő, Haraszti három, Panna-feleségem és összes testvérei, főleg Madi és mindenki, akit Madi szeret...

- Elég! - ordított a sűrűszemöldökű.

Kicsit összezsugorodott, a szemöldöke se volt már olyan sűrű. De én kíméletlenül folytattam:

- A Medvék, Király Ernő, Margitka és az a pofa, aki fütyörészve szokta verni a buszok oldalát, és a pénzesek és a pénztelenek, a fiúk, a lányok, és Keserű Ilona és Bátor Aladár és Bátortalan Aladár is...

A pasas teljesen összezsugorodott. De én nem szántam meg, keményen fölsoroltam mind a kétmillót.

- Ez az az öt - mondtam.

Előbb kihullott a szemöldöke, aztán teljesen eltűnt.

Hát így mentettem meg a várost!

 

TŰZ

- Na végre - mondta a keselyű, és elengedte Prométheusz máját.

A hős felsóhajtott - ez volt évezredek óta az első kín nélküli perce -, megmozgatta elgémberedett tagjait, láncai csörögtek.

- Lejárt a büntetésem? - kérdezte.

A keselyű megrántotta a vállát.

- Ugyan! De minek strapáljam magam? Nincs már tűz a Földön.

A leláncolt férfi haragosan előreugrott, s bár láncai visszarántották, öklét rázva kiáltotta:

- Hazudsz, kutya!

- Nem kutya. Keselyű - mondta egykedvűen a robusztus madár, s szárnyait próbálgatta, működnek-e a több évezredes kényszerszünet után.

Prométheusz haragja nem csillapodott.

- Végezd a kötelességedet! - rivallt a keselyűre. - Tépd a májam!

- Majd megőrültem! - mérgelődött a keselyű. - Nem érted, hogy nincs már tűz a Földön?

- Azt akarod mondani, hogy az istenek elpusztították az utolsó embert is?

- Ördögöt - legyintett a keselyű -, többen vannak, mint valaha is.

Prométheusz megnyugodott.

- Tűz nélkül nincs élet - mondta magabiztosan -, gyerünk, láss munkához!

- Értsd meg, hogy nincs tűz! Az emberek már nem ismerik a tüzet. Nincs szükségük rá.

- Nem igaz - kiáltott a hős -, tűz nélkül nem tudják elkészíteni az ételeket, télen megfagynak, vakon tapogatóznak az éjszakában.

- Lárifári - mondta a keselyű -, főzőlapokon főznek, központi fűtéssel fűtenek, és mesterséges fénnyel világítanak.

- Igen, de mitől kapja melegét a főzőlap, mi táplálja a fűtőtesteket, mi szüli a mesterséges fényt? A tűz!

- Nem a tűz! Az atom, ha annyira tudni akarod. Megnyomnak egy gombot, s máris árad a fény, a meleg. Semmi füst, semmi lángnyelv, semmi faropogás. Sokkal tisztább, veszélytelenebb!

Prométheusz egy ideig komoran hallgatott, aztán felcsillant az arca.

- És a háborúk? Meg a gyújtogatók?

- Sugarakkal háborúznak - mondta a keselyű -, egy szép, láthatatlan sugár, és porrá omlik egy ház, egy város, egy ország. Semmi durrogtatás, semmi füst, csak steril por. A gyújtogatás elfelejtett, elavult módszer. Még a tűzoltóság is megszűnt. Még az önkéntes csapatok is. Nincs tűzoltóbál. Önkéntes sugárvédők bálja, az van.

Prométheuszban még egyszer fölcsillant a remény.

- A tábortüzek - mondta -, bujdosók, vándorok, kirándulók tüzei!

A keselyű legyintett.

- Rég nincs. Bármely üzletben egyötvenért kapni műtábortüzet. Fény, meleg elsőrangúan garantált. Nem kell gallyat szedni, fújni, összeégetni az ujjad... egy gombnyomás, és kész. Ráadásul többször is felhasználható.

- Nem igaz! - üvöltött Prométheusz. A sziklák visszhangozták: "nem igaz, nem igaz."

- Ugyan, mit idegeskedsz? - zsörtölődött a keselyű. - Gyere, nézd meg magad!

Átballagtak ázsiai falvakon, afrikai dzsungeleken, véget nem érő nagyvárosokon. Az emberek megbámulták őket. Egy keselyű meg egy láncait csörgető, meztelen ember. Hm. Dél-Amerikában kitűnő ajánlatokat kaptak egy cirkusztól. Ausztráliában büntetést fizettek közerkölcs elleni vétség, Európában csendháborítás miatt. Mert Prométheusznak nagyon csörögtek a láncai. És nagyon meztelen volt. A tüzet az emberek nem ismerték. Micsoda? - kérdezte valamennyi, és bambán rázta a fejét. Tűz, fire, ogony, feuer. Nem, ilyen szó nincs is.

- Hehe - röhögött a keselyű, Prométheusz meg vadul csörgette láncait.

Egy tengerparti ódon városkában találtak egy öregembert.

- Még ezt az egyet kérdezzük meg! - kérte a keselyűt Prométheusz. A keselyű bólintott.

- Tűz - ismételte a szót az öreg, és értelmes fény villant a szemében. - Ott - mondta -, az a nagy ház!

A keselyű alig tudott lépést tartani Prométheusszal.

A hatalmas, düledező épület homlokzatát vasbeton oszlopok tartották. A homlokzaton kissé megkopott, málladozó festékű felirat fehérlett:

TŰZMÚZEUM

- Ez az! - kiáltott Prométheusz -, oda nézz!

- Nono! - mondta a keselyű.

Nesztelenül nyíltak ki előttük a fotocellás ajtók. Hosszú, rideg folyosón baktattak végig petróleumlámpák, gyertyavégek, rozzant kandallók halmai között. Nagy, vitrinekkel teli terembe értek, Prométheusz boldogan rohant az elsőhöz, arcát az üveghez szorította. Pásztortűz - ezt írták a vitrin alá. Bent egy nagy szarvú bika és egy botjára támaszkodó kalapos, csizmás ember lobogó pásztortüzet bámult.

- Tűz! - kiáltott boldogan Prométheusz.

- Föstött - mondta a keselyű.

Prométheusz a pásztortűzre meredt, arca elé kapta a kezét. A tűz nem élt, mint ahogy viaszból volt az ember és a bika is. Sorra rohant a vitrinekhez. Kazántűz, kandallótűz, tábortűz, tűzvész, kovácstűz, futótűz...

- Festve, villanykörte, cinóber, optikai csalódás - kommentálta valamennyit szakszerűen a keselyű.

Mire a terem végére értek, Prométheusz haja megfehéredett.

- Még ott! - kiáltott aztán.

Az egyik sarokban kicsi üvegbura állt, amilyennel a fűszeresek takarják le az élesztőt. Alatta cédula: "Belső tűz". A bura alatt nem volt semmi, a keselyű rekedten felnevetett.

Prométheusz ekkor fölkapta a fejét, a fogát összeszorította, az álla kemény lett. Elhatározta, hogy újra fölmegy az istenek birodalmába, és ellopja a tüzet.

Az épület előtt búcsúzáskor a keselyű így szólt:

- Tudom, hogy megint el akarod lopni - gunyorosan nevetett -, csak azt mondd meg, hogy minek! A májad úgyis olyan már, mint a darált mák!

Prométheusz aznap éjszaka mégis ellopta újból a tüzet. Égő fáklyával rohant végig a földön, olyan volt, mint egy látomás. Az emberek boldog ámulattal nézték, és felkiáltottak: Tűz!

 

A TAXI

A sofőr, akire ezen az éjszakán rányitottam a taxiajtót, nem volt már túlságosan fiatal. Aszott proletárarcát mély, inkább függőleges ráncok barázdálják. Proletárráncok. Mintha a parányi árkok mélyére kimoshatatlan olajüledék rakódott volna. A szeme pillátlannak tűnik, az orr keskeny nyergén alig látható horpadás. A haja gyér, gondozatlan, látszik benne a nyilván koszos, törött fogú fésű nyoma, zsíros szálak négyes-ötös csoportokba rendeződve, hamuszürke sínekként húzódnak feje búbja felé. Arcán viseli életrajzát. A nyomorult, függőfolyosós, húgyszagú, száradó ingekkel, gatyákkal föllobogózott, gyártövi bérházat, ahol született. A szutykos műhelyt, ahol gyermekkorában a rozsdás drótok, olajtól csöpögő anyacsavarok, nittszegek és pléhdarabok közt matatott. Az arc megőrzött még valamit a mester ütésre lendülő keze láttáni félelemből s a sunyi örömből is, amit az első kuncsaft becsapása okozott. Tág pórusú bőre savanyú, sárgás fénnyel homályló kültelki kocsmák párájából is őriz egy leheletnyit.

Egykedvűen várja, hogy megmondjam a címet.

Elnyújtózom mellette az ülésen, csendes káröröm bizsereg bennem. Most majd morcan, ellenségesen néz rám. A visszafelé útra gondol, amit üresjáratban kell megtennie. Húsz kilométer.

A katonai repülőtérről visszafelé nemigen akad utas.

Persze mondhatná azt is, nem visz ki, neki nem éri meg. De nem meri. A káröröm a fejbőrömet bizergálja. "Ki tudja, ki ez a pasi, aki éjszaka a katonai repülőtérre hajtat?" - erre gondol majd. Azért, amikor a szavak - "katonai repülőtér" - kihullanak a számon, várok tőle egy kutató pillantást semmitmondó, kockás ingemre, szürke, gyűrött nadrágomra.

De rám se néz. Indít. Elmaradnak a belváros neon utcái. Egy híd karcsú íve. Gyárak, külvárosok. Már erdőben járunk, a fák törzse a reflektorfényben megannyi fehér villanás.

- Visszafelé nem lesz utasa - mondom.

Csak egy pillanatra néz rám, most látom először egyszerre mind a két szemét. Egykedvű, majdhogynem gúnyos. Most látom csak - mintha az egyszerre látott két szem anód és katód sugara lámpát villantott volna bennem. -, hogy első látásra mennyire félreismertem, mennyire nem hatoltam arca belső rétegeibe. Valami különös finomság bukik ki a ráncok közül, valami szóval ki nem fejezhető. Ha most előadásba kezdett volna a görög művészet arányosságáról, a kvantummechanikáról vagy a zen-buddhizmus lényegéről, egy pillanatig sem csodálkoztam volna.

Lopva a profiljára pillantottam.

Most nem volt rajta semmi fény, semmi ellengő.

Düh fogott el - magam sem tudom, miért.

Valamivel meg kellene bántanom, dobolt bennem. Meg kellene aláznom.

Fensőbbségesen ült mellettem, mint egy lenyűgöző arányú, görög szobor, mint maga a görnyesztő súlyú kvantummechanika, mint a mindent lecsupaszító zen-buddhizmus.

És hazudni kezdtem.

- Micsoda ostobaság ez - mondtam -, csak rohan, rohan alattunk az aszfalt. Hiába pörögnek a kerekek, hiába nyomja a gázt. Ide vagyunk ragasztva a földhöz... Értelmetlen rohanás! - Itt hatásvadász szünetet tartottam. - Bezzeg amikor mi elemeljük a gépet a kifutópályáról! Az orr az ég felé fúródik...

Semmi közöm a repüléshez. A katonai repteret azért mondtam, mert oda pár száz méterre lakik a szeretőm. Véletlenül. Ugyanúgy lakhatna a vágóhíd mellett is.

A sofőr meg se rezzent.

- Akkor, amikor már a gép felemelkedett, értelmet nyer néhány száz méteres földön rohanás - folytattam dühösen. - De így?! Mint egy rossz vers! Aszfalt, aszfalt, aszfalt.

Megint rám nézett. Mintha mosoly villant volna az arcán. Ebben nem vagyok biztos. Inkább kopott ínyből kisárgálló fogak rémlenek. De lehet, hogy az is régebbi emlék.

Előrehajolt. Rátaposott a gázra. Az öreg Warszawa nekilendült, a sok vihart látott karosszéria berezgett. A sofőr egy aprót nyögött, hátradőlt, s szép óvatosan elemelte a kocsit az útról. A kerekek surrogása megszűnt, sóhajtva ellebegtek mellettünk az útmenti fák koronái. Görcsösen kapaszkodtam az ülésbe, és ámulva néztem a város felszikrázó, elektromos csillagait.

Azóta itt keringünk a kivénhedt taxival a város fölött. A sofőr nem néz rám. Szólni sem szól semmit.

 

ÁLLATTÖRTÉNETEIM

Ha majd gazdag leszek, tartok egy kutyát. Kertes, családi ház gyümölcsfákkal, vaskerítéssel, otthon mindig fölveszi valaki a telefont, és a hentes jól ismer bennünket... szóval gazdag leszek. Tulajdonképpen azért akarok gazdag lenni, hogy tarthassak egy kutyát. Skót juhász lesz, méltóságteljes, bozontos, már a nevét is kitaláltam: Sir Arthur MacKinley. Csodás kutya lesz, mindenféle mókás és nem mókás rendkívüliségekre alkalmas. És persze: írni fogok a kutyáról. Állattörténeteket. Pokolian szeretnék állattörténeteket írni. De hát jóisten, mikor lesz még az! Sir Arthur MacKinley fölmérhetetlen távolságra ül tőlem. A Gergely utcai hentesnek fogalma sincs, ki vagyok, mindazonáltal, az albérletem tágas és kényelmes.

Hogyan is írhatnék állattörténeteket?

Hacsak Szerdahelyi Lajosról nem írok. Az ám, Szerdahelyi Lajos!

Nem is tudom pontosan, hogyan kezdődött. Tény, hogy Szerdahelyi Lajos egy szép napon megjelent. Akkor még neve sem volt - névtelenül átkoztam szegényt, ősi indulatszavak buggyantak ki belőlem. Otthon azonnal lerántottam a nadrágomat, és vadul lebegtettem a fürdőkád fehér katlana fölött. Szerdahelyi Lajos a jobb nadrágszáramba fészkelte magát, a térd és a boka közé, különös előszeretettel tüntette ki a zokni szegélye fölötti karimát és a térdhajlat lágyabb mezejét.

Árgus szemmel figyeltem, mikor pattog a kis fekete pötty a mérhetetlen, fehér fürdőkádprérin, hogy végre kéjes élvezettel ráereszthessem a vizet. Nem volt ment némi szadizmustól az elképzelés, ahogy kétségbeesetten küszködik a lefolyó szörcsögő örvényében, s percek múlva már a főcsatorna bűzös poklában úszik.

Röhintettem is kettőt.

De Szerdahelyi Lajosnak aztán lebegtethettem! Meglapult a nadrágvarrás biztonságot adó fedezékében.

Nem tartozott az agresszív bolhák közé. Szolid, rendszerető, példamutató életű bolha volt. Délelőtt tízkor reggelizett, kettőkor löncs, délután némi kis sétával egybekötött szabadfoglalkozás, este a boka tájékáról könnyű vacsora. Két nap múlva már megvolt a neve. S egyszer délután kettőkor a Körúton elfogott a félsz: semmi mozgás a jobb nadrágszáramban. Úristen, elvesztettem Szerdahelyi Lajost! De nem, fél háromkor szerényen megmozdult. Elszunyókálhatott.

Éjszakára mindig tisztességesen a nadrágszárban maradt, gondolom, vizsgálgatta a szövetet összefogó cérnaszálakat, tornázott egy kicsit és aludt. A reggeliig.

Szerdahelyi Lajos bevonult a családba, számon tartott személyiség lett. Jesszus, mondta egyszer a húgom, mikor vakaródzni kezdtem, ennyire elszaladt az idő? Tudta, két óra van, Szerdahelyi Lajos ebédel.

Aztán persze... sajnálom, egy bolha maradjon bizalmatlan. Egy délután a legnagyobb lelki nyugalommal mászott ki szabadfoglalkozás közben térdemen átvetett jobb lábszáram szabad térségeire. Akkor láttam először. Semmi pöffeszkedő rest kövérség; szép filigrán, világosbarna, kellemes külsejű bolha volt.

Mikor elpattant két kegyetlen körmöm közt, összeszorult a szívem. Szomorúan bámultam a hamutartó limlomjai közé, ahol szétlapított teste eltűnt.

Később megbántam, hogy nem egy szép tiszta papír közepén szenderítettem jobblétre. Körülkeríthettem volna tintával, s odaírhattam volna: Itt nyugszik Szerdahelyi Lajos.

Bár ez se lett volna jó.

Ezt Gerzson óta tudom.

Gerzsonnal eleinte egykedvűen szemléltük egymást. Azt hittük, soha nem zavarjuk egymás köreit. Ez más oldalról persze azt is jelenti: nem hittük, hogy valaha is összebarátkozunk.

Gerzson nagy szorgalommal szövögette hálóját az ágyam fölötti sarokban, megfigyelésem szerint soha semmit sem fogott, a jó ég tudja, miből élt, mindenesetre ott lakott már egy hónapja. Mondom, nem történt köztünk semmi különös, mindössze egy este mondtam neki, ha éjszaka meg találna csípni, hát nem tudom, mit csinálok vele. Gerzson erre olyan megbántottan hallgatott, hogy elszégyelltem magam. Ne haragudj, Gerzson - mondtam, s tulajdonképpen akkor derült ki, hogy Gerzsonnak hívják.

Egy reggel méla, mozdulatlan lustaságba dermedve ültem az ágyam szélén, tűnődve, melyik cipőmet húzzam föl előbb (a lusta embernek tökmindegy, min tűnődik, csak mozdulnia ne kelljen), s mikor végre nagy nehezen megmozdultam, kiderült: Gerzson a fejemhez kötötte a fonalát. Összekötött a mennyezettel. Ki tudja, mióta várt erre az alkalomra, hogy végre felfedezzen egy, az ágy egyhangú síkjából kiemelkedő, szilárd pontot, ahova az alapszálat kötheti. Nyilván valami félelmetes hálólabirintust tervezett, úgy képzelte, beszövi az egész szobát, csodálatos pókháló katedrálist épít. S ekkor, bumm, felállok. Óvatosan fejtettem le tarkómról a szálat, Gerzson ijedten menekült a mennyezet felé, abban a pillanatban biztos csalódott a világban, amely durva gesztusaival foszlányokra zúzza a pókzsenialitást.

Azt hittem, Gerzson többé nem kísérletezik. De kísérletezett. Akárhányszor elanyátlanodva, félálomban ücsörögtem az ágy szélén, Gerzson serényen összekötött a mennyezettel. Gondolhattam volna arra is, hogy mindez lustaságomat kipellengérező ironikus pókgesztus, de valahogy ez akkoriban eszembe sem jutott.

Megszoktuk ezt a szertartást, Gerzson később már nem is menekült olyan vehemensen, mikor kénytelen-kelletlen széttéptem a nagy mű alapfonalát. Tökkelütött módra csak hetekkel utána jöttem rá: a nagy mű már kész, ezek a reggeli fonálláncolások egy pók barátságának kézzelfogható jegyei. Akkor is, ha nem azok.

Félálomban egy pókfonállal összekötve a mennyezet különleges világával, gyakran támadtak kényszerképzeteim. Ám keljek föl, menjek, tegyem a dolgom, de azért hagyjak ott magamból egy részt, valami ki-tudja-milyen szilárd vázat, amihez egy pók örök időkre bízvást hozzákötheti a fonalát. Az ember félálomban sok lehetetlent kigondol.

Aztán meglátogatott egy lány, a szobám egyszeriben barátságossá vált tőle, a falon fények úszkáltak. Rögtön fölkiáltott: "Jaj, egy pók!" "Persze - mondtam -, Gerzson." Nem tűnt fel neki, hogy a pókot Gerzsonnak hívják. Azt mondta: "Nem maradok egy pókkal egy szobában!" Mondom: Gerzson a barátom, minden reggel összeköti a fejemet a világmindenséggel. "Ne hülyéskedj!" - mondta a lány. Elszomorodtam. Azt hittem, a fényesség, ami vele jött, most rögtön elmúlik. De nem múlt el. "Csapd agyon" - mondta. Ráztam a fejem, Gerzson akkor még azt hihette, nem árulom el. Persze elárultam. "Én kimegyek - mondtam -, csapd agyon, ha akarod." Most már tudom, ez nagyobb bűn volt, mintha saját kezűleg öltem volna meg.

Kívülről hallottam a csattanást. Gerzson egy pacni volt a falon, nyolc lábából hat lehullott, a maradék kettő segélykérően simult a mészre. A lány le akarta piszkálni, de nem engedtem. "Egy döglött póktól csak nem félsz?" Azt mondta: nem.

Így aztán Gerzson azóta is itt van.

Sir Arthur MacKinleyről bizonyára szebb történeteket írhatok majd.

 

ELKÉSETT FÜTTYÖGETÉS

Hát fura egy alak volt ez a Szarvaspataki - őt adták mellém, hogy kísérjen el a szállodába.

- Sváb vagy, mi? - kérdeztem tőle. - A svábok magyarosítanak ilyen marhaságokra, hogy Szarvaspataki, Vérhalomkői meg fityfene.

- Hehe - heherészett, és a hátamra vágott -, te meg Kis vagy. Bár az se rosszabb. Egy s-sel, vagy két s-sel?

- Eggyel.

- Bruhaha - röhögte -, mégis rosszabb!

Megállt egy koszos cipőkirakat derengő fényében, kihízott, egygombos zakója feszült a pocakján, s most vettem észre, hogy bokán felül érő hajtókás nadrágot visel. Csupa eldobni való, kinőtt holmi. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy maga Szarvaspataki semmivel sem különb ruházatánál, csak éppen senkinek sem volt még érkezése szemétdombra hajítani őt.

A feje azonban más volt. Szókratész-fej, de pohos, germán kiadásban, kis, tömpe orra csupa szenvedés, s a szőke, borzas haj is, ahogy körülfolyta feje teteje pihés kopaszságát, hát az is valami megejtő volt. Különösen ott, annak a vacak kirakatnak a fényében.

- Te Kis, te megkedveltél engem. Ne is tagadd - mondta, és bizonytalanul magasba emelte a jobb keze mutatóujját.

- Aha - morogtam, és a sarok felé indultam, mert valami kocsmafélének fényei villogtak arra.

- Kocsma hát - rivallt Szarvaspataki -, a csapos puszipajtásom!

- Minden csapos ebben a porfészekben, mi?

De ügyet sem vetett a közbeszólásra.

- És miért kedveltél meg? - kérdezte. A hangja elvékonyodott, tömpe, látszólag mozgékonyságra képtelen orra úgy rezgett, mint egy angóranyúlé.

Muszáj volt végiggondolnom, hogy miért is kedveltem meg. Ott ült a többi nagykutya között. Azok piszokul rázták a rongyot. Hogy így, Kis elvtárs, meg úgy. Ez meg csak kopasz volt.

- Azért, mert kopasz vagy - mondtam.

Sértődötten rám nézett. Meg tán mérgesen is, mert az orra megkeskenyedett.

Elvékonyodott hangon, majdnem suttogva mondta:

- Marháskodsz!? Most marháskodsz velem!?

- Mi van? Buzeráns vagy te!? - kérdeztem tőle dühösen.

- A nagyanyád! A jó nagymamikád, az! - sziszegte, és megállt, nekitámaszkodott egy villanyoszlopnak.

- Pedig hát a kopaszságod miatt - mondtam neki bocsánatkérően. - Olyan magától értetődően viselted a kopaszságodat a sok handabandázó, válltöméses frizurakirály között.

Kutyaként nézett rám a villanyfa mellől. A szempilláját így árnyékban lehetett látni. Fényben nem. Olyan szempillája volt, mint egy kese kocának.

- Hát ezt elhiszem - mondta lassan -, látod, ezt elhiszem.

És mentünk be a kocsmába.

Itt újra nem lehetett látni a szempilláját. A szemöldökét se nagyon.

- Szteletem, Rudi úr - ordibált a csapos Szarvaspatakinak, és felém bökött -, neki is?!

Bólintott.

A csapos elénk csúsztatott a lucskos bádogon két konyakot meg két pohár sört.

Szarvaspataki gyanakodva rám pislantott.

- Komolyan mondtad, ezzel a kopaszsággal?

Éppen csak ránéztem. Ebből megtudhatta, hogy komolyan.

- Még egyszer - mondta a csaposnak, és lenyomott a pult meg a fal közé egy söröshordóra. - Mesélj magadról valamit. Valami fontosat!

- Ne hülyéskedj! - mondtam, és lóbáltam a kezemben az üres söröspoharat.

- Nem hülyéskedek - az orra megint, mint a nyúlé.

Tudtam, hogy mesélni kell valami fontosat.

- Egy spinkónál voltam egy hete - mondtam -, a férje éppen Angliában van. - Elhallgattam.

- Na! - biztatott.

- Lehet, hogy nem is fontos.

- De az - mondta határozottan -, igenis, fontos.

Megtekert nyakkal néztem egy darabig, a poharat se lóbáltam. Honnan a francból tudja, hogy fontos? Mert az volt.

- Na igen, és füttyögettek meg hujgattak a srácok a ház előtt. Szemben valami kultúrház van. Beatzene meg ilyesmi... annak a nőnek nagyon szép combja volt. Mint az alabástrom.

- Mint micsoda? - kérdezte mohón.

- Alabástrom.

- Az milyen?

Bambán néztem rá. Elröhintettem magam.

- Nem tudom. Az anyja keservit, fogalmam sincs, milyen az alabástrom!

Tényleg nem tudtam, az jutott róla eszembe: alabárd.

- Nem baj - legyintett -, folytasd.

- Feküdtünk egymás mellett. A falak sárgák voltak. Szórt fény... azt hiszem jó nő... "Mi van veled?!" - kérdezte. "Nem hallod, füttyögetnek" - mondtam. "Kis hülye huligánok - válaszolta -, ide járnak hacacárézni..." Egy bérházban voltunk a második emeleten. Magamra kaptam egy fürdőköpenyt, és kióvakodtam a loggiára. Három srác állt a kultúrház előtt, és füttyögettek. Semmiért, csak úgy bele a vakvilágba. Szép, loboncos hajú srácok. Igaz, este volt már, sötétedett, lehet, hogy nem is voltak loboncos hajúak. Én meg ott álltam a loggián, trotyakosan, igaz, a térdemben, a mellemben, a csontjaimban egy jó nagy szeretkezéssel. De azért trotyakosan. Ezek meg füttyögettek ott. Leüvöltöttem nekik: "Mi az, srácok, nincs nőtök?" De csupa szeretetből, azért mert szerettem volna köztük állni... Azt hiszem. Azok ott lent abbahagyták a füttyögetést, és az egyik fölkiabált. "Tökfej!" - azt kiabálta. De én biztosan tudom, hogy szeretetből.

- Egész biztos - mondta áhítattal Szarvaspataki.

- A nő meg őrültezett, és rángatott befelé. "A szomszédok, a szomszédok!" - lihegte. Én meg már nem akartam mellé feküdni. Irtózatosan szerettem volna ott lent füttyögetni meg hujgatni a srácokkal.

- De visszafeküdtél - mondta szomorúan.

Elhúztam a számat. Hát persze, visszafeküdtem.

Kint az utcán a vállamra tette a kezét. Bár ez kényelmetlen lehetett neki, mert jóval alacsonyabb volt nálam.

- Kerülünk egyet, jó?

- Tőlem, akár ne is mondtad volna, úgysem tudom, merre van a kosz szállodátok.

- Nono - mondta -, új szálloda - és a vállamra csapott.

Egy ramaty mellékutcában állt meg velem, kétszintes, szemmel láthatóan új családi ház előtt. Az ablakból tompa fény szüremlett a fejünkre. Most megint meghatóan volt kopasz.

- Hehe - rötyögött rám kislányos szemérmesen, és négy ujját a szájába dugta. Füttyentett... fittyfiufütty... csak úgy harsogott. Én meg mint egy oroszlán: hujuuhuhuj! Ő is. Erre én füttyögettem. Zenebona, gilingalang!

Az ablakon kihajolt egy férfi. Fürdőköpenyben.

- Trógerok! Rohadt huligánok! Takarodjatok!

Nekem üvöltött, félhangosan mondta, mint aki nem akarja ezt a szerencsétlen, szétcincált csendet háborgatni.

- Tökfej! - üvöltötte neki Szarvaspataki.

- Vén, kopasz állatok! - kiabálta amaz, most már ügyet sem vetve a csendre.

Mi meg futóra, neki a sötét utcának.

A saroknál lassítottunk. A futástól kalapált a szívem, fú, de öreg vagyok! Ezt akartam mondani. De nem szóltam. Nézem ezt a marha Szarvaspatakit. Sír. A jó fenébe! Egy darabig ballagtam mellette, aztán a vállára tettem a kezem.

- Süket, hát miért nem mondtad? - morogtam szelíden. - Valami nőd lakik ott? Szeretőd? Feleséged?

Óvatosan kihúzta magát a kezem alól.

- Nincs nekem senkim - mondta -, nem is volt soha. - És barátságosan a hátamra paskolt. - Jó srác vagy. Isten bizony. Az a fényes ott a szálloda.

Ezzel otthagyott.

 

RÉSZEGEK

A fickó egy szögletes orrú lánnyal ült. Bár meglehet, hogy én voltam részeg. Esetleg a szögletes orrú lány is velem volt. Nem tudom. Mindenesetre együtt ültünk ezzel a fickóval.

Szeretném elmondani az arcát. Persze... az ő arcát vagy az enyémet? Szóval azét, aki a szögletes orrú lánnyal ült. De a szögletes orrú lánnyal ülő férfi arca nem elmondható. Arc. Ennyit mondhatok róla.

- Van egy kitűnő barátom - szólt az Arc -, bizonyos Sándor. Ő már megmondta.

- Milyen Sándor? - kérdezte a másik.

- Petőfi. Petőfi Sándor. Ő már megmondta. A harc hiábavaló, de harcolni kell. Csak a harc, amely úgyis hiábavaló, az az egyetlen, ami nem hiábavaló.

- Na jó - mondta a másik -, valamelyikünk részeg.

A szögletes orrú lány mellől mondta vagy vele szemben? Nem tudom.

Na igen, Petőfi Sándor! Van egy ilyen fiú, akit agyonszúrtak. Lándzsával, dárdával, pikával, vagy ilyesfélével.

- Ez persze nem fontos.

- Micsoda?

- Semmi - ordított.

Csak tudnám, hogy ő volt a szögletes orrú lánnyal vagy én. Mert ez az ordítás más így és más úgy. S különben is: melyikünk ordított?

- Évekig laktam ott - mondta.

Tudtam, hogy ez már más ügy, egy nagy ugrás a barátjától (Petőfi Sándor vagy kicsoda) - szóval évekig lakott valahol. Úgy mondta, ahogy az albérletben lakók szokták mondani. Ennek, hogy "laktam", nem volt sok hitele.

Pedig hát ott laktam. Albérletben. Ezt igazolhatja könnyedén a szögletes orrú lány.

- És én soha - folytatta, és mondott még egy hosszú, kacskaringós mondatot, de nem figyeltem oda. Csak annyit jegyeztem meg: "És én soha".

Figyelmesen nézett rám.

- És te soha - mondtam az odafigyelők egyetértő ábrázatával. De ez hazugság volt. Az odafigyelés is meg az egyetértés is. Ebben persze nem vagyok biztos. Attól függ, melyikünk ült a szögletes orrú lánnyal.

- Te állat - mondta -, de nagy állat vagy!

Meg kellett volna sértődni, de kinek van ereje megsértődni, amikor olyan igaz. Nagyon is igaz. Meg részeg is az ember. S ráadásul nem sértődős részeg.

- Minden albérletben képek lógtak.

Lógnak, általában lógnak. A képekre ez a legjellemzőbb - gondoltam akkor -, hogy lógnak.

- Két évig laktam a Ferdeszájú Márikánál.

Jó név, nagyon jó név. Ferdeszájú Márika! Biztos nem is így hívták. Ahhoz túlságosan jó név.

- Kovács Ilona volt hivatalosan, igaz?

Elhúzta a száját.

- Ferdeszájú Márika! Mit is mondtam?

- Hogy két évig laktál nála.

- Igen, és a képek!

- Képek lógtak a falon.

A szögletes orrú lány felállt. Valahova el kellett mennie. De látszott rajta, hogy visszajön. Mert nem volt teljes az öröm attól, hogy felállt. Aki véglegesen el akar menni, az nem így áll fel.

- Azt kérdezte tőlem: Ön, ugye, albérlő? Mondom: igen. Fehér köpenyt viselt. Vagy kéket. Milyen ágya van? - kérdezte erre. Röhögni való. Arra gondoltam, olyan ágyam van, amelyikben mindig nyirkosak a lányok. Bár ez képtelenség. Valamennyi lány nem lehet nyirkos.

A másik arra gondolt, hogy érdekes, ez a szögletesorrú is mindig nyirkos.

Hogy ki gondolt erre, ő vagy én? A fene tudja, melyik volt a szögletesorrúval.

- Nyirkosak - kiáltottam.

- Igen, de neki nem ezt mondtam. Azt mondtam neki: barna ágyam van. "Biztos benne?", kérdezte ő. Nem, mondtam, nem vagyok biztos, lehet, hogy fekete.

- Fölöslegesen röhögött - mondtam kisegítőleg.

- Nem fölöslegesen, fölényesen - emelte fel az ujját a másik -, nagyon fölényesen. És azt kérdezte: "Vannak képek a szobában?" Vannak, mondtam. "Milyenek?", kérdezte ő. És gondolkoztam és gondolkoztam.

- Nem jutott eszedbe.

- Nem.

- Két éve laktál ott.

- Igen, két éve.

- Jó, nem emlékeztél, hát nem emlékeztél!

A szögletesorrú visszajött, odaült amellé, akivel volt.

- A skót viszki itt harminchárom forint - mondta egyikünk. Valószínű, az, aki nem a szögletes orrú lánnyal ült.

- És mit gondolsz, mit csináltam? - kérdezte, rá se bagózva a skót viszkire, az, amelyik albérletben lakott.

- Fogalmam sincs - mondta a másik.

- Hazamentem, és megnéztem a képeket.

Egy rózsaszín ruhás pincérlány skót viszkit hozott. Nagyon szép, látszólag szánalomra méltó lány volt. De egyikünk sem merte megszólítani, hátha a hangjából kiderül, hogy nem is szánalomra méltó.

- Szóval megnézted.

- Igen. Két évig nem vettem észre. De akkor megnéztem. Egy macska ült a képen. Kicsit bandzsa macska. Nagyon fehér. És jobb felől mellette egy gyümölcsöskosár. Almákkal, körtékkel. Minden almán jól látszott a fény.

- És a körtéken?

- A körtéken? - kérdezte elgondolkozva. - Miféle körtéken?

- Még kérjél skót viszkit - mondta a szögletes orrú lány.

Az, amelyikünkkel volt, intett a rózsaszínruhásnak, és azt mondta:

- Még egy skót viszkit! - aztán ránézett a másikra, és megkérdezte: - Van pénzed?

Nevetséges. Egy fél deci skót viszki csak harminchárom forint. Kibírják. Kibírjuk. Kibírom. Egynapi keresetemből majdnem három skót viszkire telik. Ámbátor a Makk Bikában hétért kapsz egy fél konyakot. De oda a szögletesorrú nem jön be. Az ám, melyikünkkel is volt?

- És?

- Mit és?

- A képek.

- Ja. Attól kezdve megjegyeztem ezt a képet. A barátom, Mihály...

- Csokonai Vitéz - vetette közbe.

Elmerengve rám nézett.

- Kicsoda?

- Csokonai Vitéz Mihály.

- Nem. Egy másik, Borbás Mihály.

- Tudhattam volna - mondta a másik.

- Nem tudhattad volna.

- Na jó, nem tudhattam volna.

- De igenis, tudhattad volna, mert te vagy az a Borbás Mihály.

Ordított.

- Vagy te - mondtam én békítőleg.

- Lehet, persze, lehet, hogy én.

- Mit mondhatott Borbás Mihály?

- Hogy felejtsem el. Hogy ne gondoljak arra a képre ott az albérletben.

- Igaza van - mondta a másikunk -, Borbás Mihály, akár te vagy, akár én, egy észkoncentrátum.

- Persze hogy igaza van, de hogyan felejtsem el?

- Két évig észre sem vetted.

- Itt van - ütögette a tarkóját -, milyen agy ez, hogy kitörölhetetlenül őrzi a gyümölcstálas macskát!

- Még skót viszkit - mondta a szögletesorrú.

A pincérlány rózsaszínűen odalebegett. Még szánalmasabb volt, mint valaha.

- Magával szeretnék élni - mondta neki valamelyikünk.

Elképzeltem, ahogy este fáradtan hazajön a pincérlány, és az ölébe hajtom a fejem.

A pincérlány nem értette. Látott már máskor is részegeket.

- A macskának durung lába van, jól láthatóak rajta a karmok.

- Nincsen macska tövis nélkül. Felejtsd el! A méregzöld biliárdasztalra emlékezz s a vörös falakra.

- Azzal a képpel sohasem éltem együtt.

- Akkor is rá emlékezz.

Fölugrott, körülrohanta az asztalt.

