Hírlevél | Fórum | Honlap térkép | Kapcsolat

// www.TISZTAFRISS.hu / Extrák / Idézetek, mondások / Buddha idézetek, mondások, élete, beszédei

Buddha idézetek, mondások, élete, beszédei

Buddha idézetek 1:

"Amit gondolunk, azzá’ leszünk." „Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?”

„Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelőséggel,senki más.”

„Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.”

„Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton,elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.”

„Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemő halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.” „Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetsző napot a sötét,sűrű éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára.”

„Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal.”

„Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.” „Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket,
sürgető érzés tölt el bennünket.”

„Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben.”

„Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:Erre az életre.” „Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolodik,
úgy fogy az élet percről percre.”

„Mindannyian haldoklunk,a halál csak idő kérdése.
Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg,mint mások.”

„Ti a pillanatokkal törödjetek,
az órák majd törödnek magukkal.”

„Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük,
minden a felfogásunktól függ.” „Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed,kevéssé segítenek.
Idővel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek.”

„Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek.”

„Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.”

„Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.” „Amikor úgy érezzük,hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,
a legjobb háttérbe lépni egy kicsit,időt szánni a gondolkodásra,és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni,mi a legfontosabb számunkra.”

„Nincs semmi okos dolog,ami azt sugallná,hogy ne légy boldog.”

„Az olyan érzések,mint az elkeseredettség,a zavartság,a düh,
a neheztelés,a harag,a féltékenység és a félelem,
valójában nem rossz dolgok,hanem:
tiszta pillanatok,amelyek rámutatnak arra,hogy mit fojtunk el.”

„Általában azt gondoljuk,hogy a bátor emberek nem félnek semmitől.
Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel.” „A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól,
amit mi okozunk csupán azzal,hogy rá gondolunk.
A félelem,a düh,a bűntudat,a magány és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók,
Amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.”

„Megtanulni élni nem más,mint megtanulni elengedni.”

„Amikor nagy csalodás ér bennünket,azt hisszük,itt a világ vége.
Holott lehet,hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.”

„Szívünk a törés helyén is megerősödhet.”

„A szenvedés az emberi tapasztalás része.
Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak,
Mi fájdalmat okozunk másoknak,és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.
Ennek felismerése nem más,mint tiszta látásmód.”

„Amikor megtaláljuk helyünket,rádöbbenünk,hogy rendíthetetlenek vagyunk.” „Csak a jelen pillanat a miénk,ez a kivételes és örök pillanat,
mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki,éjjel és nappal.”

„Gondolkodjunk el azon,mi az,ami valóban értékes,
mi ad értelmet az életünknek,és e szerint rangsoroljunk.”

„Mindanyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-,
rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-,
mikor mindenféle kétség,kín és félelem gyötör bennünket,
hogy kinyilvánitsuk az ébredéshez való jogunkat.”

„A lelkünk és csakis a lelkünk az,ami leláncol vagy felszabadít bennünket.”

„A saját magunk iránt érzett könyörület képessé tesz bennünket arra,
hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk,
a gyűlöletet barátsággá és a félelmet minden lény iránti tiszteletté.”

„A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet.” „Az egész univerzumot behálozza az ok-okozat törvénye.Nincs egyetlen dolog,
egyetlen esemény-sem a belső,sem a külső világban-,amelynek ne lenne oka,
és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást.”

„Nem létezik mester,nem létezik vezető,nincs senki,
aki megmodhatná nektek,mit kell tennetek.”

„Az erő nem a fizikai képességekből fakad.
A legyőzhetetlen akarat a forrása.”

„Az élet legfőbb célja,hogy helyesen éljünk,helyesen gondolkodjunk,helyesen cselekedjünk.
A lélek elsorvad,amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk.”

„A tények nem ijesztőek,de ha nem akarsz szembenézni velük,
ha hátat fordítasz nekik,és menekülsz előlük,az már ijesztő.”

„Amikor a víz vízhez ér,az nem találkozás,hanem egyesülés.”

Buddha idézetek 2:

„Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?"„Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelőséggel,senki más."„Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett."„Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton,elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."„Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemő halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát."

Buddha idézetek 3:

„Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetsző napot a sötét,sűrű éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára."„Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal."„Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd."

Buddha idézetek 4:

„Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket,
sürgető érzés tölt el bennünket."„Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben."„Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:Erre az életre."

Buddha idézetek 5:

„Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolodik,
úgy fogy az élet percről percre."„Mindannyian haldoklunk,a halál csak idő kérdése.
Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg,mint mások."„Ti a pillanatokkal törödjetek,
az órák majd törödnek magukkal."„Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük,
minden a felfogásunktól függ."

Buddha idézetek 6:

„Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed,kevéssé segítenek.
Idővel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek."„Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek."„Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak."„Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk."

Buddha idézetek 7:

„Amikor úgy érezzük,hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,
a legjobb háttérbe lépni egy kicsit,időt szánni a gondolkodásra,és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni,mi a legfontosabb számunkra.”

„Nincs semmi okos dolog,ami azt sugallná,hogy ne légy boldog.”

„Az olyan érzések,mint az elkeseredettség,a zavartság,a düh,
a neheztelés,a harag,a féltékenység és a félelem,
valójában nem rossz dolgok,hanem:
tiszta pillanatok,amelyek rámutatnak arra,hogy mit fojtunk el.”

„Általában azt gondoljuk,hogy a bátor emberek nem félnek semmitől.
Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel.”

Buddha idézetek 8:

„A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól,
amit mi okozunk csupán azzal,hogy rá gondolunk.
A félelem,a düh,a bűntudat,a magány és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók,
Amelyek képesek felerősíteni a szenvedést."„Megtanulni élni nem más,mint megtanulni elengedni."„Amikor nagy csalodás ér bennünket,azt hisszük,itt a világ vége.
Holott lehet,hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."„Szívünk a törés helyén is megerősödhet."„A szenvedés az emberi tapasztalás része.
Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak,
Mi fájdalmat okozunk másoknak,és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.
Ennek felismerése nem más,mint tiszta látásmód."„Amikor megtaláljuk helyünket,rádöbbenünk,hogy rendíthetetlenek vagyunk."

Buddha idézetek 9:

„Csak a jelen pillanat a miénk,ez a kivételes és örök pillanat,
mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki,éjjel és nappal."„Gondolkodjunk el azon,mi az,ami valóban értékes,
mi ad értelmet az életünknek,és e szerint rangsoroljunk."„Mindanyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-,
rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-,
mikor mindenféle kétség,kín és félelem gyötör bennünket,
hogy kinyilvánitsuk az ébredéshez való jogunkat."„A lelkünk és csakis a lelkünk az,ami leláncol vagy felszabadít bennünket."„A saját magunk iránt érzett könyörület képessé tesz bennünket arra,
hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk,
a gyűlöletet barátsággá és a félelmet minden lény iránti tiszteletté."„A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet."

Buddha idézetek 10:

„Az egész univerzumot behálozza az ok-okozat törvénye.Nincs egyetlen dolog,
egyetlen esemény-sem a belső,sem a külső világban-,amelynek ne lenne oka,
és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást."„Nem létezik mester,nem létezik vezető,nincs senki,
aki megmodhatná nektek,mit kell tennetek."„Az erő nem a fizikai képességekből fakad.
A legyőzhetetlen akarat a forrása."„Az élet legfőbb célja,hogy helyesen éljünk,helyesen gondolkodjunk,helyesen cselekedjünk.
A lélek elsorvad,amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk."„A tények nem ijesztőek,de ha nem akarsz szembenézni velük,
ha hátat fordítasz nekik,és menekülsz előlük,az már ijesztő."„Amikor a víz vízhez ér,az nem találkozás,hanem egyesülés."

“Nem könnyű dolog a sok [filozófiai, vallási] rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs – egyiket sem.” (Buddha) “Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat.” (Buddha)
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha)

Buddha idézetek 11:

"A tények nem ijesztőek, de ha nem akarsz szembenézni velük, ha hátat fordítasz nekik, és menekülsz előlük, az már ijesztő."

"Amikor a víz vízhez ér, az nem találkozás, hanem egyesülés."

"Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk: Miért haragudnánk emiatt másokra?"

"Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más."

"Az egész univerzumot behálózza az ok-okozat törvénye. Nincs egyetlen dolog,
egyetlen esemény-sem a belső, sem a külső világban-, amelynek ne lenne oka,
és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást."

"Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük, valaki megérintett."

"Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."

"Az élet egy folyamatosan változó mozgás: a gyermek születése a csecsemő halálát jelenti, aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát. "

"Nincs semmi, ami állandó: a nap és a hold felkel, majd lenyugszik; A tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi. Minden változik, óráról órára."

"Az elmúlás a harmónia egyik alappillére. Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal."

"Állandónak tekinteni azt, ami csak átmeneti, Hiú ábránd."

"Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket."

"Ugyanúgy, ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél, a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben."