Egy hosszú úr jött oda, a nadrágján fekete csík. Ahogy a tábornokoknak vörös, neki fekete. Valamit mondott. Talán azt, hogy nem kocsma ez. De látta, hogy skót viszkit iszunk.

- Hát miféle agyam van nekem - mondta emez, már az asztalnál ülve -, hát miféle agysejtek vannak ebben a rohadt koponyában! Megőrzik azt a gyümölcstálat meg azt a szörnyű macskát. Hát miért ítéltettem erre?!

- Még skót viszkit - mondta a szögletesorrú.

A pincérlány már tűnőfélben lebegett körülöttük a rózsaszín ruhában.

- Magának van otthon képe? - kérdezte tőle.

- Milyen képem? - csodálkozott a pincérlány.

- A falon, a falon lóg kép?

Megrántotta a vállát.

- Hát nem tudok ettől megszabadulni! Miféle istenverés ez? El akarom felejteni!

- Sohasem felejted el - mondta kárörvendve a szögletes orrú lány -, sohasem!

Pedig biztos oda sem figyelt. Csak látta: valaki üvöltve kesereg, mert nem tud valamit elfelejteni. S erre kárörvendően azt mondta neki: Sohasem felejted el!

S igaza van! Oda se figyel, és igaza van!

A macska a gyümölcstállal. A művész szemből ábrázolta, mert oldalról nem tudott macskát festeni.

- Szereted ezt a pincérlányt?

- Szeretem. Nagyon szeretem.

- Őmellette el tudnád felejteni albérleted festményeit?

Nem tudtam (vagy nem tudott) válaszolni, mert a szögletes orrú lány éktelen vihorászásba fogott, s az, amelyikünk vele volt, ettől elszégyellte magát.

 

SIMF, A FÜST

Az embert, aki becsöngetett, enyhe naftalinszag lengte körül. Simf bárgyún állt vele szemben a félig nyitott ajtóban - zavarban volt, mert tévénézés közben vajas kenyeret rágcsált, és még nem tudta lenyelni az utolsó falatot. Rágogatott hát, s hebegve kérdezte:

- Mi tetszik?

- A zongora miatt jöttem - mondta az ember, és Simf azon tűnődött, vajon a lehelete vagy a ruhája naftalinszagú-e? Valószínű mind a kettő - gondolta, s szolgálatkészen szélesebbre tárta az ajtót. A férfi könnyed - túlságosan is könnyed - léptekkel átlibegett az előszobán, s benyitott a szalonba, ahol Simfék büszkesége, a páncéltőkés, fekete hangversenyzongora állt. Bő fekete talárban volt ez az ember, aki a zongora miatt jött, s amikor Simf a nyakára nézett, olyan érzése támadt, hogy száraz, tág pórusú bőre is naftalinnal van átitatva.

A felesége kikukkantott az előszobába, kérdően nézett az ajtóban tétovázó Simfre.

- Az ember - mondta Simf -, a zongora miatt. - Végre sikerült lenyelnie a falatot.

- Miféle ember?

- Talán te hívtad. Nem?

- Megőrültél? - kérdezte az asszony, erre Simf is megélénkült, egyszerre léptek be a szalonba. A fekete taláros a felnyitott zongora mellett állt, valami szerszámmal a húrok közt matatott, majd abbahagyta, a klaviatúrához lépett, leütött egy billentyűt. A hang rekedten kotkodácsolt elő a hangszerből, a taláros feléjük fordult, és elégedett mosollyal mondta:

- Menni fog!

Újra visszalépett a húrokhoz és a szerszámához.

Simfné kiáltani akart, hogy hiszen most hangoltatták a zongorát, de bennakadt a szó, észrevette, amit Simf már korábban is sejtett, hogy a taláros lába járás közben nem érinti a padlót, súlytalanul lebeg, akár a füst.

- Menni fog - ismételte meg az ember, feje bent a zongorában, mintha el akarná harapni a húrokat, hallatszott az elernyedő drótok mélyülő nyöszörgése.

- Csinálj hát valamit! - mondta kétségbeesetten Simfné, és kirohant a szobából.

Simf könnyed léptekkel a zongorához ment - majdnem olyan könnyeden, ahogy a taláros járt, bár a padlótól azért nem tudott elszakadni -, végigfuttatta ujjait a billentyűsoron, a zongora őrült, reszelős hangokat hallatott, a leeresztett húrok jóval az ütés után is pöngtek, reményteljes hangzavar töltötte be a szobát.

- Ó - mondta Simf -, de hiszen ön...!

Az ember egy pillanatra abbahagyta a munkát, Simfre pillantott, Simf, mintha most jutott volna tudomására, hogy megnyerte a főnyereményt, megtántorodott, kivörösödött, szeme is, szája is O betűt formázott.

- De hiszen ön...! - nyögte boldogan.

- Igen - mondta az ember -, a zongoralehangoló vagyok.

A zongoralehangoló elég sokat kért a munkáért, de Simf alku nélkül rohant át a gardróbba - az asszony ott tartotta a pénzt a fehérnemű között -, földre szórta az ingeket, törülközőket, lepedők fehér pillangói röpködtek körülötte, ó, micsinálsz, micsinálsz, sikoltozott az asszony, de Simf rá sem hederített.

- Az abszolút hallást is meg kell fizetni - mondta. Neki abszolút hallása van, egyetlen jó hangot sem hagyott.

Az örömtől meg-megtört a hangja, a bankjegyköteggel átrohant a zongoralehangolóhoz. A taláros - markában a pénzzel - körülnézett.

- Nagyon jó belső szerelőket tudok - szólt. - Elektromos, asztalosmunka, parkett, festés... - Megmondta a telefonszámot.

- Kitűnő! - rivallta Simf, s már tárcsázott is.

- Meg kell mondanom - recsegte a kagylóba egy hang -, nem olcsón dolgozunk.

- Nem baj - vágott közbe Simf -, csak jöjjenek.

Először a festők láttak munkához fakalapácsokkal és vakarókkal, jézusmária, jézusmária, jajveszékelt Simfné, tíz évig gürcöltünk, koplaltunk, fogunkhoz vertük a garast - Simf rámosolygott: csak hadd dolgozzanak a fiúk.

A festés eltűnt a falról, a meztelen vakolatot vésték már a villanyszerelők, széles mozdulatokkal tépkedték az ablaküvegeket, az asztalosok kitépték helyükből a nyílászáró tokokat, átfütyült a házon a novemberi szél, jaj, istenem, jaj, istenem, kiáltozott Simfné, Simf szánakozva ránézett, megsimogatta, kifizette a szakembereket, és gyengéden megfogta a felesége karját.

- Gyere!

Rohanva keltek át utcákon, tereken, itt csókoltál meg először, motyogta Simfné egy parkban, vagy legalábbis valami ilyesmit mondhatott, meg talán azt, hogy erre sétáltunk valamikor, emlékszel, daloltak a hársak, október van, mormolta Simf, átszáguldottak egy aluljárón, a nyári meleg esők elől, mondta Simfné, és megszorította férje kezét, az meg biztatóan rámosolygott, szeretlek, drága, suttogta, és átvonszolta a felségét a kapun, ahol annyi hosszú órát töltött el ifjúkorában a menyasszonyától való véget nem érő búcsúzások közben.

Az apósa és az anyósa plédbe csavart lábbal ült a cserépkályha mellett, kellemes meleg szobában, minden ragyogott a tisztaságtól, ahogy szokott, fénylettek a biedermeier vázák, a bútorok tükrös felületei.

- Szeretem a lányukat - mondta ragyogó arccal Simf -, kedves mama, kedves papa, engedjék meg, hogy visszaadjam.

A két öreg felé tolta az asszonyt, mélyen meghajolt, lengette képzeletbeli kalapját.

- Boldog vagyok - mondta -, boldog! - és kirohant.

Vissza a már díszeitől megfosztott házba. Vidáman dolgoztak a tetőn a cserepezők, a bútorkereskedő kicsit sokat kért a bútorok eltüntetéséért, a koloniál dolgozószobáért különösen magas árat számított, de Simf fizetett, csak vigyék, minél hamarabb. Munkához láttak az ácsok, ledobálták a cserepektől megfosztott faszerkezetet, a szarufákat és mestergerendákat, s már jöttek is a kőművesek, röpködtek a téglák, az inasok nyakatekert dallamokat fütyörésztek, a fal fogyott, fogyatkozott, Simf pálinkát hozatott az embereknek, hogy jobban menjen a munka. Aztán eszébe jutott a diplomája, átrohant a főiskolára, hosszú, izzasztó vizsgába került, míg végre megfosztották mérlegképes könyvelői képzettségétől, az érettségi bizonyítványát már viszonylag könnyedebben minősítették semmisnek, az általános iskolai végzettség, az írás és olvasás tudományának visszavonása már szinte gyerekjáték volt.

Mire hazaért, már eltűnt a háza, az építőanyagokat elhordták, egy kertészbrigád tevékenykedett csak az udvaron, tépték a málnabokrokat, fűrészelték a gyümölcsfákat. A fű kiirtásáért különösen sokat kértek, de szerencsére Simfnek még a borsos vizsgadíjak kifizetése ellenére is maradt némi pénze.

Fújt a szél, ott állt egy szál magában a telek közepén, s rikoltozott örömében. Egy embert látott közeledni. Fekete talárban volt, a kezében szabócentit s ollót tartott. Meghajolt Simf előtt.

- Ó, persze - mondta Simf -, az úriszabó!

A taláros udvariasan megmondta, mennyiért csinál egy fazont. Simf végigkutatta a zsebeit, kiguberálta az összeget. A szabó hosszan méricskélte őt a centivel, minden méretet gondosan följegyzett egy pepita noteszba. Aztán ollójával elegánsan belehasított Simf ruhájába, és letépte róla előbb a zakót, aztán a nadrágot és az alsóneműt.

Simf meztelenül állt egykori telke közepén. Mi tagadás, fázott. Boldogtalanság és valami meghatározhatatlan utáni vágyakozás töltötte el, de olyan erővel, hogy szinte fizikai gyötrelmet érzett.

Tanulnom kell - gondolta -, megnősülni és telket venni. A telekre ház kell, a házba bútorok, zongora... - Az ég felé emelte arcát, nyüszített. Tenyerével elfedte szemérmét, és futni kezdett, a mozdulatlan levegő átforrósodva süvített mellette. Futott. Könnyedén, a lába már nem is érintette a földet. Mint a füst.

 

SZERELMES TÖRTÉNET

Egy csendeske, vékonypénzű horkolás kiment az ablakon. Sajgott, nagyon sajgott a szíve. A párkányon - hat emelet magasságban - tétován megállt, belefülelt a nehéz, nyári éjszakába, talpában kis fájdalom bizsergett, a seb, amely akkor szakadt rajta, amikor egy erőteljes lendüléssel levált Simf "ó"-formára nyitott ajkáról.

Most aztán hova legyen?

Krrr-hrrr, hallatszott felőle, ez volt a horkolás élete, hrr-krrr-hiü.

Az ágyban megmozdult a szőke nő, hopp, a horkolás megijedt, fejest ugrott a mélybe, krrr-hrrr, ellebegett a bérház nyitott ablakai előtt.

Ó, Simf, miért kellett idehoznod ezt a szőke nőt, minek? - gondolta sírósan, és kikötött a vaskerítés egyik lándzsahegyén, lobogott rajta láthatatlanul, mint egy szomorka-bomorka lidérc. - Milyen jól megvoltunk eddig, napközben jóízűeket szundítottam a melled közepében, éjszakánként meg, mint egy zászló, ziií-zuuú, a jó meleg ajkadon, aj, Simf, minek kellett neked ez a szőke nő, ez a szőke minek kellett neked? Lám, hogy fölpattant, rázott, rugdosott, Simf, csavargatta az orrodat. "Nem tudok a horkolásodtól aludni! Ne horkolj!" Pedig milyen lenge és szerény vagyok! A horkolás végignézett magán, karcsú volt tényleg, finom vonalú, éppen csak zzií-zzuú, krrr-hrrr. Alig-alig. Csendeskén.

Hű, de fázott a kerítés lándzsahegyén! Pedig hát nyár volt, meleg, fülledt gőzöket leheltek a folyondárok. Az utca meg, mint egy kiszáradt folyómeder. Nagy árnykrokodilok moccantak benne. Krrr-hrrr, a lenge horkolás ellendült a kerítésről, libegett lefelé a lejtős utcán, a hangja megborzolta a virágszirmokat.

Nem is tudta, miért arra indult, céltalan, tétova lebegéssel úszott a kerítések tövén. Félt. A tárt ablakokon az utcára áradt az álom megfoghatatlan illata, s ni csak: a horkolás mozdulatlanná dermedt. Horkolást hallott, mély, erős basszust, recsegőt, hű, hogy sivított, harákolt, hörgött, kerregett! Az ablak felé libbent, amelyen a hang kiáradt, a párkányra könyökölt. Te ég, micsoda testvér; mint egy török basa, mint egy királyi biztos, mint egy cirkuszi erőművész dagasztotta a mellét egy rézszín orr előtt.

- Krrr-hrrr, gyere velem - suttogta odakintről -, árva vagyok. Hagyd itt ezt a rézszínű orrt, hagyd itt ezt a birsalmaszagú szobát.

De amaz rá se hederített, csak a szemét villantotta oda, kotródj, tökéletlen, és még jobban düllesztett és domborított.

Megszégyenülten sompolygott tovább, most már nem szólított meg senkit, csak be-belesett az ablakokon. Látott finom csipkehorkolásokat, rikító fűrésztelep-horkolásokat, trubadúrhorkolást, selyemhorkolásokat, mozdonyhorkolásokat. Jaj, de irigykedett! Miért is kellett az a szőke nő!?

Ha akarta, súrolta a gesztenyefák lombját, ha akarta, borzolta a füveket, ha akarta, esőcsatornákba bújt (hú, hogy visszhangzott), ha akarta, felcsücsent a villámhárítók hegyére. De hát egyedül, színes-szín egyedül!

Még szerencse, hogy meglátta az alabalást. Ménkű nagy csizmáját előretolta az alabalás, a két csizmaszár, mint két ágyúcső, úgy meredt feléje, az ágyúcsövekbe lógott a lába, s folytatásként ott tornyosult a teste egy padon, a feje félrenyaklott, és a bajsza alatt egy virtuóz horkolás tevékenykedett. Igazi művész volt, vékonyka íkkel csilingelt, úkkal és űkkel dobolt, reszelt errekkel, kattogott kúkkal, fújtatott effekkel.

- Fiíúkrűeff öíkkfrúhhríhrörr - így muzsikált.

Simf horkolása odatelepedett az alabalára, elbűvölten nézte a művészt.

- Ó, ha megengednéd! - mondta kisvártatva.

- Íű mirricsorroddáát űí? - kérdezte.

- Hogy veled együtt... - suttogta reménykedve.

- Takkűarroddjjjű!

- Nem és nem - kiáltott Simf horkolása -, mától az alabalás horkolása leszek! Az övé, igenis, az övé akarok lenni!

És odatolakodott. De a másik kidüllesztette a mellét, rúgkapált, dörgött, hiába ügyeskedett Simf horkolása, sehogy se fért már az alabalás bajsza alá.

Na, zene és bona!

És, hopp, fölébredt az alabalás. Művészi horkolása huss, már be is a mellébe. Ott lapult a jó melegben.

Emez meg, szegény, kint rekedt. Visszacsücsent az alabalára. Az alabalás dörzsölte a szeméből az álmot.

- Mi? Khm! Ki? Hihaj! Én itt a városra vigyázok! Kia?

És mit tesz isten, horkolást hall. Fölugrik, kapja az alabalát. Nekiszegezi egy jázminbokornak. Az előbb mintha a feje fölül jött volna a horkolás, most meg, né, a jázminbokorból. Óvatos macskaléptekkel megindul a bokor felé, maga előtt tartja az alabalát. Azon meg ott lengedez, szuszorékol, szörtyög a horkolás.

- Ébredj, akárki fia vagy! - kiált az alabalás.

- Krrr-hrrr-frrr.

- Az anyád ne sirasson!

Puff, a jázminbokor!

- Krrr-hrrr-frrr.

Eltartja oldalt az alabalát, hogy közelebbről is megnézze az alvót. Hát erre oldalról hallatszik a horkolás, a jázminbokorban semmi.

Pörög az alabalával, mint a motolla. A horkolás kört rajzol köréje.

Megáll. Óvatosan balra tartja az alabalát. Balról jön a horkolás. Jobbra tartja. Jobbról jön. Föltartja - föntről jön, letartja - lentről jön.

- Te úristen, horkol az alabalám!

Elhajítja, fut, a lába se éri a földet.

- Rentonák, kadőrök - kiabálja -, horkol az alabalám!

Álmosan előcsődülnek a rentonák és kadőrök, a főkadőr és a főrentona sorba állítja őket.

- Gyerünk, lássuk azt az alabalát!

Kipp-kopp, kopog a léptük, a horkolás már messziről hallja őket. Föllebben az alabaláról. Elsompolyog.

Azok meg körülállják a szerszámot. Hallgatóznak, hogy zúg bele a fülük. Ziízúú. Semmi horkolás.

- Bolond maga - mondja a főkadőr.

- Vagy álmodott - bólint a főrentona, és kipp-kopp, elmasíroznak. Az alabala hallgat, mint a sír.

A horkolás meg surran a falak tövén, krr-hrrr, már kel a nap, fürögnek az ébresztőórák, csötyülnek a rigók.

- Egy csendes zug, egy csendes zug, egy kis zug kell nekem - horkolássza a horkolás. - Ahol megbújok.

Egy zárt ajtót lát, huss, be a kulcslyukon.

Jó bőrszag üti meg az orrát. Talpbőrök lógnak egy szögön, aha, meg csiriz, suszterkalapács, dikics, nagy fejű, apró szögek.

- Jó reggelt - mondja a horkolás. - Itt bújok meg, ha megengeditek.

Nem szól senki, olyan csend lenne, mint egy kriptában, ha... persze, krr-hrr.

A rossz cipők közé bújik - hever ott a sarokban száz is -, és piheg. - Itt nem bántanak.

Odakintről meg egyre több zaj, csirr-csörr, tejeskannák, dibb-dobb, léptek, klipiklapi- klappklippklapp, lovas kocsi, ding-döng, a fene tudja, micsoda, vaóvaóvaóvaó, villamos, szszsz, egy fecske

és most

jaj

nyikk nyekk nyikiri

kulcs

nyrió nyraó

nyílik az ajtó, belép a cipész.

Fülel. Mi a fene? Krrr-hrrr, hallja.

- Hé! - kiáltja hangosan.

- Krrr-hrrr-hiüű.

- Ki van itt?

- Krrr-hrrr.

Nekiesik a sarokba hányt cipőknek, szórja, dobálja őket.

Semmi.

A polc mögé néz, az asztal alá, a bőrök mögé.

Semmi.

Már fut is, lába sem éri a földet.

- Kadőrök, rentonák - ordít -, horkolnak a cipők!

A kadőrök és rentonák összenéznek, ráncolják a homlokukat.

- Még hogy a cipők?

- Talán alabalák?

De a cipész remeg a rémülettől, megindulnak hát. Kipp-kopp. A horkolás már messziről hallja őket. Uzsgyi! Rohan a lábak között, kerekek között, lópaták között, huss, be a templomablakon.

A templom hűvös, félhomályos.

- Krrr-hrrr.

A falak megrovó arccal verik vissza a hangot. Felerősítik, recsegtetik: KRRR-HRRR. A horkolás lábujjhegyen hátrál kifelé, aztán meggondolja magát, megindul felfelé a torony lépcsején. Finoman megérinti a harangkötelet, a harangok nyelvét, az óraszerkezet kerekeit. Leül egy gerendára. Krrr-hrrr.

Sárga lobbanás. Még egy! Két reflektor mered rá. Két, csészényi, sárga láng.

- Óhrrr, jajhrrr!

Egy gyöngybagoly... és, hopp, itt valami lóg, hihihrrr, dinidenevérrr, brrr. Már repül is ki a horkolás a zsalu résén, zrrr, be egy nagy ház ablakán. Óriási terem, csend, körbefutó, mahagónifekete padok. Honnan tudta volna, hogy a városháza tanácstermében van? Sehonnan! Csak a nyugalmat látta. Rátelepedett az aranyozott falióra nagymutatójára. Hrrr-krrr, pihegett. Az óra meg megnyugtatóan mondta: tiktak-tiktak.

Most már talán nem bántanak - gondolta a horkolás.

Látod, te szőke lány, te meg, lehet, hogy alszol, mint a tej! Meg Simf, te is!

De Simf nem aludt ám! Sápadtan ült az ágya szélén, a mellére szorította a kezét.

- Hát te? - kérdezte tőle a szőke lány.

- Nem tudom - rázta a fejét Simf -, nem tudom, itt belül valami...

És ekkor dömm, megdöndült a tanácsterem ajtaja, bejött rajta egy fekete taláros kopasz, egy aranyláncos sovány, egy zsinóros zekés pöfeteg. És utánuk jöttek mindenfélék: őszek, kopaszok, harcsabajuszúak, zörömböltek a padokban, csittegtek, csattogtak.

Az aranyláncos meg a másik kettő a fő helyre ült, szembe a többivel. A taláros megrázott egy csengőt. Elült a csiszi-csoszi, a sutyuru-mutyuru, a klikk-klakk.

Csend lett.

Azaz: Krrr-hrrr.

A városatyák megdermedtek.

- Krrr-hrrr. Nagyon fáradt vagyok - suttogta a horkolás -, nagyon-nagyon fáradt.

- De uraim! - mondta szemrehányóan a pöfeteg, megfeszültek a hasán a zsinórjai.

- Krrr-hrrr.

- Ki horkol itt? - kiáltott a taláros. - Hé, kicsoda?!

- Krrr-hrrr-hiüű.

- Kiüríttetem a termet! Hagyják el a termet!

Nagy csörömpöléssel elhagyták. Becsukódott az ajtó.

- Krrr-hrrr.

A három fej egyszerre lett pulykavörös.

- Hogy ön...!

- Hogy ön...!

- Hogy ön...!

A fejek céklavörösek, lilák, tulipirosak, kékek.

- De hát... talán... egy cső... csak nem gondoljuk egymásról... egy cső a falban... egy vezeték... igen-igen... igenis a falban!

- Mesterembereket ide! - kiáltott a taláros, és már futottak is a dobosok, döbb-döbb-dibb-döbb, dobolták városszerte: Mesteremberek a városházára!

Jöttek is, futottak. Bázánfűtők, kadogosok, diszikosok és kubletezők, ékszártók és szíjgyerészek, esztászok és bányergályosok, sziszerészek, műgetelők, lacsirendezők és kokatosok meg villauzok és kalanyszerelők és kuboltók meg tűzikosok.

Mind egyszerre láttak munkához, csak úgy zengett a városháza.

Bázánoltak, kadogtak, diszikáltak, kubleteztek, szártották az ékeket, és gyerészték a szíjakat. Zirr-zurr. Kiszerésztek, műgeteltek, rendezték a lacsikat, kokatoltak, bányergáltak.

És tessék: krrr-hrrr-hiüű.

A taláros ordított, a láncos kiabált, a pöfetegnek már a hangja is elment a méregtől.

De hiába! Krrr-hrrr-hiüű.

Jöttek hát a himpellérek, a vincellérek és viccellérek.

A himpellérek himpeltek, csak úgy zengett, a vincellérek vinceltek, csak úgy bongott, a viccellérek vicceltek, csak úgy kongott. De jók voltak a himpek is, a vincek is és a viccek is. Nem ott volt a baj. Lám csak: krrr-hrrr-ziüű!

Azok hárman ott tomboltak.

- Rentonák és kadőrök! - üvöltötték.

És kipp-kopp, jöttek kipikopi-kopikipi, futottak. Csak úgy futás közben mondta a főkadőr a főrentonának:

- Horkol a városháza. Hi, hihi, ha, haha - nevettek ütemre.

- Egy alabala.

- Cipők.

- Hiha.

- Hahi.

És ott, az ajtóban megdermedtek. De meg ám. Mert mit hallottak bentről? Ezt: Krrr-hrrr-ziüű.

Berontottak a terembe.

- Köl a fezekkel! Lállj vagy övök!

Krrr-hrrr-ziüű-hiüű.

Gyors csapatmozdulatokkal körülvették a városházát.

Pustolyok, géppiszkák, ágynavetők és gépaknuk csöve meredt a városházára.

- Tíz perc időt adunk! - harsogott az aranyláncos.

És odabent: krrr-hrrr-ziüű.

- Dörögjenek hát! - intettek a hármak, és bumm, a pustolyok, kiki-kiki a géppiszkák, ziú-bumm az ágynavetők, és bumma-bumma a gépaknuk.

Riccs-reccs, dőltek a szép ősi falak, porzottak a gerendák, csörögtek a festett ablakok. Jaj! - mondta a városháza, és lenyaklott a földre.

A romok felett, mint egy láthatatlan zászló: hrrr-hrrr-ziuu. Fáradtan, fáradtan horkolászott a horkolás.

Aj, futottak szerte, amennyien voltak. A városatyák, a kadogosok, a rentonák, a sziszerészek, mind-mind, a himpellérekkel, a vincellérekkel és a viccellérekkel együtt. Ajaj.

Simf nyitott szemmel feküdt a város melletti réten. Aludni szeretett volna. Olyan volt, mint egy halott. Egy pásztorgyerek látta meg, te jóisten, kiáltott, egy halott, és futott be a városba a hírrel: a réten fekszik egy halott.

A horkolás meg levánszorgott a romokról, bukdácsolva indult a város széle felé, ijedten kerülte ki a vele szemben rohanó pásztorfiút, és kint a réten, a réten, a réten, a réten meglátta Simfet. Repült, száguldott, sebes forgószélként telepedett Simf ajkára, ó, nyögött fel a férfi boldogan, és becsukta a szemét. Elaludt.

Krrr-hrrr-hiüü - horkolt boldogan. - Hiüü-krrr-hrrr-ziüü.

A halottlátni futók már így találtak rá.

- Ez? Meghalt? Bolond vagy te, vagy álmodtál - mondta a főrentona, de valami a szívébe nyilallt.

Affenébe is! Krrr-hrrr-hiüü?

- Nono - mondta a bajsza alatt.

Ott volt a szőke lány is, rázta, pofozgatta Simfet.

- Simf, Simf, drága, kelj fel, már megint horkolsz!

Simf fölébredt, a horkolás, zsupsz, be a jó meleg melle közepébe.

- Igenis horkoltam, és mindig is horkolni fogok! - kiáltotta Simf. - Horkolni, horkolni, horkolni!

Fölkapta a kabátját, elindult a mezők felé. Eltűnt, mint a köd.

A szőke lány azóta a mezőket járja éjszakánként, horkolás után kutat. De nem hall soha.

Mások hallanak, elég gyakran. Elhagyott szalmakazlakból, csőszkunyhókból, erdők közepéről szivárog vékonykán, csendesen. Valahogy ekképpen: Krrr-hrrr-ziüü. De nem félnek egyáltalán, tudják, hogy Simf alszik ott.

 

A BOLOND KÚTÁSÓ

A bolond kútásó csinált már száz kutat is - ezeret is. Az ásója elébb karcos földbe vájt, aztán lágy agyagba, s aztán tocsogott és locsogott. Volt úgy, hogy sziklát is kellett csákányoznia, de csinálta, vágta, repesztette, ameddig nem tocsogott és locsogott. Ilyenkor a kútásó felnézett a sötétből, kicsit elvakította a becsillanó kerek égdarab, de mit sem törődött vele, elkiáltotta magát: víz!

Az emberek meg örültek a víznek, akkor is, amikor szikes réteken pár méter mélyről kiáltott, s akkor is, amikor várudvarok közepén mélységes mélyből bugyborékolt föl a kiáltás: víz!

Becsülték a kútásót, pénzt adtak neki, frissen sült pogácsát, fekhelyet, kalaplengetést. Dehogyis nevezték bolondnak!

Akkor kezdték bolondnak nevezni, amikor se szó, se beszéd, abbahagyta a kútásást, kifeküdt egy kerek rét közepére, karját a tarkója alá illesztette, és naphosszat bámulta az eget.

Sokan keresték, mondták, kút kellene nekik, de a kútásó a fejét rázta fektében.

- Elég kutat ástam már - mondta -, embermagasságút is meg olyant is, amiben elfáradt a hangom, mire fölért. Most már valami mást akarok.

- Mi mást? - kérdezték tőle.

- Mi mást akarhatnék csinálni? Hát kutat!

Az emberek meg összesúgtak, összebúgtak.

- Bolond ez, bolond - mondogatták -, azt mondja, nem akar kutat ásni, meg hogy kutat akar ásni. Bolond ez!

A kútásó meg csak feküdt naphosszat, karja a tarkója alatt. Akkor már úgy hívta az egész világ: a bolond kútásó. Azok is, akik az ő kútjai vizét itták.

De egy szép napon felkerekedett a kútásó, hazament a szerszámaiért. És nekilátott a munkának. Na, de ki hallott már olyat. Futottak is szerteszét a hírvivők.

- Egészen megbolondult! Ássa a levegőt.

Nosza kirontottak a rétre, körülállták, hahotáztak. De lassan-lassan torkukra forrt a nevetés. Mert jól látszott, hogy a kútásó szerszáma nyomán nagy darabok hasadnak ki a levegőből, s lám, egyszerre csak a kútásó elindult fölfelé. Csákányozott és lapátolt, kalapált és vésett, a kör alakú lyuk egyre mélyült, a kútásó egyre magasabban dolgozott. Átvágta magát a sűrű levegőrétegen, felhők szikláit véste önfeledten, s ment, ment csak egyre följebb, fénylő porok, csillagdarabok szitáltak, hullottak az égi kútból a földre. Lassan-lassan már alig látták, kicsi kis pont lett a kútásó, de azért a hang jól lehallatszott, mert biztos tocsogott és locsogott már odafönt, és a kútásó kiáltott, ahogy szokott, örömteli hangját megpengette égi kútjának kürtője. De hogy mit kiáltott, nem értette senki.

- Mit kiáltott, mit kiáltott? - kérdezgették izgatottan, de ekkor a kútásó vésője az utolsó méhszárny-vékony hártyát is átszakította, az égi kút feneke beszakadt, s kútja fenekéről belezuhant az űrbe, száguldott, kisebbedett, aztán fölfénylett, mint egy megszülető csillag. A kúton meg sohasem látott fényesség ereszkedett a földre, a rét füvei ragyogtak, mint a smaragdok.

Az emberek eltakarták szemüket.

- A bolond kútásó, a bolond kútásó! - hajtogatták.

A kútásó meg azóta is fényesen csillogva repül az égen, galaktikákat, tejutakat és naprendszereket hagy el, s tudja, hogy most már van hova gyűlniük az embereknek hosszan tartó sötétségek idején.

 

GYŰJTÖGETŐ

Simf jól látta az elmúló napokat. A napok fittyet hánynak ránk.

Beállított egy öregasszonyhoz, szerette volna, ha valamiféle ügynöknek látszik, de az öregasszony azonnal látta, hogy csak a napok múlásával törődik.

- Nincs semmim - mondta -, távozzék!

- Csak egy kulcslyukat, csak egy árva kulcslyukat! - mondta Simf, s az öregasszony felkacagott.

- Vigye, vigye, maga ámokfutó, csak vigye! - s a szívében háromezer polip.

Így kezdődött. A kulcslyukat otthon a sarokba helyezte, sokáig bámulta - elárvult megszállott -, aztán boldogan aludt el, mint aki tudja a sorsát.

Háromszázhetvenhét kulcslyukat gyűjtött össze, ott hevertek szobája legtávolabbi sarkában, érezte, hogy kisszerűség akár még egy darabot is odahordani, de szépen világítottak a kulcslyukak.

Ott állt a gyár tövében.

- A kéménylyuk, az kellene - mondta.

Az overallos emberek összefutottak, orgonahangú beszélgetés, no nézd, a kéménylyukat akarja!

- Egy liter pálinka - mondták, és Simf a kocsmában előguberálta a pénzt, a pénz, a pénz, a pénz, ott eszi a fene, maga is ivott, az emberek a vállát veregették.

Nem számítottak rá, hogy elviszi a kéménylyukat, honnan ismerték volna gyűjtőszenvedélyét?

De másnap hiába kereste útját a füst. Nosza, kéményseprőket neki! De nem találta útját a füst.

- Eladtuk - mondta bűnbánóan egy overallos -, egy liter pálinkáért eladtuk. - A többiek felnevettek: megbolondultál, megbolondultál!

Simfnek hat darabra kellett vágni a kéménylyukat, hogy beférjen a szobába, hat szép, keskenyedő henger, már nem fért tőlük oda a szekrényéhez, sok, sok üreg, sok, sok semmi.

A szívek belseje - gondolta Simf.

De gyűjtött tovább, szobája parkettjén krétajelek. Eddig a háromszázhetvenhét kulcslyuk, eddig a gyárkémény ürege, és itt kábelek lyukja, kutaké, templomtornyok négy fal közé fogott csodája, ó, Simf, te üreggyűjtő, nem látod, az öregasszony hiába szeretné a kulcslyukba tenni a kulcsot, a gyárkéményből nem talál ki a füst, a harangozó nem tud felmenni a lépcsőn, ó, Simf, kegyelmezz! Kegyelmezz magadnak!

De nem kegyelmezett. Székesegyházak belső terét, poharak szabályosan felfelé szélesülő csonka kúpjait, megrepedt madártojások burkába szorult semmiket, íróasztalfiókok belsejét, csak gyűjtötte, csak gyűjtötte Simf.

Már megtelt velük a szobája, tudjátok, bent a sarokban a kulcslyukak mellett gyárkémények belseje, katedrálisok, fiókok, csontok, avar koponyák üregei, Simf kiszorult az előszobába, ott aludt egy gumimatracon, szobájában krétával meghúzott vonalak; eddig a kulcslyukak, eddig a gyárkémények, eddig a...

Ó, Simf!

De gyűjtötte tovább. Harangok ürege, kémcsöveké, ágyneműtartóké, begyűjtötte az áldoztató-kelyhek üregeit is, és lassan már nem jutott neki hely az előszobában, kiszorult a lépcsőházba a gumimatracra, mint egy memento.

- No de Simf úr! - mondta neki a házmester. - Miért nem a lakásban alszik?

- Hát éppen ez az - kiáltotta Simf -, nem látja, hogy nem férek be?! Nem látja a gyűjteményemet?

- No de Simf úr!

Szelíd kezekkel megfogták.

- Élni akarok - mondta Simf.

Fogták szelíd kezekkel.

 

UTAZÁS

Arra gondoltam először, hogy csak Győrig. Igaz, a határig félárúval megyek. Négy konyak. A féllábú szerencsére fröccsöt iszik. Fröccs, azt mondja, Győrig fröccs. Lehet, hogy a Wiener Walzer megáll Győrben? Dehogy áll! Fiúk, most már Hegyeshalomig. Még négy konyak. Ja, és egy fröccs a féllábúnak.

Ezek még magyar bakterházak, mondja a bal oldali szomszédom, és kimutat az ablakon. Az ablak előtt egy roggyant szemétvödör és egy olajos rongy hever, a járda mellé állítva egy kisuvickolt Skoda, szemben málladozó falú bérház. Szürke. Talán ködbe szaladt a vonat. Kalauz úr! Vagy pincér! Lesz szíves most már Bécsig.

Zürichnél nagyot változott a táj, a Skoda elment, ráláthattunk a bérház ablakaira. Milánónál egy kutya ágaskodott a szemétvödörhöz.

A féllábú elaludt, a pincér keltegette. Ne bántsa, kusettje van.

Beszálltak, kiszálltak. Volt, aki ugyanazon a vonaton ellenkező irányba utazott. Volt, aki bent ült, mégis lemaradt. Az ülések egyre távolodtak. Elfelejtette, hogy nyolc év múlva újra találkozunk. Éppen öt perc alatt eltelt a nyolc év. Talán a feledékenysége is ilyen gyors. Mint a szélvész. Eszébe sem jut valami, máris elfelejti. A kerekek kattognak. Egyik szerint konyak, konyak, a másik szerint fröccs, fröccs, fröccs.

Ez a francia-olasz határ. Menton. Ventimilia. Hiányzik egy gé. Ki ad egy hiányzó g-re? Uraim, nem helyesírási gyakorlat ez. Ez egy utazás. Kitt-katt-katt-katt. Suhan mellettünk a táj. Rongyalpesek, szemétládavárosok, bérházégbolt. Beaulieu-sur-Mer. Most már úgyis mindegy, konyak, sör, bor, pálinka. Nizza. Cannes. Martin Luther King. Onyiscsenkó. Ne mesélj, ilyen állomás egyáltalán nincs. Ez az állomás elutazott. Keresse Dél-Amerikában, ott van most a városgyűlés. New York rázza az elnöki csengőt, Tokió és Párizs lógnak, isznak egy kocsmában. Moszkva énekel. Város város hátán, az emberek, meglátod, mint a hangyák, futkosnak a feltépett földű, üres telkeken, minden város helyén egy sivatag, a hidak is elmentek. Majd visszajönnek, ne félj! Egyszer csak fémes suhogás tölti be a föld légterét, s láthatod, ahogy elrepül fölötted Osaka, Baltimore és Ciudad Bolivar. Helsinki eltévedt. Valahol a Fekete-tenger partján akar leszállni. Hé, Helsinki! Északabbra! Északabbra!