"Testünk ez az eszköz, csak rövid ideig áll rendelkezésünkre: Erre az életre."

"Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolódik, úgy fogy az élet percről percre."

"Mindannyian haldoklunk, a halál csak idő kérdése.
Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg, mint mások."

"Ti a pillanatokkal törődjetek, az órák majd törődnek magukkal."

"Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ."

"Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek.
Idővel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek."

"Számos szabad tettünk eredménye vagyunk, s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek."

"Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak."

"Tetteink, szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk."

"Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt: Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni, mi a legfontosabb számunkra."

"Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog."

"Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem:
tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el."

"Általában azt gondoljuk, hogy a bátor emberek nem félnek semmitől.
Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel."

"A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk.
A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók,
Amelyek képesek felerősíteni a szenvedést."

"Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni."

"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége.
Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."

"Szívünk a törés helyén is megerősödhet."

"A szenvedés az emberi tapasztalás része.
Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak,
mi fájdalmat okozunk másoknak ,és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.
Ennek felismerése nem más, mint tiszta látásmód."

"Amikor megtaláljuk helyünket, rádöbbenünk, hogy rendíthetetlenek vagyunk."

"Csak a jelen pillanat a miénk, ez a kivételes és örök pillanat,
mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki, éjjel és nappal."

"Gondolkodjunk el azon, mi az, ami valóban értékes,
mi ad értelmet az életünknek, és e szerint rangsoroljunk."

"Mindannyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-, rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-, mikor mindenféle kétség, kín és félelem gyötör bennünket, hogy kinyilvánítsuk az ébredéshez való jogunkat."

"A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket."

"A saját magunk iránt érzett könyörület képessé tesz bennünket arra, hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk, a gyűlöletet barátsággá és a félelmet minden lény iránti tiszteletté."

"A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet."

"Nem létezik mester, nem létezik vezető, nincs senki, aki megmondhatná nektek, mit kell tennetek."

"Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk.
A lélek elsorvad, amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk."

"Az erő nem a fizikai képességekből fakad. A legyőzhetetlen akarat a forrása."

Buddha idézetek 12:

"Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldurja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbbutóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni." (Buddhista tanmese)

"Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat." (Buddha)

"Könnyebb száz világi vágyat meghódítani, mint egyről lemondani." (Buddha)

"Az élet nehéz.
Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike.* Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük - fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít többé.
Az élet nehéz voltának igazságát a legtöbb ember nem látja át teljes mértékben. Többé-kevésbé állandó jelleggel sopánkodnak az emberek, halkan vagy fennhangon panaszolják föl terheiket és gondjaikat, mintha kirínának az élet egyébként könnyű hátteréből, vagy abból az életből, amely ha nem könnyű is, mindenesetre méltányos volna, ha az lenne. Halkan vagy fennhangon hirdetik hitüket, mely szerint nehézségeik egy megkülönböztetett nyavalya, amely csak őket sújtja vagy családjukat, törzsüket, osztályukat, fajtájukat vagy akár fajukat, de senki mást." (M. Scott Peck: A járatlan út)

*Buddha "Négy Igazsága" közül ez az első: "Az élet szenvedés."

"Nem könnyű dolog a sok (filozófiai, vallási és egyéb) rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs - egyiket sem." (Buddha)

"Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat." (Buddha)

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad." (Buddha)

„Tetteink, szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk."

„Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem: tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el."

„Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."

„Az egész univerzumot behálózza az ok-okozat törvénye. Nincs egyetlen dolog, egyetlen esemény-sem a belső, sem a külső világban-, amelynek ne lenne oka, és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást."

„Számos szabad tettünk eredménye vagyunk, s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek."

„Gondolkodjunk el azon mi az, ami valóban értékes, mi ad értelmet az életünknek, és e szerint rangsoroljunk."

„Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."

„Nincs semmi, ami állandó: a nap és a hold felkel, majd lenyugszik; A tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi. Minden változik, óráról órára." „Az erő nem a fizikai képességekből fakad. A legyőzhetetlen akarat a forrása."

„Ti a pillanatokkal törődjetek, az órák majd törődnek magukkal."

„Testünk, ez az eszköz, csak rövid ideig áll rendelkezésünkre: Erre az életre."

„Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak."

„Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk: Miért haragudnánk emiatt másokra?"

„Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük, valaki megérintett."

„Az elmúlás a harmónia egyik alappillére. Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal."

„Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket."

„Ugyanúgy, ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél, a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben."

„Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolódik, úgy fogy az élet percről percre."

„Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ."

„Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket, csak mert azt hiszed,kevéssé segítenek. Idővel a vízcseppek Egy óriási edényt is megtelítenek."

"Amit gondolunk, azzá' leszünk."

„Az élet egy folyamatosan változó mozgás: a gyermek születése a csecsemő halálát jelenti, aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát."

„Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog."

„Általában azt gondoljuk, hogy a bátor emberek nem félnek semmitől. Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel."

„Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni."

„Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet,hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."

„Szívünk a törés helyén is megerősödhet."

„A szenvedés az emberi tapasztalás része. Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak, Mi fájdalmat okozunk másoknak, és a többiek fájdalmat okoznak nekünk. Ennek felismerése nem más, mint tiszta látásmód." „Amikor megtaláljuk helyünket, rádöbbenünk, hogy rendíthetetlenek vagyunk."

„Csak a jelen pillanat a miénk, ez a kivételes és örök pillanat, mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki éjjel és nappal."

„Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más."

„A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket."

„A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet."

„Nem létezik mester, nem létezik vezető, nincs senki, aki megmondhatná nektek, mit kell tennetek."

„Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk. A lélek elsorvad, amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk."

„A tények nem ijesztőek, de ha nem akarsz szembenézni velük, ha hátat fordítasz nekik, és menekülsz előlük, az már ijesztő." „Amikor a víz vízhez ér, az nem találkozás, hanem egyesülés."

Buddha élete

Sziddhártha a Sákja törzsbõl származik (ezért Sákjamuni az egyik megnevezése a Sákja Bölcs), akik a Himalája déli lankáin éltek. A család királyi rangnak örvendett. Egy öreg látnok megjósolta, hogy a gyermek vagy világuralkodó, vagy buddha lesz, amely azt jelenti: Felébredt! Apja inkább azt szerette volna, ha örökli tõle a trónt. Többször kért apjától elbocsátási engedélyt, hogy remeteségbe vonuljon. Apja nem tágított, és nagyon örült, amikor fia 16 éves korában megnõsült.
Sziddhártha azonban beleunt a fényûzésbe, ezért 29 évesen hátat fordított családjának, és elindult az Megszabadulás keresésére. Többéves remeteség, aszkézis és vándorlás után leült egy fügefa alá (Bodh-Gaya), és úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a lét szenvedõ mivoltának feloldását, azaz amíg el nem éri a megszabadulást. Mivel remetesége elõtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásig vitte a gyakorlatokat, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem a középutat kell kipróbálnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerõsítette a testét. Majd egy új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek figyelésére alapult. (Satipatthana Sutta, Dîgha Nikaya 22.)
Mígnem április-május (Vesakha) hó teliholdas hajnalán megvilágosodott. Ekkor kezdett el visszaemlékezni elõzõ életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmóddal lehet megtörni, így érheti el a hívõ a Nirvánát, ami egy állapot, nem pedig hely.
49 napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén, amikor kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként Benareszbe ment, ahol korábbi remetetársainak kifejtette, mire jött rá (Dhammacakkappavattana Sutta (Samyutta Nikâya LVI.11): A Tan kerekének megforgatása tanítóbeszéd), majd további 45 éven át tanított. Tanításait mindenkinek elmondta, aki érdeklõdését fejezte ki iránta. Tanításait soha sem tartotta abszolútnak. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Buddha kifejtette, hogy õ személyesen miként jött rá a dolgokra, és hogyan érte el a megszabadulást. Követõket nem toborozott. Mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványául.
A leírások szerint békés, derûs férfi volt. Számos tanítványát gyûjtötte maga köré, akik késõbb létrehozták az elsõ buddhista közösséget, de a buddhizmus csak 100 körül kezdett el igazi vallássá válni.
80 éves korában hunyt el. A legendák szerint mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács (aranymûves) ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint ( Venerable Dr. Mettanando Bhikkhu Bangkok Post, 17-May-2000 © The Post Publishing Public Co.; http://www.lankalibrary.com/Bud/buddha_death.htm) valószínûleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel és bélfodor infarktus vezetett a halálhoz.
Elhamvasztották majd ereklyéit 8 részre osztották. Ezen ereklyék egy jelentõs része Sri Lankán található. A jobb kulcscsontja (nem látható, mert egy tömör ereklyeépítményben helyezték el dagoba, stupa belsejébe), bal szemfoga, melyet Kandy városban a Szent Fog Templomában õriznek. A fogat egy elefántcsontból készült tokban tartják másolata a múzeumban látható, és így csak jókora darab fognak látszik, mert ez a tok és nem maga a fog másolata , majd ezt a tokozott fogat aranyból készült 25-30 cm magas hordozható arany dagoba/stupa-ban tartják bezárva. Nem nyitják fel az angol gyarmatosítók egyszer felnyitották, meg szerettek volna gyõzõdni az ereklye létérõl. Az ereklyetartót évente egyszer (július hó teliholdjának napján) körbehordozzák a városban.
Az õsi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha (azaz megvilágosodott), a következõ világkorszak buddhája Maitreya lesz, kb. Kr. u. 4500 körül.
Forrás: Wikipédia

További idézetek, mondások Buddhától

Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.
Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.
Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.

Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?
Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:
Erre az életre.
Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenõhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidõzik egy életben.

Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelõséggel,senki más.
Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelõsek.
Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerûségében.

Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemõ halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.
Ne utasíts el könnyelmûen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek.
Idõvel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek.
Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetszõ napot a sötét,sûrû éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára.

Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal.
Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.
Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlõ hatalmas lehetõségeket,
sürgetõ érzés tölt el bennünket.

BUDDHA BESZÉDEI

Vekerdi József fordítása
Tartalom Buddha élete
Buddha születése
Buddha távozása otthonából
Buddha megvilágosodása
Buddha tanító útjának kezdete
Buddha ellenfelei
Buddha halála
Beszédek
A tan kerekének elindítása
A tûzbeszéd
A szerzetesi élet szabályai
Az indulatok megsemmisítése
Félelem és rettegés
Megtisztulás
A szenvedések láncolata (hosszabb beszéd)
A szenvedések láncolata (rövidebb beszéd)
Erdei remeteség
A gondolatok kordában tartása
Példázat a fûrészrõl
Példázat a kígyóról
Csalétek
Példázat a keményfáról
A csordapásztor (hosszabb beszéd)
A csordapásztor (rövidebb beszéd)
Szaccsaka
A létszomj kioltása
Az asszapurai beszéd
Életelvek
Pótalija
Dzsívaka
Kutyautánzó
Abhaja királyfi
Málunkjáputta
Vaccshagotta; példázat a tûzrõl
Mágandija
Szakuludáji
Amit szeretünk
Asszalájana
Észukári

BUDDHA ÉLETE
BUDDHA SZÜLETÉSE
[NIDÁNAKATHÁ II.]
Egy alkalommal Kapilavatthu városban kihirdették a nyári holdtölteünnepséget. Nagy tömeg mulatozott az ünnepségen. Májá királyné a holdtöltét megelõzõ hetedik naptól kezdve megtartóztatta magát a részegítõ italoktól, s virágfüzérekkel és illatos kenetekkel ékesen vett részt a holdtölte-ünnepségen. A hetedik nap reggelén felkelt, illatos vízben megfürdött, bõkezû adakozás során négyszázezer pénzt szétosztott, minden ékszerével felékesítette magát, a legfinomabb ételeket fogyasztotta, elvégezte az ünnepi szertartásokat, majd ünnepi öltözetben hálóházába lépett, lepihent fényes nyoszolyájára, álomra szenderedett, és ezt az álmot álmodta:
Négy mahárádzsa nyoszolyástul felemelte, a Himálajára vitte, a hatvan mérföld széles Manószilá-fennsíkon letették egy hét mérföld magas szálafa tövében, és távolabb léptek. Ekkor megjelentek a mahárádzsák hitvesei, az Anótatta-tóhoz vezették a királynét, megfürösztötték minden emberi vétket lemosó vizében, égi köntösbe öltöztették, illatszerekkel hintették be, égi virágokkal ékesítették, majd a közelben lévõ Ezüst-hegyen, a hegy belsejében, egy aranypalotában égi ágyat vetettek kelet felé fordított fejrésszel, arra fektették a királynét.
Eközben a Bódhiszattva pompás fehér elefánt alakjában a közeli Arany-hegyen legelészett. Onnét leereszkedve, fellépkedett az Ezüst-hegyre, s észak felõl közeledve, ezüstfonadék-színû ormányában fehér lótuszt tartva, elefánttrombitálást hallatva, belépett az aranypalotába, háromszor jobbról megkerülte anyja nyoszolyáját, majd megbökte jobb oldalát, és úgy tûnt, hogy behatol méhébe. Így öltött újra testet a nyári holdtölte ünnepén.
Reggel a királyné felébredt, és elmondta a királynak, hogy mit álmodott. A király magához hívatta hatvannégy legbölcsebb papját, zöld levelekkel és virágokkal behintett földön kényelmes ülõhelyeket készíttetett nékik ünnepélyes szertartással, s mikor a papok helyet foglaltak, arany- és ezüstedényeket töltetett meg vajban-mézben-cukorban fõtt tejberizzsel, arany- és ezüstfedõvel fedve nyújtotta át nekik, viseletlen ruhákkal, barna tehenekkel és egyéb ajándékokkal tisztelte meg õket. Miután mindennémû kívánatos dologgal megtisztelte õket, elmondta az álmot, és megkérdezte:
- Mi fog történni?
A papok így szóltak:
- Ne aggódj, mahárádzsa! Magzat fogant királynéd méhében, és a magzat fiú lesz, nem lány. Fiad fog születni, s ha otthonában marad, világhódító császár lesz belõle. Ha elhagyja otthonát, és remeteségbe távozik, világot megvilágosító Buddha lesz belõle.
.................................................................................................................................................
Májá királyné tíz hónapig hordozta méhében a Bódhiszattvát, mint edényben a szézámolajat. Mikor terhességének végéhez közeledett, szülei házába kívánkozott, és szólt Szuddhódana mahárádzsának:
- Felség, rokonaimhoz szeretnék menni Dévadaha városba.
- Rendben van - egyezett bele a király, és a Kapilavatthuból Dévadaha városba vezetõ utat elegyengette, zászlókkal, lobogókkal és hordókba ültetett platánfákkal felékesítette, a királynét aranyos hintóba ültette, ezer tanácsosát mellé rendelte, és nagy kísérettel útnak indította.
A két város között, mindkét város lakóinak tulajdonában, volt egy Lumbiní-liget nevû, kies szálafaerdõ. Ebben az idõben minden fa virágpompában állt, tövétõl az ágak hegyéig, s az ágak között és a virágok körül ötszínû méhek raja és mindenféle madársereg röpködött, édes daluk zsongott. Az egész Lumbiní-liget olyan volt, mint Indra isten égi kertje, mint nagy hatalmú király vigalomra felkészített mulató csarnoka. Amikor a királyné megpillantotta, kedve támadt sétálni a szálaerdõben. A tanácsosok lesegítették a királynét, és bementek vele a szálaerdõbe. A királyné egy hatalmas szálafa tövéhez lépett, és le akart törni egy gallyat. A szálafa ága lehajlott, mint egy nádszál meghajló vége, úgyhogy a királyné kézzel elérte. Kinyújtotta kezét, és megfogta az ágat. Eközben rájöttek a szülési fájdalmak. A kísérõ sokaság lepelt vont köré, és visszalépett. A szálafa ágába kapaszkodva, álló helyzetben hozta világra a magzatot.
Ekkor négy szentséges világteremtõ Brahmá jelent meg, kezükben aranyhálóval. A Bódhiszattvát felfogták az aranyhálóba, anyja elé helyezték, és így szóltak:
- Örvendezz, királyné, dicsõséges fiad született!