Na, jön már Budapest is. Csakhogy megjöttél. A szakadt szájú csatornacsövek keresik az illeszkedési pontokat, kis mocorgás, és megint itt áll a város. Szuszog. Úgy látszik, sietett.

Nem megyek sehova! Isztambul, ha látni akarsz, kerekedj fel. A Vérmezőn várlak. Síppal, dobbal, csimpolyával. Meg hagymabördővel, ha tudnám, mi az.

A pincér mindig kicseréli a hamutartót üresre. Így nem tudom, hány cigarettát szívtam el. Lehet, hogy egyet sem? Százat? Tinta. A tollal törődni kell. Tintát kell adni neki. Általában mindennel törődni kellene. Hogy ne hagyjanak cserben a dolgok. De amikor azok hagynak legkevésbé cserben, akikkel nem törődsz. Tudod is te, kivel törődsz! Az emberi természet azért ilyen, hogy legyen mit ne ilyennek hagyni. Természetes? Micsoda szó! Képzeld, ha mindig természeted szerint élnél! Nem lehet rögeszme nélkül. Csak a rögeszme természetes.

A betegség, a halál, a gyilkosság, a paráznaság, a csalás, az önzés, az irigység.

De ha valaki prédikál a madaraknak?

Mária az Óhegy utcában mindig fölényesen néz rám. Lekicsinylően. Mintha színészkednék neki. Talán nem hiszi, hogy igazán szeretnék vele beszélgetni. Uram, hiszen csak egy szobor. Mit beszélget egy szoborhoz? Békén hagynátok? Annak beszélgetek, akinek akarok. Joga van válaszolni és joga van nem válaszolni.

Mária nem válaszol. Nem bízik bennem. De legalább meghallgat. Ez a gyanakvás az arcán nem az ő bűne. A szobrászé. Annyira szerettem volna, Mária, ha faszobor vagy. De biztos gipsz vagy. Az arcodról már pattogzik a festék. A feleségem látta a Taj Mahalt, azt mondja, gyönyörű. Én téged láttalak. Gyönyörű vagy. Nem ér fel veled semmiféle Taj Mahal. Vagyis hogy a sugaraid gyönyörűek. Ahogy kibújnak hozzám a kerítés rácsain. Akarod, nem akarod, jönnek. De biztos akarod. Mária, én is szeretnék ragyogni rád.

Majd lesznek napok, amikor jó leszek.

Marseille. Megérkeztünk. Már csak egyedül szállok ki a vonatból, a kalauz lehúzza mögöttem a rolót. Úristen! Elfelejtettem visszafelé jegyet venni! Úristen! Szemétládaházak, rongyházak, bérházak.

Szeretnék visszamenni. Lehet valahonnét visszamenni?

Soha.

 

ÖT SZENTIMENTÁLIS TÖRTÉNET

1. TULIPÁN

A pasas az egykori szeméttelep beléndekkel benőtt hepehupáin lopakodott a templom felé. Valamit a zakója alá rejtett, a szövet dudoráról ítélve egy futball-labdánál alig nagyobb, de sokkal kényesebb holmi lehetett; a pasas lágy ívben meghajtott bal keze óvón emelkedett a dudor elé.

A beléndektenger szélén, a szemét lerakását tiltó táblánál megállt. Innen már jól láthatta a templom kerítésén belül álló Mária szobrot. Az utcai lámpa fénye éppen Máriára esett, a gyér fényben hótisztán fehérlett nappali világításban már meglehetősen kopottnak tűnő, agyonázott ruhája, és válláról leomló palástja is teltebb kék volt, mint nappal.

A pasas bal kézzel leemelte a sapkáját. Átment az úttesten, arcát a templomkerítés rozsdás vasának szorította. Nézte Máriát. A szobor - repedéseiről ítélve - fából lehetett. Hosszanti szakadások csíkozták a palástot és a ruhát, a Mária talpa alatt tátogó kígyó szája is tovább repedt. A pasas látta, hogy a réseket pókok és százlábúak lakják, s bizonyára fészkelt ott sok másfajta ízeltlábú is. Ez megnyugvással töltötte el. Sapkáját az aszfaltra dobta, s zakója alól előhúzta, amit addig rejtegetett. Egy csokor virágot. Nem akármilyen csokor volt, ezt a pasas is tudta, mert elmosolyodott, amikor a virágokat odamutatta Máriának.

A szarkalábak közt pipacsok virítottak, szende fehérségű violák, csomorika is volt benne és lila kígyószisz-sudár, néhány pici, kék tyúkhúr, s mint a hőscincér bajsza, kihajlott a virágok közül két illatos rozmaring vessző.

A pasas tanakodott, hogyan tegye a csokrot Mária elé. Ahhoz, hogy a rácson benyújtsa, túl messze volt a szobor, meg amúgy is sajnálta volna a csokor szép, borzas fejét áterőltetni két rozsdás vasrúd között. Dobni nem akarta, mert a tyúkhúr meg a csomorika kihullott volna a többi közül. Úgy gondolta, átmászik a kerítésen. Fél kézzel elég bajos volt - a másikkal a virágot kellett szorongatnia -, de azért hamar fent volt a tetején. A lándzsahegyek bökték a fenekét. Már leugrott volna, de ekkor Mária mögül egy ember ugrott elő. Fekete talárt viselt, a talár alatt rézgombos dolmányt. Villogtak a rézgombjai.

- Vissza! - kiáltotta.

- Ezt a virágot... Máriának - motyogta a pasas, és igyekezett megtartani az egyensúlyát.

- Takarodjék! - ordította a taláros, s ettől a pasas dühös lett.

- Azért is Máriáé - kiáltotta, és beugrott a templomkertbe.

Ekkor azonban még egy alak ugrott elő a szobor mögül, kezében perselyrúddal, a rúd végén ott fityegett az üres bársonyzsákocska, az aljára szerelt csöngettyű vékonykán csilingelt.

- Takarodjék - mondta a perselyrudas is, és birkózó állásba helyezkedett Mária előtt.

A pókok, és a százlábúak menekültek a repedésekbe.

- Azért is - mondta elszántan -, azért is Máriáé!

A csokrot úgy tartotta, mint egy Vécsey-kézigránátot.

A sekrestyésféle meglóbálta a perselyrudat, és a pasas felé sújtott. Finom mozdulattal tért ki az ütés elől, s abban a pillanatban észrevette, hogy a taláros lehajol egy kőért. Előreugrott, és a kezébe rúgott. A perselyrúd most talált, a pasas a vállán hallotta csilingelni a csengettyűt, hallotta a kettétörő bot reccsenését is, a bársonyzsákocska a törött botvéggel a gazba zuhant. A csengettyű elhallgatott.

Valaki dobogva futott az utcán, átvetette magát a kerítésen. Most már hárman voltak, de a pasas keményen harcolt, pedig közben elszántan óvta a virágokat, csak fél kézzel ütött, de meg kell hagyni, a rúgásai se voltak kutyák. A környező házakban sorra felfénylettek az ablakok, futó lábak döbögtek, árnyak szökelltek át a kerítésen.

- A mi Máriánkat akarja! A mi Máriánkat! - zúgták.

Bunkók, kábelek, gumibotok, homokzsákok csattogtak a pasas fején.

- Ne engedjük, testvéreim! - kiáltotta valaki.

És nem engedték. A pasas vérbe borult fejjel küzdött, egyre csak Máriához akart közel férkőzni, észre sem vette, hogy virágcsokra már a múlté, egy kocsányokból, szárakból álló, lecsupaszított vesszőseprűt szorongatott. De nem adta fel.

Egy védő, fegyvert keresve megrántotta a kerítés egyik vasrúdját. A kezében maradt. Rikkantott örömében, és a pasas fejére húzott vele. Mint a letaglózott ló, úgy esett össze. Jobb keze előrevágódott, és a vesszőseprű csokormaradvány odaesett Mária lába elé, a tátogó kígyó méregfogaihoz.

A csapat megrettent, báván nézték a földön kinyúlt pasast. Valamelyikük ijedtségtől elvékonyodó hangon elsóhajtotta:

- Meghalt.

Mintha vezényszó lenne, hátat fordítottak, majomügyességgel másztak át a kerítésen, a harcmező pillanatok alatt elcsendesült. A pasas békésen feküdt a földbe taposott pipacs-, viola-, csomorika- meg tyúkhúrszirmok között, a rozmaringszálak meg a kígyószisz olyanok voltak, mint egy-egy felibül-harmadából lerágott halcsontváz.

A hivők - vagyis hát ki tudja, hivők voltak-e, mindenesetre azok, akik megvédték Máriát a virágtól - sokáig ébren lapultak házaikban. Végül aztán, hajnalfelé, egyikük mégiscsak föltárcsázta a rendőrséget. Egy hulla fekszik a templomkertben, a Mária-szobor előtt.

Az URH-s kocsi sivítva érkezett a templomkerthez. A két marcona törzsőrmester fogta a rácsot, és bebámult a szobor elé.

- Átvágtak bennünket - mondta egyikük.

- Át - toldotta meg a másik, és káromkodni akart, de Máriára való tekintettel visszatartotta.

A szobor előtt vadvirágok nőttek - az egyik rendőrnek úgy tűnt, hogy az az apró kék, tyúkhúr, és felismerni vélte a csomorikát is.

A virágtenger közepén egy tulipán virított. Akkora, mint egy tejesköcsög.

A pasast soha többé nem látta senki. Talán nem is létezett.

 

2. HÁROM PIROS RÓZSA AZ IFJÚ GRÓF MELLÉN

Hogy honnan támadt az ifjú gróf balsejtelme, senki sem tudta. Talán egy gyermekkori álom idézte fel. Az ifjú gróf egy elhagyott város macskakövein futott. Léptei, mint a dobszóló: dömm, dömm, dömm. És senki, csak talán a fegyverek csöve, ablakokban, rejtett zugokban, vaskerítések belső oldala mellett ácsorgó ezüstfenyők mögött. Az ifjú gróf futott, lába lármája már-már elviselhetetlenné erősödött, s akkor szemben meglátott egy magas kőkerítést. Felkolompolt a szíve: ott a menekülés. Minden erejét összeszedve elrugaszkodott a földtől, szép lassan, libegve repült a kőkerítés tetejéig, jobb kezével rátámaszkodott, lendítette a lábát, hogy ugyanolyan könnyedén lehuppanjon a park bokrainak védelmébe. S ekkor három tompa ütés a mellén. Érezte, ahogy a felszaggatott erekből a jó meleg vér szétárad mellkasában. Szárnyaszegetten, lendületeit odahagyva hullott a fal tövébe, s még látta mellén a három szép, cakkos szegélyű rózsát.

Másnap eszébe sem jutott az álma, csak nagy sokára bukkant újra elő, talán egy másik álomtól, a templomkert kőkerítésétől vagy három rózsától. De az is lehet, hogy a cigányasszony miatt. A cigányasszonyt elűzték a birtokról, már nem is rémlik az arca, az emlékezet alkotott a valódi helyett egy egyre csúnyább, egyre ráncosabb, krétából és földből kikevert arcot, csenevész, lógó mellű testet, sosem volt rongyokat aggatott rá, elfakult virágminták barna alapon, a ruha alól kikandikáló, karvalykörmű, sárfoltos láb is az emlékezet műve, lehet, hogy cipő volt a cigányasszonyon.

Az ifjú gróf kimerítő vágta után, tagjaiban kellemesen bizsergő fáradtsággal lovagolt a kastély felé, a habkönnyű, tavaszi zöldek között, amikor szembetalálta magát az elűzött cigányasszonnyal. Lova meghőkölt, az ifjú grófot szánalom és félelem öntötte el, a cigányasszony könyörtelen, görbe mutatóujja megcélozta őt.

- A huszonegyedik születésnapodon három piros rózsa ékesíti a melled - mondta, és buzogva fölnevetett, a vágtára váltó ifjú gróf után még sokáig futott a hullámzóan erősödő, gyengülő kacaj, talán még akkor is hallotta, amikor a cigányasszony már abbahagyta a nevetést.

Három piros rózsa az ifjú gróf mellén.

Egy időre a cigányasszonyról is megfeledkezett, de akkor már tudata alján ott fészkelt a három piros rózsa, tétovább, mélább lett, a kezébe vett tárgyakat gyakran elejtette, ritkábban lovagolt, s kerülte a vadászatokat. Az öreg gróf szelíd kérdései váltak mégis végzetévé, kint a repkénnyel befuttatott filagóriában, ó, bár soha ne mondta volna ki a rettentő szavakat, el ne gyengült volna, csak soha ne késztették volna igaz válaszra a völgyi patak szelídségével csobogó kérdések.

De kimondta, kibuggyant belőle, a sejtelem egyszerre alakot öltött, sötét, fenyegető gnómmá szilárdult a képzelgések ellebegő, fekete fátylaiból. A kimondott szavak vértezetében formái véglegesültek, torz vigyora vastag ajkára merevült.

Az öreg gróf hahotázott.

- Anyád, az volt ilyen - mondta -, ó, ti köd-lovagok, rémgyártók, szellemidézők.

De nevetése, bármily szívből fakadónak indult is, feleúton megfulladt, az ifjú gróf lisztfehér arca, a mozdulatlan elszánt kéz a nyugágy karfáján, az esett tartás, a nyak finom félrebillenése mellbe ütötte az öreg grófot.

- Bolond vagy, fiam - mondta csendesen s fia vállára téve kezét, szótlanul ballagta végig a kastélyhoz vezető kavicsos utat.

A szellem befészkelte magát a kastély falai közé, lobogtatta fekete fátylait. Az öreg gróf szerette volna elűzni a kísértetet, vándorszínészeket, énekeseket, örömlányokat, bohócokat, artistákat hozatott a kastélyba, a csendhez szokott ősi park eleinte méltatlankodva figyelte a zenebonát, a helytelenkedést, az elszórt szemetet, de aztán maga is megifjodott, hozzáidomult az új élethez, csínytevő lett és cinkos. De a lárma, a harsogó énekszó, a dobok és cintányérok buffogása, a bőgők és hegedűk eszeveszett riadói, a táncoló lábak dobaja, a lányok röpke nevetése, a tarkabarka harisnyás bohócok idétlen tréfái, a kötéltáncosok és légtornászok nyaktörő lendülései nem űzték el az árnyat, ott gubbasztott folyvást a kastély kéménye tövében, elrejtőzött a park bokrai között, belengte a komor boltíves termeket, a visszhangos folyosókat, megbújt a pincelejáratok zegzugaiban, tornyok ódon ívű ablakaiban, a falra futó repkényben s a szökőkút fáradtan visszahulló vízsugarában. A csepűrágók kedvüket vesztették, a zenészek szomorú, halk melódiákra zendítettek, az artisták elvétették az ugrást, az örömlányok imára kulcsolt kézzel bámultak ki az ablakon, részeg matrózok és fényreklámok közé vágytak.

A kastély elnéptelenedett, a személyzet is fogyatkozott, régi, megpróbált hű cselédek szöktek el éjszakánként, járandóságukat, kis motyójukat odahagyva.

Azon a napon már csak ketten maradtak a kastélyban; az öreg gróf s az ifjú, reszketve bámulták egymást, az öreg keblére vonta fiát.

- Nem lehet semmi bajod! Semmi!

A kastély egy ablaktalan szobájába rejtette a fiút. A nehéz tölgyfa ajtót négy kulccsal zárta be, s nem mozdult az ajtó elől. A néma kastély, mint egy kripta vette őket körül, egy-egy sarokban apró zaj ébredt, végigsercegett a nyújtózkodó folyosókon, neki-nekikoccant a hallgatag falaknak. A percek - mind-mind egy elpattanó hegedűhúr - kínnal-keservvel múltak, de aztán megjött az este, az öreg gróf torkában dobogó szíve csillapodott. Félóránként be-beszólt a fiának, s a fiú suttogva válaszolt.

- Mindjárt vége, fiam - mondta a gróf, megtörölgette verejtékező homlokát. - Ó, Uram, múljon el a rontás.

Már percek voltak csak éjfélig, már ott álltak a győzelem kapujában. Egy óra elzengedezte a háromnegyedet, a percek pattogása felerősödött, s ekkor... s ekkor bentről iszonyú zaj hallatszott, bútorok recsegése, lábdöndülések, egy földre zuhanó test puffanása, az öreg gróf feltépte az ajtót, berontott, előreszegezett fegyverével, háromszor belelőtt a zengő hangzavarba.

A lövések után késcsendesség.

- Fiam - suttogta.

Remegő kézzel kapcsolta fel a villanyt, a szobát sárgás gyenge fény öntötte el. A szemközti falnak vetve hátát, félrebillentett fejjel feküdt az ifjú gróf.

Három piros rózsa a mellén.

 

3. A SZABATONI LOVAS

Az arcán mindig éjszaka volt. Csillagtalan, holdtalan.

Még emlékeztek a nehéz, langyos éjszakára, amikor a mént hazahozták Szabatonra. Tizenkét igás fogat nyekergett a hepehupás erdei úton, a baljós nyikkanások, a kerekek, lőcsök száraz reccsenései egy idegennek kísértetiesnek tűntek volna, de a kocsisoknak meg talán a lovaknak is békével kecsegtető hazatérés muzsikája volt ez a lassan szivárgó, ritmustalan zaj. A mént az első kocsi saroglyájához kötötték, egyszerűen csak kötőfékkel, szelídnek látszott a ló, bárányszelídnek.

Miféle csődör az ilyen - kérdezték az emberek, amikor először szemügyre vették -, birkákat nemz ez, nem csikókat. A mén kezes volt, egyszeriben engedelmeskedett a parancsszavaknak, szelídségéből még egy véletlenül ráhullott ostorcsapás sem tudta kibillenteni. Talán csak akkor változott meg egy pillanatra, amikor kötőfékét a saroglyához bogozták, ingerülten hátralépett, a fejét fölkapta, a csodálkozva rápillantó kocsis látta kivillanni szeme fehérjét.

A csillagtalan arcú ember messzire eléjük jött, még jó óra járásra lehettek a pusztától, amikor a bárányszelíd mén nyugtalankodni kezdett. "Hé, te!", szólt rá a kocsis, az éles kiáltás, mint az ostor csattant a bóbiskoló kocsisor fölött, innen is, onnan is hangok érkeztek, az éjszaka megváltoztatta a hangszíneket és a távolságokat is, az első kocsis úgy érezte, valamennyien közvetlenül a füle mellett dünnyögnek, megrémült, s akkor már észrevette az út világosabb sávjában előtte sötétlő árnyat. Egy ember. Megállította a lovakat, a karaván azonnal mozdulatlanná dermedt, a hirtelen rájuk zuhanó csend félelmet ébresztett bennük, nem hallatszott semmi, csak néha-néha egy-egy tompa dobbanás, az idegesebb lovak gyors patacsapásai.

- Hé, ki az? - kérdezte az első kocsis, és már el is szégyellte magát, ugyan miféle félsz fogta el egy éjszakai járókelőtől.

- Én vagyok - mondta halkan a csillagtalan arcú ember, ja, a földesúr, ismerte meg a kocsis és a sötétben önkéntelenül leemelte a kalapját. A mén meg, mint akit ostorcsapás ért, táncolni, hörögni kezdett, táguló orrlyukai, mint a rekedt trombiták, a kocsis látni vélte világító szeme fehérjét és kivillanó fogsorát.

A földesúr közelebb lépett a tomboló lóhoz, az első kocsis már-már rá akart szólni, de nem jött hang a torkára, még a mént csillapító szavak is a tüdejébe szorultak.

A nyugtalanság szétáradt a levegőben, a szelíd, fáradt igáslovak is kapkodni kezdték a fejüket, némelyik ficánkolt, a meg-megránduló kocsik, suttyanó farkok, döndülő paták kísértetzajai elöntötték az erdőt.

S ekkor a csillagtalan arcú ember fölnevetett, közvetlenül a tomboló mén feléje csapkodó patái előtt, éles, száraz nevetés volt, gonosz, diadalmas nevetés, állatok, emberek lecsendesültek, a csillagtalanarcút még soha nem hallották nevetni, mosolyogni se, reszkető csend lett, s akkor a földesúr szó nélkül megfordult, beváltott az erdőbe, egy gyalogösvényre, hangtalanul, macskaléptekkel indult haza.

A kocsisor nekilendült, a mén most már egész úton nyugtalanul kapkodta a fejét, de otthon szelíden követte az első kocsist az istállóba, a vizet és az abrakot azonban nem fogadta el.

Másnap a csillagtalanarcú már kora hajnalban talpon volt, a puszta népe nem tudta mire vélni ezt a sietséget, hiszen hétalvónak tartották a fekete embert, jószerivel átaludta azt a hónapot, amit a pusztán töltött, egy hónapja már, hogy megvette a birtokot, de levegőn is alig volt azóta, aludt meg gunnyasztott bent a kastélyban, az eget nézte az ablakon át, mintha valami csodás jelre várna, hogy végre futhasson, ugorhasson, robbanhasson.

Nem érdekelte az új birtok se, nem járta végig a földeket, nem kocsizott ki az erdőből kihasított ezer holdra, az istállók se érdekelték, nem sétált végig a tisztára söpört placcon az esti fejés szívvidító idején, nem hallgatta a zabot őrlő lófogak monoton, békéltető zenéjét.

De most ezen a reggelen már kora hajnalban lovaglóruhát öltött, fürgén mozgott, mint a sokra hivatottak, csak éjarca marad a régi mozdulatlan, csillagtalan, holdtalan.

Az istálló felé sietett, és már léptei rémisztők voltak, elfordulásra késztetők, a cselédasszonyok eltakarták arcukat.

Még be sem lépett az ajtón, a mén már nyihogott és kapált, fantomtáncot lejtett a strájfák között, felsírtak az oldalához ütődő gerendák láncai.

Ember, állat mozdulatlanná dermedve figyelt, csak ők mozogtak, a vadságában megvaskosodó mén és az éjfekete ember.

Úgy nyergelte meg a toporzékoló lovat, hogy minden pillanatban attól lehetett tartani, meghal, a mén agyonrúgja vagy nekilapítja a jászolnak.

Még bent az istállóban nyeregbe ugrott, a ló vágtában vette célba az ajtót, s amikor az ember a szemöldökfa alatt a mén nyakához simult, abban volt valami megejtően szeretetteli.

De kint már újra gyűlölték egymást, nagy, fekete gomolygás, a ló ágaskodva forgott körbe, meg akart szabadulni lovasától, vad, rövid vágtákba fogott, a végén előrefeszített első lábaival fékezett; tomporát földobta, a lovas megemelkedett a nyeregben, de sosem zuhant le, lába biztosan feszült a kengyelben, s bár egy hangot se hallatott, a kocsisok hallani vélték éjszaki nevetését.

Délig tartott az iszonytató lovaglás, gőzölgött a ló, gőzölgött az ember, fehér tajték kente össze mindkettejüket. A kastély elé kormányozta a fekete ember a lovat, leugrott róla, a mén vágtázott az istálló felé, az ember meg lassú, fáradt lépésekkel beballagott a bukszusokkal körülbástyázott vaskapun.

Az eszelős lovaglás aztán mindennap megismétlődött. A két gyűlölködő test végigviharzott a pusztán, a mén gonosz fortélyokat eszelt ki, mintha emberi értelemmel ruházta volna fel a harag, a kútba akarta belehajítani lovasát, nekidöntötte a rozoga faszerkezetnek, néha már-már mindketten belezuhantak, ócska vasak, ekék, lókapák közt vágta magát földhöz, saját testi épségét is kockáztatva, de a fekete ember mindig idejében lépett le róla - könnyed, szinte balett mozdulattal -, s fel is, a ló nem tudott olyan gyorsan felpattanni, hogy lovasa közben ne ugrott volna a hátára.

A szabatoni lovas híre elterjedt a környéken, az őrült ló és az őrült ember, de megnézni senkinek sem volt mersze, csak a puszta népe látta a szabatoni lovaglásokat. Meg akarják egymást ölni - mondták, s alig-alig mertek közeledni az emberhez is, a lóhoz is, pedig az ember soha egy rossz szót sem szólt senkinek, s a mén kezes bárány szelíd maradt mindenki máshoz.

Egy téli lovaglás szerencsétlenül végződött. A ló földhöz vágta magát, és egy ekevas fölszakította a hasát, alig-alig tudott felállni, a vas szakította sebből rózsaszínűen dudorodtak ki a belei. A csillagtalan arcú hófehér lett, lóhalálában rohantak az állatorvosért, az csak a fejét csóválta - nem, alig van rá esély, hogy megmaradjon. A fekete ember naphosszat az istálló előtt gunnyasztott, hóesés, csípős hideg nem zavarta, tízpercenként kellett neki jelenteni, mit csinál a ló.

Mégis megmaradt. Tavasszal már újra toporzékolt, élettelien nyerített, a fekete ember arcán mintha egy pillanatra felragyogtak volna a csillagok.

Márciusban újra kezdődtek az öldöklő lovaglások, a csúszós, sáros talajon rohantak, dübörgött a föld, keresztet kellett vetni, uramisten, micsoda sátáni pár ez.

Talán a csúszós talaj volt az oka, talán nem is akarta a mén hanyatt vágni magát. A lovas alászorult, egy fojtott, elhaló kiáltás, a ló fölugrott, erőtlenül táncolt a földön fekvő rongycsomó test körül.

Levetett kalappal vitték a holttestet a kastélyba, akkor látták csak, hogy ez az ember a ház egyetlen szobáját lakta, fapriccsen aludt és egy szekrény, egy ikszlábú asztal meg egy csuhéfonatos szék volt a szoba összes berendezése.

Ott ravatalozták fel a priccsen.

A temetésre csak egyetlen ember érkezett, egy lefátyolozott arcú, merev tartású nő, hangtalanul nézte végig, ahogy a park fái közt elhantolták a csillagtalanarcút, nem sírt, a válla se rándult. A temetés után bement az istállóba, megállt a ló mögött. Mereven nézte, a mén felemelte a fejét, hátrafordult, ideges rángások futkostak a bőre alatt.

A nő sarkon fordult, elment.

A ló attól a naptól kezdve nem ivott, nem evett. Minden hajnalon mereven bámulta az ajtót. Várta a csillagtalan arcú embert. Egyre nyugtalanabb lett, már senki se merte megközelíteni. Egy világos, tavaszi éjszakán elszakította kötőfékét, nekirontott a bezárt ajtónak, - a két lomha, vasalt ajtószárny kitárult -, kirohant az éjszakába. Az éjjeliőr felébresztette a férfiakat, de senki egy lépést sem tett a ló után, döbbenten bámulták a fantomlovat, ugyanúgy rúgkapált, ágaskodott, mintha hátán ülne halott lovasa.

Még világosodás előtt bevágtatott az erdőbe. Sohasem kereste senki, nem is látták többé. De azóta viharos éjszakákon hallani vélik, hogy a mén versenyt száguld a széllel, házakat, erdőrészeket ugrik át, patája könnyed érintésével megcsörrenti a háztetők cserepeit. Nagyon sokáig azt hitték, hogy a szellemló egyedül száguldozik az éjszakában, de aztán egyszer meglátta valaki. Megesküdött rá, hogy egy fekete ember ült a lovon, arcán csillagok és holdak ragyogtak.

 

4. HILDÁCSKA KACAG

- Mint a varjú. Brrr - rázkódott össze az erdei tanító felesége -, olyan ez a vénasszony, mint a varjú.

- Ugyan, kedves - mondta a férje -, öreg, ennyi az egész. Majd kialussza magát és elmegy. Hadd aludjon.

- Mint a varjú - hajtogatta az asszony.

Tényleg volt benne valami varjúszerű. Már délután, amikor észrevették - összehúzódzkodva bandukolt az öregasszony a keményre taposott havú erdei úton, furcsa volt, hisz sosem járt erre idegen, különösen télen, most meg a karácsonyi szünet derekán jártak, még a pirosra csípett arcú gyerekek csizmás karavánja sem tűnt fel reggelente a hóval lepett fák közt - felkiáltott az asszony: nézd, éppen olyan, mint egy madár.

- Mint egy agyongyötört, fáradt madár - mondta a férje.

Az öregasszony alakja nőtt-nődögélt, madárszerűsége behúzódott a szoknyája ráncai közé, emberi alakot öltött, madárszerűségével félelmetessége is odalett, csak szánalmassága maradt vele kitartóan, s amikor már a kopogására ajtót nyitottak neki, láthatták, hogy a szánalmasság az arcába is beette magát, mint a rozsda, tekintetét is megtépázta, örök időre szólón meggörbesztette vállát, megrongálta dereka ívét és térde hajlatát.

Mégis volt benne valami varjúszerű. Mintha lesütött szeme bármelyik pillanatban gyors feketerigó-röppenéssel megmérhette volna őket, a házat, isten háta mögötti magányos lakásuk csendjét, homlokuk pajzsa mögött ágaskodó gondolataikat.

- Fáradt vagyok - mondta az öregasszony, szürke ázott veréb volt a tekintete, nem feketerigó-röppenés, szinte nem is érintette a tanítóék arcát.

Enni adtak neki meg vörös bort. A tanítóné kérdezősködni akart, de férje egy gyors pillantással leintette, csendben evett hát az öregasszony, ijedten, vajpuhán, mintha bármely pillanatban fölkiálthatott volna az étel, nem, nem akarom ezt a testet táplálni.

A tárgyak azonban némák maradtak, de egyetértően némák, az öregasszony reszkető kézfejjel törölte meg a száját, fölegyenesedett, a hátralökött hokedli sikkantott mögötte a kövön.

- Az Isten áldja meg magukat - mondta, s a hangja, tekintete megkeményedett, olyan volt ez a köszönet, mint egy átok vagy legalábbis az erdei tanítóékon kívül mindenkinek az elátkozása.

A vendégszobában bontottak neki ágyat, az erdei tanítóné, miközben a hosszú, nyirkos folyosón a tiszta huzatot cipelte, arra gondolt, ezt holnap valamennyit eldobja, elégeti, és undorral fogta a ropogós, fehér ágyneműt, pedig akkor még nem is érintette az öregasszony teste.

- Ne haragudjanak - monda az öregasszony -, az ajtót magamra zárom.

Megremegett, a szeme megvillant, vagy talán nem is ez a helyes kifejezés, hogy villant, csak egy parányi időre kitágult, de sugarai nem kifelé lobbantak, inkább be, a koponya belseje felé, mint egy puskacsőbe fulladt lövés, olyan volt ez a szemtágulás.

- Csak zárja - mondta lassan a tanító, igyekezett könnyed és vidám hangon beszélni, mintha mi sem lett volna természetesebb, minthogy az amúgy is zárt lakásban a vendég még külön bezárkózik.

- Mint a varjú - hajtogatta ott bent a felesége, a tűzhely torkában lobogó ágyneműkre gondolt, a kis Hilda ágyát közelebb húzta a magáéhoz, s rögtön lefekvés után fölpattant, s kulcsra zárta a hálószoba ajtaját.

- Ugyan, ugyan - mondta zavartan a férje, de a kulcscsikordulástól ő is megnyugodott.

Másnap reggel kicsit megszégyenülten néztek egymásra, már nem értették, mitől riadtak meg olyan ostobán előző este, az éjszaka eltakarodott, belőlük is elvitte a homályos zugokat.

Az öregasszony is felébredt, a reggel mintha neki is békességet hozott volna; arca, mint egy szép, sokat tudó fatörzs. Úgy tett, mintha évek óta ott lakna, egy sámlira kuporodott a konyhában, szelíden nézte a tevő-vevő tanítónét, később kivette kezéből a szakajtó krumplit, és maga látott a hámozáshoz.

Hildácska is kitotyogott a konyhába, félelem nélkül közelítette meg a varjú-vénasszonyt, az meg hirtelen letette a szakajtót, a krumplihéjat az öléből a földre söpörte, ráejtette a kést és gyökérkarjait a kislány felé tárta, mintha legkedvesebb rokonát akarná keblére ölelni.

A gyermek mosolyogva röppent az ölébe, a tanítóné hökkenten nézte, hogy a görbe karvalyujjak a kislány hátára tapadnak. Mintha nem ölelni akarná, hanem összeroppantani.

A köszönete átok is, az ölelése fojtogatás is. Ó, csak menne el - gondolta a tanítóné.

De a vénasszony nem ment el. Soha nem kérdezte, maradhat-e, a tanítóék még nem szóltak semmit, úgy maradt ott az isten háta mögötti házban, mint ahogy szelíden, magától értetődően megjön a nyár után az ősz.

Pár hét múlva már hiányzott volna, ha elmegy, nemcsak azért, mert sokat segített a ház körül, s mert a kis Hildával imádták egymást. Másért is. Talán az ódon, töredezett kövű folyosó is bánatosan felsóhajt, ha egy este nem hallja lassú, csosszanó lépteit, ahogy szobája felé igyekszik, kezében a magasra tartott petróleumlámpával.

Soha nem beszélt arról, kicsoda, micsoda, mit csinált eddigi életében. A tanítóék meg nem kérdezték. A bánat miatt, csupa bánat volt ez az öregasszony, szenvedéssel teleírt, még hátulról is lehetett látni rajta, hogy nagyon sokat szenvedett.

Nem kérdezték hát. Csak egyszer fordult hozzá a tanítóné, hónapok múltán: "Hát nincs magának senkije?"

- Csak maguk - kiáltott az öregasszony -, csak maguk!

Visszanyelte a feltörni készülő sírást, s napokig szavát sem lehetett venni.

Lassan-lassan az öregasszony lett a ház belső minisztere, a konyhában a tanítóné akár be se kellett tegye a lábát. Áldás lett neki az öregasszony, ünnepeken, iskolai szünetek alatt napokra elmehettek hazulról, ráhagyhatták Hildácskát, hiszen az anyja kezében sem volt jobb helyen.

Csak az a rákövetkező tél ne jött volna, csak az a férfi ne jött volna!

A férfit a faluban látták, tíz kilométerre erdei házuktól, a presszóban. Ősz haja volt, baljós tekintettel bámulta roppant markába rejtett poharát. Arcát lassan - mintha fájna neki nyaka elfordítása - a pult mögött álló lány felé emelte.

- Itt kell neki lenni - mondta -, itt az erdőségekben.

A lány nem válaszolt neki, látszott rajta, hogy fél.

- Semmiféle idegen öregasszony nem él erre - mondta egy férfi. - Mi aztán tudnánk, ha itt élne.

Az idegen, mintha nem is hallotta volna a közbeszólót, ugyanolyan csigalassúsággal, mint az imént, a pult mögött álló lány felé fordult.

- Le kell számolnom vele - mondta. - Rendezni kell a számlát.

Marka veszett erővel ölelte körül a vastag falú pálinkáspoharat, ökle bütykein megfehéredett a bőr.

Az erdei tanító feleségében oktalan félelem ébredt, akaratlanul csúszott ki a száján a kérdés.

- De hát mit vétett magának szegény?

Az ember most vadul kapta fel a fejét, súlyos pillantással mérte végig az asszonyt, mintha azt latolgatná, megéri-e, hogy fölugorjon, és szétmorzsolja a kérdezőt.

- Szegény! - mondta megvetően, aztán elfordult, újra maga elé bámult, és beszélni kezdett. - A bizalmamba férkőzött ez a némber. Ó, pokol... még szerettem is. Rábíztam a kislányom. Érti?! A kislányomat! Még most is hallom a nevetését. Minden éjszaka hallom a kislányom nevetését, amikor tiszta csendes idő van.

Elhallgatott.

A tanítóné torkában ott feszült a kérdés, de nem merte kimondani, nem mert megszólalni, lélegzetet venni se mert.

Az idegen fölállt. A poharat csörrenve az asztalra dobta.

- És megölte, értik! Megölte a lányomat! Hároméves volt. Nem hallják? Nevet. Most is nevet.

Feszülten figyelt, az arca szinte gyengéd lett, mutatóujját magasba emelte.

A tanítóné akkor már roppanó ujjperccel szorította a férje karját.

- Menjünk - suttogta.

- Ha el nem viszi a rendőrség előlem, ezzel a két kezemmel tépem szét - mondta az ember, s maga elé tartotta roppant kezeit, mindkettőt külön, külön hosszasan nézte, mint kedves, nagy feladatra hivatott gyermekeit. - És csak tizenöt évet kapott. Tizenöt évet! Holott ezer évig kellett volna forró szurokban főzni, szöges korbáccsal ostorozni, miszlikbe vágni! Tizenöt év! Ott a bíróságon megmondtam, ez az ítélet nekem nem elég. Az én lányom fehér koporsójáért sem elég, a lányom kisujjáért, egyetlen haja száláért nem elég! Egy éve szabadult, azóta keresem.

Megint maga elé emelte markát, s hosszasan nézte.

- Megtaláljuk, biztos, hogy megtaláljuk - mondta nekik, s vicsorogva elmosolyodott.