BUDDHA TÁVOZÁSA OTTHONÁBÓL
[NIDÁNAKATHÁ II.]
Egy napon a Bódhiszattvának kedve támadt kikocsikázni a palotája melletti parkba. Hívatta kocsisát, szólt neki:
- Fogj be a kocsiba!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen. Minden ékességgel felékesítette a legszebbik, pompás kocsit, befogott négy, lótuszszirom színû fehér paripát, és jelentkezett a Bódhiszattvánál. A Bódhiszattva felült az istenek hintóihoz hasonló kocsira, és elindult a parkba.
- Elérkezett Sziddhattha királyfi megvilágosodásának ideje, mutassunk neki jelet! - szóltak az istenek. Egy istenfiút átváltoztattak vénségtõl roskatag, csorba fogú, õsz hajú, görnyedt, botorkáló, botra támaszkodó, reszketeg aggastyánná, és elébe küldték. A Bódhiszattva és kocsisa megpillantotta. Ekkor a Bódhiszattva - a Mahápadána-szuttában megõrzött hagyomány szerint - megkérdezte kocsisától:
- Kedvesem, ki ez az ember? A haja sem olyan, mint másnak!
Amikor a választ meghallotta, összeszorult a szíve:
- Óh jaj, átkozott a születés, ha a megszületõnek az öregséget is meg kell ismernie!
Megfordult, és visszatért palotájába. A király megkérdezte:
- Mi történt, hogy fiam ilyen hamar visszafordult?
- Roskatag aggastyánt látott, felség, roskatag aggastyánt látott, és remeteségbe fog vonulni - szóltak.
- Miért akartok megölni? Tüstént rendezzetek fiamnak színjátékokat! Ha szórakozásokban leli kedvét, nem gondol a remeteségre - szólt a király, és megerõsítette az õrséget. Minden irányban fél mérföldenként õrszemeket állított.
Egy napon ismét kiment a parkba a Bódhiszattva. Megpillantott egy beteget, akit az istenek varázsoltak elé. Érdeklõdött, mint elõzõleg. Összeszorult szívvel fordult vissza, és bement a palotába. A király tudakozódott, s ismét az említett módon rendelkezett. Megerõsítette az õrséget, minden háromnegyed mérföldre õrszemeket állított.
Ezután egy napon ismét kiment a parkba a Bódhiszattva. Megpillantott egy halottat, akit az istenek varázsoltak elé. Érdeklõdött, mint elõzõleg. Összeszorult szívvel fordult vissza, és bement a palotába. A király tudakozódott, s ismét az említett módon rendelkezett. Megerõsítette az õrséget, minden mérföldre õrszemeket állított.
Ezután egy napon ismét kiment a parkba a Bódhiszattva. Megpillantott egy remetét, egyszerû ruhában, hagyományos öltözetében, akit az istenek varázsoltak elé. Megkérdezte kocsisától:
- Kedvesem, ki ez az ember?
Bár a kocsis a Buddha fellépése elõtt nem volt tisztában a remeteséggel és a remeteség érdemével, az istenek sugallatára így válaszolt:
- Felség, ez remete - és kifejtette a remeteség érdemét.
A Bódhiszattvában feltámadt az érdeklõdés a remeteség iránt, és azon a napon a parkban maradt.
.................................................................................................................................................
Ebben az idõben történt, hogy Szuddhódana mahárádzsa értesült róla, hogy [menye,] Ráhula anyja, fiat szült.
- Közöljétek az örömhírt fiammal! - adta ki a parancsot.
Amikor a Bódhiszattva meghallotta, így szólt:
- Ráhula született, bilincsem született!
A király megérdeklõdte:
- Mit mondott a fiam?
Fia szavait meghallva, így szólt:
- Nos, akkor mostantól fogva legyen unokám neve Ráhula!
Ebben az idõben történt, hogy egy Kiszágótamí nevû, nemes származású hölgy palotája tetõteraszáról csodálta a várost körbejáró Bódhiszattva szépségét és méltóságát, s gyönyörûségében és lelkesedésében ezt a kinyilatkoztatást tette:
Boldog az apja és anyja, akiknek õ a gyermekük,
és az az asszony is boldog, akinek õ a hitvese.
Ennek hallatán a Bódhiszattva így gondolkozott:
- Ez a nõ azt mondja, hogy e szép külsõ láttára megnyugszik az anya szíve, megnyugszik az apa szíve, megnyugszik a hitves szíve. De vajon minek kell elnyugodnia ahhoz, hogy saját szívem is megnyugodjék?
Ekkor vágyaktól megcsömörlött lelkében ez a gondolat támadt:
- A szenvedélyek tüzének elnyugodtával nyugalom támad, a bûnök tüzének és balgaság tüzének elnyugodtával nyugalom támad, gõg és tévhitek elnyugodtával, minden vágy és kín elnyugodtával nyugalom támad. Ettõl a nõtõl bölcs tanítást tanultam. Hiszen én megnyugvást keresve bolyongok. Most feladom a házban lakást; elmegyek, remeteségbe távozom, hogy megnyugvást találjak. Ennek a nõnek pedig ezzel a fizetséggel fizetek tanításáért.
Ekkor leakasztotta nyakából százezret érõ gyöngyfüzérét, és odaküldte Kiszágótamínak. Annak lelkét boldogság töltötte el:
- Sziddhattha királyfi ajándékot küld nekem, mert szíve felém fordult!
A Bódhiszattva nagy pompával és fénnyel visszatért palotájába, és lehevert fényes nyoszolyájára. Eközben köréje sereglettek tündérleány szépségû, tánchoz és énekhez mesterien értõ, minden ékszerrel felékesített asszonyai. Különféle zeneszerszámokat fogtak kezükbe, és tánccal, énekkel, zenével igyekeztek szórakoztatni. De a Bódhiszattva vágyaktól megcsömörlött lelkének nem szerzett örömet sem tánc, sem semmi más, és rövid idõre elszenderedett.
- Akinek kedvéért táncba és énekbe fogtunk, az álomba merült. Minek fárasszuk magunkat tovább? - szóltak a nõk, földre dobálták a kezükben tartott zeneszerszámokat, és lefeküdtek. Az illatos olajjal töltött mécsesek kihamvadtak. A Bódhiszattva felébredt, felült nyoszolyáján, és ültében végignézett az asszonyokon, amint zeneszerszámaikat szanaszét dobálva aludtak. Egyesek szájából nyál folyt, testüket váladék szennyezte be, egyesek fogukat csikorgatták, egyesek horkoltak, egyesek álmukban beszéltek, egyesek szája tátva volt, egyesekrõl lecsúszott a ruha, és fedetlenül hagyta takarandó testrészeiket. Visszataszító megjelenésük láttán még inkább elment a kedve minden gyönyörûségtõl. Felékesített, díszes palotája, Indra égi lakának hasonmása, olybá tûnt szemében, mintha szanaszét heverõ hullákkal borított dögtemetõ volna, és a lét minden formáját olyannak látta, mintha lángokban álló ház volna.
- Ó jaj, minden undorító! Ó jaj, minden visszataszító! - ejtette ki az igét, és végleg eltökélte, hogy remeteségbe vonul.
- Még ma távoznom kell a nagy eltávozásra - gondolta, felkelt fekhelyérõl, az ajtóhoz lépett, és kiszólt:
- Ki van itt?
Fejét a küszöbre hajtva, ott feküdt kocsisa, Cshanna.
- Én vagyok itt, uram, Cshanna - szólt.
- Még ma távozni akarok a nagy eltávozásra. Nyergelj fel egy lovat!
- Igen, felség - szólt, fogta a lószerszámot, kiment az istállóba, és az illatos olajjal telt mécsesek fényénél megpillantotta a virághímes baldachin alatt, ékes hídláson álló Kanthaka paripát.
- Ma ezt a lovat kell felnyergelnem - gondolta, és Kanthakát nyergelte fel. A ló nyergelés közben észrevette:
- Ez a heveder igen szoros. Más napokon, amikor a parkba mentünk sétalovaglásra, mintha nem is lett volna rajtam heveder. Ma a nagy eltávozásra készül távozni rajtam gazdám!
Örvendezésében hangos nyerítéssel nyerített fel. A hang az egész városon végigharsogott, az istenek azonban elfojtották a hangot, és nem engedték, hogy valaki is meghallja.
A Bódhiszattva, miután Cshannának utasítást adott, ezt gondolta:
- Közben megnézem fiamat.
Leszállt a kerevetrõl, Ráhula anyjának lakosztályába ment, és kinyitotta a hálószoba ajtaját. A hálószobában égett az illatos olajjal telt mécses. Ráhula anyja jázminvirághímes takaróval borított nyoszolyáján aludt, kezét fia fején nyugtatva. A Bódhiszattva a küszöbre lépett, megállt, elnézte õket:
- Ha elmozdítom a királyné kezét, és ölembe veszem fiamat, a királyné felébred, és megnehezíti távozásomat. Majd ha Buddha leszek, visszatérek, és megnézem õket.
Ezzel távozott a palotából.