A tanítóné felugrott, kirohant az ajtón, a férje alig győzött utána menni.

- Úristen - jajongott a nő -, úristen, már négy napja egyedül van vele.

- Ugyan - mondta a férj -, rémmese az egész. Bolond ez a férfi. Nyugodj meg.

Rohant velük a terepjáró a sötét erdőn keresztül, s óráknak tűnt, míg megálltak az erdei ház előtt.

Égett odabent a lámpa. A tanítóné hanyatt homlok rohant a házba, feltépte az ajtókat, melyben már meggyűlt a sikolyra kész levegő.

A szobában a kályha mellett ült az öregasszony, ölében Hildácska. Mind a ketten nevettek, fénylett a szemük.

A tanítóné sírva fakadt, odatérdelt melléjük, egyszerre ölelte át az öregasszonyt és a gyermeket. Sokáig nem tudott szóhoz jutni a görcsös zokogástól.

Az öregasszony hamuszürke arccal állt fel.

- De hát mi baj van, az istenért?

- Semmi, semmi - mondta a tanító.

- Kellemetlenségeink voltak, ne törődjön vele.

A tanítóné átkulcsolta az öregasszony nyakát.

- Ne haragudjon rám, drága, ne haragudjon.

- De hát miért? - kérdezte sírósan az öregasszony. - Dehogy haragszom, miért haragudnék.

- Nincs semmi baj - mondta a férfi. - Egy bolondság megriasztott bennünket. Aludjunk rá egyet. Aludjuk ki.

És éjfélkor éles zörrenések az ablakon.

A tanító hangja tétován bukdácsolt a sötétségben.

- Ki az?

- Gyere ki, vén szipirtyó! Megjöttem - hallatszott odakintről.

A tanító köpenyt kapott magára, az ajtóhoz rohant.

- Mit akar?

- A vénasszonyt.

A téli éjszakában kísértetiesen világított az ősz haj és a megszállott szem kútja.

- Ez egy másik öregasszony - magyarázta a tanító -, rossz helyre küldték, uram. Régről ismerjük, és...

A férfi előrelépett.

- Magát is szétlapítom. Érti!

A tanító ekkor könnyed érintést érzett a könyökén, lepkekönnyűt.

- Engedjen ki - mondta az öregasszony.

- De hát nem magát keresi - üvöltötte a tanító. Nem a dühtől ordított, hanem a félelemtől.

- De igen - mondta az öregasszony -, engem keres.

Kilépett, becsukta maga után az ajtót. A tanító verejtékezve lapult a fal és a becsukott ajtó szögletébe, mozdulni sem tudott. Tompa puffanást hallott kintről, s ahogy egy liszteszsák a hóra dől. Aztán csend lett. Csillagok csendje.

 

5. KÓCEMBER KÓCSZERELME

- Hát nem érted?! Szeretlek - a szavak gőzölögve buktak ki a száján, és sisteregve hűltek ki, amíg a néhány méteres utat megtették az elhagyott, poros kirakat mélyén ülő lányig.

- Tavasz óta idejárok - folytatta Simf -, minden áldott este itt papolok neked, s te meg sem mozdulsz, csak a szemedet forgatod. Értsd már meg, hogy szeretlek!

A szavak megragyogtatták a kirakatot, a gyenge villanykörte fényében siváran gubbasztó, poros papírok, rongydarabok önálló fényt kaptak, hogy aztán a beszéd elhaltával még szürkébbek, még visszataszítóbbak legyenek.

A lány nem szólalt meg most sem, kezét térdén nyugtatva, egykedvűen ült a rozoga széken, csak világoskék szeme sétált lassan, megfontoltan szemüregében jobbra-balra, megállás nélkül, azonos ütemben, mintha egy gépezet mozgatná, soha meg nem állapodott a tekintete Simfen, csak megérintette, s a szem soha nem csillant, az ajkak zárt vonalai is csak nagy ritkán lazultak, valami mosolyféle derengett fel a lány arcán, Simf néha azt hitte, gunyoros, néha meg azt, hogy örömteli.

- Megint a kedvenc ruhám van rajtad - mondta Simf, és homlokát a piszkos üvegnek nyomta. - Hallod, meghalok ezért a ruhádért is!

Fehér, rövid ujjú, nyersvászon ruha volt a lányon, egy könnyű kis szandál, kicsit vékonyka, kamaszos karja s megejtően kedves formájú lába feltüzelte Simfet, el nem tudta képzelni, hogy ebben a ragacsosan koszos kirakatban hogy tud ez a lány ilyen tiszta lenni.

- Szólalj már meg - kiáltotta -, mondj valamit! Amíg nem válaszolsz, nem megyek el innét.

A lány szeme abbahagyta az ingázó mozgást, tekintete megállapodott Simfen, mereven nézte egy darabig, egyre szomorúbb lett, a szeméből áradó szomorúság egy kerek, világos foltot égetett a kirakatüvegre, mint amikor deres ablakra lehelünk, Simf megbűvölve nézte, a lány megemelte térdén nyugtatott kezét, s öt ujját széttárva Simf felé mutatta.

A férfi elszörnyülködve hátraugrott.

A lány ujjai hegyén fölfeslett a bőr, s kunkorodó kócszálak, vékonyka, szakadt drótvégek kandikáltak ki alóla.

- Kóclány - üvöltött Simf -, egy kóclányba szerettem.

A lány visszahelyezte kezét térdére, szeme újrakezdte az ingamozgást.

Simf megfordult, tántorogva indult hazafelé, mellkasát forró kő feszítette. Hasra vágta magát az ágyán, bánata súlyától olyan lett, mint egy forma mellé csurrantott nyersvas tömb.

Nem bírta sokáig, egy barátra lett volna szüksége, egy jó barátra. Fölpattant hát, és kitalált magának egy barátot. Egy széket húzott a szoba közepére, arra találta ki, de valahogy nem sikerült ez a barát, szeme aszimmetrikusan ült az arcában, egyik a szemöldök felé húzódott, a másik lecsúszott az orra tövébe, haja elszórt pamatokban fedte a fejét, füle a nyakszirtjén.

- Te! - kiáltott dühösen Simf, s akkor vette észre, hogy a barát ízületei nem kapcsolódnak, a darabokból álló testet csak a ruha tartja össze, a barát elnyaklott a széken, Simfnek oda kellett ugrania, mindkét kezével elkapta, hogy le ne essen a földre.

De a barát élt, lélegzett, Simf rettegve nézte a szörnyarcra gyűrődő vigyort, hátraugrott, a sikerületlen barát, mint egy bábfigura, megemelte a kezét, Simfre mutatott.

Izgatottan nézett végig magán, tekintete a kezére tévedt, és fölordított. Kezén fölfeslett a bőr, jól láthatta az ujjhegyeken és az ujjközökből kiálló kunkori kócszálakat, töredezett drótvégeket.

Megbűvölten bámulta a kezét, a barátjára akart pillantani, de az akkor már eltűnt, a megrettent szék árván állt a szoba közepén. Simf föltépte az ajtót. Kócember kócszerelme, zakatolt benne, amíg a kirakat felé rohant. Nem lehet, nem lehet - döngték a léptei.

Félt, hogy kóccal tömött keze nem lesz elég súlyos a kirakat bezúzásához, de már az első ütésre reccsenve szétnyílt az üveg, a lány megbabonázva bámult rá, fölállt, Simf benyomakodott a csipkés szélű törés üvegkarmai között, magához szólította a lányt, és teljes erejéből a vállába harapott.

A lány fölsikoltott a fájdalomtól, de nem húzódott el, Simf nyakára kulcsolta karjait, egyre szorosabban fogta, vinnyogott az örömtől, és Simf akkor már látta, hogy harapása helyén vércseppek szivárognak a lány húsából, megérezte a saját mellében is a meleg, selymes szívet, a kezére nézett, csupa vér volt a keze a kirakatüveg tépte sebektől.

- Ó, drága kócszerelmem - mondta boldogan -, hús-vér szerelmem.

Ragyogott körülöttük a kirakat, vércseppjeik, mint a gyöngyök.

 

A NAGY MADÁR

Garmospusztáról Ivrenbe úgy ismertem az utat, mint a tenyeremet. Igaz, jó tíz éve jártam arra utoljára, de akkortájt annál gyakrabban, előfordult, hogy napjában háromszor is megjártam a nyolc kilométeres földutat.

Jól tudtam, az elmúlt tíz év alatt semmi sem változott erre, legfeljebb a tenyérnyi akácerdő öregedett valamicskét, a Séd holtágaitól szabdalt vizenyős legelő meg a semmire se jó homokdombok megőrizték régi arcukat. Ezért is indultam erre, hogy újra találkozzam velük.

A dűlők nevét is ismertem, méterre meg tudtam volna mutatni, mikor váltok át Boszorkánydombról a Körösztfa-dűlőbe, Körösztfából Ökörállásba. Az út jó szórakozásnak ígérkezett. Egy ilyen régi úton mélázhat az ember. Ha jól megy, meg is tisztulhat. Nem találkozik mással, csak régi fákkal és régi hajlatokkal, az út vérévé vált íveivel, s pontosan érzi, hogy itt az égbolt magassága sem változott.

Az út mellett Garmos és Ivren között sehol sincs település. Még ház sem. Ezért hittem hát a Csötönyi-dűlőnél, hogy eltévedtem. Mert a Sédnek szaladó meredek domb tövén egy öreg, szalmatetős házat pillantottam meg. Nem volt valami eszményi állapotban, úgy tűnt, le akar rogyni, s csak a domboldal segítő íve tartja lábon.

Ezt a házat én sohasem láttam. Garmospusztán nem mondta senki, hogy itt épült valami, s különben is hihetetlennek tűnt, hogy éppen itt, ezen a lápos, tavasszal-ősszel vízbe fúló földön jutott eszébe valakinek építkezni. A ház azonban ott állt négy-öt lépésnyire az úttól, kéménye vígan füstölgött, s bár embert nem lehetett körülötte látni, mégis elevenséget, mozgást sejtetett. Egy útkanyar után beláttam már a ház mögé is, két parasztkocsi állt az udvaron, a felszerszámozott lovak a saroglyából szénáztak. Most már majdnem biztosra vettem, hogy eltévedtem. Ez a ház magától értetődően állt a tájban, s az is látszott rajta, hogy legalább száz éve épült. Akkor hát itt kellett állnia tíz évvel ezelőtt is.

Megfordultam. Kibomlott előttem a hátam mögött hagyott táj. Semmi kétség, jó úton járok. Visszafordultam, kicsit szorongva, talán abban reménykedtem, addigra eltűnik a különös kis viskó a háta mögött abrakoló lovakkal.

Mintha ugyan egy ház csak úgy ukmukfukk elrepülhetne!

Elmentem volna mellette - már kis rezignációval kutattam a kutyák után, vajon milyen csata alakul ki köztünk, de egy jókora zöld cégtáblát pillantottam meg a bejárat fölött, fehér betűk virítottak rajta:

VENDÉGFOGADÓ A NAGY MADÁRHOZ

Még mindig kutyák után vizslatva indultam az ajtó felé, bár lelkem legmélyén megnyugodtam, tudhattam, hogy a vendégfogadó kutyái nem hamisak. De kutyát nem láttam sehol.

Benyitottam a mélybarnára vénült ajtón. Érdekes, akkor föl se tűnt, hogy bár kint még javában sütött a nap, odabent egy mennyezetről lógó petróleumlámpa világított, s bár három ablaka is volt a földes, gerendás szobácskának, természetesnek tűnt, hogy ég a lámpa.

A köszönésemet nem fogadta senki, a pult mögött álló fehér kötényes kocsmáros karba font kézzel elnézett a fejem mellett.

A kis helyiség x-lábú asztalai mellett tizenöt-húsz ember szorongott - valamennyien férfiak -, csupán a legtávolabbi asztalnál ült egymagában egy ember, háttal a többieknek.

Egyetlen arc sem fordult felém. Ez szorongással töltött el - ismerhetik a falusi kocsmázók az idegenre vetett mohó tekintetet -, s egy pillanatra megtorpantam. Ez a váratlan mozdulatlanság sem csikarta ki érdeklődésüket, ismerőst keresve akartam végigpásztázni rajtuk, de már az első profil láttán valami megmagyarázhatatlan szégyenkezés fogott el, mintha az arcukat nézni szemérmetlen beavatkozás lenne a magánéletükbe. Azonnal elfordítottam a fejem, s bár egyetlen arcot láttam csak, tudtam, hogy nem lehet köztük ismerősöm.

Megindultam a legtávolabbi asztal felé, ott még bőven volt hely az egyedül ülő férfi mellett.

Próbáltam könnyed lenni, de azért sutának éreztem a megoldást, a köszönésnek szánt biccentést.

- Megengedi?

Ekkor, mintha késsel vágták volna el a monoton zsongást, torokszorító csend telepedett a kocsmára.

Minden erőmet beleadva bámultam az előttem ülő embert, de nem láttam belőle semmit, csak a hátamba szúró tekinteteket éreztem.

A férfi zavartan, szinte segélykérően bólintott, s egyben odébb húzódott, holott a hosszú padon bőven elfértek volna mellette hárman is.

Leültem. Látószögembe került a kocsmáros fehér kötényes foltja, láttam, hogy felém mozdul, s mozdulatával, mintha jelt adott volna, újra megzendült a halk, korábbi zsongás.

A kocsmáros ott tornyosult mellettem, akkor éreztem meg, hogy milyen hatalmas ember, tekintetem lassan futott fel kovácsfújtatónyi mellén karba tett kezéről az arcára. Az arca meghökkentett. Elképzelhetetlen számomra, hogy amikor beléptem, miért nem vágott mellbe ennek a kősziklából faragott arcnak a szépsége, miért csak most vettem észre, amikor a robusztus ember két lépésre állt tőlem. Nem vagyok különösebben érzékeny a férfiszépségre, de ilyen vonzó, a durvaságnak és a finomságnak különös elegyéből kikalapált arcot még nem láttam.

A hangja méltó volt termetéhez, úgy éreztem, nem is a fülemmel, de rezonáló csontjaimmal hallom rekedtes basszusát:

- Ön idegen itt?

Nem volt ellenséges a hangja, inkább mintha kérdésével feloldott volna valami alól, vagy legalábbis megbocsátotta volna egy szarvashibámat.

Bólintottam, s lenyűgözve, szótlanul néztem.

- Éhes? Szomjas? - éreztem megint a csontjaimban.

- Mikor épült a fogadó? - kérdeztem válasz helyett.

- Régen - mondta egyszerűen, hogy felkaptam rá a fejem, hozzátette -, nagyon régen.

A hangjában most csengett egy kis idegenség, mint aki nem szívesen beszél erről a témáról.

- Egy fröccsöt kérek - mondtam gyorsan.

- Csak tiszta borom van.

- Akkor azt.

Ijedt, könyörgő suttogás ütötte meg a fülemet. Alig hallható, egércincogás-szerű hang:

- Nekem is.

Újdonsült asztaltársam felé kaptam a tekintetem, de ő lehajtott fejjel maga elé bámulva ült, a pad szélére húzódva. A suttogás mégiscsak tőle eredhetett, mert a kocsmáros jól érezhető megvetéssel kérdezte:

- Neki is?

A kérdésre megint mintha elvágták volna a kocsmazsivajt. Újra a hátamban éreztem a tekinteteket. Pillantásom lassan kúszott a kocsmárosról asztaltársamra. Görnyedten, szemmel láthatóan görcsbe rándult izmokkal ült mellettem, mintha válaszomtól az élete függne.

- Neki is - hebegtem.

A kocsmáros bólintott, felzengett újra a kocsmazaj, asztaltársam izmai ellazultak, sóhajtásszerűt szusszantott, de nem nézett rám.

Pár pillanat múlva előttünk volt a bor - egy furcsa, antiknak tűnő feketére égett kancsóban hozta a kocsmáros, és két közönséges kocsmai poharat tett mellé.

- Enne valamit? - kérdezte barátságosan.

- Nem kívánok hideg ételt - mondtam, miközben mindkét poharat teletöltöttem olajos csurgású, sárgás borral.

- Van vad, hal - mondta a kocsmáros -, mit kíván?

- Nincs sok időm, sietek.

- Öt perc alatt bármit elkészítünk - mosolyodott el.

Ettől a mosolytól jókedvem kerekedett, nagyon bántam volna, ha a kocsmáros főztje nélkül kellene továbbállnom.

- Milyen hal van?

- Ami a Sédben, az mind.

- Törpeharcsa is?

- Amennyit akar.

- Ha abból sütnének...

Már fordult is.

Az egyik poharat odatoltam asztaltársam elé.

- Egészségére - emeltem meg a magamét, s csodálkozva vettem észre, hogy úgy szólok hozzá, mintha alacsonyabb rendű lenne nálam.

Mohón kapott a pohárért, most láttam először az arcát. Vörhenyes hajú, vékony ember volt, ráncos arcbőre a rágóizmok feszes dudorain kívül mindenütt csontra tapadt. Jobb arcát egy valamikori robbanás puskaporszemcséi fekete lyukacsosra égették - különösen a homlokán és a szeme körül rajzottak sűrűn a pöttyök, sőt egy jutott a szeme fehérjére is, s ez a szemfehérben égő fekete folt egyszerre ébresztett szánalmat és szorongást.

- Radám Lajos vagyok - mondta -, köszönöm.

Egy hajtásra kiitta a bort.

Nem volt időm fura nevén tűnődni, a borral kellett foglalkoznom. Ha valaki korábban azt állítja, hogy egy isten háta mögötti vacak kocsmában iszom életem legjobb borát, kinevetem. Most pedig ezeken a másokon a sor, mert kinevethetnek, de én itt, ebben az isten háta mögötti vacak kis kocsmában ittam életem legjobb borát.

- Hát ez óriási! - fordultam lelkesülten Radám Lajos felé.

- Igen, jó boruk van - mondta, és mindkét kezét a pohárnak tapasztotta, mintha attól félne, valaki kikapja a kezéből.

Ajtócsukódást hallottam, majd a kocsmáros döngő lépteit, s ezzel egy időben kellemes sült illata csapta meg az orrom. Tepsinyi ezüsttálon tette elém a sült halakat. Evőeszközt nem hozott.

- Kézzel egye - mondta -, úgy a legjobb.

A törpeharcsát különben is nagyon szeretem, de ehhez foghatót soha nem ettem.

- Ki sütötte ezt? - kérdeztem Radám Lajost.

- A felesége. Hát még ha az őzgerincéből enne! Ajaj, őzgerinc! - mondta, és csettintett.

- Éhes? - kérdeztem, és önkéntelenül feléje toltam a tálat.

- Nem, nem! - tiltakozott ijedten, kezét maga elé kapva, s riadtan körülkémlelt, mintha tiltott dolgot cselekedett volna.

Elmélyülten boncoltam ujjaimmal egy törpeharcsa gerincéről a húst, s szinte csak úgy mellékesen vetettem oda asztaltársamnak:

- Magát miért nem szeretik itt?

Meglepően reagált a kérdésre: elmosolyodott. Most láttam, a kora tulajdonképpen megállapíthatatlan. Ez a száraz, barázdált arc éppen úgy lehetett egy hetvenéves emberé, mint egy negyvenévesé.

- Tudja, mi az a guvat? - kérdezte.

- Nem.

- Áháh, nem tudja. Egy madár.

- Nem hallottam még.

- Szereti maga a madarakat?

- Hát... nem jobban, mint a fákat. Vagy a lovakat.

- Áháh, gyurgyókát látott már?

- Micsodát?

- Gyurgyókát.

- Az is egy madár?

- Az.

- Nem, nem hiszem, hogy láttam volna. Vagy ha láttam is, nem tudtam, hogy az.

- És kormos szerkőt?

- Azt se.

Elfordult, a falat bámulta. Jó sokáig. Mire újra felém fordult, csordultig volt a szeme bánattal.

- Látja - mondta -, én a röptiről is megismerem a madarat. Akármelyiket.

- Igen... ez szép - bólogattam sután.

Most résnyire szűkült a szeme, ahogy se ilyen, se olyan válaszomra rá se hederítve, felém fordult.

- Olvasta az újságban?

- Micsodát?

- A nagy madarat.

Néztem rá bután.

- Pedig az újságok is írták, állítólag még külföldiek is.

Végeztem az utolsó törpeharcsával, zsíros kezemet a nadrágom szárába töröltem. Radám felém tolta a poharát. Automatikusan töltöttem mindkettőnknek. Mohón ivott.

- Állítólag egy garmospusztai gyerek látta először. A Sédben fürdött, s egyszer csak látja ám, hogy a folyóra lecsap egy óriási madár. Azt mondta, a két kiterjesztett szárnya szélesebb volt, mint a Séd.

- Lehetetlen - mondtam.

- Ugyan - legyintett ingerülten Radám -, miért lett volna lehetetlen? Másnap a szikorói kanász is mondta, hogy látott egy igen nagy madarat. De elég messziről, az Ókúttól látta, ahogy a Boszorkánydomb felett röpült, ha ugyan ismerős erre - pillantott rám.

Bólintottam.

- Na és harmadnap én is megláttam. Irdatlan magasságban keringett, mozdulatlan szárnyakkal, de énnékem ez elég volt, tudtam, ilyen madarat én még sohasem láttam. Tudja, gátőr vagyok, nem sok a dolgom, én attól a naptól kezdve mást se csináltam, csak a madarat lestem. De közelről soha nem sikerült megnéznem. Vagy igen magasan röpködött, ha meg alacsonyan, akkor messzire. Valahogy tudomást szerzett a madárról az Ornitológiai Intézet is. Tőlem nem, az biztos, mert én senkinek se említettem. Még tagadtam is, hogy volna. Ha szóba hozták - mert látták mások is -, csak nevettem: mesebeszéd. De én tudtam, hogy az a madár van. A fészkire vagy a tanyájára szerettem volna rálelni. De nem sikerült sehogy. Jött aztán ide egy vékony, szemüveges ember a Madártani Intézettől. Tőlem is kérdezte, láttam-e a madarat. Én aztán soha - mondtam neki. De azért itt kuksolt egy hétig. Egy este látta is jó messziről. Azt mondja: fakókeselyű. Ritkán, de elkóborol erre is. Még hogy fakókeselyű! De aztán csak nem hagyta nyugodni a lelkiismeret, mert egy egész bizottsággal jött le ide újra, fényképezőgéppel, távcsővel, fityfenével. Akkor már írták az újságok is a madarat, azért gondoltam, hogy olvasta. Szóval ez a bizottság itt egész nap leste az eget, másnap meg híre jött, hogy ide háromszáz kilométerre láttak egy óriási madarat. Nosza az egész bizottság autóba vágta magát. Mert biztos volt, hogy csakis a mi madarunk lehet. Vágtattak utána. Csakhogy a madár másnap oda ötszáz kilométerre tűnt fel.

Valami ekkor megvillant bennem.

- Várjon csak! Repülőt béreltek... ez az?

- Na látja, hogy tud róla.

- De ahogy a madár meglátta a közelítő gépet, zuhanórepüléssel eltűnt az erdő fái között.

- Ez az, na látja, az egész ország lázban égett. Még a külországok is. Még fekete képű madarász is járt erre akkor.

- De azt a madarat még lefényképezni sem sikerült - vetettem közbe.

- Nem bizony! - kiáltott fel Radám szinte büszkén, aztán ijedten a válla közé kapta a fejét, mint aki túl hangosan szólt.

- Aztán elült a lárma, a madarászok hazamentek. Azt mondták, mégiscsak egy kódorgó fakókeselyű. Én se láttam vagy egy hónapig. Aztán egyszer csak megint itt körözött. Olyan magasan, hogy alig látszott nagyobbnak egy szúnyognál. Napokig rejtőztem a remészben meg a nádasban. Takarásban. Ott volt velem a golyós puskám is.

- Lelőtte?

Ellenségesen rám pillantott, a szeme fehérjéből sütött a fekete pötty.

- Jó ősz volt már akkor, sokat vacogtam. A madár egyszer csak ereszkedni kezdett lefelé. Nem várhattam tovább. Máig se tudom, hogyan találtam el, mert igen messze volt, és a kezem is remegett. Emlékszek, ahogy megláttam a nagy szárnyakat a céltávcsőben... A lövés pillanatában még reménykedtem is, hogy nem találtam el.

- Eltalálta.

- El. Mint egy kő, úgy zuhant a föld felé, s akkor láttam csak, pedig csukva volt a szárnya, hogy milyen iszonyúan nagy. A Káplányosba esett, tudja, az a mocsaras rész, jól megjegyeztem a helyet, órákig gázoltam feléje a combtőig érő hideg iszapban. Egyszerre csak látok valami vörösséget. Egy óriási szárny. Mit mondjak magának? Többméteres. Nagyot kiáltottam örömömben, ugráltam feléje a zsombékokon. Megfogtam a szárnyát, én még olyan pompázatos vörös színt nem láttam, és a hátára fordítottam... - elhallgatott.

- És?

Eszelős tekintettel nézett rám. Megragadta a karomat.

- Nem madár volt. Az a két szárny egy emberé volt. Érti? Üveges szemmel nézett rám egy szép emberarc. Élesztgettem, de hiába. A golyó épp a szívébe ment.

Fölugrottam. A pad és az asztal közel volt, csak megrogyott térddel tudtam állni.

Radám Lajos arca gonosszá vált, nem engedte el a karomat.

- A nyakán aranyláncon egy medál függött. Az volt ráírva: Ikarosz.

Harsányan felnevetett.

- Ikarosz! - ordította.

Kirántottam a kezéből a karom, átléptem a padot. Megálltam a pult előtt.

- Mennyivel tartozom?

- Semmivel - mondta a kocsmáros. - A mi vendégünk volt. - Körültekintett az ivóban, és keserűen mosolygott.

Köszönés nélkül mentem ki, de a bentiek kórusban zengtek: jó utat! Mintha barátjukká avattak volna.

Besötétedett már, majdhogynem futva tettem meg az utat Ivrenig. A barátom agronómus itt, nála szálltam meg.

- Hol a francba voltál ilyen sokáig? - kérdezte.

- Mondd, mikor épült ez a kocsma a Csötönyi-dombnál?

- Csötönyi-dombnál? Kocsma? Megőrültél? - nevetett harsányan.

- Egy magas, igen szép ember a kocsmáros.

- Valaki mást rázz át - mondta -, én mindennap arra járok. Nincs ott semmiféle kocsma.

Úgy éreztem, láncok tekergőznek körém.

- Ismersz egy Radám Lajos nevű embert?

- Igen, a gátőr.

- A jobb arca égésfoltos.

- Igen.

- Lelőtt egyszer egy piros szárnyú, óriási madarat.

- Nem tudok róla. Különben nincs piros szárnyú, óriási madár. És hagyd a fenébe a hülyéskedést. Gyere, egyél.

- Már ettem.

- Hol?

- Útközben - mondtam. Lopva még mindig zsíros tenyeremre pillantottam, számban még éreztem a csodálatos bor aromáját.

Szegény Ikarosz, hát lepuffantottak, mint egy kutyát.

 

JÁTÉK ÁLARCBAN

Illés Ézsaiás még a sziklafalon lógott, amikor észrevette Friászt. A patkó alakú kőbánya nyitott oldalán gázolt az övig érő ragadáncsban a meredek kőfal felé.

Illés Ézsaiás már végzett, de azért egy követ még megpróbált megmozgatni a lábával. Szilárdan állt a helyén, ezzel nem lesz baj - gondolta, és átnézett a másik rámoló, Gyenese István felé. Még javában dolgozott, macskaügyességgel lengette magát a szikla tetejéről lebocsátott kötélen, lába apró mozdulatával megbillentette a robbanás után fennakadt köveket, a mázsás tömbök neki-nekikeccenve a sziklafalnak, hangos robajjal hullottak a bányamező fenekére. Jó volt nézni, Illés Ézsaiáson finom öröm illant át, tudta, hogy ő is ilyen kecsesen, minden fölösleges mozdulat nélkül dolgozik. Átkiáltott a másiknak: "Hahó!" s rámolótársa visszahahózott, hangjából öröm és jókedv csengett. Éppen olyan ez, mint amikor két hajó találkozik a nyílt tengeren - gondolta Ézsaiás. Igen, két hajó találkozott a nyílt tengeren. Elmosolyodott, szabad keze fejével letörölte a szája szélére rakódott sós lepedéket - a kőpor ingerlően karistolta a száját -, s fürgén fölmászott a kötélen.

Föntről kicsi pontnak tűnt Friász, pedig akkor már sokkal közelebb járt, de még nem ért ki az övig érő bogáncsból.

Jöhetett volna az úton is - gondolta magában Ézsaiás, aztán megrántotta a vállát -, arra jön, amerre akar.

Lent a teknőben találkoztak, Friász éppen akkor ért ki a ragadáncsból, ruhája tele volt a karmos tüskékkel benőtt kis zöld golyókkal. Megállt, három-négy lépésre Ézsaiástól, és azt mondta:

- Ma este eljöhetsz a Körbe.

- Miféle körbe? - kérdezte, és maga sem tudta, miért, kissé meghökkent, ő is megállt, nem ment közelebb Friászhoz.

- Emberek Köre - mondta kifejezéstelen arccal Friász -, nyolckor a Szirén előtt találkozunk.

Ezzel megfordult, s amerről jött, a ragadáncs-tengeren át elindult visszafelé. Illés Ézsaiás egy darabig bámult utána, a kötéltől szúrósan égő tenyerét végighúzta a homlokán.

Kiskabátját a kezében lógatva indult el. Lazán, tagjait puhán lengetve ment, szerette ezt a kellemes, zsongító fáradtságot, szinte érezte, hogy friss, bő vízzel lemosott testének kőportól megszabadult pórusai tágulva isszák a levegőt.

Már hűvösödött. A délelőtti eső még nem száradt föl, saruja talpa alatt puhán omlott a szemcsés, nedves por.

A kőtörő melletti lejtős hegyoldalnál megállt, kedvtelve nézegette a tenyérnyi széles kőporgleccsereket, aztán kikanyarodott a patkóból, rátért a keményre taposott erdei ösvényre, fütyörészve ballagott a köves talajon törpén maradt tölgyek között. Egy helyütt letért a gyalogútról, halkan beosont a sűrűn benőtt bokrok közé, egy darabig előrehajolva figyelt, pár pillanat múlva már hallotta is az ágak érintésének leheletnyi neszét. Ott volt az őszapó.

- Szervusz, őszapó! - mondta hangosan.

Az apró madár a hangra átlibbent egy másik ágra, egy darabig mozdulatlanul ült, mintha figyelne, aztán elrepült.

Illés Ézsaiás visszament az ösvényre.

Látta az őszapót, tehát találkoznia kell a vörös hajú lánnyal is. Enyhe várakozó izgalom feszült benne, s amikor a városba ért, nem kanyarodott a Magaslati út aszfaltjára, hanem nekivágott a Havi-kápolna felé vezető hepehupás útnak. Erre, a girbegurba mellékutcákon szokott találkozni a vörös hajú lánnyal.

Egyszer meg kellene szólítani - sokszor gondolta már magában, de amikor föltűnt a libegő, leheletnyi lány - mint egy virág, mint egy szép fehér virág -, sohasem merte megszólítani, még ránézni is csak titokban mert. Vajon tudja-e a vörös hajú lány, hogy szerelmes vagyok belé? Most már nem is nevetett ezen a szón, hogy "szerelmes", csak eleinte kuncogott néha, amikor ritkábban látta a lányt, nem is tudta maga elé képzelni az arcát, a szobatársai táncolni hívták, meg lányokhoz, ő meg csak rázta a fejét, nevetett, és azt hajtogatta: Úgysem mentek velem semmire, szerelmes vagyok.

Egy őszi napon látta először a lányt, szemerkélő esőben. Különös, nyomasztó idő volt, a felhők ráültek a házak tetejére, szürke lucskos idő volt, otthontalan idő. Ilyenkor nagyon egyedül érzi magát az ember, és Illés Ézsaiásnak akkor még igazán senkije sem volt ebben a nagy, idegen városban, csupa ismeretlen arc vette körül, néha összegörnyedve feküdt a munkásszállóban a vaságyon, és éktelen honvágy gyötörte a faluja után, az anyja után, az apja után, napsütéses nyári délutánok után, amikor hadvezér volt és varázsló volt és indián volt és párduc volt, hasalt a kert végében a terebélyes lapulevelek alatt, a föld nyirkos volt, és kesernyés szag lengte körül, aztán lassan és puhán, nagyon barátságosan lopóztak a kert felé az árnyak, este lett, hallotta az anyja elnyújtott hangját: "Ézsaiás", körülülték a nagy asztalt, az arcukra esett a petróleumlámpa sárgás, meleg fénye, a láng körül libegő pillék szárnya irdatlanul nagy árnyékot vetett a falra, az apja szép, szabályos karaj kenyereket vágott mindegyiküknek.

A vörös hajú lány hirtelen lépett eléje egy saroknál, ő is sietett, majdnem egymásnak ütköztek, a lány csodálkozó arccal nézett Ézsaiásra, aztán föllobogott a szeme - vagy csak Ézsaiásnak tűnt úgy, hogy föllobogott -, mindenesetre csodálatos szeme volt a lánynak, egészen mélybarna, meleg szem. Egy pillanatig nézték egymást, aztán elindultak, Illés Ézsaiás előtt még sokáig ott lebegett a lány finoman rajzolt, leheletnyi szeplőkkel teleszórt arca.

Azok a nyarak már sohasem jönnek vissza, és a kert is más, talán a lapulevelek szaga is megváltozott. Illés Ézsaiás előtt napokig lebegett a két mélybarna szem, az arc éles vonala hamar eltűnt körüle - csak álmában látta maga előtt világosan a lány arcát, de könnyed, libbenő mozdulatai benne maradtak.

Mikor másodszor látta a lányt, arcába szaladt a vér, a szíve nagyokat dobbant.

A lány bizonyára nem tudta, hogy lapulevelek, surranó kedves esti árnyak, libegő szárnyú pillék és meleg nyári délutánok helyére lépett, s ha tudta volna, talán megriad.

Illés Ézsaiás fölfedezte a lány kezét is. Hosszúkás, keményen kirajzolt ízületű, mégis finom, fehér keze volt a lánynak.

Ma mégsem találkozott vele. Ejnye, őszapó - mondta magában, és szomorúan elmosolyodott. Apró kis babonáiban akkor is hitt, ha sokszor csalatkozott bennük.

A Felsőhavi útnál visszakanyarodott, még egyszer végigjárta a bosnyák városrész földhöz lapult házai között költői szabálytalanságban húzódó apró, kis utcákat, de a lányt nem találta. Nem volt kedve hazamenni, elindult a Budai-külváros felé, megkerülte a porcelángyárat, ácsorgott kicsit a Balokány-ligetben, aztán eszébe jutott Friász, ijedten az órájára nézett, és sietve elindult haza.

A munkásszálló a város másik végén volt, jó időbe telt, még hazaért. Tiszta inget húzott.

A Szirén előtt nekitámaszkodott egy hirdetőoszlopnak, kényelmetlenül érezte magát, már-már elment, mikor az utca végén a gesztenye-allé boltíve alatt meglátta Friászt.

Szótlanul mentek egymás mellett a hegynek vezető kis, szabálytalanul beépített utcákon, az utcai lámpák halvány fényében néha Friász arcára nézett - Friász most már nem volt egykedvű, valami magasztos, de kemény vonás jelent meg az arcán.

Egy kőkerítés előtt megálltak, Ézsaiás azonnal megérezte, hogy célhoz értek, és befelé nézett, kereste a ház körvonalait, de a sötétség áthatolhatatlanul terpeszkedett szeme előtt, hang és fény nélkül állt a ház valahol a kert mélyén.

- Alkalmazkodni kell a szabályokhoz! - mondta Friász, és kérdően ránézett, hogy beleegyezik-e.

Először meg akarta kérdezni, hogy milyen szabályokhoz, aztán mégsem szólt semmit, bólintott.

Friász kotorászott a kapu mögött - benyúlt a rácson -, röviddel ezután hallotta a kulcs csikordulását, kitárult a kapu, sarkai kenetlenül nyikorogtak. Friász karon fogta. Ézsaiás semmit sem látott a sötétben, csak azt érezte, hogy egy egyenetlenül, valószínűleg téglával kirakott úton mennek. Később balra fordultak, most már kezdett hozzászokni a szeme a sötétséghez - egy fürdőkabinszerű, apró faépítmény előtt álltak.

- Van itt valaki? - kérdezte Friász.

- Azonnal - hallatszott egy tompa hang belülről.

Friász visszahúzta Ézsaiást a bokrok közé.

Hallották, ahogyan nyílik a kabin ajtaja, egy sötét árny lépett ki rajta, Ézsaiás próbálta kikeresni az arc fehér foltját, de nem sikerült, s az alak szinte azonnal beleolvadt a sötétségbe.

- Gyere - mondta Friász, és belépett előtte a kabinba.

- Fordulj meg - mondta bent Friász, és valami köpenyfélét adott rá, Ézsaiás érezte, hogy könnyű, selymes anyagból van.

Vállban kicsit szűk volt.