BUDDHA MEGVILÁGOSODÁSA
[MADDZSHIMA-NIKÁJA 36.]
[Buddha szól:]
- És ekkor, Aggivesszana, még megvilágosodásom elõtt, mielõtt még megvilágosodtam volna, mikor még csak bódhiszattva voltam, ez a gondolatom támadt: "Az otthon rabság, szemétgödör. A remeteség szabad levegõ. Aki a házban marad, nem képes a teljesen megigazult, teljesen megtisztult aszkétaéletnek eleget tenni. Jobb lesz, ha most hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távozom."
És egy idõ múltán, még ifjúkorom virágában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelõ szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam. Remete lettem, s az igaz üdvöt keresve, a páratlan, legmagasabb rendû nyugalom ösvényét kutatva, felkerestem Álára Kálámát. Álára Kálámához érkezve, így szólítottam meg:
- Álára Káláma testvér, ezt a tant és életmódot követve szeretnék aszkétaéletet élni.
Álára Káláma így válaszolt szavaimra:
- Maradj itt, tiszteletreméltó úr! Ez a tan olyan, hogy értelmes ember rövid idõ alatt felfogja, megérti és magáévá teheti.
És én rövid idõ alatt, igen hamar felfogtam ezt a tant. Meggyõzõdtem róla, hogy mindent megtanultam, megismertem és megértettem, amit a száj és beszéd közölhet: a tudás igéit és a régiek igéit, én magam is, a többiek is.
Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: "Álára Káláma nem közölte velünk a teljes tant, ilyen meggondolással: "Én felfogtam és megértettem, és egyedül magamévá tettem." Álára Káláma bizonyára többet is tud errõl a tanról." Álára Káláma elé járultam, és elébe járulva, megkérdeztem:
- Káláma testvér, mennyiben közölted velünk ezt a tant, úgy, ahogyan te magad felfogtad, megértetted és magadévá tetted?
Ekkor Álára Káláma feltárta a semmiség birodalmát. Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: "Nemcsak Álára Káláma tett szert bizonyosságra, én is szert tettem bizonyosságra. Nemcsak Álára Káláma tett szert szilárdságra, én is szert tettem szilárdságra. Nemcsak Álára Káláma tett szert felfogóképességre, én is szert tettem felfogóképességre. Nemcsak Álára Káláma tett szert elmélyedésre, én is szert tettem elmélyedésre. Nemcsak Álára Káláma tett szert bölcsességre, én is szert tettem bölcsességre. Jobb lesz, ha ezt a tant, amelyrõl Álára Káláma így beszél: "Én felfogtam és megértettem, és egyedül magamévá tettem", megpróbálom saját erõmbõl elsajátítani." És rövid idõ alatt, igen hamar felfogtam, megértettem és magamévá tettem ezt a tant.
Ekkor ismét Álára Káláma elé járultam, és elébe járulva, megkérdeztem:
- Káláma testvér, ebben áll ez a tan, ahogyan te felfogtad, megértetted és magadévá tetted?
- Testvér, valóban ebben áll ez a tan, ahogyan én felfogtam, megértettem és magamévá tettem.
- Testvér, ezt a tant most én is ugyanúgy felfogtam, megértettem és magamévá tettem.
- Boldog vagyok, testvér, szerencsés vagyok, testvér, hogy ilyen kiváló személyt tisztelhetek aszkétatársamként. Ahogyan én felfogtam, megértettem, magamévá tettem és hirdetem a tant, úgy fogtad fel, értetted meg és tetted magadévá te is; ahogyan te felfogtad, megértetted és magadévá tetted a tant, úgy fogtam fel, értettem meg, tettem magamévá és hirdetem én is. Ahogyan én ismerem a tant, úgy ismered te is; ahogyan te ismered a tant, úgy ismerem én is. Amilyen én vagyok, olyan vagy te is; amilyen te vagy, olyan vagyok én is. Jöjj, testvér, irányítsuk ketten a tanítványokat!
Így tanítóm, Álára Káláma, engem, tanítványát, magával egyenlõnek ismert el, és nagy tiszteletben részesített. Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: "Ez a tan nem vezet lemondáshoz, vágytalansághoz, csillapodáshoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, nirvánához, csupán a semmiség birodalmába jutáshoz." És elégtelennek találtam ezt a tant, elfordultam ettõl a tantól, és távoztam.
Ekkor az igaz üdvöt keresve, a páratlan, legmagasabb rendû nyugalom ösvényét kutatva, felkerestem Uddaka Rámaputtát. [Megismétlõdik a szöveg; "semmiség birodalma" helyett most "sem tudat, sem öntudatlanság birodalma" szerepel.] És elégtelennek találtam ezt a tant, elfordultam ettõl a tantól, és távoztam.
Ekkor az igaz üdvöt keresve, a páratlan, legmagasabb rendû nyugalom ösvényét kutatva, egyik helyrõl a másikra vándoroltam Magadha tartományban, és Uruvélá település közelébe értem. Ott gyönyörûséges tájra bukkantam, kies erdõségre, tiszta vizû, fürdésre alkalmas, szívderítõ folyóra, körös-körül mezõkre és szántóföldekre. Ekkor ez a gondolatom támadt: "Valóban gyönyörûséges ez a táj: kies erdõség, tiszta vizû, fürdésre alkalmas, szívderítõ folyó, körös-körül mezõk és szántóföldek. Ennyi elég a tisztes családból származó, elmélyedésre vágyó embernek az elmélyedésre." És ott maradtam, mondván: "Ennyi elég az elmélyedésre." [...]
És ekkor ez a gondolatom támadt: "Mi volna, ha fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafognám, elfojtanám, megbénítanám gondolkozásomat?"
És ekkor fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafogtam, elfojtottam, megbénítottam gondolkozásomat. És amikor fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafogtam, elfojtottam, megbénítottam gondolkozásomat, veríték borította el hónom alját. Mint amikor egy erõs ember a gyengébb embert fejénél fogva megragadja, vagy vállánál fogva megragadja, lefogja, fojtogatja, megbénítja, ugyanúgy elborította a veríték hónom alját, amikor fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafogtam, elfojtottam, megbénítottam gondolkozásomat. Akaratom ugyan szilárd és hajlíthatatlan volt, felfogóképességem zavartalan és megingathatatlan, de testem ingatag maradt, nem jutott nyugalomra ettõl a fájdalmas önfegyelmezéstõl. És az így keletkezõ fájdalmas érzés nem tudta megkötni gondolkozásomat. [...]
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Mi volna, ha most lélegzetvétel nélküli révületbe merülnék?"
És visszatartottam a be- és kilélegzést szájamon, orromon, fülemen át. És amikor visszatartottam a be- és kilélegzést szájamon, orromon, fülemen át, õrjítõ fájdalom támadt a fejemben. Mintha egy erõs ember kemény szíjköteggel korbácsolná a fejemet, olyan õrjítõ fájdalom támadt a fejemben, mikor visszatartottam a be- és kilélegzést szájamon, orromon, fülemen át. Akaratom ugyan szilárd és hajlíthatatlan volt, felfogóképességem zavartalan és megingathatatlan, de testem ingatag maradt, nem jutott nyugalomra ettõl a fájdalmas önfegyelmezéstõl. És így a keletkezõ fájdalmas érzés nem tudta megkötni gondolkozásomat. [...]
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Mi volna, ha csak kevés, kevés táplálékot vennék magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet?" És csak kevés, kevés táplálékot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet. És amikor csak kevés, kevés táplálékot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet, testem rendkívül lesoványodott. Karom és lábszáram olyan lett ettõl a szûkös táplálkozástól, mint a nádszál, vagy lián szára. Ülepem olyan lett ettõl a szûkös táplálkozástól, mint a teve patája. Hátgerincem kiugró csigolyáival olyan lett ettõl a szûkös táplálkozástól, mint golyók füzére. Bordáim úgy meredtek ettõl a szûkös táplálkozástól, mint rozzant ház tetõgerendái meredeznek. Szemüregem mélyén a beesett szemgolyók úgy ültek ettõl a szûkös táplálkozástól, mint mély kút fenekén megcsillanó víztükör. Fejbõröm ráncos és aszott lett ettõl a szûkös táplálkozástól, ahogyan a száráról levágott tök megráncosodik és összeaszik a széltõl és a nap hevétõl. És amikor a hasamat megtapintottam, a gerincemet érintettem, és amikor a gerincemet megtapintottam, a hasamat érintettem, olyan közel került egymáshoz a hasam és a gerincem ettõl a szûkös táplálkozástól. És amikor vizeletemet és székletemet akartam üríteni, elõrebuktam ettõl a szûkös táplálkozástól. Hogy testemet erõsítsem, kezemmel dörzsöltem tagjaimat; és miközben kezemmel dörzsöltem tagjaimat, elcsenevészedett szõrzetem kihullott a dörzsöléstõl ettõl a szûkös táplálkozástól.
Amikor az emberek láttak, így szóltak: "Megkékült Gótama remete!" Mások így szóltak: "Nem megkékült Gótama remete, megbarnult Gótama remete!" Ismét mások így szóltak: "Nem megkékült Gótama remete, és nem megbarnult Gótama remete, megsárgult Gótama remete!" Ennyire kikezdte tiszta, világos testszínemet ez a rendkívül szûkös táplálkozás.
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Minden fájdalmas, gyötrõ, keserû érzés közül, amelyet remeték és papok a múltban átéltek, ez a legnagyobb; tovább nem fokozható. És minden fájdalmas, gyötrõ, keserû érzés közül, amelyet remeték és papok a jövõben át fognak élni, ez a legnagyobb; tovább nem fokozható. És minden fájdalmas, gyötrõ, keserû érzés közül, amelyet remeték és papok a jelenben átélnek, ez a legnagyobb; tovább nem fokozható. Mégis e keserves önsanyargatás nem segít hozzá a nemes megismerés és tisztánlátás földöntúli üdvéhez. Bizonyára más út vezet a megvilágosodáshoz."
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Emlékszem, hogy egyszer, miközben atyám, Szakka, mezei munkában szorgoskodott, én egy gránátalmafa hûs árnyékában ültem, és minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodásom szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ révület (dzshána) állapotába jutottam. Bizonyára ez az út vezet a megvilágosodáshoz." [...]
Ekkor ez a gondolatom támadt: "Ezt a boldogságot nem könnyen lehet elérni ilyen mérhetetlenül legyengült testtel. Jobb lesz, ha ismét elegendõ táplálékot veszek magamhoz, fõtt rizst fogyasztok." Ekkor ismét elegendõ táplálékot vettem magamhoz, fõtt rizst fogyasztottam.
Ebben az idõben öt szerzetes volt, akik követõimül szegõdtek, mondván: "Ha Gótama remete valamilyen felismerésre jut, közölni fogja velünk." De amikor ismét elegendõ táplálékot vettem magamhoz, fõtt rizst fogyasztottam, akkor ez az öt szerzetes elfordult tõlem és otthagyott: "Gótama remete falánk lett, felhagyott az igyekezettel, falánkságba merült."
Amikor ismét elegendõ táplálékot vettem magamhoz, megerõsödtem, és minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodásom szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ révület állapotába jutottam. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Az elmélkedést és gondolkozást feladva, elértem a belsõ nyugalmat, az érzések egybeolvadását, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet; a második révület állapotába jutottam. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Az örömrõl is lemondva, egykedvûen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot éreztem testemben, amelyrõl az igaz emberek ezt mondják: "Az egykedvûen emlékezõ boldogan él." Így a harmadik révület állapotába jutottam. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
A boldogságon és a szenvedésen túllépve, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után elértem a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvû és tiszta emlékezést; a negyedik révület állapotába jutottam. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, korábbi létezéseim visszaemlékezõ felismerésére irányítottam gondolataimat. Visszaemlékeztem sok különbözõ korábbi létezésemre, ilyeténképpen: egy életre, két életre, három életre, négy életre, öt életre, tíz életre, húsz életre, harminc életre, negyven életre, ötven életre, száz életre, ezer életre, százezer életre, majd világkorok keletkezésének idõszakaira, majd világkorok pusztulásának idõszakaira, majd világkorok pusztulása és keletkezése közötti idõszakokra. "Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a családban, ebben a kasztban születtem, ez volt a foglalkozásom, ilyen örömet és bánatot értem, így végeztem életemet, onnan távozva amott születtem újra." Így emlékeztem vissza sok különbözõ korábbi létezésemre, azok formájára és jellegére. Elõször ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka elsõ óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel az élõlények távozásának és újraszületésének felismerésére irányítottam gondolataimat. Emberi korlátokon túlpillantó, megtisztult, égi látásommal láttam távozni és újraszületni az élõlényeket, közönségeseket és kiválókat, szépeket és rútakat, boldogokat és boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelelõen térnek vissza: "Ezek a kedves lények tetteikben a rosszat követik, szavaikban a rosszat követik, gondolataikban a rosszat követik, a helyeset ócsárolják, helytelen nézeteket táplálnak, helytelen nézetek szerint cselekszenek. Testük pusztulása után, haláluk után rossz útra kerülnek, gonosz ösvényre, mélységbe, pokolra buknak. Amazok a kedves lények viszont tetteikben a jót követik, szavaikban a jót követik, gondolataikban a jót követik, nem ócsárolják a helyeset, helyes nézeteket táplálnak, helyes nézetek szerint cselekszenek. Testük pusztulása után, haláluk után jó útra kerülnek, égi világba jutnak." Emberi korlátokon túlpillantó, megtisztult, égi látásommal így láttam távozni és újraszületni az élõlényeket, közönségeseket és kiválókat, szépeket és rútakat, boldogokat és boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelelõen térnek vissza. Másodszorra ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka középsõ óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.
Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, az indulatok legyõzésére irányítottam gondolataimat. "Ez a szenvedés" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez a szenvedés oka" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez a szenvedés megszüntetése" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezetõ út" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ezek az indulatok" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez az indulatok oka" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez az indulatok megszüntetése" - értettem meg a valóságnak megfelelõen. "Ez az indulatok megszüntetéséhez vezetõ út" - értettem meg a valóságnak megfelelõen.
Amikor ezt felismertem, amikor ezt megláttam, gondolataim megszabadultak a kívánságok indulatától, megszabadultak a létezés indulatától, megszabadultak a tudatlanság indulatától. Felismertem: "A megváltás a megváltottban van." Megértettem: "Legyõztem a születést, beteljesítettem az aszkétaéletet, elvégeztem munkámat, többé nem kell e világra kerülnöm." Harmadszorra ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka utolsó óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkezõ boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat, Aggivesszana.