- Ezt is vedd föl - mondta Friász, és valamit a kezébe nyomott. Ez is ugyanolyan anyagból készült, mint a köpeny, csak sokkal kisebb volt.

- Mi ez? - kérdezte Ézsaiás.

- Álarc.

- Maszkabálba megyünk?

Friász egy darabig hallgatott, matatott valamit a sötétben, aztán komoly hangon megszólalt:

- Ne hülyéskedj, ez komoly dolog. Mondtam már, hogy az Emberek Köre.

Ettől fogva Illés Ézsaiás egy szót sem szólt.

Felvette az álarcot, és a tetejére a szemüveget, amit Friász a kezébe nyomott. Végül a talár csuklyáját is fejére húzta, és elindultak.

A köves előszobában is teljes sötétség honolt, Friász tapogatva kereste a kilincset, aztán kitárult a hatalmas, nehéz tölgyfaajtó, és vakító fény csapott a szemükbe.

A terem vége nem látszott a gomolygó füsttől. Szeszélyes formájú csillárok ontották a fényt. Hatalmas templomszerű teremnek tűnt, Illés Ézsaiás sokkal később jött rá, hogy tulajdonképpen nem is olyan hatalmas terem. A padlót vastag, süppedős szőnyeg borította, a fehérre meszelt falak kopáran világítottak.

A terem tele volt fekete taláros, álarcos emberekkel.

- Mindenkit tegezhetsz - mondta Friász, s azonnal el is lépett mellőle, beleveszett a fekete talárok forgatagába.

Illés Ézsaiás nem tudott megmozdulni.

Az álarcok szemeknek vájt rését fekete szemüveg fedte, csak a kezek villogtak fehéren. Illés Ézsaiás az ajtó mellől a falhoz lépett, nekitámasztotta a hátát, érezte, hogy a homlokán gyöngyözik az izzadság, szerette volna végighúzni rajta a keze fejét, de nem tudta, mert az álarc eltakarta a homlokát is.

Valaki megérintette a karját. Illés Ézsaiás önkéntelenül arrébb lépett, csak aztán nézett a mellette álló alakra. Kövérkés, alacsony figura volt, Ézsaiás azonnal a kezére nézett, ez volt a sok feketeségben az egyetlen biztos pont - ennek az alaknak furcsa, kicsiny, kövérkés keze volt, olyan, mintha az ujjaiban nem is lenne csont, sajátosan fonnyadt, erőtlen keze volt, egyszerre emlékeztette őt egy emberszabású majom mancsára, egy ragadozó madár karmaira és fonnyadt, rothadó zöldségre.

- Nem jössz ki velem? - kérdezte a majomkezű mohó, mutáló hangon.

- Minek? - kérdezte viszolyogva a fiú, a sötét előszobára gondolt, s az árnyakkal telezsúfolt homályos udvarra.

- Pederaszta vagyok - mondta vijjogó, sírós hangon a majomkezű.

Illés Ézsaiás elfordult, és megindult a szoba belseje felé. A hájas követte, dühödt hangon sziszegte a fülébe:

- Nem ítélhetsz el, én is ember vagyok, érted, ember!

A sarokban halk zene szólt, néhányan összebújva táncoltak, fura látványt nyújtottak az egybefonódott, taláros alakok. Különben több beszélgető csoportot is látott a teremben, ide-oda őgyelgett köztük, a buzi végre nyugton hagyta, eltűnt valamerre a többi fekete figura nyüzsgésében.

Illés Ézsaiás újból nekitámaszkodott a falnak, most már a terem közepe táján, nem volt ereje, hogy a fülébe jutó szófoszlányokat szétválogassa. Néha ki-kinyílt az ajtó, ilyenkor vagy jött valaki vagy párosával, hármasával, négyesével kimentek, a nőket még a bő talár alatt is jól fel lehetett ismerni széles csípőjükről és kidomborodó mellükről.

Ekkor két test vágódott Illés Ézsaiás mellé, éppen a lábánál ültek le a földre, a hátukat a falnak támasztották. Művészetről vitatkoztak. Kicsit arrébb lépett, és nekiütközött valakinek. Önkéntelenül arra fordította a fejét, pedig tudhatta volna, hogy egy ugyanolyan sötét, taláros alakot lát maga mellett, mint a többiek.

- Bocsánat - mondta.

- Nem tesz semmit - válaszolt a másik, az álarc alól különösen tompán szivárgott fel a hangja. - Új vagy?

- Új - mondta Ézsaiás.

- Meg kell szokni. - bólintott a másik, és halkan nevetett. Ézsaiás szerette volna megnézni a kezét, de az álarcos a háta mögé dugta a kezét. Jó fejjel magasabb volt Ézsaiásnál - a hangjában volt valami mély szomorúság - vagy legalábbis egy olyan árnyalat, ami szomorúnak tűnt - és ez rokonszenvessé tette.

- Mi értelme van ennek? - kérdezte kis szünet után Ézsaiás.

- Itt szabad vagy - mondta a férfi.

- Hogyhogy szabad?

- Megszabadulhatsz az előítéletektől, rangodtól, rangtalanságodtól, itt csak ember vagy. Az álarc mögött ellazíthatod különböző pózokhoz szoktatott arcizmaidat... eldobhatod az igazi álarcot... amit mindig hordasz. Minden szavad, minden cselekedeted önmagában álló külön egység, s következményei sem lehetnek mások, mint amennyi egy önálló, külön élő cselekedet vagy szó következménye lehet.

- Nem látom senkinek a szemét - mondta Ézsaiás.

- A szemek hazudnak. Szerepet játszanak - mondta a magas.

- És a kezek? A kezek nem?

- A kezeket nehezebb eltakarni - mondta a másik. - De elhanyagolható.

- Egy baráti tekintet többet ér - mormogott Ézsaiás. - Ennél az egésznél többet.

- Erre itt is lehetőség van. Sőt csak itt - mondta a másik -, mert itt egyetlen baráti érzelmet sem veszélyeztet az árulás lehetősége.

- A barátság csak az árulás lehetőségével ér valamit. Minden érzelem csak az árulás lehetőségével ér valamit - mondta kissé hangosan Illés Ézsaiás.

A magas ekkor előrelépett. Három keményet tapsolt - ekkor megnézhette a fiú a kezét. Erőteljes, rokonszenves kéz volt.

- Embertársaim - mondta a magas, amikor csend lett. Nem beszélt túlságosan hangosan, a hang mégis jól elhallatszott a terem minden sarkába. - Az imént találkoztam egy új embertársunkkal. Nem hisz az Emberek Körében. Nem mondta ki világosan, de érzem, hogy nem hisz. Azt hiszem, tele van konvenciókkal. Nem tudja, hogy arcunk viselése mennyi hazugságra kötelez bennünket. Nem tudja, hogy még az utcai ruha is megbéklyózza az embert.

Illés Ézsaiás egy pillanatig rémülten nézett a beszélőre, mert azt hitte, most majd megfordul, és rámutat, hogy íme, ő az, de a magasnak ez esze ágába sem jutott, s pár pillanat múlva már Ézsaiás is tudta, hogy félelme teljesen alaptalan volt. Itt nem mutatnak rá senkire.

- Javaslom, hogy hozzuk fel az utcáról az első járókelőt - mondta a magas -, hadd lássa meg az új társunk, hogy milyen egy arccal maszkírozott utcai ruhás ember.

A terem végében mozgolódás támadt, halk pattogó beszélgetés hallatszott, aztán nyílt az ajtó, és néhány taláros kiözönlött rajta. A többiek mintha vezényszóra tennék, körülülték a termet, mindenki a földre ült, a falak mellé, olyan volt, mintha valami társasjátékhoz készülődtek volna. Az udvarról bejöttek még néhányan, gyorsan leültek a többiek közé. Illés Ézsaiás is a fal mellé ült, vigyázott, nehogy a hosszú férfi mellé kerüljön.

Csend volt.

Egy fekete vonal, villogó fehér kezek sortüze.

Illés Ézsaiás megmerevedett, tarkóját keményen a falnak nyomta, és beharapta az alsó ajkát. Senki sem láthatta, az álarc a száját is eltakarta.

A vele szemben ülő vékony, taláros alak kezét nézte. Hosszúkás, keményen kirajzolt ízületű, mégis finom kéz. A csuklya alól fekete álarccal fedett homlokára hullt egy égővörös hajtincs.

Illés Ézsaiás csikorgatta a fogát.

Ekkor az ajtó felől dulakodás hallatszott, valami kétszer tompán nekivágódott az ajtó tömör fájának, lábak dübörögtek, távolodva, majd közeledve - emberi hang nem hallatszott. Kitárult az ajtó. A feketeálarcosoktól nem lehetett jól látni a férfit, akit behoztak. Kockás inge villant fel egy pillanatra és csapzott szőke haja. A terem fényétől meglepődött, mert egy pillanatra megszüntette az ellenállást, a talárosok most már sokkal lazábban fogták, néhány el is engedte.

A magas feketetaláros ekkor felkelt a fal mellől - a kezéről és a mozgásáról könnyen rá lehetett ismerni, és a szőke férfi felé ment.

A szőke előrehajolt, a talárosok szorosabban fogták. A magas felemelte a kezét, valamit mondani akart, mikor a szőke előreugrott, kiszakította magát őrzői kezéből, és kést rántott.

- Vigyázz! - kiáltott valaki, a szőke előrelendült, de abban a pillanatban valaki hátulról elgáncsolta, és nagyot lökött rajta.

Esés közben rosszul tartotta a kést. A mellkasába fúródott.

Fel akart kelni, kirángatta a melléből a kést - vastag sugárban tört fel a sebből a vér -, aztán újra előreesett, hörgött, céltalanul kaszált néhányat a kezével. És nem mozdult.

Valaki felkelt a fal mellett ülők közül, a heverő testhez ment, mozdulatain látszott, hogy orvos. Mikor felegyenesedett, széttárta a kezét.

Illés Ézsaiás akkor már állt, pár lépésre az összemocskolt ingű halott mellett. Remegett.

- Nézd meg az iratait - mondta a magas taláros.

Az orvos átkutatta a halott zsebeit. Hosszas keresgélés után csupán egy zsebkendőt dobott a szőnyegre, s még egy összehajtogatott papírt húzott ki a halott zsebéből.

- Más nincs - mondta.

- Biztos? - kérdezte a hosszú.

Az orvos erre újra lehajolt, még egyszer megnézte a halott zsebeit. Nem volt nála semmi.

- Mi van a papíron? - kérdezte a hosszú.

Az orvos széthajtogatta a papírt, és a másik elé tartotta... Illés Ézsaiás éppen rálátott. A papírra piros ceruzával ügyetlen mozdulatokkal - feltehetően egy gyerek - egy kört rajzolt, oldalt kívül rá két kisebb kört, a nagy körbe két pontot, a két pont közé egy függőleges vonalat, s a függőleges vonal alá egy kétoldalt felfelé görbülő lendületes vonalat.

Többen is odasereglettek, értetlenül bámulták a papírt, majd egy női hang azt mondta:

- Egy arc.

Illés Ézsaiásból ekkor száraz, állati üvöltés tört fel, tépni kezdte magáról a talárt és az álarcot. Szemét elhomályosították a vak düh könnyei, még azt sem tudta kimondani, hogy "állatok" - kitépte a rajzot az orvos kezéből, és kirohant.

A kapunál nem keresgélte a kulcsot, egyszerűen átmászott a kőfalon. A kőfal tetejére rakott üvegcserepek felsértették a kezét, mikor leugrott, érezte, hogy hosszan felrepedt a kabátja.

Tántorogva indult el az úton, nem tudott parancsolni a torkának, időnként nyüszített. Az egyik kanyarnál valaki a nevén szólította.

Megállt, hosszú pillanatokba telt, míg felismerte Gyenese Istvánt. Elernyedt a hirtelen örömtől, nekitámaszkodott a falnak.

- Mi bajod? - kérdezte Gyenese, aztán szó nélkül Ézsaiás hóna alá nyúlt, és azt mondta: - Gyere be hozzám, itt lakunk nem messze.

 

AZ ANYAJEGY

"A gonoszok pedig a földről kivágattatnak és
a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból."

(Példabeszédek könyve 2.22)


A hullaszállítók ketten voltak. Csak úgy vállalták a munkát, ha mindkettőjüket fölveszik. Majd felváltva csinálják, azt mondták, egy fizetésért, de nem felváltva csinálták, mindig ketten voltak. Fekete kocsijukat két ló húzta.

A lovakkal inkább Samu törődött, ő adott nekik enni, tisztogatta őket, és friss almot tett alájuk mindennap. A lovak alá itt nem volt szokás mindennap almot tenni, csak minden másnap. Paulinyi szólt is Samunak, hogy mi az istennek minden nap tiszta szalma, takarékoskodjon, az intézet nem lopja a pénzt. Samu azt mondta, hogy jó, de azért másnap is meg harmadnap is friss almot hozott a lovak alá. Paulinyi is látta, de nem mert szólni, mert azt hitte, hogy Samu bolond.

Kettőjük közül Ibrahim látszott öregebbnek, pedig ő volt a fiatalabbik. Télen, nyáron sárga sapkát viselt. Fura alakú sárga sapkát, olyant, mint egy megroggyant kupola. Valami bélelt szövetféleségből volt ez a sapka, és a tetején, cérnával jó erősen odavarrva egy fekete gomb fénylett. Ibrahimnak egyébként az arca is sárga volt, meg a haja is. És ha sokáig nézte az ember, a szeme is sárga volt.

Igazából nem Ibrahimnak hívták, csak Samu hívta Ibrahimnak. Nem is tűrte, hogy más így szólítsa, Szomori, a boncmester egyszer tréfálkozni próbált vele:

- Na, hogy ityeg a fityeg, Ibrahim?

Ibrahim ránézett hunyorgó sárga szemével, és azt mondta:

- Nem vagyok Ibrahim.

Mint ahogy valóban nem is volt az, de az igazi nevét nem tudta senki. Talán Samu tudta, de Samu Ibrahimnak szólította.

A hullákkal Ibrahim vesződött. Ő tolta a merev testeket a fekete kocsi hasába, és ő emelgette ki őket. Könnyen emelgette, mert nagyon erős volt. Sokkal erősebb, mint amilyennek látszott.

Samu alacsony volt, barna, a jobb szeme fölött egy vágás helye vöröslött, meg a kapcsoké, amikkel a vágást annak idején összefogták.

A hullakamrához kulcsuk is volt, mert az idegklinikán sokan meghaltak - ide vitték be a súlyos sérülteket, az öngyilkosokat és a balesetek áldozatait -, és néha éjjel is dolgozniok kellett. Ilyenkor megszólalt a telefon az istállóban - Samu és Ibrahim ott laktak -, a hang azt kérdezte:

- Hullaszállítók?

- Azok - mondta Samu, mert mindig Samu vette fel a telefont, pedig gyakran megesett, hogy Ibrahim ébredt fel először a csörgésre. De Ibrahim nem nyúlt a telefonhoz.

- Az idegről beszélek - folytatta a hang -, jöjjenek ki, csinálni kell egy-két fordulót.

A villanyt sohasem gyújtották meg, mikor befogtak. Tompán dobogtak az istállóban, aztán kivezették a lovakat, és befogták a kocsi elé. Ibrahim kinyitotta a csikorgó kaput, és a fölötte himbálódzó lámpa fényében intett Samunak. Samu elindította a lovakat. A hullaszállító kocsi ilyenkor úgy zörgött az udvar bazaltkövein, mint egy üres pléhdoboz.

Samu nagyon szerette ezeket az éjjeli utakat, ült fönt a bakon, és fütyörészett. Az idegosztály jó messze esett, húsz percig is el kellett kocsizni, míg odaértek.

Az utcák fölött lámpákat lóbált a szél, a derengő fény ide-oda futkosott az aszfalton, Ibrahim mindig ezeket a szaladgáló fényeket nézte.

A lovakat Samu hajtotta.

- Lehet, hogy ő lesz - mondta Ibrahim.

- Lehet - felelte Samu, és megsuhogtatta az ostort.

A lovak gyorsabban lépkedtek. Ibrahim előrehajolt, az utcai lámpák fényében sárgán megvillant a szeme.

Halk zörgéssel kanyarodtak az idegklinika aszfaltos udvarán a hullakamra ajtaja elé. Az udvar tágas volt, a magas, szögesdróttal szegett kőkerítés mellett belül sötét hársak álltak. Az első udvart alacsony, fehérre mázolt vaskerítés választotta el a parktól. A parkot az ápoltak tartották rendben. Nyílegyenes kavicsos utak világítottak belőle az éjszakába, katonásan sorakozó, szabályosra nyírt bokorszegéllyel. Hátrább az egész kavargó homállyá folyt össze.

A fekete kocsi sötéten állt az épület előtt. Samu és Ibrahim a bakon ültek, mozdulatlanul.

Az ajtó fölött kigyulladt a villany, sietős, csoszogó lépteket hallottak. Az éjszakai portás jött le a lépcsőn. Alacsony, fehér bajuszú vénember. Kulcsokat csörgetve megállt a kocsi előtt.

Azok ketten meg sem mozdultak a bakon.

- Na, mozogjanak már - mondta az öreg.

Ibrahim lemászott a bakról, lassan, vigyázva, mintha félne a földre lépni.

A vénember motozott a kulcscsomón, egy kulcsot levett, és Ibrahimnak adta.

- Négyet vigyenek, két fordulóra biztos elmegy.

- El - mondta türelmetlenül Ibrahim, és az ajtóhoz lépett.

- A kulcsot tegye a szokott helyre.

Ibrahim nem szólt, az öreg visszacsoszogott a lépcsőn.

A vasajtó nagyokat kondult, míg Ibrahim a zárban forgatta a kulcsot. A bal térdét meg a bal vállát az ajtónak nyomta.

Jellegzetes, émelyítő szag csapta meg a kitárt ajtó sötét torkából. A lovak felkapták a fejüket.

- Nono - szólt békítően Samu, és a két ló közé köpött.

Ibrahim sovány alakja még a fekete háttérből is kisötétlett. Mereven állt az ajtóban, tág orrcimpákkal szagolt a levegőbe, aztán belépett. A szeme gyorsan hozzászokott a homályhoz, látta a fal melletti fapadkán sorakozó, lepedőbe csavart hullákat. Nagy fehér foltnak látszottak. Ibrahim számolt. Hangosan, izgatottan.

- Egy, kettő, három... tizennégy.

Samu figyelmeztetően krákogott kint a kocsin. Ibrahim kiszólt.

- Tizennégy.

Ekkor nyúlt csak a villany kapcsoló után. Halvány, sárga fény öntötte el a kamrát. A hullák a hátukon feküdtek, némelyiknek a lába kilógott a lepedő alól, de az arcukat betakarták. Odalépett az elsőhöz, feszült figyelem ült az arcára, a száját keskeny vonallá préselte. A keze kicsit remegett, amikor lehúzta a halott arcáról a lepedőt. Mindjárt utána csalódottan betakarta. Egy sovány férfi feküdt a lepedő alatt.

A negyedik hulla nő volt. Ibrahim sokáig bámulta az arcát, aztán megrázta a fejét.

- Öreg.

A halott nő nem lehetett több harmincévesnél. Bal szemét résnyire nyitva tartotta, mintha figyelne. Ibrahimot ez nem zavarta. Visszahajtotta a lepedőt, és ment tovább.

A férfiakkal nem sokat törődött, a nőknél azonban megállt, és hosszasan nézte az arcukat, görcsös figyelemmel. A tizenharmadik hullánál felkiáltott. Nem emberi kiáltás volt ez, inkább valami rémületes, mégis diadalmas, rövid ordítás.

Samu leugrott a kocsiról, ostorral a kezében megállt az ajtóban.

- Itt... ez - motyogta Ibrahim.

Samu közelebb ment. A hulla lába térdig kilógott a lepedő alól. Sima bőrű, formás női láb, a térd telt, meleg hajlatát még a halál sem tudta megkeményíteni. A sötétfekete hajkorona alatt azonban arc helyett kékesvörös seb tátongott, a két sárga, szabályos fogsor ijesztően villogott a letépett ajkak helyén.

Föléje hajoltak, a fejük összeért. Ibrahim sapkája ettől kissé hátracsúszott, és sárga hajából egykét tincs a homlokára szabadult.

- Ez?

- Ez.

Egymásra néztek, Samu izgalmában nagyot nyelt miközben Ibrahim lassan húzni kezdte a hulláról a lepedőt.

Teljesen kitakarta, csak a bal kezét nem, Samu izgatottan egyik lábáról a másikra nehezedett. Elégedetten nézték a szoborszerű szép testet.

- A kezét! - mondta Samu.

Ibrahim ránézett, földöntúli, sárga tekintettel, és valamit motyogott magában.

Mindketten a patkó alakú anyajegyre gondoltak.

Hirtelen rántotta le a kézről a lepedőt, s még abban a pillanatban egészen közel hajolt hozzá. Ugyanolyan hirtelen fel is egyenesedett, Samura nézett. Samu sápadtan, látszólag egykedvűen állt, de résnyire szűkült szemével Ibrahimot figyelte, várta a rohamot. Ibrahim begörbítette az ujjait, kissé előredöntötte a felsőtestét, és Samu felé lépett. Morgott. Mély torokhangon, ugyanolyan áltatian, ahogy az előbb felkiáltott, csakhogy most elkeseredetten. Szeme óriásira tágult. Samu óvatosan terpeszállásba helyezkedett, kissé rézsútos terpeszbe, ahogy a kocsmai verekedők szoktak. Mozdulatában biztonság és határozottság volt, pontosan tudta, mit kell tennie. Ibrahim egyre erősebben morgott, lassan nyüszítéssé torzult a hangja, és mereven még egyet lépett Samu felé.

Samu villámgyorsan ütött, szinte látni sem lehetett az öklét. Vigyázott, hogy ne legyen túl nagy az ütés, de pontosan ütött, oda, ahova kellett. Ibrahim hangtalanul vágódott el, sárga sapkája legurult a fejéről. Samu a fal mellé ültette. Először kikotorta a sapkát a padkák alól, visszatette Ibrahim fejére, aztán kigombolta a mellén a kabátot, és dörzsölni kezdte a száraz, petyhüdt bőrt a szíve fölött.

Fehér kabátos orvos nézett be az ajtón.

- Mi az istent csinálnak?!

- Rosszul lett - állt fel Samu.

- Már megint? - kérdezte az orvos, különös halkuló hangon, mert közben Samura nézett, és megijedt. Pedig Samu ugyanúgy állt ott, mint az imént.

- Már megint.

Az orvos futó pillantást vetett a hullákra, szerette volna megkérdezni, hogy azt, ott a sarokban miért takarták ki, de aztán mégsem kérdezett semmit.

- Na, siessenek - mondta, és elment.

Ibrahim kinyitotta a szemét. Rögtön a kitakart hullára nézett, megrázta a fejét, mintha a kábultságot rázná ki belőle.

- Takard be - mondta Samunak. A hangja ugyanolyan volt, mint mindig, fakó, de szilárd.

Samu betakarta a hullát.

Először a bal kezét - amelyen nyoma sem volt patkó alakú anyajegynek.

Szótlanul vitték a hullákat a nagy hullacsarnokba. Samu már nem fütyült, Ibrahim pedig egykedvűen gunnyasztott, az utcai lámpák árnyait nézte. A hullaszállító kocsi ilyenkor, mikor nem volt üres, másképpen zörgött - valahogyan tompábban.

A lovakat sötétben fogták ki. Nem szóltak, nem is néztek egymásra, mintha haragban lennének. Pedig nem haragudott egyik sem. Samu mindig leütötte Ibrahimot, mert nem az anyajegyes lányt találták meg a hullák között, csak egy hozzá hasonlót. Le is kellett ütni, mert ilyenkor a dühtől nem tudta, mit csinál. Neki is jobb volt. Ezt Ibrahim tudta.

Samu még a lovaknál matatott. Ibrahim már lefeküdt a fapriccsre. Széles fapriccs volt, szépen elfértek rajta ketten. Ibrahim belül feküdt, a fal mellett. Ruhástul szoktak aludni, csak a bakancsukat rúgták le, de Ibrahim a sapkáját is a fején hagyta.

Egy darabig szótlanul feküdtek, bámulták a sötétséget. Samu tudta, hogy Ibrahim nemsokára megszólal. Meg is szólalt.

- Pontosan olyan volt... csak a keze...

Samu nem válaszolt. Mit is mondhatott volna. Újra Ibrahim szólalt meg.

- Tegnapelőtt láttam.

- Hol? - kérdezte Samu, pedig tudta, hogy hol, ő is látta a lányt tegnapelőtt a Varjas úton egy fiúval.

- A Varjas úton - mondta Ibrahim. - Egy fiúval.

A fiú körülbelül olyan magas volt, mint Ibrahim. Fehér inget viselt, szürke nadrágot, és magyarázott a lánynak. Nem közönségesen magyarázott - Samu ezt akkor rögtön észrevette -, hanem úgy, ahogy a szerelmesek szoktak. Nem tudta volna megmondani, mi a különbség a közönséges meg a szerelmes magyarázkodás között, de arról a fiúról látszott, hogy szerelmes. A lányról is.

Ezt a lányt, akinek a bal keze fején egy vörösesbarna, patkó alakú anyajegy volt, gyakran látták. Nagyon szép lány volt. A szépségversenyen ismerték meg. Nagyon-nagyon régóta eljártak minden szépségversenyre. Itt a városban minden évben tartottak szépségversenyt. Száz lány vonult fel, s a közönség döntötte el, ki legyen a szépségkirálynő. Mindenki kapott egy cédulát, a lányok számokat tartottak a kezükben, és kinek ki tetszett, ráírta a számát a cédulájára, és leadta.

Ibrahim sohasem töltötte ki a céduláját, mindig Samunak adta. Egykedvűen nézte az elvonuló lányokat, a száját gúnyosan lebiggyesztette. Samu más volt. Mohón figyelt, egy mozdulatot sem mulasztott el a parádéból. Ibrahim csak akkor kezdett ideges lenni, amikor Samu elővette a cédulákat, hogy ráírja a kiválasztott számot. Lopva Samu céduláira pislogott. Samu mindig, mind a két cédulára ugyanazt a számot írta. Legutóbb ötvenkilencest. Ibrahim akkor már tudta, hogy az ötvenkilences lesz a szépségkirálynő, mert Samu sohasem hibázott. Mindig a szépségkirálynő számát írta a papírjára.

Ibrahim nem látta meg hirtelen az ötvenkilencest. Samura nézett.

- Melyik az?

- Ott, az a fekete. - A keze...

- Nézd meg a kezét - mondta Samu, és Ibrahim átfurakodott a tömegen.

Mikor visszajött, vörös foltok égtek az arcán.

- Rajta van - mondta Samunak.

- A bal kezén?

- Igen, a bal kezén.

Samu lúdbőrös lett.

A szépségkirálynőknek mindig patkó alakú vörösesbarna anyajegy volt a bal kezükön. Mindig, mióta ők ketten Ibrahimmal szépségversenyre jártak, de lehet, hogy azelőtt is.

Kihirdették az eredményt. Örömteli kiáltozás úszott a tér fölött. A szépségkirálynőnek választania kellett valakit a tömegből, akárkit, és fent az emelvényen megcsókolni. Mindenki tülekedett, reménykedtek, hogy őket választja majd a lány, csak Samu meg Ibrahim nem. Ők a kapu felé siettek.

Kint megálltak. Hallgatták a reménykedés és a tolakodás összefolyó lármáját, a lány választását kísérő jókedvű rivalgást, és a csattanó hurrát, ami a csókra támadt.

A tömeg zsivajogva özönlött ki a kapun. Egyesek megálltak Ibrahim és Samu mellett, még egyszer látni akarták a királynőt. Az emberrengeteg szétfolyt a téren.

Az utcák elnyelték a beszélgető, lármázó csoportokat, amikor megjelentek a kijáratnál a versenyzők.

A várakozók összeverték a tenyerüket, minden lány láttán, s azok finom, hűvös főhajtással jutalmazták ezt a lelkesedést, amely kissé fanyar, kényszeredett volt, maguk a lányok is tudták, hogy a kapunál a győztest várják, és akkor tör majd ki az igazi éljenzés, a lelkes heje-huja.

- Jön - mondta Ibrahim, és izgalmában egyik lábáról a másikra nehezedett.

Samu bólintott, és mereven figyelte a lányt. Nagy csoport vette körül, tülekedtek, mindenki közelebb akart jutni hozzá, a szülei is ott jöttek mögötte, mérhetetlen büszkeséggel, hogy íme, a mi lányunk.

A várakozók elcsendesedtek, hogy annál parádésabb legyen majd a kitörő éljen, amiért a lány aztán rájuk mosolyog, kicsit fáradt, boldog mosollyal.

De az éljen mégsem tört ki. A csend befagyott hirtelen, hang nélküli jeges izgalommá vált minden. Samu miatt.

Samu előrelépett, amikor a csoport elérte a kaput, kissé előredöntött felsőtesttel éppen középre állt a kijárat elé, sötét fenyegető erőnek látszott ez az ember, s egyszerre groteszkül félelmes lett, amikor tétova lépésekkel Ibrahim is odaállt mellé.

Kitágult szemmel figyelték őket, az izmai mindenkinek pattanásig feszültek, de ez nem cselekvés előtti feszültség volt, inkább olyan, mintha mindenki megbénult volna. Samu is beletartozott ebbe az általános feszülésbe, csakhogy aktívan, cselekvésre képesen és lenyűgözően. Ibrahim roggyantan és puhán állt mellette, sárga sapkája miatt meg erőtlenebbnek látszott, mégis olyannak tűnt hirtelen, mint egy görcsbe csomósodott gonosz indulat.

A lányt nézték mind a ketten, a szemébe néztek kitágult, távolba néző pupillákkal, mint akik sokkal többet látnak mindenkinél.

Valaki megszólalt a lányt körülvevők közül, halkan és bizonytalanul.

- Mit akarnak?

- Mi a hullaszállítók vagyunk - mondta Samu.

Ha valaki később visszagondolt erre a jelenetre, nevetségesnek tűnt, de akkor mindenki úgy érezte, pontosan tudja az eset jelentőségét. A lány is.

Ez az érzés azonban hamar elmúlt. Már akkor, mikor a két ember megfordult, kis csalódást keltve, mert valamit még vártak, nem tudták, mit, de azt hitték, ezek ketten most még csinálnak valamit, ami teljessé teszi a szituációt. De nem. Samu és Ibrahim elment.

Kicsivel később már mindenki nevetett. Elfelejtették a szorongás, a kétségbeesés nehéz és valószínűtlennek tűnő perceit, az egészet kedélyes komédiának fogták fel. Lelkük mélyén azonban maradt egy kis keserű íz, egy ugrásra kész gyanakvás-állatka, mely időnként kegyetlenül és dühösen beléjük mart.

A szépségversenyre, a lányra gondolt ezen az éjszakán Samu és Ibrahim, meg az emberekre, akik a kapuknál várják a szépségkirálynőket, és azokra, akik hangos lármával udvart alkotnak körülöttük.

Nem aludtak. Sok olyan éjszaka volt, amikor nem aludtak azokon az éjszakákon soha, amikor megtalálni vélték a hullák között az anyajegyes lányt, és kiderült, hogy mégsem ő.

Reggel beszólt Paulinyi.

- Na, fiúk, ma lesz szórakozás!?

Samu felült az ágy szélére.

- Milyen szórakozás?

- Nocsak, nocsak, hát megfeledkeztünk róla, megfeledkeztünk?

Samunak egyszerre eszébe ötlött, hogy ma lesz az ez évi szépségverseny. Tényleg megfeledkeztek róla az éjszaka szakadatlan izgalmában. Fölugrott. Ibrahim is ült már akkor, és azt morogta:

- Ma lesz a szépségverseny.

Nem sokkal ezután telefonáltak a gyermekkórházból, hogy hullákért kell menniök.

Az udvaron kőművesek dolgoztak, félmeztelen, jókedvű fickók, akik szemmel láthatóan örömet találtak a téglák kongó hangjában, az egyenesen és szilárdan emelkedő falban, a saját barna bőrükben, abban, hogy élnek. Az, hogy pár lépéssel arrébb hullakamra áll, kicsit nyomasztotta őket, a vízben úszkáló halottakra gondoltak, a penészes félhomályra, de a napfény elűzte ezeket a gondokat, tréfálkoztak egymással, s egy kis szöszsárga hajú inasnak minduntalan azt mondogatták:

- Gyorsabban, Sanyi, mert jönnek a hullák.

Mikor meglátták Ibrahimot, lehetetlen sárga sapkájában, ahogy álmos szemekkel kiténfergett az istállóból, jóízű, gúnyos nevetésre fakadtak.

- Ni, a vén madárijesztő! - kiáltott le egy legény a falról.

- Szép sapkád van.

Röhögtek. Ibrahim esetlenül, hajlott háttal állt előttük, mint aki megijedt a hirtelen támadástól, pedig valójában egyáltalán nem törődött velük.

- Megemelhetnéd a tökfödődet - mondta mély hangon egy tagbaszakadt legény, közvetlenül Ibrahim mellett, ott ült egy téglarakáson és cigarettázott.

- Hülye - mondta Ibrahim. - Hülyék - tette aztán hozzá.

Nem kihívóan mondta, inkább csak magának, elég csendesen, és meg is fordult volna, hogy elmenjen, de a legény fölpattant, és elkapta Ibrahim mellén a kabátot.

- Mit mondtál?

Ibrahim nem ijedt meg, meg sem lepődött. A legény ettől még jobban felbőszült. Akkor már Samu is ott állt az ajtóban, kocsikenőcsös dobozt meg egy nagy csavarkulcsot tartott a kezében, és kifejezéstelen arccal nézte Ibrahimot meg a legényt. A többiek megszeppentek, szerettek volna szólni társuknak, aki nem érezte a hirtelen keletkező furcsa feszültséget, csak a saját indulatát.

Ibrahim lassan, nyugodtan emelte fel a jobb kezét, a legény mellének támasztotta, és hirtelen nagyot lökött rajta. A fiú meglódult, szédületes erejű volt ez a lökés, átrepült a törmelékek, maltercsomók fölött és ügyetlenül, ijedten elterült a földön.

A kőművesek aznap sokáig nem fütyörésztek, és nem is tréfálkoztak. Szótlanul nézték Samut és Ibrahimot, ahogy lassú, tempós mozdulatokkal befogták a lovakat, s rájuk sem hederítve kihajtottak a kapun.

Az emberek elszörnyülködő arcában gyönyörűséget találtak, mert a járókelők mindig kissé rémülten néztek a fekete kocsira, s egyiket-másikat talán egész nap nem hagyta békén ez a kényszerű találkozás. Samu mindig a járókelőket nézte. Ibrahim ritkábban. Ő inkább maga elé bámult sárgán és szerencsétlenül, nem érdekelte más, csak a hullakamrák mélye, a lány, az anyajegyes lány, aki egyszer majd mereven, fehéren fekszik a durva ácsolatú padkán, s az emberek úgy járkálnak kint az utcán, mintha valamijük elveszett volna, valami olyan, amiről eddig föl sem tűnt, hogy van, de ha nincs, akkor mégis kínzó hiányérzetet teremt.

Az anyajegyes lányt megint a Varjas utcában látták meg. A jobb oldali járdán ment, lassan, sétálva, egyedül. Samu kezében egyszeriben feszesebbé vált a gyeplő - a lovak ezt rögtön megérezték, és meggyorsították lépteiket. Ibrahim kiegyenesedett. A lányt hátulról is megismerték - mert háttal volt feléjük -, ugyanabba az irányba haladt, amerre ők, egészen a járda úttest felé eső szélén.

Ha egészen közel hajtok hozzá, Ibrahim akár el is érhetné a kezével - gondolta Samu, és a lovakat lassú ügetésre nógatta.

A lány kissé beljebb lépett, amikor a lovak mellé értek, de nem nézett hátra, csak akkor, amikor látta, hogy a kocsi lassít mellette. Két arcot látott. Egy sárgát, egy barnát, egy sárgát, egy barnát, egy sárgát, egy barnát - sikoltani akart meg futni egyszerre, de sikoltani nem tudott, csak rohant először neki a háznak, aztán megfordult, és a lovak előtt próbált átszaladni, az úttesten valami kék villant föl előtte.

Autóbusz gázolta el. A garázsba ment üresen, nem túl gyorsan, nem is lassan. A tanúk már ott a helyszínen azt vallották, hogy a lány megijedt valamitől, s a hullaszállító kocsi előtt belerohant a buszba.

Sokan verődtek össze, bámulták a lányt, még le se takarták akkor. A rendőr idegesen kiabált:

- Menjenek a dolgukra!

Hosszú kocsisor állt az úton, megakadt a forgalom, nagy nyüzsgés mindenfelé, mert a rendőr kiabálásra senki nem mozdult.

- Talán öngyilkos akart lenni - mondta egy öregasszony és könnycseppeket törölt ki a szeméből.

A zsivajgás közepén ott feküdt a lány zilált hajjal, kicsavarodott testrészekkel, és ott állt a fékezéstől keresztbe csúszott busz meg a fekete hullaszállító kocsi.