BUDDHA TANÍTÓ ÚTJÁNAK KEZDETE
[MAHÁVAGGA I. 1, 5-8.]
Ebben az idõben a magasztos Buddha Uruvélában, a Nérandzsará folyó partján, a bódhifa tövében ült, miután a megvilágosodása bekövetkezett. És a Magasztos keresztbe tett lábbal ült a bódhifa tövében hét napig egyfolytában, a megvilágosodás boldogságában. [...]
Hét nap elmúltával a Magasztos visszatért révületébõl, és a fa tövébõl átment egy adzsapála vadfügefa alá. Odaérve, leült az adzsapála vadfügefa tövében.
Miközben a Magasztos egyedül, magában ült ott, ez a gondolata támadt:
- Ez a tan mély, nehezen felfogható, nehezen érthetõ, nyugalmat adó, magasrendû, ésszel fel nem érhetõ, titkos, csak bölcseknek szóló. Számomra világos lett. Ám az emberek vágyaik rabjai, vágyaikon csüggenek, vágyaikat élvezik. Ezért az emberek, akik vágyaik rabjai, vágyaikon csüggenek, vágyaikat élvezik, nem fogják megérteni az okok és okozatok láncolatának összefüggését, nem fogják megérteni a létcsírák kioltását, az érzelmek elvetését, a létszomj elfojtását, a szenvedély eltávoztatását, a nyugalmat, a nirvánát. Ha tehát hirdetni fogom a tant, és a többi ember nem érti meg tanításomat, csak baj háramlik belõle rám, fölösleges fáradság háramlik belõle rám.
És ekkor ez az addig nem hallott vers ötlött fel a Magasztos elõtt:
Nehezen jöttem én is rá, másnak hiába mondanám.
A gonoszság, a gyûlölség elzárja más elõl a Tant.
Ár ellen úszó, mély, titkos, alig látszó szikrányi fény;
a gonoszság sötétsége nem hagyja megpillantani.
Mikor a Magasztos mindezt végiggondolta, úgy döntött, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant. Ám ekkor Brahmá, a Teremtõ, gondolata erejével meglátta a Magasztos elhatározását, és ezt gondolta:
- Óh jaj, a világra romlás vár, a világra pusztulás vár, ha a Beérkezett, a Szentséges, a Tökéletesen Megvilágosult úgy dönt, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant!
Ekkor Brahmá, a Teremtõ, elhagyta a brahmanvilágot, és megjelent a Magasztos elõtt, annyi idõ alatt, ameddig egy erõs ember kinyújtja behajlított karját, vagy behajlítja kinyújtott karját. És Brahmá, a Teremtõ, felsõ ruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólította meg a Magasztost:
- Uraim, a Magasztosnak hirdetnie kell a Tant! A Megvilágosultnak hirdetnie kell a Tant! Vannak lények, akiknek lelki szemeit alig fedi por, de ha nem hallják a Tant, akkor nem érik el a megváltást. Ezek meg fogják érteni a Tant.
Így beszélt Brahmá, a Teremtõ, majd így folytatta:
Magadha földjén ezelõtt a tiszta Tant
gyarló személyek tanították tévesen.
Halhatatlanság kapuját te tárd ki most!
Hallják világosan a tiszta, szent igét!
Ki hegytetõre, fel a sziklabércre jut,
fentrõl körülnéz az alanti tájakon.
Te mindent-látó, te is így tekints alá
az igazság várfokáról a szenvedõ,
szakadatlanul születõ-kiszenvedõ
lényekre, mert te legyõzted a szenvedést.
Kelj fel, te nagy csata vitézi gyõztese!
Járd a világot, seregek vezére!
Tanítsd a Tant, magasztos Szent!
Lesznek, akik megértenek.
És másodszor is így beszélt Brahmá, a Teremtõ [megismételve]. És harmadszor is így beszélt Brahmá, a Teremtõ [megismételve].
Ekkor Brahmá buzdítása hallatán a Magasztos végigtekintett a világon Buddha-pillantással, az élõlények iránti részvéttõl eltelve. És amikor a Magasztos végigtekintett a világon Buddha-pillantással, látott olyanokat, akiknek szemeit alig fedte por, és látott olyanokat, akiknek szemeit sûrû por fedte. Látott éles elméjû lényeket és tompa elméjû lényeket, jóakaratú lényeket és rosszakaratú lényeket, könnyen taníthatókat és nehezen taníthatókat, akik közül némelyik látta az eljövendõ életek és a bûn veszedelmét. Éppúgy, mint ahogy kék lótuszok vagy fehér lótuszok vagy rózsaszín lótuszok tavában némelyik kék lótusz vagy fehér lótusz vagy rózsaszín lótusz a víz fenekén gyökerezik, a vízben nyúlik fel, de nem emelkedik a víz színe fölé, hanem a víz alatt rejtve növekszik; és némely más kék lótusz vagy fehér lótusz vagy rózsaszín lótusz a víz fenekén gyökerezik, a vízben nyúlik fel és a víz színéig emelkedik; és némely más kék lótusz vagy fehér lótusz vagy rózsaszín lótusz a víz fenekén gyökerezik, a vízben nyúlik fel, és kiemelkedik a vízbõl, és virágával nem érinti a vizet - ugyanúgy látott a Magasztos olyanokat, amikor végigtekintett a világon Buddha-pillantással, akiknek szemeit alig fedte por, és látott olyanokat, akiknek szemeit sûrû por fedte; látott éles elméjû lényeket és tompa elméjû lényeket, jóakaratú lényeket és rosszakaratú lényeket, könnyen taníthatókat és nehezen taníthatókat, akik közül némelyik látta az eljövendõ életek és a bûn veszedelmét. És amikor a Magasztos mindezt látta, így válaszolt Brahmának, a Teremtõnek:
Halhatatlanság kapuja kitárva.
Kinek füle van, fogadja be hittel.
Azért vártam a Tan igéivel, hogy
fölös veszõdség ne legyen szavamból.
Ekkor Brahmá, a Teremtõ, megértette:
- A Magasztos eleget tesz kérésemnek, hirdetni fogja a Tant.
Meghajolt a Magasztos elõtt, jobb kéz felõl megkerülte, és eltûnt.
Ekkor a Magasztos így gondolkozott:
- Kinek hirdessem elõször a Tant? Ki fogja könnyûszerrel megérteni ezt a tanítást?
És a Magasztos ezt gondolta:
- Itt van Álára Káláma, aki okos, bölcs, tudós. Elméje szemeit régóta alig fedi por. Mi volna, ha elõször Álára Kálámának hirdetném a Tant? Õ könnyûszerrel meg fogja érteni ezt a tanítást.
Ekkor egy láthatatlan istenség így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, Álára Káláma hét nappal ezelõtt meghalt.
Ekkor a Magasztos felfogta elméjében: "Álára Káláma hét nappal ezelõtt meghalt." És a Magasztos ezt gondolta:
- Álára Káláma fennkölt lelkû személy volt. Ha hallotta volna tanításomat, könnyûszerrel megértette volna.
Ekkor a Magasztos így gondolkozott:
- Kinek hirdessem elõször a Tant? Ki fogja könnyûszerrel megérteni ezt a tanítást?
És a Magasztos ezt gondolta:
- Itt van Uddaka Rámaputta, aki okos, bölcs, tudós. Elméje szemeit régóta alig fedi por. Mi volna, ha elõször Uddaka Rámaputtának hirdetném a Tant? Õ könnyûszerrel meg fogja érteni ezt a tanítást.
Ekkor egy láthatatlan istenség így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, Uddaka Rámaputta tegnap este meghalt.
Ekkor a Magasztos felfogta elméjében: "Uddaka Rámaputta tegnap este meghalt." És a Magasztos ezt gondolta:
- Uddaka Rámaputta fennkölt lelkû személy volt. Ha hallotta volna tanításomat, könnyûszerrel megértette volna.
Ekkor a Magasztos így gondolkozott:
- Kinek hirdessem elõször a Tant? Ki fogja könnyûszerrel megérteni ezt a tanítást?
És a Magasztos ezt gondolta:
- Az öt szerzetes szolgálatomra volt, gondoskodtak rólam önsanyargatásom idején. Mi volna, ha elõször az öt szerzetesnek hirdetném a Tant?
Ekkor a Magasztos így gondolkozott:
- Vajon hol tartózkodik most az öt szerzetes?
És a Magasztos emberfeletti, isteni, világos látásával meglátta, hogy az öt szerzetes Benáresz mellett, az Iszipatana vadaskertben tartózkodik. És amikor a Magasztos elegendõnek látta az Uruvélában töltött idõt, elindult Benáreszbe. Félúton a bódhifa és Gajá között találkozott egy Upaka nevû meztelen remetével. Amikor megpillantotta a Magasztost, megszólította:
- Testvérem, vonásaid nyugalomról tanúskodnak, arcszíned derült, tiszta. Kinek indítására távoztál a remeteségbe, testvérem? Ki a mestered? Kinek a tanítását követed?
A Magasztos így válaszolt Upaka szavaira:
- Mindent legyõztem, felismertem mindent.
Lepergett rólam a világ hatalma.
Elhagytam mindent, el az élet szomját,
segítõ nélkül, a saját erõmbõl.
Nincs szükségem tanítóra. Hozzám hasonló senki sincs.
Istenek és halandók közt vetélytársat nem ismerek.
Én vagyok a világ szentje. A legfõbb mester én vagyok.
Világosságra ébredtem, lehûltem és kihamvadtam.
Benáreszbe megyek, s útnak indítom a Tan kerekét.
A vak világban döndüljön halhatatlanság dobszava!
- Testvér, ezek szerint azt vallod magadról, hogy te vagy a Szent, a Gyõztes?
- A gyõztes az, aki, mint én, úrrá lett indulatain.
Legyõztem minden bajt és bûnt; így, Upaka, Gyõztes vagyok.
E szavakra így válaszolt Upaka, a meztelen remete:
- Ám legyen, testvér!
Megcsóválta a fejét, és másik úton indult tovább.
A Magasztos egyik helyrõl a másik helyre vándorolva, megérkezett Benáreszbe, az Iszipatana vadaskertbe, ahol az öt szerzetes tartózkodott. Az öt szerzetes messzirõl megpillantotta a közeledõ Magasztost. Amikor megpillantották, megtárgyalták egymással:
- Testvérek, ott jön Gótama remete, aki bõségben él, feladta az önmegtartóztatást, és bõvelkedõ életre tért át. Ne üdvözöljük, és ne álljunk fel ültünkbõl, amikor közelünkbe ér, és ne vegyük át kezébõl alamizsnás szilkéjét és felsõruháját. Csupán egy széket tegyünk ide, és ha akarja, leülhet.
Ám amikor a Magasztos közelebb ért az öt szerzeteshez, az öt szerzetes nem tartotta be megállapodását. Elébe mentek a Magasztosnak, hogy fogadják. Egyikük alamizsnás szilkéjét és felsõruháját vette át, másik ülõhelyet készített neki, harmadik lábmosáshoz hozott vizet, zsámolyt és törülközõt. Ekkor a Magasztos leült az odakészített székre, és miután leült, megmosta lábát. Ekkor a szerzetesek nevén szólították a Magasztost, és Testvérnek nevezték. Ám amikor így szólították meg, a Magasztos ezt mondta az öt szerzetesnek:
- Szerzetesek, ne szólítsátok nevén a Beérkezettet, és ne nevezzétek Testvérnek. Szerzetesek, a Beérkezett maga a tökéletes, szentséges Megvilágosult. Halljátok meg, szerzetesek! Megtaláltam a halhatatlanságot, és megismertetem veletek; hirdetem nektek a Tant. Ha az általam kijelölt útra léptek, hamarosan eljuttok az igazsághoz, magatoktól megismeritek, és szemtõl szembe láthatjátok. Eléritek a szent élet legmagasabb célkitûzését, amelynek kedvéért tisztes családok fiai remeteségbe és otthontalanságba távoznak.
Amikor a Magasztos így beszélt, az öt szerzetes így szólt hozzá:
- Gótama testvér, önsanyargatásoddal, megtartóztatásoddal, fogadalmaiddal nem tudtál szert tenni emberfölötti erõre, vagy tökéletes és szentséges ismeret és látás hatalmára. Most, amikor feladtad az önmegtartóztatást és bõségben élsz, bõvelkedõ életre tértél át, hogyan tudnál szert tenni emberfölötti erõre, vagy tökéletes és szentséges ismeret és látás hatalmára?
Amikor az öt szerzetes így beszélt, a Magasztos így szólt hozzájuk:
- Szerzetesek, a Beérkezett nem él bõségben, nem adta fel az önmegtartóztatást, nem tért át bõvelkedõ életre. A Beérkezett maga a tökéletes, szentséges Megvilágosult. Halljátok meg, szerzetesek! Megtaláltam a halhatatlanságot, és megismertetem veletek; hirdetem nektek a Tant. Ha az általam kijelölt útra léptek, hamarosan eljuttok az igazsághoz, magatoktól megismeritek, és szemtõl szembe láthatjátok. Eléritek a szent élet legmagasabb célkitûzését, amelynek kedvéért tisztes családok fiai remeteségbe és otthontalanságba távoznak.
[A párbeszéd még kétszer megismétlõdik.]
- És én erre a belátásra, erre a felismerésre jutottam: "Gondolataim felszabadulása nem mehet veszendõbe. Ez az utolsó születésem; többször nem fogok újjászületni."
Így beszélt a Magasztos, és az öt szerzetes örömmel és egyetértéssel hallgatta meg a Magasztos beszédét. [...]
És a Magasztos így szólt:
- Jöjjetek, szerzetesek! A Tant világosan kinyilatkoztattam. Járjatok a szentség útján, hogy minden szenvedésnek véget vessetek!
Így történt e tiszteletreméltó személyek tanítvánnyá avatása. Így ebben az idõben hat Tökéletes volt a földön.
Ebben az idõben élt Benáreszben egy Jasza nevû, tisztes családból származó, jó nevelésû ifjú, egy kereskedõ céhmester fia. Három palotája volt, egy téli, egy nyári és egy az esõs évszakra. Az esõs évszakra szolgáló palotából, ahol zeneszerszámokhoz értõ nõk vették körül, négy hónapon keresztül nem mozdult ki. Egyszer azonban Jasza nemesifjú, akinek az öt érzékszerv minden gyönyörûsége rendelkezésére állott, birtokában volt, szórakozására szolgált, a megszokottnál hamarabb tért nyugovóra. Utána környezete is nyugovóra tért. Egész éjszaka égett egy olajmécses.
Ekkor azonban Jasza nemesifjú a megszokottnál hamarabb ébredt fel, és alva találta környezetét. Egyik nõnek hóna alatt volt a lant, annak a nyaka alatt volt a dob, annak a hóna alatt volt a csörgõtányér, annak a haja szétzilálódott, annak a nyála folyt, némelyek álmukban beszéltek. Mintha dögtemetõbe vetõdött volna. A látvány feltárta elõtte a lét nyomorát, és csömör fogta el szívét. És ekkor Jasza nemesifjú ezt a kijelentést tette:
- Óh jaj, minden undorító! Óh jaj, minden visszataszító!
Ekkor Jasza nemesifjú felhúzta aranysaruját, és lakosztálya ajtaja felé indult. Emberfölötti lények kitárták elõtte az ajtót, hogy senki se tartsa vissza Jasza nemesifjút, amikor otthonából az otthontalanságba készül távozni. Ekkor Jasza nemesifjú a városkapu felé indult. Emberfölötti lények kitárták elõtte a kaput, hogy senki se tartsa vissza Jasza nemesifjút, amikor otthonából az otthontalanságba készül távozni.
Ekkor Jasza nemesifjú az Iszipatana vadaskert felé indult. Ez idõ tájt a Magasztos kora hajnalban felkelt, és a szabadban sétált. A Magasztos messzirõl megpillantotta a közeledõ Jasza nemesifjút. Amikor meglátta, félbeszakította sétáját, és leült az odakészített székre. Ekkor Jasza nemesifjú a Magasztos közelében megismételte a mondást:
- Óh jaj, minden undorító! Óh jaj, minden visszataszító!
Ekkor a Magasztos így szólt Jasza nemesifjúhoz:
- Jasza, itt semmi sem undorító, itt semmi sem visszataszító. Jöjj, Jasza, ülj le, oktatni foglak a tanra.
Jasza nemesifjú megörvendett, és megnyugodott: "Itt semmi sem undorító, itt semmi sem visszataszító!" Levetette aranysaruját, és a Magasztos elé járult. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos sorjában beszélt a dolgokról az elõtte ülõ Jasza nemesifjúnak, következõképpen: beszélt az adakozásról, az erkölcsösségrõl, az égrõl, a vágyak terhérõl, ürességérõl, gyötrelmességérõl, a vágytalanság üdvérõl. Amikor a Magasztos látta, hogy Jasza nemesifjú elméje tiszta, befogadóképes, elõítéletmentes, érdeklõdõ, jószándékú, akkor feltárta elõtte azt, ami a Buddhák alapvetõ tanítása: a szenvedést, annak okát, megszüntetését, az ahhoz vezetõ utat. És miként a tiszta, folttalan szövet könnyen magába szívja a festéket, éppolyan tisztán, világosan megnyílt a szeme Jasza nemesifjúnak a Tan befogadására ott ültében: "Mindennek, ami keletkezik, meg is kell szûnnie."
Eközben azonban Jasza nemesifjú anyja felment a palotába, és nem találta Jasza nemesifjút. Indult a családapához, a céhmesterhez, s odaérve, szólt a családapának, a céhmesternek:
- Családapa, nem találom a fiadat, Jaszát!
Ekkor a családapa, a céhmester, lovas küldöncöket indított a négy égtáj felé, õ maga pedig Iszipatana felé indult. Itt a családapa, a céhmester, észrevette az aranysaru nyomát, s amint észrevette, elindult a nyomokon.
A Magasztos messzirõl megpillantotta a közeledõ családapát, a céhmestert. Amikor meglátta, ezt gondolta:
- Jobb lesz, ha most olyan varázslatot mûvelek, hogy a családapa, a céhmester, itt ültében ne lássa a szintén itt ülõ Jasza nemesifjút.
Ekkor a Magasztos ilyen varázslatot mûvelt.
És a családapa, a céhmester, a Magasztos elé járult. Odaérve, megszólította a Magasztost:
- Uram, nem látta-e a Magasztos Jasza nemesifjút?
- Ülj le, családapa! Lehetséges, hogy itt ültödben meglátod a szintén itt ülõ Jasza nemesifjút.
A családapa, a céhmester, megörvendett és megnyugodott:
- Talán itt ültömben meglátom a szintén itt ülõ Jasza nemesifjút!
Köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. A Magasztos sorjában beszélt a dolgokról az elõtte ülõ családapának, a céhmesternek, következõképpen: beszélt az adakozásról, az erkölcsösségrõl, az égrõl, a vágyak terhérõl, ürességérõl, gyötrelmességérõl, a vágytalanság üdvérõl. És a családapa, a céhmester, megismerte a Tant, felfogta a Tant, megértette a Tant, átkelt a kételyeken, bizonytalansága elmúlt, tudása bõvült, semmi másban nem bízott, és így beszélt a Magasztoshoz:
- Pompás, uram! Pompás, uram! Uram, mint hogyha valaki talpára állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról a Magasztos. Uram, én most a Magasztoshoz folyamodom oltalomért, és a Tanhoz, és a szerzetesek gyülekezetéhez. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelõjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!
Így õ volt az elsõ világi hívõ, aki a hármas fogadalmat kimondta.
Miközben a Magasztos az atyát a Tanra oktatta, Jasza nemesifjú a meglátott, megismert felemelkedésrõl elmélkedett, és elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Ekkor a Magasztos ezt gondolta:
- Miközben az atyát a Tanra oktattam, Jasza nemesifjú a meglátott, megismert felemelkedésrõl elmélkedett, és elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Lehetetlen, hogy ezek után Jasza nemesifjú visszatérjen a hívságokhoz, és élvezze az életet, mint ezelõtt, amíg otthonában élt. Nos, most inkább feloldom a varázslatot.
Ekkor a Magasztos feloldotta a varázslatot. A családapa, a céhmester, meglátta az ott ülõ Jasza nemesifjút. Amikor meglátta, így szólt Jasza nemesifjúhoz:
- Jasza, édes fiam, anyádat elemészti a szomorúság, bánat. Add vissza anyádnak életét!
Ekkor Jasza nemesifjú a Magasztosra tekintett. A Magasztos így beszélt a családapához, a céhmesterhez:
- Családapa, azt gondolod, hogy Jasza a kívülállók tudásával, a kívülállók látásával fogta fel a Tant, úgy, mint te? Mialatt õ a meglátott, megismert felemelkedésrõl elmélkedett, azalatt elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Lehetséges-e, hogy ezek után Jasza visszatérjen a hívságokhoz, és élvezze az életet, mint ezelõtt, míg otthonában élt?
- Nem lehetséges, uram.
- Valóban, családapa, Jasza nemesifjú elõször a kívülállók tudásával, a kívülállók látásával fogta fel a Tant, úgy, mint te, de mialatt a meglátott, megismert felemelkedésrõl elmélkedett, azalatt elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Lehetetlen, hogy ezek után Jasza nemesifjú visszatérjen a hívságokhoz, és élvezze az életet, mint ezelõtt, amíg otthonában élt.
- Uram, nyereség Jasza nemesifjúnak, nagy szerencse Jasza nemesifjúnak, hogy Jasza nemesifjú elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a r