- Maguk látták az esetet?

Samu különös, csillogó szemmel felelt, de ez nem tűnt föl senkinek.

- Igen.

- Hogy történt?

- A lány szándékosan vetette magát a busz elé. Szándékosan - mondta Samu. - Aláugrott.

A rendőr Ibrahimhoz fordult:

- Így volt?

- Az anyajegy a bal kezén... az anyajegy - motyogta Ibrahim.

A rendőr azt hitte, hogy a szörnyű baleset elvette a sovány ember eszét, és abbahagyta a kérdezgetést.

- A nevüket fölírom. Mi a nevük?

- Mi a hullaszállítók vagyunk - mondta Samu.

- A hullaszállítók - tette hozzá Ibrahim.

A rendőr rájuk nézett, kicsit értetlenül, de nem kérdezte még egyszer a nevüket. "Az esetnél jelen voltak" rubrikába beírta: a hullaszállítók.

A mentő lassan, szirénázva törtetett a tömegbe, de a lány akkor már halott volt. Csak a gépkocsivezetőt vitték el, aki a gázolás óta az aszfaltra borulva sírt. Görcsösen zokogott, akkor is, amikor a két ápoló megfogta, és gyengéden betuszkolta a kocsiba.

A lányt a hullaszállítók vitték el. Samu és Ibrahim.

Ibrahim az udvaron kihúzta a kocsi hasából a koporsót, és szinte gyengéden vitte a hóna alatt a hullakamra felé.

- Hogyhogy ilyen gyorsan visszajöttek? - kérdezte Paulinyi.

- Éppen baleset volt az utcán, itt a Varjas utcában - mondta Samu -, egy lány a busz alá ugrott. Ez!

Paulinyi belenézett a koporsóba.

- Jóisten, hiszen ez Magda, a szépségkirálynő, Négy évig volt a szépségkirálynő, egymás után, jóisten...

A kőművesek is mind odaszaladtak, körülállták a koporsót, és hitetlenkedve, megütközve nézték a halott lányt.

- Tényleg a Magda, a szentségit... a Magda.

Ibrahim megindult a koporsóval. A hullakamra ajtaját becsukta maga mögött, a lányt kifordította a földre, a koporsót félredobta. Nekitámaszkodott az ajtófélfának, és gurgulázva, őrjöngő boldogsággal nevetni kezdett. Belerúgott a lányba, többször is egymás után, a karcsú összeroncsolt test elfordult.

Akkor látta meg a bal kezét. Először nem hitt a szemének, a földre guggolva megfogta, és egészen közelről megnézte. A lány kezén nem volt a patkó alakú anyajegy.

Ibrahim kitámolygott az ajtón.

- Biztos, hogy ez volt a szépségkirálynő?

- Biztos - felelte Paulinyi csodálkozva -, persze hogy biztos.

Samu lassan indult az ajtó felé, Ibrahimot figyelte feszült ábrázattal, Ibrahim meg visszabámult rá kétségbeesetten. Bementek az ajtón, Paulinyi és néhány kőműves utánuk merészkedett.

- Az anyajegy - súgta Ibrahim Samunak.

Samu mereven nézte a lány bal kezét, aztán a körülállókra nézett meg újra a lány kezére. Eltorzult az arca, a forradás megmélyült a homlokán, olyan lett tőle, mint egy fantom, Paulinyi akaratlanul hátrább lépett.

- Az anyajegy - kiáltott Ibrahim -, az anyajegy!

- Mi az, megbolondultak? - kérdezte Paulinyi, és Samu rászólt Ibrahimra.

- Ne ordítozz! - és meglóbálta a kulcsot, hogy most már kimehetnek. Az arcán nyoma sem látszott az előbbi felindulásnak, csak a hangja lett valamivel fakóbb.

Sokáig ültek Ibrahimmal az istállóban szótlanul az ágy szélén, nagyon sokáig, nem hallották a külvilág zajait, egymásról sem vettek tudomást, csak ültek mereven.

Arra eszméltek föl, hogy a kőművesek kint befejezték a munkát, és hangosan tréfálkoztak, valamelyikük még énekelt is. Szombat volt, szombat délután, mindenki igyekezett a szépségversenyre, a kőművesek is.

Az idei szépségverseny rendkívüli érdeklődést váltott ki. Az emberek közelharcot vívtak a jegyekért, az esélyesek latolgatása néhol hangos szópárbajjá fajult, a szabadtéri színpad bejárata előtti tömeg zsivajogva, izgatottan kavargott. Sokat beszéltek még a régi szépségkirálynőről, aki éppen aznap halt meg, találgatták, hogyan történt, természetesen a legfantasztikusabb elképzelések láttak napvilágot. Ez a haláleset egyben a verseny érdekességét is növelte, mert nyílttá vált a küzdelem.

Samu és Ibrahim kevéssel a verseny megkezdése előtt indultak el hazulról. Az utcán egymás mellett mentek. Ibrahim kissé előrébb, oldalt mögötte fél lépéssel Samu. Nem beszéltek. Szótlanul adták le a kapunál a jegyeket, mind a ketten megkapták a szavazócédulákat. Az első sorba kerültek, közvetlenül közel a színpadhoz. Ibrahim átadta Samunak a szavazócédulát, és várt.

A lányok kivonulását eget verő üdvrivalgás fogadta. Ibrahim fészkelődött, és lebiggyedt szájjal nézte a menetet. Samu feszülten figyelt. A szavazás ideje még messze esett - a lányokat egyenként is bemutatták előbb -, de Samu már elővette a szavazócédulákat, és mindkettőre 19-es számot írt.

A tizenkilences számú lány fejedelmi szőke jelenség volt. Ibrahim nem emlékezett rá korábbról, igaz, ő nem is szokta megfigyelni a lányokat. De a szőke lányra Samu sem emlékezett. A szavazás Samut igazolta. A szépségkirálynő a szőke lány lett. Egyedül állt a dobogón, boldogan mosolyogva - az egész tér örömmámorban úszott.

- Te - suttogta Ibrahim mély torokhangon, és a kezével tétova kaszáló mozdulatokat tett a szeme előtt.

Samu feléje sem fordult, apró fejmozdulattal jelezte, hogy figyel.

- A keze!

Mind a ketten egyszerre hajoltak előre. A szőke lány bal keze fején egy folt sötétlett.

Akkor már többen felkeltek a helyükről, és közelebb mentek a színpadhoz. Ibrahim megint belefurakodott a tömegbe, az emelvény felé.

Samu ülve maradt a helyén - várt.

Ibrahim sápadtan jött vissza, zavar látszott az arcán, és bizonytalanság.

- Rajta van?

Bólintott.

Nem várták meg a verseny végét. Még egyszer közel furakodtak a színpadhoz, szembe a lánnyal, és mereven nézték, mind a kettő az arcát nézte. A lány észrevette őket, és zavarba jött - hirtelen úgy érezte, meztelenül áll a pódiumon, és ijedten maga elé kapta a kezét. A két férfi azonban már akkor eltűnt a tömegben.

A lány kezén vörösesbarna, patkó alakú anyajegy volt.

Az istálló ajtaját nyitva tartották éjszakára - fülledt volt a levegő. A nyitott ajtón kósza neszek szűrődtek az ágyig. Idehallatszott a sörkertből a tánczene is, ezt elég gyakran hallották, de nem szerették hallgatni. Samu mindig fölkelt, és becsukta az ajtót, pedig a zene csak nagyon halkan szűrődött idáig - a sörkert messze esett innen.

Most azonban egyikük sem mozdult, nem is hallották a zenét, feküdtek egymás mellett, bakancsostul, ma éjszakára egyikük sem vette le a bakancsát.

Már jócskán elmúlt éjfél, mikor Ibrahim felült az ágyban. Szeme fénylett a félhomályban. Samu oldalra fordított fejjel figyelte.

- Elmész?

- El - mondta Ibrahim.

- A kulcsot odatámasztottam az ajtóhoz.

Ibrahim bólintott. Átmászott Samun, kicsit állt az ajtóban, kifelé bámult az éjszakába, aztán lehajolt a csavarkulcsért, és elindult.

Hamar visszajött. Samu meg sem mozdult addig, ugyanúgy felhúzott térddel feküdt, mint amikor Ibrahim elment. Halkan jött be az ajtón, a csavarkulcsot visszatámasztotta az ajtó mellé. A mozdulatai gyorsabbak voltak, mint általában, nem sietősebbek, gyorsabbak és biztosabbak. Samu az ablak felé fordult, a jobb oldalára, nézte a faráccsal négyzetekre szabdalt világos foltot, sütött a hold, az ablakon jól meg lehetett látni a piszokfoltokat.

Ibrahim nem feküdt le.

Sétált végig az istállón, az ajtó előtt megállt, feszülten fülelt. Samu látta rajta, hogy szeretne kirohanni az ajtón, vissza oda, ahonnan a csavarkulccsal jött, kéjesen szűkölne, örömtáncot járna az aszfalton. Már meg is lendült, hogy kimegy, de Samu rászólt.

- Hova mész!

Nem kérdezte, parancsolóan mondta, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Sehova - mondta Ibrahim, és nekitámaszkodott az ajtófélfának.

Ekkor szólalt meg a telefon. A csörgésre egyszerre megmerevedtek. Ibrahim kimeredt szemmel nézte a fekete jószágot - ott volt egy lépésre tőle, csak ki kellett volna nyújtania a kezét. De Ibrahim meg sem mozdult. Samu lassan felült, leszállt az ágyról, és fölvette a telefont.

- Hullaszállítók - mondta.

A hang a drót túlsó végéről magyarázott valamit, éles, pattogó hangon, de hogy mit, azt Ibrahim nem értette.

- Jó - mondta Samu. - Negyedóra múlva - tette hozzá később.

Letette a kagylót, a készülék rövidet, halkat csöndített. Egymást nézték. Mereven és diadalmasan.

- Ő? - kérdezte Ibrahim.

Samu bólintott.

A lovakat nem siettették, a fekete kocsi lassan döcögött az éjszaka kihalt, néptelen utcáin.

- Itt láttam meg - mondta Ibrahim a kanyar előtt.

Szűk, keskeny kis utca volt, bal oldalán magas kőkerítés húzódott, jobb oldalán házak. A kerítés mögött gesztenyefák álltak, lombjuk kinyúlt az utca fölé. Már a sarokról meglátták az embercsoportot. Szorosan a kerítés mellett, fél kerékkel a járdán két autó állt, reflektoruk halványan világított.

A hulla az utca közepén feküdt. Körülötte rendőrök álltak. Az autóknál egy ballonkabátos fiatalembert fogtak közre. Magas, szőke fiú volt, az arcát nem lehetett látni a félhomályban, de a testtartásán látszott, hogy összetört, a kocsi sárhányójának támaszkodott, és mereven nézte az utca közepén fekvő holttestet.

- Ez vele volt - mondta Ibrahim.

- Melyik?

- A ballonkabátos.

- Meglátott?

- Fenét.

- Semmire sem emlékszem, kérem, semmire - mondta a fiatalember sírós hangon.

- Arra sem, hogy mivel ütötték le?

- Nem hallotta, hogy jön valaki a háta mögött?

A férfi rázta a fejét.

- De nem gumibottal ütöttek le, kézzel - mondta -, tenyérrel, valaki tenyérrel a fejemre ütött.

- Ne beszéljen marhaságot, tenyérrel nem lehet leütni egy embert.

- Előfordulhatott - szólt oda valaki a hullától. - Baromi erejű ember csinálta, a fej tökéletesen kettévált az ütéstől.

- Ez a vőlegénye - mondta az egyik rendőr -, azt mondja, a lány ma első lett a szépségversenyen.

- Ez az? - kérdezte a másik meglepett hangon, és közelebb ment a holttesthez.

A hullaszállító-kocsi akkor már ott állt szemben az autókkal. A gyér fény a lovakra meg Ibrahimra és Samura vetődött.

- Elvihetik - mondta az egyik rendőr.

A hullakamrában meggyújtották a villanyt, és kifordították a lányt a koporsóból. Szőke haja csurom vér volt, de Samu meg Ibrahim csak a kezére voltak kíváncsiak. A bal kezére, amelyen ott kell lennie a patkó alakú anyajegynek.

Ibrahim a fény felé fordította a formás, lakkozott körmű keskeny kezet. Véres volt, Ibrahim letépett egy darabot a lány blúzából, és tisztára törölte.

Samu akkor már mereven állt - látta, már akkor látta, mikor véres volt -, hogy a lány keze fején nincs ott a patkó alakú anyajegy. Ibrahim kimeredt szemmel fordult feléje, még fel sem egyenesedett. Egy hangot sem hallatott, düh sem látszott rajta, csak rémület.

Samu rosszul ütötte meg Ibrahimot. Nem is azért ütötte meg, amiért máskor szokta, most méregből, dühből ütött. Ibrahim a falnak tántorodott, és nekirohant Samunak. Átölelték egymást - így nem lehetett ütni, túl kicsi volt a távolság. Samu Ibrahim nyakát szerette volna megkaparintani, Ibrahim meg kicsit távolabb szeretett volna férkőzni, hogy Samu arcába vágjon. Hangtalanul dulakodtak, néha hallatszott csak egy erősebb dobbanás és akkor, amikor elestek. A halott lány testében buktak föl. Elengedték egymást. Fölálltak. Egyik sem nézett a másikra. Samu leporolta a ruháját, Ibrahim kótyagos, tántorgó léptekkel kiment az ajtón.

Némán feküdtek egymás mellett összeszorított foggal. A válluk összeért.

Másnap az egész város megtudta a hírt, már kora reggel, hogy a tegnapi szépségkirálynőt az éjszaka meggyilkolták. A szabályok értelmében ilyenkor új szépségversenyt kellett tartani. Még aznap.

- Mind megölöm. Mind - mondta Ibrahim reggel Samunak.

Ennyi ember még soha nem gyűlt össze szépségversenyre. Egymás hegyén-hátán álltak, s harsogva, harciasan lármáztak, amitől Samu és Ibrahim kicsit meghökkent.

Néma csend támadt, mikor a kikiáltó bejelentette a lányok bevonulását. Minden szem az emelvényre szegeződött, és harsogó éljenzés tört ki, amikor megjelentek a lányok. Hosszú sorban jöttek, a végét nem lehetett látni a tarka sornak.

A lányok nem fértek fel az emelvényre, leszálltak a tömeg közé, az emberek utat nyitottak nekik, és éljeneztek, valami féktelen mámor töltött el mindenkit. Samu ijedten szorongatta a szavazócédulákat, a ceruza régen kiesett a kezéből.

Ibrahim nézte a lányokat, fehérre vált arccal.

- Oda nézz - mondta Samunak.

Samu látta.

Minden lány kezén vörösesbarna, patkó alakú anyajegy volt. Ibrahim meglódult. Vicsorgott, az emelvény felé rohant, az emberek idegenül és meghökkenve néztek rá, de ebben a hökkenésben nyoma sem volt félelemnek.

Ibrahim az emelvény előtt roskadt össze, az emberek szánakozva néztek rá.

- Rosszul van - kiáltotta valaki, mások mentők után kiabáltak. Felkapták Ibrahim testét, kézről kézre adogatták a fejek fölött a kijárat felé, ahol már ott állt a nagy, fehér testű mentőautó, az ápolók ágaskodva néztek át a tömeg feje fölött.

Samu a kezeket nézte. A kezeket, amelyek Ibrahim testét tartották egy pillanatra, aztán lehanyatlottak, és új kezek, megint új és megint új kezek villantak fel előtte. Valamennyi kézen ott sötétlett a patkó alakú anyajegy. Mindenki kezén, Samu szomszédain is, öregasszonyok, kisgyerekek, kamaszok, férfiak, asszonyok, lányok, mindenki, mindenki kezén ott sötétlett az anyajegy.

Samu lassan hátrálni kezdett a tömegben, nem ütközött ellenállásba, az emberek utat engedtek neki, pedig senkinek fel sem tűnt, hogy Samu hátrál.

Ibrahim teste kint feküdt a mentőkocsi mellet. Az orvos elengedte a csuklóját.

- Majd szóljanak a hullaszállítóknak - mondta.

Ebben a pillanatban harsogott fel a tömeg. Megválasztották az új szépségkirálynőt.

 

ROZMARING

Igen, hát vannak életrevaló emberek - gondolta Illés Ézsaiás. Hanyatt feküdt, a szalmazsák nyomta a hátát.

Azt mondta a kis spinkó: Az a hülye gyerekkorod, az! Mit akarsz, vén ló vagy, és mindig ezt a gyerekkort fújod! Az a pocséta pusztád! Beledöglesz, vedd tudomásul, sohase lesz semmid. Semmid! Illés Ézsaiás nagyon szerette a kis spinkót. Vihorászott hát a kiabálásán.

Mikor is volt ez? Három vagy négy hete.

Nem vagy te életrevaló, kiskomám!

Persze, fájt neki, hogy nem vagyok életrevaló, gondolta most az ágyban, és kihúzta kezét a takaró alól, meztelen karját körülfolyta a kopár, sötét szoba nedves, ragacsos levegője.

Fájt neki, nem fájt neki, úgy itt hagyott, mint a pinty!

Sehejhhahaj, ihitthahagytahak ehengehemehet - énekelte egy romantikus opera stílusában, de oda sem figyelt, ehehehe, önkéntelenül tolult elő a torkán.

Kimászott az ágyból, didergett. Most meg azt énekelte, hogy: Rehehumás leheszel.

Húzta a zokniját, és erélyesen rászólt magára: Hülye, abbahagyod a kornyikálást! És aztán énekelve: a kohornyikáháláhást.

Belebújt a cipőjébe, és kicaplatott a klozetra. "Soha a büdös életben nem lesz angolvécés lakásod. Még albérleted se!" - mondta neki annak idején a kis spinkó. Merthogy nem szeretett reggelente átvonulni a gáderon, a főbérlő meg a másik albérlő orra előtt.

Ami azt illeti, Illés Ézsaiás se szeretett.

Az öregasszony már kint állt az ajtóban, és mosolygott Illés Ézsaiásra. Szerette.

- Vasárnap van, Illés úr - mondta.

- Örvendezzünk - válaszolta kenetteljesen a fiú, egy szál gatyában, atlétatrikóban.

- Ne örvendezzen, aludjon - vigyorgott az öregasszony.

- Kijöttem megmelegedni, mert a piszok odúja olyan, mint a jégverem.

Az öregasszony boldogan letottyant a padra.

- A maga piszkos agya, az jégverem - válaszolta csinált gőggel.

Így szoktak beszélgetni. Marháskodva.

Az atlétatrikós ugrált az udvar közepén. A szederfa alsó ágát akarta elérni.

- Látja, mit kell melózni egy könnyű kis reggeliért - mondta, és leesett az egyik cipője.

Kinyílt a középső ajtó, kidugta fejét egy másik öregasszony. Töpörödött volt, de az arca összeaszottan is húsosnak tűnt. Ebben az összeaszott húsban rejtezett a szeme. Mint a kés.

- Ne zuhujjon - mondta -, alszik a Lajoska.

Illés Ézsaiás egy marék szedret tömött a szájába.

- A levelet is megeszi! Mint a kecske - örült a padon ülő öregasszony. A tulaj.

- Nem hallja?! - mondta a másik.

- Csöre néném, hát zuhulok én? - fordult a fiú sírós ábrázattal a főbérlő felé. - Mondja meg ennek a vén boszorkánynak, zuhulok-e.

- Igenis, zuhul. Zuhul. Zuhul - mondta Csöre néni, és kipirult az izgalomtól.

- Vén boszorkány a nagymamája, érti - rikácsolt a másik.

Csöre néni piszokul élvezte. Fogta a hasát.

- Helyesbítek, ifjú boszorka, alig múlt száztíz éves - trillázott a fiú.

- Nem normális! Nem normális ez. Vegye tudomásul, azért hagyta itt magát a Katóka is. Mert maga nem normális.

Egyszerre Katókázza! Amíg itt lakott, csak a büdös kurva járt ki neki. Most bezzeg Katóka.

- Kahatohókaha - énekelte Ézsaiás.

- Ne ordítson, nem érti! - rivallta a vénasszony.

- Csönd - mondta komoran a fiú -, ha maga késő éjszaka verheti a fiát, én is trillázhatok reggel. Szivárogjon vissza, vén boszorkány!

Erre az villámgyorsan visszaszivárgott.

- Hallotta maga is? - kérdezte felvillanyozva Csöre néni.

- Nem vagyok süket! Bár a fülemet nem ragasztottam a falra.

Erre Csöre néni is elkomorult.

Az aszalt arcú boszorka tényleg verte a fiát. Lajoskát, aki idestova negyvenedik évét taposta. Ezek jó murik mindig. Lajoska üvölt: "Kegyelmezz drága édes egyetlen jó anyám durr te piszok durr te részeg pernahajder durr édes jó anyám durr cafrákra költöd a durr pénzed durr kegyelmezz drága egyetlen durr..."

Jó muri, de nem lehet tőle aludni.

- Talán én szorítom a fülemet a falra, he, talán azt akarja mondani...

- Ide figyeljen, öreganyám - mondta komolyan Illés Ézsaiás -, meddig lakott itt a kis spinkó?

- Mit spinkózza a feleségét - kiabált az öregasszony.

A fiú leült mellé a padra.

- Na, komolyan kérdezem.

- Hát az... mikor is...

Az öregasszony lehunyta a bal szemét, a jobbal merően nézte az eget.

- Most Péter-Pálkor volt három éve, hogy hazahozta.

A fiú felugrott, nevetséges bakugrásokkal leindult a vécé felé, és megint énekelt:

- Most háhárom éhéve - és magára csapta az egykor zöldre mázolt ajtót.

- Le ne hugyozza nekem az ülőkét - csörtetett utána Csöre néni hangja, ő meg kibődült, végigénekelve az oktávot:

- Fehel vahan hahajtvaha!

Az idő piszokul elszalad. Lellén találkozott a Krémerrel. Ez az, talán akkor kezdődött! Zöld lombot tűztek már a vörös téglás ház tetőszerkezetére, még egypár nap, és rajta a tető, Krémernek háza van. "Honnan ismered?" - kérdezte Kati. "Együtt jártunk suliba" - súgta neki, s közben vigyorogva integetett egykori osztálytársának. A férfi mészfoltos nadrágban állt a háza előtt, megpuhult, megkopaszodott, de volt az arcán valami jóféle keménység, amitől Illés Ézsaiás nem merte neki mondani, hogy Csömcsöm. Mert az iskolában így hívták.

Ott állt hát Csömcsöm a háza előtt, mészfoltos nadrágban, és Illés Ézsaiás azt mondta neki: "Szevasz, Józsi!"

Tartóztatta őket, de ők mentek, mert indult a vonatuk.

- Mekkora marha volt ez a Csömcsöm - mondta Katinak az állomás felé menet. - De súgni nagyon lehetett neki. Egy kilométerről meghallotta a légyzümmögést.

Illés Ézsaiásnak röhöghetnékje támadt, eszébe jutott Csömcsöm résnyire szűkült szeme, ahogy a súgó szájmozgását figyelte, s feszesen figyelő arcára ugyanakkor megpróbálta ráplántálni a tanárra tisztelettel figyelő, jól felkészült diák vonásait.

- Mit vihogsz - szólt rá Kati nyersen, a fiú először azt hitte, tréfál, de meglátta kőszínű, most árnyalatok nélküli szemét, s megértette, hogy a felesége igazán haragszik.

- Mi lesz belőled - folytatta, most már nyoma sem volt a hangjában az előbbi ingerültségnek, szomorú lett, kicsit meg is görnyedt -, úgy szerteszállsz, mint a pitypang.

- Mikor a gyerekek azt kérdezik, hogy "hány az óra", és tele pofával ráfújnak - szellemeskedett szerencsétlenül Ézsaiás.

De az asszony nem akart most játszani. Azt mondta, most már nem is szomorúan, csak nagyon szelíden:

- Úgy!

Az ellene irányuló haragot jól bírta Ézsaiás, a szomorúságot nem annyira, de a legfájóbb sebeket a szelídséggel lehetett rajta ejteni.

- Hát mit csináljak, ha ilyen vagyok - mondta fojtott haraggal, s felesége buta, öntömjénező gőgöt is érzett a hangjában -, szegény vagyok, kész. Miért nem a Papadopuloszhoz mentél feleségül, vagy hogy a francba hívják azt a görögöt.

- A görögöt nem Papadopulosznak, hanem Onassisnak hívják. És különben is hülye vagy, fiam. Nagy hülye. Engem az nem érdekel, hogy szegény vagy. Az érdekel, hogy mi lesz belőled, érted.

A fiú hallgatott.

- És nagyon pontosan tudod, hogy ezt nem a jövőben megszerzendő házakra, autókra, tankhajókra és aranyláncon lógó toronyórákra értem. Szegényen is lehet valaki belőled. De legyen! - Kati már megnyugodott, megnyugtatta saját hangjának üteme, meg talán az is, hogy végre rátalált a helyes megfogalmazásra -, de te csak játszol, szétszórod magad. Ábrándozol. Nem vetted észre, minden vereséged után a pusztádba kapaszkodsz. Hogy mentetek a Sióra fürdeni, és a meztelen talpatokat égette a forró homok. Hogy apáddal kézen fogva jártatok a kukoricaföldek között, meg ősszel hogy futottak azok a, micsodák is - megakadt, a fiú idegen tekintetet vetett az arcára -, ja igen, ballangkórók vagy hogy hívod, meg mit tudom én. Képtelen vagy a harcra! Igenis, ez azt jelenti, hogy képtelen vagy a harcra.

- Áskálódjak, alakoskodjak, ne riadjak meg, ha valakinek ki kell tekerni a nyakát - mondta fölényesen a fiú. Úgy vélte, igaza van.

- A nagy szívjóságod! Az a keresztényi - húzta el a száját Kati. - Tudod, mi a jóság? Tudod?

- Tudom - mondta -, egy kalap szar.

- Kár fölényeskedned - mondta gúnyos kis szusszanás kíséretében Kati. - A jóság legtöbbször álcázott gyávaság. És az ábrándozók is gyávák. Vedd tudomásul!

- Szóval gyáva vagyok - mondta fájdalmas fintorral a fiú.

Kati megtorpant, hirtelen úgy érezte, nagyon igazságtalan, ez a fintor megnyitotta mellében szeretetének zsilipjeit, átkarolta Ézsaiás nyakát, vállára húzta a fejét. Anyás, féltő mozdulat volt.

- Ó, te, ó, te - suttogta.

Ettől Illés Ézsaiás is elérzékenyült, s kissé színészies felhangokkal azt mondta:

- Ne haragudj rám - aztán jóval később hozzátette, s ez sem tűnt sokkal őszintébbnek: - Lehet, hogy nem vagyok életrevaló.

Kati nem szólt semmit, szorosan belekarolt. Így összekapaszkodva vágtak át a vasúti töltésen, bár külön-külön sokkal könnyebb lett volna felkaptatni s leereszkedni meredek oldalain.

- Annak a tanárnak mégis igaza volt - mondta Ézsaiás.

- Milyen tanárnak?

- Azt mondta: Ha van itt köztetek, marhák, értelmes és jófejű, már most közlöm vele, hogy a társadalomnak nem az értelmesekre és jófejűekre van szüksége, hanem azokra, akiknek megvan a tornacipőjük, körzőjük, vonalzójuk.

- Egy fityfenét volt igaza - mondta Kati.

De most már lehetett a hangja bármilyen, Illés Ézsaiás az ölelésétől biztonságban érezte magát, s azt hitte, az a legszebb a világon, hogyha hülyéskedik.

- Kastélyt veszek a kis spinkónak - szavalta -, elnyerem a fizikai, kémiai és természettudományi Nobel-díjat. És cipőt is veszek neked.

Kedvderítő nyári reggel volt, hosszúra nyúlt, borzongató árnyakkal. Ézsaiás kedvét lehűtötték a tenyérnyi udvar nedves felhőket böfögő dzsungelszerű virágágyásai. Buja, húsos levelű, délszaki virágokkal rakta tele az udvart az öregasszony, a harmincas évek úri divatja most jutott el eddig a külvárosi félparaszti portáig. Dáliákat ültetett. Pedig ültethetett volna kukacvirágot is.

Bent a szobában aztán végleg elröppent a kedve, az órára nézett, még csak hét óra, te úristen, mit kezd ezzel a vaskos, egyre melegebb vasárnappal. Kinyitotta az egyetlen működő ablakszárnyat, de ettől a szoba nyirkossága nem szűnt, s a félhomály is csak világosabb szürke, ellenséges, még több kellemetlen részletet látni engedő lett.

Illés Ézsaiás olyan reménytelenné vált, mint a szobája, csüggedten ült az ágya szélén. Ráadásul úgy érezte: ez az állapot végleges, most már sehogy sem tud kikecmeregni ebből a szobából s ebből a rossz szomorúságból sem. Mégiscsak igaza volt Katinak - gondolta fáradtan, s önmagának színészkedve nevetett -, s bár lelke legmélyén kétely támadt, úgy hitte, valóban a gyerekkora utáni nosztalgiája mindennek az oka.

Az a rohadt puszta!

Feltöltődött dühös energiával.

Most leszámolok veled!

Magára kapkodta ruháit.

Éppen elérte a gyorsot. Sokan utaztak, csak a peronon jutott neki hely. Ez csak fokozta dühét, összeszorított foggal bámult ki az ezerszer látott tájra, nézte az elsuhanó, hegyoldalba települt falvak fehér házkockáit, és nem jutott eszébe semmi, csak valami megmagyarázhatatlan idegenséget érzett - el sem tudta képzelni, hogy valaki ide, ehhez a tájhoz, ezekhez az elfutó falvakhoz tartozzon úgy, ahogy ő tartozik a pusztájához, s mindazokat, akik valami baljós véletlen folytán mégis ide tartoztak, kitaszítottnak vélte. De pusztája - vagy inkább maga elleni ingerültsége így sem csillapodott - olyan indulatokkal támasztotta vállát az ajtó piszkos üvegének, mint egy robbantgatni induló terrorista.

A kalauz szokványos kérdésére adott válasza meglebegtette.

- Meddig? - kérdezte szórakozottan a kalauz.

Illés Ézsaiás egy darabig meghökkenve bámulta az ismerős arcot - pedig tudta, hogy csak innen a vonatról emlékszik erre a bajuszos, semmilyenforma férfifejre -, s csak aztán, az arc miatt már ezer utazás emlékétől feltöltődve válaszolt:

- Ferenctornyáig.

Ferenctornya. A név megbillentette - magában még egyszer elismételte, mint egy varázsigét, ámulattal figyelte a szót, olyanképpen, mintha már évek óta áhítozna egy tökéletes, valami kifejezhetetlent kifejező hangsorra, amiről már-már ezerszer azt hitte, csak egy pillanat, egy röpke kis erőfeszítés, s máris kimondhatóvá válik, de a kuszaságból mégsem zengett fel soha ez a hangsor, elérhetetlenül lebegett előtte - vagy a koponyája belsejében -, emlékfoszlányok, hínárként sodródó töredékek, füstszerű semmi között, és sohasem sikerült megkaparintania, birtokba venni, megnyugodva kimondani, hogy kitisztuljanak a homályos foltok, emléktéglák szabályos, szépen konstruált rendbe álljanak, hogy nagy fényesség, kristálytiszta levegő vegye körül őt.

Most itt van!

Ferenctornya.

Már végigröppent a ferenctornyai állomástól a pusztáig vezető tizennégy kilométeres földúton, azazhogy nem is röppent, valaki vitte a hátán, igen, egy lány, orrában érezte a zsíros haj szagát, s előrebukó, fáradt gyermekarcán érezte a lány pihés nyakáról rákenődő, jó szagú verejtékcsöppeket, látta az éjszaka baljósan integető fáit, emlékezett a dombokra és a völgyekre, Ferenctornya előtt az út éles kanyarodójára, a szurdékok falán felkapaszkodó sűrű berbécsre, s valami ellenséges indulatra is, ami a lány hátából áradt a testébe, és egy szó, persze, rozmaring, de nem tudta, mit kezdjen ezzel a szóval, valahogy az állomáshoz kapcsolódott és Fried úr bőrgyárához. Rozmaring.

Elmozdult az ablaktól, elszégyellte magát. A dühe miatt, mert acsarkodva akart nekitámadni a pusztának. Eszébe jutott a magtár előtt álló öreg szederfa - gyerekkora fáinak métervastag törzsű királya -, a szederfa gúnyosan nevetett indulatain, mozdulatlan és bölcs volt a szederfa.

Most már elfelejtette, milyen céllal indult évtizede nem látott pusztája felé, most már csak a bizsergő örömet érezte a mellében, ahogy végigmegy a ferenctornyai állomástól a pusztáig vezető földúton, kanyarokkal és dombokkal találkozik, s átvág majd a Paphegyen végigkanyargó gyalogösvényen - jó lenne, ha búzával lenne bevetve, gondolta, az ösvények búzában a legszebbek - s még a domb tetejére sem ér, már kibukkan a puszta. Először a magtár piros teteje, aztán a disznóhizlaldáé, s nemsokára látszik a három hosszú cselédház párhuzamos sávja, az intézőlakás barna teteje, az óriási kert, a két fehércseresznyefa vaskos kupolája, a juhar a kiskonyha mellett, a csikókarám, a gerendákból rótt kétvödrös kút - hallotta a húszliteres, böhöm favödör csattanását a vízben -, a tehénistálló, a két góré és a kisebbik szederfa a Kissaroknál.

A vonat átrobogott a folyóhídon - most kezd fékezni, gondolta -, és abban a percben tényleg fékezett, a menetirányban ülőket mintha szívta volna valami előre. Illés Ézsaiás sajnálta a többi utast, hiszen fogalmuk sincs, mit jelent ez a fékezés. S már eszébe is villant, igen, az állomástól balra egy kis virágoskert, zöld kerítésű, abban volt a rozmaring.

Amikor leszállt, rögtön észrevette, hogy ahová a kertet képzelte, ott salakos kis tér van néhány paddal. A vonat elsistergett, ő meg odabaktatott a piros sapkás forgalmistához.

- Bocsánat, nem virágoskert volt ott valamikor?

- De - mondta a forgalmista -, az volt.

- Volt benne rozmaring?

- Micsoda?

Már bánta, hogy belekezdett a beszélgetésbe, de azért lemondóan megismételte.

- Rozmaring.

- Hát várjon csak - mondta felélénkülve a vasutas -, tátika, tátika az biztos volt benne. Arra emlékszek. De rozmaring! Milyen az a rozmaring?

- Nem tudom - mondta meglepődve. Eddig eszébe sem jutott, milyen pontosan a rozmaring -, azt hiszem - tette hozzá később -, hosszú szárú, apró sűrű levelekkel, valahogy olyasféle, mint a cickafark, csak sokkal nagyobb.

- Nem - mondta a vasutas -, ilyesmire nem emlékszem.

És barátságosan elmosolyodott. Illés Ézsaiás ezzel a mosollyal vágott neki az útnak.

A bőrgyár után, még bent a faluban, megszűnt a kövesút, mintha pontosan tudná, nem érdemes tovább vezetnie, itt vége a civilizált világnak. A falu utolsó házai már kiszélesedő, homokos, kátyús földutat fogtak közre, s az utolsó ház, a községi bikaistálló úgy állt a burjánzó beléndek és papsajt között, mint Petőfi Kutyakaparó csárdája. Izgatottan kereste, megvan-e még az istálló mellett a bikakörmölő, gyerekkora legendás faépítménye, az erős gerendákból rótt vastag vassarkalásokkal és -bilincsekkel megerősített kalitka, amelyben mozdulni sem tudott a feldühödött bika, miközben nagyra nőtt körmeit vésték, reszelték. Hogy miért nyugtatta meg, hogy még mindig ott állt a megrozogult, megfeketült gerendarács? Talán azért, mert azt hitte tőle, a távolba vesző út végén egy változatlan világot talál. Megtalálja a pusztát.

A táj illata nem változott. Ugyanúgy állt össze a föld, az út menti gazok meg a közeli békanyálas vizek, s talán a kék ég szagából, mint évtizedekkel vagy talán évszázadokkal ezelőtt. Olyanformán dobogott a keréknyomok szabdalta út mellett a keményre taposott földű gyalogösvény is. Néhány fára is ráismert, gyerekkorában szedrészni is járt erre, mintha bizony a tíz kilométerrel távolabbi szederfák jobb gyümölcsöt termettek volna, mint a pusztához közel levők.

Ringatta az út, mint a bölcső.

A tél. Elképzelhetetlen fehérség. Nemcsak a táj, nemcsak a kinti világ volt fehér, de fehér volt belül is minden. A nyár burjánzó volt, kiismerhetetlen, tele illatos, növényi szárakból buggyanó nedvekkel, megfoghatatlan kamaszvágyakkal. A tél a védettség és a tisztaság évszaka volt. A lovak prüszkölve futottak az estében is körös-körül fehérlő tájban, pokrócokba bugyolálva ültek a szánban, a lovak csengői burát vontak köréjük, védőfalat.

Elődereng egy nyár is, álmos nyárvége, az árokparti beteg akácokon már sárgul a lomb, a nap ádázul tüzel, a homokos út selymesen éget. A góréban egy félhomályos este, a nagyfiú ott áll közöttük, kialudt, fekete végű csikk a szájában, a sliccét gombolja. "Na, megmutatom nektek." A nagy, fehér nemi szerv világít az estében, egy pillanatra megáll az idő, ősi titkok nehezednek a bámész kisgyerekekre, de hazafelé menet, amikor barátjával átbújik a csikókarám két vízszintes gerendája között, Bicléder megszólal: "Azért van neki ekkora, mert kutyatejjel kenyi." Kutyatej! Szinte hallotta az apja hangját: "Ez mocsári kutyatej, de van színeváltó kutyatej, magyar kutyatej, farkas kutyatej..." És még bizonyára mondott egypárat. Megmutatta a vérehulló fecskefüvet, az angolperjét, a régi csenkeszt és a kígyósziszt is. De ebből ő már csak az apja hangjára emlékezett. Előrémlettek a pusztai csillagok is. A kocsiplaccon aludtak Ördög Lőrinccel egy szekérderékban. Sokáig nézték a csillagokat. Hajnalban dideregtek, és harmat szállt az arcukra... És Konkoly Margit szép, buja fehér feneke. Kikkel is leste? Bedzsó, Bicléder, Hötöle, Tyutyusz, Krémer Jopi... igen, ott volt Konkoly Bütyök is. Őt is érdekelte a nővére feneke. Nagy, dromedár lány volt Konkoly Margit, a disznóistálló mögé ballagott be a mellig érő gazba, komótosan felhúzta a szoknyáját, és leguggolt. Észbontóan fehéredett a gaz között a titkok két feszülő félgömbje, a kis banda megbabonázva bámulta a kitüremkedő ürülék vastag, barna hurkáját. Utána szótlanul, fehér arccal szedték egymásból a ragadáncsot és az alattomos kódistetűt. Meghajló faágak, verébtojások zöldes-barnás pöttyei és egy sárba ragadt csizma. Ez a sárba ragadt csizma visszabillentette a valóságba, újra szemügyre vette a tájat, tudta, nemsokára meglátja a pusztát, de hogy a sárba ragadt csizma honnan került az emlékezetébe, nem tudta, mégis erős érzelmeket váltott ki belőle, s legalább olyan fájdalmasat, mint amikor Kati bejelentette, hogy elmegy.

A Paphegy ösvényén járt már, nem ahogy szerette volna búza között, a Paphegyet kukoricával vetették be, éles, kapkodó levelek között kanyargott.

Még a domb tetejére sem ért, meglátta a magtár piros tetejét. Azt hitte, elérzékenyül, de csak megriadt - ahogy rég áhítozott találkozások előtti pillanatban szokott az ember. De ez a riadalom csak pár pillanatig tartott, addig, amíg ki nem tárult előtte a völgy markába rejtett épületcsoport. Mert akkor már ujjongó diadal fogta el - egy pillanatig sem érezte természetellenesnek, pedig attól ujjongott, hogy ez már nem az a puszta! A disznóistállót lebontották, eltűntek a górék, a juharfát és a fehércseresznyefákat kivágták. Az egykori kertben néhány felvonulási épülethez hasonló, alacsony, palatetős ház szerencsétlenkedett, eltűnt mind a két régi kút is - ebben a pillanatban villant eszébe, hogy az egyik kutat már az ő gyerekkorában betemették, s csak azután fúrták a másikat, a két kút hát egyszerre csak az ő emlékezetében élt -, a csikókarámok helyén új, piros falú istállók emelkedtek.

Hát győztem - gondolta -, érdemes volt eljönni. Azonnal vissza is akart fordulni, de aztán meggondolta magát, beballagott a pusztába, de most már úgy, mint egy előkelő idegen.

Bekopogott az első, az úthoz legközelebb eső lakásba. Fél karéjba gyülekeztek köréje az üvöltöző, vicsorgó kutyák, és ettől elmúlt a bekopogás pillanatában érzett félelme. Ez a vicsorgás legalább ismerős volt.

Ismeretlen nő nyitott ajtót, ellenségesen méregette.

Nem tudta, mit kérdezzen, zavart mozdulattal körbemutatott, és az csúszott ki a száján:

- Ez, ugye, állami gazdaság?

- Az. Kit keres?

- Illéséket - mondta gondolkozás nélkül. - Tizenöt éve még itt laktak.

- Illésék itt nem laknak - mondta az asszony. - Mink csak négy éve jöttünk ide - tette hozzá elgondolkozva -, akkor már nem voltak itt. Nem is hallottam róluk.

Felsorolta a régi puszta minden lakóját. Nem telt sokba, tizennyolc család volt. Az asszony eleinte a fejét rázta, látszott rajta, nem hisz ezekben az idegen nevekben. De aztán néhány név fölrémlett neki, megnyugodott. Azt is megmondta, hova költöztek. Szabaton, Alsópél, Ökörállási tanya. Illés Ézsaiás ezektől a nevektől határozta el, hogy mégiscsak végigsétál a pusztán. Felkaptatott a lórédomb mályvával benőtt oldalán - (mályva? itt úgy mondták: máva, de most már nem érdekelte nagyon), elsétált a két istálló között, végigment a régi kerten. Egyre szomorúbb lett, a paphegyi diadal lassan kifolyt belőle.

Botorság volt idejönnöm - gondolta magában.

Visszafelé menet az állomásra felvette egy terepjáró. Valami agronómusféle utazott benne, kérdezgette Illés Ézsaiást, mit keres erre, rokonai vannak talán, vagy itt lakott valamikor?

- Nem, sohasem laktam itt, rokonaim sincsenek - válaszolta -, de úgy hallottam, errefelé nagy rozmaringtelepek vannak. Azt kerestem.

- Rozmaringtelepek? Ugyan - nevetett az agronómus -, jól becsapták magát.

- Alaposan - bólintott Illés Ézsaiás.

A vonaton ismerősökkel találkozott. Söröztek.

Éjféltájban ért haza. Végigvágódott az ágyon. Próbálta magában felidézni a pusztát, s egyszer csak azon kapta magát, hogy a régi pusztát látja, két kúttal, juharral, górékkal, fehércseresznyefákkal. Elnevette magát, fölugrott, villanyt gyújtott. Emlékezett rá, hogy Kati képét valamelyik könyv lapjai közé dobta. Meg akarta nézni. Talán azért, hogy valahogy a mai napját elmondja neki. De nem találta. A lexikonban is kereste, de ott sem volt. Az R betűnél megállt. Rálapozott a rozmaringra.

Rozmaring (Rosmarinus officinalis) évelő, fás szárú, örökzöld félcserje; finom illatú, illó olajat tartalmazó száraz levelei vannak.

- Rosmaharinus ohoffihicinálihis - üvöltötte hülyén, és már semmi kedvet nem érzett hozzá, hogy Kati képét előkeresse.

 

 


Láma Ole Nydahl - Ahogy a dolgok vannak - Korszerű bevezetés Buddha tanításába

Gyémánt Út Buddhista Közösség - 2006

Táje Dordzsénak a 17.
Karmapának ajánlva

Mindazoknak ajánlva, akik támogatják
a Gyémánt Út buddhizmust

 

Lama Ole Nydahl
THE WAY THINGS ARE
Az 1995-ben készült angol változatot fordította:
Lahucsky Péter



TARTALOM
Kedves magyar barátaim!
Bevezetés
Buddha élete
Születése és élete a királyi udvarban
Csalódás és az igazság keresése
Körülmények a 2500 évvel ezelőtti Észak-Indiában, és a világ napjainkban
Megvilágosodás és a tanítások kezdete
Buddha tanításai
A Kis Út (Theraváda ill. Hinajána)
A Nagy Út (Mahajána)
A zavaró érzelmek - az öt belső „női" bölcsesség forrása
A Gyémánt Út (Vadzsrajána)
A négy buddhaaktivitás, a „férfi" belső lényegiség
Buddha útjainak célja
A Kis Út célja - megszabadulás
A Nagy Út célja - megvilágosodás
A tanítások bősége és mélysége
„Egyedül járva az utat"
A buddhizmus arca napjainkban
A tanítások nyugati szerkezete
Tudás, meditáció, szinten tartás
Egoisták szintje
Altruisták szintje
Jógik szintje
Mahamudra
Utószó
Meditációk
Meditáció fényen és légzésen
Szivárványfény meditáció
Meditáció adáson és fogadáson
Guru Jóga meditáció a 16. Karmapán
Karmapa csenno


Kedves magyar barátaim!
Amikor 1988-ban Budapesten elindítottam a Karma Kagyü csoportot, Magyarország volt az egyetlen olyan ország a Rajna és Vlagyi¬vosztok között, melynek már élő buddhista gyökerei voltak. Ilyen mélységű fő hagyo¬mányok nem jelennek meg véletlenül nyugati kultúrákban. Ez mind a gyakorlók magas szintű kritikus tudatosságából jelenik meg.
Minden későbbi látogatásom alkalmával örö¬mömre szolgált azoknak az embereknek az idealizmusa és személyes bátorsága, akikkel találkoztam.
Tanítványaim és én e könyvvel szeretnénk hoz¬zájárulni még több szabadsághoz és füg¬get¬lenséghez.
Láma Ole

 

Bevezetés
2550 évvel ezelőtt Buddhának egyedülálló lehetőségei voltak tanításai átadására. Magas szintű kultúrában élt, s nagyon tehetséges tanítványok vették körül. Miután elérte a megvilá¬gosodást, 45 év állt rendelkezésére ahhoz, hogy megossza a tudat kibontakoztatásának mód¬jait. Ez az oka, hogy tanításai ilyen széles körűek. A Kangyur - Buddha saját szavai - 108 kötetből áll, és 84 000 használható tanítást tartalmaz. Ezek későbbi kommentárja a Tengyur, mely 254 másik vastag könyvből áll. Ez érthetővé teszi Buddha saját életének végső kiértékelését: „Boldogan halhatok meg. Egyetlen tanítást sem tartottam zárt tenyérben. Mindent, ami hasz¬notokra válhat, már megadtam." Legutolsó kijelentése különbözteti meg tanításait attól, amit mi gyakran vallásnak nevezünk: „Most ne azért higgyetek a szavaimnak, mert mindezt egy buddha mondta, hanem jól vizsgáljátok meg őket. Legyetek önmagatok fénye!" Az ilyen kijelentések mutatják meg, hogy a buddhizmus gyakorlati megközelítés. Igazán a valós életre vonatkozik. Amikor az emberek megkérdezték Buddhát, hogy miért és mit tanított, ezt válaszolta: „Azért tanítok, mert ti, és minden lény szeretne boldog lenni, és elkerülni a szenvedést. Azt tanítom, ahogy a dolgok vannak."
A tanítások ilyen nagy tömegét nem lehet megérteni csupán azáltal, amit tartalmaznak. Mes¬teri felépítésük legjobban az ismert hitekkel és világnézetekkel való összehasonlításban nyilvánul meg. Századokon át minden fogalmi kategória túl szűknek bizonyult a buddhizmus gazdagságának kifejezésére. Manapság például a buddhizmust sok ember filozófiának tartja. Ez igaz, de csupán annyiban, hogy a tanítások teljesen logikusak. A gondolatok követ¬keze¬tessége a buddhista gyakorlat természetes eredménye, és a belső tér akadálytalan megtapasz¬talásából származik. Ha a tiszta gondolkodás mindenképp központi helyet foglal el a tudat teljes kifejlesztésében, akkor a buddhizmus miért nem filozófia? Azért, mert a tanítások megváltoztatják azt, aki kapcsolatba kerül velük. A filozófia a dolgokat a fogalmak és szavak formális szintjén ma¬gyarázza, s nem történik sok változás, ha a könyvek ismét visszakerülnek a polcra. Buddha tanításai azonban az ember egészével dolgoznak. Állandó átalakuláshoz vezetnek, mert megadják azoknak a külső és belső eseményeknek a kulcsát, melyeket mindennap meg¬tapasztalunk. Ha az életben alkalmazzuk a tanításokat, akkor mély bizalmunk fejlődik ki ügyességük iránt, és fokozatosan azzá válhatunk, amivé akarunk.
Mások a buddhizmusnak ezt, a gyakorlókra tett megváltoztató hatását hangsúlyozzák, és ezért valamiféle pszichológiának tartják. Mit is mondhatnánk erről? E nemes foglalkozás célja nyilvánvaló: minden pszichológiai iskola arra törekszik, hogy az emberek életét jobbá tegye. Céljuk: segíteni mindenkit abban, hogy ne váljon a társadalom terhére, illetve ne legyen túl sok személyes nehézsége az alatt a hatvan-nyolcvan év alatt, amit itt a legtöbben eltöltenek.
A buddhizmus azonban akkor kezdődik el, amikor az emberek már stabilak, s erejükből nemcsak önmagukra telik, amikor a teret gazdagnak tapasztalják és nem ijesztőnek. Erről a szintről a bátorság, az öröm, a szeretet fejlődik ki, s kibontakozik a tudat mély gazdagsága. Miközben a tapasztaló, a tapasztalás és a tapasztalt dolog egyre kevésbé különül el, először a megszabadulásnak, majd a megvilágosodásnak kell bekövetkeznie. Az alany, tárgy és cselekvés egységének növekvő megtapasztalásán keresztül a test, beszéd és tudat tökéletes tulajdonságai és aktivitásai maguktól jelennek meg. A pszichológia és a buddhizmus egyaránt megváltoztatja az embereket, utóbbi azonban az egészségesekhez szól, ott kezdődik, ahol az előző éppen befejeződik. Célja pedig mindig a teljes megvilágosodás - a buddhaállapot -, a koncepciókon túli tökéletesség állapota.
Ugyanakkor néhány ember úgy gondolja, hogy a buddhizmus vallás. Igaz, hogy van gyakorlati haszna ennek a nézetnek, de ez a pont nagyon vitatható. Az biztos, hogy nem egyfajta hit. Már magából a religion (vallás) szóból is alapvető különbség következik. A re latinul annyit jelent: újra, a ligare pedig, hogy egyesíteni. Ezért a vallás valami tökéleteshez próbál minket visszavezetni. Ezzel ellentétben a buddhizmus semmit nem keres a múltban. Ha már egyszer kiestünk egy paradicsomi állapotból, lehet, hogy ismét kiesünk belőle! Ahhoz, hogy az igazság abszolút legyen, minden időben és helyen jelen kell lennie, és ez megcáfolja az elválasztott „külső" valóság létét. Ha megvizsgáljuk a legtöbb bálványozott istent a világ körül, akkor látjuk, hogy erősen birtoklóak, féltékenyek, vagy Allah esetében kifejezetten bosszúállók. A hétköznapi józan ész szerint jobb, ha nem kerülünk velük kapcsolatba. Nem bölcs dolog olyasvalakit választani istennek, akit még szomszédunknak sem szeretnénk. Buddha azonban csupán a lények megszabadulásáért és megvilágosodásáért dolgozik, ezen kívül nincs más célja. Kollégákat szeretne, nem pedig követőket. Nem terheli józanságunkat és alapvető intelligenciánkat a barbár muzulmánokkal - akik megköveznek embereket vagy levágják kezüket és lábukat -, vallásos halálbüntetéssel vagy egyházi dogmákkal, amelyeket el kell hinni. Az összes kijelentése logikus, megtapasztalható és fölszabadítja a lényeket. Ahhoz, hogy a buddhizmus hasznunkra váljon, csupán abban kell bíznunk, hogy van egy cél - a megvilágosodás -, amelyet érdemes elérni, van egy odavezető út - a tanítások -, s hogy bízhatunk barátainkban az úton.
Ugyanakkor a buddhizmus nem is New Age. Itt különböző szellemi tradíciókat és „könnyű műfajú" tudományokat vegyítenek, hogy kielégítsék azok kívánságát, akik inkább hinni sze¬retnek, mint kérdezni. Bár megható, hogy a humanizmus ilyen késői hulláma az „engem-nekem" nemzedék fémes, hideg világában eddig még megmaradhatott, azonban az ilyen igaz¬ságokban még kevésbé lehet „bízni", mint a paradicsomokban, amelyeket ismét elveszít¬hetünk. Ami egy bizonyos időben és egy bizonyos helyen jelenik meg, az biztos, hogy fel¬tételekből állt össze. Ezért változni fog, és egyszer el is fog tűnni. S bár a kristályoknak központi szerepük van a New Age-ben, és Buddha tanításai legmagasabb szintjének neve a Gyémánt Út, ez utóbbi nem az előbbinek egy sznob vagy feljavított kiadása.
Mit is tanít akkor Buddha?
Megerősíti az alapvető igazságot, amely mindenhol jelen van és nem teremtett. Elválaszt¬hatatlan a tértől, időtlen, mindent átható, és bizonyos körülmények között saját tudatunkként tapasztalhatjuk meg. Ezt az időtlen állapotot az igazság állapotának vagy Dharmakájá-nak nevezzük, s ettől semmi sem elválasztott. Spontán örömként tapasztalja meg önmagát, és aktív együttérzést fejez ki. Az egyetlen kérdés csupán az, hogy mikor ismeri fel önmagát.
Sajnos az is egyedülálló, hogy Buddha tanítványai érettségét veszi alapul, s nem látja szük¬ségét annak, hogy büntető vagy ítélkező istennel irányítsa őket. Ehelyett megmutatja, hogy a világ közös álom, amely a lények tárháztudatából származik. Ezen a közös kereten belül a cselekedeteik által okozott benyomások - melyet „karmának" is neveznek - életről életre megérnek. Különböző testekben, eltérő képességekkel való újraszületést eredményeznek a világ más-más országaiban. Akkor tulajdonképpen mi is a buddhizmus? Buddha maga adta erre a legjobb leírást. Azalatt az 1500 év alatt, amíg a tanítások léteztek Indiában, ezeket Dharmának hívták, az elmúlt 1000 évben Tibetben pedig Csönek nevezték. Mindkettő azt jelenti: „ahogy a dolgok vannak". Minden boldogság kulcsa az, ha megértjük „ahogy a dolgok vannak". Buddha egyaránt tanító, példa, védelmező és barát. Az ő segítségével a lények elkerülhetik a szenvedést, beléphetnek egy állandóan növekvő gyönyörállapotba, megszabadíthatnak és megvilágosíthatnak másokat is.


Buddha élete
Születése és élete a királyi udvarban
Buddha életének áttekintése tanításait is sokkal közelebb hozza. 2580 évvel ezelőtt egy királyi családban született, valószínűleg európai külsővel. A szövegek szerint magas volt, erős és kék szemű. Szülei királysága a mai Nepál déli határánál helyezkedett el egy város körül, amit Kapilavasztunak hívtak. Az ásatások kiderítették, hogy volt szennyvízelvezető rendszerük és központi fűtésük, ami luxusként hat, ha a közelben levő Lumbini vagy a harmadik világ városainak jelenlegi fejlettségét nézzük. A fiú határozottan nem szűz anyától származik, anyjának legutolsó lehetősége volt a gyermekszülésre. Kevéssel születése után három jógi ezt mondta szüleinek:
„A fiú igazán különleges. Ha nem szembesül a világ szenvedésével, bármivé válhat, amit csak kívántok. Erős királyként meghódítja a szomszéd királyságokat, és minden elvárásotokat beteljesíti. Azonban, ha meglátja a feltételekhez kötött világgal együtt járó szenvedést, lemond helyzetéről, és megvilágosodott szemléletet hoz a világba."
Szülei örököst szerettek volna a birodalmukba, és nem költőt, álmodozót vagy filozófust. Ezért úgy döntöttek, hogy nagyon óvatosak lesznek. Körbevették a fiatal herceget minden jóval, amit egy egészséges fiatalember kedvelhet: gyönyörű nőkkel (az írások szerint ötszázan voltak), sportolási és szórakozási lehetőségekkel, nagyszerű tanítókkal neveltetése végett. Bármit is kívánt, csak rá kellett mutatnia. Tudatalattijában sem voltak olyan zavaró benyomások, amelyek felszínre kerülhettek volna, így 29 éves koráig csak az örömöt ismerte. Ekkor azonban világa a feje tetejére állt.
Csalódás és az igazság keresése
Mivel a jógik jóslata miatt minden kellemetlen dolgot távol tartottak a jövendő Buddha környezetétől, ezért csak életének későbbi szakaszában találkozott a szenvedéssel. Akkor azonban meggyőző megjelenési formákban. Három egymást követő napon látott egy beteg, egy öreg és egy halott embert. Az a felismerése, hogy ezek az állapotok részei minden életnek, a legmélyebb szintekig megrázta őt, s miután visszament palotájába, nagyon rossz éjszakája volt. Akárhol is kereste, sehol sem talált olyat, amire ő és barátai igazán támaszkodhattak volna. Hírnév, élvezet és vagyon mind eltűnik. Nézhetett kifelé vagy befelé: minden mulandó volt. Igazán és valójában semmi sem létezett.
Következő reggel elhaladt egy jógi mellett, aki a meditáció mély állapotában időzött, és tudatuk találkozott. A jövőbeli Buddha egy pillanat alatt felismerte, hogy igaz menedékre talált. Ez az ember valami igazi és időtlen dolgot tapasztalt. Nemcsak a belül felmerülő gondolatoknak és érzelmeknek, a különféle külső feltételeknek és világoknak, hanem ma¬gának a tapasztalónak is tudatában volt. Az ő tudatállapota ébresztette rá a herceget mindenki valós állapotára, a mindent tudó és mindent lehetővé tévő térre, annak ragyogó tisztaságára, mely külső és belső megnyilvánulási formákként játékosan fejezi ki a tudat gazdagságát, és időtlen szeretetére, ami semmit sem akadályoz. Ez volt az! A herceg egy pillanat alatt rájött, hogy az abszolút igazság, amit keresett, nem más, mint maga a tudat. Ebben az időben nem voltak spirituális turbó feltöltők vagy gyors sávok, mint például a Mahamudra vagy Maha Ati, a Csag Csen vagy a Dzog Csen. Ezeket a leghatékonyabb módszereket Buddha csak meg¬világosodása után tudta megmutatni. Az ő idejében senki sem rendelkezett olyan látásmóddal, mellyel az élet minden aspektusát - mint a fogmosás, szeretkezés, gondolkodás, alvás vagy evés - az ösvénnyé lehetett volna változtatni, és saját tudatunk felismerésére használni. Mivel a pillanatnyi tapasztalás nagy tigrisének meglovagolása ekkor még nem volt lehetséges, így a herceg csak a világról való lemondás sokkal lassúbb ösvényét választhatta. A napi zavaró benyomások mértékét csökkentenie kellett. A magánélet legélvezetesebb formáját elvágva eltűnt Észak-India hegyeiben és erdőségeiben.
Mivel minden dolognál jobban akarta a tudat természetének felismerését, nem volt ideje kényelmes keresgélésre. Hat nagyon nehéz év következett. Amíg a fiatal herceg Észak-India erdeiben és tisztásain tartózkodott, a tökéletesség szintjére vitte még a legszélsőségesebb gyakorlatokat is, melyeket kapott. S mivel motivációja néha túltett ítélőképességén, egyszer majdnem halálra koplalta magát. Korának legnagyszerűbb tanítóitól tanult, és az összes, a mai napig is ismert filozófiai iskola gyakorlatait elvégezte. Bár gyorsan felülmúlta tanítóit, ennek ellenére egyik alkalommal sem találta magát közelebb céljához. Bármennyire is jól irányították a tudatban lejátszódó eseményeket, egyikőjük sem ismerte magát a tudatot. A kijárt ösvények végén nem volt semmi állandó, amire bizalmát építhette volna.
Körülmények a 2500 évvel ezelőtti
Észak-Indiában, és a világ napjainkban
Buddha idejében szokatlan szellemi nyitottság gazdagította Indiát, mely a régi Görög¬or¬szághoz, a reneszánszhoz vagy a mi „hatvanas éveinkhez" hasonlított. Bár a legutóbbi hullám nagyon sok áldozatot követelt a kábítószereknek köszönhetően, nemes és nagyon fontos volt a mate¬ria¬lizmussal és a hatalommal szembeszállni. A hatvanas évek emberei idealisták voltak, de törekedtek - bár gyakran szűklátókörűen - minden lény boldogságára. Több szinten is egyetértve bíztak a lények alapvető jóságában és elkerülték a sznobbá válást. Valószínűleg a születésszabályozás lehetőségének hiánya miatt a Buddhát körülvevő atmoszféra a mainál sokkal prűdebbnek látszott, ami azonban tanítványai többségének tudati tisztaságát illeti, biztosan öröm volt tanítani őket. A materializmus, a nihilizmus, az idealizmus, a transz¬cendentalizmus, az egzisztencializmus filo¬zófiái ekkor már mind ismertek voltak, és ebben az időben az indiaiak elvárták a szellemi irányzatoktól, hogy pozitívan hassanak életükre.
Nem túl gyakori a Nyugat kulturális történelmében, hogy egy filozófiai gyakorlat áthassa a létezés minden aspektusát. Ahol azonban ez megtörtént, és az emberek megengedték a hatalmi felépítménynek, hogy ezt terjessze, az eredmény a boszorkányégetés, a kommu¬nizmus, a nácizmus vagy a politikai kifogástalanság lett. Azonban egy nem dualista tanítás, mint például a buddhizmus, lényegében ártalmatlan. Ahol döntően ilyen a látásmód, ott a szabadság nincs veszélyben. A különböző lények különböző módú tanítása szabad lehetőséget biztosít, elkerüli a társadalmi nyomást, és sohasem motivál a félelmen keresztül. Ahol a buddhizmus megjelent, ott nemcsak a spirituális erők kihasználása ellen volt ilyen biztosíték, hanem a tanításokat is mélyrehatóan ellenőrizték. A bemutatott látásmód kemény, kritikus viták tárgya volt. Túl kellett lépnie a személyes kívánságokon, és egy állandó igazságra kellett rámutatnia. Ha a látásmód nem volt megfelelő - nem voltak meghatározott módszerek a gya¬korlásra, és a cél sem volt ellenőrizhető -, nem is jutott tovább. A tanítók is nagyon vigyáztak arra, hogy ne csak félig kész felismerésekkel álljanak elő. A spirituális becsületesség meg¬kívánta, hogy aki egyszer veszített a gyakori filozófiai viták során, automatikusan a nyertes tanítványává váljon.
Megvilágosodás és a tanítások kezdete
Hat ismeretlen év után, az akkor még kellemes Észak-Indiában a fiatal herceg elérkezett arra a helyre, amelyet ma Bodh Gájának neveznek. Ez egy koldusokkal és idegen templomokkal teli falu a Delhiből Kalkuttába vezető út kétharmadán, a határozottan túlnépesedett Bihár állam¬ban. Megérkezésekor felébredtek benne a számtalan előző életekben tett ígéretei, így le¬telepedett egy kis folyó melletti óriási fa alá, és elhatározta, hogy meditációban marad mindaddig, amíg minden lény hasznára nem válik. Egy héttel később, május telihold napján ez megtörtént. Megvilágosodásának napja a 35. születésnapja volt, ugyanaz a nap, amelyen később meghalt.
A tudatát takaró utolsó fátylak feloldása után a benne s a körülötte levő tér és energia közti elválasztás megszűnt, időtlen, mindent ismerő tudatossággá vált. A különböző tradíciók kü¬lön¬böző módon magyarázzák ezt a folyamatot, de a legmagasabb szintű látásmód, a Mahá Anuttara Jóga Tantra szerint a múlt, jelen és jövő buddhái áldották meg őt. Tökéletes bölcsességüket összesűrítették a fehér női buddha, Szárvá Buddha Dákini formájába, és a vele való egyesülésen keresztül a női és férfienergiák és minden más dualizmus is a tökéletességbe olvadtak.
Testének minden egyes atomján keresztül ismert mindent és egy volt mindennel. Átkelve a folyón arról a helyről, ahol elérte a célt, Buddha három hétig időzött a ma már híres bodh gajai fa alatt. Sok istennek adott menedéket , és képezte testét, hogy a megvilágosodott energiák intenzív áramlásával képes legyen együtt élni, az embereknek azonban itt még nem tanított.
Első tanítását négy héttel később adta Szarnáthban, a Szarvas Parkban. Ez egy falu, amely körülbelül Delhi és Kalkutta között félúton fekszik. A szomszédos Benáresz fontos szent hely a hinduk számára. Halottaikat a Gangesz partján égetik el, és földi maradványaikat a folyóba dobják. A teljes zarándokúthoz e helyen olyan különlegességek tartoznak, mint például fürdés a Nagy Folyamban, és ivás a vizéből.
Öt igazságkereső jött hozzá először, ők azonban nem tartoztak a legvonzóbb tanítványok közé. Mivel természetükből adódóan merevek voltak, dicsőítették őt, amikor végletesen szigorú gyakorlatokat végzett, most pedig felháborodtak ragyogó öröme és egészsége láttán. S mert elgondolásuk szerint ez az állapot túl „világias", és amiért főleg csak önmagukra gondoltak, ők azok az ügyfelek, akiket gyorsan máshova küldenénk. Amikor kíváncsiságuk erősebbé vált, mint merev elképzeléseik, csupán ennyit tudtak kérdezni: „Miért ragyogsz ennyire? Mi történt veled?" A válasz a híres Négy Nemes Igazság volt, ami a különböző tradíciókban kissé eltérő szóhasználattal jelenik meg. Valami ilyesmit mondhatott: A feltételekhez kötött lét szenvedéssel jár. A szenvedésnek van oka, van vége, és vannak utak, melyek elvezetnek a végéhez.


Buddha tanításai
A Kis Út
(Theraváda ill. Hinajána)
A Négy Nemes Igazság
Hol bővebben, hol kevésbé kifejtve, ez a Négy Nemes Igazság adott keretet Buddha tanításainak a következő 45 évben. Bár olyan szavakat használt, melyek főleg egoistákat vonzanak, folytatólagosan hat minden buddhista iskolára. Ezért ezeket az igazságokat érthetővé kell tenni a jelenlegi nyugati világ kritikus koponyái számára. Mivel mi vagyunk a buddhizmus jövője és természetes haszonélvezői, nem számít igazán, hogy a jelenlegi magyarázatok valószínűleg túlhaladnak azoknak a látókörén, akiknek eredetileg tanították azokat.
Már Buddha első kijelentéséhez is - „Van szenvedés" - több magyarázat szükséges. Amikor valaki először találkozik ezzel az idézettel, alapvetően lehangolónak találja. Összehasonlítva az önmagukat jól előadó, hiten alapuló vallásokkal - melyek szerint a saját istenük az egyetlen, a legerősebb, hogy Allah bosszúja „könyörtelen és tévedhetetlen" -, a buddhizmus nem nyújt olyan érzést a gyenge embernek, hogy ő egy nagy dolog része. Ehelyett kicsit gondolkodni kell, s ha ezt megtesszük, rájövünk, hogy Buddha első szavai a határtalan boldogság felé mutatnak. Hogy hogyan? Majdnem mindenki elfelejti, hogy tapasztalataink természete feltételekhez kötött; attól a szinttől függ, amelyen megtörténnek. Lámaként eltöltött húsz évem megmutatta, hogy az emberek nagyon is tudatában vannak változó érzelmeiknek, mindig azt hiszik, hogy ami a jelen belső képernyőjén történik, az valós. Ez a tendencia független az intelligenciájuktól. Nem kell ahhoz Buddhának lenni, hogy tudjuk, léteznek boldog és boldogtalan napok. Amiért mindenkinek szüksége van a Buddhára, az az, amit nem tudunk, vagy amit nem látunk meg könnyen. Nélküle nem vesszük észre a tükröt a képek mögött, a tudatosság feltételekhez nem kötött állapotát, a legmagasabb szintű örömöt, amely elválaszthatatlan a tudat legteljesebb működésétől.
A „Van szenvedés" így hatja át az összes nem megvilágosodott létet. Összehasonlítva a tudat időtlen erejének állandó frissességével, minden más egyszerűen felszínesnek tűnik. A határtalan, ragyogó tér ismerőjének még a legnagyszerűbb feltételekhez kötött tapasztalat sem elég. A leggyönyörűbb hullám sem hoz olyan beteljesülést, mint maga az óceán.
Ezért mondhatjuk, hogy Buddha Négy Nemes Igazsága közül az első nem lehangoló, bár annak tűnik, hanem igenis felemelő. Ha valaki tisztán megmutatja, hogy elpusztíthatatlan tudatunk természete tökéletesebb bárminél, amit valaha is tapasztalhatunk, az határtalanul gazdaggá tesz minket.
Buddha második kijelentése - „A szenvedésnek van oka" - szintén igényel valamiféle intelligens kiértékelést. Mi lehet minden szenvedés elfogadható oka, a legélesebb fájdalomtól a legcsekélyebb unalomig vagy csalódottságig? Biztos, hogy nem a hiten alapuló vallások gonosz vagy ördög elve. Az ok és okozat törvénye mindig működik. Az abszolút gonosz csupán önmagát pusztítaná el, míg egy „viszonylagosan" negatív erő természetesen gátolja saját magát. Buddha itt egyetlen vádolható dolgot ismer: a nem megvilágosodott tudat alapvető tudatlanságát. Ez úgy működik, mint egy szem, amely látja a külső dolgokat, de önmagát nem. Képtelen a látót, a látott dolgot és a látás folyamatát egymástól függőnek és ugyanazon teljesség részeként látni. Ez maga a nemtudás. Mindannyian ellenőrizhetjük magunkon, hogy milyen sok tovatűnő tárgynak, szituációnak és tudatállapotnak lehetünk tudatában, még komolyan is vehetjük azokat, miközben fogalmunk sincs a tapasztalóról, az időtlen lényegiségről, teljesen elmulasztjuk azt. A nem megvilágosodott tudat képtelen felismerni önmagát, ez az oka a feltételekhez kötött világnak és minden szenvedésnek.
A tudat részleges működésének köszönhetően jelenik meg az elválasztás illúziója és a dualista látásmód. Noha sem kívül, sem belül nincs semmi állandó vagy maradandó, a tudat térszerű természete - a látó - önmagát én-ként tapasztalja, és ami terében megjelenik, az lesz a te, vagy valami elválasztott dolog. Bár minden, ami feltételekhez kötött, állandóan változik és nincs valós léte, a szokások ereje és az érzékszervek benyomásainak durvaságai elhitetik a nem megvilágosodott lényekkel, hogy a jelenségvilág valódi.
Az én és te, az itt és ott közötti elválasztás okozza a zavaró érzelmek megjelenését: ragaszkodást ahhoz, amit akarunk, és taszítást attól, amit kellemetlennek tartunk. Az előbbi érzés aztán mohóságot okoz: amit kedvelünk, meg is akarjuk tartani; az utóbbiból pedig irigység válik: akiket nem szeretünk, azokat nem akarjuk boldognak látni. Az alapvető nemtudás minden nehézség oka, ez hozza létre a kizáró (és ártó) büszkeséget. Itt a pillanatnyi körülményeket - melyekben barátainknál jobbak vagyunk -, a vagyont vagy a szépséget hisszük valósnak, s nem ismerjük fel, hogy képtelenek vagyunk ezeket irányítani, vagy egyáltalán megtartani. Másrészt azonban a befogadó büszkeségnek egy jógi állandó állapotává kell válnia. Aki látja minden lény erejét, lehetőségét és igaz természetét, az minden szituációban már eleve a Tiszta Földön van, tanul ebből, és spontán hasznára is válik másoknak.
A fent említett hat zavaró érzelem mindegyike a nemtudásból fakad, 84 000 különböző kom¬binációban jelenhet meg, és annak ellenére, hogy állandóan változnak, mindig igaznak tartjuk azokat. A tapasztalás pillanatában nem ismerjük fel, hogy azelőtt nem voltak ott, most éppen változnak, és később ismét nem lesznek ott, s tulajdonképpen butaság energiát fektetni beléjük. Ehelyett az emberek testtel, beszéddel és tudattal belekeverednek változó álla¬po¬ta¬ikba, ezzel folyamatosan jövőbeli szenvedésük magjait ültetik el saját tudatalattijukban és a világban. Mikor ezek később megérnek további nehézségek formájában, csak kevesen lesz¬nek, akik nem másokat okolnak majd emiatt. Elfelejtve, hogy mi vagyunk az egyedüli okai annak, ami történik, a társadalmat, szüleinket vagy partnereinket fogjuk vádolni, vagy bármi mást, amit divatos. Elhalasztva az értékes lehetőséget, hogy megértsük és megváltoztassuk mostani és előző életeink szokásait, újra elültetjük a jövő szorongásának, fájdalmának magjait.
Buddha harmadik kijelentése, melyet a 2550 évvel ezelőtti történelmi jelentőségű talál¬kozáskor tett, mélyen megmozgatja a mai Nyugat világát. Félelem nélkül mutatta be magát, mint aki elérte a célt. Tekintélyének teljes erejével kinyilatkoztatta a teljes tökéletesség álla¬potát, amit már szüntelenül tapasztalt: „A szenvedésnek van vége". A történelemben először jelent meg valami abszolút, melyet a lények elérhettek, s valódi menedékként szolgálhatott mindenki javára. Bárki, aki azóta megfelelő instrukciókkal meditált, igazolhatta Buddha legmagasabb szintű tisztánlátásának részleteit vagy annak teljes egészét. Felismervén a végső igazságot, ami lényegében félelem nélküli mindent tudó tér, tapasztalatként legma¬gasabb szintű folyamatos öröm, kifejeződésében aktív együttérzés; minden jelentőségteljessé és örömtelivé válik. Mindez túlmutat azon a szemléleten, hogy valaki valamit tesz valakivel. A megvilágosodásban a tudat olyan, mint a nap. Saját erején keresztül ragyog.
Itt, Szarnáthnál, ahol máig is egy romokban heverő hatalmas sztupa ünnepli ezt az eseményt, Buddha negyedik nemes igazsága számtalan nagyszerű tanító életének lett vezetője egészen napjainkig. Ezt mondta: „Van egy út a szenvedés megszüntetéséhez". Ekkor kezdődött el az a teljes negyvenöt év, mialatt azért dolgozott, hogy a lényeket szabaddá tegye. Mivel mindig nagyon tehetséges emberek vették körül, így meg tudta osztani azt a 84 000 tanítást, melyek mind a mai napig a világ hasznát szolgálják.
Buddha első tanítványai azonban aligha ismerhették fel, hogy a következő magyarázatok jelentik szavainak teljes értelmét. Megértve, hogy a tudat teljesen kifejlesztett állapota három szintből és a most említésre kerülő öt bölcsességből áll, központi jelentőségű a Nagy Úton. A Gyémánt Út kifejezetten e belső felismerésből fakadó négyféle megvilágosodott tevékeny¬ségre összpontosít, és megerősíti, hogy a félelemnélküliség, a spontán öröm és az aktív együttérzés tapasztalata a lények igaz természete. Minden szint azt tanítja, hogy a különbség egy Buddha és mindenki más között egyszerűen csak annyi, hogy ő minden szükségeset megtett a tudat teljességének megtapasztalásáért. Másoknak ezt a munkát még el kell végezni.
A Nagy Út
(Mahajána)
Együttérzés és bölcsesség
Nyolc évvel a szarnáthi első tanítása után, Rádzsugarhnál - Bodh gajától néhány órányira északra fekvő hegynél - egészen másféle emberek jöttek, hogy Buddhától tanuljanak. Mások számára is volt energiájuk, és élvezték a széles látókörű egészséges életszemléletet. Ezt a többletet felhasználva Buddha megmutatta nekik, hogyan lehet az együttérzést addig erősíteni, amíg az elválasztás tapasztalata az alany, tárgy és cselekvés között el nem tűnik. Ugyanakkor olyan módszereket is adott tanítványainak, melyek által képessé váltak természetes böl¬csességük megvalósítására. Megtanította nekik, hogy tényleg azt lássák, ami valójában van, amit nem színeznek koncepciók és félelmek. Mindenekfelett kitartott amellett, hogy az együttérzés és a bölcsesség mindig működjön együtt. Csupán együttérzéssel dogmatikussá és szentimentálissá válunk, míg a tisztánlátás önmagában hideggé és teoretikussá tesz minket. A lényeknek mindkettőre szükségük van.
Együttérzés
Az együttérzés első szintjén akkor szeretjük a lényeket, amikor az elvárásoknak megfelelően viselkednek. Bizonyára ezt már sokan megvalósították, mert kielégíti rendszeretetünket.
A második szint ott kezdődik, amikor jót kívánunk másoknak akkor is, ha nehézséget okoznak nekünk. Itt megértjük, hogy az ártó cselekedetek oka alapvetően a nemtudás. Minden lény boldogságot szeretne, azonban ha nem tudjuk, hogyan lehet ezt megvalósítani, hibákat követünk el, és ezzel szenvedést okozunk magunknak és másoknak is. Mivel nincsenek tudatában az ok és okozat működésének, sokan csalánt markolnak meg a virág helyett.
Az együttérzés tökéletessége igazán hatalmas. Olyan, mint a nap, mely mindenkire ragyog. Ezen a szinten nem gyakorolunk megkülönböztetést, hanem egyszerűen a tőlünk telhető legjobbat tesszük, míg környezetünk áldásban, tisztulásban vagy tanításban részesül, karmájának és intelligenciájának megfelelően. Ez a megkülönböztetés nélküli együttérzés túlmegy mindenféle „szeretem" vagy „nem szeretem" dolgon, és a lehető leggyorsabb úton teszi éretté a lényeket.
Az első két lépés olyan, mintha gyönyörű képeket vetítenénk ki tudatunk képernyőjére. A harmadik azonban maga a képernyő ragyogása. Kezdetben gyakran elveszítjük ennek tapasztalását, de ha egyszer már állandósult, ereje folyamatosan nőni fog.
Bölcsesség
Kétféle bölcsesség létezik. A világi, mely a tudat által megtapasztalt külső és belső jelenségekre vonatkozik, és a megszabadító, mely magára a tudatra mutat.
Az első bölcsességet az iskolákban és az egyetemeken tanítják. Ez képessé tesz minket arra, hogy rövidebb idő alatt több pénzt keressünk, érdekesebb munkát végezzünk, és nagyobb adóssággal haljunk meg, mint az oktatásban nem részesült szomszédunk. Ez a bölcsesség arra korlátozódik, ami mulandó, és amikor a saját sírunkhoz kerülünk, minden haszna eltűnik. „Az utolsó ingnek nincs zsebe", tartja egy ismert dán közmondás. Bár az egy életen belül kifejlesztett intelligencia okos jövőbeli szülők kiválasztásához vezethet.
Maga a tudat bölcsessége azonban megszabadít, megvilágosodást hoz, és soha nem tűnhet el. Mivel határtalan tiszta tér, a tudatosság soha nem született s ezért nem is halhat meg; tulajdonságai feltételekhez nem kötöttek és örökké tartanak. A tudat tükrének életről életre lecsiszolt részei - a tudatosság megvalósított aspektusai - megmaradnak vagy könnyen újra felfedezhetővé válnak.
Arról a szintről azonban, ahol megjelenik az együttérzés - és a tapasztalatokat többé már nem vesszük személyesen, hanem ok és okozat kifejeződéseként kezeljük -, az elsajátított személyes dolgokon túli megvalósítások állandóan csak növekedhetnek, egészen a teljes megvilágosodásig.
Akkor hogy ismeri fel önmagát a tudat? Még több szó és fogalom bevezetésével? Tapasztalnak-e több megvilágosodást a tibeti buddhizmus „Erkölcsös" vagy Gelugpa iskolájának szerzetesei, akik napokon át filozófiai kérdéseket boncolgatnak a legkifinomultabb intellektuális eszközökkel? Ellenkezőleg. Az a helyes irány, ha nem törődünk a gondolatokkal. Itt a kulcspont spontánnak és erőfeszítés nélkülinek lenni. Ha a tapasztaló saját terében nyugszik, miközben természetesen azzal időzik, ami éppen történik, a tudat lenyugszik, és ragyogó lényegisége megjelenik. A cél ez, nem más. Így megjelenik az először megszabadító, majd megvilágosodást eredményező bölcsesség, és a világot álomként ismerjük fel - közös, és egyben egyéni álomként -, ahogy valójában is az. Ha abból a felismerésből fakadóan cselekszünk, hogy alany, tárgy és cselekvés kölcsönösen egymástól függ, akkor mindent beteljesítünk, ami csak fejlődést, jelentőségteljességet és örömöt hoz.
A nem megvilágosodott lények saját, bennük rejlő tökéletességüket az alapvető nemtudás miatt nem veszik észre. Attól függően, ahogy ezt értjük, ez az állapot négy vagy két fátylat tartalmaz. Az előbbi esetben különbséget tehetünk az alapvető nemtudás, az ebből következő zavaró érzelmek, az ezt követő cselekedetek és végül az eredményeik és a szokások között, melyek további káros dolgokba visznek minket. Ez a magyarázat Buddha második Nemes Igazságából származik.
A második látásmód szerint a tudat állandóan változó állapotai az első akadályunk. Mindenki, aki fel-le utazik a boldogság és a szenvedés feltételekhez kötött állapotai között, s a világot a szeretem-nem szeretem által színezett szemüvegen keresztül nézi, nem látja, ami valójában ott van. A második akadályt a merev elképzelések és a tapasztalatok fogalmakra való leszűkítése jelenti: materialista, nihilista, egzisztencialista, transzcendentalista vagy bármi más.
A holdra mutató ujj nem a hold, a szavak és elképzelések pedig csupán a tapasztalat árnyékai. Bármelyik meghatározást is választjuk a kettő közül - hiszen Buddha tanításainak értékes tortája más módokon is szeletelhető -, amikor minden korlátozás eltűnik, a tudat megvalósítja igaz természetét. Mindazok számára, akik a zavaró érzelmeket, pl. a nemtudást, haragot, féltékenységet, büszkeséget és ragaszkodást nagyon komolyan veszik, mert hatásuk alatt állnak, íme néhány tanács, hogyan lehet elkerülni, vagy még hasznossá is tenni azokat.
A zavaró érzelmek -
az öt belső „női" bölcsesség forrása
Titkos szinten a nőies térnek lótuszvirág a szimbóluma, mely melegséggel tart fenn minden dolgot. A megjelenő nehéz tudatállapotok, melyeket különböző vallások és politikai csoportok humorérzék hiányában „bűnösnek" vagy „antiszociálisnak" nyilvánítanak, a buddhizmusban hasznosan alkalmazhatók a tudat belső szintjén. Itt a megvilágosodás nyersanyagává válnak, és összekapcsolják a lényeket az öt buddhacsalád legmagasabb szintű megvalósításával. A hatékony módszerek - főként a Gyémánt Úton - minden érzelmi energiát gyorsan az öt, mindig jelen lévő bölcsességgé alakítják át. Közismert dolog, hogy e módszerek mélységét manapság egyre több pszichológus és filozófus fedezi fel.
Buddha gyakorlatilag egy három lépésből álló támadást javasol ez ellen az elképzelt, de kemény ellenség ellen. Először el kell kerülnünk azokat a körülményeket, melyekről tudjuk, hogy nem kívánt érzéseket hoznak. Ha ez nem lehetséges, akkor bölcsebb, ha mulandóságukra és változó természetükre összpontosítunk. Mint ahogy egy zavaró tudatállapot nem volt jelen korábban, s hamarosan ismét eltűnik, értelmetlen lenne ennek hatására cselekedni. További problémák magjait ültetnénk el.
A legmagasabb szinten egyszerűen nem adunk energiát a nem kívánt érzelmeknek, „a rablót egy üres házba engedjük be". Itt szigorúan csak azzal foglalkozunk, ami épp az orrunk előtt van, anélkül, hogy figyelembe vennénk vagy erőt adnánk bármilyen zavarnak. Ha ezt sikerült megvalósítanunk, akkor egyre tudatosabban, növekvő csodálkozással és örömmel ismerjük fel, hogy a fájdalmas tudatállapotok nemcsak eltűnnek, hanem tiszta formájukban, az öt megszabadító bölcsességként jelennek meg újra. Ahogy a szemétből trágya lesz, vagy egy forró vasdarab használható tárggyá válik, ugyanúgy a zavaró érzelmek az egón túli belső tapasztalássá alakulnak.
Lehet, hogy vannak felületes változatok, de Buddha megvilágosodott látásmódja és a buddhista jógik tapasztalatai 2 500 éven át megegyeznek a zavaró érzelmek átalakulásának leírásában:
* Amikor a harag visszatér a tudatba, mindent olyan tisztán fogunk látni, mint egy tükröt, anélkül, hogy bármit is hozzátennénk vagy elvennénk belőle.
* A „kizáró" büszkeség, amely merevvé tesz minket és képtelenné a megosztásra, azt a képességet fogja megadni, hogy lássuk a létezés sokoldalú gazdagságát.
* A ragaszkodás megkülönböztető bölcsességgé változik, azzá a képességgé, amely képes megérteni a jelenségeket önmagukban és egy teljesség részeként is.
* A féltékenység - mindig szorgalmasan próbálja a tudatot előreröpíteni vagy a múlthoz kötni - a tapasztalás mindent beteljesítő bölcsességévé fog átalakulni.
* Sőt, még a zavarodottság és a butaság is intuitív bölcsességgé alakul, mely mindent áthat. Ez mindent tudó, mert a tér és energia minden időben és minden helyen ugyanaz. A tudat semmitől sincs elválasztva.
Ha buddhista menedéket veszünk, a megszabadulás és a későbbi megvilágosodás el¬pusztíthatatlan magjait ültetjük el. Ez azonban nem jelenti az összes nem kívánt tudatállapot azonnali megszűnését. Mindaddig, amíg a Gyémánt Út gyakorlása nem hozza meg gyü¬mölcsét, íme néhány gyakorlati tanács otthonra, a munkához és a szerelemhez. A felmerülő haraggal szemben egyszerűen legyünk dermedtek. Ha nincs azonnali veszély, figyeljük meg a szituációt, de hagyjuk továbbmenni. Légy a nagy kutya, akinek nincs szüksége ugatásra, elég erős anélkül is. Az ártó emberek inkább zavarodottak, mint rosszak, és néhány perc a társaságukban lehet, hogy fárasztó másoknak, de nekik éjjel-nappal együtt kell élniük önmagukkal. Bántani őket ilyen nagy szenvedés mellett nem lenne sportemberhez méltó. Ehelyett bölcsebb az ilyen nehéz helyzeteket ítélkezés nélkül kezelni, tanuljunk belőle, hogy később minden lény hasznára fordíthassuk, és aztán gyorsan engedjük el. Ha ez nem lehetséges, néhány nő megkönnyebbül attól, hogy kibeszéli problémáit. Bár ezt nem tanácsos eltúlozni, mert végül könnyen magányossá válhatunk.
Ha elragad a kizáró büszkeség, akkor mindenki buddhatermészetének tudatosítása a hatékony ellenszer. Az embereket az is segíti, ha megértik, hogy a mennyország és a pokol a fülük vagy a bordájuk között történik. Vagy bárhol máshol, ahol a tudat helyét feltételezik. Ha a lényeket vonzónak és jelentőségteljesnek látjuk, ez csak örömöt hozhat, míg ha a hibáikat keressük, szellemi szegénység keletkezik. Akkor állandóan rossz társaságban leszünk, és nehéz lesz képességeinket kibontakoztatni.
A ragaszkodás, mohóság és fösvénység óriási területét illetően, mely az emberek speciális világa, remélhető, hogy az előző életekből származó jó karmikus kapcsolatok képessé tesznek arra, hogy a hormonok okozta vágyakat megoszthassuk, partnereink örömére is. Azt a boldogságot, ami nem elérhető számunkra itt és most, mindig másoknak kell kívánjuk, miközben tudatában maradunk minden feltételekhez kötött dolog mulandóságának. Csak a megvilágosodás jelent végső és örökké tartó boldogságot, s nem igazán fontos, hogy saját temetésünkre Hyundai-jal vagy Mercedesszel érkezünk.
A féltékenység különösen állhatatos ellenség. Bármiből, még a semmiből is képes táplálni önmagát, és akár hosszú időn keresztül is befolyásolhatja a tudatot. Ezért ez az érzés kiváló kísérleti alany saját tudatunk megvizsgálására, világosan megmutatja, hogy a tudat milyen jól kezeli saját kivetítéseit. Itt csak egyetlen ellenszert ismerek, de ez azonnal megszabadít: annak, akire féltékenyek vagyunk, kívánjunk olyan sokat vágyaink tárgyából, hogy az túlszárnyaljon minden elképzelést, és belépjen a tündérmesék világába. Kívánd neki a legjobb munkahelyet, egy olyan hosszú autót, hogy alig tudjon vele parkolni, száz szeretőt minden éjszakára és jó egészséget ahhoz, hogy mindezt képes is legyen élvezni.
Ami a butaság átalakítását illeti, néhányan soha nem fogják megérteni a kvantumfizikát, sem az üresség 16 szintjét, melyet a buddhizmusban tanítanak. Ez nem jelenti életünk abszolút behatárolását, mivel tudatunk nagyon rugalmas. Ha nem csinálunk ebből problémát, hanem képességeink szerint gyakorolunk és a legjobb megértésünkkel haladunk tovább, így az olyan tulajdonságok, mint pl. az együttérzés, átlagos IQ-hoz fognak vezetni. Buddha tanácsát alkalmazva, a meditációban kötődésen és taszításon túl időzve, erősen összpontosítva, amikor lehetséges, majd ismét lazítva, a tudat - mint egy csésze kávé, mely már nem rázkódik többé - mindent vissza fog tükrözni. Ez a mindent átható bölcsesség, amit intuíciónak is neveznek. Azért ismerjük a dolgokat, mert egyek vagyunk velük, s a teret nem valami elválasztó vagy halott dologként ismerjük fel, hanem tartalmazóként, mely mindent közvetít.
A Gyémánt Út
(Vadzsrajána)
Mantrajánának és buddhista tantrának is nevezik a megvilágosodással való teljes azonosulás módszerei a leggyorsabb eredmények érdekében.
A Négy Nemes Igazságot, valamint második „belső" tanítását - az együttérzés és bölcsesség fent említett útjait - Buddha egy helyen, Rádzsgarh hegyénél adta.
A Gyémánt Úttal ez csak részben van így. Bár a buddhatermészetről szóló elméletibb tanításokat Srávasztinál és Vaishalinál, Északkelet-Indiában adta, mindig, amikor izgalmas, kreatív, élettel és örömmel teli emberek mentek hozzá, Buddha spontán módon és az azonnali megtapasztaláson keresztül tanított. Bámulatos találkozások voltak, ahol a lényeket közvet¬lenül, időtlen tiszta fényükkel kötötte össze. A megvilágosodás iránt érzett vonzódásuk, és az, hogy többé már képtelenek voltak Buddhát „kívülállóként" vagy maguktól elválasztottként tapasztalni, valamint erős odaadásuk által képesek voltak az ő tulajdonságait gyorsan elmé¬lyíteni magukban. Felismerték a Mahamudrát, melyet saját lényegükként tanított, a meg¬jelenítendő buddhaaspektusok energiamezőit pedig saját megvilágosodott tulajdonságaikként. A gazdagság, mely életeken keresztül növekedett bennük, most felszabadult.
Ezért hasznos annyira a tanító felelősségvállalása, mert az odaadás érzésének több oldala van, és nagyon különböző eredményekhez vezethet. Khomeini, Pol Pot, Hitler és Sztálin láthatóan rosszak voltak. Ennek ellenére sok boldogságot és életet tudtak szétrombolni a buta, bennük bízó embereknek köszönhetően, akik végül maguk is áldozatokká váltak. Másrészt a Buddha és az olyan tanítók iránt érzett odaadás, akik ugyanazt teszik és mondják, sokaknak segített már. Mivel ez az érzés elég erős ahhoz, hogy a lényeket túlvigye a dualizmuson, századokon keresztül sokakat vezetett a megszabaduláshoz és a megvilágosodáshoz, vagy segített nekik, hogy jelentőségteljes és tudatos életet élhessenek.
Mivel ugyanabból a forrásból nagyon különböző eredmények származhatnak, ezért bölcs dolog a feltételeket működés közben megvizsgálni. Az odaadás az azonosulás érzéséből ered, ezért lényegi fontosságú az odaadás tárgya. Természetesen erős élményt jelent egy magunkban dédelgetett mély érzés kifejeződésével találkozni, azonban ha a nyüzsgésnek vége, ki akar ottmaradni egy végzetes másnapossággal? Ezért olyan fontos az, hogy melyik arcot ismerjük fel sajátunkként. Khomeini itt az ember gyűlöletét tükrözi vissza, Shoko Ashahara pedig a cselszövésre való hajlamát, míg egy buddha a tudat fáradhatatlan ragyogását és együttérzését jeleníti meg. Manapság az emberek kritikus neveltetésén és a kíváncsi, de korrekt sajtón múlik, hogy a hasznos példák vonzóvá váljanak, a rosszak pedig lelepleződjenek úgy, hogy még csak a közelükbe se menjen senki.
A négy buddhaaktivitás,
a „férfi" belső lényegiség
A titkos szinten a férfias örömöt a gyémánt fejezi ki, mely természeténél fogva ragyogó, önmaga felé is. A tér félelem nélküli öröméből és együttérzéséből spontán törnek fel a békítő, növelő, elkápráztató és erőteljesen védelmező tulajdonságok. Ezek mindig megjelennek, amikor szükség van rájuk, és ott, ahol van kapcsolat a megvilágosodással. Hogy meg¬mutassam ezek gazdagságát - s hogy az ismétlést elkerüljem -, a megvilágosodott tevékenységek kissé más név alatt következnek.
Békét adó: ha a tanítványok törékenyek, mint a tojás, vagy kemények, mint a márvány, „kedvesnek lenni" gyakran a megfelelő megközelítés. Az első esetben gyógyító mennyiségű bizalmat kapnak a bennük rejlő képességekhez, a második esetben pedig a külső nyomás hiánya talán kikényszeríti majd őket csigaházukból, és kénytelenek lesznek kommunikálni. A feltételek azonban nem maradhatnak hosszú ideig édesek és melegek. Amikor az alapvető bizalom megjelenik, még mielőtt kialakulnának a megszokások és a lustaság, az embereket tanítani kell.
Gazdagító: itt az élet lehetőségeinek gazdagságát kell tökéletesen elsajátítani, de csak fokozatosan. Ha az emberek túl sokat, túl gyorsan próbálnak elérni, és aztán orra esnek, akkor az egójuknak megint lesz ürügye, hogy a szorításában tartsa őket. Ami az említett két tevékenységet illeti, a lámának vagy tanítónak csupán azt kell megvizsgálnia, hogy tanítványai önállóvá váltak-e, kifejlődött-e bennük egy erőteljes humorérzék, és képesek-e egyre többet és többet nyújtani másoknak.
Az elkápráztatás megosztása: amikor a tanító a két következő megvilágosodott tevé¬kenységet alkalmazza, nagy felelősséget is kell vállalnia, valamint teljes mértékben tudatában kell lennie saját motivációjának. Ha valakinek megvan az ereje ahhoz, hogy másokra hatással legyen, gyors fejlődést idézhet elő, de ez nagyon ártalmas is lehet. A jelenlegi vallási botrányok között - a civilizált világban és körülötte - volt tömeges öngyilkosság az amerikai keresztény szektákban, Afrikában pedig ájtatos katolikus törzsek feldaraboltak egymillió embert saját fajtájukból. A hindu guruk vagy nagyon gazdaggá, vagy nagyon kiszámít¬hatatlanná váltak, és a jógatanítók mérgező gázt engedtek a metrókba. Valószínűleg mindenki, aki tájékozott, haragon és elnyomáson kívül nem vár semmit az iszlámtól, de ugyanakkor néhány szerzetesnek és lámának is sikerült kínos helyzetet teremteni Buddha nevében. Buddha tanításainak célja mindig a tudat teljes kifejlesztése, nem pedig egy dogmatikus isten parancsolatainak teljesítése. Ez a tény intelligens viselkedést kellene hogy előidézzen, mégsem tűnik könnyen elérhetőnek a becsületesség elfogadható szintje. Legyenek azok bizonyos lámák, akiket a kommunista Kína, saját országuk lerombolója vesztegetett meg, vagy olyan szervezetek vezetői, mint például a Dharmadatu vagy Rigpa, akik óriási bot¬rányokat okoztak visszaélve pozíciójukkal a tanítvány és tanító kapcsolatában, mindez méregként hat a növekvő számú okos ember körében, akik a buddhizmust azért választották, hogy életük igazi minőséggé váljon.
Valójában nincs szükség álarcra vagy színlelésre. A láma tevékenységének szabadsága nagyon nagy, éljen akár cölibátusban, legyen világi vagy jógi, a tanítványok védelmezése alapvetően annyit jelent, hogy ugyanazt teszi, amit mond. A tanítványokon múlik aztán, hogy akarják-e azokat a képességeket, amelyeket a tanító olyan nyíltan feltár előttük. Legyen ez az átláthatóság könnyebb a nyugati világi tanítók új generációja számára, azokénál, akiket felváltunk. Nagy hátránynak tűnik olyan kultúrából jönni, ahol gyerekként rendszeresen verik az embert!
Így hát mi is az én tanácsom lámakollégáimnak? Mindig emlékezzünk arra, hogy legfőbb munkánk tanítványainkat függetlenné, együttérzővé és erőssé tenni. Mindig ünnepeljük különleges tulajdonságaikat és legyünk hálásak, hogy ilyen sok jót megoszthatunk egymással. Soha ne váljunk büszkévé, és ne vegyük körbe magunkat bólogatókkal, akiket csak azért manipulálunk, hogy minket szolgáljanak vagy olyan dolgokat mondjanak, amilyeneket hallani szeretnénk. Osszuk meg mással a szeretetet, izgalmat és bármi mást, ami a tanítványok és a tanító hasznára válik, de soha ne éljünk vissza helyzetünkkel. Mivel többet tudunk, felelősek vagyunk fejlődésükért mindaddig, amíg tartják velünk a köteléket, hiszen még Buddha sem akart többet, mint „első lenni az egyenlők között".
Végül itt a negyedik tevékenység, mely szintén alapos önvizsgálatot igényel.
Erőteljesen védelmező: ahogyan az elkápráztatásnál és az erős tapasztalatok megosztásánál el kell kerülnünk a büszkeséget, ugyanúgy a leromboló és ellenőrző aktivitásnak is harag nélkül kell kifejeződnie. Csak akik látják a másokban rejlő buddhatermészetet, azok bánhatnak másokkal keményen anélkül, hogy hibát követnének el. Még akkor is, ha erős fogadalmaink vannak arra, hogy másokat testünkkel, beszédünkkel és tudatunkkal védel¬mezzünk, a tanítónak mindig önös motiváció nélkül kell cselekednie. Olyannak kell lennünk, mint egy jó orvos, aki csak azért operál, hogy elkerülje a későbbi fájdalmat.
Kiknek adták akkor a tanítások e harmadik szintjét? Amikor a tanítványokban megvolt a szükséges nyitottság, Buddha a Gyémánt Utat és a Mahamudrát tanította. Erején és tisztánlátásán keresztül ébresztette fel bennük képességeiket, számtalan ügyes módszert alkalmazva, hogy teljesen éretté tegye őket. Lényegében ez a legvégső, vagy harmadik szint háromféle megközelítésből áll. Egyik az odaadás, másik a módszerek, a harmadik a belső felismerés, melyek által a tudatot azonosuláson, energián vagy éberségen keresztül ismered fel. Ha a tanító megbízható, napjainkban a leginkább használt meditáció Nyugaton a Guru Jóga, mely valamennyi között a leggyorsabb. A Karma Kagyü vonal egyik különlegessége a Lámé Naldzsor (szanszkritül Guru Jóga), amely összeköti potenciális erőnket és belső spontán felismerésünket. Bár Tibetben ezt többnyire titokban tartották, ez a legrövidebb út a megvilágosodáshoz, és a legalkalmasabb arra, hogy felismerjük mindennapi helyzeteinkben az itt és most tökéletes természetét. Minden tulajdonságot teljes egészében aktivizál. Az adott időben és helyen a tanítvány nyitottságának mértéke legyen bármilyen, ez a természetes kiindulópont. Mivel ennek alapja az a mély kívánság, hogy a dolgokat a tiszta szinten lássuk - ami elég ritka képesség -, ezért nem mindenki találja megfelelőnek ezt az utat. Így amikor az általánosságban érdeklődő leendő buddhisták széles köre követi jógi-tanítványaim élességét, akik most indítják el a Gyémánt Utat a világban, a Guru Jóga gyakorlata ismét egy „belsőbb használatú" dologgá válhat.
Ezen átalakító módszerek megőrzése a nagy jógik töretlen vonalának köszönhető. Kiemelkedő helyet foglal el közöttük Marpa, a Kagyü vonal atyja Tibetben. 950 évvel ezelőtt háromszor utazott Délre, összegyűjtve és megvalósítva a legfontosabb titkos átadásokat. Az akkoriban magas kultúrájú Észak-Indiában történt iszlám pusztítás idején a Himaláján át Tibetbe hozta a lényeges tanításokat, ahol később egyesítették a korábbi átadással, amit még Guru Rinpocse hagyott hátra. Minthogy ez a legérdekesebb pont a Nyugat számára, íme néhány további információ a működésükről.
Az erő vagy a „módszerek" útján Buddha azokat a tulajdonságokat mutatta meg, melyek a lények belső csatornáiban rejlenek. Ezt vagy úgy tette, hogy egyedülálló buddhaaspektusokat jelenített meg, vagy úgy, hogy testét egyesülésben levő energia- és fényformákká változtatta, melyeket sokan kiállításokról vagy tibeti művészeti könyvekből ismernek. A megvilágosodás igazi visszajelzését tette hozzáférhetővé tanítványai számára. Kívánságaiknak, képes¬sé¬geiknek megfelelően most alkalmassá váltak a megvilágosodás ilyen megnyilvánulásain meditálni és elérni a kívánt, személyen túli átalakulást. A megfelelő mantrák összekötötték belső központjaik vibrációját a buddhaaspektusokéival, felszabadító erőt hozva beszédüknek. Az utolsó fázisban, a Buddhával való egybeolvadás alatt és abban a tudatosságban időzve, aminek nincs középpontja, nincsenek határai, erőfeszítés nélküli tisztaság jelent meg életük¬ben. A felismerésnek, hogy a tér és öröm egymástól elválaszthatatlan, mindenhol és minden szituációban a Mahamudra örökké tartó tapasztalásává kell fejlődnie. Ugyanez a cél a belső felismerés útján keresztül is elérhető. Ez jobban kezelhető a modern világban, de valamivel több időt vesz igénybe. Miután lenyugtatjuk tudatunkat és légzésünket, egy külső tárgyra összpontosítva, vagy egy buddhaformával való azonosuláson keresztül az intuíció és az átható belső felismerés természetes módon fog megjelenni. A „belső felismerés útján" elért tértu¬datosság folyamatossága a Mahamudra négy szintjének felel meg, mely legjobban a hétköznapi életben egy ezen a szinten lévő lámával való azonosuláson keresztül ismerhető fel.
A Mahamudrában és a Vadzsrajánában Buddha olyan közvetlenül osztotta meg meg¬világosodását másokkal, hogy azt kevesen tudták elfelejteni. Akár a mindennapos eszme¬cserék által, akár a legmagasabb tanításokon és beavatásokon keresztül, tanítványait a látó, a látás folyamata és a látott dolog egységének határtalan tapasztalatában részesítette. Azóta, egészen napjainkig, ez az átadás mindenkit megszabadít, aki megérti.
A mentális folyamatok nyugodttá és erőfeszítés nélkülivé válnak, így egyetlen választás van: a boldogság, és az emberek otthon érzik magukat minden szituációban. Egy ennyire időtlen bölcsességbe való bevezetés után felébrednek a tudat önfelszabadító folyamatai, és eltávo¬lítanak minden elhomályosulást egészen a cél eléréséig.
A módszerek, a gurujóga és a mély felismerés útja
Az évek során a Nyugat intellektuális kapcsolata is kialakult a buddhizmussal. Tehetséges tanítványok váltak a tibeti nyelv és a buddhológia professzoraivá, és most már létezik a jelentős KIBI - egy egyetem Delhiben, mely híd a tanuláshoz és filozófiához a Nyugat számára. Azonban mind a gyakorlásban, mind a tanulmányban a legfontosabb maga az ember. Mégpedig azért, hogy jobban tudjon élni, meghalni és újraszületni, lehetőleg az értékes Phowa gyakorlat elsajátítása által. Ez egyfajta meditáció, mely a halál pillanatában megszabadulást eredményez. 1987-től 1996-ig a Gyémánt Út eme erőteljes módszerét több mint 26 000 nyugatinak adtam meg szerte a világon, s még a tibetiek is elcsodálkoztak eredményeink erőteljessége és gyorsasága láttán. Sokan, akik azt gondolták, hogy a Gyémánt Út gyakorlásához egzotikus életmódot kell élniük távoli országokban, most sietve módosították elképzeléseiket.


1972-től eddig körülbelül 170 nyugati Karma Kagyü központ és csoport fejlesztett ki igazán nagy sikerrel modern megközelítést Buddha Gyémánt Útjához. A kritikus nyugati neveltetés kitűnő alapnak bizonyult tudatunk felismeréséhez. Ilyen hozzáértő csoportok által, a világ gazdagságát kihasználva és nem félve a legújabb kommunikációs technikáktól, Buddha legmagasabb szintű tanításai világszerte a legidealistább és legfüggetlenebb emberek kezébe kerültek. Manapság a néhány eredeti buddhista jógi-átadás vonaltartóinak tudatosan kellene törekedniük arra, hogy tanításaikat elsőként mutassák be az újonnan megnyíló országokban. Mecsetek és templomok mindenhol vannak azok számára, akik követni és hinni akarnak, azonban az önálló és kritikus emberek hol máshol találhatnak olyan spirituális ajánlatot, melyet komolyan vehetnek, ha nem a buddhizmusban? A Gyémánt Út jógi-látásmódja biztosítja, hogy a tudat ereje nem lesz megfojtva a cölibátus, a szertartások vagy a hierarchia által; így az inspirált és erős emberek a tanításokat jelentőségteljesnek fogják találni. Akik bíznak az önmagukban rejlő tökéletességben, azoknak felelősségük biztosítani, hogy a tanítások a modern élet éles helyzeteiben is megállják a helyüket, jelentőségteljesen mindazok számára, akik kritikusak és tapasztalni akarnak. A jelek, hogy mindez helyesen történik: egészséges humorérzék és az emberek érdeklődése a legmagasabb szintű tanítások iránt, melyeket képesek is megérteni. Szintén jó jelnek számít, ha a csoportok jobban becsülnek másokat azért, amit tesznek vagy tenni mernek, és kevésbé a bármi okból elmulasztott dolgokért. Másképp nincs meg a bizonyossága annak, hogy valami élő kerül átadásra, és nem megint egy újabb adag „ópium" lett az embereknek a világba zúdítva. Buddhistának lenni - ezzel a megközelítéssel - annyit jelent, mint ünnepelni a félelemnélküliséget, az önmagától keletkező örömöt és a tér aktív együttérzését. Nincs jobb módja a köszönetnek Buddha iránt, és nincs nagyobb haszon mások számára annál, mint ha örömteljesen nyújtjuk a tőlünk telhető legjobbat.
Ez egy jógi megközelítése volt a külső, belső és titkos tanításokhoz, a Theravádához, a Mahajánához és a Vadzsrajánához. Buddha halálakor világossá vált, hogy elégedett volt munkájával. Mindent megadott, amire a lényeknek a megvilágosodáshoz szükségük van. Legutolsó tanácsa - hogy ne csak elhiggyük szavait, hanem ellenőrizzük is azokat magunknak - megmagyarázza, hogy ez a páratlan, dogmáktól mentes ajándék miként tudta az azóta eltelt 2500 évben megszakítás nélkül a lények fejlődését szolgálni.


Buddha útjainak célja
A Kis Út célja - megszabadulás
A megszabaduláshoz vezető út két lépésből áll. Először is felfedezzük, hogy a testben nincs semmi állandó, a test csupán a folyamatosan helyüket változtató atomok tömege. Aztán felismerjük, hogy a gondolatoknak és az érzelmeknek sincs lényegiségük. Bár a tapasz¬ta¬latainkat „valódinak" érezzük, amikor megjelennek, itt is csupán a körülmények áramlását találjuk, melyek mulandóak és állandóan változnak.
Ez a tisztánlátás növekedni fog, majd egyre jobban befolyásolja szemléletünket egészen addig, míg minden tapasztalást be nem színez. Ha valójában nincs ott senki, ki az, akinek árthatnak? Ha megértjük, hogy nincs én, akkor mi lehet a célpont? A bizonytalanság és a „kívül rekedés" érzése megszűnik, így a fájdalomban vagy nehézségekben a hétköznapi gondolkodás személyhez kötött tulajdonsága -„én szenvedek"- átváltozik azzá az általános észrevétellé, hogy „van szenvedés". Minden szituációban sérthetetlenné válunk, s ennél nem lehet jobb alapja további fejlődésünknek. Bár a buddhizmus déli iskolái abban a történelmi időszakban a megvalósításnak ezt a szintjét - az arhátságot - célként tekintették, az északi vagy Mahajána buddhizmusban ez a természetes pihenőhely, mielőtt a „bodhiszattvaság" nagy utazása elkezdődik.
A Nagy Út célja - megvilágosodás
Kifejlesztve a tudat képességéhez való egyfajta érzéket, és még természetesebben látva mások elégtelen körülményeit, nem állhatunk meg a saját megszabadulásunknál. Most a minden lény javára történő megvilágosodás válik igazi vonzerővé. Az a bizonyosság, hogy a lényegünknek nem lehet ártani, felszabadítja erőinket a tudat teljes kifejlesztéséhez. A tudat félelem nélküli mindentudása, önmagától keletkező öröme és aktív szeretete kezd hívogatni. Ezek a lények legmélyebb lényegiségétől elválaszthatatlanul, természetes módon növekednek a tudat má¬sodik fátyla,